Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)
1921-05-04 / 96. szám
4 tóba. Nemsokára jött a rendőri bizottság, Szentiványi dr.-ral az élén és jegyzőkönyvet vettek föl. Nagynéniém még mondta, miért vettek föl jegyzőkönyvet, mikor úgy sem fognak kutatni a gyilkosok után. Nagybátyámat én és Hazslinszky Hugó dr. megvizsgáltuk. Az arc sápadtságából következtettem, hogy néhány percen belül beállott az elvérzés okozta halál. — Ott tartózkodásom alkalmával a rendőri bizottság távozása után az inas jelentette, hogy a hadügyminiszter hadsegédje kéri bebocsáttatását. Egy hadnagyi disztinkciót viselő tüzártiszt, akiről később megtudtam, hogy Sasnak hívják, jött érdeklődni. Én azt mondtam neki, hogy előbb kellett volna az uraknak érdeklődniük. Megkért, mondjam el részletesen az eset történetét. Röviden elmondtam, amit tapasztaltam. E közben egy közkatona csatlakozott társaságunkhoz. A hadnagy láthatóan zavarba jött, majd azt mondta, hogy megbízása van arra, hogy meggyőződjék arról, hogy Tisza gróf tényleg meghalt-e. Megbotránkozásomnak adtam kifejezést, mire ő írásos megbízást mutatott föl. Emlékszem, Linder hadügyminiszter volt aláírva. — Nem akarván esetleges brutalitásoknak kitenni a családot, azt mondtam a tisztinek, ha már ilyen megbízása van, a kegyeletet ne sértse, a halottas szobába nem bocsátottam be, csak az ajtót kinyitva, engedtem, hogy a másik szobából nézze meg. Eltávozott ezután, de nemsokára aay másik katona jelentkezett ugyanilyen kéréssel. Minthogy írásos megbízatást nem tudott fölmutatni, nem engedtem, hogy benézzen a szobába. Később azután a gyilkosság hírére két-három újságíró is megjelent, hintin a kormány nevében jött valaki a részvétét tolmácsolná, amire én indulatomat visszafojtani nem foadva, azt mondtam: ,,Ebből aztán már nem kérünk. Fontosnak tartom vallomásomnak ezt a részét, mert ebből arra következtetek, hogy a kormánynak legalább is tudnia kellett a civilkosságról. Az elnök kérdésére ezután még elmondja a tanú, hogy tud arról, hogy Tisza revolvere eltűnt s hajtotta, hogy a tárcája és ezüstnyelű ceruzája is elveszett. Az elnök: Nem kellett a nemzeti tanács engedemét kikérni a telefonösszeköttetésnél? A tanú: Nem kellett, de én olyan bandától, mint a nemzeti tanács, nem is kértem volna engedelmet. Az elnök: Tessék revokálni ezt a kifejezést. Lehettek a nemzeti tanácsban olyanok is, akik jóhiszeműen kerültek oda, vagy megtévesztés útján. A tanú: Méltóztassék rendreutasítani, de nem revokálók. Ezután Fényes László, majd a védők intéztek kérdéseket a tanúhoz. Várkonyi Oszkár védő kérdésére kijelenti a tanú, hogy Sándor János volt belügyminiszternek a gyilkosság délutánján Tisza István gróf több üzenetet adott, hogy azokat közvetítse pártklubjának. Az üzenetek egyikéről tud, melyben az állt, hogy nagybátyja felszólítja pártját, hogy addig, amíg a Károlyi-kormány az alkotmányosság útján jár, ugyanolyan passziv pártfogással pártolják kormányát és ne személyét tekintsék, hanem azt, hogy őfelsége kinevezte és támogassák őt abban és annyiban, amennyire a momentám támogatás szükségesnek vagy fontosnak bizonyult Radvánszky bárót megeskettették. A tárgyalást ezután holnapra halasztották, csak három hét múlva érkezik meg külföldi útjáról. Végül Beniczkyvel közölték a tárgyalás anyagát, hogy észrevételeit később megtehesse és hogy új tanúkat jelenthessen be. A bizottság a jövő hét elején, alkalmasint kedden, folytatja a tárgyalást. Az államadósságok. A pénzügyi bizottság holnap délután az államadósságokról szóló törvényjavaslatot tárgyalja. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter behatóan fog nyilatkozni a tárgyalás alkalmából az államkötvényekre és különösen a hadikölcsönökre vonatkozó intézkedéseiről. Az internálás. Megírtuk, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök és Ráday Gedeon gróf belügyminiszter még az este hazaérkeztek Zalaegerszegről, ahol az in-ternáltak táborát megvizsgálták. A miniszterelnök ma többek előtt kijelentette, hogy az internálás ügyéről a belügyminiszter a nemzetgyűlésen behatóan fog nyilatkozni. Ráday Gedeon gróf belügyminisztert ma fölkereste Zákány Gyula képviselő, aki tudvalévően a zalaegerszegi tábor dolgában interpellált. A belügyminiszter a közeli intézkedésekről Zákánynak megnyugtató fölvilágosítást áldott Politikai események. Benlezky Ödön mentelmi ügye. "E mentelmi bizottság ma délután folytatta a Beniczky-ügy tárgyalását. Windisebgrofitz Lajosné hercegné önként jelentkezett tanúnak. Kijelentette, hogy az inkriminált kifejezéseket, melyeket Szmrecsányinak tulajdonítanak, nem hallotta. Windischgraetz herceg előző vallomását néhány pótlással kiegészítette. Beniczky két új tanút jelentett be: Hoffimmann Lajost, Wincfischgraetz inasát és Szentmpics Dénes fővárosi tanács jegyzőt, a ki szintén ott volt Winldischgraetznél ez Országos Kaszinóbeli vacsora után. Gömbös Gyulát hallgatták ki ezután, a ki azt a tanácskozást ismertette, a mely a Nemzeti Kaszinóban volt és a melyen ő Albrekt Idrályi herceg fölkérésére vett részt. Széchenyi György gróf nem jelent meg a bizottság előtt, hanem levelet irt, a melyben az Országos Kaszinóban történtekről számol be. Azután Lingauer Albin képviselő ismertette a szombathelyi eseményeket és megjegyezte, hogy ő, mint magánember látogatta meg a királyt. Igazolta azoknak a táviratoknak a valódiságát, amelyeket Beniczky fölolvasott a képviselőházban. A bizottság tagjai megkérdezték Língauertől, hogy a király gyakorolt-e Szombathelyen királyi jogokat, nevezetesen igaz-e, hogy Schey Hennant báróvá, egy őrnagyot pedig kamarássá nevezett ki? Lingauer ezt kétségbevonta. Albrekt királyi herceg kihallgatásától elállott a bizottság, minthogy a herceg írásbeli vallomást tett. Különben az udvarnagyi bíróságtól az az értesítés jött, hogy a királyi herceg bubapesti Wmnupoe. 1921 május 4. Lengyel fölkelőik megszállották a te sessilezaiTarosakat. — Karlowitz, Benthen és Tarnowitz a fölkelők kezén van. — Berlinből jelentik: A keddre virradó éjjel beigazolódott a német kormány aggodalma. Lengyel csapatok és fölfegyverzett lengyel néptömeg puncsot rendeztek Felsőszléziában és az ipari vidék számos városát hatalmukba kerítették. A puccsrendezők mindenütt elvágják a telefon- és táviróvezetékeket, szétrombolják a vasúti hidakat, megállítják a forgalmat, lövöldöznek, erőszakosságokat követnek el és nem veszik figyelembe a különben is passzíven viselkedő francia csapatokat, sem az ezek által bizonyára nem komoly szándékkal felállított tankokat. A német kormány képviselője a szövetségközikormánybizottságnál a felsősziléziai események és zavargások miatt komoly lépéseket tett A német kormány haladéktalanul szintén tesz tévéseket a szövetségközi kormánybizottságnál. A veszedelembe jutott ipari vidék városaiból akövetkező részleteket közük a lengyelek puccsáról: Kattowitzot a fölkelők elfoglalták. A városban kihirdették az ostromállapotot. A fölkelők a felállított tankokkal nem törődve az egész városban vad lövöldözésbe fogtak, amely az ostromállapot kihirdetése után is tovább tartott. A vasúti és a közúti forgalom megállótt. Beuthenbe ma reggel vonultak be a fölkelők, akk megszállották a köztereket és megállították a járókelőket. Francia katonák vonultak keresztül a városon, az utcakeresztezéseknél tankokat állítottak fek A városban ez idő szerint nyugalom van. Wodbachban a lengyelek megszállották a népszavazó rendőrség barakjait és elfogták a hivatalnokokat Egy felkelő szakasz behatott a rendőrkapitányságra. Egy lap szerkesztőségét kézigránátokkal szétrombolták. A környékbeli német helységekből a német rendőrség és katonaságmenekült. Tarnomitzba az éjjel nyomultak be a zendülők, akik vad lövöldözést kezdtek. A francia lovasság, mely nemsokára akcióba lépett, szétkergette a zendülőket Az összeütközésnek eddig két halottja és számos sebesültje van. Elfoglalták még a zendülők Landrzint, valamint Oberglogaut is. A berlini vasútigazgatóság közlése szerint Felsősziléziában több vasúti hidat a levegőbe röpítettek. Az appeln—karlmarkti vonalon két, az appeln— briegi vonalon szintén két és a neustadt—rasselmitzi vonalon egy vasúti hidat robbantottak föl. Ratibor környékéről két vasúti hid fölrobbantását jelentik. Rattowiczban és Beuthenben végleges győzelmet arattak a lengyelek. — Általános sztrájk. Berlinből jelentik: A déli órák körül Beuthenben és Kattowitzban döntő ütközet fejlődött ki. A lengyel puccsisták végérvényes győzelmet arattak. Különféle híresztelések szerint több helyütt a reguláris lengyel katonaság is beleavatkozott a harcokba. Tegnap az összes üzemekben megkezdődött a sztrájk. A sztrájk így most már általános és nem csupán a bányakerületekre terjed ki. (MTI.) Lenin biéia kist A Neues Wiener Tragblatt londoni értesülés alapján hozza azt a vérbeli bolusevik pikantériával bíró moszkvai hírt, hogy Csicserin megbízta Kraszint, hogy puhatolódzék Londonban, hogyan fogadnák Lenin londoni látogatását. Leninnek az a szándéka, hogy londoni hivatalos körökben propagandát csinál Oroszország újjáépítésére vonatkozó politikai és gazdasági terveinek. Ezek a tervek nagy szerepet juttatnak az angol kormánynak és az angol iparnak, Amerika válássá Hímérországnak. A legfelsőbb tanácsnak sok kínos óra és még több heves jelenet után létrejött tegnapihatározata, amelynek értelmében Németországgal ultimátum alakjaiban még egyszer közüik az antant által követelt fizetési módozatokat, semmiképpen sem tisztázta a helyzetet. Mert világos, hogy minden a fizetési módozatok mikéntjétől függ, ezek pedig még eddig nyilvánosságra nem kerültek s így nem lehet tudni, hogy a németek elfogadhatják-e azokat vagy sem. Franciaországban a londoni konferencia eredményétől nincsenek elragadtatva. Érzik, hogy a játszmát még nem nyerték meg, s a mozgósítás elrendelése ellenére, ami osztatlan örömet keltett mindenfelé, a megszállást, pedig ez a végső céljuk, még befejezettnek nem tekinthetik, tisztában vannak azzal és ez Millerand és Briand minden nyilatkozatából kitűnik, hogy az angolok és az amerikaiak amennyire a szövetségesi viszony megengedi, a megszállásnak ellene vannak. Az amerikai szenátusnak a Németországgal való békekötés mellett történt állásfoglalása kiábrándítóan hatott Franciaországban, amely Viviani hazatérte után is némi elbizakodottsággal azt hitte, hogy Harding épp úgy mögötte fog állani, mint állott Wilson. Lloyd George és Briand a maguk házi bajaik hánytorgatásával igyekeztek egymásra hatni. Lloyd George a gazdasági körök ellenállására és különösen a még mindig befejezetlen bányászosztrákra hivatkozott és a német, valamint az angol bányamunkások közös ellenakciójának a veszedelmét is emlegette, de Briand hajthatatlan maradt, mert ő viszont azzal érvelhetett, hogy ő abban a percben bukott ember, amikor a legcsekélyebb engedményt tenné eredeti álláspontja terhére. És mind a két miniszterelnöknek igaza volt. Nem akarták egymást megtéveszteni, ellenkezőleg tiszta bort öntöttek egymás poharába. Ez azonban csak azt bizonyítja, hogy a nehézségekből a kivezető utat még egyáltalán nem találták meg, sőt az igazi nehézségek ideje még csak akkor fog elérkezni ha Németország válaszával döntés elé állítja majd a két szövetséges ellenfelet. Briand az utémátumot, amelyet Lloyd George erőszakolt, nevetségesnek mondotta. Vájjon mit fog Briand akkor mondani, ha a németek az ultimátumot el fogják fogadni és Lloyd George kénytelen lesz a megszállás elen tiltakozni? Ma azt mondja, hogy négy rajnai város megszállását mindenesetre fenn fogja tartani. Íme itt van a gordiusi csomó, amelyet megoldani nem lehet. Közben megérkezett Berlinbe Amerika válasza is, amelyet azonban a német kormány be sem várva, újabb jegyzéket küldött Washingtonba. Az amerikai külügyminiszter azt ajánlja, hogy a németek közvetertlenül a szövetségeseknek tegyenek újabb javaslatot A németek pedig bővebben magyarázzák régebbi javaslatukat s állítólag olyan lényeges változtatásokra hajlandók, amelyek még a francia közvéleményt is megnyagialtgatják-Brüsszelbe és Düsszieldorfba már megérkeztek az első francia osztagok, mint első hírnökei a megkezdett francia mozgósításnak. Weygand tábornok pedig már megegyezett a cseh és lentivel vezérkarral a közös katonai fellépésben való részvételükre. • Éjjel kaptuk a következő táviratokat: Amerika Jegyzéke. Washingtonból jelenők.: Hughes Szamtilkármik Simont külügyminiszterhez intézett válasza a következőképpen hangzik: Az amerikai kormány megkapta a Simons dr. ébte, az Egyesült Államok megbízottjának április 24-én átadott s a jóvátételre vonatkozó memorandumot. Az amerikai kormány eme válaszokra kijelenti, hogy lehetetlen arra a végső következtetésre jutnia, hogy ezek a javaslatok elfogadható tárgyal alapot nyújtanak. Ezeket a javaslatokat nem lehet megfontolás tárgyává tenni. Ennek következtében az Egyesült Alkának kormánya megismételve abbeli őszinte kívánságát, hogy ez az éretbevágó kérdés minél gyorsabban sztbályoztassék, nyomatékosan ajánlja a német kormánynak, hogy a szövetséges kormányok elé haladéktalanul és közvetetlenül világos, pontos és megfelelő javaslatokat terjesszen, amelyek mindezt tekintetben megfelelnek a német kormányt jogszerűen terhelő kötelezettségeknek. (MTI) A kormány lemond és a birodalmi gyűlésre bízza a döntést. Bécsi tudósítónk jelenít telefonon: Berlinből jelentik, hogy a pártok felfogása nagyon különböző abban a kérdésben, vájjon elfogadja-e Németország az antant ultimátumát, vagy sem. Ezért pillanatnyilag lehetetlen véleményt előlegezni a dolgok fejleményéről. Annyi bizonyos, hogy a nagynémetek az ultimátum elfogadása ellen vannak, a független szociálistól pedig az elfogadása mellett. A többi párt állásfoglalása bizonytalan, mert magukon a párt kereteken belül is ezek-