Budapesti Hírlap, 1922. június(42. évfolyam, 124–146. szám)
1922-06-23 / 141. szám
12 A nemzetgyűlés ma véglegesen megalakult. — Elnök: Gaál Gaszton, alelnökök: Szoitovszky Béla és Huszár Károly, háznagy: Kaxafiáth Jenő. — Gaál Gaszton elparentálta a királyt. — Apponyi ünneplése. — A nemzetgyűlés az 1908-as módosított házszabályok szerint ülésezik. — Budapest, jun. 22. A nemzetgyűlés ma megalakult. Megválasztotta az elnököt, a két alelnököt és a hat jegyzőt !A választások csendesen, izgalom nélkül folytak, annál élénkebb volt a folyosó. A kormány és az ellenzéki vezérek tegnapi tárgyalása az indenroltásról állott az érdeklődés és találgatás középpontjában. A kormány keveset ígér, mondta az ellenezék, az ellenzék sokat követel, mondták a másik oldalon. Ha a kormány teljesítené az összes ellenzéki kikötéseket, akkor voltaképpen az ellenzék és nem a kormány szabná meg a Ház munkarendjét és programját. "Az ellenzék egy része nem tartja sürgősnek a felsőház reformját, a kétkamarás rendszerre való visszatérését, ellenben az alkotmányos jogfolytonosság helyreállítása egyik-másik ellenzéki programban is benne foglaltatik. De akár lesz kompromisszum, akár nem, a pénzügyminiszter a Ház holnapi ülésén benyújtja az indemnitási javaslatot. Apponyi Albert gróf korelnök kevéssel tíz óra után nyitotta meg az ülést és egy napirendelőtti felszólalás, valamint többrendbeli jelentés meghallgatása után, elrendelte a Ház tisztikarának megválasztását. Először elnököt választottak név szerinti szavazással. Leadtak 185 szavazatot, ebből 145 szavazat Gaál Gasztonra esett, 40 szavazólap üres volt. Az ellenzék tehát nem állított Gaál Gasztonnak elenjelöltet, csupán tüntetésre szorítkozott a győzelmes többség ellen. Apponyi a Ház egész tisztikarának megválasztása után valamennyi párt lelkes éljenzése közben szállott le az elnöki székből és engedte át helyét az újonnan megválasztott elnöknek. Gaál Gasztont most harmadízben választották meg elnöknek. A kimagasló polcon nemcsak szimpátiákat gyűjtött a Ház minden oldalán, de tekintélye is tiszteletreméltó arányokban bontakozott ki. Szeret és tud igazságos lenni, mindig résen van, mikor a nemzetgyűlés szabadságának és méltóságának védelméről van szó. Mint képviselő a Ház egyik legmozgékonyabb, legharciasabb tagja, mint elnök csupa önuralom és méltányosság. Elnöki működésének irányát és erkölcsi tartalmát a legtalálóbban önmaga jellemezte mai elnöki székfoglalójában. A házszabályok legliberálisabb alkalmazása tőle már nem puszta ígéret, azt is bebizonyította eddigi elnökösködésével, hogy a kódexbe nem foglalt felsőbb etikai törvényeknek is tiszteletet tud biztosítani. A parlamenti munkát tartósan akadályozó rendzavarás ellen boldogult elődének, Návay Lajosnak módszerét kívánja követni. Návay elégségesnek tartotta a házszabályok szigorú és következetes alkalmazását. Tudjuk, hogy óriási erőfeszítése ellenére nem ment vele sokra. Kívánatos, hogy Gaál Gasztonnak jobban sikerüljön és az 1908. évi házszabályok, amelyek a nemzetgyűlés további intézkedéséig alkalmazásban lesznek elégségeseknek bizonyuljanak. Az elnöki székfoglaló befejező része férfias szózat volt a nemzetgyűlés lelkiismeretéhez. A nemzetet fölemelő, a társadalmat összefoglaló, az országot megmentő konstruktív munkának a nemzetgyűlésből kell kiindulni. A példaadás a választottak és a hivatottak kötelessége. A székfoglaló után Gaál Gaszton elnök még két ünnepies megnyilatkozással tette emlékezetessé a mai ülést. "Az egyik szólt Apponyi Albertnek, akinek fáradhatatlan közéleti működése az egész nemzet hálájára méltó, a másik boldogult IV. Károly király tragikus emlékezetének, melyet minden hű magyar szív meg fog őrizni. Gaál Gaszton igaz és őszinte szavakat talált úgy a nemzet hálájának, mint gyászának a méltó kifejezésére. Az Apponyiról mondott szavait az egész Ház lelkes ovációval fogadta. A IV. Károly elparentálását az egész Ház állva hallgatta meg. Alelnökök lettek Scitovszky Béla és Huszár Károly. Jegyzők: Perlaki György, Héll Imre, Forgács Miklós, Badó János, Petrovics György, Bartos János. A miniszterelnök indítványára holtlap még két jegyzőt választanak. Háznagy Karaváth Jenő lett 136 szavazattal. Kállay Tamás húsz szavazatot kapott. ' ‘ A holnapi ülés 'délelőtt 16 órakor kezdődik. Napirend: Két jegyző és a Bizottságok megválasztása. Möntése után azonban eljárásnak nincs helye. Bejelentette azután, hogy Teleki Pál gróf és Szentváry István képviselők benyújtották megbízólevelüket. Még csupán Varsányi Gábor nem adta be. Azután az osztályok előadói terjesztették be jelentéseiket, melyekről már ma megemlékeztünk. A korelnök feljelentette, hogy akiknek mandátumát a B) osztályba soroztaik, vagyis kifogás alá estek, ideiglenesen gyakorolhatják képviselői jogaikat. Az elnökség megválasztása, Apponyi Albert gróf korelnök rövid szünet után elrendelte a nemzetgyűlés elnökének mess választását. A képviselők név szerint titkosan szavaztak. A szavazatok összes zárulásása után a korelnök bejelentette, hogy beadtak 185 szavazatot, ebből 116 szavazat esett Gaál Gasztonra. 40 képviselő üres lappal szavazott. Ezek szerint Gaál Gasztont a nemzetgyűlés megválasztott elnökének jelentette ki. (Zajos éljenzés és taps minden oldalon.) Újabb szünet után a két alelnököt választotta meg a nemzetgyűlés. Beadtak 160 szavazatot, ebből Szcitovszky Bélára esett 135. Huszár Károlyra 108 szavazat, 21 üres volt, 4 pedig megoszlott. A korelnök tehát Szcitovszky Bélát és Huszár Károlyt a nemzetgyűlés megválasztott alelnökiemet jelentette ki. Következett hat jegyző és a házman megválasztása. Jegyzők lettek: Bartos János, Badó János, Forgács Miklós, Héjj Imre, Perlaky György és Petrovics György. Háznagy lett 136 szavazattal Karafiáth Jenő. Kátlay Tamás 20 szavazatot kapott. Apponyi Albert gróf korelnök: Mielőtt elbúcsúznék korelnöki tisztségemtől, köszönetet mondok a körjegyzőknek, és a Ház tisztviselői karának, azmely lelkes munkával támogatta elnöki működésemet. De köszönetet mondok a Ház minden képviselőjének is. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Általános éljenzés.) A férfi hangja mohón remegett ‘A karja azasszony karcsú dereka kömé fonódott. —, Nem! Nem várok tovább! Most kell, hogy,az enyém legyen! A csókja rátapadt az asszony ajkára, mielőtt az védekezhetett volna. A másik keze rákulcsolódott az asszony gyengén védekező karjára. A cinedria, halott, bús virág, összetörve kihullott az asszony kezéből, a magva szétporzott a friss földben; a tudós felesége sikoltva kapta el a fejét a csók után a férfi arcáról, a tekintete meredten szegeződött a földre. — A cinedria! Vége! . . . A doktor konok büszkeséggel nézte a virág szétporzott magvait. A szemében a győztes diadalittas öröme parázslott. Az asszony apró lábacskái riadtan taposták el a földet a cinedria magvai fölött. A tekintetében félénk alázat húzódott meg. Sajnálta most az urát. Az a sok gyöngéd simogatás, amit erre a ritka virágra pazarolt, az most mind úgy bukkant eléje, mint mikor a" gyerek összezúzott játékát sajnálja az ember, ha a keserű szomorúságra görbülő arcocskát látja. A férfi nem törődött az elföldelt virágmagvakkal. Új csókra szombatan remegett karja az asszony felé. — Nem! Most nem is védekezett az asszony. A tekintete parancsoló tiltakozással meredt a férfire. — Nézzétek! — csengett a tudós hangja megtörtén, a régi fájdalmat még ki nem heverve, amit. a cinedria elvesztésén érzett. —, nézzétek ezt az uj pompás virágot! Közel hajolt az uj virághoz. Buja piros levelei selymesen, forrón simogatták az arcát, szinte perzselték. — Érdekes! Honnan került ez ide! Ezt nem ismerem! . . Leszakasztott egyet közülök és fölvitte magával a szobájába. A felesége és a doktor utána mentek. A tekintetük jelentősen mélyedt egymásba. — Soha sem láttam ilyet! — szólt odafönn a szürke, komor nagy szobában a tudós és szétmorzsolta az ujjai között a virág porzóját. — Nini! Érdekes! — ujjongott és a hangjába újra visszacsendült az egy év előtt elvesztett jókedve. — A cinedria magva! Különös! . .*. Mintha ugyanaz a mag lenne . . . csak a virágja lett piros, amaz fehér volt, szerény, illedelmes szinű, ez pedig tűz . . . csupa tűz ... nézzétek ezeket a szirmokat, hogy lihegnek, parázslanak, mennyi élet, menynyi új, titkolt forróság van ebben a virágban . . . sokkal, sokkal szebb, mint a cinedria! . . . Doktorkám! — kérlelte szelíden a fiatal embert — szórakoztassa addig a feleségemet, én most rögtön nekifogok a munkának, föl kell jegyeznem az adatokat . . . megbocsátasz édesem, — fordult a feleségéhez — de sürget a munka . . . menjetek le addig a kertbe! Odalenn a kertben az asszony és a doktor megálltak a pompázó uj Piros varságok előtt. A selymes-forró szirmok biztatón mosolyogtak rájuk. Az illatuk valahogy megnyugtatóbb volt, mint annak a másik hervad!:, fehér virágnak a szaga, a melyet oík halott/szagnak véltek.— Szeret? — suttogta a férfi., — Szeretem! — sűlt el az uj csókban az aszszony szava és a keze a csók alatt hálásan simult végig az uj cinedriák tüzelő, piros fején. Odafönn a lakásban pedig a tudós a fölfedezés büszke örömével játtatta fényre lobbant tekintetét az uj életre kelt cinedria pompázó piros szirmán. Budapesti Hírű? (141. t.) [ 1922 junius 28. A nemzetgyűlés ülése. Apachm Albert gróf koréinak nevte 11 órakor nyitotta meg az ülést. Nagy Ernő a napirend előtt szót kért. Előadta, hogy tegnap olyan kifejezésre ragadtatta magát, a mi inparlamentáris s ezért most bocsánatot kér. Az a párt, ahonnan a megjegyzés jött, olyan tendenciával járt el vele szemben, amely megmagyarázza felindulását. A szombati interpellációjában részletesen fel fogja tárni mindazt, ami vele történt. A korelnök megállapítja, hogy tegnap nem hallotta Nagyi Ernő inparlamentáris kifejezését, mert különben szóvá tette volna. Nagy Ernő kije- Az elnök székfoglalója. Gaál Gasztron, a nemzetgyűlés megválasztott elnöke a szünet után lelkes éljenzés és taps mellett foglalta el az elnöki széket és a következő beszédet mondotta: — Tisztelt Nemzetgyűlés! Mély meghatódottsággal jelenek meg itt e helyen, hogy az elnöki széket, amelybe az Önök megtisztelő és gyengéim iránt elnéző bizalma immár harmadízben emelt, elfoglaljam. Az első szó e helyen a köszönet és a hála szava legyen úgy a magam, mint megválasztott, tiszttársaim nevében s az az ígéret, hogy iparkodni fogunk a tisztünkkel járó feladatoknak férfias kötelességtudással megfelelni. Előre jelzem, nem kívánom az önök türelmét próbára tenni, a nemzetgyűlés idejét hosszabb időre igénybe venni, de egy-két szükséges kijelentés elől — éspedig a legteljesebb összhangban elnöktársaimmal — nem zárkózhattam el. (Halljuk! Halljuk!) — Kijelentem mindenekelőtt, hogy a tanácskozást a múlt nemzetgyűlésen módosított és ideiglenesen elfogadott 1908-as házszabályok alkalmazásával fogjuk vezetni mindaddig, amíg a nemzetgyűlés e tekintetben másként nem intézkedik. Kijelentem, hogy a házszabályok alkalmazásával legliberálisabban kivinnunk eljárni. (Élénk helyeslés.) A vélemények lehető legszabadabb megnyilvánulása minden, nemzet törvényhozásának kimagasló érdeke. Ez, ameddig a házszabályok rendelkezésein belül marad, a törvényalkotó munkát szolgálja , nemcsak hogy korlátozni nem kívánjuk, hanem el vagyunk tökélve, hogy bármely irányból történnék ezzel szemben kísérlet, vagy jelentkezzék türelmetlenség, annak szabadsága pro és kontra a legmeszszebbmenően lesz megvédelmezve. (Előbb az ellenzék, azután az egész Ház percekig tapsol.) E tekintetben nemcsak a házszabályok írott rendelkezéseit kívánjuk tekintetbe venni, hanem hangsúlyozom, hogy kétes vagy eltérő fölfogások között az elnöki belátás lesz hivatva dönteni. Érvényesíteni kívánjuk a házszabályok szelleméből folyó vagy a gyakorlat által szentesített minden hagyományt, szóval kötelezőnek ismerjük el magunkra nézve a parlamentáris elvnek magasabb etikai törvényeit akkor is, ha nem is volnának kódexbe foglalva. (Élénk helyeslés.) Így kívánjuk legjobban biztosítani a nemzetgyűlés törvényhozói működését, amelynek zavartalansága a nemzet leg- ■ vitálisabb érdeke, amelyet sem egyesek, sem frakíciók vagy pártok játéklabdájává válni nem engedhetünk. (Zajos taps az ellenzéken.) — Itt kell kitérni a házszabályok 258. szakaszának értelmezésére, amelynek a tartós rendzavarással szemben való rögtöni intézkedésről rendelkező részei több izben is alkották vita és értelmezés tárgyát. Erre vonatkozóan férfias nyíltsággal jelentem ki, hogy magánt részéről Návay volt elnök úrnak értelmezését osztom és alkalmazom, amennyiban e szakasznak alkalmazása a parlamenti alkotó munka védelmében elkerülhetetlennek mutatkoznék. (Helyeslés.) De a tanácskozások szorosan vett vezetésén s adminisztratív jogai teljesítésén kívül azok elől a feladatok elől sem zárkózhatunk el, amelyek a parlamenti pártjok között barátságos érintkezésnek, meg-.