Budapesti Hírlap, 1922. május (42. évfolyam, 100–123. szám)

1922-05-14 / 110. szám

1922 május 14. 2 Budapesti Ilmut? mo...) Közüzemek a közigazgatásban. Irta Hoor-Xempls Móric dr.*) Immár kerek huszonöt év óta harcolok azért, hogy a magyar törvényhatóságok és községek a közszükségleteket szolgáló közmüveket (vízvezetéki, csatornázási üzemeket, gázmüveket, elektromos mű­veket, hűtő és raktározó, valamint konzerváló üze­meket és közúti vasutakat stb.) egységes, érvek hosz­­szú sorára e­­lőkészített terv szerint, szerves össze­függésben, kető sorrendben és ház­ikeze­lésben léte­sítsék. A helyes közüzemi politika alapfeltétele a múlt hibáin okult, a messze jövőbe tekintő terv és ennek fokozatos, vasakarattal és vaskövetkezetességgel való érvényesítése.­­ Sajnos, ezeket a fontos városgazdasági kérdé­seket éppen úgy, mint sok más közügyét, nálunk nagyobbára tétovázva, kapkodva, pil­lnatrozi befo­lyásoknak, hangulatoknak engedve és a legtöbb eset­ben nem a kellő tárgyilagossággal intézték. A köz­vélemény még mindig azt tartja, hogy a törvényi"..' tóság vagy község kezelte vállalati üzem szükség­képpen rossz, hogy nem dolgozik­­ gazdaságosan, hogy nem illeszthető a magyar közigazgatás lelets­­ségi kereteibe. Ez a vélemény téves. Ellentmond e hamis felfogásnak éppen néhány olyan magyar vá­­ros példája, mely hosszabb idő óta helyes közüzemi politikát folytat. Most, a­midőn az a hatalmas és dicsőséges feladat hárul reánk, hogy hazánk romjain a régi­nél nagyobb, erősebb birodalmat építsünk, időszerű e kérdésekről elmélkednünk. Gazdasági kérdések eldönthetésére száz szónál is többet ér néhány számadat. Több mint száz magyar város statisztikai anyagából feldolgoztam, néhány jellemző számpél­dát emelek ki, melyek alkalmasak arra, hogy a városok gazdasági helyzetét összehasonlíthassuk és mindenekelőtt a községi póladó és fogyasztási hoza­­dákokat a jó közművek hozadékival összemérhes­sük. Az egyik példa Temesvár, mely immár 33 éve folytat helyes, következetes közüzemi politikát. A helyes utón, habár a kezdetén jár Kolozsvár és Besztercebánya. Hamis utón járt az utolsó két példa, Arad és Székesfehérvár. Az adatokat az 1908—-1910. évekre vonatkozó eredmények alapján állítottam össze. A . „ „ „ .... Terass- Kolozs- Imiim­ , , Székes. Tiros BGT« Tir v4r m,,, ár»i fehérei ! Lakosszám 1910-ben 7­3553 60803 10776 63166 36625 P­ótadókulcs 1908-ban 33% 66% 40% 78% 77% Korona fejenként és évenként­­ Előírt állami adó 24.9 21.9 21.55 23.3 16.4 Előírt pótadó 5.23 9.88 7.29 12.8- 9.65 Az állami és községi fogy.­adók tiszta ered­ménye (állami segély be nem tudásával), 11.42 3.73 2­69 1.71 2.46 *) Részletek szerzőnek a Irugy. Jogos jégyében a minap tartott előadásaiból 1879—100S. eszközölt beruházások,­korona fejenként: Kölcsönökből 198.5 345 252 21-25 120.5 Községi alapok jöve­delmeiből 150.0 51.9 .105.3 62.70 20.0 Kölcsönök kamataira és törlesztésére fordít­tatott, korona fejenként: 1908-ban 7.27 895 12.92 8.06 8.45 Ezekhez hozzáfűzöm, hogy Temesvár köz­művei (1908-ban: gázgyár, elektromos m­ű, elektro­mos közúti vasút, vágóhíd és hűtőmü) 1908-ban fe­jen kint kert* 11 korona tiszta, fölösleget eredmé­nyeztek (a közművek létesítésére felvett kölcsönök tőkeferésin és összes kiadásain felül). Szembeötlő, hogy a helyes közüzemi politikát követő Temesvár 31 év alatt a községi alapok jöve­delmeiből (értsd közüzemeinek tiszta jövedelméből) 100 koronát tudott fejenként a város fejlesztésére harminc év alatt beruházni, míg Arad és Székes­­fehérvár kétszer akkora pótadókulcs mellett csak ez öszeg törtrészét tudta a községi alapok jövedel­meiből fedezni. (Villamos mű és gázgyár vállalati kézben, közúti vasút Aradon vállalati kézben, Szé­kesfehérváron pedig nem volt.), Temesvár város fényes példa arra, hogy a magyar közigazgatás kereteiben, magyar közigaz­­gatási tisztviselőkkel egyetlen egy erélyes kéz milyen eredményeket érhet el Illő dolog, hogy ez alkalommal is hazánk e korán elhunyt nagy polgár­mesterének, Telbisz Károlynak sírjára az elismerés és hála koszorúját helyezem. Megemlítem még példaképpen azt is, hogy a Kolozsvár város tulajdonában levő és vállalkozó­nak bérbeadótt elektromos mű üzembehelyezése óta az 1906 juli 15-től 1917 dec. I1-ig terjedő időben 2.338.736 korona tiszta jövedelmet eredményezett, melyből a város összesen 1.206.307 koronával ré­szesedett. Bécs város elektromos műveibe 1903-tól 1917-ig összesen 139 millió kötét ruházott Ez idő alatt a mű a pénztári fölöslegekből — az összes kiadások és tőketerhek fedezése után — beszolgál­tatott a város pénztárába nyereség címén 99 millió koronát és értékcsökkenési alapra 58 millió ko­ronát. Azt, a­mit helyes kezeléssel Temesváron, Ko­lozsváron stb- el lehetett érni, azt el lehet érni egyedül­ is, csak utánozni kell a példát. Ezt annál inkább kell hangoztatnom, mert tapasztalásom sze­rint a magyar közigazgatási tisztviselő általános műveltség és tehetség dolgában vetekedhetik bár­mely nyugati nemzet hivatalnokaival. A fent közölt táblázat, melyet számos ha­sonló példával kiegészíthetnék, világosan mutatja, hogy a legtöbb magyar város régi pótadó és fo­gyasztási adópolitikája, val­amint közüzemi politi­kája teljesen hamis volt. Nézzük most már, melyek azok a sürgős teen­dők, melyek a mai törvénykifizólássi rendszer kere­teiben a kormány és törvényhatóságokra és közsé­gekre háradtak, ha a magyar városok gazdasági helyzetének javulását akarjuk biztosítani. A gyakorlati élet, a külföldi és belföldi tapasz­talás megadja erre a feleletet. Városaink háztartási ügyeinek nyilvántart­­tását, pénzkezelését szigorúan kereskedelmi szel­lemben, a kettős könyvelés elvei szerint kell szer­vezni. Az évi zárószámadások, mérlegek és nyereség­­vesztesés, számlák a kettős könyvelés elvei szerint készítendők, egységes séma szerint Ezek, valamint a kimutatások­ alapján egységes és pontos statiszti­kát kell szigorúan követelni. Csak egységes statisztika eredményeinek kritikai, rendszeres összehasonlítása adhatja meg a kormányhatóságoknak az érdemleges ellenőrzés reális alapjait. Ilyen egységes, korrekt statisztika híján a k­ormányhatóságok és városok gazdasági helyzetét érdemlegesen összehasonlítani nem is lehetett. A kormányhatóságoknak gondoskodniok kell a közigazgatási tisztviselők kellő közgazdasági to­vábbképzéséről. Kötelező tanfolyamok a fővárosban és a vidéki városokban, vándorelőadások, közigazga­tási tisztiselőknek közüzemekbe szolga­ áttételre, ta­nulásra való kirendelése, mindmegnnnyi szükséges nevelő intézkedés. Egységes közü­zemmű programnak megszerkesz­tésére a kormányhatóságoknak kell a kezdeménye­zést megtennie. Ily egységes tervezettel szerves ösz­­szefüggésben oldandó meg a községek pénzszükség­­leteinek kérdése is. Meg kell adni a magyar váro­soknak kivétel nélkül azt a jogot, hogy hasznos befektetésekre tőkét községi kötvények kibocsájtá­­sával szerezhessenek. Ilyen kibocsájtási jogot a vá­rosok eddig csak nagyritkán kaptak. Ez volt egyik fő oka a lassú fejlődésnek. A kormányhatósági és törvényhatósági felügye­letben részt kell adni a hatóságokon kívül álló szak­­értőknek is és ily módon kell biztosítani a gyakor­lati élettel való állandó kapcsolatot. A közművek vállalatok gyanánt külön cégjegy­zéssel szervezendők. A vezetéssel megbízott vezér­­igazgató vagy bizottság felelőssége és jogai a tör­vényhatóság közgyűlésével szemben teljesen azonos módon szabályozandók, mint a­hogy a kereskedelmi törvény a részvénytársulati igazgatótanács hatáskö­rét szabályozza. Az Északamerikai Egyesült­ Államok, Kanada, valamint az angol anyaország legújabb törvény­hozói intézkedései valóságos iskolapéldák arra, hogy imaképp oldhatjuk meg a közüzemek pro­blémáját. Ilyenek például a „Federal Watenpowe- Act“ (1921. március 3.), „The po­wer Comission Act of Onntario“ (R. S. O. 1914), „The Hydroensctric­ Railway Act“, 1914, ugyancsak a kanadai Onitario tartományban, az „Electric (Supply) Act“ 1919 An­golországban. Végre megemlítem az olasz törvényhozás bölcs intézkedéseit az olasz városok közműveinek érdeké­ben: „Léggé tálla municipalizzacione dei publici Servizi. 1913. ápr. 30. E törvények­ valóságos tárházai a közigazgatási és kormányzói bölcsességnek; mindenki meríthet belőle. Nem hallottam, hogy kormányha­tóságaink, vagy töm­ényh­atóságaink e nagyszabású törvények­kel­ foglalkoztak volna, vagy az ott lefektetett egy­ Örök-éjjel nem borul rád* Bánt a lecke, bánt? Okulj hát, Mondj bűnbánva „mea culpa“A. Mert Kain bűnébe estél: Azt nyered, mit nem kerestél, Hát tanuld meg, kincs, a testiér. Félre hát a gyűlölettel, A mi bántott, mind feledd el, Fogj kezet rokon feleddel, S gyermek­ a jövő reménye, Legyen mindig szemed fénye, S mint a tengerek fövénye. De hazádban is hazátlan, Testvértelen és barátlan, Meg ne törj a szolgaságban. Hogyha kell cseréld meg arcod, Tűrve, titkon vidd a harcot, Ezzel órád el nem alszod. Nézz nyugodtan jóra, rosszra, Szabadságod visszahozza Hanem év, az évek hossza. Dies irae! Hallod, hallod, Messze, mint a vészharangot, A boszúra hivő hangok Eljön e nap, a Haragnap, De koporsót nem a rabnak, Néfiem, nem neked faragnak. Ősi földed nem lesz préda, Kit pokolnak körme véd ma, Reszkessen a caluk, a céda... A­ magyar ég nagyon sötét ideig, De megjön ismét fényes virradatja, S a Kárpátoktól le az Adriáig, Az örömhírt, nagy Isten, népem atyja, Egyik harang másik harangnak adja. A csúnya leány. Irta: Dánielné Lengyel Laura. Réges-régen sok száz évvel ezelőtt rengeteg erdő belsejében laktak a gonosz tündérek. A gonosz tündérek, kik azonban szépek voltak, mint az álom­­látás, selymes szőke hajuk a földet söpörte és kék szemükben maga a mennybolt fénylett. Esténként kiültek a fák alá és énekelni kezdtek édes szerelmi­­ dalokat, hogy a ki férfi azt meghallotta, elvesz­tette az eszét, csak rohant-rohant a hang után, míg rá nem talált a gonosz tündérekre, kik azonban szé­pek voltak, mint az álomlátás.­­A tündérek aztán igen istentesen dolgokat műveltek. Apró, finom, hegyes tűkkel szürkülték a férfiak szívei, míg csak élet volt benne. Azután ott hagyták feküdni holtan és kacagtak rajta, hogy miért volt olyan gyönge? És a férfiak arcán a halá­los dermettség mellett is édes mosoly ült, talán még holtan, elvérzett szívvel is a tündérekről álmodoz­tak, kik szépek voltak mint az álomlátás, kiknek aranyhaja a földet söpörte és a kinek szemében maga a mennybolt kékje fénylét!. Lakott az erdő másik szélén egy csúnya lány, psuma ,volt nagyon, még a fák levelei is azt­­susog­ták utána: óh, de csúnya vagy. A csúnya lány gyak­ran hallotta bent énekelni a verseket a szépségről a szépséghez, mely gyilkol, pusztít, de azért mégis áldott Vonagló sávos férfiak halálra sebzett szív­vel írtak dalokat a gonosz tündérekhez és nem ér­ik a fájdalmas sebeket, csak a szőke csillogó ha­jat látják, mely a földet söpri és a kék szemekben gyönyörködnek, melyekben a mennybolt kékje fénylik. És a csúnya lány gyakran leselkedett a gonosz tündérek ablakán. Irtózatos dolgokat látott ottan. Hogy csókolják a férfiak a tündérek lábainak nyo­mát. Azokét a tündérekét, kik kacagva pusztítják el őket. Látta ott a tündérkirálynőt, ki éppen most gyötrött halálra egy szép, erős, magas férfit és a­ férfi minden kínzásra csak azzal felelt: •— Szép vagy... Szeretlek... Boldog vagyok’, hogy meghalhatok ér' ' . . Végre már nem tudott beszélni a férfi. Két kezét összekínzott vérző szívére szorítva feküdt ott mozdulatlanul. A tündér mikor látta, hogy már­ nem mozdul, tovább dobta lábával és azt mondta: — Gyönge volt, gyáva volt, miért hagyta magát? Aztán kiment a szobából és otthagyta a fér­fit a földön. A csúnya lány pedig álarcot csinált magának és bement az elalélt férfihoz. A jótékony álca elfödte arcának csúnyaságát, csak déli termete és hosszú, szép selymes fekete haja látszott ki. És aztán gyó­­gyitgatta füvekkel, kezének simogatásával, lelké­nek jóságával. Mikor a férfi kinyitotta szemét hal­kan, megindult hangon kérdezte: Ki vagy te szépséges tündérasszony?­­— Nem vagyok szép, felelt a leány szomo­rúan, —­ az álca csak azért van az arcomon, hogy ne taszíts el magad mellől és megtűrjél a közeled­ben, míg meggyógyítalak.

Next