Budapesti Hírlap, 1924. augusztus (44. évfolyam, 156–180. szám)
1924-08-29 / 178. szám
4 melvényt részben szószerinti fordításban adjunk ebből a korszakalkotó munkából. „Nem tudjuk biztosan, mikor jöttek a csehek Európába“, de siet hozzátenni, hogy „a tudósok állítása szerint, valószínűen már Kr. e. 500-ban szlávok lakták a mai Csehország egész területét.“ (Érdekes figyelembe venni e kérdésnél Safarik Józsefnek, a múlt század híres ős-szláv történészének munkálkodását, mely szerint a Kárpátok vidékéről a kelták Kr. e. 350 körül kiirtották a szlávokat. Mi összefüggés van tehát fönti megállapítás és a mai állapotok között?!) A könyv egyébként nem feledkezik meg az összes szlávok együvétartozásának propagálásáról. Fölemlíti a nagycseh birodalomnak a mai Pozsony közelében volt fővárosát, a Szvatoplukról, mint a magyarok legyőzőjéről beszél, akinek birodalmát, csak a halála után beállott testvérviszály (Lásd hun és magyar mondák.) juttatta a magyarok kezére. Forgassunk tovább a lapokon. „Miután az Árpádház 1301-ben kihalt, Tótországban ismét virágozni kezdett az önállóság. Cak (sic!) Máté Trencin vár ura 1275-ben Tótország ura lett. Ő uralkodott Bratislavától Sarisig. Károly Róbert magyar király Rozhanovcénél megverte ugyan, nem messze Kosicétól, de korlátlanul uralkodott haláláig. Saját pénzt veretett, stb., stb.“ Tovább: „A hussziták ismét visszaszerzik a függetlenséget.“ „Jiskra Brandys, Tótország kinevezett kormányzója (?!) megveri Hunyadit“ és „fölépíti Murán várát, valamint a Rimavölgy majdnem minden községét.“ Nagy Lajost és Mátyás királyt, mint a szlávság nagy pártfogóit említi, Zapolskyt (Szapolyai János későbbi magyar király) mint a Felföld uralkodóját és a szlávság hősét írja le, ugyancsak szlovák hősként ünnepli Turzó (valószínűen Thurzó) Ferencet és fiát, Györgyöt, valamint Thököly Imrét. Egy hatalmas ugrással innen Stur Györgynél, az 1844-es hírhedt pánszláv agitátornál áll meg. A szabadságért való küzdelem kezdetét 1848-ra teszi, mikor is nemzeti követeléseik nem teljesítése miatt „fegyvert fogtak és elfoglalták az egész Tótországot.“ (?!) Végre a világháború és a kialakulás ügyeivel foglalkozik fellengzően, a mai cseh történeti nagyságok leírásával. Ellenállhatatln tragikomikum erejével hat ez a „történelem“. A nagy kultúrájú cseh népnek nincs szüksége olyan alkotásokra, mint Fadrusz János Mária Terézia szobra, — azt porrá töri. De ha egy kis történelemre van szüksége, nem röstell átkelni a trianoni határokon. Ide kell azonban árkölni a kalapot Klima titkár úr ügyessége előtt: a mai iskolalátogató ifjúság mégis csak hallott már egyet-mást a történelemről, hát biztosan feltűnne neki, ha most egyszerre csupa nagy Jiskra, Húrban és Stur töltené ki azt, holmi kis Mátyások, Nagy Lajosok és Rákócziak helyett. Sokkal egyszerűbb volt tehát momentán megtenni szegény öreg Csák Mátét tót királynak,talióivát, Thurzót és Thökölyt meg szláv nemzeti hősnek. Bizonyára ugy gondolják a prágai urak, hogy ezek nemsokára kikopnak lassan kint az emlékezetből s ekkor majd elfoglalhatják méltó helyüket a történelemben is az igazi nagyok, mint Benes és Szobár. A régi szeretettel gondolunk „felszabadított“ tót testvéreinkre, a nagy respublika mostoha fikra s kérjük, tartsák meg továbbra is emlékezetükben ezeket a szegény nemzeti hősöket, akik ha nem is voltak talán feltétlenül szlávok, de mindenesetre éppen úgye éreztük, tótokért is éltek, küzdöttek, haltak, mint Magyarország minden más édes fiáért. Klima úr könyvéről még csak annyit, hogy harmadik részében, az alkotmánytanban gyönyörűen írta le azokat a jogállapotokat, melyek Csehországban megvannak a papíron. A csekély számban meghagyott németnyelvű iskolák mellett a magyar iskolák úgyszólván teljesen ki vannak már pusztítva. Magyarnyelvű középiskola ma már csak mutatóban van. Várjon meddig? Ami a földmivelésügyet, mezőgazdaságot, állattenyésztést illeti, az folyik il régi keretek között, azzal a csekély különbségkel, hogy a régi magyar kormányzat igyekezete, mellyel a Felvidéket jó vetőmaghoz, fai tenyészállatokhoz stb juttatta, — teljesen kimaradt. A régi földbirtokosok zaklatása a kisantant tagjához méltóan folyik s helyükbe faj-cseheket kolonizálnak. A közegészségügy terén nagyobb panaszra nincsen ok, legfeljebb az, hogy a Felvidék még min is szűkölködik a régen tervbe vett megfelelő számú kórházban. A népjóléti igazgatás jelenlétére külsőségek hívják fel az utazó figyelmét, így például a tátrafüredi „Szobor gyermeküdülő“ díszes — bejárata. Arról azonban jobb nem beszélni, hogy az ott lévő gyermekek csupán egy egysngszerű valamibe vannak burkolva, fiuk, lányok vegyesen s inkább cigánypurdókra hasonlítanak. Az üdülő berendezése pedig, — mondatik — kritikán aluli. Ezzel be is fejeztük volna a beszámolót körutunnkról, mielőtt azonban hazatérnénk, még majd a Tátrában s a Ruténföldön teszünk legközelebb egy kis kirándulást. Cserkészeink hazaérkeztek Kopenhágából. Ünnepi fogadás a keleti pályaudvaron. — A győzelmes csapat bevonulása. A Magyar Cserkész Szövetség válogatott csapata ezelőtt négy héttel indult útnak Kopenhágába a cserkész-olimpiászra, hogy a magyar névnek dicsőséget és hírnevet szerezzen. A remény, amelyet cserkészeink külföldi szerepléséhez fűztek, valóra vált, mert néhány nappal ezelőtt rádió röpítette szét a hírt a nagyvilágba, hogy a megcsonkított Magharnrszák cserkészei harmincnégy nemzet csapata közül a harmadik díjat nyerték el. A Cserkész Szövetség budapesti vezetőségét Kopenhágából táviratban értesítették arról, hogy a győzelmet aratott csapat csütörtökön délután 6 órakor fog hazaérkezni Budapestre a Keleti pályaudvaron. A magyar hatóságok és a közönség ünnepies fogadást rendeztek cserkészeinknek. A Rákóczi-úton és azokon az utcákon, amelyeken a hazaérkezett cserkészek bevonulását várták, fiatal cserkészek vontak kordont. Már a kora délutáni órákban elözönlötte a közönség az úttestet és végig a Rákóczi-úton egészen a keleti pályaudvarig cserkészcsapatok tartották fönn a rendet. A keleti pályaudvar érkezési oldalán emelvényt állítottak a fogadáson résztvevő előkelőségek számára. A pályaudvar előtti téren a magyar királi államrendőrség zenekara foglalt helyet. Fél 6 órakor gyülekezni kezdtek az előkelőségek, köztük a hatóságok képviselői is. Megjelent Khuen- Héderváry Károly gróf főcserkész, Festetics Pál gróf cserkészparancsnok, Petri Pál dr. államtitkár a kultuszminisztérium, Gogolák Károly miniszteri tanácsos a miniszterelnökség, Torday László osztálytanácsos a földmivelésügyi minisztérium képviseletében, Pintér Jenő dr. tankerületi főigazgató, Zilahy-Kiss Jenő alpolgármester, Adorján Ágoston tábornok, Szeszler Hugó és Balázs Árpád főkapitányhelyettesek, továbbá számos társadalmi egyesület képviselője. Hat óra előtt öt perccel telefonjelentés érkezett az állomásfőnökségre, hogy a vonat öt perc múlva befut az állomásra. Csakhamar meg is érkezett a virággal és kiscserkész-zászlókkal feldiszített vonat. A kipirult arcú, fiatal cserkészek gyorsan kiugrottak a kocsikból és parancsnokuk vezényszavára katonás rendben vonultak ki a pályaudvar előtt elterülő térre. Újabb vezényszó és az egyforma, cserkészruhába öltözött diákok fegyelmezett rendben felállnak szemben az emelvénnyel. A csupa erős mellű, szélesvállú erős ifjú örömittasan, boldogan mosolyogva áll, mindegyik arcán rajta ül a diadal mámora. — Vigyázz! — hanzik a parancsnok vezényszava és a százhúsz főnyi cserkészcsapat cövekké meredve, várja az újabb parancsot. Újabb vezényszó: Tiszteleti! A karok föl repülnek a levegőbe és a kis csapat tagjai tisztelegnek a fogadásukra megjelent előkelőségeknek, a zászlótartó mélyen meghajtja a diadalra vitt cserkész zászlót. A zenekar indukít játszik. A cserkészek kordonja mögött álló néptömeg hatalmas éljenzésben tör ki és percekig ünnepli hazatért fiainkat. A zenekar elhallgat, az emelvényen előlép Felletich Pál gróf főcserkész, aki Hermann Győző parancsnok jelentését fogadja. Azután Petri Pál államtitkár lép előre, aki a kormány nevében üdvözli a versenycsapatot. — Örömmel, szeretettel és meghatottan üdvözöllek benneteket, — mondotta — amikor a kivívott fényes eredmények után ismét hazátok földjére léptek. Aki ismeri a cserkészet jelentőségét, tudja, hogy mily fontos esemény volt az, amikor a kontinentális csapatok között az első, a világ cserkészei között pedig a harmadik helyet vívtátok ki magatoknak. Nemcsak a magyar cserkészet fölvirágzása szempontjából fontos ez. Nagy és fontos missziót, propagandát végeztetek a magyar haza érdekében. Magyarorzág a külföldi közvélemény előtt, a térképen ismeretlen foltként szerepel és ha hallott is róla, az csak a rágalom szava volt, amelyet egy évtizedes agitáció szórt ellene. Aki benneteket látott, nem fogja elhinni, hogy ez az ország nem kultúrképes, barbár faj, az bízni fog az ország jövőjében és lelkesedni fog ezért a nemzetért. A pálmaág, melyet hazahoztatok, egy galy lesz abban a koszorúban, mely fölváltja majd azt a szomorú töviskoronát, melyet a nemzet jelenleg viselni kénytelen. Isten adja, hogy a belétek vetett reményben ne csalatkozzunk. Isten éltessen benneteket! A magasszárnyalású beszéd után elementáris erővel tört ki a közönség sorából a lelkesedés. Valóságos virágeső hullott arra a helyre, ahol a cserkészek állottak. Gyönyörű, felejthetetlen látványt nyújtott a glédába sorakozott cserkészcsapat, amint szemrebbenés nélkül állta a virágesőt. Petri államtitkár után Schöberl Ferenc tanácsos a főváros nevében üdvözölte a csapatot. Utána Witz Béla dr. országos elnök, majd Hermann Győző, a csapat parancsnoka intézett buzdító beszédet a csapathoz. Az üdvözlések elhangzása után a cserkészcsapat vezetője az emelvényen álló kis asztalkára helyezte a Kopenhágában nyert díjakat. Két gyönyörű ezüstserleget és egy majolika turulmadarat hoztak haza a magyar fiúk. A versenycsapat ezután díszmenetben vonult el Petri Pál államtitkár előtt, követve a fogadásukra megjelent többi cserkészcsapattól. Utána katonái rendben újra felsorakoztak és kalaplevéve hallgatták végig a magyar Himnuszt. A közönség újra éljenzett és a győztes cserkészcsapat a virággal borított térről hazafelé indult. Esteledni kezdett, a Rákóczi-úton lágyultak a lámpák és a győztes olimpiai cserkészcsapat az ívlámpák vakító fényében, katonás rendben haladt előre. Vezetőjük fehér-vörös csikós dán zászlót vitt, amelyet a fiúk Kopenhágában a verseny után kaptak ajándékba. Amerre a csapat elhaladt, mindenütt viharos, tomboló éljenzés fogadta őket. A cserkészek a Rákóczi-úton és a Kossuth Lajos utcán át a piarista gimnáziumba mentek, hol vacsora várta őket. Budapesti hírlap 192? auguSzTuS 59. 1(17. sz.) Állami lakásépítés a Tabánban. írta Szabolcsi Ferenc műépítész. Budán, a királyi várpalota krisztinavárosi homlokzata tövében, a Várhegy és Naphegy határolta völgyben, a Tabánban, serény építkezés folyik. Mintegy 400 munkás: kőművesek, malterhordók, napszámosok, mint megannyi szorgalmas hangya napestig hordják és építik össze az anyagot, amely testet ölt és egy nagyméretű, négy utca által határolt bérpalota körvonalait rajzolja elénk. Ez építkezés nemcsak azért érdemel különös figyelmet, mert az állami lakásépítési akciónak egy újabb fejezetét nyitja meg, hanem mivel a végleges Tabán-szabályozási tervnek 1907-ben történt elfogadása óta ez az első épület, mely a Tabánban épül. Minthogy pedig ezen épületnek magasságához és beépítésének módjához fog igazodni természetszerűleg a főútvonalnak — az új budai körútnak — minden további, a jövőben építendő háza is, minthogy tehát ezek szerint fog kialakulni az új Tabánnak, a régi romokon újjáépülő ezen egész városrésznek, a képe is, nem lehet közömbös a köz szempontjából, fut ar építkezéssel kapcsolatban e városrész szabályozási kérdéseire is kitérek röviden. Az eszmét, hogy a Rákóczy-út és Kossuth Lajos utca és ezzel kapcsolatosan az egész Belváros forgalmának a budai hegyvidékbe való szerves bekapcsolása csakis egy nagyszabású „avenue“-szerű új budai körút létesítése által válik csak a feladat nagyságához méltóan lehetővé, Palóczy Antal tanár már 1892-ben hirdette. Az ő hervadhatatlan érdeme, hogy midőn a jelzett évben előterjesztett első gyönyörű tervével a hivatalos tényezők merev ellenkezésén keresztülhatolni képes nem volt, el nem csüggedt, hanem szívós kitartással és fáradhatatlan buzgalommal dolgozott művén tovább, míg végre 1907-ben munkálkodását részben siker koronázta. A főváros ugyanis az időközben a Kereszt-téren emelt iskolaépület miatt átdolgozni kényszerült második módosított tervezetének az eszméjét végre elfogadta ugyan, de már a részletek kidolgozását nem bízta reá, hanem illetékes hivatalának tartotta fenn. Az így végleg kialakult tervezeten azonban az egyes építési parcellák nagysága és mélysége, az új közúthoz csatlakozó utcák vezetéke lényegesen megváltozott. Ezen előzmények azonban ez ideig csak szomorú eredményeket szültek. Ugyanis: 1. Az Erzsébet híd budai hídfőjénél a szabályozási kérdés huzavonája közben felépíteni megengedett két nagy, új bérház és — óh sors iróniája — a Közmunkák tanácsának székháza, beleesvén a tervezett új körút útjába, előbb vagy utóbb lerombolandók lesznek. E rombolás elkerülhetővé vált volna, ha, okulva a múltakon, idejében szabályozunk és csak azután építkezünk, nem pedig megfordítva, amint tényleg történt. 2. Az új budai körút és az Attila körút közötti telkek mélységét oly szűken szabták meg, hogy azokon normális típusú, kettős traktusos bérházak nem építhetők miért is már az első objektumnál, mely a szabályozás óta a Tabánban épül, a népjóléti és munkaügyi minisztérium lakóház-építkezésénél ama kényszerítő helyzet állott elő, hogy a tervezett új körút tengelyét két és fél méterrel kellett áthelyezni és ugyanilyen mérettel kibővíteni a telek mélységét. Hogy ez útvonaláthelyezés milyen további konzekvenciákkal jár majd még, azt megint az idő fogja megmutatni. Nyilvánvaló az előadottakból is ama régi tapasztalati igazság hogy hivataloknak nem lehet az a feladata, hogy tervezzenek és szabályozzanak, hanem hogy adminisztrál janak és ellenőrizzenek. Ha pedig mégis akadnak a hivatalokban is művészi képességgel megáldott egyéniségek, aminek a lehetősége nem vitatható, úgy az ilyenek működésére rendszerint béklyó gyanánt nehezedik a hivatali fegyelem és függés érzete. Közérdek mindenkor csak az lehet, hogy minden melléktekintet nélkül mindenben csak a legjobb győzzön! Térjünk vissza e kitérés után magára az építkezésre és vegyük tüzetesebb vizsgálat alá magát a nap-nap mellett rohamosan fejlődő épületet. Az építkezésnek, illetve az egész lakásépítési akciónak az irányító lelke Petricsevich Horváth Emil báró államtitkár, akinek nem kis képességére vall, hogy a jelen és a közelmúlt áldatlan pénzügyi viszonyai ellenére is ez akciójával nemcsak hogy el nem akadt, de azt fejleszteni is képes volt. A tabáni lakásépítkezés ez év március közepén indult meg és az építők 1925 augugusztus elsejére remélik teljesen befejezni. A budai Uj-körút, Attila körút, Kürtutca és a nyitandó Uj-utca által határolt 568 négyzetöles telektömb a Közmunkatanács tulajdona lévén, a telek megszerzésének anyagi gondjai nem merültek föl. Aránylag jutányosan jutottak a nyers építési anyagok birtokába is, minthogy azokat előreláhatóan, egy esztendővel az építkezést megelőzően, már beszerezték. Az épület 63 méter hosszú főhomlokzatával a 30 méter szélességűre tervezett, fásítandó Új körútra nyílik, míg hátsó, ezzel párhuzamos homlokzata a 16 méter széles Attilakörútra néz; az oldalhomlokzatok mintegy 33 méter hosszban a 12 méter széles Kürtutcára és a nyitandó utcára nyílnak. E jelentékeny területű építési tömb tulajdonképpen két házat egyesít egy szerves egészbe; ha az Új körúton és az Attila körúton a homlokzatok közepén elhelyezett főbejárókat a körutakra merőleges síkkal képzeljük egymással összekötve, úgy e képzelt sík az egész épületkomplexumot nagyjában két szimetrikus, tükörképet mutató épületre osztja, melynek mindegyikének külön körülépített udvara, bejárója, fő- és segédlépcsőháza és liftje van A két főlépcsőháznak a közös pihenőkkel való elmés összeépítése által azonban mégis elérték a tervezők a kívánatos egységet az épület egészében, aminek eredménye, hogy minden lakó bármelyik bejárón és bármelyik főlépcsőn át is bejuthat lakásába. Az akadémikus alaprajzi megoldás egy további előnyt tüntet fel abban, hogy minden egyes lakószoba az utcára került és még a telekb bővítés után sem nagyméretű udvarokra csakis a mellékhelyiségek nyitnak. A földszinten köröskörül mind a négy utcára raktárakkal ellátott üzletek terveztették, amelyek idővel — az új körút kiépülése után — az épület jövedelmezőségének bizonyára jelentékeny tényezőivé fognak válni. A földszint alatt, egymás feletti kettős pincesor épült, aminek az a magyarázata, hogy az alapozási munkálatoknál összehordott és feltöltött talajra bukkantak, míg a hordképes talaj oly mélységben feküdt, hogy egy mennyezet közbeiktatása útján önmagától adódott ki a kettős pince. Utóbbiból a jól világított felső rész üzleti raktárul szolgál, a csak szellőztetéssel ellátott alsó helyiségek a lakók pincéi céjára fognak használtatni. A földszint felett „hat" emeletsor építését tervezik, minden emeleten 15, összesen 90 lakással. A lakások 2, 3 és 4 szobásak, fürdő- és cselédszobával és minden mellékhelyiséggel ellátva. Ezenkívül az U.j körút és Attila-körút tetőzetének középmanzardjaiba még négy atelier is fog épülni. E tervek tehát azt mutatják, hogy úgy területben, mint magasságban a lehető legnagyobb kihasználás és takarékosság mellett a mentős több lakás termelése volt a kitűzött fő cél. Ezen mindenesetre jószándékú törekvésnél vannak azonban ideálisabb célok is, amelyeknek alá kell rendelni a tisztán anyagi szempontokat. Az építkezés tervezete ugyanis 3 m. belvilágú szobamagasságok mellett is 25 m. főpárkánymagasságot eredményez a járda színe felett, amely magasság jelentékenyen meghaladja az Uj-körut építésénél eredetileg kontemplált épületmagasságot. A Tabán Uj-körutján épülő házak magasságának meghatározásánál tekintettel kell lenni a hegyvidék által határolt szűk völgy jellegére melybe inkább az alacsonyabb, mintsem a túl magas házak illőek, továbbá azon körülményre, hogy az Új körut a budai hídfőtől a Szent János-térig egy kilométer hosszúságú és ha ez útvonalat két oldalról 6 emeletes és 25 m. főpárkány magasságú házakkal szegélyezve képzeljük el tartani kell attól, hogy a körút — tervezett 30 m. szélessége ellenére — hatásában, mint „avenue“ nem fog kellőképpen érvényesülni Végül pedig, ha talán a széles Uj körút meg is bízná a 25 méteres magasságot, a 16 m. széles Attila-körutinak és a 12 m.-es kisebb utcáknak bizonnyal nem válnék előnyére. A köz érdekében és a Tabán eredeti szabályozási terve szellemének megóvása céljából, igen tanácsos volna tehát egy emeletsort elhagyni és öt emelet építésével