Budapesti Hírlap, 1927. április (47. évfolyam, 74–97. szám)

1927-04-28 / 95. szám

1927 áprils 28. (9S.­raj Budapesti Hírlap Olllégy, Orgona és Jeles. Szűkebb választás után Jelesben véljük a nyerőt feltalálni, an­nak ellenére, hogy a két legutóbbi szereplé­sénél nem egészen felelt meg a várakozásnak­­amiben nagy része volt Novak hajtónak. A nap másik érdekesebb versenye a kettesfogatú amatőrhajtás lesz, amelynek startjánál öt fo­gat megjelenését várják. A Brumbár—Graffit foga­tot aligha győzik el, különösen, ha Sennyey Géza gróf fogja hajtani. A napot megnyíló nyeretlen háromévesek versenyében Hanna és Jázmina, a Püspökladányi díjban Dulce Tenore és XViesel, a háromévesek ver­senyében Pászma és Juhar, a Béga díjban Vranak és Balaton, a hendikepben Margit és Vranak a jelöltünk. )( A bécsi verseny. A mai bécsi versenyen a magyar istállók egy győzelmet sem szerez­tek. A nap főszámában, a Frühlingsrennen­­ben Siess győzött, míg Bonheur a második lett. A megnyitó versenyben starthoz állt a Wenckheim Dénes gróf Celliotája, amely ez­úttal szenvedte el első vereségét. Vysehrad győzte le, de csak erős küzdelem után. A vészetes eredmények: I. Still Slavia Vysehrad (p) lov. Tuss első, Celliota (l‘/b) Scherbál második. F. m.: Alekto, Perpetua, Abamindro, Eiffel. II. Stall Slavia Karim­ (5) lov. Tuss első, Woodburn (1­/1) Müller második, Osculum (4) harmadik. F. m.: Csupor, Marathon II, Egon, Jason, Herding. III. Stall Alba Fürié (4) lov. Tóth B. első, Angéla (5) Szente második, Gage (10) We­­ckermann harmadik. F. m.: Gogonendro Biskin, Lady Alice, Hanuman, Casca, Liga. IV. Stall Valelma Siess (l'/a) lov. Bojik első, Bonheur (5) Szilágyi második. F. m.: Sátor, Arbogast, Liesing. V. Gestüt Klehrhart Janus (3) lov. Szilágyi első, Trajapus (6) Scheibal második. F. m.: Frauenleb, Harald, Gonny, Kuppi Jóska. VI. dr. Franck Assir (2) lov. Machián első, Sandrart (4) Pintér második, Cheri (4) Weisz harmadik. F. m.: Barát, Dávid, Yallah, Se­­lianka. VII. dr. Heilpern J. Áldomás (5) lov. Ta­kács J. első, Gibraltár II. (IVa) Rojik máso­dik. F. m.: Klapecz, Pázmán II, Payerbach, San Marino. TÖRVÉNYSZÉK. Holnap hirdetik ki az ítéletet a jakabszállási plébános gyilkosának ügyében. A kecskeméti törvényszék ma folytatta a jakabszállási plébános gyilkosa, Schmidt Ferenc bű­nperének tárgyalását. Sok tanút hallgatott ki a bíróság, akik kevés kivétel­lel súlyosan terhelő vallomást tettek. Turjánszky Lajos építkezési vállalkozó volt az első tanú, aki elmondotta, hogy a gyilkosságot megelőzően néhány nappal találkozott Schmidttel, aki magából ki­kelve panaszolta el, hogy magánlaksér­tésért hat hónapot kapott s ezt a plébá­nosnak és gazdasszonyának köszönheti. Kijelentette Schmidt, hogy megöli a papot és a gazdasszonyát is. — A főtisztelendő úr — mondotta a tanú — nagyon derék ember volt, a vád­lott pedig zavarosfejű ember, aki máskor is kijelentette nekem, hogy meg fogja ölni a papot. Egyedy Károly dr. szolgabíró vallja, hogy azért nem adott Schmidtnek italmé­rési engedelmet, mert megbízhatatlan em­bernek tartotta. Schmidt többször járt a szolgabirós hivatalban, de csak ritkán volt józan. — Amikor az egyik engedély miatt helyszíni szemlét tartottunk Jakabszállá­­son, — mondja a tanú — a helyszíni szemlén a pap is részt vett és kijelentette, hogy miután Schmidt az életére tör, most már ő is revolvert fog tartani magánál. Dottauer József jakabszállási főjegyző a következő tanú. — A főtisztelendő úr — vallja a tanú — ellenséges viszonyban volt a vádlottal, mert Schmidt azt mondotta, hogy a főtisz­telendő úr üldözi őt. Ez azonban nem volt igaz. A község elöljárósága nem adott neki iparengedélyt azért, mert botrányos dolgo­kat művelt. Meg is mondottam Schmidt­nek, hogy amíg ilyen betyármódon visel­kedik, a községben nem fog engedélyt kapni. Az elnök: Tud-e arról, hogy egyszer a főtisztelendő úr ellen is megindult az el­járás szándékos emberölés miatt? — Igen, tudok. A főtisztelendő úr mon­dotta el ezt nekem. Az Ördög Antal-féle ügyben történt ez a letartóztatás. Az elnök: Ön együtt lakott a főtiszte­lendő úrral? Milyen papi életet élt a fő­tisztelendő úr? Tivornyázott? — Soha! — Mulatott együtt Schmidttel? — Tudomásom szerint soha. Nagy László dr. védő. Tud-e arról a tanú, hogy Schmidt többször ki akart bé­­külni a főtisztelendő úrral, ez azonban nem békü­lt vele. — Tudok róla. Csakhogy Schmidt a ki­békülést feltételekhez kötötte és a főtiszte­­lendő úr nem akart vele szóba állani. Petróczy Györgyné vallja, hogy a pap gazdasszonya egy alkalommal Schmidt elől ő hozzá menekült. Schmidt utána futott és azt kiáltotta: Hiába menekültök előlem, megölöm a papot és a szakácsnőt, ha tíz évet is kapok érte. Felföldy Sándor gazdálkodó áll most a bíróság elé. Az elnök: Maguk a püspök úrhoz pa­naszt adtak be a főtisztelendő úr ellen. Miért tették ezt? A tanú: Én hozzám egy levelet hoztak és én azt aláírtam. Nem tudom, mi volt a levélben, csak miután láttam, hogy sok tekintélyes gazda aláírta, én is aláírtam. Az elnök további kérdésére azt feleli a tanú, hogy a főtisztelendő nem volt rossz ember, jó magyar ember volt, aki nem en­gedett az igazából és azért nem voltak vele jó viszonyban, mert ők sem engedtek a maguk igazából. Az elnök: Amikor Ördög Antalt agyon­lőtték, önt letartóztat­ák a gyilkosság miatt? A tanú: Igen, a tisztelendő úrral együtt tartóztattak le. Ördög Antal ugyanis a ha­lálos ágyán azt mondotta, hogy én, a Dezső öcsém és a tisztelendő úr öltük meg. Pedig nem mi öltük meg, hanem mások. Kihallgatták Áron János földmívest, aki­nek Schmidt egy alkalommal kijelentette, hogy nem lenne kár az egész községi elöl­járóságot lebunkózni. Az egyik bíró kér­désére a tanú azt feleli, hogy kizárt do­lognak tartja, hogy a pap és Schmidtné között valami lett volna. Faragó György csendőr a következő tanú. Ő és egy Szűcs nevű csendőrtársa fogták el Schmidtet a gyilkosság után. Schmidt ekkor azt mondotta, hogy egy év óta készül erre a disznó papra. Sárga Mihály gazdálkodót hallgatta ki ezután a bíróság, ő is aláírta azt a pa­naszt, amelyet a meggyilkolt plébános el­len a püspökhöz adtak be. — Azért írtam alá a feljelentést — mondja a tanú, — mert a főtisztelendő úr engem egyszer nagyon megsértett. A nővéremnek egy kis fiát temettük és a gyászmenetben a pap is részt vett. Az or­szágúton, amint a temető felé haladtunk, szembe jött velünk a postáskocsi. A pap megállította a gyászmenetet, elkérte a pos­tástól az újságot és olvasni kezdte. Ezzel valósággal szivenszűrt engem és mindnyá­junkat, akik résztvettü­nk a temetésen. Kocsis Jánosné vallja, hogy Schmidt ki­jelentené neki, hogy nem nyugszik addig, amíg a plébánost meg nem öli. Mészáros Imréné elmondja, hogy gyer­mekei lopott holmit vittek Schmidtnek, aki a holmit meg is vette tőlük, de hogy ő buzdította őket lopásra, azt nem tudja. Az elnök: Hány évesek a gyermekei? A tanú: Az egyik tizennyolc esztendő­­secske, a másik pedig negyvenhárom. Súlyosan terhelő vallomást tett a vád­lottra Görcs Béla földmives is. Schmidt egy alkalommal úgy képen teremtette, hogy két foga kitörött. Tudd meg, — fenyegette meg a vádlott ez alkalommal, — hogy ha átmegyek Jakabszállásra, akkor az egész elöljáróságot, meg a papot is agyon fo­gom lőni. Atkári Mihály, Atkári Mihályné és F­el­­földy Gyula kihallgatása után a bíróság valamennyi tanút megeskette és a tárgya­lás folytatását délután fél négy órára ha­lasztotta. előre megfontolt szándékát bizonyítja Schmidtnek imakönyvében talált egyik föl­jegyzése is, amely így hangzik: Gyuri, gyere velem oda, ahol nem lehet hazudni. A vádlott beszámíthatósága az orvosi véle­mények szerint kétségtelen, ezért kéri őt gyilkosság bűntettében bűnösnek kimon­dani. Szigethy Lehel dr. a sértett képviseleté­ben csatlakozott az ügyészi indítványhoz és magánjogi igényként kérte Schmidt Fe­rencet 16 millió korona temetési költség megfizetésére kötelezni. Nagy László dr. mondotta el ezután védőbeszédét. Ecsetelte a vádlott lelkiálla­potát, amelybe az üldözések és bántalmak folytán jutott. Bizonyítékok vannak arra, hogy Schmidt Ferenc életét Magyar plébá­nos igenis megkeserítette. A vád előre meg­fontolt szándékkal végrehajtott gyilkosság­gal vádolja Schmidtet. Ennek megállapítá­sára nem le­het kellő alap a vádlottnak ön­gyilkossági kísérlete után tett kijelentése, de felindult állapotban tett szájhősködő kijelentései sem bizonyíthatják az előre megfontolt szándékot, így tehát csak szán­dékos emberölésről lehet szó. Kétségtelen, hogy Schmidt tette súlyosan sérti a vallá­sos érzületet is, de tekintetbe kell venni, hogy degenerált, roncsolt ideg- és elmeálla­potban élő ember. Igazságos és legalább részben a megbocsátás szellemétől áthatott ítéletet kér. Schmidt Ferenc állott föl ezután és né­hány szakgatott mondatban kérte a bíró­ságot, hogy igazságosan ítéljék el. Tudja, hogy nagy bűnt követett el és szívesen ál­dozná most föl életét, hogy Magyar György életét visszaadja. Ezután a bíróság berekesztette a tárgya­lást. Az ítéletet csütörtökön déli 12 óra­kor hirdetik ki. A perbeszédek. Délután három óra után nyitotta meg újból a tárgyalást Rág Miklós dr. tárgya­lási elnök. Nagy László dr. ügyvéd a bizonyítás ki­egészítésére vonatkozóan tett indítványt. Kérésére felolvasták a jakabszállási köz­ségi orvos és a járási orvos bizonyítvá­nyait, amelyek egybehangzóan ulyos ideg­­gyöngeségben szenvedő, egzaltált, sokszor zavarodott embernek mondják Schmidt Ferencet. Mokry Ödön dr. királyi főügyész-helyet­tes, a kecskeméti ügyészség alelnöke mon­dotta el ezután vádbeszédét. Tizenöt éve ügyész, de nem tud példát hasonló bűn­cselekményre, arra hogy Isten fölszentelt házában, magasztos hivatásának teljesítése közben gyilkolták volna meg Isten papját. Schmidt Ferenc tettének oka a harag volt és a bosszú. Magyar György plébános előbb támogatta Schmidt iparengedelem-kérését, később azonban megtudta, hogy Schmidt büntetett előéletű, hogy a gyermekeket bűnre csábítja és egyébként is megbízha­tatlan, ezért megvonta tőle bizalmát és tá­mogatását. Schmidt erre gyűlölettel fordult a plébános ellen és egyre hangoztatta, hogy meg fogja gyilkolni. Nem lehet kétséges, hogy a vádlott előre megfontolta tettét. Az­­ Keglevich grófnőt a vádtanács szaba­­don bocsátotta. A vizsgálóbíró tudvalévően elrendelte Keglevich grófné, született Koh­­ner Alisz bárónő szabadonbocsátását. Az ügyészség megfelebbezte ezt a végzést a vádtanácshoz, amely ma jóváhagyta­ a vizsgálóbiró végzését és elrendelte a grófné azonnal való szabadonbocsátását. A vád­tanács egyúttal intézkedett, hogy a grófné Budapest területét el nem hagyhatja és a kiküldendő törvényszéki orvosnak min­denkor rendelkezésére állni tartozik. A vádtanács döntése után a grófné elhagyta a Markó-utcai fogházat.­­ Zichy Rafael grófot a tábla is elítélte. Zichy Rafael gróf és társai bűnügyében három napig tartó tárgyalás után ma dél­után hirdették ki az ítéletet. A királyi Ítélőtábla az első birósági ítélet megváltoz­tatásával, Zichy Rafael grófot hamis ta­­nuzásra való felbujtásban és rágalmazás vétségében való bűn­részességben mondotta ki bűnösnek, mert Walter Józsefet, a ha­­hamis tanuzás megtételére bujtotta fel. A tábla ezért Zichy Rafael grófot az első­fokon kiszabott másfélévi börtön helyett tizhavi börtönre, továbbá kétszer 800 pengő pénzbüntetésre és ötévi hivatal­vesztésre ítélte. Walter Józsefet hamis ta­núzás büntette, kétrendbeli rágalmazás és becsületsértés miatt a tábla 10 havi bör­tönre és 100 pengőre, valamint 150 pengő mellékbüntetésre és ötévi hivatalvesztésre; Deák Istvánt héthavi börtönre és négyszer 50 pengő pénzbü­ntetésre, továbbá 5 évi hivatalvesztésre ítélte ugyancsak hamis tanúzás büntette és háromrendbeli rágal­mazás vétsége miatt. Proszlik Ferencnét kétrendbeli rágalmazás vétségéért hatnapi fogházra és kétszer húsz pengő pénzbün­tetésre ítélték. Az első birósági ítéletnek azt a részét, amely Kéler Zoltán ar­ra vo­natkozott, a táblát hatályon kívül helyezte. Az ítélet ellen úgy a vád, mint a védelem semmiségi panaszt jelentett be a Kúriához. — Ady szülei Ady özvegye ellen, Ady Endre életében 1906 óta megjelent művei­nek kiadói jogát szerződésileg Hatvany Lajosnak engedte át, aki viszont életjáradé­kot biztosított a költőnek. A szerződés egyik pontja úgy szólt, hogy Ady Endre halála esetére a törvényes örökösök min­den eladott példány után 10 százalékot kapnak a befolyó vételárból. Ady halála után Hatvany a szerződés szerint őt meg­illető jogokat ajándékképpen Ady Endre özvegyének engedte át. Ady Endre szülei úgy tudták, hogy az ajándékozás alkalmá­val az a megállapodás történt, hogy a jö­vedelemből őket is illeti bizonyos rész. Pert is indítottak Ady özvegye ellen, aki időközben Márffy Ödön festőművész fele­sége lett, s az elsőbíróság úgy ítélt, hogy Márfiné a bruttó jövedelemből 25 százalé­kot tartozik nekik megtéríteni. A királyi tábla Adyék keresetét elutasította. A Kúria mai ítéletében kötelezte Márffy Ödönnét, hogy a kiadói jog jövedelmének 10 száza­lékot meghaladó részéből huszonöt százalé­kot tartozik a szülőknek életük fogytáig fizetni, még­pedig a kereset beadásának napjától kezdve.­­ Fényes László hátrahagyott bünteté­sei. Fényes László ellen tudvalévően rá­galmazásért és nemzetgyalázásért egész sereg per van folyamatban, s egyik-másik­­perben már­­jogerős­­ítéletet­­is­­hoztak a bíróságok. Fényes azonban nem várta meg a büntetések végrehajtását, hanem Bécsb­e menekült. Perbe fogták a miniszterelnök rágalmazásáért is, amelyet a Népszava ha­sábjain követett el. Ebben a perben ma hirdették ki a Kúria jogerős ítéletét, amely nyolchónapi és húsznapi fogházra és 20 millió korona pénzbüntetésre ítélte a meg­szökött újságírót. A Nemzetgyalázással vádolt plébános, Dobó István vérségi nyugalmazott plébános nemzetgyalázás vádja alatt állott ma a büntető törvényszé­k előtt. A vád szerint a plébános a vérségi elemi iskolában a hit­tanóra alatt az egyik tanulónak, aki nem­­zetiszinű szalagot viselt a kabátján, azt mondotta: — Miféle rongy az ott a kabátodon? Ha így viselkedel, mindjárt letépem onnan. Hermann Lajos igazgató-tanító jelentést tett az esetről a hatóságnak, amely megin­dította a plébános ellen az eljárást. — Volt-e már büntetve? — kérdi az el­nök a vádlottól. — Harmadéve zsarolásért, hatósági kö­­zeg ellen való erőszakért és személyes sza­badság megsértéséért a pestvidéki törvény­­szék egy hónapi fogházra ítélt és bünteté­­semet ki is töltöttem. Dobó különben kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek. — Húsz évi plébánosi működésem alatt, — védekezett a­­vádlott — mindig haza­­szeretetre neveltem a gyermekeket. Előbb kitépném a nyelvem, semhogy ilyet mon­­danék. Azon a bizonyos órán Kiss János tanuló rosszul viselkedett. Megkérdeztem tőle, hogy mi az a jelvény, amit a kabátján visel. Cserkészjelvény válaszolta a fiú. Ak­kor viseld magad, ahhoz a jelvényhez mél­tóan — feleltem — mert különben leszakí­tom onnan és teszek róla, hogy ne lehes t­ovább cserkész. Ez volt az egész, ami tör­tént és Hermann igazgató-tanitó csak bosszúból tett ellenem feljelentést. Hermann Lajos igazgató-tanitó eskü alatt vallotta ma, hogy Dobó plébános va­lóban megtette az inkriminált kijelentést. Gáspáry József kántortanító arról tett val­lomást, hogy a plébánost mindig hazafias érzelmű embernek ismerte. Ezzel szemben Acsay Vilmos főjegyző azt vallotta, hogy a plébános a prédikációiban is, bár burkol­tan már hasonló kijelentéseket tett. A Ká­rolyi-forradalom alatt is hazafiatlanul vi­selkedett. A biróság a plébánost fölmentette azzal a megokolással, hogy csak egy tanú bizo­nyította a vádbeli kijelentést, mig a többi tanuk nem tudnak róla. — Személyeskedés az Unghváry-targya­­ték tárgyalásán. A királyi Ítélőtábla ma folytatta az Unghváry hagyaték körül tá­madt nagyszabású per tárgyalását. Daró­­czy Mátyás dr., Huszty János és fia jogi képviselője szólalt föl először, aki az első­bírósági ítélet jóváhagyását kérte. Zim­­mermann Lajos dr., a kiskorú örökösök anyjának jogtanácsosa hasonló kérést ter­jesztett elő. Ezután a kiskorú örökösök árvaszékileg kirendelt ügygondnoka, Ber­­nolák Nándor szólalt föl és közel másfél­óráig tartó beszédében kiterjeszkedett a sokmilliárdos hagyatéki per minden részle­tére és jogi vonatkozására. Azt kérte vége­zetül, hogy a tábla semmisítse meg az osz­tályos egyezséget, mely a kiskorú árvák érdekeit sérti és nem is szabályszerűen jött létre. Most Lengyel Zoltán dr. állt föl, aki­nek felszólalása sajnálatos jelenetet idézett fel. Lengyel dr. ugyanis a közszerzemény kérdésének fejtegetésénél azt állította, hogy a felperesek csak akkor vonták vissza ez irányban előterjesztett keresetüket, amikor ellenük a nemesi jogot bizonyító, törvény­telen eszközökkel megszerzett okiratok miatt Bernolák Nándor dr.-nál a megindí­tott bűnvádi eljárás kapcsán házkutatást tartottak. — Nem igaz — szólt közbe Bernolák Nándor dr. Lengyel Zoltán azonban megismételte személyes élű állításait, mire az elnök figyelmeztette, hogy személyes motívum­o­­kat ne keverjen az ügybe. Lengyel Zoltán a továbbiak során arra hivatkozott, hogy a bűnvádi pernek, amelyben az ügyészség vádiratot is adott, rendkívül fontos szerepe volt és olyan ügygondnok, aki így képvi­seli ügyfelei érdekeit és ilyen lehetetlen és törvénytelen eszközökkel operál... — Hazugság! — kiáltotta közbe magá­ból kikelve Bernolák Nándor dr. Az ügyvédek közül is többen hevesen tiltakoztak a gyanúsítások ellen és Bakóczy elnök most már erélyes hangon figyelmez­tette Lengyel Zoltánt, hogy tartózkodjék egy közbecsülésben álló férfiúnak vagy bárkinek is ilyetén gyanúsításától. — Egy felsőbíróság — mondja az elnök — megkívánhatna annyi tiszteletet, hogy ilyen hangon az előtte folyó tárgyalásokon ne érveljenek. A bíróság úgy is minden be­folyástól menten a tiszta igazságot keresi és hangulatkeltő nyilatkozatokkal nem le­het félrevezetni. Ha még egyszer ilyen han­got használ az ügyvéd úr, akkor kénytelen leszek öntől megvonni a szót és feleit ügy­védvallásra kötelezni. Az elnök ezzel be is rekesztette a tárgya­­­lást és folytatását-holnapra halasztotta. 13

Next