Budapesti Hírlap, 1924. november (44. évfolyam, 232–256. szám)

1924-11-22 / 249. szám

1924 november 22.­­(249­. sz.) Budapesti M­T* * (Operaház.) Kéméndy Jenő és Máder Rezső balletje, a Mályvácska két esztendő alatt ma ért el a második jubileumhoz, az ötvenedik előadáshoz. Nem tudjuk, hogy a népszerű király kisasszony minek kö­szönheti kivételes szerencséjét, saját igény­telen bájainak, avagy a budapesti közönség naiv romlatlanságának, a­mely a muzsiká­ban olyan kevéssel megelégszik? No de örvendjünk, hogy végre akadt magyar bal­let, a­mely megérte az aranylakodalmát, még pedig zsúfolt ház előtt. Az estet a ■ Parasztbecsület-tel kezdték. * (Jászai Mari betegsége.) Jászai Mari, a Nemzeti Színház kitűnő művésznője, erős hülés következtében több napon át betegen feküdt. Betegsége most már múlóban van, de orvosi tanácsra egyelőre nem hagyhatja el a lakását. * (Németh Mária Olaszországba utazik.) Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. Az 1'Allgemeine Zeitung híradása szerint Né­meth Mária, a­ki nemrégiben nehéz műté­tet állott ki, betegségéből annyira felgyó­gyult, hogy legközelebb négyheti üdülésre Olaszországba utazhatik. Remélik, hogy olaszországi tartózkodása után a művésznő ismét fellép. * (Az Akadémiai Értesítő.) A Magyar Tudományos Akadémiának 1924 január— júniusi hónapokról szóló Értesítője most jelent meg. Ez a füzet a Commission Inter­nationale de Cooperation Intellectuelle bi­zottságának azt a megkeresését teszi közzé, hogy oly értekezések, melyek a külföldet is érdekelhetik, a szerzők által kivonatol­­tan is juttassanak el a főtitkári irodába. Ezeknek a kivonatoknak francia, angol, német nyelvre kell lefordítva lenniük, ilyen fordítások hiányában a fordítások­ról az Akadémia maga fog gondoskodni. A kivonatnak tartalmaznia kell a dolgo­zat rövid tartalmát s a fejtegetésnek som­más összefoglalását és a végső következ­tetéseket. Ennek az óhajnak felel meg a Tudományos Akadémia, a­mikor a mos­tani Értesítőben nemcsak a tartalomjegy­zéket adja francia és német fordításban, de a májusi ünnepies közülés elnöki meg­nyitóját, Concha Győzőnek Az új nemzet­közi jog című fejtegetését és, a­mely a külföld érdeklődésére méltán számíthat, a füzetben francianyelvű kivonatban is közli. Az értesítő tartalmazza továbbá Beöthy Zsolt emlékezetét Néayessy■ Lászlótól, to­vábbá József kir. hercegtől a Véres kár­páti világok című háborús naplótöredéket. Az Akadémia 1923. évi munkássága mel­lett ott találjuk a jelentéseket a bizottsá­gok működéséről, az eldöntött pályázatok­ról, a Kant-ünnepség előadásait, Forster Gyula báró előadását Bercsényi László francia marsall élettörténetéről, az Aka­démia jutalomtételeit, nekrológokat és ad­minisztratív kimutatásokat. A füzetet Ba­logh Jenő főtitkár szerkesztette. * (A Kelenföldi Evangélikus Nő­egye­sület) november 22-én, este 7 órakor a Deák­­téri iskolák dísztermében Műsoros-estét ren­dez, a­melyet tánc követ. A­­jövedelmet a ke­lenföldi evangélikus templom építési alapja javára fordítják. Óriási műsora: Amerika új filmcsodája: Démonod világa (First National) 8 felv. Amerika legszebb filmje: Little Old New-York (Goldwin-Deák) 11 felv. Előadások kezdete: 4, 6. S, 10 órakor. * (Fedák Sári vasárnap indul haza Anne-­j * (A Varázshegy.) Thomas Mann minden fikából.) Fedák Sáriról, a­kinek Newyork­­ból küldött sürgönyéről tegnap megemlé­keztünk, újabb hir nem érkezett. Nővére, Fedák Irén elküldte newyorki címére a kért ezer dollárt és bizonyosra veszi, hogy Fedák Sári­ eredeti tervéhez hűen, vasár­nap, november 23-án hajóra száll, hogy hazautazzon. Fedáiknak ugyanis december elején — szerződés szerint — Bécsben kell lennie, hogy részt vegyen az Antónia bécsi előadásának próbáin. Amerikából való ha­zautazását éppen ezért nem halogathatja. * (A Tudományos Akadémia) III. osz­tálya november 24-én, hétfőn délután 5 óra­kor az Akadémia heti üléstermében­­felolvasó ülést tart, a­melynek tárgyai: 1. Kaán Károly 1. tag székfoglalója: Elváltozások az Alföld képében. 2. Mauthner Nándor vendég: A di­­varin szintézise, előterjeszti: Ilosvay Lajos ig. és r.-­tag. 3. Gombocz Endre vendég: A Populus alba és tremula hibrid kérdése, elő­terjeszti: Mágocsy-Dietz Sándor r.-tag. 4. Zsivay Viktor vendég: A recski Lahoczahegy néhány ásványáról, előterjeszti: Zimányi Ká­roly r. tag. A felolvasó ülést rövid zárt ülés követi, a­melyen folyóügyeket tárgyalnak. * (Mascagni Budapesten.) Bécsben a Strauss Rikárd távozásával szenvedett vesz­teséget úgy akarják pótolni, hogy Mascagnit szerződtetik hosszabb vendégjátékra. Em­lékezetes, hogy a maesztro nyáron a Hohe Warte­n rendezett Aida előadásokat igen nagy sikerrel dirigálta. A bécsi közönség kétségtelenül szívesen fogja látni az olasz operák vezetését Mascagni kezében. Ha a szerződés létre jön, akkor — mint értesü­lünk — Mascagni néhányszor Budapesten is fog dirigálni az Operában. * (A bécsi közönség Strauss ellen.) Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. A Varázsfuvola mai előadásán Strauss Rikárd távozása óta ma dirigálta először Schalk igazgató a zenekart. A közönség az igaz­gatót lelkes ünneplésben részesítette s a nézőtéren több becsmérlő nyilatkozat hang­zott el Strauss Rikárd ellen.­­ (A Kecskeméti Művésztelep kiállításá­nak megnyitása.) A Képzőművészeti Főis­kola kecskeméti művésztelepe ez évi mun­kásságát kiállítás keretében mutatja be. A kiállítás november 23-án, vasárnap délelőtt nyílik meg Kecskeméten a városi múzeum­ban. A kiállítást a kormány képviselője nyitja meg, s az ünnepélyes megnyitásom a Képzőművészeti Főiskola rektori tanácsa testületileg vesz részt Lyka Károly pro­­rektorral az élén. * (Az Iparművészeti Múzeum könyv­tára) nyitva van hétköznapokon (szombat délután és hétfő délelőtt kivételével) délelőtt 1,0—1-ig, este 3—8-ig, vasárnapon és ünnepna­pon délelőtt 9— 12-ig. Új könyve irodalmi eseményként hat nem­csak hazájában, hanem az egész világiro­dalomban. Íme új regénye, a Varázshegy, • ugyanabban az időben jelenít meg magyar fordításban, mint német nyelven. Thomas Mann­us regényéből két fejezetet felolva­sott, mikor pár évvel ezelőtt nálunk járt s már akkor láttuk, hogy a regény igen nagy és merész távlatokat ölel fel. A mély, művészileg kiformált keret mögött ott áll az egész világkultúra. Az is, a­mit érdekes­nek, nagynak, felsőbbségesnek talált benne az író, az is, a­mit csak csináltnak és ha­zugnak látva, gúnyos, fensőbbséges gesz­tussal eltaszít magától. Egy fiatal ember története ez a regény, egy fiatal emberé, ki a davosi szanatóriumban van. Betegen, egészségesen? ő maga sem tudja s mi sem, de ez nem, is fontos. A szanatórium vilá­gán keresztül látjuk a mi egész életünket. Mindazt, a mi bennünket a sorshoz. Isten­hez, emberhez, gondviseléshez, embertár­sainkéhoz fűz. Emberek jönne­k-mennek, sze­retnek, gyűlölnek, küzdenek,, lemondanak, élnek és meghalnak ebben a szanatórium­ban, éppen úgy, mint kint a mi nagy vilá­gunkban. A könyv nem ad a felvetett pro­blémákra feleletet, talán nem is azért író­dott, csak tükörképek, a­honnét sok min­dent meg lehet látni és ismerni. A regényt Turóczi József fordította szép, magyaros, mindig a mondanivalókhoz simuló nyel­ven, megjelenít a Géniusz könyvkiadó tár­saságnál, megrendelhető lapunk könyves­boltjában is. * (Bódiss Sándor dr. tanár) A nagy an­gol arcképfestőkről (Reynolds, Gainabo­­rough) tart előadást vasárnap délelőtt 11 órakor az Urániában. * (Méhes Gyula dr. tanár) A növények mozgás­tüneményeiről tart előadást hétfőn délután fél 4 órakor az Urániában. Az elő­adást érdekes mozgófényképek illusztrál­ják. A Kincses Kalendárium az eddigieknél is érdekesei­!) tartalommal jelenik meg kará­csonykor Aki negyedéire e­d­­fizet a BUDAPESTI HÍRLAP-raingyen kapja AZ ELVESZETT MILLIÓ. REGÉNY. ( Angolul írta WILLIAM LE QUEUX. Elbeszéltem Dawnaynek, hogyan kerül­tem össze Arnolddal, azután megpróbál­tam tőle Arnold felől kérdezősködni, de ennek bevágta az útját. — Nekünk nem szabad együtt mutatkoz­­nunk, uram. Engem figyelnek — egy szal­makalapos fickó állandóan a sarkamban van. — Egy öreg, feketeruhás asszony is — mondtam. — Ahá! ön, látom, megfigyeli, ami körülötte történik. Igaz, veszedelemben va­gyok és magam sem tudom, hogyan me­nekülök ki belőle. Milyen veszedelemben? — Meglehet, elfognak. — A szalmakalapos ember tehát rendőr? — Persze. Ha ez a találkozás nincs vi­lágért sem jöttem volna Tonnes-be. Elfe­küdtem, mint a vadállat, mely a lesben­­állókat megérzi. Egy szó, mint száz, min­den ember piszokba keveredik előbb-utóbb, ön, látom, becsületes ember — én is az voltam valaha. — Most pedig a rendőrség keresi önt, mi? — szóltam némi gúnnyal. Az ember bólintott, azután pár pillanatig egyikünk sem szólt. Ez a felfedezés nem igen volt alkalmas arra, hogy Dawnay be­csületet arasson. Úgy látszik, azon a fán termett, a­hol Lady Lancaster, mi köze le­hetett a komoly Arnoldnak ilyenfajta him­­pellerelhez? Éreztem, hogy Nelville Ar­nold nem ok nélkül írta, hogy 11c biztam benne.­­ A vonat lejtőn rohant lefelé. Pár perc múlva Newton-Abbotban leszünk, oda fut be a Torquay-i csatlakozás. Útitársam felugrott, kihúzott a zsebéből egy kupékulcsot, kirohant a folyosóra és bezárta mind a két folyosóajtót. Azután visszajött és azt mondta: — Jobb volna Kemnhall úr, ha átmenne a szomszéd szakaszba. Úgy kell viselked­nünk, mintha nem ismernék egymást. Alig hogy átmentem a szomszéd sza­kaszba, a vonat megállt. Cigarettára gyúj­tottam és kinéztem az ablakon. Nemsokára láttam, hogy a szalmakalapos ember végig­megy a vagon hosszában és betekint Daw­nay ablakán, azután újra végigsétál a perronon, a­mig a vonat el nem indult. So­káig időztünk, mert a Torquay-i kocsikat hozzá kellett csatolni a vonathoz. Végre el­indultunk s én újra bementem a titokzatos Dawnayhoz. — Beszéljen valamit Melville Arnoldról, Dawnay ur — kértem. — Lássa, annyira bízott bennem, hogy engem küldött maga helyett, de sohasem mondta el, hogy ki­csoda, micsoda. — Haim Arnold érdekes és művelt em­ber volt; az idejét megosztotta London és Egyiptom között. Rajongó kutatója volt az egyiptomi kihalt civilizációnak. — Akkor hát ott lakott? — Lakott? — Táborozott a Sivatagban, emberlakatlan helyeken. Egyiptológiai tu­dományának nem volt párja Angliában. Utolsó levelét El Fasherből, Darfurból írta nekem. — Melvill Arnold csak álneve volt, ugye? — Olyanformán. Igazi nevét nem volt tanácsos használnia. — S mi volt az igazi neve? — Azt nem mondom meg. Nem árulom el megholt barátomat. Elhallgattam, bántott merev visszautasí­tása. Utáltam őt és mégis érdekelt; kinzott, hogy titkát nem vehetem ki belőle. Eszembe jutott a bronz-szelence és később megkér­deztem, hogy volt-e Arnoldnak Londonban állandó lakása, a­hová leveleit címeztette? — Nem volt. Én rendesen a Charing­ Cross-i posztresztant utján leveleztem vele. Mozgékony ember volt és Londonban ke­veset időzött, de ha itt volt, naponta szál­lást változtatott. Még dicsekedett is vele, hogy mindennap más ágyban alszik. Oka volt rá, az az oka, a­mi nekem. — ő is a rendőrségtől tartott? Ilehem! De nem szóltam semmit. Arnold meghalt, de én még itt vagyok és saját biz­tosságomra kell gondolnom. Pokoli kelep­cében vagyok, a­mig a vonatról észrevét­lenül le nem szállhatok. Meglehet letartóz­tatnak. — És annak komoly következményei lennének? — Nagyon komolyak, de nem annyira rám, mint inkább egy asszonyra nézve. Egy asszony! Ki lehet az? — gondoltam. Csak nem a nevezetes Lady Lettice? Eh! Arnoldnak ez az ember barátja volt és engem a halott arra kért, hogy segítsek rajta, ha bajba kerül. Egy hirtelen gondo­latom támadt. — Önnek meg kell a vonatról szöknie­­— mondtam. — Meg ám — de hogyan? — Körülbelül egyforma termetűek va­gyunk. Cseréljünk ruhát. Ön Exeterben végigfut a vonaton, kiszáll a vonat elején és eltűnik. Én pedig az ön ruhájában az ablaknak háttal, itt maradok. A detektív azt fogja hinni, ön az. — Nagyszerül Látom. Kémball ar, hogy ön ravasz ember. A következő állomás Exeter, mert ez gyorsvonat, a kisebb állo­másokon nem áll meg. Öt perc alatt kicseréltük ruhánkat és én lettem a vörösnyakkendős ember. Felhúz­tam a szürke svéd kertyüket is és a puha kalapot szememre vágtam. Egymásra ne­vettünk, azután odaületm a folyosóra néző ablakhoz háttal, hogy Dawnay láthassa, milyen a hatás. — Nagyszerű, nagyszerűl — lelkendezett. — A fickót ugyancsak megtréfáljuk! De ha bejönnek és el akarják fogni, mit fog mondani, hogy miért cserélt velem ruhát? — Ne törődjék vele, majd kitalálok va­lamit. Most csak azt mondja meg, hogy mikor találkozunk megint? — Azt most nem tudom. De vigyázzon magára, mert bizonyosan figyelni fogják; gyanakodni fognak önre, hogy újra talál­kozik velem és az ön nyomán vádaskodni fognak rám, Irion Hamilton Davis név alatt a Charing Cross postára nekem. Most egy ideig Londonban leszek, azután­­ majd meglássuk. Abban a pillanatban, a­mint a vonat megáll, leugrom és eltűnök. Exeterben mindig tolongás van a vasúti állomáson. Kemball úr ön nagy szolgála­tot tett nekem, ön megmentett engem! Isten áldja meg, ezerszer köszönöm! Azzal intett a kezével, vidáman vissza­­mosolygott rám és a köve­tkező percben el­tűnt a szomszéd vagonba vezető átjáró aj­taján keresztül. Én pedig nekidültem háttal az ablaknak, előhúztam egy újságot, melyre Dawnay zsebében akadtam rá és berobog­tunk Exeterbe. A perronon csakugyan nagy volt a to­longás és ha háttal ültem is az ablaknak, félszemmel láttam, hogy a szalmakalapos ember háromszor is elmegy­ az ablak alatt. Tíz perc múlva a vonat elindult s én sza­badon lélegzettem, csak azt nem értettem, miért nem akarta Dawnar, hogy együtt lássanak bennünket? Arnold előre látta, hogy Dawnart kémlelni fogják, de talán Színház. * (Darabváltozás a Kamara Színházban.) A Kamara Színházban K. Hegyesi Mari be­tegsége miatt holnap darabváltozás lesz. A becsületesség öröme helyett Dario Niko­­démi Az árnyék című nagysikerű drámája kerül színre, Várady Aranka, Odry, Belez­­nay Margit, Nagy Adorján és Mihályffy Károly alakításaival a főszerepekben. * (Claire Bauroff mimikai játéka.) Das­­ Licht ruft... ma, szombaton este fél li­kőr a rrenaissanceben. Megmaradt jegyek az esti pénztárnál. (Koncert). 11 Hangverseny. * (Bokor Judith) gordonkaestje holnap, vasárnap (7. fél 9.) (Koncert). * (Egyházi hangversenyek.) .4 ’józsefvá­rosi plébániatemplomban november 23-án, va­sárnap délután 5 órakor egyházi hangverseny lesz a Szent József-egyházi község harmadik harangja javára. A hangversenyen operaházi tagok is közreműködnek. Jegy a templom sekrestyéjében kapható.­­ A budavári koro­názó Mátyás-templomban november 24-én, hétfőn délután 5 órakor a Szent Ferenc-rendi Mária misszionáriusnak épülő árvaháza ja­vára egyházi zenés hangversenyt tartanak. Közreműködnek B. Stojanovics Adrien (alt), Takács Klementina (szoprán), Bossányi László dr. (gordonka). Dobrzyniecki Árpád dr., a hangverseny rendezője és a várbeli leánygim­názium énekkara. Jegy a templom sekrestyé­jében és a misszionáriusnők zárdájában (VII., Hermina­ut 21.) kapható. . __ Filmszínház. Vérnász. Regényes történet 7 felvonásban. Dollárkirály inkognitóban. Vidám filmjáték 8 felvonásban. — Az Omnia tegnapi premierje. 1— Tegnap zajlott le az Omniában a Vér­­nász premierje és megállapíthatjuk, hogy a nemrégiben alakult Eco-filmvállalatnak immár a harmadik filmje is messze fölül­múlt minden várakozást.­­ Művészi és irodalmi szempontból ítélve is remekműnek nevezhető a Vérnász. Lük­tető élet, érdekfeszítő cselekmény, ragyogó kiállítás, zseniális rendezés, utolérhetetlen játékművészet: ezek a tényezői a Vérnász sikerének, a­melyet a filmcenzúra is dicsé­rettel engedett a magyar közönség elé. A film főszerepét Norma Talmadge játssza, a­ki már régi ismerőse a magyar közön­ségnek és nem szorul újabb dicsérő jel­­­zőkre.­­ A tegnapi premier másik nagy attrak­ciója egy kedves vígjáték, a Dollárkirály inkognitóban, a­melynek főszerepében a népszerű Thomas Meighan nyújt briliáns alakítást. Maga a darab szellemes, fordu­latos és a közönséget állandóan derültség­ben tartja. A két nagysikerű film előadásai az Óm­­adában 5, 7 és 9 órakor kezdődnek. * (Az Urania mammuth műsora.) A lo­vagkisasszony (Lady of Quality), 8 felv., az Aranysziget (Himnusz a szerelemről), Nathalie Kovanko és Leon Mathot fősze­replésével, (6 felv.) Előadások 5, 3­7, Va9 és 10.10 órakor. * (Turán-Mozgó.) (Nagymező­ utca 21.): Holnap kezdődik az élet: igaz történet, (7 felv.). Rákosi Viktor: Uztrechti diákok re­gényéből; főszereplők: Korda Mary és Kompáthy Gyula. Előadások kezdete 5, 7, 9 órakor.

Next