Budapesti Hírlap, 1926. október(46. évfolyam, 222–248. szám)
1926-10-01 / 222. szám
1926 október 1. r222. sz. Budapesti Hírlap üzemben lévő termeket, s a távozása előtt beírta nevét a pénzverő emlékkönyvébe. A kormányzó látogatásával egyidőben Bethlen István gróf miniszterelnök, Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter, Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter, Mayer János földmivelésügyi miniszter és Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter is megtekintették a pénzverőt. Képviselői beszámoló: Neubauer Ferenc igazságügyi államtitkár október 3-án tartja meg Nagybajomban képviselői beszámolóját. Ugyanekkor fogják leleplezni a nagybajomi hősi halottak emlékszobrát is. „A Felvidék legyen a felvidékieké" A magyar pártoknak együtt kell dolgozniok. A tót népet is elnyomják a csehek. — Szüllő Géza nyitrai beszámolóján közös frontot sürget az autonómiáért Megírtuk már, hogy Szüllő Géza, a Felvidék magyarságának egyik leglelkesebb vezére, az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke, beszámolót tartott a párt működéséről Nyitrán. Különös fontosságot lehet tulajdonítanunk ennek a beszámolónak, mert hisz Nyitra városa és környéke tót többségű lakosokból áll és így az ott elhangzott szavak kétszeres visszhangot támasztva hullámzanak tova a hazája sorsáért aggódó felvidéki tótság és magyarság között. S jele az időknek, hogy Szüllő nemcsak a két nagy magyar párt együttműködésének fontosságát hangoztatta, hanem nagyon is aláhúzta azt a gondolatot, hogy a Felvidék őslakosainak, tótoknak, magyaroknak, németeknek egy hatalmas összefogásban kell egyesülniök, ha meg akarják menteni az elpusztulástól nemzeti értékeiket. És ha még ma Jurigáék vissza is utasítják azt a magyar kezet, mely sohasem ütésre, de mindig támogatásra nyúlt tót testvéreink felé, a közeljövőben rá kell kerülnie a sornak egy nagy kimagyarázkodásra, mikor az egymástól mesterségesen elszakított tótság és magyarság vállatvetve fog küzdeni ősi földjének autonómiájáért. Nyitra, szept. 30. Az Országos Keresztényszocialista Párt Nyitrák pártgyűlést tartott. Jedlicska Gyulának, a nyitrai pártszervezet elnökének megnyitó szavai után Szüllő Géza képviselő, a párt országos elnöke, hosszabb beszédet tartott. Szomorúan kell megállapítania, — mondotta, — hogy mindaz, amit a népfenség teóriája alapján a parlamentről írtak és tanítottak, Csehországban semmivé lett. Csehországban a parlament végvonaglását éli, nívója egy nagy kupaktanács nívójának sem felel meg. A cseh parlamentet és a közéletet már teljesen aláásta a személyi torzsalkodás, a kicsinyes hiúság, a horizontnélküliség. A Felvidék lakóinak testvériségét hirdetve, azt mondotta, hogy a Felvidék legyen a felvidékieké. A keresztényszocialista párt, amely egyforma testvéri érzéssel tagozódik három ágazatra: a magyar, a tót és német ágazatra, fennen hirdeti, hogy a felvidéki őslakosság csak úgy boldogulhat, ha a százados együttélésben testvérekké kovácsolt őslakosság összefog és külön autonómiában intézi a maga sorsát. A teljes közjogi és közigazgatási felvidéki autonómia az egyetlen lehetőség arra, hogy a felvidéki viszonyokat konszolidálják. Visszautasította ezután azokat az alaptalan vádakat, amelyeket a prágai parlamentben a régi Magyarország „elnyomó" politikájáról feltálalnak. Ha a magyar faj valóban el akarta volna nyomni mindazokat, akik nem az ő fajából valók, akkor a felvidéki részek kultúrája nem lenne olyan magas, mint aminő, — a tót politikusok, akik a külföldön a cseh-szlovák gondolatot terjesztették, nem rendelkezhettek volna olyan magas műveltséggel, mint aminővel bírnak, — és a felvidéki lakosság nem volna anyagilag olyan erős, mint aminő. Azt hirdették, hogy a tót nép elnyomott és rabszolga volt a magyar uralom alatt. Ennek a propaganda-állításnak legjobb cáfolata, hogy a Felvidéknek mindenfelé revízió alá veszik nagyon sokan a régi Magyarország ellen táplált ellenszenvüket. Látják, hogy minő terrorisztikus eszközökkel tud egy sokkal kisebb hatalom: a cseh a felvidékiek ellen fellépni, látják, minő eredményeket tudnak elérni a csehesítés terén és látják, hogy minő más a mostani nemzetiségi politika, mint az a politika, amelyet ezer esztendőn keresztül a magyar a saját maga területén folytatott. Nem igaz, hogy a magyar állam, a magyar faj meg akarta volna semmisíteni a kebelében élő idegen nemzetiségeket, hanem igaz az, hogy a magyar faj élni akart és csak azzal szemben élt megtorlással, aki életereje ellen tört. Viszont megállapíthatja, hogy egyetlen állam sincs az egész világon, ahol a nemzetiségeknek veszedelmesebb elnyomásban lenne részük, mint Csehországban. Épp ezért nem egymás ellen kell harcolnunk, hanem közösen a cseh elnyomás ellen. Ha az egyik oldalon ott áll a Magyar Nemzeti Párt, amely reálpolitikát hirdet és a másik odalon az Országos Keresztényszocialista Párt, amely nem hirdet reálpolitikát, ez különbséget teremt, de nem szabad különválasztást jelentenie. A két pártnak együtt kell dolgoznia, hogy megállja a harcot a magyarság létére törő cseh soviniszta politikával szemben. Mi a jelenlegi soviniszta cseh irányzattal békét nem köthetünk, azt nem támogathatjuk létünk megsemmisítése nélkül. Mindenben meg akarom találni a két párt együttműködését; csak akkor válnának el útjaink, ha a nemzeti párt a németekkel egyesülve belépne a kormánypártba. A nemzeti párt jóhiszeműségét soha kétségbe nem vontam, de taktikáját sokban helytelenítettem, elsősorban a vámkérdésben. Ezen már túl vagyunk. S mivel bizton tudom, hogy a nemzeti párt nem lép be a kormánypártba, ezért voltam azon, hogy igyekezzünk újból föltámasztani a közös vezérlőbizottságot. Ez sikerült is és a két párt most már az elvek kölcsönös tiszteletben tartása mellett — együttműködhetik. Keresi a találkozást a tót néppárttal is, bár ez nehéz, mert a néppárt tagjai nagy részénél még mindig több az elfogult gyűlölet a magyar faj iránt, mint a szeretet önmaguk iránt. Fölajánlotta a néppártnak azt is, hogy hajlandó a nemzetközi fórumokon szószólója lenni a tótokkal szemben elkövetett kisebbségi sérelmeknek is. Erre az önzetlen fölajánlásomra Juriga Nándor ugyan azt mondotta a prágai parlamentben, hogy ez „szemtelenség." De engem nem tántorítanak el törekvésemben az ilyen megjegyzések. Mert az igazság az, hogy a tót nép is el van nyomva nemzeti öntudatában őseinek földjén. A tótokat minden egyéb nemzetiségnél nagyobb veszedelem fenyegeti a csehesítés következtében, mert a cseh nyelv hasonlít a tót nyelvhez és ha a gyermekeket az iskolában nem tótul, hanem csehül tanítják, akkor meg fog valósulni az, amit sokan hirdetnek, hogy a tót nép nem lesz önálló nép, hanem csak nyelvi válfaja a cseh népnek. Élénk helyesléssel és sűrűn megnyilatkozó tetszéssel fogadott beszédét a következő szavakkal fejezte be: — Engem nem vezet egyéb, minthogy önzetlen törekvéssel megtartsam őslakosságunk részére a keresztet és az ősi földet. Ezért mi, a Felvidék őslakosai, ragaszkodjunk kitartóan a kisebbségi szerződésben biztosított jogainkhoz. Ne csináljunk konzervatív, vagy liberális, agrárius, vagy merkantil politikát, hanem csak egyetlenegy politikát: erős, öntudatos, nemzetiségi erőnket biztosító kisebbségi politikát. Ezután Franciscy Lajos dr. szenátor mondott tótnyelvű beszédet. Hangoztatta, hogy a csehek soviniszta politikájával szemben, amely a Felvidéknek gazdasági érdekeit is súlyosan sérti, csupán akkor védekezhetnek kellőképpen, ha kivívják a Felvidék autonómiáját. Ez a törekvés azonban csak akkor sikerülhet, ha egyesül és egy frontot alkot a Felvidéken élő három nemzet, a tót, a magyar és a német. Felszólalt még Fedor Miklós képviselő és Grosschmied Géza dr. szenátor. Szentiványi a magyarok együttműködéséért. Prága, szept. 30. Szentiványi József képviselő a lapokban nyilatkozatot tesz közzé, amelyben hangoztatja, hogy a felvidéki magyar nemzeti párt az aktivitás alapján áll ugyan, de a magyarság követeléseit a legnyomatékosabban képviseli. Ennek a politikának eredményes folytatására annál nagyobb a remény, miután kilátás van a keresztényszocialista párttal való komoly együttműködésre. Akár egy kényes cica, amelyik egész nap mosakszik, olyan tiszta, olyan „gusztusos" egy ilyen csomag „Asszonydicséret". De amilyen csinos és ízléses a csomagolása, olyan értékes és hatásos a tartalma is. Aki fehérneműjét kímélve, fáradtság nélkül akarja mosni, annak való a kezébe „Asszonydicséret*4 mosószerKivonat 50% szarvasszappan tartalommal. Mussolini és Chamberlain nagyjelentőségű találkozása. Ma Livornóba érkezett mindkét államférfi. — Bizalmas tanácskozásuk „általán európai érdekű" tárgya elsősorban a Földközi-tenger védelme lesz. — A Duna völgyének és a Balkánnak fontos szerepe az újraéledő moszkovitizmussal szemben. Római jelentés szerint Mussolini ma Livornóba utazott, hogy találkozzék Chamberlainnel, aki ugyancsak odaérkezett. A találkozás állítólag egy olasz hadihajón fog megtörténni. A két államférfi közeli találkozását már ismételten jelezték s ezúttal célzás történt arra is, mi lesz tanácskozásuk tárgya. A nevezetes találkozás most éppen nem váratlanul csakugyan megtörténik és a jelek arra vallanak, hogy egyaránt mind a két fél akaratából s ez csak fokozza a két nagyszabású államférfi találkozásának, főképpen az európai politika szempontjából való jelentőségét. Egyes hírek arra céloztak, hogy Mussolini és Chamberlain kiváltképp a Tangerprobléma megtárgyalására ülnek össze. Kétségtelen, hogy a tanácskozáson szó lesz Olaszországnak Spanyolország által különösen favorizált arról a szerepéről és szándékáról, hogy a tangeri paktum értelmében ezt a nagyfontosságú északafrikai kikötővárost kormányzó három hatalmon, az angolon, a francián és a spanyolon felül ebben az adminisztrációban ugyancsak szerephez jusson. Az is kétségtelen, hogy az olasz Abesszíniának a dolga is szóba fog kerülni. Mindkét kérdésben Anglia bizonynyal könnyen tárgyalhat Olaszországgal barátságos szellemben, mert Olaszország afrikai aspirációi épp oly kevéssé keresztezik az ottani angol törekvéseket, mint amily mértékben fenyegeti mindkét európai hatalom afrikai érdekeltségeit Franciaországnak az egész Északafrika megszerzésére irányuló külső politikája, fáradhatatlan diplomáciai, katonai, gazdasági és építőtevékenysége. Ezzel szorosan összefügg a Földközi-tengeren való elsőbbség kérdése is, amelyben Olaszország és Anglia megosztozhatnak, de nem osztozhatnak meg egy harmadik hatalommal is, amelynek szárazföldi készültsége köztudomás szerint amúgy is aránytalanul a legnagyobb. Ezekben a kérdésekben azonban még aligha merül ki Mussolini és Chamberlain tanácskozásának az anyaga. Egynémely olasz lap hangoztatja, hogy e tanácskozáson általános európai érdekű kérdésekről lesz szó, mert a találkozás elsősorban a francia-német közeledésnek a természetes következménye. Ha Franciaország és Németország jónak látják, hogy viszonyukat új alapokra fektessék, ugyanezt kell tennie a locarnói paktumot zsiráló másik két nagyhatalomnak is. Ennek jelei azonban már régebbi keletűek, mert megmutatkoztak már akkor, amidőn Olaszország a Balkán-államokhoz közeledve, leszerződött Jugoszláviával, majd e napokban Romániával és barátságos magaviseletet tanúsít Bulgáriával és Magyarországgal szemben. Olaszországnak ez a ténykedése nem keresztezi sőt inkább támogatja a Duna völgyén s a Balkánon épp olyan szempontból és irányban érdekelt Anglia délkeleteurópai politikáját. Olaszországnak máris sikerült a Duna völgyén s a Balkánon Franciaország vezető szerepét átvenni s Anglia és Olaszország közös érdeke Csehország nagyhatalmi aspirációinak a megnyesése. Ennek a közös politikának az indítáoka és fő célja a Földközi-tengernek bármilyen formák között de valójában új erőre kapó pánszláv expanziópolitikától való megvédése. — Franciaországot ez a veszedelem nem fenyegeti, sőt Németország kelet felől való sakkbantartására éppenséggel kívánatos szövetségese. Angliának és Olaszországnak ellenben exisztenciális érdeke a Földközi-tenger és a sztárság között ellenállóképes gátat teremteni. Aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy a livornói tanácskozás során az „általános európai jellegű" kérdések között nem ez lesz az utolsó. Róma, szept. 30. Mussolini miniszterelnök Grandi külügyminisztériumi államtitkárnak és kabinetfőnökének kíséretében Livornoba utazott, a Chamberlainnel való találkozásra, aki tegnap este érkezett oda yachtján. Róma, szept. 30. A Popolo di Roma vezércikkben foglalkozik a Mussolini és Chamberlain között való mai találkozással és azt írja, hogy a beszélgetés főképp a német-francia közeledés körül fog forogni. Olaszországnak és Angliának, mint locarnói garanciahatalmaknak, joguk van ezt a közeledést egymás között megvitatni. Livorno, szept. 30. Mussolini miniszterelnök ma délelőtt 9 órakor Rómából ideérkezett. Tizenegy órakor Grandi alállamtitkár és Paulacci kabinetirodai főnök kíséretében a Delphin angol yacht fedélzetére ment, ahol Chamberlain és családja fogadta. Általános jellegű rövid beszélgetés után Mussolini és Chamberlain a parancsnoki hídra vonultak vissza, ahol tárgyalást folytattak, amely nem sokkal egy óra után ért véget. Ezután kíséretükkel a Giuliana olasz yacht fedélzetére vonultak reggelire. Róma, szept. 30. (Saját tudósítónktól.) Mussolini és Chamberlain ma Livornóban találkoztak. Chamberlain tegnap este érkezett meg yachtján s ma Mussolinit az olasz állam yachtján látogatta meg. A yacht körül torpedórombolók cirkáltak. A hivatalos jelentés, amelyet a találkozásról kiadtak, úgy tünteti fe a dolgot, mintha a találkozáson a két államférfi csak általános dolgokról 3