Budapesti Hírlap, 1921. május (41. évfolyam, 94–116. szám)

1921-05-04 / 96. szám

1921 május­á tóRUHP 96 a.­ rőek a vélemények. A német kormány elhatározta, hogy amint megérkezik Londonból az ultimátum, lemond s a birodalmi gyűlésre bízza a döntést. Ha a birodalmi gyűlés többsége az ultimátum el­fogadás mellett lesz, akkor felszántják a kormányt, hogy lépjen vissza a hivatalába. Simons azonban még az utóbbi esetben is ragaszkodni fog a lemon­dásához, ha az ultimátum követelései túllépik az általa megjelölt határokat. A Jóvátételi bizottságot Londonba rendelték. Londonból jelentik. A jóvátételi bizottságot Parisból Londonba rendelték. A bizottság holnap este érkezik Londonba, a­honnan jegyzőkönyvet küld Németországnak és erre Németországnak má­jus 12-ének éjjeli 12 órájáig Leül megadni a vá­laszt. (M. T. 1.) Tanácskozás a rendszabályokról Londonból táviratozzak. Hivatalosan jelentik: A legfőbb tanács a ka­onai szakértőkkel. Beatty és Grasset tengernagyokkal megvizsgálta azokat a radszabályokat, a­melyeket szárazon és vizén a­­i huninak abban az esetiben, ha Németország kö­­­­vettségei alól kivonná magát. A rendszabályok­­uk egész sorát vitatták meg és jóváhagyták a h­uhr-vidék megszállását. Ha a helyzet megköve­telné, később a flotta is akcióba fog lépni, de ennek a rendszabálynak terjedelmében még nem állapod­tak meg. (MTI.) Németországnak május 1- ig kell nyilatkozni. Párisból jelentik: A szövetségesek tudatni fogják Németországgal a kezességekre vonatkozó föltételeiket. Hir szerint Németország május 13-ig tudtul adhatja, hogy a föltételeket teljes egészükben elfogadja-e. Ha vonakodik a föltételeket teljesíteni, akkor május 13-án automatikusan és haladéktala­nul végrehajtják a megszállást. (M. T. l.) Vita a birodalmi gyűlésen. Berlinből jelentik: Löbe elnök a ház elé ter­jeszti az amerikai jegyzéket Ledebournak a jegyzék azonnali­ tárgyalására vonatkozó indítványát a füg­getlen szocialsták és a kommunisták szavazatai el­lenében elvetik, miután az elnök tudatta a házzal, hogy a külügyi bizottság holnap foglalkozik a jegy­zékkel. A tárgyalás során Simons külügyminiszter emelt szót és részletesen előadta a felsősziléziai sztrájkmozgalmakat és zavargásokat. Gleiwitz ke­rületben a bányászok legnagyobb része sztrájkol. Slindenburg kerületben lengyel bandáik és a lakos­ság közti harcok voltak, a várost és a vasúti vona­lakat francia csapatok szállották meg. Pless, Ry­bnik és Groas-Strelitz kerületekben több helység fegyve­res civ­isták kezén van. A breslaukoppelni vas­utat teljesen elpusztították, több vasúti hidat a levegőbe téphettek, a közlekedés megszakad­t. A szénforgalom teljesen megszűnt és e miatt nemcsak Németországnak, de Csehországnak és Magyarországnak is kell szenvednie. A lázadás egész képe azt mutatja, hogy a mozgalmat terv­szerűen készítették elő. A kormány teljes tuda­tában van a he­lyzet komolyságának és rendel­kezésére álló eszközzel igyekezett odahatni, hogy a szövetségközi bizottságot erélyes eljárásra bírja. A részletes külügyi vitát végül elhalasztották­ el az elfogott gyermekeik számára. A szülők néme­lyike visszakapta a szennyes fehérneműt, de olyan leírhatatlan szurtos, nyirkos, dohos, fekete állapot­ban, hogy ebből következtetve a gyermekiek valami odvas, börtönnek nem is nevezhető helységben le­hetnek és a csupasz, piszkos földön fetrengenek. Az elfogatás magyarázata, hogy a gyermekek az Ifjú Magyarok Egyesületének tagjai, erre­­ L­a Siguranca azt mondja, hogy tulajdonképpeni címe: Irredenta Magyarok Egyesülete. Az elfogadásnak nyilvánvaló célja, hogy a gyermekek elfogatásával az apákat akarják megfélemlíteni, mert a világon senki sem fogja nekik elhinni, hogy ilyen gyermek­­emberektől kell nekik labilis uralmukat félteni, annál kevésbbé, mert az Ifjú Magyarok Egyesülete nem is ma, hanem három évvel ezelőtt alakult, mi­kor még magyar irredenta nem volt s a gyerekek mind csak 14 évesek voltak még. Is románok ólaik embsensége. — 14—17 esztendős ifjakat vetnek tömlöcbe. — Aradról kerülő utón kapjuk a hírét a hírhedt román Siguranca újabb, rettenetesen kegyetlen ter­rorjának. A tűrre szenvedő aradiak, mint a többi megszállott részek lakói is, abban a hitben élnek, hogy a csonka országban mindenütt pontosan infor­málva vannak az ő sok-sok szenvedésükről s nem értik, hogy mi ezekkel miért nem kiabáljuk tele a világot, hiszen igazunkat nem tudjuk igy bizonyí­tani , hogy kulturáltan vad népek uralma alá hajtja a trianoni béke a sokkal nagyobb kultúrfokon álló magyarságot, de általaiban a megszállott résziek la­­a­kosságát A legújabb, emberiesség elleni atrocitása az oláhoknak a következő: az aradi Siguranca rendőrei néhány hét­tel ezelőtt neki­láttak, a 1­1—17 eszten­dős gyermek­ ifjak összefogdosásának. Olyan jele­netek játszódtak le, hogy példának okáért mondjuk Nagy Pál hivatalnok lakására éjszaka beállított két szuronyos őr, hogy ők Nagy Andrást (nevezzük igy, mert az illető nevét nem akarjuk ide irni) keresik. Erre Nagy Pál udvariasam kijavítja, hogy itt­­ la­kik. A fegyvereseik bizonyítgatják, hogy Andrásnak is ott kell lakni. Az apa álmél­kodva kérdezi, hogy csak nem a 15 esztendős gimnazista fiát keresik, de az őrök már költögetik is az alvó ifjút; a megré­mült családot szigorúan visszaparancsolják az ágyba s az ifjút elhurcolják. A Siguranca ilyen mód­szerrel 170 gyermekembert fogatott el, tehát körül­belül a legjobb családok gyermekeit, kiknek hollé­téről a szerencsétlen szülők máig sem tudnak sem­mit. Egy család szívós közbenjárására az első hét leteltével mégis sikerült annyit elérni egyes színek­­nek, hogy a Siguranca tiszte fehérneműt fogadott el NAPIHÍREK. Olvasóinkhoz! Május 1-ével új előfizetést nyitottunk a Budapesti Hírlapra. Tisztelettel kérjük olvasóinkat, a­kiknek előfizetése április 30-án lejárt, szíveskedjenek az elő­fizetést minél előbb megújítani, hogy a lapküldés­­ben fennakadás ne legyen. Előfizetési árak: Tisztelettel a Budapesti Hírlap kiadóhivatala, egy hónapra « , , , , 40 kor. negyedévre 110 „ félévre 220 „ égész évre ,,*£««« 440 „ Fogjuk meg egymás kezét! Évekkel ezelőtt, még a békés világ nyugodt napjaiban, többször olvastam német és svájci la­pokban egy jó szokásról, melyet már akkor szeret­­tem volna meghonosulva látni, bár akkor még nem volt annyira aktuális. Azóta, sajnos, nagyon is ak­tuálissá, sőt égető szükséggé vált. Ez a helyes szo­kás az, hogy intelligens, de szűk anyagi viszonyok közt élő családokból származó leányok, magános asszonyok, kiknek nincs valamelyes szakképzettsé­gük, vagy nem jutnak ennek megfelelő álláshoz, egyszerűen elmennek, velük egyébként egyenrangú, de jobbmódú családhoz a háztartás minden mun­kájában, gyermekek gondozásában segíteni. Mint egy németországi lapban épp most olvasom, ez a régi „Stütze der Hausfrau“-féle intézmény a jelen­legi szomorú viszonyok nyomása folytán, nagyon föllendült és elterjedt. Külön jótékomyegyesületek alakulnak közvetítés céljából: Vereine für Wirt­­schaftliche Nob­ilie, melyek aztán egyes alkal­makra, például a családanya betegsége esetén, vagy félnapokra, a hét bizonyos napjaira is közvetítenek megfelelő segítséget. A fő nehézsége és kényes oldala e vállalkozás­nak persze az elhelyezkedés az idegen családban, de őszinte jóakarattal kölcsönös türelemmel, elné­zéssel és főként a jobbm­ódúak részéről kívánatos tapintattal meg lehet oldani ezt is. Természetesen családtag, barátnő gyanánt kell e derék nőket fo­gadni és tekinteni és pedig lehetőleg nemcsak az illető családtagok, de­­ az egész rokonság, isme­rősök részéről is. Néhány kitűnően bevált esetről tudok már nálunk is, a­hol megtalálták a módját és valóban őszinte barátnői viszony fejlődött belőle. Nálunk is, talán elsősorban buzgó jótékony nőegye­sületeink válalkozhatnának a köz­vetítés nemes fel­adatára legjobban sújtott, legmostohább viszonyok­kal küzdő műveit középosztályunk érdekében. Tu­dunk tisztviselőkről, kik hivataluk miatt nem gon­dozhatják beteg feleségüket, apró gyermekeiket, de éjjelenkint mosnak, foltozgatnak nekik, aztán a gólya­madár úja­bb érkezését rettegve számítigató, már úgy is holtra fáradt családanyákról, egymást ápolni nem tudó öreg házaspárokról stb. stb. Hogyne fogadnák ezek jó barátnőként a segíteni vállalkozót, megosztva vele, a mű­jük van. Ha csak hetenkint egy-két délután meghatá­rozott óráiban vállalkoznának minden katasztró­fánál készségesen segítő lelkes egyesülteti asszo­nyaink erre a munkára; fogadni a jelentkezőket, válaszolni a levelekre (a feltételekben való meg­egyezés, esetleges információk, szerzése már az üs­tök dolga maradhat.) Ha valaki esetleg nehezebben szánná rá magát e lépésre a régi, ismerős körben, akkor tegyen kísérletet máshol, idegen városban, vidékiek a fővárosban és megfordítva. Akárhányat, ha jól átgondolják jelenlegi helyzetüket, alkalmasint több megalázó momentumot találnak benne, mintha merész elhatározással talpraállnak és megpróbál­ják saját munkájukból megélni. Miközben e sorokat írom, eszembe jut kitűnő pénzügyminiszterünknek, Hegedűs Lórántnak egy megható szép cikke, melyet talán féléve olvastam a — (Apponyi ünneplés©.) Szolnokról je­lentik, hogy a város közgyűlése nagy lelke­sedéssel díszpolgárrá választotta Apponyi Albert grófot. Az erre vonatkozó indítványt Sípos Orbán volt képviselő, továbbá Sáfáry, a keresztény egye­sülés pártjának elnöke és inifjabb Bódy István kisgaz­dapárti elnök terjesztette elő. A közgyűlés határoza­táról a polgármester értesíti a budapesti rendező­bizottságot. Elhatározta a közgyűlés, hogy Szolnok város az országos ünnepen küldöttségileg vesz részt, továbbá, hogy Apponyi ünneplése céljából díszü­n­­nepséget tart, a­mely napon Szolnok iskoláiban Apponyit méltató ünnepet fognak rendezni. A Magyar Rendpárt Grecsák Károly nyugal­mazott igazságügyminiszter elnöklésével tegnap este értekezletet tartott, a­melyen elhatározta, hogy a párt Apponyi Albert gróf tiszteletére rendezendő or­szágos ünnepen testületileg részt vesz. Az elnökség részéről Grecsák Károly nyugalmazott minisztert és Molnár Dezső nyugalmazott államtitkárt kérték fel, hogy az országos ünnepség rendező­bizottságának a Rendpárt csatlakozását bejelentsék. A folyó politi­kai ügyek megvitatása után elhatározták, hogy a párt ezentúl minden kedden összejövetelt tart.­­ (Ravasz László megválasztása.) Ma dél­előtt tartotta ülését a budapesti reformátusok Kál­­vin-téri parokhiális köre, amelyen a Petri Elek halá­lával megüresedett Kálvin-téri evangélikus-reformá­tus lelkészi állásra egyhangúan Ravasz László ko­lozsvári teológiai tanárt választották meg. Ravasz László egyidejűen a dunamelléki református egy­házkerület egyik püspökjelöltje is. A püspökségre négy jelölt van: Ravasz László pesti lelkész. Kovács J. István budapesti teológiai tanár, volt államtitkár és nemzetgyűlési képviselő. Takács József ceglédi és Nagy Ferenc dabasi lelkész. .. (Sebestyán Károly tanári jubileuma.) E hónap 15-én, vasárnap délelőtt féltizenegykor a Pesti Lloyd-társulat dísztermében (Mária Valéria­­utca 12.) Sebestyén Károly huszonötéves tanári munkásságát fogják megünnepelni tanítványai, ba­rátai és tisztelői. Erre az ünnepségre meghívnak min­denkit, a ki Sebestyén Károlyt sokoldalú tevékeny­ségének bármily ágáért ismeri és becsüli.­­ (Zászlószentelés.) A Budai Katolikus Kör a keresztény összetartásnak Jdzse jellel való ki­dom­borítása végett elkészíttette Szűz Máriás zászlaját. A zászló megszentelése május 6-án délelőtt 9 órakor lesz a budavári koronázó főtemplomban. A zászló fővédői: József királyi herceg, József Ferenc királyi­­herceg, Auguszta királyi hercegasszony. A zászló­anya: Apponyi Albertné grófné. Úgy a zászlószen­telésen, m­int azt esti hangversenyen való részvéte­lüket bejelentették: Horthy Miklós kormányzó és felesége, Bethlen István gróf miniszterelnök, vala­mint a kormány minden tagja, a nemzetgyűlés­nek, a székesfőváros közönségének, a székesfőváros törvényhatósági bizottságának küldöttsége. Az egye­­sületek és iskolák zászlójukkal kivonulnak. Az esti hangverseny keretében a Budai Katolikus Kör el­nöke, Apponyi Albert gróf ünnepi beszédet mond.­­ (A Haxák-hus­zárok emlékünnepe.) A 3. huszárezred tisztikara május 3-án délelőtt ün­nepi rekviemet rendezett az ezred hősi hallottjaiért a ferencrendiek templomában. A rekviemen a kor­mányzót Tánczos Gábor tábornok képviselte és megjelent József Ferenc királyi herceg is. Az ün­nepi gyászbeszédet Bangha páter mondta. Egy óra­kor a Hungáriában ünnepi reggelire gyűltek össze a résztvevők, az emlékb­eszedet a reggelin Schneidt Gyula ezredes mondotta.­­ (A jövő évi gab­onakiszol­gál­tat­ás.) A közélelmezési minisztériumban a jövő évi gabona­­beszolgáltatás ügyében Mayer János közélelmezési miniszter elnö­kl­ésével ma délután 5 órakor bizal­mas jellegű értekezlet volt, a­melyen részt vettek az Orge, a Magyar Gazdaszövetség és a Földbérlők Egyesülete képviselői. Az értekezleten elhangzott véleményeket a pénteki minisztertanács elé terjesz­tik. (MTI.)­­ (Lovászy Márton Romániában.) Arad­ról jelentik a Budapesti Tudósítónak: Lovászy Márton a minap ideérkezett és Erdélybe, valamint Romániába utazik tovább. Lovászy kijelentette, hogy utazása elsősorban lapjának adminisztratív ügyeivel függ össze, de tárgyalni fog politikusokkal is. Való az, hogy a­­románok, a­kik sem a budapesti, sem a bécsi lapokat nem engedik be. Lovászy lapjá­nak terjesztés­ét mindenütt lehetővé t­eszik a Budapesti Hírlapban. Meleg együttérzéssel szól ez a cikk is az úri nyomorúságról és őszinte elismeréssel azokról, kik becsületes kenyérért becsületesen dol­gozni akarnak. A jelzett cikknek egy megkapó, em­lékezetbe vésődő szép hasonlatát idézve zárom én is soraim: „Bányászok, ha rájuk szakad a tárna, a vaksötétségben, veszedelmes gázok közt egymást taposva, addig keresgélnek, tapogatódznak, mis megtalálják, megfogják egymás kezét, s végül mind összefogódzva, kezdik egymást közös erővel kifelé húzni a sötétből" Értsük meg mi is az Idák szavát és fogjuk meg egymás kezét, Dunántúli asszony.

Next