Budapesti Hírlap, 1924. március (44. évfolyam, 51–75. szám)
1924-03-29 / 74. szám
Budapest, 1924 XLIV. évfolyam, 74. szám. (Ára 1500 kor.) Szombat, március 29. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egy hónapra 30.000 korona, negyedévre 00.000 korona. Amatriában egy példány ára hétköznap 2000 o. kor., vasárnapon 2500 o. kor. Egyes szám ára hétköznap 1500 kor. Külföldre az előzótér kétszerese. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. A szerkesztésért felelős: Csajthay Ferenc helyettes főszerkesztő. Szerkesztőség: Vili. kerület, Rükk Szilárd utca 4. szent. Igazgatóság és kiadóhivatal, VIII. ker., József-körút 5. sz. telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Pénzügyi és állami településünk Budapest, márc. 28. A nálunk idézött népszövetségi kiküldöttek elnöke szinte megdöbbentő határozottsággal jelentette ki, hogy ezelőtt két esztendővel még saját erőnkből, külföldi kölcsön nélkül, vagyis nyilván sokkal kevesebb erkölcsi anyagiés politikai áldozattal foghattunk volna nemzeti rekonstrukciónkhoz, mint most a Bethlen által benyújtott törvényjavaslatokban megjelölt módon és eszközökkel lehetséges. Méltán fölmerül az ország minden gondolkozó polgárában az a kérdés, miért kellett az újjáépítő pénzügyi munkával másig várni, miért kellett a közbeeső idő alatt annyi válságon, nyomorúságon, küzködésen keresztül esni, ha mindezt a kormány megfelelő gondoskodásával elkerülhettük volna s kevesebb áldozattal is járt volna? Nem tartjuk felelős intézőinket sem olyan szellemi törpéknek, hogy a gyógyítás eszközeit már két évvel ezelőtt ne látták volna, sem olyan lelkiismeretlenül lustáknak, hogy a kapcsolatos nagy munkától visszariadtak volna. Az a nézetünk, hogy nagy és fontos okoknak kellett a halasztásban közrejátszani. Olyan aktiók, amelyeket egyszerűen félrehárítani, vagy figyelem nélkül hagyni nem lehetett. Az egyik okot szerencsétlen külügyi helyzetünkben kell keresnünk. A jóvátétel lidércnyomása volt rajtunk. Közép- Európa sorsát, mint a kisantant szószólója, Benes tanár úr diktálta s minduntalan elő is jött a maga fenyegetéseivel és követeléseivel. Budapesti pénzügyi megbizottai nyíltan hangoztatták, hogy amit mink a saját gyógyításunkra akarunk áldozni, az jóvátétel fejében a kisiamtantnak jár. A nagyhatalmaktól el voltunk zárva. Külügyi tájékozottságunk szégyenletesen fogyatékos volt. Külügyi szolgálatunk ma sincs kellően szervezve s a miniszterelnöknek magának kellett a döntő külföldi helyekre mennie, hogy tájékozottságunk, helyzetünk, az irányadó nagyhatalmakhoz való viszonyunk megjavuljon. Nem volt az országnak és a kormánynak egyetlen egy szakértője sem, aki a gyógyulás útjára lépést javasolta s az áldozatokat hiábavalóknak ne mondta volna. Tehát csináltuk a saját értékeink rombolásával a legnagyobb szolgálatokat szerbnek, oláhnak, esetinek, akikhez elszakított honfitársainkat igazán csak pénzügyi lezüllöttségünk csatolja meg. A többi ok azután már teljesen belpolitikai. Másodikul azt kell tekintenünk, hogy a kormány nem érezte magát elég erősnek arra, hogy a nemzetgyűlés többségét áldozatokra bírja. Országgyűlés helyett, egy defetista forradalmi levegőben született választójog alapján összeverődött nemzetgyűlésünk van, amelynek falai között demagógia, személyes veszekedés, önző párt- és osztályérdekek sajnosan erős szerepet játszanak. Hogy emelkedjék ez a testület a nagy feladatok megoldásához kellő lelki és értelmi magaslatokra, okosságra, önmegtagadásra.? Pedig két év előtt sokkal könnyebben lehetett volna a nemzeti bankhoz szükséges harmincmillió aranyat összehozni, akármilyen összegű belső kölcsönt kapni, mint most s mezőgazdaságunk, iparunk és kereskedelmünk sokkal könnyebben szedhette volna össze a külföldön azt a kétszázötvenmillió koronát, amiért most kilincselünk. De hát nemzetgyűlési pártviszonyaink lehetetlenné tették azt a saját erejű vállalkozást, amit most szinte külföldi parancsszóra kell az országnak végbevinni, külföldi, drága segítséggel. Most is azt látjuk, hogy amikor ennek a végszükség utolsó pillanatában lehetségessé vált helyreállító munkának a nyélbeütéséről van szó, az érdekeltségek csak a maguk nótáját fújják, s mindenik a másiknak a fazekába nézeget, mert állítólag abból kevesebbet vesznek el az orvoslásra. Az egyetemes, országos érdek mérlegelése az idegen népszövetségi urakra maradt és a kormányra. Beteges elfogultságnak, féltékenységnek és irigykedésnek kell ezt tulajdonítanunk, melyeknek hatása alól oly kevesen bírnak szabadulni. A harmadik okot egyik törvényjavaslat megokolása állapítja meg, amidőn adóügyi adminisztrációnk fogyatékosságára utal. Igenis, nyílt titok az, hogy a kormánynak nem volt meg a kellő hatalma a saját pártjában, nem volt meg a kellő ereje a közigazgatási apparátusban, hogy az adóbehajtást komolyan és energikusan intézhesse. A negyedik okot abban találhatjuk meg, hogy az országnak nem adta meg a nemzetgyűlés szelleme azt a bátorságot, hogy az ellenséges, a békekötés után is háborúskodó, dolgainkba belekotnyeleskedő külföldi okvezeti engedéseknek vétót mondjon. Ehhez nagy nemzeti összefogás tüntető előnyomulása szükséges, amely országmark-világnak odamondja, hogy ezt a követelést pedig csak véres erőszak, háborús kényszerűség árán lehet tőlünk kipréselni. Hol kereshettük volna az ehhez szükséges támasztékot a defetista, nemzetközi, önző kis érdekekhez tapadt nemzetgyűlésünkben? Tehát hiányos a mi nemzeti állami életünk a külügyi téren, a törvényhozó hatalom gyakorlása terén, az adóadminisztrációban, a politikai fegyelmezettség és önmegtagadó hazafiság terén. Mivel pedig állami életünk e hiányosságai legnagyobb részben pénznevi romlásunkkal függenek össze, világos, hogy most e vonalakon is megnyílik a gyógyulás lehetősége. Csak gondunk legyen rá, hogy a meginduló helyreállító munka ne tisztán financiális, de az állami élet említett betegségeinek orvoslását biztosító is legyen. Pénzügyi felépülésünknek együtt kell járnia állami életünk bajainak orvoslásával. Ha e tekintetben mulasztunk vagy elnézünk valamit, kétséges lesz az eredménye és tartóssága pénzügyi felépülésünknek is. voistssp isimét ülés less. — BSegszabinálta BeözégjisiSGsiiai rotort» wsSáfát. — 3 VtdlsíitQweBla modositásat «üzféSe mapis’eodr®. — Zajos SigizszaiSsSIywiita. — 81 é£íés«„ — A nemzetgyűlés holnap a középiskolai reform vitájának megszakításával a földreformnovella módosításának tárgyalására tér át, a mely módosítást a kormányzó egy kézirata tette aktuálissá és szükségessé. A nemzetgyűlés többsége ez elhatározás kapcsán úgy döntött, hogy a földnovela vitáját nyolcórás üléseken folytatja, mert — mondotta az elnök — a javaslatot annak idején is nyolcórás üléseken tárgyalta a Ház, s így a módosítást is ilyen keretek között kell, illetően lehet lesz tárgyalni. Az elzöknek ez a felfogása az ellenzék körében élénk ellentmondást váltott ki és hangos, közel egy órán át tartó házszabály vitára vezetett, anélkül azonban, hogy a többséget sikerült volna az elnöki előterjesztéstől, amelyet a földmivelésügyi miniszter is támogatott eltántorítani. A tárgyalásra szánt idő alatt hat szónok mondotta el véleményét a középiskolai javaslatról. Ostör József a javaslat mellett szólott és határozati javaslatban sürgette a tanári fizetések egységes rendezését. Rothenstein Mór, a szocialisták szónoka, arról beszélt, hogy a numerusz klauzusz eltörlése nélkül el sem képzelhető egy iskolai reform. Petrovácz Gyula a valláserkölcsi oktatás kimondásában látja a javaslat legnagyobb előnyét, s azért a javaslatot elfogadja. Hegymegi Kiss Pál azt szerette volna, ha a középiskolák megreformálását a népoktatás reforma előzte volna meg. A javaslatnak, amelyet nem fogad el, legnagyobb hibája — szerinte — a differenciálás, tehát éppen az amit a miniszter és a legtöbb szónok, a legnagyobb előnynek tart. Farkas Tibor azt az ötletet vette fel, hogy tekintettel a bennünket környékező szláv államokra, a szláv nyelv oktatását vezessék be, — természetesen csupán rendkívüli tantárgyként. Végül Zsirkay János a népoktatás fontosságáról beszélt és azt kívánta, hogy a miniszter javaslatát, mint meg nem felelőt, vonja vissza. Ezzel azután megszakadt a vita és majd csak a földnovella elintézése után folytatódik. Az ülés lefolyása. Huszár Károly elnökölt, fii B*özépis5í©lal rs'fm'm. Östör József szólalt elsőnek a középiskolai reformhoz. Elfogadja a javaslatot és főképpen a tanárképzésről óhajt beszélni. A tanárképzést és általában az iskolaügyi oktatók képzését szintén sürgősen reformálni kell, mert csak űrhépen lesz üdvös és eredményes a mostani javaslat hatása. Minden tekintetben alkalmas erőket kell állítani a reformok keresztülvitelére, mert csak kitűnően képzett tanárok és tanítók szolgálhatják sikerrel a kultúrát. Fölpanaszolja, hogy a tanárok javadalmazása hivatásukhoz mérten fölöttébb csekély. Így például egy öt év óta működő bírósági titkár több fizetést kap, mint egy húsz év óta működő középiskolai tanár. A tanárságra nézve nagy sérelem az ötödéves pótlék megszüntetése is és nagyon silányan díjaz-zák a mellékfoglalkozásokat is. Határozati javaslatban kéri a tanári illetmények méltányos és egységes rendezését, az ötéves pótlék visszaállítását, az óratöbbletekért arányos fizetést és a privát órák eltörlését. (Élénk helyeslés.) Rothenstein Mór: Főképpen és elsősorban a numerusz klauzusz eltörlését sürgeti. Az általános, titkos, egyenlő választójogot követeli, hogy az ennek alapján összeülő új törvényhozás alkossa meg a szükséges reformokat. A tanárok és tanítók ellen hozott fegyelmi ítéletek revízióját követeli. Kétezer tanárt bocsátottak el. Közbekiáltás a középről: Ez egy kicsit sok! A szélsőbalról azt kiáltják vissza: Egy pár,az a föld alól is elő lehet venni! Petrovácz Gyula: Ízléstelenség ilyet mondani! Reisinger Ferenc: Nem mondani,hanem gyilkolni az ízléstelenség! A gyilkosságok elkövetése disznóság, gazság! Az elnök Reisingert rendreutasítja. Rothenstein Mór határozati javaslatot nyújt be a fegyelmi ügyek revíziójáról s az elbocsátott tanerők ügyének felülvizsgálásáról. A javaslatot nem fogadja el. Az elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, mely szerint a kormányzó Walkó Lajost fölmentette az ideiglenes pénzügyminiszterség alól és pénzügyminiszterré Korányi Frigyes bárót nevezte ki. Petrovácz Gyula: A valláserkölcsi alapon való oktatást fontosnak tartja, de nem tartja kivihetőnek a nyolcosztályú kötelező elemi iskolát. Határozati javaslatban kívánja, hogy a törvény életbelépése után öt év múlva a tanulók létszámát negyvenre csökkentsék. A felvételi vizsga fenntartását kívánja és arra kéri a minisztert, hogy a tanárokat a bírákkal egyenlő javadalmazásban részesítse. A javaslatot elfogadja a maga és pártja nevében is. (Élénk tetszés jobbról, sokan üdvözlik.) Hegymegi Kiss Pál: Helyesli a középiskolai reformot, mert az a meggyőződése, hogy ma nem katonákra, hanem iskolamesterekre van szükség. Az elemi iskolák reformját és a tanítókérdés rendezését sürgősebbnek tartotta volna, mint ezt a javaslatot, de legalább is azoknak meg kellett volna ezt előzniök. A középiskolai oktatásnak új tartalmat a keresztény erkölcs és a krisztusi szeretet oktatásával lehet elérni. (Lendvai István: Nem az ingyenrészvényes erkölcsre kell tanítani az ifjúságot! Klárik Ferenc: Sem a borbadobásra!) Hibának tartja, hogy az ellenzéki képviselőket még nem tájékoztatták az új tantervről. A mai tanárképzést nagyon fogyatékosnak tartja. (E pillanatban lépett be Korányi Frigyes báró, az új pénzügyminiszter, kit az egész jobboldal zajos éljenzéssel üdvözölt.) Felkiáltás a fajvédő csoportból: Előbb javítsa meg a koronát, azután éljen! Korányi Frigyes báró mosolyogva visszanéz: Remélem. Szomjas Gusztáv (a fajvédők felé): Csak maguk ne rontsák a koronát! Hegymegi Kiss Pál azután még rövidesen beszél a tantárgyak helyes megállapításáról, így a művészettörténelem, egészségtan, közgazdasági és közjogi alapismeretek tanítását is kívánja. A javaslatot nem fogadja el. Farkas Tibor: Csak röviden szól a javaslathoz. Számolnunk kell az ország körülményeivel s ezért a szláv nyelvek tanítását is kívánja. Erről rendeletben is lehet intézkedni. A javaslatot elfogadja. Zsirkai János: Egészen rossznak tartja a javaslatot s annak visszavonását kéri. Határozati javaslatot terjeszt elő a tanári kar javadalmazásáról és a tanulók létszámáról. A javaslatot nem fogadta el. A Budapesti Hírlap mai száma 1© oldal. el napirend. Az elnök javasolja, hogy a Ház holnap is tartson ülést és a középiskolai javaslat tárgyalásának megszakításával a földreformnovellát tárgyalja és ennek elintézése után folytassák a középiskolai reform tárgyalását. Kijelentette azután, hogy a földreformnovella tárgyalására természetesen automatikusan érvénybe lép a nyolcórás ülés, amelynek alapján tárgyalta a Ház magát a javaslatot is. A Ház elfogadta az elnök napirendi indítványát. izgalmas házszabályi vita. Farkas Tibor a házszabályokhoz szólva, tiltakozik az ellen, hogy automatikus nyolcórás ülésben tárgyalják holnap a földreform-novellát. Most új tárgyalásról van szó és így nem megokolt a nyolcórás ülés. Az elnök felolvassa a házszabályoknak a sürgősségre vonatkozó rendelkezését, amelyek alapján nem bocsáthatja szavazásra Farkas Tibor ellenző javaslatát. Drózdy Győző indítványozza, hogy a Ház ne járuljon hozzá a holnapi nyolcórás üléshez. Az elnök kijelenti, hogy a házszabályokhoz szólva nem lehet indítványt tenni. Szabó István földmivelésügyi miniszter csodálkozik az ellenzéki képviselők felszólalásán. (Nagy zaj a szélsőbalról. Fölkiáltások: Jogunk van felszólalni!) Nem kér tanácsot a szélsőbaltól, ott mindent megengedhetőnek tartanak. A novella tárgyalását el akarják odázni holmi házszabálymagyarázgatással... (Nagy vihar a baloldalon.