Budapesti Hírlap, 1922. május (42. évfolyam, 100–123. szám)
1922-05-14 / 110. szám
1922 május 14.Budapesti Hírlap(110. sz.) — Május 22-étől június 13-ig tilos minden politikai gyűlés, nyilvános népgyűlés vagy fölvonulás. — A Magyar Távirati Iroda jelenti: A legutóbbi nemzetgyűlés megszűnte óta eltelt hosszú idő alatt a politikai pártoknak és jelöltjeiknek már eddig is minden lehetőségük megvolt arra, hogy a választóközönséggel elveiket alaposan és részletesen megismertessék és így a választók már most is abban a helyzetben vannak, hogy a közeli választásoknál való politikai állásfoglalásuk tekintetében határozott véleményt alkothatnak. Figyelemmel erre a körülményre és arra a nem kevésbé fontos szempontra, hogy az ország érdeke azt kívánja, hogy a közeljövőben megtartandó nemzetgyűlési választások a közrend legkisebb megzavarása nélkül méltóságteljesen folyjanak le és a választópolgárok választójogukat a máris fokozott mérvben megnyilvánuló és sok esetben a közrendet is veszélyeztető pártszenvedélyek nagyobb izgalmaitól mentes, az ország jelenlegi súlyos helyzetéhez is illő, komoly nyugodtsággal gyakorolhassák, a m. kir. minisztérium az ország nyugalmának és a közrendnek biztosítása érdekében a kivételes hatalomról szóló törvényes rendelkezésekben nyert felhatalmazás alapján a következőket rendelte el: 1. §. 1922. május 22-től kezdve 1922 június 13-ig bezárólag semminemű politikai gyűlés nem tartható és a nyilvános helyen tartani kívánt egyéb célú népgyűlés vagy felvonulás sem engedélyezhető. 2. §. A ki e rendeleten foglalt tilalmat megszegi vagy kijátssza, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az 1912. évi LXIII. t.-c. 10 §-a alapján büntetendő. A dróttalan telegráfia negyedszázados jubileuma. Az 1897. év elején nagyszerű felfedezés híre .Járta be a világot. Egy fiatal olasz műszaki tiszteik: Guglielmo MarconiniAz sikerült vezetődrót nélkül táviratot váltani két egymásból nem messze fekvő táviróállomás között. Marconi nevét egyszerre a szárnyaira kapta a népszerűség és úgy emlegették szerte a világon, mint a modern tetnika legújabb, nagyjelentőségű találmányának a megteremtőjét. Pedig Marconi csak gyakorlati megvalósítója volt a dróttalan telegráfia tudományos elvének, amely éppen tíz évvel Marconi felfedezése előtt egy csöndes tudományos műhelyben, a karlsruhei egyetem fizikai laboratóriumában született meg. Hertz professzor, aki 1887-ben állapítottameg, hogy a villamos energia éppen olyan gyorsan terjed tova a levegőben, mind a fény, akkor már nem volt az élők sorában. Marconi tehát egyedül élvezhette a nagy felfedezőknek is járó tiszteletet. Marconi érdem® főképpen abban van, hogy amíg a tudós német fizikus nem bízott abban, hogy készüléke segítségével a villamos szikra keltette elektromos hullámokat nagy távolságra lehessen elvezetni, eddig Marconi katonás határozottsággal vágott neki a kérdés megoldásának. "A Hertz-féle elv alapján tökéletesített készülékének éppen huszonöt esztendővel ezelőtt, 1897 május 14-én volt a tűzpróbája. s Az angol távíróigazgatóság ellenőrzése mellett ezen a napon Marconi dróttalan távíróösszeköttetést teremtett kiét britt sziget, a Bristol-csatornában fekvő Fiat Heim és a nyílt tengerből kiemelkedő Lavernoch Point között A távolság, amelyet a Marconi-készülékről útnak indított elektromos hullámok befutottak, öt kilométer volt csupán, de a kísérlettel mégis gyakorlatban értékesítettnek volt tekinthető az emberi ísllkotószellem egyik legzseniálisabb gondolata. Marconi felfedezése természetesen csak a kindulópontja volt egy hosszú fejlődési sornak. Hiiszen a dróttalan telegráfia gyakorlati értéke, az emberi haladás elősegítésében való nagy szerepe anynyira nyilvánvaló volt, hogy az elméleti és gyakorlati tudomány egyaránt lázasan látott neki a nagyszerű találmány tökéletesítésének. Marconi kísérlete óta nem múlt el év, hogy a dróttalan telegráfia fejlődésének egy-egy újabb fázisáról, teljesítő képességben való erősödéséről hírt ne kaptunk volna. Minden újabb felfedezés egy-egy új nevet tett népszerűvé. Az angol Lodge, az amerikai Lessensen, a német Arco gróf és az ugyancsak német Ferdi,fiaml Braun és még többen mások egymás után kerülnek az érdeklődés középpontjába, mint akiktől a dróttalan táviratozás teljes megoldását várta az emberiség. Az úttörők neve hamar feledésbe ment, hiszen, viselőik is eltűntek a nemes verseny színhelyéről, hogy helyet adjanak az új ötletet hozó fiatalabb erőknek. Csupán Marconi küzd a régiek közül még mindig kitartó energiával a „legtökéletesebb” módszer feltalálásáért és Sluby berlini professzor, aki huszonöt esztendővel ezelőtt Marconi sikerét megelőzően, határozottan hirdette, hogy a dróttalan telegráf-összeköttetés Dover és Calais között megoldható. De le fog tűnni az ő nevük is a mindennapi érdeklődés szférájából, hogy méltó helyet kapjon a tudomány történetének lapjain. Nekünk, magyaroknak azonban, akik mindig részt vettünk és részt kívánunk venni ezután is a népek, nemzetek kultúrájának versenyében — nem szabad elfelejtenünk, hogy sorainkban is akadt feltaláló, aki előbbre vitte a tökéletesedés útján. Hertz és Marconi találmányát Hollós József nyugalmazott államtitkár, ez a jeles magyar elektrotechnikus, akinek kétségbevonhatatlanul nagy érdemei vannak a dróttalan, telegráfia fejlesztésében. ... . A tudósoktól, a teknikusoktól, a feltalálóktól életének, munkájának megkönnyítését váró emberiség azonban csak pillanatokig áll meg egy-egy új fölfedezés, egy-egy új név mellett. S minél gyorsabb valamely találmány fejlődése, annál gyorsabban csap át az általános érdeklődés az egyik gyakorlatban bevált tudományos felfedezésről a másikra. Tegnap még csodának tartottuk, hogy Marconi öt kilométer távolságra küldött drótnélkül üzenetet, s ma már az a tál sem lep meg, hogy az európai nagy állomásokról leadott híradást az ausztráliai Perth fölvevő állomása minden zavar nélkül fölveszi és hogy az ausztráliai állomás az északamerikai Annapolisból, tehát tizenkétezerötszáz kilométer távolságból is kapot már üzenetet. A dróttalan távirás huszonöt év alatt elért fejlődésének még nem érkezett el a tökéletesedés legnagyobb fokára s máris erős versenytársa akadt az érdeklődés, lekötéseterén, a dróttalan telefonban. Rog néhány éves fölfedezés, s máris hatalmasan előretört a dróttalan telegrafálás módszereivel megalapozott utón. Nemrégen arról kaptunk hírt, hogy Königswarterhausenban, a szikratávíró állomáson nagyarányú hangversenyt rendeztek, oroszországi éhínség enyhítésére. A művészet szárnyaló hangjait egész Németországba, sőt a szomszédos államokba is szétvitték az elektromos hullámok, hogy könyörületre indítsák a megértő szíveket. A waueni állomásról leadott szózatot Európának úgyszólván valamennyi városában fölfogták és hallhatóvá tették a dróttalan telefonállomások készülékei, legújabban pedig megállapították, hogy a drótnélküli telefonon való beszélgetés ezidőszerint 4310 kilométer távolságig hallható, amely távolság a Nauen és New Foundland közötti távolságnak felel meg. A dróttalan telefon tökéletesedése ma már lehetségessé teszi, hogy az utazó üzletemberek sürgős veszélgetésük elintézésére a robogó gyorsvonatról váltanak egymással szót. Németországban már hivatalosan bevezették a börzehíreknek dróttalan telefonon való közlését. A königsvusserhauseni állomás Newryorkig és Moszkváig terjedő körben tud leadni börzehíreket s szerte Németországban már több száz vállalat és cég van belekapcsolva a hatalmas dróttalan telefonkörzetbe. Íme egy zseniális gondolat pályafutása a csöndes laboratóriumból a gyakorlati élet legzajosabb fórumáig. Huszonöt esztendő alatt a Hertzféle kísérleti gépecske hatalmas távíróállomásokká növekedett, amelyeknek égbenyúló karcsú antennái büszkén hirdetik, hogy az ember előtt nincsen akadály, nincsen távolság, amit nem tudna legyőzni. De mégis van egy akadály az ember előtt, amellyel nem tud megbirkózni a legzseniálisabb találmány segítségével sem. És ez saját maga. Mert hiába hálózta be a világot dróttalan táviróállomásokkal, hiába nyitotta meg a végtelen étert az emberi szó akadálytalan továbbítására, a megértés szavát, a béke gondolatát mégsem tudják elterjeszteni a világon a villamos szikrákból életrekeltő titokzatos hullámok, Koch Nándor úr. Bethlen elindult a Dunántúlra. A holnapi nap, mint minden vasárnap a választások előtt, a programbeszédeké. Bethlen István gróf miniszterelnök, aki a múlt héten a Tiszántúl járt, ma este tíz órakor elutazott a Dunántúlra. A miniszterelnök eddigi útjai között kétségtelenül ez a legfontosabb, mert az eddigi előjelek szerint a Dunántúl egyes vidékein van a keresztény ellenzéknek a legjobb talaja. A miniszterelnök ezért ezt az utazását több napra tervezi s előreláthatóan csak kedden tér vissza a fővárosba. Bethlen gróf a program szerint Celdömölkön, Kőszegen, Körmenden, Szombathelyen Vasváron, Csornán és Sopronban beszél. A soproni gyűlés hétfőn délután lesz és ez az utolsó. Vasárnap Szombathelyen vesz részt a miniszterelnök Hegyeshalmi Lajos kereskedelemügyi miniszter programbeszéden. Az út többi része azonban még csak nagyjában van megállapítva s a sorrend is csak az után dől el. Meglehet, hogy az utazás még néhány várossal, vagy községgel kibővül, ha nem, akkor a miniszterelnök egy későbbi útja keretében fogja a Dunántúl többi városát meglátogatni, így Pápát és Veszprémet is. A miniszterelnök kíséretében volt Hegyeshalmi Lajos és Vass József miniszterek, Simonyir Semadam Sándor, Iakovszky Iván, Eckhardt Tibor, Sándor Tivadar és még több politikus. A különvonat a keleti pályaudvarról indult el. A választás határnapjának közeledésével a többi párt is teljes erővel indul a küzdelembe. A keresztény ellenzék vezérei Apponyi Albert gróf vezetésével vasárnap Debrecenben beszélnek s a többi párt is számos helyen tart nagygyűlést. Szóval hangos lesz a vasárnap. A plakátok is megsokasodtak a falakon, uj, ismeretlen pártok és nevek tekintenek reánk. A közönség már egészen megzavarodik a sokféle párttól és listától és kíváncsian várja, mit hoz a junius. A Köztisztviselők helyzetének javítása. — Levél a szerkesztőhöz. — Tisztelt Szerkesztő úr! A Budapesti Hírlap csütörtöki számában Kolumbus tojása címmel a Magyar Tanítók és Tanárok Nemzeti Szövetségének május 6-án tartott közgyűlésen elfogadott határozati javaslatával foglalkozik. A cikkíró úr ezt a határozati javaslatot Kolumbusi tojásnak mondja, melyet súlyos és igaz argumentumokkal keresztülvihetetlennek tart. Engedje meg, tisztelt Szerkesztő úr, de ez a cikk igen könnyen elsiklik a mi végtelen cikcsérülésünkön. Tessék elhinni, a kétségbeesés határára értünk. Amíg volt mit eladnunk, eladtuk és hallgattunk, mert hiszen mi is tisztában vagyunk szerencsétlen országunk teljesítőképességével. Odajutottunk, hogy ezrek előtt lebeg az öngyilkosság gondolata, nem gyávaságból, de, mert nem lát maga előtt semmi biztatót a jövőre. Ezrek életének megmentéséről van szó és igenis kell, hogy az állam találjon módot ez ezrek megmentésére. Miyen közelfekvő gondolat volna az, ha egy közbeeső, keresztülvihető eszmét vetett volna föl a köztisztviselők megsegítésére. Ha pl. az 1914-iki törzfizetés 20-szörösét ajánlotta volna, mely a mai pótlékokkal és segítségekkel összehozott fizetésnek csak kétszerese lenne, ha mondom, egy ilyen indítvánnyal lépett volna elő a cikkíró úr, akkor talált volna fedezetet is erre a többletre, mint ahogy talál fedezetet a kormány a választások költségeire. Elvégre elég volt az alamizsnaosztogatásbal mellyel egy napról a másikig elhallgattatták panaszainkat. Ez az alamizsna a közhitben már valóságos ellenséges hangulatot keltett a tisztviselői kar iránt és unos-untalan hallom: „A köztisztviselők mindent kapnak." Az a reklámizűi mód, mellyel a kormány ezt az alamizsnaosztogatást végzi és melyet az újság utján hoz a köztudatra, szülte ezt az ellenszenvet. " De a ki közelről nézi a köztisztviselőnek hősies harcát, az tisztelettel adózik neki és az velünk kiáltja: „Segítség, mert elbukunk!14 Maradtam a Tek. Szerkesztő urnak régi tisztelője, egy tanár**