Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-04 / 96. szám

4 tóba. Nemsokára jött a rendőri bizottság, Szentivá­­nyi dr.-ral az élén és jegyzőkönyvet vettek f­öl. Nagynéniém­ még mondta, miért vettek föl jegyző­könyvet, mikor úgy sem fognak kutatni a gyilkosok után. Nagybátyámat én és Hazslinszky Hugó dr. megvizsgáltuk. Az arc sápadtságából következtettem, hogy néhány percen belül beállott az elvérzés okozta halál. — Ott tartózkodásom alkalmával a rendőri bizottság távozása után az inas jelentette, hogy a hadügyminiszter hadsegédje kéri bebocsáttatását. Egy hadnagyi disztinkciót viselő tüzártiszt, a­kiről később megtudtam, hogy Sasnak hívják, jött érdek­lődni. Én azt mondtam neki, hogy előbb kellett volna az uraknak érdeklődniük. Megkért, mondjam el részletesen az eset történetét. Röviden elmondtam, a­mit tapasztaltam. E közben egy közkatona csat­lakozott társaságunkhoz. A hadnagy láthatóan za­varba jött, majd azt mondta, hogy megbízása van arra, hogy meggyőződjék arról, hogy Tisza gróf tényleg meghalt-e. Megbotránkozásomnak adtam ki­fejezést, mire ő írásos megbízást mutatott f­öl. Em­lékszem, Linder hadügyminiszter volt aláírva. — Nem akarván esetleges brutalitásoknak ki­tenni a családot, azt mondtam a tisztinek, ha már ilyen megbízása van, a kegyeletet­­ ne sértse, a ha­lottas szobába nem bocsátottam be, csak az ajtót kinyitva, engedtem, h­ogy a másik szobából nézze meg. Eltávozott ezután, de nemsokára aay másik katona jelentkezett ugyanilyen kéréssel. Minthogy írásos megbízatást nem tudott fölmutatni, nem en­gedtem, hogy benézzen a szobába. Később azután a gyilkosság hírére két-három újságíró is megjelent, h­intin a kormány nevében jött valaki a részvétét tolmácsolná, a­mire én indulatomat visszafojtani nem foadva, azt mondtam: ,,Ebből aztán már nem kérünk. Fontosnak tartom vallomásomnak ezt a részét, mert ebből arra következtetek, hogy a kor­mánynak legalább is tudnia kellett a civilkosságról. Az elnök kérdésére ezután még elmondja a tanú, hogy tud arról, hogy Tisza revolvere eltűnt s hajtotta, hogy a tárcája és ezüstnyelű ceruzája is elveszett. Az elnök: Nem kellett a nemzeti tanács enge­demét kikérni a telefonösszeköttetésnél? A tanú: Nem kellett, de én olyan bandától, mint a nemzeti tanács, nem is kértem volna en­­gedelmet. Az elnök: Tessék revokálni ezt a kifejezést. Lehettek a nemzeti tanácsban olyanok is, a­kik jó­hiszeműen kerültek oda, vagy megtévesztés útján. A tanú: Méltóztassék rendreutasítani, de nem revo­kálók. Ezután Fényes László, majd a védők intéztek kérdéseket a tanúhoz. Várkonyi Oszkár védő kérdésére kijelenti a tanú, hogy Sándor János vol­t­ belügyminiszternek a gyilkosság délutánján Tisza István gróf több üzene­tet adott, hogy azokat közvetítse pártklub­jának. Az üzenetek egyikéről tud, melyben az állt, hogy nagybátyja felszólítja pártját, hogy addig, a­míg a Károlyi-kormány az alkotmányosság útján jár, ugyanolyan passziv pártfogással pártolják kormá­nyát és ne személyét tekintsék, hanem azt, hogy őfelsége kinevezte és támogassák őt abban és annyi­ban, a­mennyire a momentám­ támogatás szüksé­gesnek vagy fontosnak bizonyult Radvánszky bárót megeskettették. A tárgyalást ezután holnapra halasztották, csak három hét múlva érkezik meg külföldi útjáról. Végül Beniczkyvel közölték a tárgyalás anya­gát, hogy észrevételeit később megtehesse és hogy új tanúkat jelenthessen be. A bizottság a jövő hét elején, alkalmasint kedden, folytatja a tárgyalást. Az államadósságok. A pénzügyi bizottság holnap délután az ál­lamadósságokról­ szóló törvényjavaslatot tárgyalja. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter behatóan fog nyilatkozni a tárgyalás alkalmából az államkötvé­nyekre és különösen a hadikölcsönökre vonatkozó intézkedéseiről. Az internálás. Megírtuk, hogy Bethlen István gróf miniszter­elnök és Ráday Gedeon gróf belügyminiszter még­­ az este hazaérkeztek Zalaegerszegről, a­hol az in-­­­ternáltak táborát megvizsgálták. A miniszterelnök ma többek előtt kijelentette, hogy az internálás ügyéről a belügyminiszter a nemzetgyűlésen beha­tóan fog nyilatkozni. Ráday Gedeon gróf belügymi­nisztert ma fölkereste Zákány Gyula képviselő, a­ki tudvalévően a zalaegerszegi tábor dolgában inter­pellált. A belügyminiszter a közeli intézkedésekről Zákánynak megnyugtató fölvilágosítást áldott Politikai események. Benlezky Ödön mentelmi ügye. "E mentelmi bizottság ma délután folytatta a Beniczky-ügy tárgyalását. Windisebgrofitz Lajosné hercegné önként jelentkezett tanúnak. Kijelentette, hogy az inkriminált kifejezéseket, melyeket Szmre­­csányinak tulajdonítanak, nem hallotta. Windisch­­graetz herceg előző vallomását néhány pótlással ki­egészítette. Beniczky két új tanút jelentett be: Hoff­­immann Lajost, Wincfischgraetz inasát és Szentmpics Dénes fővárosi tanács jegyzőt, a ki szintén ott volt Winldischgraetznél ez Országos Kaszinóbeli va­csora után. Gömbös Gyulát hallgatták ki ezután, a ki azt a tanácskozást ismertette, a mely a Nemzeti Kaszinóban volt és a melyen ő Albrekt Idrályi her­ceg fölkérésére vett részt. Széchenyi György gróf nem jelent meg a bizottság e­lőtt, hanem levelet irt, a melyben az Országos Kaszinóban történtekről számol be. Azután Lingauer Albin képviselő ismer­tette a szombathelyi eseményeket és megjegyezte, hogy ő, mint magánember látogatta meg a királyt. Igazolta azoknak a táviratoknak a valódiságát, a­melyeket Beniczky fölolvasott a képviselőházban. A bizottság tagjai megkérdezték Língauertől, hogy a király gyakorolt-e Szombathelyen királyi jogokat, nevezetesen igaz-e, hogy Schey Hennant báróvá, egy őrnagyot pedig kamarássá nevezett ki? Lin­gauer ezt kétségbevonta. Albrekt királyi herceg ki­hallgatásától elállott a bizottság, minthogy a her­ceg írásbeli vallomást tett. Különben az udvarnagyi bíróságtól az az értesítés jött, hogy a királyi herceg bubapesti Wmnup­oe. 1921 május 4. Lengyel fölkelőik megszállották a te sessilez­ai­­Tarosakat. — Karlowitz, Benthen és Tarnowitz a fölkelők kezén van. — Berlinből jelentik: A keddre virradó éjjel be­igazolódott a német kormány aggodalma. Lengyel csapatok és föl­fegyverzett lengyel néptömeg puncsot rendeztek Felsősz­léziában és az ipari vidék számos városát hatalmukba kerítették. A puccsrendezők mindenütt elvágják a telefon- és táviróvezetékeket, szétrombolják a vasúti hidakat, megállítják a for­galmat, lövöldöznek, erőszakosságokat követnek el és nem veszik figyelembe a különben is passzíven viselkedő francia csapatokat, sem az ezek által bi­zonyára nem komoly szándékkal felállított tanko­kat. A német kormány képviselője a szövetségközi­­kormánybizottságnál a felsősziléziai események és zavargások miatt komoly lépéseket tett A német kormány haladéktalanul szintén tesz tévéseket a szövetségközi kormánybizottságnál. A veszedelembe jutott ipari vidék városaiból a­­következő részleteket közük a lengyelek puccsáról: Kattowitzot a fölkelők elfoglalták. A város­ban kihirdették az ostromállapotot. A fölkelők a fel­állított tankokkal nem törődve az egész városban vad lövöldözésbe fogtak, a­mely az ostromállapot kihirdetése után is tovább tartott. A vasúti és a köz­úti forgalom megállótt. Beuthenbe ma reggel vonultak be a fölkelők, a­kk megszállották a köztereket és megállították a járókelőket. Francia katonák vonultak keresztül a városon, az utcakeresztezéseknél tankokat állítot­tak fek A városban ez idő szerint nyugalom van. Wodbachban a lengyelek megszállották a népszavazó rendőrség barakjait és elfogták a hivatalnokokat Egy felkelő szakasz behatott a rendőrkapitányságra. Egy lap szerkesztőségét kézigránátokkal szétrom­bolták. A környékbeli német helységekből a német rendőrség és katonaság­­menekült. Tarnomitzba az éjjel nyomultak be a zendülők, a­kik vad lövöldö­zést kezdtek. A francia lovasság, mely nemsokára akcióba lépett, szétkergette a zendülőket­ Az össze­ütközésnek eddig két halottja és számos sebesültje van. Elfoglalták még a zendülők Landrzint, vala­mint Oberglogaut is. A berlini vasútigazgatóság közlése szerint Fel­­sősziléziában több vasúti hidat a levegőbe röpítet­tek. Az appeln—karlmarkti vonalon két, az appeln— briegi vonalon szintén két és a neustadt—rasselmitzi vonalon egy vasúti hidat robbantottak föl. Ratibor környékéről két vasúti hid fölrobbantását jelentik. Rattowiczban és Beuthenben végleges győzel­met arattak a lengyelek. — Általános sztrájk. Berlinből jelentik: A déli órák körül Beuthen­ben és Kattowitzban döntő ütközet fejlődött ki. A lengyel puccsisták végérvényes győzelmet arattak. Különféle híresztelések szerint több helyütt a regu­láris lengyel katonaság is beleavatkozott a harcokba. Tegnap az összes üzemekben megkezdődött a sztrájk. A sztrájk így most már általános és nem csupán a bányakerületekre terjed ki. (MTI.) Lenin b­iéia kist A Neues Wiener Trag­blatt londoni értesülés alapján hozza azt a vérbeli bolusevik pikantériával bíró moszkvai hírt, hogy Csicserin megbízta Kra­­szint, hogy puhatolódzék Londonban, hogyan fogad­nák Lenin londoni látogatását. Leninnek az a szán­déka, hogy londoni hivatalos körökben propagan­dát csinál Oroszország újjáépítésére vonatkozó po­litikai és gazdasági terveinek. Ezek a tervek nagy szerepet juttatnak az angol kormánynak és az angol iparnak, Amerika válássá Hímér­­országnak. A legfelsőbb tanácsnak sok kínos óra és még több heves jelenet után létrejött tegnapi­­határozata, a­melynek értelmében Németországgal ultimátum alakjaiban még egyszer közüik az antant által köve­telt fizetési módozatokat, semmiképpen sem tisz­tázta a helyzetet. Mert világos, hogy minden a fize­tési módozatok mikéntjétől függ, ezek pedig még eddig nyilvánosságra nem kerültek s így nem lehet tudni, hogy a németek elfogadhatják-e azokat vagy sem. Franciaországban a londoni konferencia ered­ményétől nincsenek elragadtatva. Érzik, hogy a játszmát még nem nyer­ték meg, s a mozgósítás el­rendelése ellenére, a­mi osztatlan örömet keltett mindenfelé, a megszállást, pedig ez a végső céljuk, még befejezettnek nem tekinthetik, tisztában van­nak azzal és ez Millerand és Briand minden nyilat­kozatából kitűnik, hogy az angolok és az ameri­kaiak a­mennyire a szövetségesi viszony megengedi, a megszállásnak ellene vannak. Az amerikai szená­tusnak a Németországgal való békekötés mellett történt állásfoglalása kiábrándítóan hatott Francia­­országban, a­mely Viviani hazatérte után is némi elbizakodottsággal azt hitte, hogy Harding épp úgy mögötte fog állani, mint állott Wilson. Lloyd George és Briand a maguk házi bajaik hánytorgatá­­sával igyekeztek egymásra hatni. Lloyd George a gazdasági körök ellenállására és különösen a még mindig befejezetlen bányászosztrákra hivatkozott és a német, valamint az angol bányamunkások közös ellenakciójának a veszedelmét is emlegette, de Briand hajthatatlan maradt, mert ő viszont azzal érvelhetett, hogy ő abban a percben bukott ember, a­mikor a legcsekélyebb engedményt tenné eredeti álláspontja terhére. És mind a két miniszterelnök­­nek igaza volt. Nem akarták egymást megtéveszteni, ellenkezőleg tiszta bort öntöttek egymás poharába. Ez azonban csak azt bizonyítja, hogy a nehézségek­ből a kivezető utat még egyáltalán nem találták meg, sőt az igazi nehézségek ideje még csak akkor fog elérkezni ha Németország válaszával döntés elé állítja majd a két szövetséges ellenfelet. Briand az utémátumot, a­melyet Lloyd George erőszakolt, nevetségesnek mondotta. Vájjon mit fog Briand akkor mondani, ha a németek az ultimátu­mot el fogják fogadni és Lloyd George kénytelen lesz a megszállás elen tiltakozni? Ma azt mondja, hogy négy rajnai város megszállását mindenesetre fenn fogja tartani. Íme itt van a gordiusi csomó, a­melyet megoldani nem lehet. Közben megérkezett Berlinbe Amerika válasza is, a­melyet azonban a német kormány be sem várva, újabb jegyzéket küldött Washingtonba. Az amerikai külügyminiszter azt ajánlja, hogy a né­metek közvetertlenül a szövetségeseknek tegyenek újabb javaslatot A németek pedig bővebben magya­rázzák régebbi javaslatukat s állítólag olyan lénye­ges változtatásokra hajlandók, a­melyek még a francia közvéleményt is megnyagialtgatják-Brüsszelbe és Düsszieldorfba már megérkeztek az első francia osztagok, mint első hírnökei a meg­kezdett francia mozgósításnak. Weygand tábornok pedig már megegyezett a cseh és lentivel vezérkar­ral a közös katonai fellépésben való részvételükre. • Éjjel kaptuk a következő táviratokat:­­ Amerika Jegyzéke. Washingtonból jelenők.: Hughes Szamtilkár­­mik Simont külügyminiszterhez intézett válasza a következőképpen hangzik: Az amerikai kormány megkapta a Simons dr. ébte, az Egyesült­ Államok megbízottjának április 24-én átadott s a jóvátételre vo­n­atkozó memorandumot. Az amerikai kormány eme válaszokra kijelenti, hogy lehetetlen arra a végső következtetésre jutnia, hogy ezek a javasla­tok elfogadható tárgyal­ alapot nyújtanak. Ezeket a javaslatokat nem lehet megfontolás tárgyává tenni. Ennek következtében az Egyesült­ Alkának kormánya megismételve abbeli őszinte kívánságát, hogy ez az ér­etbevágó kérdés minél gyorsabban szt­­bá­lyoztassék,­ nyomatékosan ajánlja a német kor­mánynak, hogy a szövetséges kormányok elé hala­­déktalanul és közvetetlenül világos, pontos és meg­felelő javaslatokat terjesszen, a­melyek mindezt te­kintetben megfelelnek a német kormányt jogszerűen terhelő kötelezettségeknek. (MTI) A kormány lemond és a birodalmi gyűlésre bízza a döntést. Bécsi tudósítónk jelenít telefonon: Berlin­ből jelentik, hogy a pártok felfogása nagyon különböző abban a kérdésben, vájjon elfo­gadja-e Németország az antant ultimátumát, vagy sem. Ezért pillanatnyilag lehetetlen véleményt elő­legezni a dolgok fejleményéről. Annyi bizonyos, hogy a nagynémetek az ultimátum elfogadása el­len vannak, a független szociálistól­ pedig az elfo­gadása mellett. A többi párt állásfoglalása bizony­talan, mert magukon a párt­ kereteken belül is ezek-

Next