Budapesti Hírlap, 1926. október(46. évfolyam, 222–248. szám)

1926-10-16 / 235. szám

1926 október 16. (235. sz.) Budapesti Hikist A budapesti villamosutak átszervezése. — Második, befejező közlemény. — A villamos útvonalak változása. — Most részletezni fogom, miképpen változtattuk meg a villamoskocsik Baross­­zérd útvonalát. Hogy a Rákóczi-útról a Thököly-út felé haladó villamoskocsik a közlekedést zavaró jobbrakerülés he­lyett csaknem egyenes vonalban mennek a Thököly-út felé, ezt már mondtuk. Vi­szont a Thököly-útról a Rákóczi-utai igyekvő kocsik előbb a Keleti-pályaudvar homlokzata előtt haladnak el és aztán kanyarodnak ki jobbra a Rákóczi-út és Köztemető-út torkolata felé. Itt azonban a Thököly-útról jövő villamoskocsit visz­­sza akarjuk vezetni a Thököly-útra, ezt is megtehetjük az új rendszer alapján, mert a hurokrendszer ezt is­ kiszolgálja. Tehát látjuk, hogy a Thököly-út részére is van itt huroksinpárunk, más szóval végállomá­sunk. — Most jön a Bethlen-utcai irány. En­nek a viszonylatnak is megvan a hurok­­sinpárja a Boross-szobor körül, tehát itt is járathatók pótkocsik. — Érdekes újítás, hogy a Rákóczi-útról a Kerepesi-útra és a Köztemető-útra menő villamoskocsik is megkerülik a Siaross­­szobrot, hogy elhaladjanak a pályaudvar homlokzata előtt, amivel elértük azt, hogy ezeket a kocsikat is beállítottuk a pálya­udvar szolgálatába, pedig ezek azelőtt messze elkerülték a pályaudvar bejáratát. — Új sínpárok építésével még végre­­hajtotuk azt a hasznos újítást is, hogy a 2-es kocsi részére, amely a Légszesz­­utcából jön, továbbá a 37-es kocsi részére, amely a Köztemető-útról jön, közös huroksínpárt építettünk. Esze­rint a 2-es kocsi a Tisza Kálmán-térről jö­vet bekanyarodik a Köztemető-útra, aztán a Kerepesi-útra, egy új sínpárra, amelyet annak az úttestnek a jobboldalán építet­tünk meg, amely a traross-szobortól jobbra esik, ez a Park-szálló gyalogjárója mellett halad. Ezután a kocsi visszakanyarodik a Park-szálló mellett lévő mellékutcába, hogy a kettes a Légszesz-utcába, a h­ar­­minchetes pedig tovább egyenesen a Köz­­temető­ útra kanyarodhassak. Ezzel elér­­jük azt, hogy ezek a kocsik a Baross-téri forgalom keresztezése nélkül megfordul­hatnak a­ Keleti pályaudvar közvetetten közelében. Végállomás a Károly-k­örút mellett — További ilyen belső végállomások lé­tesítése tervbe van­­véve és legtöbbjük már tárgyalás alatt is áll. Most nemrég volt a közigazgatási bejárása a Dohány-utcában és Sip-utcában levő sínpároknak ilyen hu­rok céljaira való felhasználása miatt, ami módot ad arra, hogy bizonyos járatoknak a végállomását a városnak ebben a köz­pontjában lehessen elhelyezni, még­pedig anélkül, hogy a közlekedést zavarnák.­­ A hálózatnak eddig megvolt az a baja, hogy déli irányban, vagyis az Üllői­ út , a Lónyai­ utca és a Ferenc József-híd vo­nalainak nem volt végállomásuk, ilyen végállomást azonban a Calvin-téren csi­nálni nem lehet. Erre a célra fog szolgálni a Dohány-utcai és Sip-utc­ai hurok. Végállomás a Belvárosban. — Ilyen belső végállomást tervezünk a Belvárosban azzal a céllal, hogy a Baross­­utcai vonal az Eskü-téren áthaladva hu­­rokáinpárt kapjon. Ez a hurok a Veress Pálné­ utcától az Irányi-utcán, a kis Váci­utcán, Eskü-téren át fog haladni, hogy visszatérjen a Veres Pálné-utcába. Itt is feleslegessé válik a sok sínpár.­­ Ezzel az Eskü-téri hurokkal függ össze az a Calvin-téri újítás, hogy a Ba­ro­ss-utcai sínpárokat rák­apcsoljuk a Vám­­ház­ körút felé haladó sínekre, ezt úgy ér­jük el, hogy a Baross-utcából a Dunapartra igyekvő villamoskocsik nem a Baross­­u­tcán mennek ki a Calvin-térre, hanem a Baross-utcából be­kanyarodnak a Szent­királyi-utcába, aztán az Üllői-útra és így mennek ki a Calvin-térre, míg a Duna­­partról jövő kocsik közvetetlenül a Calvin­­téren fognak bekanyarodni a Baross-ut­­cába. Ez intézkedés célja az Irányi-utca tehermentesítése.­­ Ez az Eskü-téri hurok egyébként nemcsak Pest felé, hanem Buda felé is végállomásnak használható fel, ami fon­tos például a farkasréti forgalom szem­pontjából, sőt, minthogy az Erzsébet híd budai hídfőjénél a híd sínpárjait déli irányban be akarjuk kötni, ebből a hurok­­sínpárból a Horthy Miklós-út felé is lehet majd voltatokat indítani.­­ Terveink között meg kell említenem még az Üllői-úton tervezett átalakításokat. Két Üllői-utat kell megkülönböztetnünk egymástól a villamosközlekedés szempont­jából: belső és külső Üllői-utat. A külső Üllői-úton a helyiérdekű vasút, a belsőn pedig a Beszkár sínei feküsznek. Ezek eddig nem voltak összekötve, ha azonban ezt végrehajtjuk, akkor a kispesti és pest­szentlőrinci forgalmat egyenesen be lehet vinni a város belsejébe. Erre a célra a Mária Terézia-laktanya közelében építünk majd végállomást a nagykörúti közleke­déshez való csatlakozás céljából. — Átépítést hajtottunk végre a Ferenc József­ tér, az Országház­ tér és a Báthory­­utca között lévő utcaszakaszon. A Ferenc­­József-térről az Országház-térre menő vil­lamoskocsik nem kerülnek le a Duna­partra az Akadémia elé (ezeket a síneket fölszedtük) hanem az Akadémia­ utcán át mennek ki az Ország­ház-térre, hogy aztán a földmivelésügyi minisztérium épülete elé kanyarodjanak. Fölszedtük még a síne­ket a Nádor-utcában a tőzsde mögött, to­vábbá az Árpád-utcában, mert ezeket fö­löslegessé tettük a Géza-utcában épített sín­párral, továbbá egy-két váltóval. Most ugyanis a 10. kocsi a Szabadság térről jö­vet a Széchenyi-utcán át lemegy az Aka­démia-utcába s a parlamentet érintve jön vissza a Báthory-utcába. Hasonlóképpen burok sínpárra, vagyis belső végállomásra talál itt a 18. és a 22. kocsijárat is. A Kőbányai-ut és a Baross-utca összekötése. — Régi kívánság volt az, is, hogy a Ba­­ross-utca és a Kőbányai­ út találkozásánál a két egymásba futó út villamosvonalait egymásba kapcsoljuk. Ezt azelőtt nem le­hetett elintézni, mert a két útszakasz kü­lön villamostársaság kezén volt, most azonban sor kerülhetett a két útvonal egybekapcsolására is, így lehetővé vált, hogy a Baross­ utcai helyi kocsik részére az Orczy-téren is huroksínpárt építsünk.­­ Az előbb említett szempontokból nagy fontosságú a Délivasútnál létesí­tett hurok is, amely nemcsak a farkasréti forgalmat szolgálja, hanem hozzájárult ahhoz is, hogy a számcserés relációkkal fel lehetett hagyni. — A korzó előtti dunaparti viadukton lévő villamosvasutat minden híresztelés ellenére is, nem akarjuk megszüntetni. Hogy az a Dunapartot elékteleníti, ezzel nem értünk egyet. Itt megemlíthetem, hogy míg, eddig az alsóvezeték miatt az ezekben a viaduktokban lévő raktárhá­zakba beszivárgott a viz, az alsóvezetéket eltávolították s a raktárházak telje­sen vízmentesek lesznek. Óvás az idő előtti kritika ellen.­ ­ Mindezek a terveink még a közepén vannak az egész program megvalósulá­sának, figyelmeztetjük tehát a közönséget, hogy idő előtti kritikával ne illesse ezt a munkát. A mai állapot csupán ideiglenes, s ezekből az ideiglenes állapotokból táp­lálkozik a legtöbb vád. Amikor a főváros át­vette a villamosvasutakat, kétszáz kilométer hosszú sínpár szorult átépítésre és megerő­sítésre. Ennek a munkának a háromnegye­dét még ebben az évben elvégezzük s ha­sonlóan gyors tempóban halad az átszer­vezés más téren is. Néhány év, és a buda­pesti villamos újjászületik. — Még egy kérdést, igazgató úr, — mondja az interviuvoló. — Külföldön mindenütt azt mondják, hogy az elavult villamossal szemben az autóbuszé a jövő, s hogy az amerikai pénzemberek már nem is adnak kölcsönt villamosvasutak építé­sére, hanem csakis autóbuszüzem létesí­tésére. Rövid gondolkodás után kapjuk meg a választ: — No igen. Van benne valami. Csakhogy az autóbuszközlekedéshez jó utak kelle­nek. Villamosutat építeni pedig olcsóbb dolog, mint új utakat. Gondoljuk meg, hogy Budapesten nem lehet rendes autó­buszközlekedés addig, amíg nincsenek európai nívón álló úttesteink. Nálunk te­hát, legalább is egyelőre, még a villamos­vasút a mi legfőbb városi közlekedő esz­közünk. V­onalegy­szerűsítés az Országház körül. Bacher Emil meghalt. A legutóbbi idők egyik legnagyobb gazda­sági összeomlásának szomorú hőse, Bacher Emil, ma este hirtelen meghalt. A híradás, mely ezt közli, a következőket mondja el­múlásáról: Bacher Emil, a Viktória-m­alomkonszern elnöke, aki a legutóbbi napokban élénken részt vett a konszern ügyeinek irányításában és még ma délelőtt is tárgyalt a Molinum vezetőivel, a déli órákban hirtelen rosszul­­létről panaszkodott, abbahagyta tevékeny­ségét a malomban és hűvösvölgyi villájába hajtatott. Állapota délután rosszabbodott, úgy hogy felesége két orvost konzultált. Este fél 8 órakor Bacher Emilt álmában, valószínűen szívszélhüdés következtében, utolérte a halál. Nagyszabású, merészen vállalkozó szel­lemű ember költözött el vele az életből, aki azonban legutóbbi tranzakciójával, mely a Viktória-malom botránya néven hónapo­kon át foglalkoztatta az egész közvéleményt, erkölcsi és anyagi kárt okozott az egész országnak. Egy hosszú életen át elért nagy anyagi és üzleti siker dőlt halomra ezzel az utolsó, talán legnagyobb, legvakmerőbb spekulációjával és rombadöntötte azt, amit egy életen át magának és a magyar ma­lomiparnak épített. Sorsa nem szobás és tragikum nélkül való. El kellett múlnia, mielőtt a felidézett romlást maga helyre­hozhatta volna. A halál azonban elnémít mindent: a felelősséget s a zokszót egy­aránt.* Az egész magyar közvéleménynek bizo­nyára még emlékezetében él, mi volt a Wktdria-malom összeomlása. Mégis he­lyesnek tartjuk, hogy elmúlása alkalmából felújítjuk, amit a Budapesti Hírlap írt akkor, amikor ez az összeomlás a bíró­ságot is foglalkoztatta. Bacher Emil — írtuk — Magyarország megcsonkítását egyszerűen nem akarta tu­domásul venni és úgy gazdálkodott tovább, mintha még a régi keretek között mozogna. A határidőüzlet hiányának okából vagy ürügye alatt, hogy magát fedezhesse, Csi­­kágóban óriási gabonaspekulációkba bo­csátkozott, amelyek 1924-ben jól, de 1925- ben annál rosszabbul ütöttek be. Többet keresett, min­t bárki más, de többet is vesztett és amikor ez év januárjának köze­pén hirtelen egy szalmaszálban megbotlott, kitűnt, hogy olyan hatalmas vállalati adós­sága van, amely minden elképzelhető mér­téket meghalad. Egy és egynegyed millió font, azaz négyszáznegyvenmilliárd angol adósság egy tételben, e mellett még másik négyszázezer font adósság különböző he­lyeken, amelyek túlnyomó része szinte kül­földi volt, bontakozott ki egyszerre az or­szág előtt. Az egész közgazdasági Magyarország valósággal megdermedt, amikor a valósá­gos helyzetről lehullott a lepel és minden közgazdasághoz értő ember tudta és érezte, hogy itt nem egy emberről, de nem is egy vállalatról, vagy egy csomó vállalatról van szó, hanem ennél sokkal többről. Magyar­­ország egész külföldi hiteléről, amelynek erőforrásai elapadása esetén a magyar köz­­gazdasági élet talpraállításában szörnyű visszaesés állhatott volna be. így történt azután, hogy államnak, bankoknak, nagy­iparnak és kereskedelemnek,, össze kellett fognia, hogy a Bacher adósságát az ország érdekében rendezzék. így történt, hogy a Bacher adóssága tulajdonképpen az ország nyakába szakadt és hogy külön ennek ren­dezésére bonyolult új közgazdasági alaku­latot kellett kitalálni: a Molinum-részvény­­társaságot. A politikai elet azonban nem tért napi­rendre a fölött, hogy az államnak százmil­liárdos áldozatot kellett hozni egy ügyben, amely tulajdonképpen az államot csak köz­vetve érdekelte és időről-időre interpellá­ciók hangzottak el a nemzetgyűlésen ebben az ügyben. A magyar közvélemény nem tudott megnyugodni. 5 Az osztrák tisztviselők megbuktatták a Ramek-kormányt. Ramek kancellár végső fizetésemelési javaslatát a közalkalmazottak vissza­utasították.­­ Ultimátumuk következtében a kormány lemondott. Az osztrák állami alkalmazottak a mai na­pon megbuktatták az osztrák Ramek­­kormányt. Több mint egy hét óta tisztvi­­selői sztrájk­ fenyegette Ausztriát. Ezzel fe­nyegetőztek az osztrák állami alkalmazot­tak szervezetei, ha a kormány nem telje­síti tíz pontba foglalt követelésüket, amely­nek legjelentősebb passzusa természetesen a fizetésemelés kérdése volt. A Ramek­­kormány először tízszázalékos fizetéseme­lést helyezett kilátásba, majd a tisztviselők elutasító álláspontja következtében tizenkét és félszázalékos javításra módosította aján­latát. Ramek kancellár azonban egyidejűen kijelen­ette, hogy ez az állam végső erőfe­szítése s ennél tovább Ausztria súlyos gaz­dasági helyzete miatt nem mehet a kor­mány. A bécsi jelentésekből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a tisztviselők elismerték tíz állam pénzügyi helyzetének a kritikus voltát, azonban ennek ellenére — ami ke­véssé érthető — mégsem fogadták el a kancet­ár javaslatát. Helyesebben kijelen­tették, hogy a kormány ajánlata tárgya­lásra nem alkalmas és ultimátumban szombat délig új javaslatot követeltek. Ennek következtében Ramek és kormánya egyhangú minisztertanácsi határozattal le­­mon­dott. Ez az első eset, hogy konszolidált állam­ban az állami alkalmazottak kormányt buktatnak és ezzel a megdöbbentő pak­tummal szemben gondolkodóba kell esni. Az osztrák közalkalmazottak kitűnően vannak megszervezve. Átvették a szociálde­­mokraták szakszervezeti rendszerét s íme az os. Irak példa megmutatta, hogy egy tipikus mintalnokállam­ban, aminő Ausz­trál, polgári állami alkalmazottak épp úgy lehetnek állam az államban, mint ahogy militarista államokban a fegyveres erő tö­rekszik ilyen szerepre. Más kérdés, hogy az osztrák állami alkalmazottak makacs n­ag­tartásában mily mértékben van sze­repe a pártpolitikának, illetve hogy elhatá­rozásuknak va­n-e, és ha igen, mi és ki a titkos mozgatója. E pillanatban még nem lehet tudni, hogy a Rainek-kormány le­mondása milyen hatással lesz a tisztvise­lők sztrájkmozgalm­ára. Megszünteti-e, avagy éppenséggel kirobbantja, esetleg csu­pán elhalasztja. Az osztrák állami alkal­mazottak a súlyos krízis felidézésével or­szág-világ előtt minden elkövetkezendőért a teljes felelősséget a nyakukba vették. Bécs, okt. 15. (Saját tudósítónktól.) A Ramek-kormány ma beadta lemondását. A kancellár ma délelőtt kijelentette a hivatalnokoknak, hogy a kormány legutoljára tett ajánlatát, amely 12 százalékos emelést ígér, nem mó­dosíthatja. A tisztviselők erre délután újabb ultimátumot adtak át a kormány­nak, amelyben bejelentették, hogy ha a kormány nem teljesíti követelésüket, akkor hétfőn, 18-án reggel hat órakor sztrájkba lépnek. A kancellár ekkor beje­­­lentette, hogy elhagyja helyét. A lemon­dást holnap adják át az elnöknek. • Az új kormány megalakításában a dön­tés a jövő hétre marad. Parlamenti körök­ben az a vélemény, hogy az új kormány megalakítására Seipel dr. kap megbízást. Azt hiszik, hogy a tisztviselők hétfőn reg­gel nem fognak sztrájkolni, mert hiszen az államnak nincs kormánya, amelyre a sztrájkkal hathatnának. Ramek kancellár kijelentette a tisztvise­lőknek, hogy az állam 780 millió schil­­ling kiadásából 680 milliót űzet ki a tiszt­viselőknek s csupán százmilliót fordíthat más dolgokra. A Ramek-kormány két évig állott az or­szág élén. Bécs, okt. 15. Ramek kancellár bejelentette a ma este fél hatkor összeült minisztertanácsnak a postatisztviselői központi bizottság nyilat­kozatát, amely szerint a kormánynak a közalkalmazottak követelésére vonatkozó legutolsó javaslatát nem fogadják el. A hu­­szonötös bizottság és a műszaki unió a minisztertanács előtt felolvasott levél sze­rint ugyancsak közölte, hogy a kormány mai nyilatkozataiban nem lát alkalmas alapot a tárgyalások folytatására­ és ennek alapján, ha holnap déli 12 óráig a kor­mány álláspontjában változás nem törté- Legfinomabb angol­­ekét és francia de­ia­­lene, trokoline, poup­­lín és egyéb külön- s legességek. D. & J. B Andelaon anyagai­ nagyban kiz&.ólagi Falus és Fodor­nál Budapest 1/ ker., Bel­város, Hajó-utca 12-14 Nagybani Kicsinyben

Next