Budapesti Hírlap, 1923. március (43. évfolyam, 48–73. szám)

1923-03-22 / 66. szám

s­BtmMfsT! Hratap (66. sz.) 1923 március 22. SS m®z^gazdsBsagi miBiBkawiszonyok­ szabályozása. H E2©t83sefig^3si®s ülése. — a Hopth^akcid adásai. — utasszná! ftsisas interpelláció. -ssáma ! Az úgynevezett érdekes üléseket követő ftásultság és" kimsrültség .jelei közt nyúlt ím­eg a mai ülés. A folyosó, az ülésterem, a pira­zat Lassan, népesedett be. A folyosón a miniszterelnök tegnapi kijelenté­sein, tölp­rarengtek. Vájjon a szélső­jobboldali sajtóba is vonatkozik-e a szigorúbb ellenőrzés és el­bánás? Aztán miféle­ eszközzel fogja a kosztpénzt lehetetlenné tenni? A tőzsdeta­nács nem tud rál orvosságot. Hullámzó­­va­llat­a és a, koronaérték" lefelé menő tenden­­ciája mellett a kosztba adó ráfizet ez üz­letre. A tokajét emészti, az adósa pedig, ha szerencsésen spekulál, óriás nyereségekre ítész szert. A spekulánsok a klosztibaadók­­itcan a börze batekjeit lakják". Ebből as kö­vetkeznék, h­ogy az irtóilxán­orut nem elle­­■nük kellene megindítani. A vélemény odd il okult­­ki, hogy a börzén, illetve a speku­lánsokon nem le­het kifogni. Annál nagyobb várakozással néznek a miniszterelnök vál­­lalkozá­sa elé. Scitovszky Béla ' elnöki bejelentéseiből riadtan vették tudomásul, hogy húsznál több interpellációt jegyezte­k­ elő. K­érték az elnököt, hogy valamivel korábban térje­nek rá az interpellációkra. Az elnöki sza­vazat­ alá bocsátotta a kérelmet és a Ház elhatározta, hogy fél kettő helyett egy óra­kor engedi át a tért az interpellálóknak. Az interpellációrkl címei nem sokalt. Ígérnék, bár van köztük néhány hangzatosabb. Ilyen a többi közt az. a melyik a ./kor­mányzat­ általános irányzata után“ kíván­csiskodik.­­vagy az. a melyik „egyes bel­politikai jelenségek iránt“ puhatolódzik. Egyelőre az alkotó munkának szenteltek néhány órát, a­mi alatt azt kell érteni, hogy a kritikusok egész sora— Temesvári­ Imre, Csik József, Perlaki­ György, Drezdy Győző, Csontos Imre Szakács Andor — szólott hozzá a mezőgazdasági munkaadók és munkások munkaviszonyait szabályozó­­javaslathoz, a­mely nem­ tévesztendő össze a gazdasági munkabéreket szabályozó ja­vaslattal, a­mely még csak ezután követke­zik. A napirenden lévő javaslat szociálpoli­tikai jelentőségét a javaslat pártolói abban látták, hogy, alkalmas a szociális béke elő­mozdítására és a mezőgazdasági termelés folytonosságának biztosítására. Azt a gondoskodást is­­megdicsérték, hogy az idő­közi valutáris eltolódás miatt a szerződő feleket nem érheti kár. Az elégedetlenke­dők főképpen a békéltető bizottság össze­állítása ellen tettek kifogást. Nem tudnak abba belenyugodni, hogy a k­ét alsó fokoza­ton a bizottság élén a szolgabíró, a rendőr­kapitány és az alispán áll. Okoskodásukban az elfogultságig menő averzió nyilatkozott meg a közigazgatás iránt, a­mely averzió, úgy látszik, a képviselőválasztási emlékek­ből táplálkozik. Azt mondják­, hogy a szol­­gabiróban nincs szociális érzék, a szolga­­birót minden nagybirtokos félre tudja ve­zetni. Szomorú dolog volna, ha úgy volna, ide szerencsére nincs úgy és hiba a nép bi­zalmatlanságát már előre felpiszkálni. A szolgabiró helyett a járásbírót, utolsó fok­ban a miniszter helyett a közigazgatási bí­róságot szeretnék tenni, de ez az ügyek lebonyolításának nagy késedelmével járna és a bíróságokat túlterhelné. Drózdy a ja­vaslat stílusát olyan rossznak és érthetet­lennek találta, hogy a javaslat visszavoná­sát indítványozta stilisztikai átdolgozás cél­jából. Kuna P. András ez ellen élénken til­takozott és erősködött, hogy a javaslatot Úgyis megértik, a­hogy megírták. Ugyan­csak Drózdy Győző valahogy módját ej­tette, hogy belekeverje a vitába a Horthy­­akciót. Milliók­, sőt miliárdoik folytak be a köznyomor enyhítésére, de az elszámolás még mindig késik A többség heves méltat­lankodása mellett eresztette szélnek azt a gyanúját, hogy nem titkos szervezetekre költik-e a pénzt? Pártközi bizottság kikül­dését kéri az ügy megvizsgálása céljából. Almásy László alelnök egy órakor félbe­szakította a vitát, hogy néhány percnyi szünet után rátérjenek az interpellációkra. fala­tokból leszűrhető, hogy Zalaegersze­gem ... Bogya János: Maga ne beszél­­jen, népbiz­tos volt a kommün alatt! (Nagy zaj a s­zél­sőbal ol­dalion.) Pikter Emil (Bogya felé): Magának a sipótmezőn van a helye. Az elnök Pikier Emilt rendreutasítja. Reisinger Ferenc: Benedek képviselőtár­sam tegnap megkezdett paradoxonjait folytathatnám és elmondhatnám, hogy vak­ Magyarországig rendőr rend nélkül és ember ész nélkül. (Taps a szén­seb alól da­lon.) Az elnök Reisingert rendreutasítja. Horváth Zoltán és Szilágyi Lajos közbe­szólnak, mire Gömbös Gyula Szilágyi felé fordulva, mosolyogva mondja a tegnapi szavazásra célozva: Kormánypárti! Reisinger Ferenc. Ezután előterjeszti in­terpellációját, hajlandó-e a kormány az internálótáborban a jelentkezési kémyszen megszüntetni. Drezdy Győző: Siessen a belügyminisz­ter, különben­ a Wolff-kormány fog vála­szolni. Éhn Kábítóin személyes megtámadtatás címén Válaszol Reisingernek­. Kijelenti, hogy ő csald arról referált­, a­mit­ február 22-én a táborban tapasztalt. Ezután Fábián Béla interpellált a hon­védelmi miniszterhez az Oroszországban túszként visszatartott hadifoglyok fogság­ban töltött idejének hadiévekben leendő beszámítása tárgyában. Kijelenti, hogy mi­után bizalommal van a honvédelmi minisz­ter iránt, minden megokolás nélkül kérdd, van-e tudomása arról, hogy az Oroszor­szágban túszként visszatartott hadifoglyok­nak csak 1918-ig bezáróan számítják be h­adiéreüket és haj­land­ó-e a­ miniszter in­tézkedni, hogy a levont szolgálati éveket is beszámítsák. Belitska Sándor honvédelmi miniszter azonnal válaszol az interpellációra. Az 1921. évi XXXII. törvénycikk értelmében a hivatásos katonatiszteknek­ csik az 1919. évig bezáróan lehet beszámítani a hadi­­eve­ket. A­mennyiben azonban a túszoknak valóban csak 1918-ig számították volna be, akkor ezt a törvényes k­ereteken belül revideálni kell. A belvizet az, hogy azok a hivatásos katonák, a­kik 1920—22 között voltak hadifogsályban, nem részesülhetnek már abban az előnyben, hogy ezek­ az évek is duplán számíttassanak be szolgálati éveikbe. Szerinte a túszoknál méltányos kivételt kell tenni. Nagy különbség van azonban azok között a túszok között, a­kik a Péter Bál-erőd kazamatáiban sínylődtek és a­kik csupán rendőri felügyelet alatt sétáltak az utcán. Itt egyéni elbírálásra volna szükség, a kérdés tulajdonképpen a pénzügyminiszterhez tartozik. Érdemi vá­laszt tehát nem is adhat az interpellációra, de a legmesszebbmenő támogatását helyezi kilátásba a sokat szenvedett katonatisztek számára. Fábián Béla és­ a Ház a miniszter vála­szát tudomásul veszi. Rupert Rezső a következő interpelláló. Interpellációjában a kultuszminisztertől kérdi, van-e tudomása arról, hogy az egye­temeken politikai alapon doktori diplomát koboznak el és hajlandó-e közbevetni ma­gát, hogy az egyetemen fölhagyjanak az ilyen eljárással. Kérdi továbbá, hajlandó-e a miniszter odahatni, hogy a doktori cím­től megfosztottak foglalkozásukat továbbra is folytathassák. Azt kérdi végül, hogy haj­landó-e a miniszter az eddigi címelvonáso­­kat megsemmisíteni. A megokolásban han­goztatja, hogy az egyetemek bírói jogkört vindikálnak maguknak és­­napról-napra fosztják meg az embereket diplomájuktól politika alapján. Erdélyi Aladár: Már a tizenharmadik századtól kezdve ez a szokás. Rupert Rezső: A mostani diplomafosz­­tás általában azon az alapon történik, hogy valaki a deliktumokat évekkel ezelőtt kö­vette el. Furcsa azonban, hogy csak most jut eszébe az egyetemi tanácsnak, hogy ezekért a deliktumokért megbüntet ma va­lakit. Ezután Pajzs Pál dr. európai hirű sebész es­etét mondja el, a­ki keresztény és fajmagyar. Bor­ka Gyula: Az a legnagyobb bűne, hogy a virilizmus eltörlését követelte! Reischl Rikárd: És a kommunizmus alatt mit csinált? Drózdy Győző: Ellenforradalmár volt, itt van róla a bírói ítélet Rupert Rezső: Azt a bűnt követte el, hogy 1919. február 3-án Székesfehérvár törvényhatósági közgyűlésében azt mon­dotta, hogy ez a közgyűlés nem jogosult a főszolgabírói választásra, hanem várják m­é­g a vármegyék revíziójáról szóló tör­vényt. Pajzs Pál dr.-nak a forradalom alatt való magatartásáról azonban maga Prohászka Ottokár a legnagyobb elismerés­sel nyilatkozott. Fölolvassa Prohászka Ot­tokárnak a forradalomról 1919-ben írott cikkét és azt mondja, hogy nem ítélheti el ezért Prohászkát, mert minden cselek­ményt vissza kell helyezni a maga ko­rába. Fölolva­ssa Fass József népjóléti mi­niszternek egy 1918-ban írt ünnepi cikkét, a­mely a népköztársaságot dicsőíti. Rupert beszédét a jobboldal állandó közbeszólásokkal kíséri. Felkiáltások: Elég volt már! Fejezze be! Az elnök kéri Rupertet, hogy az idő előrehaladottságára való tekintettel szabja rövidebbre interpellációjának anyagait. Rupert Rezső: Nem engedhető meg, hogy egy egyetemi tanárt a politikai hely­zet változásainak megfelelően kirekessze­­nek a kollégiumból és megfosszák diplomá­jától és mindennapi kenyerétől. Barla-Szabó József: Több ezer holdja van! (Nagy zaj a baloldalon.) Rupert Rezső: Nem engedhető meg, hogy egy ilyen egyetemi testület, a­mely abban az értelemben felelőtlen, mert ítéleteket hoz, egy életre kiható határozatokat hoz­zon. (Nagy zaj a jobboldalon.) Halász Móric: Kommunistákat nem lehet ott tűrni! (Viharos ellentmondások a bal­oldalon.) Pikter Emil: Gyalázat, a­mit mond! Az elnök cs­endre inti a képviselőket, különben lehetetlenné válik a tanácskozás. Rupert Rezső: A fajvédelmi politikával nem egyeztethető össze, hogy emberek éle­tét ilyen okokból kifolyóan tönkretegyék. Ez az eljárás a keresztény gondolkodással sem egyeztethető össze. Ezután előterjesz­tette interpellációját. Az interpellációt kiadták a kultuszmi­niszternek. Kiss Menyhért interpellációjában az iparművészeti iskola válságával foglalko­zik. Bejelenti, hogy az iskola ötvös- és textilszakán a tanítás szünetel, mert a tanárok olyan csekély fizetést kaptak, hogy kénytelenek voltak magáncégeknél elhe­lyezkedni. Krausz Simon adott a tanárok fizetésének céljára 600.000 koronát. (Föl­kiáltások a jobboldalon: Ez csak nem bű­n? Inkább dicsérendő dologi) Nem Krausz Simon feladata az, hogy a tanárok fizetését egy esztendőre összeadja, ez az állam kötelessége. Kéri a kultuszminisz­tert, hogy az iparművészeti iskola tanárait rendes fizetéssel lássa el, majd előterjeszti interpellációját, a­melyet kiadnak a kul­tuszminiszternek. Kiss Menyhért következő interpellációjá­ban a­­lakáshivatalról szól és az­ ott ural­kodó állapotok megszüntetését kéri a nép­jóléti minisztertől. Ezt az interpellációját a népjóléti miniszternek adják ki. Kéthly Anna a fokozódó drágaság miatt interpellálta meg a kormányt. Főképpen december óta emelkedett megdöbbentő mó­don a drágaság. Az élelmiszerek árairól sta­tisztikai adatokat sorolt föl, ezek között különösen a kenyér, a zsír és­­3 cukor ára emelkedett erősen. A nagy munkáskizárás is fokozza a nyomorúságot. A közélelmezési és földm­űvelésügyi miniszterek sürgős in­tézkedését kérte. Kiss Menyhért a munkássztrájk dolgá­ban interpellált. A drágaság már elviselhe­tetlen és nem csoda, ha a munkások meg­élni nem tudnak. Négy hét előtt zárták ki a vasmunkásokat és a kormány még­sem oldotta meg ezt a szociális és közgazdasági­­kérdést. Az igazi fajvédő politika a mun­kásság megélhetésének biztosítása. Fölszó­lítja a kormányt, hogy intézkedjék arról, hogy a gyárosok ne a tőzsdére vigyék a pénzt, hanem az ipart fejlesszék. Hébert Ede interpellálta meg azután a kormányt, illetve az igazságügyminisztert és a kivételes hatalom, a gyorsított eljárás és az internálás megszüntetését kívánta. Azt kívánta továbbá, hogy a politikai maga­tartása miatt senkit rendőri felügyelet alá helyezni ne lehessen. Daruváry Géza igazságügyminiszter azt felelte, hogy a kivételes hatalom máshol sem ismeretlen. Ma már nem lehet béke­beli törvényekkel kormányozni. A törvény­­hozásnak kell kiegészíteni a hiányokat. Nem hajlandó az indemnitási törvény alapján érvényen kívül helyezni a gyorsított eljá­rást, mert ez nem a kivételes­­hatalmon ala­pul, hanem egy rendeletén, melyet az 1920. évi I. törvénycikk törvényesített. (Élénk helyeslés jobbról.) Hébert Ede válaszában azt vitatta, hogy az igazságügyminiszter okoskodása rabu­­lisztika és hogy az indemnitás alapján meg lehet és meg is kell szüntetni a gyorsított eljárást. A választ nem vette tudomásul. Daruváry Géza igazságügyminiszter eré­lyesen tiltakozott az ellen, hogy ő rabulisz­­tikával élt volna. (Éljenzés és taps jobb­ról.) A Választ a Ház tudomásul vette. Szabó Imre az egész kormányhoz intézett Interpellációjában a kosztpénz eltiltását kö­vetelte, mert ez tönkretette a hitelüzletet. Lukács György a lakásalbérlők bajait panaszolta föl. A bérlők uzsoraáron adják albérletbe szobáikat. Ezte az ügyet szociális okokból is rendezni kell. Arra kéri a nép­jóléti minisztert, hogy ne engedje meg a bérlőknek az albérletek fölmondását, il­­­letve a fölmondást korlátok közé szorítsa. Fuss József népjóléti miniszter azt fe­lelte, hogy az albérlők ügye a legnehezebb kérdés. Sok a visszaélés. Az albérletekre föltétlenül szükség van. A béruzsora el­len igenis ad védelmet, arányosítani fogja az albérletek árát és bírói védelem alá­­he­lyezi. A­mi a fölmondást illeti, itt a korlá­tozás egészen megszüntetheti az albérleti rendszert, holott erre annyival nagyobb szükség van, mert, 100.000-nél több albérlő van, a­kikről gondoskodni kell. Az albérlők bajain főképpen a kislakások, építésével le­het segíteni. Mindazártad az albérlők meg­nyugtatására kijelenti, hogy különös figyel­met fordít az albérletek fölmondására s arra fog törekedni, hogy a helyzet leg­­alább ne rosszabbodjék. (Helyeslés.) A Ház a választ tudomásul vette. Őri-Szabó Dezső a vagyonváltság földek­ sürgős leadása dolgában interpellálta meg a földm­ivelésügyi minisztert. Farkas István azért interpellálta meg a kormányt, mert a szociáldemokrata mun­kásság Petőfi-ünnepét betiltották. Ez ellen tiltakozik, valamint az ellen is, hogy Vácott és Debrecenben is eltiltották a munkásság Petőfi-ünnepét. Az ellen is tiltakozott, hogy Petőfi műveit cenzúrázták. Várnai Dániel a lakáskérdés újabb sza­bályozását kívánta. Szabó József (budapesti) a keresztény­­szocialista munkásság Petőfi-ünnepének betiltása dolgában interpellálta meg a bel­­­ügyminisztert. Slomonnay Tivadar a székesfővárosi tisztviselők rendkívüli segítése dolgában interpellálta meg a belügyminisztert. Az interpellációkat kiadták a miniszte­reknek. Az ülés este 8 órakor ért véget. fiz inseppsElállták. Az első interpelláló Reisinger Ferenc, a 3d a zalaegerszegi internálótá­bor ügyét teszi szóvá­ Az a fő céljuk, — úgymond — ,az, hogy itt a nemzetgyűlésen dőljön el,­­van-e szükség az internáló tábor föntartá­­­sára. Az internáltak nagy része fiatalember.­­ Részletesen ismerteti a tá­bor statisztikai­­adatait. Fölolvassa az internálótábor heti étlapját és Levonja azt a következtetést, hogy az ad­ott ételek tápértéke kalóriában 1s jóval kisebb, mint a­hogy Éhn Kálmán­­beállitotta. Természetesen ilyen kalóriaez­­: Tartás folytán sok a beteg. Propper Sándor: Engedjék rá őket, mi­­felett elpusztulnak. . Reisinger Ferenc: Mindezekből a tapasz­ Irredenta zavarok. — Oláh utcanevek Nagyváradon. — Az a harc, melyet Preancu Sándor, az erdélyi iskolák sovén és rosszindulatú fő-­ felügyelője folytat az erdélyi katolikus is-­­kolák ellen, uj meglepetést hozott. A ko­lozsvári Mariánum ellen 30 pontban össze-­ gyűjtött vádpontokat maga Majláth püspök, cáfolta meg — mint már megírtu­k — a király előtt. Annál kínosabb helyzetbe hozta a kolozsvári liberális párt­ lapja, az Infratárca, az illetékes hatóságokat egy cik­kével, melyben a Mariánum ellen intéz is­mételten heves támadást. A legsúlyosabb vád a Mariánum ellen, hogy a legdühösebb irredenta tankönyveket használja. Az In­­fratiren szerint még a számtani, geometriai, és természetrajz-könyvek is irredenták és­ a reváns eszméjét táplálják, így például­ egy számtani feladat így kezdődik: Ha egy, magyar katona lépése 75 cm . . . Ebben­ az inkriminált számtani példában a mo-ti gyár katona — szó az irredentizmus. A re­torikában egész tömegét találja az irredenta­ példáknak: a kolozsvári Mátyás-szobor le­j írását, Apponyinak egy beszédét, Sajó Sár-i dórnak egyik versét, a magyar Himnuszt és Szózatot nem is említve. Sőt a jóhiszemű újság még azt is firtatja, hogy ,,ezek a ká­ros könyvek aranyozva vannak, míg a többi csak egyszerű barna kötésű“. A vá­dakkal szemben a valóság, hogy a Mariá­­numban csak a közoktatásügyi hatóságok által jóváhagyott könyveket használnak, a­melyek közül néhány Magyarországon je­­­lent meg. A nagyváradi városi tanács legutóbbi ülésén foglalkozott az utcanevek­ feliratá­nak kérdésével. Az utcaneveket egy ismert miniszteri rendelet értelmében románul és magyarul is meg lehet szövegezni. A városi tanács Köszeghy József műszaki tanácsos in­dítványáról azonban úgy döntött, hogy ezt az ügyet a város belső ügyének tekinti és megmarad a mellett, hogy csupán román­­nyelvű utcafeliratok legyenek. Szóval a nagyváradi bölcs városi tanács határozata szerint a kisebbségi nyelvkérdés egy város belső ügye! Legjobb csemegegyümölcs az ŐSZIBARACK Legkitűnőbb fajtákban első­rendű oltványokat s­z­állít g&lGHVARY LÁSZLÓ ? GYUH5ÖLC3FAI5KCLAJA CEGLÉD Viszonteladsa Kerestetne!!. őszibarack és egyéb gyümölcsfákról kérjen árjegyzéket !

Next