Budapesti Hírlap, 1922. május (42. évfolyam, 100–123. szám)

1922-05-14 / 110. szám

16 Budapesti Hírlap uto. ed.) 1922 május 14. ján. Viszont elszakadó területi adósok magyar ko­ronát helyeznek letétbe és ez alapon kérik törlését, az elszakadó területen lévő ingatlanaikra bekebele­zett zálogjognak. A kérdéseknek egész tömkelege merül fel, a­melyek csak akkor oldhatók meg, ha nemzetközi egyezség tisztázza a békeszerződés 198-ik szakasza alapján a 231. és 254. szakaszok által nyitva ha­gyott kérdéseket, nevezetesen a kölcsönös követelé­sek és tartozások elszámolásának módját. Érdekes és a békeokm­ány­ szerkesztésére jellemző az a kö­rülmény, hogy a­mikor a békeszerződés 254-ik­ sza­kaszában aképpen rendelkeztek, hogy irányadó a dinárnak és a jennek, 1918 őszén a genfi tőzsdén jegyzett árfolyama, nem vették figyelembe azzt a­­csekélységet, hogy ezt a két pénznemet a genfi tőzs­dén akkor egyáltalán nem is jegyezték, sőt a dinárt egész Svájcban még ma sem jegyzik sehol. E sze­­rint a békeszerződésnek a genfi árfolyamot dekre­­­táló határozatai teljesen a levegőben lógnak. Mindezeket, tekintetbe véve, valószínű, hogy a minisztérium szükségesnek fogja találni azoknak a pereknek a felfüggesztését, melyekben a főkérdés a valorizálás körül forog. _A kivitel új szabályozása Romániában.­­A román kormány legutóbb nagy ankétet tartott a drágaság kérdésében. A legtöbb résztvevő a kivitel megszorítása mellett foglalt állást. ,A kormány ma­gáévá tette az ankéten elhangzott kéréseket s a­ ki­vitelt korlátozó rendelet már meg is jelent a Sza­­latos lapban. A rendeletet a Magyar Külpolitika leg­utóbbi száma részletesen ismerteti. Teljesen eltiltja a tojás, túró, sajt, szalonna, zsír, ■nyers­, füstölt­ és sózott hús kivitelét, valamint minden­féle Italét. Kivétel mindössze a caviar. Megszorították az alábbi cikkek kivitelét: 1. Élő markát csak úgy lehet kivinni, hogyha az engedményes az engedélyezett mennyiség ötven százalé­kát belföldi fogyasztásra adja át élő súlyban 4—8 jenért kilognimonként. A belföldi fogyasztásra kerülő h­ús árát is, helyi viszonyok szerint maximálj­á­k. A kiskereske­delmi, vágott hús árát a helyi hatóságok fogják maxi­málni. 2. Sertéskivitelnél egyharmadot kell belföldi fo­gyasztásra adni, élősúlyban 6—10 lei árban. A helyi fo­gyasztás­­árát itt is a közigazgatási hatóságok állapít­ják meg. 3. Tilos a feldolgozott sertéshús kivitele is, ki­véve a szalámit és a disznófősajtot. 4. A zöldség közül a­­hagyma és burgonya, egyharmadát szintén a belföldi piacnak kell átadni. Maximális ára hagymánál 1.70 len, a burgonyánál 0.50 len. Rendezték azt a kérdést is, hogy ki kaphat kiviteli engedélyt. A rendelet szerint csak a termelő és fogyasztási szövetkezetek és bejegyzett export­cégek exportálhatnak. De ezeknek is be kell mutatni az illetékes kereskedelmi kamarától és a prefektusi hivatal­­tól kiállított igazolványt. — Olasz-lengyel kereskedelmi szerződés. Génuából jelentik: Olasz félhivatalos közlemény jelenti, hogy Génuáb­an az utóbbi napokban Olasz­ország, és Lengyelország képviselői tegnap megkö­tötték a szerződést, a­mely hivatva van a két ba­ráti viszonyban lévő állam kereskedelmének fej­lesztését jelentékenyen előmozdítani. A szerződést Olaszország képviseletében Schanzer külügyminisz­ter és Teofilo Rossi kereskedelemügyi miniszter, Lengyelország képviseletében pedig Skirmant kül­ügyminiszter és Strassburger kereskedelemügyi ál­lamtitkár írtak alá. A két állam megbízottai a ke­reskedelmi szerződési tárgyalásokon kívül tárgyalást folytattak abból a célból is, hogy Olaszország rész­vétele biztosíthassék a lengyelországi kőolajforrások kitermelésében. (MTI.) — Rosszabbodik az angol kereskedelmi mér­leg. Londonból táviratozzák. Áprilisban a behozatal ér­téke kerek 80 millió font sterling volt, vagyis 9,25 mil­lió sterlinggel több, mint az elmúlt év áprilisában. A ki­vitel áprilisban 55,5 millió font sterlingre rúgott, a­mi 1921. április havának kivitelével szemben, csaknem 4 és fél millió font csökkenést jelent. (MTI.)­­ A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatósága tegnap tartott ülésén megállapí­totta a bank 1921. évi zárszámadását, a­mely az 1920. évi 1,794.916.86 K. nyereségélákozat hozzáadá­sával 24,369.287.09 K. nyereséggel zárult. Az igaz­gatóság a május 31-re egybehívott közgyűlésnek ja­vasolni fogja, hogy a bank az­ 1920. évi 40 koroná­val szemben részvényenként 50 korona osztalékot fizessen, továbbá előterjesztést fog tenni a közgyű­lésnek az intézet alaptőkéjének fölemelése tárgyában. —, A Zabolaj. Faipar r.-t. Üdözli, hogy köz­gyűlése az 192­1. év tiszta nyereségét 2.200.518 lejben, az osztalékot részvényenként 24 lejben álla­pította meg. Az osztalékszelvények beváltását, vala­mint­ a 200 koronás részvényutalványoknak 200 lei névértékű részvényekre való díjjm­entési becserélését május 17-étől Budapesten az Angol-Magyar Bank r.­t. végzi. — Teheráruforgalom a Dunán. A MFTR má­jus 16-tól megnyitja a teherárufelvételt Budapest és Budapest feletti az áruforgalom részére már megnyitott dunai államházról Újvidék (Novisad), Zimony (Zemun), Orsova és Listov állomásokra. Részletes fölvilágosítást az igazgatóság ad (V., Mária­ utca 11.) — Az újságpapír drágulása. Ma közzétett sta­­tisztikai adatok alapján az újságpapír kilogramjainak ára Németországban 1914 január 1-től 1922 május 1-ig 10% pfennigről 16 márkára, tehát körülbelül nyolcvan­­szorosra emelkedett. __ A németek visszakérik Amerikától a háborúban elkobzott vagyonukat. Bécsből je­lenti tudósítónk telefonon. Berlini jelentés szerint Amerika és Németország között fontos tárgyalások kezdődtek, a­melyek a két állam közötti gazdasági élet fejlődését célozzák. E tárgyalások során Német­ország Amerikától a háború alatt elkobzott német javak visszaadását kéri. A két állam között a tár­gyalások annyira előrehaladtak, hogy bizottságokat neveztek ki, a­melyek legközelebb összeülnek. — Az erdélyi és bánáti vetésterület. Egy ki­mutatás szerint Erdélyben és a Bánságban a búzával bevetett terület 750.000 hektár az ókirályságbeli 900.000 hektárral szemben. — Növekedő drágaság Németországban. Ápri­lisban a német nagykereskedelem árai még a március végi drágulás hatása alatt álltak. A nyersanyagok ára messze túlhaladja az előző hónap nívóját, úgy hogy a nagykereskedelem indexszáma április folyamán 6.355 volt, a március havi 5433-al szemben. Az össz-indexszám az előző hónap számával szemben 17 százalékkal emel­kedett. (MTI.) .— A pénz urai című sorozat második kötete Kósa Miklós dr. tollából most jelent meg. E­gy csomó érdekes közgazdasági portrét tartalmaz az elmés és érdekes új könyv, a­melynek ára ízléses kiállításban 209 korona. Kapható minden könyvke­reskedésben.­­ — A Duna forgalma. A budapesti kikötőnek forgalma a héten is, az évszaknak megfelelően élénk volt. Mint új viszonylatot, a Magyar Folyam­os Tengerhajós R­-t. május 10-én a b­ulatpest—a dümösi járatokkal kapcsolatos d­ömös—esztergomi hajójáratokat indította meg. Hogy erre az intézkedésre, a drága vasúti díjsza­bás miatt már nagy szükség volt, mutatja a hirtelen föl­lendült számarányú utasforgalom, mely a héten Buda­pesten, 17.720 főre rúgott, az áruforgalom pedig 220.050 g. volt. Ezek következőleg oszlottak meg: Bécsből Bu­dapestre 956, Esztergom—Dömösről 4582, Mohácsról 5174 utas érkezett; Budapestről Bécsbe 561, Dömös—Esz­tergomba 5003, Mohácsra 3444 utas indult. Az utasha­jók emellett 7395 g. gyorsteheriínforgalmat is lebonyo­lítottak, vagyis Bécsből Budapestre 1809-et, Esztergom—■ Dömösről 1117-et, Mohácsról 2071-et, Budapestről Bécsbe 1218-at, Dömös—Esztergomba 1329-et, Mohácsra 251-et. Az általános teher-áruforgalom 213.255 g. volt és pedig: darabáru 41.270 g., melyből Budapestről Bécsbe 4436, Pozsonyba 398, Mohácsra 514, Szerbiába 3975, Oláhor­szágba 746 ment; Budapestre Regensburgból 12­758, Bécsből 8675, Mohácsról 2143 érkezett. Átvonult Regens­burgból Oláhországba 2557, Bécsből Szerbiába 4361, Oláji­ ^""TfcRSzEGENYSEGfToEGESSte ■ csillapítására legjobb az évtizedek óta bevált KRIEGNER-féle TB­I Kap] TOKAJI CHINA VASBOR Kapható gyógyszertárakban vagy az egyedüli készítőnél: Xm­ogner-gyóg­yszertár, Budapest, Calvin-tér. R55ZOHY, HOUR?... - REGÉNY. -Irtat mRR5ALKÓ LINfl. 34 —..Ha lehetne! Ha a tiszta, elszánt szerelem ezer ördögöt legyűrhetne, ha egy asszony hitének' ■ lenne annyi ereje,­­hogy csak egyszer is csodát te­hetne. Ha fondorlata nélkül rendbe jöhetne min­den és Sárd Péter megint a régi, nyugodt, dolgozó ember lehetne ... A tolla alól boldog versek sza­kadnának és föltenné újra a költők gyermek-szem­üvegét, a­melynek színes üvegein keresztüli édes, boldog, táncos szökkenésnek látszik az élet . . . A végnélküli, már éjifélbe nyúló futárban száz terv kergette egymást . . . Mert úgy, a­hogy szerel­mes aszonyésszel elgondolta, — angyalszárnyak, csoda — úgy persze, nem lehetett . . . Csak ke­rülő után, az asszonyi lélek ezerszinü selyemből varrott álarcával, — csak úgy lehet ... A köze­liébe kell férkőzni elősz­ör és rákényszeríteni, hogy­­észrevegye, hogy vele valamit megpróbáljon . . . A puszta levegője, a hazulról maradt remény­­teljes levegő tódult a szívére . . . Megkiálta a nagy , virágos rétet a park alatt Meglátta a napba nevető­­ vadszegfüket, az­­édes rózsaszínű kis virágok ezreit, a­melyek utolsó percig isszák az ég kékjét és úgy, ittasan simulnak az éles, gyilkos kaszapenge alá...­­ — Oh­, hát meghalni? — gondolta. — Az is lehet majd ... Az utolsó percig részegen a siker lehetőségétől. Hinni a végső id­ezetig, hinni kétke­dés nélkül, elkövetni mindent és csak, ha nem lehet másképpen, akkor meghalni Sárd Péterért . , , "Az út .végéről Irma aggódó, kereső hangja ütötte meg a halálig jutott képzeletét . , , Fiatalo­san, erőteljesen"csendült föl Irma kiáltása. Biztatón és élettel telin: — Mária! ... Mária! » .A . Sárd Péter egy napon csakugyan elment a régi­­ kávéházábal. Az asztalánál nem ült senki . . . — Ez jó jel, — gondolta •— és szivéből mint­­t ha könnyebben áradt volna a vér . . . Gyorsan, sze­­­­lesen ült le az ismerős­ pamlaja. T . A pincér, — a régi Jenő — kicsit ijedten, meg­­i­etődve hozta a teáját. Féloldalról az arcát vizsg­ál­­gatta és lehetetlen szolgafantáziája az elmúlt beteg­ség élő bélyegét kutatta rajta. De Sárd Péter arcán nem volt már semmi kü­lönös. Néha egy-egy ideges, fájdalmas rándulás fu­tott át rajta, — de ez volt minden. A mély barázdák is könnyebbek lettek már a szája körül, frissen volt borotválva és a nyakkendője hiún, legényesen virág­zott puha ingmellén. Nyilas harisnyát viselt és fél­oldalra csapott puha kalapot . . . Csak kékesfényü hajából lett egy csipetnyivel kevesebb. Fenn, a feje tetején kihullott egy maroknyi a sűrű fekete er­dőből.­­A pincér következetesen ott maradt mellette. Nem mozdult meg, — a régi, kötekedő kedvét várta Sárd Péternek . . . Éles szeme felvillanását leste, a mely azelőtt izgága idegességgel mindenbe belekö­tött. De most hiába várt, mert semmi sem váltotta ki belőle, az azelőtt készenálló dühöt. Szivarja sűrű füstje mögül némán, bámult­ ki­felé az utcára. Odakünn eső szitált Szennyes őszi lébe taposott a járókelők lába, a nagy kirakatüve­gen vékony csikókban csúszott le a víz és az ablak alját már bepólyázák mocskos, szürke, durvaszerű­ posztóba. — Tél lesz nemsokára,, — gondolta. —■ Újra ez a hideg, beteg tüdőket elveszejtő évszak jön . , , Az emberek már késszülődnek is rá, védekeznek, — a kávés becézgeti vendégei életét. Jönnek a percek’ alatt sötétbe vesző utcák, — a gázlángod végtelen délutánok . . . A cifra, ezüstös teáskannáka­­ minden asztalon,­­az olcsó rum utálatos gőze és a vé­rtelen kávéházi szerelmes párok is jönnek, a­kik bemene­­kü­lnek a havas, lucskos utcáról és az időtől kimart zöld plüsspam­lagra olyan meleg örömmel teleped­nek le, mintha az ég kék kárpitjára ülnének « .­­ És a­z összeálló, gőzös levegőben szomorú verstársak jönnek majd . . . Nagy hiábavalóságok, emberi sorsok miértje, csapongó, szertelen, vereke­dések nőért, szerelemért « • . Angyalos, nehéz ban­kókra­ vágyás, — álmok, a melyek bennrekednek a súly rejtek­éhen, mert csajt zöldes, átka* nikkel­pénz csörög a zsebben, •— ezek­ mind f­eljönnek most, — a közelgő télnek ez a sok gúnyos kisér­­tete­­­m — Dolgozni kellene, — gondolta tovább. —, Imi kellene valamit megint . . . Meg,mi, akár ezt a hangulatot is . . . Felnevetett . „ „ A zsebében már régen nem­ volt kéziratpapiros, —­ csak az irónja gubbasztott ott, éles hegyét belefurva kabátja bélésébe. Egy évvel ezelőtt még szemben ült vele az asszony, — jutott az eszébe. — Szép fehér ujjaival a teáját kavarhatta . . . — akkor is kifelé nézett, ■— de akkor fiatalon és az asszony jelenlétén fel­ujjongva. Akkor nyugodtan kereshetett­ egy költő­nek adódott, egy rímet áthitő, tiszta hangulatot . .­­ És m­ilyen gyorsan vetette papírra, ha megtalált­a. Milyen lelkesen olvastat föl! . . . Vagy ha pénz kel­lett, — óh, régen elmúlt, drága gondok — és meg­ver séffé az utcán poroszkázó, rázós agglegényt, —a­ki gúny­olta a szemében éhező olcsó vágyakat . . . — Sárd Péter megint kuplét ír, — ugrottak össze ilyenkor az irodalmárok, —­ Kár érte, —, mondták. Percekre el is keseredett ezen, bosszút emle­getett, de az asszony is rámosoddott ilyenkor, —J óh, egy élénkszinü fátyolért angyalian tudott moso­lyogni, — és már feledve is volt az ócsárlások min-; den betűje, mindent megirt, és megírandó betűje, — És hogy tudott akkor nevetni mindenen i­s . Az asszony szépségén vergődő barátnő irigy­­ségén és a férfiak udvarlásán, erőlködésén . . . Mju költők elámulásán, — ha mint a bucsujáras jöttek egy, a szépséget izekre szétszedő verse után, —, megnézni az asszonyt, a' szemeibe tekinteni, föl­inni, lágy, tejes bőrét, mindent rajta, a miről irodott a sok gyönyörűség­— Hogy nevetett ilyenkor! A gyermek égigérő kacagásával nevetett az élet minden ütésén és ha oktató,, bölcs szavakkal kacérkodott is olykor, azért belül rózsaszín puhasággá omlott benne minden. Az asszonyé volt az egész élete és ha számonkértek­ tőle valamit, ha aggodalmaskodó barátok mondták: —, Péter, e* ne*jp jól van igy, egyebet is tud-­i Szeplők, májfoltok eten Dr. Gross arckenőcs és szappan Főraktár: Török József rt. gyógyszertára,Budapest,Királym u. 12, r Gusz ") SWEDISH V léggel !

Next