Budapesti Hírlap, 1922. május (42. évfolyam, 100–123. szám)

1922-05-14 / 110. szám

1922 i május 14. goAPESTI Hmusz­áro­s*) országba és Bulgáriába pedig 1289 g. Vas- és vasáru 21.856 méter mázra került forgalomba, melyből 1084 vas a fővárosból Ausztriába utat, 4508 vasáru liegensburg­­ból ideérkezett, l­as­sauból 17­11 Szerbiába, 3288 Olasz­­országba, Bécsből 2277 Szerbiába, 8788 pedig Oráhor­­szágba ment. Az Őrlemény forgalom 10.023 métermázsa volt. Ebből 113.815 liszt Budapestről Bécsbe, 3008 Szerbiá­ból ugyanoda irányult. A gabonaszállitás a 23.090 g.-ra rúgott és pedig 4000 rozs Szerbiából érkezett a fő­városba, innen 4000 búza ment Bécsbe, ezenkívül átvonult 11.090 tengeri Szerbiából Bécsbe, 4000 pedig ugyanonnan Pozsonyba. Só 23.359 q.­ érkezett K­egensburgból Buda­pestre, 23.450 ugyanonnan Szerbiába ment. Tégla 5000 q. úszott alá Budapestről Mohácsra, viszont 353 q. terméskő Tremetevölgyből érkezett Budapestre. Fát 4900 q.-ot szál­lítottak a hajók Eszékről Passauba, faszcist pedig 5235-ot Orsováról Bécsbe. Szén Regensburgból 5000 q. érkezett a fővárosba, 6432 pedig Bécsből ment Szerbiába. A benzin­­forgalom 15.788 q. volt, melyből 5335 érkezett Oláhor­­szágból Budapestre, 10.453 pedig tovább ment Regens­­burgba. A vízállás kedvező és a csallóközi gázlókon is elég tíz van. .. A budapesti tőzsdei magánforgalom. A ma délelőtti magánforgalomban az érdeklőd­és súlypontja az értékpapírpiacra esett, a­h­ol élénk forgalom mellett az értékek megszilárdultak. A szi­­lárdságo­t részint a bécsi magánforgalom megszilár­dulásáról érkezett tűz, részben­­pedig az okozta, h­ogy a bankok nagy b’­tételekben vásárolták­. Az ér­deklődés középpon­tj­ában a Rima, Államvasút és Sajgó állottak. A Rimáit cseh számlára vették, a Kóburgot a Magyar-Cseh Iparbank és a Szikrát, valamint a Spódiumot az Angol-Magyar Banik min­den tételben fölvette. A Délivsasutban csendes volt az üzlet. Előfordult árfolyamok: Rima 4250—4425 4400, Álamrvasut 14.000—14.600—14.500, Salgó 9200—9150—9100, Délivasut 4200—4325, Csáky 980—1000, Közúti H225, Lipioki 510, Szikra 3000— 3150, Spódium 3300—3400, Kiotóid 2150—2450, K­ohó 7900—7800, Telefon 4950—5100, Atlantika 3000—3025, Vasut­forgalmi 2800—2825, Urikány 3200, Általán­os szén­ 14.000. A valutapiac majdnem teljesen üzletiben volt és csak délben élénkült m­eg berlini jelentésekre a forgalom. Az árfolyamok egész délelőtt alig változ­tak. Árfolyamok: dollár 763—771—768, német márka 2.73%—2.78—2.77, szokol 14.88—14.92— 14.88, dinár 10.91—10.93 osztrák korona 8.35— 8.45, jen 5.43—5.44%. A devizapiacon a bankók tartózkodása foly­tán üzlet alig volt­ Az irányzat általában tartott maradt, kivéve a bécsi kifizetést, melyből állandóan nagy tételek kerültek piacra, a totó árfolyamát nyomta. Az előfordult legnagyobb és legkisebb ár­folyamok: Bécs 8.40, Berlin 2.69—2.70, Prága 14.87%, Zürik 148%, Paris 76%, Milánó 40­%, London 3430, Zágráb 2.76, Bukarest (szabad) 5.42%. A nemesfémek piacán az aranyat ke­reslik és az ezüstérméket kissé elhanyagolják. Ezüst korona 02%, for­int 167, ötkoronás 32­5 5 50, Is­apolcon 3000, plustkoronás arany 3210. A délutáni magánforgalomban az értékpapír­piac vontatottan indult és csak estefelé élénkült írség Bécsből érkezett jelentések hatása alatt. Az érdeklődés homlokterében ekkor az Államvasut, Rima és Salgó derültek. Álamvasut 14.600—14.750, Rima 4375—1425, Salgó 9200—9500, Déli 4250, Spódium 3300—3325, Kóburg 3300, Csáky 1000, Szikra 3100. A valutapiac a szombatra való tekintetttel csaknem teljesen üzlettelen ivoit és a következő árfolyamok fordultak elő: dollár 767—768—766, német­­márka 2.76—2.72%, osztrák korona 8.40— 8.30, Isra 5.42—5.45, szokol 14.84—14.93, dinár 10-92—10.96—10.94. A devizapiacon alig volt forgalom és a követ­kező legnagyobb és legkisebb árfolyamok fordultak elő: Bécs 8.37%—8­33, Berlin 2.68—2.70, Prága 14.88%—14.90, Zürik 148%—148%, Páris 70%, Milánó 40%—40%, London 3430—3440, Zágráb 2.77%—2.80, Bukarest (szabad) 5.42%—5.43%. A nemesfémek piacán a buszkoronás aranyat 3260 koronáért­ kötötték, a többi érméket azonban elhanyagolták. Előfordultak: Napóleon 2990, ko­rona 63—62%, forint 167—165. — Külföldi valutapiac. Zürichben a magyar koronát, ma a tegnapi záróárfolyam­mal egyezően, vál­tozatlanul 0­GT-el jegyezték. Berlin 1.80 (1.79), Newyork 519 (519), Lon­don 2307 (2306), Paris 47.32 (47.37%), Milánó 27.39 (27.47%), Prága 10.00 (9.97%) Zágráb 1.90 (1.90), V­arsó 0-13 (0 13), Bécs 0.05*­ (0.06), osztrák bélyegzett 0.06’/s (0.06%), Bécs. (téli magánforgalom.) Devizák (középér­ték) : Budapest 11­85, Berlin 32, Newyork 0150, London 40.400, Páris 830, Milánó 480, Prága 176, Züric 1773, Varsó 2­27, Zágráb 33%, Államvasút 17.300 Rima 54.500, Déli 48.300. Bécs festi forgalom): Budapest 12.05, Berlin 32%, Newyork 0175, London 41.500, Páris 849, Zürik 1790, Prága 178, Milánó 490, Varsó 2.29, Zágráb 337/s, Államvasút 173­ 000, Rima 55.000, Déli 48.500. Berlin (zárlat): Budapest 87.35, Bécs 3.17%, New york 28.873, London 1285, Páris 2637%­, Milánó 1520, Zürik 3365, Prága 557. Sertéspiac. Ferencvárosi nyílt sertésvásár. Összes fölhajtás: 342 sertés, 4 süldő, eladatlanul visszamaradt 140 sertés. Vásári ágak: zsirsertés öreg I. 135—13­%, fiatal közép 121—141, könnyű 80—112, süldő 80. Vidékre élve elszálittatott 3 darab. Zárt vásári felhajtás: 36 ser­tés, eladatlanul visszamaradt 20 sertés. A vásár lanyha volt, áru és termény. Gabonapiac. A terménytőzsde forgalma csekély, irányzata pedig szilárdan tartott volt. Az árfolyamok általában változatlanok maradtak, csak a korpa drágult valamivel. Hivatalos árak: búza, tiszavidéki 3460—75, pestvidéki és fejérmegyei 3459—00, rozs 2950—­75, árpa 2430—550, sörárpa 2350—650, zab 2420—60, tengeri 3075 —100, korpa­­1­­575—625 korona. TESTEDZÉS. * Labdarúgás. Míg Berlinben Budapest válo­gatottjai küzdenek a német főváros legjobb tizen­eggye ellen és Ivrakóban Magyarország válogatottjai adnak revánsot a Lengyelország reprezentánsainak, addig idehaza csöndes napja van a labdarúgósport­­nak. A két válogatott mérkőzés csatasorba hívta úgyszólván valamennyi elsőosztályú egyesület egy­­egy jobb játékosát, miért is elsőosztályú bajnoki mérkőzést nem tartanak. Az érdeklődés így teljesen a­ másodosztályú mérkőzések felé fordul, a­melyek közül különösen a két főiskolai csapat találkozása jelent eseményt, nemcsak azért, mert a főiskolai diá­kok előmérkőzése, hanem, mert a 11. A. osztályban az első helyekért folyó heves küzdelemben jelentős fordulatot jelenthet­ A részletes program a kö­vetkező : Második osztály A. csapat: Zugló—BiC (Hajtsár-út délután fél 5), Bi­K—UTE (Rákosszent­mihály délután 5 óra), MAFC—BEAC (Üllői-út dél­után 5 óra), NSC—IIAOE (Lóverseny-tér­ délutáni 5 óra.) •­­Második osztály B. csapat: MÁV—Testvériség (Halom-utca délután 5 óra), MTE—BTK (Vörös­vári-út délután fél 5 óra)), Húsiparosok—BEV, (Vécsey-utca délután 4 óra), EMIK—V. ker. SK (Erzsébet-utca délután fél 5 óra), Kelenföld— UMTK (Bertalan­ utca délután fél 5 óra), Acél—• ESC (URAK-pálya délután 5 óra), Köv. T. Kör—• Postások (URAK-pálya délután 3 óra), * Atlétika. Vasárnap a szigeten 3 órakor a MAFC rendezi atlétikai versenyét, melynek legjelen­­tősebb száma a 400- 400-1­800­­-1300 m. staféta a MAC és MTK teljesen nyílt küzdelmével. Ugyancsak vasárnap egész napi tartammal rendezik Újpest bir­­kóz­óbajnokságait a népszigeti pályán. A küzdelmek érdekességét biztosítja, hogy az egész szenior­ gárda indul, kivévén állítólag Varga dr.-t és Rádiumot. A dr.1C-ot Miskey és Ruzicska, a BAK-ot Pongrác, Fehér és Magyar fogják képviselni. * Kerékpárverseny. Vasárnap lesz az első kerékpáros pályaverseny a Millenárisí pályán. A sprinter versenyben Uharetzky, doru­m. Burghardt és Dénes, hosszú távon Bartos és Tóth a favoritok. 17 *■■■...... ' ■ 1.r.... ..." ."■''"■ggaa nál, neked kötelességeid vannak, — Akkor, óh mi­lyen könnyen cáfolta meg őket. ,— Nagyképűek vagytok, — mondta nekik. — Fontoskodók vagytok és telbecsültök engem . . Boldog ember legyek inkább, mint kifacsart, csókot felejtett, hires, ember. Nincs igazatok, mert én nem­ tudok semmit­, — és menjetek . . . így hagyták lassan magára. Ha nagyritkán el­ment régi, lelkes szerkesztőihez, hát örültek neki, leközölték minden versét, de nem biztatták már. Már ott volt az embereik szemében a meggyőződés, hogy úgyis elveszett. Pedig azért néha még vár­ta a siránkozásukat, lelkesítésüket és keze ökölbe rándul­t a némaság fö­lött, a mely fogadta ... A lépcsőn lefelé még át­kozta is őket, de künn az utcán friss, színes virágo­kat árultak. — Az utcán már felszabadult kedéllyel köttetett egy dús csokrot az asszonynak. Az embereket még jobban, elkerülte . . . Már csak fiatal versírók szegődtek az udvarába ideig­­óráig. Azokat először örömmel ölelte magához, d­­e később elmarta őket mégis . . . Az asszonynak akkor, már hüvösödött a mo­solya . . . Délután bujkáló, titkos sétái voltak . . . Néha elkeseredetten kikelt magából, kiszámított pénzüket könnyelműen szórta és ha ő félénken til­takozni mert, — alig leplezett kajánsággal mondta neki: — Elmehetsz . . . Ha nem jó igy, — elme­hetsz . . . De a dolgaimhoz semmi közöd . . . Akkor már remegő idegekkel járt. Mindig ve­szedelemtől rettegő, az asszony elvesztése felett vívódó ember lett belőle. — Egy­­lehetetlen ember. .— most már ilyen bélyeget ütöttek rá a régi rajongók és hagyták sze­­­relmes, halálos útján menni részvét nélkül. Aztán elvitték az asszonyt . .­ . Hiába volt a remegése, megalkuvása mindennel,­­— az asszony f­elment. A szép bőrén kiütköző első hajszállánctól megijedt és elfutott oda, a­hol a jólét kényelmében új, erőre kapott szépsége. Szinte egyik napról a másikra történt minden és annyira átalakult az asszony rövid idő alatt, Ilséé Sárd Páter hiába állt elébe ideán kávéházban. _ akárhol . . . Hiába remélt egy régi mozdulatot, — az asszony szép, érett arcán az új élet nyugalma ült csak és sem­mi, egy lehel­letnyi reflex se az el­múlt szerelemből, — mikor kínoktól részegen eléje került a régi párja. A szanatóriumban egy hónapig mindennap sirógörcsöket kapott. Az orvosok gyilkos kis tűkkel kábító mérgeket fecskendeztek a bűze alá. Mikor ezektől elgyengült, akkor vég nélküli leveleket irt napestig . . . Hivó, fenyegető, hatalmas kétségbe­­eséstől vérző írásokat és­ az orvosoktól át­kos eskü­ket vett, hogy elküldik az asszonynak . . . Erre biztosan, visszajön­, — mondta nekik. — Holnap­, a reggelinél már mosolyogni fog rám és­ együtt fordí­tunk majd­­hátat ezeknek a kínosan fehér, orvosság­­szagu szobáknak . . . Később tudta meg, hogy a levelek nem mentek el, ellenben egy napon végre azt mondta a főorvos: — ön most már meggyógyult, Sárdi úr. A be­tegsége nehezebb részét leküzdöttük, — az alatto­mos motoszkálások megszűntek az agyában ... A többi most már a maga dolga . . . Egyelőre pi­hennie kell. A munkát meg se próbálja . . . Ehhez fáradt még . . . Legjobb lesz, ha elutazik, vala­hova . . . Alacsony házak, primitív emberek közé menjen, — a falu ugynevzett ünnepi csendjébe . . . Igen, föltétlenül ilyen helyre­­menjen és ne egy diva­­tos fürdőre, ne valami pálm­ás, ra­­fináit Kursza Ionba — párisi meg londoni illusztrált lapok közé... Ez mind nem kell, — sőt nem szabad . « . Legszí­vesebben kévéket rakatnék magával, vagy cséplőgép­­mellett izzás irtanám Jó erős munkák ezek, de mégis távol vannak az agyától . . . Hát ilyeneket csináljon, barátom . , „ Megkönnyebbülten lélekzett, mikor befejezte a tanácsadást. Hosszan, a költőnek kijáró, megkülön­böztetett tisztelettel­ szorongatta a kezét és a többi orvos is mind odajárult eléje búcsúzni, mind kife­jezte reményét a jövőre, a mely szép, csillogó, új mezben kell, hogy kiköszöntsön. — Ostobák, — mormogta, mikor kívül volt a fehér házon. — Azt mondják, hogy falura menjek. Tahin ,fészket is keressek ott, mint egy erős, jókedvű ilinksy Arsky. Vadir m­arni- szpolíi leáovoV. csinn­e­rin­gását lessem az unalmas, meleg mezőkön . . . Sza­marak ezek mind . . . Sohase érezték ezek egy költő életét . . . Levegőre küldenek, csendbe, mint egy vértelén kishivatalnokot. Na hát, én pedig nem megyek sehová . . . és nem is ment el . . . Egy pár hétig a szo­bája széles pamlagán feküdt és a menyezet rikító virágait nézegette s számolta meg ezerszer. Nem mert gondolni semmire . . . Azután egy napon, az első napon, hogy erő­sebbnek érezte magát, — a main — bejött a kávé­­házba . . . Kinézett ... Az eső még mindig verte az ab­lakot. Szüntelenül azóita, hogy igy belesüppedt a régi gondokba ... A kávéház hímes italá­ra sötét ár­nyékok kúsztak és az asztalok fölött villanyt gyúj­­tott a pincér. Megint este lett hát, munka nélkül... Pedig már nem volt sok pénze. — írni kellene valamit, — gondolta. — Egy sanzont a Magyar Kabarénak­, Valamit a szomorú, őszi szerelmekről, — sok hervadt virággal, könnyek-­­kel, valami nagyon meghatót — a búcsúzó illatok­hoz illeszkedőt ... És ha ez készen van, akkor még egyet kellene írnia és újra egyet,­­ gyártani őket, hogy fnntarthassa az életét velük és köziben ernye-' detlenül készülni a hosszúra, a nagy, évtizedek óta páratlan premierre ... A verses drámáját kell meg­­­írnia.­­ A különös szép asszony jutott egyszerre az eszébe, a­kit Kürtnénél látott . . . Az egyetlen, ifi kinek bosszújáról beszélt és a kinek a szemében­­o­lyan furcsa, ijedt sötétség feküdt, a­mig hallgatta­ őt . . . — Ha most itt lenne, — gondolta —, megint tudnék neki mondani valamit ... Ott Máriának szólították, — jutott eszébe —­­és Gál Bandi mondta, hogy vidéki — Ig­en, úgy is! nézett ki valahogy . . . Szép, sima haju volt, tiszta és egyszerű. De a többi már nem igaz, a mit mond-­ lak róla. Hogy a falu nyugalma, imaima árad körü­­­ lőtte és hogy egy kicsit ostohácska . . . ő finoman* idegesnek látta és nagyon okosnak . . . (Folyt. köv.J.

Next