Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)
1921-05-05 / 97. szám
4 S5JDJiPE8T§ HIRlAP (97. sz.) 1921 május 5. követ értesülése szerint ellenezni fogja Németország blokád alá helyezését. Azt a hírt, hogy a német kormány újabb javaslatokat küldött, határozottan megcáfolják s a londoni német nagykövet is valótlanságnak mondotta. Éjjel kaptuk a következő táviratot, Berlinből jelentik: A birodalmi kormány az Egyesült Államok válaszjegyzéke által teremtett politikai helyzetre való tekintettel ma egyhangúan elhatározta lemondását. A birodalmi kancellár este fölkereste a birodalom elnökét és közölte vele a kormány elhatározását. Az elnök arra kérte a minisztériumot, hogy az ügyeket egyelőre vezesse tovább. A kabinet ehhez hozzájárult. Stresemant jelölik miniszterelnöknek. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. Parlamentáris körökben most erős propaganda folyik egy olyan kormány mellett, amelyet Streseman képviselő alakítana a német néppárt embereiből. A német néppárt tudvalévően a németnehézipar pártja. Állítólag Anglia szívesen fogadná a Streseman-kormányt, mert a jóvátétel kérdését leginkább olyan kormány oldhatná meg, amely mögött a nehézipar áll. De egyre sokasodnak azok a vélemények, amelyek a mostani kormány megmaradása és az ultimátum elfogadása mellett szólnak. Utalnak arra a körülményre, hogy Németország súlyos kényszerhelyzetben van és így engedékenynek kell lennie. Ha márt kiderül, hogy képtele a követelt összeget megfizetni, egyszerűen felmutatja a könyveit és bebizonyíthatja, hogy a követelések lehetetlenül túlzottak. ________ is mit !ÉfliÉ etiléiül!! firptja a miiHitmust. A Reuter-ügynökség jelenti Londonból, hogy az angol felsőház a trianoni békeszerződés tárgyalását május 5-ére halasztotta, mert Curzon lord, a legfelső tanácsban van elfoglalva. Felszstiasiálni Albietszkas osilanatilagajt. —• Az antant rendet akar teremteni. — A lengyel fölkelők az elfoglalt városokból visszavonultak a vidékre. — A lengyelek felsősziléziai fegyveres betörése nem meglepetés. Míg a francia kormány a németekhez intézett szigorú figyelmeztető jegyzéket a felsősziléziai vonalon képzelt német csapatösszevonások miatt, addig a lengyelek nyugodtan felkészültek arra, hogy Felsősziléziának leggazdagabb iparvidékét - az antant egyre késő döntését megelőzve -erőszakkal birtokukba vegyék. Az időpont nyilván nem véletlenül összeesett azzal, amikor Nyugaton viszont a francia csapatoknak kellett volna a Ruhr-vidékre benyomulni. Az összefüggés nyilvánvaló s all® hihető, hogy legalább is a franciák a lengyelek erőszakos szándékairól ne bírtak volna tudomással. Néhány nappal ezelőtt az a hír látott napvilágot hogy az antant felső sziléziai bizottsága a felsősziléziai kérdésben már a legfőbb tanács elé terjesztette javaslatát. Lehet, hogy a lengyelek segítségére akartak lenni a legfőbb tanácsnak azzal, hogy befejezett tényre hivatkozhassék, amikor Németországot megfosztja attól a gazdasági és katonai szempontból is rendkívüli értéktől, amelynek a német kézből való kicsúszása nem kevesebbet jelent, mint hogy egy kincsesbánya válik egész Európa gazdaságára nézve haszontalan limlommá. A lengyel kormány azzal kívánja, magáról elhárítani azt a gyanút, hogy a sziléziai puccs előkészületeiről tudott, hogy Korsemig lengyel népszavazási biztost, aki tipikus demagóg egyéniségének megfelelően, hallatlan izgatást fejtett ki a németek ellen, a hivatalból felmentette s hír szerint ügyelt arra, hogy eddig reguláris lengyel csapatok még nem lépték át a sziléziai határt. A szövetségközi bizottság, úgy látszik, erélyes kézzel akar rendet teremteni Felsősziléziában s a rendelkezésére álló antantcsapatok több helyen csakugyan nyomatékkal léptek fel. Ennek ellenére a helyzet még mindig aggasztó. A zavargások helyéül szolgáló kerületekben kihirdették az ostromállapotot, azonban ennek hatása csak a nagyobb városokban érezhető. A vidéken ellenben még teljes a felfordulás. Az a boroszlói jelentés tehát, hogy a lengyel puccskísérlet első szakasza kudarccal végződött, csak annyiban helyes, hogy az inzurgensek a tegnap megrohant városokból visszahúzódtak a falvakba. Megelőzően még a következő erőszakosságokat követték el: Antonion Hüttében lemészárolták a muníciójukat ellőtt német rendőröket, majd holttesteiket megcsonkították. Zaradziban lefegyverezet A mai tárgyaláson folytatták a tanúkihallgatást. Elsősorban az orvosszakértőket és a fegyverszakértőket hallgatták ki. Tisza sérülései. Tíz órakor nyitotta meg az elnök a tárgyalást és elsősorban Hazslinszky Hugó dr. rendőrorvosfőtanácsost hallgatta ki. Slazslinszky a Roheimvillába kiszállt bizottságban mint rendőrorvos vett részt. Elmondta, hogy amikor kiértek a villába, Tisza István gróf már halott volt. Az ágy szélén, a melyben a halott feküdt, a kegyelmes asszony sírva ült. A sérülések közül az, a melynek a mellkas jobboldalán volt a bemeneti nyílása, föltétlenül halálos volt. Keresztülfutott a mellkason, a népiesebb szervek mindegyikét, megsértette és a másik oldalon roncsoló sérülést hagyva maga után szaladt ki a golyó. A halott feltűnően halvány színe azt mutatta, hogy inkább belső, mint külső elvérzés okozta a halált. A melkast ért lövés olyan súlyos volt, hogy rögtöni műtéttel sem lehetett volna megmenteni Tisza István grófot. Almássy Deniz grófnő halántéka táján és orra tövén szenvedek könnyebb sérülést, de ha a grófnő csak egy kissé is megmozdította volna a fejét, mindkét lövés halálosan találta volna. Az elnök további kérdéseire elmondja a rendőrorvos, hogy ők félhat-háromnegyed hat óra tájban kapták a központi ügyeletre a jelentést, hogy Tisza István gróf ellen merényletet követtek el, és akkor az ügyeleten egy úr azt mondotta, hogy van a közelben egy rendőrorvos, az ügyeletesnek nem kell kimennie. Rá öt percre kapták a telefonjelentést, hogy a gróf meghalt, erre aztán kimentek. Moiser dr. szavazóbíró kérdésére azt feleli Zlazslinszky dr., hogy az a tisztviselő, aki azt mondotta, hogy ne menjenek ki, valószínűleg a rendőrség kötelékéből, való, de nem tudja,hogy ki volt. A haláleset bejelentése után Szentkirályi főkapitány-helyettes adta az utasítást, hogy a bizottság menjen ki. Lux Sándor dr., a Herminauti Bethesda-kórház alorvosa, vallja, hogy október 31-én Tisza István gróf kis inasa hívta a Roheim-villába azzal, hogy a kegyelmes úr nagyon rosszul van. Amikor átmesrt, Tisza gróf a szalon ajtajában feküdt a hallban. Arca márványfehér vör, a miből nagy vérzésre következtetett. Semmiféle életjelenséget nem tapasztalt és már csak a halált konstatálhatta. Megvizsgálta a halottat s ekkor látta, hogy Tisza balkarja el van törve. A jobboldali hátsó hóna alatt egy kerek bemeneteli nyilás volt, a másik oldalon ugyancsak a hóna alatt kimeneteli nyílás, amely a bal felső karban folytatódott. Ez a lövés okozta a halált. Almássy Deniz grófnő sebét kötözte be. Vizsgálás közben egy üres töltényhüvelyt talált a földön, amelyet később a hadbirósági főtárgyaláson be is szolgáltatott. Minich Károly dr. törvényszéki orvosszakértő mondta el azután véleményét. A lövést — úgymond — amely Tisza István mellkasát járta át, Radvánszky dr., Luxor. és Zlazslinszky dr. egyformán írják le, bizonyos, hogy ez a golyó fontos szerveket ért. A rögtöni halál és az elvérzésre mutató nyomok azt igazolják, hogy külső és belső elvérzés okozta a halált. Valószínű, hogy a test közepén lévő főütőér, az aorta sérült meg. A haslövésnek a halál előidézésében szerepe nem volt. A fegyver, amelyet a gyilkosok használtak, lehetett Mannlicher, de lehetett Frommer-pisztoly is. Ezután Kenyeres Balázs dr. törvényszéki orvosszakértő terjesztette elő véleményét. A leírás alapján — úgymond — semmi kétség, hogy a felső lövés volt Tisza István gróf halálának előidézője. Azt nem lehet biztosan meghatározni, hogy a gyilkosok közül melyik ejtette a halálos sérülést. A lövések álló helyzetben, de fekvőben is érhették Tiszát. A fegyverszekértők véleménye. Az elnök ezután behívta a fegyverszakértőket és felolvasta előttük a helyszíni szemle jegyzőkönyveit. Először Dersics Lajos törvényszéki fegyverszakértőt hallgatták ki. A Roheim-villa halljának falában — mondja a fegyverszakértő — két golyót találtak. Az egyik egész golyó, a másik csak egy darabja egy golyónak. A nagyobbiknak helyzete megfelel a Tisza mellét ért lövés irányának. A kisebbik annak a golyónak egy darabja, amely a parkettet súrolta. A golyó Mannlicher fegyverből ered s nem valószínű, hogy a lövést Frommer-pisztolyból lőtték volna. Kizártnak tartja, hogy az ajtónál álló negyedik gyilkos adhatta volna le azt a lövést, amely Tiszát a hasán találta. Ezután Sermánits István fegyvernestért hallgatták ki, mint katonai fegyverszakértőt. Szerinte a töltényeket nem lőhettek ki egy és ugyanazon fegyverből. A fegyverszakértői vélemény alapján az elnök megállapítja, hogy Almássy Deniz grófnő a távolabb álló alak körvonalait is kivehette. Herskovics Rezső leszerelt katonai fegyverszakértő egy harmadik lövésről is beszél, de véleményét megokolni nem tudja. A Tisza-család vasalónőjének vallomása. A bíróság ezután özvegy Babits Sándornál hallgatta ki, a ki mint vasalónő vefit alkalmazva Tiszáéknál. Elmondja, hogy október 31-én délelőtt látta, a mikor az esőköpenyeges ur elment. A kegyelmes úr egészen az ajtóig kísérte ki. Halottá, mikor a köpenyeges úr azt mondotta: ,,Imádom a Tisza-családot és mégis kénytelen vagyok így járni." Aztán odafordult a többi katonához és azt mondotta nekik: Gyerünk. Az elnök: Hát volt ott több katona is? A tanú: Volt öt vagy hat. Az egyik még szólt is a kegyelmes úrhoz. Azt mondotta a kegyelmes úrnak, hogy a keresztény, vagyis hát a nemzeti párthoz csatlakozzék. A kegyelmes úr azt válaszolta annak a katonának: „Édes fiam, ennek itt most nincs helye." Az elnök: Az a katona miféle ember volt? Úriembernek látszott? A tanú: Nem, közönséges közkatona volt és a beszéde is azt árulta el, hogy nem úriember. Nem tudta jól kifejezni azt se, hogy a kegyelmes úr hová csatlakozzék. Aztán én lementem a szobába. Estefelé zajt hallottam a folyosóról. Figyelni kezdtem. Ilyen szavakat hallottam: „Letépni, megkötözni, szégyeljék magukat." Amikor elmentekaz ajtója előtt, az egyik így szólt: „Itt is csendőrök lehetnek, mert eloltották a villanyt." Eme én hirtelen meggyújtottam a villanyt, kinyitottam az ajtót és azt mondtam a katonáknak, hogy itt nincsenek csendőrök, csak én vagyok a gyerekeimmel. Ekkor csak három katonát láttam, az egyik derék ember, a másik alacsony, tagbaszakadt, a harmadik kő véres ember volt. Valamennyien katonasipkát viseltek, fegyvert csak kettőnél láttam, azután láttam két, vékony, sovány suhanó formájút, akiknél nem volt fegyver. Magasabb ember, nyitott hekusza volt az egyik, kicsit megállt az ajtóban, szinte habozott, hogy mit csináljon. Én megkérdeztem, hogy, mi történik velünk? ,,Semmi, mondotta ő, Magyarország fölszabadul/ Amásik kisebb fiatalember hallotta ezt és azt mondta: „Remélem, nem fél.“ Ők azután eltávoztak az előszoba felé vezető folyosón. Én megálltam és vártam, hogy mi lesz. A katonák tovább mentek el, hogy merre, pontosan nem is tudom. Mi akkor mindnyájan föl akartunk menni, hogy megnézzük, mi van ott, de csak néhány lépcsőn mentünk föl. Ott a lépcsőn állva, csak annyit hallottam a kegyelmes asszonytól: „Nem . . . Nem . . .“ Lassú időközben mondta ezt a kegyelmes asszony, azután fegyverdördülést halottam. Rövid percek múlva jött le valaki, hogy orvosért kell menni. A Fejes Sanyi, az inas ment el a Bethesdakórházba orvosárt. A kegyelmes úr akkor már nem élt. A tanú végül azt mondta, hogy összesen négy lövést hallott. Az elnök: Föl tudna itt ismerni valakit azok közül a katonák közül? A tanú: Nem tudom biztosan. Az elnök: Hat nézzen körül itt azokra, akik a csendőrök mellett ülnek. Az orvosszakértőkt és fegyesaik kihallgatása. — 11 főtárgyalás tizennyolcadik népi®. — tek 30 olaszt. Géppuskatűz alá vették a ratiborkattowitzi vasútvonalat és Leobschütz-Deutsch- Rasschwitz között felrobbantották a vasúti hidat. Kattowitzban az olasz katonaság felvette a lengyelekkel a harcot s bár parancsnokuk, egy őrnagy elesett, kiverték a lengyeleket a városból. Olasz és francia csapatok összeütköztek a lengyelekkel. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. Berlinből jelentik, hogy Simons ma a következőket jelentette ki a külügyi bizottságban :’ — Felsőszdéziában kiéleződött a helyzet. A lengyel felkelők elfoglalták az egész ipari területet, így Pless, Ribnik kekrületeket és Ratibor kerületének keleti részét. A német hivatalnokok még a helyükön vannak, de semmiféle hatáskörük nincsen többé. A bányák és ipari telepek német igazgatóit a lengyelek elkergették. A szövetségközi bizottság csapatai és fegyveres felkelők összeütköztek. Az olasz megszállócsapatok 18 halottat és számos sebesültet veszítettek. A francia megszálló csapatok is harcban állottak a lengyel fölkelőkkel. Korfanty — a fölkelő mozgalom vezetője, Varsóból jelentik. A fölkelő mozgalom élére Korfanty lengyel népszavazó biztos állott A lengyel felkelők tegnapfelszólították Korfantyt, hogy Felsősziléziában alakítson lengyel protektorátus alatt önálló felsősziléziai kormányt. (MTI.)