Budapesti Hírlap, 1922. június(42. évfolyam, 124–146. szám)

1922-06-23 / 141. szám

1­2 A nemzetgyűlés ma véglegesen megalakult. — Elnök: Gaál Gaszton, alelnökök: Szoitovszky Béla és Huszár Károly, háznagy: Kaxafiáth Jenő. — Gaál Gaszton elparentálta a királyt. — Apponyi ünneplése. — A nemzetgyűlés az 1908-as módosított házszabályok szerint ülésezik. — Budapest, jun. 22. A nemzetgyűlés ma megalakult. Megválasz­totta az elnököt, a két alelnököt és a hat jegyzőt !A választások csendesen, izgalom nélkül folytak, annál élénkebb volt a folyosó. A kormány és az ellenzéki vezérek tegnapi tárgyalása az indenrol­­­tásról állott az érdeklődés és találgatás középpont­jában. A kormány keveset ígér, mondta az ellen­ezék, az ellenzék sokat követel, mondták a másik oldalon. Ha a kormány teljesítené az összes ellen­zéki kikötéseket, akkor voltaképpen az ellenzék és nem a kormány szabná meg a Ház munkarendjét és programját. "Az ellenzék egy része nem tartja sürgősnek a felsőház reformját, a kétkamarás rend­szerre való visszatérését, ellenben az alkotmányos jogfolytonosság helyreállítása egyik-másik ellenzéki programban is benne foglaltatik. De akár lesz kom­promisszum, akár nem, a pénzügyminiszter a Ház holnapi ülésén benyújtja az indemnitási javaslatot. Apponyi Albert gróf korelnök kevéssel tíz óra után nyitotta meg az ülést és egy napirend­előtti felszólalás, valamint többrendbeli jelentés meghall­gatása után, elrendelte a Ház tisztikarának meg­választását. Először elnököt választottak­ név szerinti sza­vazással. Leadtak 185 szavazatot, ebből 145 szava­zat Gaál Gasztonra esett, 40 szavazólap üres volt. Az ellenzék tehát nem állított Gaál Gasztonnak elenjelöltet, csupán tüntetésre szorítkozott a győ­zelmes többség ellen. Apponyi a Ház egész tiszti­karának megválasztása után valamennyi párt lel­kes éljenzése közben szállott le az elnöki székből és engedte át helyét az újonnan megválasztott el­nöknek. Gaál Gasztont most harmadízben válasz­tották meg elnöknek. A­ kimagasló polcon nemcsak szimpátiákat gyűjtött a Ház minden oldalán, de tekintélye is tiszteletreméltó arányokban bontako­zott ki. Szeret és tud igazságos lenni, mindig résen van, mikor a nemzetgyűlés szabadságának és mél­tóságának védelméről van szó. Mint képviselő a Ház egyik legmozgékonyabb, legharciasabb tagja, mint elnök csupa önuralom és méltányosság. El­nöki működésének irányát és erkölcsi tartalmát a legtalálóbban önmaga jellemezte mai elnöki szék­foglalójában. A házszabályok legliberálisabb alkal­mazása tőle már nem puszta ígéret, azt is bebizo­nyította eddigi elnökösködésével, hogy a kódexbe nem foglalt felsőbb etikai törvényeknek is tisztele­tet tud biztosítani. A parlamenti munkát tartósan akadályozó rendzavarás ellen boldogult elődének, Návay Lajosnak módszerét kívánja követni. Návay elégségesnek tartotta a házszabályok szigorú és kö­vetkezetes alkalmazását. Tudjuk, hogy óriási erő­feszítése ellenére nem ment vele sokra. Kívánatos, hogy Gaál Gasztonnak jobban sikerüljön és az 1908. évi házszabályok, a­melyek a nemzetgyűlés további intézkedéséig alkalmazásban lesznek elégségeseknek bizonyuljanak. Az elnöki székfoglaló befejező része férfias szózat volt a nemzetgyűlés lelkiismeretéhez. A nem­zetet fölemelő, a társadalmat összefoglaló, az or­­szágot megmentő konstruktív munkának a nemzet­gyűlésből kell kiindulni. A példaadás a választottak és a hivatottak kötelessége. A székfoglaló után Gaál Gaszton elnök még két ünnepies megnyilatkozással tette emlékezetessé a mai ülést. "Az egyik szólt Apponyi Albertnek, a­kinek fáradhatatlan közéleti működése az egész nemzet hálájára méltó, a másik boldogult IV. Ká­roly király tragikus emlékezetének, m­elyet minden hű magyar szív meg fog őrizni. Gaál Gaszton igaz és őszinte szavakat talált úgy a nemzet hálájának, mint gyászának a méltó kifejezésére. Az Apponyiról mondott szavait az egész Ház lelkes ovációval fo­gadta. A IV. Károly elparentálását az egész Ház állva hallgatta meg. Alelnökök lettek Scitovszky Béla és Huszár Károly. Jegyzők: Perlaki­ György, Héll Imre, For­gács Miklós, Badó János, Petrovics György, Bartos János. A miniszterelnök indítványára holtlap még két jegyzőt választanak. Háznagy Karaváth Jenő lett 136 szavazattal. Kállay Tamás húsz szavazatot kapott. ' ‘ A holnapi ülés 'délelőtt 16 órakor kezdődik. Napirend: Két jegyző és a Bizottságok megválasztása. Möntése után azonban eljárásnak nincs helye. Beje­lentette azután, hogy Teleki Pál gróf és Szentváry István képviselők benyújtották megbízólevelüket. Még csupán Varsányi Gábor nem adta be. Azután az osztályok előadói terjesztették be jelentéseiket, melyekről már ma megemlékeztünk. A korelnök feljelentette, hogy a­kiknek man­dátumát a B) osztályba soroztaik, vagyis kifogás alá estek, ideiglenesen gyakorolhatják­ képviselői jo­gaikat. Az elnökség megválasztása, Apponyi Albert gróf korelnök rövid szünet után elrendelte a nemzetgyűlés elnökének mess választását. A képviselők név szerint titkosan szavaztak. A szavazatok összes zárul­ásása után a korelnök be­jelentette, hogy beadtak 185 szavazatot, ebből 116 szavazat esett Gaál Gasztonra. 40 képviselő üres lap­pal szavazott. Ezek szerint Gaál Gasztont a nemzet­­gyűlés megválasztott elnökének jelentette ki. (Zajos éljenzés és taps minden oldalon.) Újabb szünet után a két alelnököt választotta meg a nemzetgyűlés. Beadtak 160 szavazatot, ebből Szcitovszky Bélára esett 135. Huszár Károlyra 108 szavazat, 21 üres volt, 4 pedig megoszlott. A kor­elnök tehát Szcitovszky Bélát és Huszár Károlyt a nemzetgyűlés megválasztott alelnökiemet jelentette ki. Következett hat jegyző és a házman megválasz­tása. Jegyzők lettek: Bartos János, Badó János, Forgács Miklós, Héjj Imre, Perlaky György és Pet­­rovics György. Háznagy lett 136 szavazattal Kara­­fiáth Jenő. Kátlay Tamás 20 szavazatot kapott. Apponyi Albert gróf korelnök: Mielőtt elbú­csúznék korelnöki tisztségemtől, köszönetet mondok a körjegyzőknek, és a Ház tisztviselői karának, az­mely lelkes munkával támogatta elnöki működése­met. De köszönetet mondok a Ház minden képvise­lőjének is. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Álta­lános éljenzés.) A férfi hangja mohón remegett­ ‘A­ karja az­­asszony karcsú dereka kömé fonódott. —, Nem! Nem­ várok tovább! Most kell, hogy,­­az enyém legyen! A csókja rátapadt az asszony ajkára, mielőtt az védekezhetett volna. A másik keze rákulcsoló­­dott az asszony gyengén védekező karjára. A cinedria, halott, bús virág, összetörve kihullott az asszony kezéből, a magva szétporzott a friss föld­ben; a tudós felesége sikoltva kapta el a fejét a csók után a férfi arcáról, a tekintete meredten szegeződött a földre. — A cinedria! Vége! . . . A doktor konok büszkeséggel nézte a virág szétporzott magvait. A szemében a győztes diadal­ittas öröme parázslott. Az asszony apró lábacskái riadtan taposták el a földet a cinedria magvai fölött. A tekintetében félénk alázat húzódott meg. Sajnálta most az urát. Az a sok gyöngéd simogatás, a­mit erre a ritka virágra pazarolt, az most mind úgy bukkant eléje, mint mikor a" gyerek összezúzott játékát sajnálja az ember, ha a keserű szomorúságra görbülő ar­cocskát látja. A férfi nem törődött az elföldelt virág­mag­vakkal. Új csókra szombatan remegett karja az asszony felé. — Nem! Most nem i­s védekezett az asszony. A tekintete parancsoló tiltakozással meredt a fér­fire. — Nézzétek! — csengett a tudós hangja meg­történ, a régi fájdalmat még ki nem heverve, a­mit. a­ cinedria elvesztésén érzett. —, nézzétek ezt az uj pompás virágot! Közel hajolt az uj virághoz. Buja piros le­velei selymesen, forrón simogatták az arcát, szinte perzselték. — Érdekes! Honnan került ez ide! Ezt nem ismerem! . . Leszakasztott egyet közülök és fölvitte magá­val a szobájába. A felesége és a doktor utána men­tek. A tekintetük jelentősen mélyedt egymásba. — Soha sem láttam ilyet! — szólt odafönn a szürke, komor nagy szobában a tudós és szétmor­­zsolta az ujjai között a virág porzóját. — Nini! Érdekes! — ujjongott és a hangjába újra visszacsendült az egy év előtt elvesztett jó­kedve. — A cinedria magva! Különös! . .*. Mintha ugyanaz a mag lenne . . . csak a virágja lett piros, amaz fehér volt, szerény, illedelmes szinű, ez pedig tűz . . . csupa tűz ... nézzétek ezeket a szirmo­kat, hogy lihegnek, parázslanak, mennyi élet, meny­nyi új, titkolt forróság van ebben a virágban . . . sokkal, sokkal szebb, mint a cinedria! . . . Dok­­torkám! — kérlelte szelíden a fiatal embert — szórakoztassa addig a feleségemet, én most rögtön nekifogok a munkának, föl kell jegyeznem az ada­tokat . . . megbocsátasz édesem, — fordult a fe­leségéhez — de sürget a munka . . . menjetek le addig a kertbe! Odalenn a kertben az asszony és a doktor megálltak a pompázó uj Piros varságok előtt. A sely­mes-forró szirmok biztatón mosolyogtak rájuk. Az illatuk valahogy megnyugtatóbb volt, mint annak a másik hervad!:, fehér virágnak a szaga, a melyet oík halott/szagnak véltek.­­— Szeret? —­ suttogta a férfi., — Szeretem! — sűlt el az uj csókban az asz­­szony szava és a keze a csók alatt hálásan simult végig az uj cinedriák tüzelő, piros fején. Odafönn a lakásban pedig a tudós a fölfede­zés büszke örömével játtatta fényre lobbant tekin­tetét az uj életre kelt cinedria pompázó piros szir­mán. Budapesti Hírű? (141. t­.) [ 1922 junius 28. A nemzetgyűlés ülése. Apachm Albert gróf koréinak nevte­ 11 óra­kor nyitotta meg az ülést. Nagy Ernő a napirend előtt szót kért. Elő­adta, hogy tegnap olyan kifejezésre ragadtatta ma­gát, a mi inparl­amentáris s ezért most bocsánatot kér. Az a párt, a­honnan a megjegyzés jött, olyan tendenciával járt el vele szemben, a­mely megma­gyarázza felindulását.­ A szombati interpellációjá­ban részletesen fel fogja tárni mindazt, a­mi vele történt. A korelnök megállapítja, hogy tegnap nem hallotta Nagyi Ernő inparlamentáris kifejezését, mert különben szóvá tette volna. Nagy Ernő kije- Az elnök székfoglalója. Gaál Gasztron, a nemzetgyűlés megválasztott elnöke a szünet után lelkes éljenzés és taps mellett foglalta el az elnöki széket és a következő beszédet mondotta: — Tisztelt Nemzetgyűlés! Mély meghatódott­­sággal jelenek meg itt e helyen, hogy az elnöki széket, a­melybe az Önök megtisztelő és gyengéim iránt elnéző bizalma immár harmadízben emelt, elfoglaljam. Az első szó e helyen a köszönet és a hála szava legyen úgy a magam, mint megválasz­tott, tiszttársaim nevében s az az ígéret, hogy ipar­kodni fogunk a tisztünkkel járó feladatoknak fér­fias kötelességtudással megfelelni.­­ Előre jelzem, nem kívánom az önök türel­mét próbára tenni, a nemzetgyűlés idejét hosszabb időre igénybe venni, de egy-két szükséges kijelen­tés elől — és­pedig a legteljesebb összhangban elnöktársaimmal — nem zárkózhattam el. (Halljuk! Halljuk!) — Kijelentem mindenekelőtt, hogy a tanács­kozást a múlt nemzetgyűlésen módosított és ideig­lenesen elfogadott 1908-as házszabályok alkalma­zásával fogjuk vezetni mindaddig, a­míg a nemzet­­gyűlés e tekintetben másként nem intézkedik. Ki­jelentem, hogy a házszabályok alkalmazásával legliberálisabban kivinnunk eljárni. (Élénk helyes­lés.) A vélemények lehető legszabadabb megnyilvá­nulása minden, nemzet törvényhozásának kimagasló érdeke. Ez, a­meddig a házszabályok rendelkezései­n belül marad, a törvényalkotó munkát szolgálja , nemcsak hogy korlátozni nem kívánjuk, hanem el vagyunk tökélve, hogy bármely irányból történnék ezzel szemben kísérlet, vagy jelentkezzék türelmet­lenség, annak szabadsága pro és kontra a legmesz­­szebbmenően lesz­ megvédelmezve. (Előbb az ellen­zék, azután az egész Ház percekig tapsol.)­­ E tekintetben nemcsak a házszabályok írott rendelkezéseit kívánjuk tekintetbe venni, ha­nem hangsúlyozom, hogy kétes vagy eltérő fölfo­gások között az elnöki belátás lesz hivatva dönteni. Érvényesíteni kívánjuk a házszabályok szelleméből folyó vagy a gyakorlat által szentesített minden hagyományt, szóval kötelezőnek ismerjük el ma­gunkra nézve a parlamentáris elvnek magasabb etikai törvényeit akkor is, ha nem is volnának kódexbe foglalva. (Élénk helyeslés.) Így kívánjuk legjobban biztosítani a nemzetgyűlés törvényhozói működését, a­melynek zavartalansága a nemzet leg- ■ vitálisabb érdeke, a­melyet sem egyesek, sem frak­­í­ciók vagy pártok játéklabdájává válni nem enged­hetünk. (Zajos taps az ellenzéken.) — Itt kell kitérni a házszabályok 258. szaka­szának értelmezésére, a­melynek a tartós rendzava­rással szemben való rögtöni intézkedésről rendelkező részei több i­zben is alkották vita és értelmezés tár­gyát. Erre vonatkozóan férfias nyíltsággal jelentem­ ki, hogy­ magánt részéről Návay volt elnök úrnak értelmezését osztom és alkalmazom, a­mennyiban e szakasznak alkalmazása a parlamenti alkotó munka védelmében elkerülhetetlennek mutatkoznék. (He­lyeslés.) De a tanácskozások szorosan vett vezetésén s adminisztratív jogai teljesítésén kívül azok elől a feladatok elől sem zárkózhatunk el, a­melyek a par­lamenti pártjok között barátságos érintkezésnek, meg-.

Next