Budapesti Hírlap, 1922. június(42. évfolyam, 124–146. szám)
1922-06-23 / 141. szám
ára 5 korona. Budapest, 1922. XLH. évfolyam, 141. szám Péntek, junius 23. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. SlőSzetéd árat! Egész évre 1100 K,félévre 160 K, negyedévre 980 g, egy hónapra 100 K. Egyes szám ára 5 korona. Ansztriáks Hirdetéseket Budapesten felvesznek az an 1OO kor. Összesüldözési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajtfnay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonazárnok: József 43, József 53, József 63, József 23—84, Gaal Cassion elnök, Budapest, jan. 22. Gaál Gaszton ízléssel, méltósággal és önérzettel foglalta el nemzetgyűlési elnöki székét. Népszerűségének próbája, hogy az ellenzék nem állított ellenjelöltet neki, hanem beérte azzal, hogy ellenzéki voltát szalválta fehér szavazólapokkal. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy a nemzetgyűlés elnöke nyilván élvezi az egész Ház osztatlan tiszteletét és bizalmát. Hasonló esetekére visszamenve a múltba, tán csak két példát tudunk rá: a Szilágyi Dezső és az Apponyi Albert gróf elnöksége példáját. Gaál Gaszton aránylag még fiatal ember, a Dunántúl szerencsésen, egy régi és tiszteletreméltó család ivadéka. Az után, amelyre ily kedvező auspiciumok közt lép, előtte nagy férfiak jártak, akiknek nyomdokába lépni méltó becsvágya a férfiúnak, aki komolyan veszi hivatását és vállain érzi súlyát ennek a nemes hivatásnak. Neptun istentől kell megihletve lennie annak, aki a modern magyar törvényhozásnak oly gyakran háborgó tengerén uralkodni akar. Tudás, jellem, tapintat és lélekjelenlét kell ahhoz, hogy bonyolult funkcióját sikerrel teljesíthesse. Bevezető beszédében az elnöklés ideális képét rajzolta meg, amely ha nem is mindig ült azon a széken, melyet ma elfoglalt (hiszen emberek vagyunk, nem egyformák, és gyarlandók), de a kép, melyet adott, megfelel a magyar léleknek, amely múltúnkat, históriánkat, hagyományainkat és világfelfogásunkat formálta. Ma tündöklőbben láthatja a világ, mint valaha, hogy türelmesebb, lojálisabb, liberálisabb, méltányosabb uralom nem volt, mint a magyar, mely alá már visszavágyódnak azok, akiket a felszabadítás jelszava s a rokonság ürügye alatt elszakítottak tőlünk. A türelmetlenség, a felekezetiesség, jogtalanság mindig csak epizódszerű, múló tünetek, hogy ne mondjam divatok voltak, melyek rövid kérészélet után ismét helyet adtak a hagyományos, szabadabb szellem uralmának. Hiszen a történelem is mutatja, hogy a magyar alkotmányosság uralmához volt úgyszólván kötve Európa keleti népeinek is a szabadsága. Ha bármely hatalom egy-egy időre lebírta a magyart, rab lett a magyarral együtt minden faj, nép, és nemzet itt, ha török, ha osztrák volt az elnyomó. Ez a hagyományos magyar szellem szólalt meg Gaál Gaszton elnöki székfoglalójában. Ez csendül meg a hódolatban, mellyel Apponyit, mint korelnököt oly szépen és oly röviden tudta ünnepelni. S ennek a szellemnek a zománca ömlött ama szavain, melyekkel elsiratta az elnöki székből „IV. Károly király Ő felségét A léha legénykedés, a pártos politikai indulat szerette e boldogtalan királyunkat volt királyként, exkirályként, sőt még ennél is kevesebb tiszteletet hirdető nevekkel emlegetni. Gaál Gaszton nemes, egyszerű, meghatott és megható mondatokkal ültette vissza az árnyat a trónra és tette fejére Szent István király bűvös koronáját. Koronája volt ez a megválasztott elnök megnyitó beszédének is. Elmondhatjuk, hogy Gaál Gaszton szerencsés auspiciumok közt foglalta el az ország első dignitásának székét. De nem felhők járásából, nem madarak röptéből áll elő a szerencsés auspicium, hanem kisugározik magából a férfiúból, tett hitvallásából és magatartásából. Örömmel fűzzük hozzá abbeli reményünket, hogy egész elnöki ideje alatt ez a szerencséje el nem fogja hagyni, mert hiszen egyéniségében, lelki és szellemi tulajdonságaiban rejlik. És sikerülni fog a nemzetgyűlés tanácskozásait úgy vezetnie, igazsággal, méltányossággal, gyöngédséggel és eréllyel váltakozva a szükség és a helyzetek szerint, hogy hullámai se az ő elnöki tekintélyéig fel ne csapjanak, se a nemzet érdekeit el ne borítsák. Ciwedsia. írta Illy János. A tudós ráemelte vastag okuláréka mögül előpillanó tekintetét a mögötte álló fiatal asszonyra, a feleségéne, meg a fiatal doktorra, aki a keze alól most került ki az egyetemről, a szava áhítatba csendesedett, mikor kezébe vette a gyűjteményből a préselt, hervadtszagu óriás fehér virágot. — Látjátok! — szólt — ez a legritkább példánya gyűjteményemnek! A neve cinedria! Furcsa, semmit sem mondó név, de mivel mindennek ezen a világon nevet adtak az emberek, így hát ezt a gyönyörű ritkaságot is elkeresztelték, cinedriának. Egyetlen talpalatnyi földje van csak a világnak, ahol ez a ritka virág megterem. A tudomány kutatásai szerint valami szeszélyes szélroham egy idegen növény magvát széthordva, olyan földbe telepítette, ahol az új virággá fejlődött. Dél-Amerikának valamelyik ritkán járt csücskében találtak rá a kutatók és sebbol sincs mása! . . . Azt nem tudták eddig kideríteni, hogy milyen növény volt az, amelynek a magjából idegen földben ez a virág nőtt. Csak ez az egy példányom van nekem is belőle! A gyűjteményem büszkesége! Az arcához vitte gyengéd becézéssel a száraz virágot, a fiatal asszony meg a doktor mosolyogva mélyesztették egymásba tekintetüket, egy pillanatra összesimult a kezük, de a tudós szeme újra fölemelkedett, a tekintete végigsimogatta a felesége és adoktor arcát: — Higyjétek el, nincs szebb, mint egy ritka virág, vagy növény, amelyről tudja az ember, hogy párja alig van! Tudni azt, hogy a mienk valami, ami kevés van a világon ... ez a legnagyobb gyönyörűség tudós számára. Az asszony keze forrón kurcolódott a doktor keze köré. A férfi erősen magához vonta a meleg, karcsú asszonyi testet, úgy hogy az asszony riadtan dobbant meg, a szeme lángbafulva meredt a férfira, hangtalan kérése az ura felé bólintott. A doktor elengedte az asszonyt, az arcán keserű ránc futott el, csöppnyi bosszúság, amit az asszony észrevett és mosolyogva könyörgött a pillantásávalbocsánatért. A tudós fölkelt asztaláról, levette vastag pápaszemét, elhelyezte a kopott bőrtokban, az útra az újabbat tette föl az orra nyergére, amelyet finom tokban hordott magával. Megcsókolta a felesége homlokát, a doktorral kezet fogott és ideges, aprózó lépéseivel elsietett. Az asszony szemében szikrázó harag lobbant föl, mikor az ura becsukta maga mögött az ajtót: — Mindig ezekkel a szamárságokkal foglalkozik! Egy hitvány, kis virág! Ennyi számára minden gyönyörűség! A doktor olajat öntött a parázsló tűzre. A hangja forró suttogásba fúlt. Az asszony keze után nyúlt. — Mikor itt van maga, a legkábítóbb virág, a milyen csak egy van ezen a világon! Amiből még kettő sem termett, mint abból a délamerikai cinedriából! Az asszony egyik kezében a virágot szorongatta, a másikkal védekezett a férfi heves, tüzelő ostroma ellen: — Pál! Az Istenért, még alig ért a kapuhoz! És csakugyan. Ebben a percben újra kinyílt az ajtó. A tudós jelent meg benne. A szeme tétovázón akadt meg a feleségén meg a fiatal doktoron Összehúzott pupillái lesiklottak az asszonyról meg a férfiről és az asztalára hullott a tekintete. Észre sem vette, hogy a cinedria a felesége kezében szororul. — Itt felejtettem az értekezésemet, amelyet ma este föl kell olvasnom a természetbúvárok egyesületében! Az értekezés után nyúlt. A tekintete nyíltan, gyanútlanul mosolygott, a tudós félszeg hiszékenységével az emberi dolgok becsületessége iránt. Az ajtóból vissza sem nézett. Az asszony villámló tekintete utánakúszott: f — Látta ezt? Ezt a közömbös, hiszékeny arscot! Ezért nem fogom magát meghallgatni soha! Ettől nem tudok szabadulni! Hát minek néz engem ez az ember! Egy hitvány vásári a Oltókénak, amit ordítva kínálnak az árusok, mert nagyon sok van belőle? Hát csak az a rongy, virág ritka és őrzése® méltó az ő számára? Jöjjön, megfulladok ebben a komor nagy szobában, csupa szürke rendöre a poros könyvek és ez a komor íróasztal itt — apró lábával nekirúgott a széknek — mind-mind az énj ifjú, forró életem ellen esküdtek össze! Lement a doktorral a kertbe. IÁs virágok’ illatai' kábító bilincsként fonódott köréjük, elfelejtették a tudós szobáidnak komor sötétjét becsületes szürke-' ségét, a tavasz pompázó köntösétrájuk terítette, mintha óvni akarná őket avilág árgusszeme előtt Frissen föltárt földhánvás előtt álltak meg,, Az asszony tekintete gúnyosan pihent meg a friss, fekete földön. — Ezt ő ásta ma reggel! Minden reggel lejönide a kertije és ás! Gyökeret keres! — Ne törődjön vele, édes! — suttogott, a férfi, hangja. A keze ujra az asszony fehér liliomkezeután nyúlt. Csodálkozva csattant föl: — Nini! A cinedria! Magával hozta! Egészséges, üde kacagása szétcsapott a kertben. — Nini, csakugyan! Itt ez a hitvány virág! — szólt az asszony és gyűlöletes pillantással nézte canedriát. Küszöbön a magyar-osztrák gazdasági megegyezés. — Ausztria megengedi a magyar bérbehozatalt.— A vámokat leszállítja 3—400 koronára.Magyarország ipari cineket kap. — A magyar-osztrák gazdasági tárgyalások, amelyek már jóideje tartanak Bécsben, mint a kormányhoz közelálló körükből értesülünk, immáron közvetetlen befejezés előtt vannak úgy, hogy minden remény meg van arra, hogy a megegyezést néhány napon belül tető alá is tudják hozni. A megegyezés kompenzációs gazdasági szerződés alapján jön létre. Ausztria megengedi a magyar borbehozatalt, ami a mi szempontunkból már csak azért is fontos, mert idei bortermésünk kitűnőnek ígérkezik. Ausztria a magyar borbehozatalnál az eddigi 900 koronás vámot 3—100 koronára fogja leszállítani. Magyarország ezenkívül vágómarhát is bevihet majd Ausztriába, valamint lisztet is.A lisztkivitelt azonban a magyar kormány csak abban a mértékben fogja megengedni, hogy az a belföldi ellátást ne veszélyeztesse. Ausztria ezzel szemben olyan ipari cikkeket fog nekünk szállítani, amelyek idehaza megfelelő mennyiségben vagy minőségben nem állíttatnak elő, valamint mezőgazdasági gépeket is. A tárgyalások sikeres előrehaladása elsősorban a magyar kormány lojalitásának köszönhető, amely az utóbbi napokban olyan utasításokat küldött a Bécsben tárgyaló magyar bizottságnak, amelyeket az osztrák szövetségi kormány jóformán minden fenntartás nélkül elfogadhat.