Budapesti Hírlap, 1921. június(41. évfolyam, 117–141. szám)

1921-06-11 / 126. szám

Budapest, 1921. XII. évfolyam, 126. szám Szombat, június 11. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árarc: Egész évre 440 K, félévre 220 K, negyedévre 110 K, egy hónapra 40 K. Egyes szám ára 2 korona. Ausztriában 5 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország­ feltámadásában. A men.“ Experto erese Huperto. Budapest, jun. 10. Rupert Rezső dr., veszprémi ügyvéd, a nemzetgyűlésnek — a mai áramlatok szerint — egyik legkevésbé népszerű, de egyébként egyik legképzettebb s mindenképpen emelkedett szel­lemű tagja. Ez a képviselő úr ma hang, forma és tartalom szerint is igen érdemes beszédet mondott. Nobilisan védte meg a m­agyar ügy­védséget­­és ideális talapzatra állította a bírói hivatást. Sok szép fordulatai volt a beszédének, a­melyre nem kívánunk kiterjeszkedni, de men­tül jobban méltányoljuk szónoklatának nívóját, annál nagyobb szükségét­ érezzük annak, hogy szembeszálljunk azzal, a­mit a vármegyéről mondott. Hogy Donkiholláda volna, a vármegyét még mindig az alkotmány védőbástyájának nevezgetni: az állam­jog e romantikus formája szerinte már régen­­ iftér­te magát. Az alkotmány és a szabadságjogok védelme, úgymond, ma már a független bíróság kezében van, a vár­megye pedig immár nem egyéb, mint egy — bár fontos — közigazgatási testület. Hogy, mint ő véli, a­ vármegyék sohasem is igen voltak abban a helyzetben, hogy hathatós védelemben részesítsék­­ a személyes és a polgári szabadsá­got, míg ebbeli feladatuknak a bíróságok min­dig tökéletesen m­egfeleltek. Ezeket mondotta Rupert Rezső dr. a vár­megyéről. Persze, van ebben igazság is, de csak kevés és van igazságtalanság, még­pedig sok. Rupert Rezső dr. nyilván csak az újabb évtize­dek vármegyéit nézi. De­ a magyar vármegye egy nagy, a história által alkotott és fejlesztett specifikusan magyar intézmény és ha értékéről akarunk beszélni, ne csak arról szóljunk, a­mit újabban esetleg a vármegye vétett nekünk, ha­nem arról is, hogy mit vétettünk mi a várme­gyének. Ne csak arról legyen szó, miben adósa a mai vármegye a nemzetnek, hanem arról is, miben maradt a vármegye régi intézményének adósa a modern nemzet. A régi vármegye nemcsak a közigazgatás­nak volt romantikus formája, hanem a honvé­delemnek és a törvényhozásnak és az igazság­szolgáltatásnak is. Meghatárolt területeknek koncentrált alkotmányos szerve volt, mely kö­vetküldő­ és utasító jogával országgá és nem­zetté foglalta össze az autonóm részeket. A negyvennyolcadiki átalakulásban a régi intézmény határkőhöz jutott, a nemzet pedig egy probléma elé, a­melyet úgy formuláztak meg,­ogy miként lehet a vármegyét összhangba hozni a felelős parlamenti kormányzattal. A magyar história e dicső és geniális al­kotásának az újabbkori magyar nemzet azzal maradt adósa, hogy ezt a problémát meg sem próbálta oldani. Recipiálta a nemzet egyszerűen a nyugati parlamentarizmust, és megtartotta mellette formailag a vármegyét, a­helyett, hogy megvizsgálta volna, miképpen lehet vagy taná­csos, vagy kívánatos a modern, a haladott át­­lagnézet céljaira felhasználni történelmi intéz­ményeinket, elsősorban a vármegyét. Ezt most csak érintem, ez nem egy rövid újságcikkre al­kalmas téma. De megjegyzem, hogy a vármegye az idők szellemével, változásaival és szükségei­vel szemben — úgy háborúk, invázióik, osztrák törekvések stb. dolgában — oly alkalmazkodó fejlődőképes­séget tanúsított mindenka, hogy nem lehetett volna boszorkánymesterség, ha Európa rooder intézményeit átvétel helyett megpróbáljuk kiegyeztetni ősi intézményeink­kel. Egész Európában nem volt olyan, a gya­korlati szükségeknek épp úgy, mint a köz­sza­badságok védelmének megfelelő intézmény, mint a históriai magyar vármegye. Reális, ál­lami öntar­tó és alkotmány­védő intézmény volt s nem romantikus forma, mint Rupert Rezső dr. véli, hanem az alkotmány védőbástyája, mint annak idején Kossuth Lajos mondotta. Mai formájában persze sem a közigazga­tásnak nem ideális formája, sem nem hathatós védelme sem a köz-, sem a személyes szabad­ságoknak. De ez nem a vármegye hibája, ha­nem a miénk. És ha ki nem veszett volna belő­lünk teljesen saját géniuszunknak és alkotá­sainak az önérzete és megbecsülése, és ha nem volnánk rabja minden külföldi jelszónak, divatnak, ízlésnek és hóbortnak, hanem a ma­gunk vagy mondjuk őseink eszével gondolkoz­nánk, akkor a vármegyei reformban ma is nem egyszerű közigazgatási reformot látnánk, melyet­­ kell demokratizálni, hanem azon gon­dolkoznánk, miképpen lehet a régi vármegye lényegét beleilleszteni a modern magyar állam szolgálatába. Nem kisgazda-ésszel, nem ke­resztény-szocialista pápaszemmel, hanem ál­lamférfiul és történeti felfogással ke® e kérdést szemügyre venni. A vármegye iskolája, akadémiája, egye­teme volt Magyarországon a közélet munkásai­nak. A vármegye a közszellem kohója, a közvé­lemény alakulásának lombikja, a nemzeti egy­ség szerve és intézménye volt. A bécsi befolyás el tudott bánni felső bíróságainkkal, a várme­gyékkel külön kellett megbirkóznia, és az a furcsa és különös valóság, hogy országgyűlésün­kön ritka kivétellel a­ többség volt az ellenzék, mutatja alkotmány- és közszabadságvédő ere­jét a bécsi törekvésekkel szemben. Most egy összezsugorodott kis ország va­gyunk, kis nemzetgyűléssel, nem tízszeres érde­­künk-e, hogy a nemzeti önérzet, függetlenség és ellenálló­­erő el ne maradjon oly tápláló for­rások nélkül, minek egy-egy területi egységnek! értelmi és anyagi érdekeltsége: a vármegyék! Minden magyar, a kiben él a múlt és a kiben lélek­zik a jövő reménye, erre a kérdésre fordítsa figyelmét és szeretetét. Fiataljaink, a külföldet majmolva leberetválhatják a bajszu­kat, asszonyaink léha divatból megkurtíthatják­ alul és felül is a szoknyájukat. A bolond módi változik, a bajusz újra kinő, a szoknyát meg lehet toldani. De ha egy intézménynek a lelkét veszit­ek ki, az üres form­a, értéktelen bútor ma, a rád, egy léha nemzedék lerombolja benne szá­zadok csodás alkotását. A nemzetgyűlés elfogadta a költségvetést. — Vita a Tisza-perről. —­s jjár­askérdésben leszavazták az igazságügymin­isztert.­­ A nemzetgyűlés ma az igazságügyminisztérium költségvetését tárgyalta, meglehetősen gyéren láto­gatott Ház előtt, ide azért a kis társaság elég zajossá tudta tenni az ülést. Előbb Vitter László okozott zajos ellenmondást az ügyvédeket és a budapesti ügyvédi kamarát támadó fölszólalásával. Túlzott elszólásait Rupert Rezső, Bródy Ernő és Rassay Károly utasították vissza. De a nagyobb zaj a Friedrich-párti Hor­­nyánszky Zoltán beszéde nyomán keletkezett, a­ki szóba hozta a Tisza-perben Friedrich István el­len­ folytatott eljárás miatt. Azt állította a többi közt, hogy a tanukat meggyúrták és hogy ugyan­azon tényálladékok alapján (?) az egyik ügyész nem emelt vádat Friedrich ellen, a másik ügyész pedig vádat emelt ellene. Tomcsányi igazságügyminiszter ezekre a vá­daikra válaszolva, tiltakozott az ellen, mintha bárki is a bíróságot befolyásolná akarná és rámutatott arra is, hogy nem ugyanazon tényálladékok alapján történt a vádemelés. A Friedrich-párt négy képvise­lője, név szerint Slornyánszky Zoltán, Weiss Konrád, Dinics Vidor és Zákány Gyula nagy zajjal zavarta az igazságügyminiszter higgadt fejtegetését. Az igaz, hogy, Rassayék padjairól is egy-egy közbeszólás alakjában többen támogatták a rajongókat. Az el­nöklő Kenéz Béla már-már az ülés felfüggesztésé­vel fenyegetőzött, mert alig tudta helyreállítani a csendet. Későre járván az idő, a miniszter délelőtt már nem tudta befejezni beszédét. A délutáni ülé­sen azonban újabb szenzáció következett. A minisz­ter­­ugyanis szembehelyezkedett Rassay Károlynak­ azzal az indítványával­,­ a­mely a párbaj legszigorúbb büntetését követelte. A szavazásnál azonban a többség a miniszterrel szemben 25 szóval 25 ellené­ben elfogadta az indítványt. Kisgazdapártiak és Schlachta Margit biztatására a keresztény egyesü­léspártiak egyaránt szavaztak a párbaj ellen. A másik érdekes és nevezetes esemény Volt a­­ délutáni ülésen Belitska Sándor honvédelmi miniszt­­­ter beszéde és a nemzetgyűlés osztatlanul meleg és­­ lelkes tüntetése a honvédelmi miniszter és a nem­­­­zeti hadsereg mellett. Belitskának már első parla­­m­menti szereplését szimpátiával fogadták, de mai­­ konciliáns parlamenti magatartása és érdemben ka­­­­tonás, energikus föllépése megszerezte az egész Ház­­ becsülését és szeretetét. Beszéde után percekig meg­­­ megújuló éljenzés és taps hallatszott a Ház valam­i mennyi oldalán. Pártkülönbség nélkül hangoztat­­­ták, hogy a tüntetés nemcsak Belitska mellett, ha­­­­nem különösen a nemzeti hadseregnek szólott A honvédelmi minisztere beszéde után a hon­védelmi költségvetést elfogadták, majd letárgyaltá­d a költségvetés még hátralevő részét is, elfogadták­ Hegadűs Lóránt pénzügyminiszter módosításait. Ez­zel a költségvetés részletes vitája is véget ért és hol­nap már harmadszori olvasásban fogják elfogadni. | az 1920—21. évi büdzsét. | Az igazságügyi tárca. A nemzetgyülés mai ülésének elején felszólalt Giesswein Sándor s tiltakozott Nagy János tegnapi beszédében tett ama kijelentése ellen, mintha min­den pacifizmus őrültség volna. A Ház azután folytatta az igazságügyi tárért költségvetésének tárgyalását. Az első szónok Vitter.. László beszéde elején felhívta a figyelmet a sok el­posványosodott büntető ügyre. A kommunista pörök ma is armadában hevernek az első bírósá­gok előtt. Majd azt hangoztatta, hogy az ügyvédi foglalkozást nem lett volna szabad pályává tenni, mert ez lesülyesz­ette ez ügyvédség tekintélyét. Az ügyvédi pályára is rászabadult egy fürge faj, a­mely minden ügyet vállal. A budapesti ügyvédi kamara élesen bírálja a mai kormányzatot, de a kommu­nizmus ellen nem volt ilyen szigorú. Nevezetesen védte a kommunistákat s a kommunista ügyvédek igazoltatását nem végezte el elég rigorozitással. Ezért történt, hogy például a hírhedt László Jenő, mint ügyvéd halt meg az akasztófán. Rassay Károly közbeszól- Mért nem mondja el ezt az ügyvédi kamaráiban?.

Next