Budapesti Hírlap, 1924. április (44. évfolyam, 76–83. szám)
1924-04-01 / 76. szám
A O vkAradimk, Budapest, márc. 31. A cselleknek osztrák főiskolákon és osztrák hivaltali gyakorlatban tanúműszaki embereik vannak. Ezektől, h mitőlünk is elég gyakran nem halottak volna, megtudták, hogy egy mélyfekvésű medencét a környező hegyes vidékről egy kis rosszakérattal nem nehéz dolog mocsaras, mint más, emberes kulturamisztiló területté változtatni. "A trianoni szerződés elvileg elismerte a magyar medence és hegyvidéki pereme vízügyi műszaki szolgálatának a természet által megszabott egységét. A valóságos helyzetből folyó következmények gyakorlati megvalósítását célzó intézkedések máig sincsenek meg. Valószínűleg ezek is a zsákmányoló, újdonsült szomszédi hatalmiasságok szuverenitásába ütköznek, mint minden emberséges és tisztességes dolog, amivel a párisi szerződések a magyarságra rótt halálos ítéletet élethossziglan való nyomorgásra kívánták enyhíteni. A csehek, akik pedig tőlünk pompásan szervezett vízügyi műszaki szolgálatot vettek át, bár erre egyezségileg is kötelezték magukat, még arra sem érdemesítenek bennünket, hogy a vízállási adatokat közöljék, amelyek a n varvai síkságon szükséges óvóintézkedéseket idejében lehetőkké teszik. Elvállalóban nem törődnek az oláhok és szerbek sem a mi sorsunkkal, ha a hegyvidékeken meggyűlő és gyors lefolyású vizek a nyakunkba zúdulnak. Sőt, oktalan elpusztításaikkal, a vízmosásokat kötő munkálatok elhanyagolásával azon igyekeznek, hogy a kényükrekedvükre kiszolgáltatott magyar medencének fenekét ilyen módon is pusztítsák. A balkáni belgrádi és bukaresti urak, meg a félbalkáni prágai véres diktátorok méltán gondolhatják magukban, hogy ha a világnak műveltségben, humanitásban vezető nemzetei, európai és amerikai angolok, franciák közömbösen vették a békeparancs kiadásakor a magyar nép sorsát, miért legyenek ők különbek? Tehát ott, ahol a magyar kormány vizeket szabályozott, vízmosásokat kötött, erdősített, ők most kőpárosítanak, erdőket pusztítanak, rakják zsebre a rablógazdálkodásból származó millárdokat, építkeznek, magyar építőanyaggal és munkával dagasztják fővárosaikat. Minket pedig pusztítson az árvíz, szabályozó munkáinkat tegye tartóalaktanná a hegyvidékek szabályozatlan, sőt készakarva gyorsított lefolyású vize s legyen ismét mocsaras pusztaság a magyar Alföld, vagyis Csonka-Magyarország. Ha megmutatták a nyugati nagyhatalmak a most fognatosítandó országgyógyító terv kidolgozásával és kölcsön útján való segítésével, hogy kezdik látni a Magyarország és Európa többi nemzeteinek sorsa közötti szoros összefüggést, ám terjedjen most már ki a figyelmük az árvizek által most kivilágló körülményekre is, amelyek éppen olyan világosan bizonyítják a helyzet tarthatatlanságát, fenyegető bonyodalmait, a békés megnyugvást lehetetlenné tevő újabb meg újabb elkeseredést, mint a többi száz más, ami már jelentkezett eddig és hamarosan jelentkezik majd ezután. Manapság egyelőre úgy vagyunk az árvizekkel, hogy alájuk kerülnek olyan területek is, amelyek Trianon előtt föltétlenül mentesek voltak s a népjóléti miniszternek inségadományokról kell gondoskodni olyan területeken is, a melyeken bő és védett volt a termelés. fii BtMBRfiSiáS®!«. Budapest, márc. 31. Egy összeroskadt világ szomorúsága ül a lelkeken. A ki terhet cipel, szinte megszakad alatta. Aki könnyen jár, arra vádoló tekintettel néznek a szenvedők. Sohasem elégítette ki a sors az embereket érdem szerint, de ma olyan nagy az ellentétek diszharmóniája, amilyenről csak az antik világ pusztulása előtt olvashatunk a történelemben. A törvényes rend a hatalmaskodók fékezője és a gyengék oltalmazója. Akik,a világ rendjét aláaknázták, hogy a millióknak jogot és szebb életet teremtsenek, elhibázták számításukat. Minden felbomlás az ököljog korát hozza vissza. A termelés helyébe a rablás lép, a munka megbecsülése helyébe az erőszak önkénye. És a jogot tipró erőszak mindig letiporja a gyengét. Ezért van panasszal tele a világ, melyben most így megszaporodtak a szenvedők. Tegnap a dolgozó tömegek egyik nagy testülete mondta el panaszát a régi képviselőház termében. A munkások szakszervezetei jöttek itt össze gyűlésre és előadójuk ismertette a magyar munkás szerencsétlen helyzetét. A tényleges életszükségletnek alig harmadát keresik meg. Ehhez járul, hogy a fogyasztási adók révén a dolgozók viselik az állami terhek túlnyomó részét. A munkanélküliek száma ijesztően szaporodik. Januárban és februárban 34 százalékkal emelkedett a számuk. Orvoslásul elsősorbn vizsgálatot követelnek a szünetelő üzemek ellen, mert azt a vádat teszik ellenük, hogy tőkéjüket másutt gyümölcsöztetik, azért szüneteltetik üzemeiket. Az adóterhek más elosztását, a termelés fejlesztését, egyszóval a munkások védelmét követelik, mert elnökük szavai szerint a munkásság nyomora az ország tönkretételét jelenti. Sajnos, hogy ezt a kijelentést úgy is fordíthatjuk, hogy az ország tönkretétele oka a munkásság nyomorának. Mert azzal, hogy államunk ősi szent templomát istentagadók és kufárok megszentségtelenítették, elűzték belőle azt a hatalmas védő szellemet, mely ezer év viharja között annyi bátor, önfeláldozó hazafit tudott nevelni és válságos időkben teremtett bölcseket, akik megmentették a hazát. Bölcsek és bátrak nélkül elveszett Magyarország és a kik palotában laktunk, most panaszkodunk, hogy a romok között alig találunk fedelet, mely valahogy megvédjen az élet viszontagságaival szemben. Ott kezdődik a munkások szenvedése is, hogy minden öszszedőlt és a munka egészséges zaja helyett panaszkodás sóhajt végig a romok fölött. Panasszal van tele mindenki. Nemcsak a szervezett munkásság mondja, hogy nem bírja az életet. Hiszen a gyűlésükön felolvasott statisztika szerint a tisztviselők helyzete még roszszabb, mint az övék, mert míg a munkás a békebeli színvonal 42 százalékát kapja, a tisztviselő csak 33 százalékot kap. És az állam még ezt a 33 százalékot is nehezen tudja megadni. Az anyagi és erkölcsi veszedelmek szörnyűsége támad ebből is. Ilyen nyomorúságos az élet a romok között. Az állam régi rendjének összeomlásával a lelkek belső fegyelme is felbomlott. Egyik társadalmi osztály a másikra akarja hárítani nyomasztó terheit, ahelyett, hogy közös erővel, egymás megbecsülésével, önzetlen munkával kezdenék meg az újjáépítést. Szinte gyűlölettel néznek egymásra az egyes társadalmi osztályok, sőt az intézmények is rablóhadjáratot indítanak egymás ellen. A nemzetgyűlésen emberember ellen való harc folyik. Hol találja meg ilyen világban védelmét az, aki nem verekszik, hanem dolgozik? Magyarország összeomlása tette tönkre a magyar munkásságot. Nem teszünk vádat most néhány vezérük ellen, akik ennek az összeomlásnak nagy okai voltak. Mert semmiféle váddal sem lehet már jóvátenni a múltat Paris, márc. 31. Az új francia kormány nyilatkozata, amelyet ma délelőtt olvastak fel a kamarában és a szenátusban, többi között a következőket tartalmazza: Az ajdomány a köztársasági egység és nemzeti egyetértés szellemében alakult meg. Hűséggel tömörült a miniszterelnök körül, hogy az elfogadott adójavaslatokat végrehajtott, az országtól ki mint megtakarításokat megvalósítsa és ezentúl folytassa a jóvátételek behajtásának és a békének művét. A kormány tagjai el vannak tökélve, hogy tántoríthatatlanul folytatják azt a pillanatnyi politikát, amelyet az előző kormány követett. A parlament az utóbbi hetekben óriás újjáépítő munkát végzett. Ez a szerencsés eredmény azonban csak akkor lehet tartós, ha a két kamara a folyó évben és a jövő évben rendíthetetlenül ragaszkodik ahhoz a határozathoz, hogy a költségvetés egyensúlyát helyreállítsa, az államkincstár terheit csökkentse és bölcs megfontolással a szükséges törlesztést előkészítse. Mindaddig, amíg Németországtól rendszeresen nem kapunk fizetéseket, kénytelenek vagyunk ezeket a rendszabályokat fenntartani, hogy szétrombolt területeink újjáépítését, amilyen gyorsan csak lehet, végrehajtsuk. Bármibe kerüljön is, még a látszatát sem fogjuk megtűrni pénzügyeinkben az inflációnak. Az egészséges pénzügyi állapot minden állam számára elengedhetetlen biztosítéka a függetlenségnek. Mi meg akarjuk tartani függetlenségünket , és meg kell tartanunk, úgy hogy soha ne legyünk kitéve ismét egy olyan hadjáratnak, mint amilyen az volt, amelynek következményeit most viseljük és amelynek áldozatai lehettünk volna. Ez a pénzügyi politika a nemzeti újjáépülés előfeltétele. Egyedül ez teszi számunkra lehetővé. a vallási béke és a köztársasági törvények tiszteletben tartásának általános politikáját, a lelkek nyugalmának megóvásával; 2. azt a gazdasági politikát, amely a mezőgazdasági és ipari termelés terén ösztönzi az egyéni iniciatívát és előmozdítja a közjólétet a munkaadó és munkás egyetértésével; 3. azt a gyarmati politikát, amely meginvitja számunkra tengerentúli vagyonunkat; 4. azt a merész, nagyvonású humánus szociálpolitikát, amely semmiféle haladástól nem riad vissza. Ehhez sem a forradalmi párt, sem a konzervatívok részéről nincs szükség viharos sürgetésre. Sem a proletáriátus, sem egy bizonyos államférfiú diktatúráját nem engedjük érvényesülni. A nemzet az uralkodó s a nemzet azt kívánja, hogy mi felvilágosítsuk és vezessük, senkinek sincs azonban joga arra, hogy magát a nemzet helyére állítsa. Mi csak Franciaországnak akarunk szolgálni, amely győztes maradt, azonban sok gyermekét elvesztette ebben az oly nehéz és az emberéletet annyira pazarló háborúban. Franciaország sohasem hallgatott és minden okoskodás csak a keserűséget neveli, pedig ebből több van már úgyis, mint kellene. Magyarország újjáépítéséhez szükségünk van a ma, gyár munkásságra és kérjük is segítségüket. Amit a kormány érdekükben tenni tud, tegye meg. A termelés erősödése nemzetünket erősíti meg, de éhező munkás, elkeseredett tömeg nem a munkára gondol. Nehéz lesz utat törni a romok közül, de megcsináljuk, ha nem egymás ellen, hanem egy- másért leszünk magyarok, az önző sugallatokra és sohasem táplálta azt a legnevetségesebb imperialista szándékot, amelyet neki tulajdonítottak. A fraciák nem választják el Franciaország sorsát Európa sorsától, mert ez a különválasztás dőreség volna. Mi jó franciák vagyunk és jó európaiak akarunk lenni. Azon a napon, amikor a szerződéseket teljesen végrehajtják és mi megkaptuk a jóvátételt, a biztosítékokat és igazsághoz jutottunk, Franciaország példát fog adni a világnak nagylelkűségével és jóságával. Franciaország, amely oly dúsan hozzájárult az elnyomott nemzetek felszabadításához, nem fogja magának megengedni a beavatkozást azoknak a kis vagy nagy nemzeteknek lelkiismeretébe, amelyekből Európa áll. A nélkül, hogy bármelyik eszméjét is elvetné, amely hatalmát és dicsőségét megteremtette, Franciaország arra fog törekedni, hogy támogassa a népszövetséget, amelyben négy év óta békülékeny szerepet tölt be, és fejlődését előmozdítsa. Ha Franciaország egy késedelmes adósától zálogot vesz, voltaképpen olyan néppel szemben tartja kezében a fegyvert, amely a szerződés ellenére is szaporítja katonai alakulatait. Nem engedhető meg, hogy ebből az óvatossági rendszabályból hazug következtetéseket vonjanak le Franciaország rovására. Franciaország hű szolgája az igazságnak és egyik legjobb őre az európai békének. Kifogástalanul lojális magatartásával meg fogja győzni a hitetleneket és megszégyeníti a rágalmazókat. Franciaországnak az a főkívánsága, hogy a lehető leghamarább egyetértésre jusson valamennyi szövetségesével azokban a kérdésekben, amelyektől a jóvátétel és Franciaország biztossága függ. A Ruhr-vidékről csak a fizetések mértéke és aránya szerint vonhatja vissza csapatait, mert nem adhat oda pozitív zálogokat bizonytalan ígéretekért. Mégis bizalommal reméli, hogy a szakértők jelentése lehetővé teszi az általános szabályozást és a gyors jelentéstételt. Mihelyt ezt az emlékiratot előterjesztik, készen állunk arra, hogy barátainkkal együtt törekedjünk a végleges megoldás alapvonalainak elérésére. Ha a militarizmustól félrevezetett s a bosszú és a gyűlölet démonától megszállott hatalom megkísérelné az európai politikai helyzetet felbontani és a fennálló rendet megzavarni, hogy az uralmától elszakított tartományokat egészben vagy részben viszszanyerje, ezzel felkeltené a többi nép ellenkezését és azok, akik útját állanák, az egész világ helyeslésével találkoznának. Ami Franciaországot illeti, Franciaország csupán a szerződések tiszteletben tartását kívánja. Bár csak adnák meg nekünk már holnap azt a békességet, amelyet nekünk megígértek, mert mi vagyunk azok, akik a legnagyobb ullongással fordulnánk az új nap felé, amelynek oly hosszú ideig késleltetett feljövetelét az egész világon mindenütt várják. « a fil^ nif fi*sí8i©i338 fitpranány feeflmulatkfozása. IS hoo*snas3^ n^nés^kozsna. — az eESző karmán^ politikáját. — NémetországgaL szemísets tsnfcaptía az eaflsürgi reniszaisslyoisaf. — Sip-vidékröl csac a fizetések mértéke és a passza szerint vonulnak vissza a franciák. — Ifl francia nemzeti újjáépülés. — Budapest, 1924. XLIV. évfolyam, 76. szám. (Ára 1500 kor.) Kedd, április 1. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egy hónapra 30.000 korona, negyedévre 90.000 korona. Augatriában egy példány ára hétköznap 2000 o. kor., vasárnapon 2500 o. kor. Egyes számára hétköznap 1500 kor. Külföldre az előfizetés kétszerese. Hirdetéseket Budepesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. A szerkesztésért felelős: Csajthay Ferenc helyettes főszerkesztő. Szerkesztőség: Vili. kerület, Bükk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vill. ker., József körút 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. A Budapesti Hírlap mai száma 16 oldal.