Budapesti Hírlap, 1926. december (46. évfolyam, 273–298. szám)
1926-12-01 / 273. szám
1926 december T.273. sz. Budapesti Hírlap síknak a vidéki kongresszusi hitközségek egy lelkészének és a harmadiknak a status quo ante hitközségek egy rabbijának kell lennie. Az ortodox szervezet három ortodox lelkészt jelöl. A jelölés titkosan leadott szavazatok alapján történik, úgyszintén a felsőházba kiküldendő lelkészek választása is. A lelkészek megválasztása életfogytiglan történik. Győr város újabb tizenötmilliárd külföldi kölcsön felvételét határozta el. Győrből jelentik: Győr város rendkívüli közgyűlése az előbbi közgyűlés határozatával ellentétben, a külföldi kölcsön ügyében úgy döntött, hogy a már akkor fölvenni határozott 7 és félmilliárd koronán kívül még tizenöt milliárdot vesz föl beruházási célokra: Révfalu feltöltésére, új lakások és szegényház építtsére, a csatornázás, valamint a víz- és gázmű fejlesztésére. A közkórház bővítésére a népjóléti miniszter által felajánlott tizenhárom milliárdos állami kölcsönt a közgyűlés elfogadta s egyben újabb egymilliárd korona kiutalását kérte a közkórház nagy mosodájának létesítéséhez. A közgyűlés Rakovszky Iván volt belügyminiszter távozását a legnagyobb sajnálattal vette tudomásul, majd az üzlethelyiségek felszabadítása ellen foglalt állást és magáévá tette a Loyd Testület beadványát, mely az üzletek hétórai záróórájának visszallítását kéri. A polgármesterek nem politizálnak. Mit kívánnak a városok. A magyar városok kongresszusának állandó bizottsága ma délelőtt 11 órakor ülést tartott. Az ülés főtárgya állásfoglalás volt a kormánynak az egyes adók és illetékek mérsékléséről, továbbá a helyhatóságok háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről szóló javaslatával szemben. Az érdemleges tárgyalások előtt Sipőcz Jenő polgármester, aki a tárgyalásokat vezette, a bizottságok helyeslése mellett jelentette ki, hogy a magyar városok polgármesterei nem akarják a mostani választási kampány politikai vonatkozásait a tárgyalásokban érvényesíteni és a mai tárgyaláson is tartózkodni fognak mindennemű politikai kérdéstől, a tárgyalás alá kerülő javaslatot tisztán szakszerűségi szempontból fogják tárgyalni. Ébert Géza győrvárosi tanácsos, a kongresszus pénzügyi előadója beterjesztette ezután előadói jelentését. Kifogásolta mindenekelőtt, hogy az adók és illetékek mérsékléséről szóló törvényjavaslat felöleli a városok háztartásának hatékonyabb ellenőrzésére vonatkozó intézkedéseket is. Kifejti az előadói javaslat, hogy a városok háztartásának ellenőrzéséről külön törvényjavaslatban kellene intézkedni. Az előadói javaslat ezután áttér magának a törvényjavaslatnak bírálatára és kiemeli, hogy a belügyminiszter javaslata feljogosítja a belügyminisztert arra, hogy a városok költségvetését felülvizsgálva, a költségvetésnek bármely tételét leszállíthatja, fölemelheti, vagy egészen törölheti, új tételeket állíthat be. Ez a városok tétlenséget jelentett, hanem erőforrást, a szenvedések között s erőgyűjtést az alkotmányért majdan vívandó harcokhoz. A magyar ruha viselése sem léha divat volt akkor, sőt a lelkesedés ébrentartása mellett közvetetlen gyakorlati haszonnal is járt: a hazai ipar föllendülésével. A nemzeti érzés fellángolásának e mámorosító idejében a leghatalmasabb megnyilatkozások az olasz háború utáni hónapokban, az 1859. év vége felé, a Kazinczy-centenárium alkalmából országszerte határtalan lelkesedéssel tartott ünnepélyek voltak. S „lehetetlen a korviszonyoknak a nemzeti lélekre valóhatásában nyilvánuló közösségét föl nem ismernünk" — írja e rész befejezésében Berzeviczy, — ha elgondoljuk, hogy ugyanakkor, mikor Madarász Viktornak a lélekfestésben oly mélyre nyúló hatalmas történeti képe, Hunyadi László siratásáról, elkészült — irta Madách Imre, falusi magányában, nagyszerű drámai költeményét s a régóta hallgató Erkel Ferenc lelkében már zsongiak ,a Bánk-bán opera fájdalmasan lázongó dallamai". Ez a három mű nagyszerű megnyilatkozása volt a hatalom által eltiporni akart nemzeti szellemnek, „amely, mikor saját magának akart megkönnyebbülést szerezni, szinte öntudatlanul hódította meg a halhatatlanság pálmáját s emelte föl fájdalmának világát a nemzetek változó sorsa fölött örökéletet élő művészet birodalmába". Az örökéltü íróművészetnek remek megnyilvánulása a Berzeviczy könyve is, melynek bevégzését fokozott érdeklődéssel várjuk, koronájaként ennek a munkának, mely mai viszonyaink között igazán hasznos politikai cselekedetként hat a maga tanításával és figyelmeztetésével, lelkesítésével és biztatásával s amely ércnél maradandóbban fogja hirdetni s fenntartani írója nevét a késő századokban is. önkormányzati jogának, illetve a városgazdasági jognak teljes konfiskálását jelenti és súlyosan érinti a városok háztartását. Az előadó javaslatára ezek után a kongresszus elhatározta, hogy tiltakozik az ellen, hogy az adók és illetékek mérsékléséről szóló javaslatba van belefoglalva a városok háztartásának ellenőrzéséről szóló intézkedés is. Kéri az állandó bizottság a kormányt, hogy a városgazdasági ügyeket önálló törvényjavaslatban rendezzék, kérik továbbá a kormányt, hogy a városgazdasági ügyek rendezéséről szóló javaslatban tegye magáévá azokat az elveket, melyeket az állandó bizottság már régebben kidolgozott. A kormány felügyeleti joga csupán arra szorítkozzék, hogy a városok költségvetése vizsgáltassék meg államérdek, törvényesség és hatáskör szempontjából. A rendezett tanácsú városokat vegyék ki a vármegyei törvényhatóság rendelkezése alól és közvetetlenül a belügyminiszter hatáskörébe tartozzanak. Kérik azt is, hogy a városok költségvetésének felügyelete egységes keretben történjék és országos számvevőséget alakítsanak.Az előadói javaslatot a kongresszus egyhangúan elfogadta és kimondota, hogy ezt a határozatot közölni fogja az egyes városokkal is, azzal, hogy ezt külön közgyűlésben tárgyalják meg, ilyen szellemű fölterjesztést intézzenek az országgyűléshez és a kormányhoz, január hónap közepén pedig monstre deputációban járuljanak a belügyminiszterhez, akinek memorandumot nyújtsanak át. Ferenc Ferdinánd, Conrad és Terstyánszky. A háború előestéjének a levelesládájából. — Hogyan akarta Ferenc Ferdinánd Conrádot kibuktatni és Terstyánszkyt a helyébe tenni. — Bolfras báró hagyatékának egyik érdekes dokumentuma. Boldogult Ferenc József királyunk évtizedeken át hűséges főhadsegédének, Bolfras bárónak hátrahagyott iratai között nem egy rendkívül érdekes históriai dokumentum akad. Ezekből való az az eredeti levél is, melyet Terstyánszky lovassági tábornok, a budapesti 4. hadtest egykori parancsnoka irt Bolfrasnak. A levelet nem éppen írója, mint inkább az teszi érdekessé, hogy főhőse Ferenc Ferdinánd trónörökös. A levél 1913 szeptember 12-én Budapesten íródott. „Már napok óta nyomja a lelkiismeretemet, — úgymond Terstyánszky — hogy nem voltam őszinte kegyelmességeddel szemben. Hogy kertelés nélkül in médiás rés kezdjem, alázatos tisztelettel jelentem, hogy a múlt napokban ő császári Fensége Blühnachba rendelt s ott kilátásba helyezte, hogy Conrad báró utódának akar megtenni. Egyúttal közölte velem kívánságait, melyek szerint a vezérkart irányitanom kellene. Bár elvi eltérés nem volt közöttünk, néhány napi haladékot kértem a meggondolásra, majd levélben jelentettem ő császári Fenségének, hogy kész vagyok a felelősségteljes állást elvállalni. Súlyos lelkitusám volt, mert nem szívesen válok meg a 4-ik hadtesttől. Ha azonban csakugyan arról győződném meg, hogy ő Fensége bizalmával kegyeskedik kitüntetni, az volna a leghatalmasabb energiaforrás, hogy erre a bizalomra érdemes igyekszem lenni, amenynyire ezt gyönge erőim megengedik. Utódomnak Kövess gyalogsági tábornokot bátorkodom ajánlani. — Boldog voltam, hogy jelenlegi állásomban a hadsereg és a magyar politika vezető személyiségei között — pártkülönbség nélkül — jó viszonyt tudtam teremteni és életem legnagyobb szomorúsága volna, ha ez a szívós munkám, amely nekem, a császári katonának, éppen nem volt könnyű, félmunka maradna. Most, hogy leírtam e sorokat, valósággal kőszikla szakadt le a szívemről! Amióta Blühnachban voltam, éjjel-nappal új rendeltetésemre gondolok és sohase éreztem magamat ily kevésnek, mint most. Mégis tudom, hogyha a súlyos óra csakugyan elkövetkezik, ettől a lidércnyomástól is megszabadulok. Nagyméltóságod mindig oly kegyes volt irántam, hogy lelki szükség volt a számomra, hogy e levélben kiöntsem a szívemet. Kérem azért exellenciádat, méltóztassék e sorokban mást látni, mint mély tiszteletemnek és hálámnak a kifejezéseit, minden egyes jóságos szóért, mely excellenciád ajkáról hozzám szólott." Bolfrast nyilván meglepte ez a levél, jóllehet tudta, hogy a nyakas Conrad és a még nyakasabb trónörökös között komoly konfliktust idézett fel a híres Rédl-ügy. Mégis hirtelen érte az a hir, hogy a trónörökös a „vasöklűnek" tartott tábornokot akarja Conrad helyére tenni. Terstyánszky levele mindenesetre fölötte jellemző annak a megítélése szempontjából, ami nemsokára e levél után a Tábor mellett lefolyt hadgyakorlat során Conrád és Ferenc Ferdinánd között történt. Amikor Conrád szeptember 14-én a trónörökösnél, mint legfőbb hadúrnál jelentkezett, a trónörökös már ugyancsak fagyosan fogadta. Amikor pedig Conrád elmaradt a vasárnapi tábori miséről, Ferenc Ferdinánd magához hivatta. — Miért nem volt a templomban? — förmedt rá a trónörökös. Conrád hivatalos elfoglaltságával mentegetőzött. — Vallási nézeteit ismerem, de ha én elmegyek a templomba, akkor önnek is ott a helye! Másnap újabb jelét tapasztalhatta Conrád annak, hogy a trónörökös kegyét elvesztette, mert Ferenc Ferdinánd nem törődve azzal, hogy a körülötte állók hallják, formálisan lehordta Conrádot azért, hogy a főhadiszálláson az autók nagy összevisszaságot okozva robogtak ide-oda. De még hátra volt a fekete leves. A hadgyakorlat második napján a trónörökös a Conrád tervei szerint fejlődő hadműveleteket hirtelen megszüntette s Conrádnak szótlanul kellett eltűrni, hogy a trónörökös új sztratégiai ,,feltevést" adott ki, amelyről előzően sem Conrádot, sem irodáját nem tájékoztatta. Ez volt a legsúlyosabb arculcsapás. Szeptember 17-én azután megtörtént a nagy támadás, amelyet tréfásan „Zsófiaütközetnek" neveztek el, mert Hohenberg Zsófia hercegnő jelenlétében folyt le, aki végignézte az ő tiszteletére megrendezett lovasrohamot is. Conrád neheztelve a háttérben tartózkodott és a csapatok díszfelvonulását be sem várva, ellovagolt, hogy a legközelebbi vonattal Bécsbe utazzék. Conrád látta, hogy ezúttal a trónörökös viselkedése vele szemben nem temperamentumának már megszokott kitörése volt, hanem célzatos mellőzés. A trónörökösnek egy megjegyzése megerősítette ezt a feltevését. Ugyanis útközben Ferenc Ferdinánd Wallensteinről, Konopist egykori uráról ejtett szót és ezt mondta: — Egyszerűen érthetetlen, hogy ilyen okos ember hogy tévelyedhet el ennyire . .. Conrádnak nem ok nélkül támadt tehát az az érzése, hogy Ferenc Ferdinánd benne egy új Wallensteint lát. Terstyánszkynak Bolfrashoz írt levele annak a bizonysága, hogy a trónörökös már az említett hadgyakorlat előtt elejtette Conrádot. Az utolsó pillanatban azonban a trónörökös egyik legbizalmasabb embere megváltoztatta az elhatározását. Ez a bizalmas Brosch ezredes, a tiroli vadászezred parancsnoka, régebben Ferenc Ferdinándnak a szárnysegédje volt. Az ő befolyására azután szeptember 25-én a trónörökös a Belvederéből kedveskedő levelet írt Conrádnak, amelyben bensőségesen kérte Conrádot, hogy maradjon a helyén. Néhány hét múlva azonban, a lipcsei csata emlékünnepén újabb, még hevesebb összetűzése volt a trónörökös és Conrád között. Ezt Krobatin hadügyminiszter egyenlítette ki. Conrád utóbb megtudta, hogy Terstyánszkyt akarták a helyére tenni. Ezért azonban nem neheztelt Terstyánszkyra, sőt amikor 1915. szeptemberében a belgrádi támadás előtt Tisza és Terstyászky, aki a szerémségi haderő parancsnoka volt, összeütköztek, Conrád Iff határozottan Terstyánszky mellé állt, ezúttal azonban eredménytelenül, mert Ferenc József a Tisza álláspontját fogadta el és Terstyászkynak át kellett adni a parancsnokságot Kövess tábornoknak. Bolfvas emlékiratai ebben Terstyánszky tragikumát látják. Ezekben a visszaemlékezésekben feltűnő momentum Terstyánszky levelének az édeskés, nem őszintén alázatos hangja. Jellemző, hogy Terstyánszky a trónörököst állandóan Császári Fenségnek és a világért sem Császári és Királyi Fenségnek titulálja, valamint jómagáról is csak mint császári tábornokról beszél, akinek, hogy mennyire sikerült budapesti hadtestparancsnok korában a hadsereget közelebb hozni a magyar közvélemény szívéhez, mi, akik akkor benne éltünk az eseményekben, a legjobban tudjuk. Terstyánszky jellemzésére egyébként még valamit elárulhatunk amit kevesen tudnak. Az összeomlás után nádasi Terstyánszky, aki nyitran megyei magyar kiri családból származott, de magyarul kukkot sem beszélt, mint magyar állampolgár a magyar államkincstártól élvezte lovassági tábornoki nyugdíját. Akkoriban Terstyánszky írásban kijelentette, hogy mert a Felvidéken szándékozik maradni, cseh állam. 3 Közölje címét, ha vidékre akar küldetni képes árjegyzéket és mintát, mindenkinek díjmentesen küldünk DimsteSISKOK RÁKÓCZI-ÚT 74. (Saját ház) polgárrá lett és nem reflektál a magyar nyugdíjra. Utóbb azonban, úgy látszik, mégis meggondolta a dolgot, vagy talán új hazája nem a legfonsan báncol vele, vagy végül, mert időközben felemelték a magyar tisztek nyugdíját, Terstyánszky újból kérte a magyar állampolgárságot és a magyar nyugdíjat. Hogy ezt a kívánságát teljesítették-e, nem tudjuk. De az előzmények után, visszaemlékezve Terstyánszkynak magyarországi szereplésére, a magyar állam végtelen türelme és nobilitása ellenére mégsem tudjuk elképzelni. . A kolozsvári Minoriták és Piaristák templomai. Szeged, nov. 29. T. Szerkesztő Úr. Nagy meglepetést, mondhatnám, keserűséget okozott országszerte az a hir, hogy a kolozsvári minoriták ősrégi templomát a kolozsvári oláhok pápai rendeletre való hivatkozással elfoglalták. Pedig csak bele kell tekinteni a Codex juris canonici törvénykönyvbe, hogy lássuk, hogy a kolozsvári minorita rendház tulajdonjoga az ő ősrégi templomához a legerősebb jogi alapokon nyugszik, melyeket a római Szentszék nem sérthet. Ennek bizonyítékául csak azt kell figyelembe vennünk, hogy a minorita ház morális személy és javait teljes tulajdoni joggal bírja. Az említett Kódex 1495 kánonja megállapítja, hogy „az egyes egyházaknak és más morális személyeknek, akiket a róm. kát. egyháznak felsőhatóságai jogi személyekké emeltek, joguk van a szent kánonoknak megfelelő módon anyagi javakat szerezni, birni és azokat igazgatni." A can. 1498 az Ecclesia név alatt nemcsak a közönséges egyházak és az Apostoli Széket kell érteni, hanem minden morális személyt, tehát a szerzetesi rendházat is. A can. 531. A szerzetesi rendek nemcsak a maguk egészében, hanem a tartományok és a rendházak külön is képesek világi javakat állandó és fundált jövedelmekkel együtt szerezni és birni. A can. 1499. §. A javaknak tulajdonjoga az Apostoli Szék legfőbb hatósága alatt (sub suprema auctoritate Sedis Apostolicae) azt a morális személyt illeti, ki ezeket a javakat törvényes módon szerezte. Ugyaneme kánon szerint a szerzetesi rendház világi javakat akár természeti jog, akár polgári jog szerint minden jogos módon szerezhet, amint mások szerezhetnek. Can. 1529. Mindaz, amit a polgári jog a szerződésekről akár általánosságban, akár esetről esetre megállapít, legyenek bár e szerződések megnevezettek, vagy meg nem nevezettek, ugyanezen megállapítások kötelező a kánonjogban is az egyházi természetű ügyekben is és pedig ugyanazon jogi hatállyal, mint a polgári jogban. A kolozsvári minoriták templomukat a világi jog által elismert módon szerezték, mert a templom falán örök emlékezetül való kőbevésve, hogy ezt a házat Mária Terézia építtette fel a romokból a minoriták számára. Ez pedig polgárjogi természetére nézve valóságos egyoldalú szerződés, azaz ajándékozás, mely a fentebb emlitett kánonok erejénél fogva a minorita rendháznak teljes tulajdonjogot biztosít. Ezt a tulajdonjogi jogot a Szentszék el nem veheti, mert ugyanaz az 1499. §. 2„ midőn ezt a tulajdonjogot megállapítja, azt nem ruházza a Szentszékre, mert a Szentszéknek joga Suprema Auctoritas, nem pedig Domínium. A Suprema Auctoritas pedig nem magántulajdon, hanem köziraza-