Budapesti Hírlap, 1929. október(49. évfolyam, 222–248. szám)
1929-10-01 / 222. szám
Bethlen István gróf: Rend, belső egység, politikai fegyelmezettség a revízió feltételei ———rmmmmmm———JWKK& ———— ■ ■■■ ■■ A miniszterelnök az illetéktelen külföldi beavatkozás és az ország megrágalmazása ellen Bethlen István gróf miniszterelnök, aki holnap, kedden elfoglalja hivatalát, Inkén fogadta a 8 órai Újság munkatársát és nyilatkozott előtte az időszerű politikai kérdésekről. A miniszterelnök többek közt kijelentette, hogy azok egy részének, akik most a demokratikus jelszavak hangoztatásával akarják megbontani az ország békéjét, csupán az a céljuk, hogy a kormányt megbuktassák. Megszégyenítő az országra... — Magának a kérdésnek a lényegére vonatkozóan *— folytatta a miniszterelnök — több ízben nyilatkoztán már. Én megszégyenítőnek tartom az országra nézve, hogy megszólaltatnak egyes külföldi férfiakat az ország közállapotáról, akik azokat alig ismerve, de itteni politikusok által félrevezetve, ítélik meg a helyzetet. Ezáltal nyilatkoznak lekicsinylő módon az országról olyan formában, amely talán kultúrában hátramaradott, önálló politikai irányzattal nem bíró országokban elfogadható, de egy ezeréves történelmi múlttal, politikai és parlamentáris tradíciókkal bíró országban, mint Magyarország, nemcsak elfogadhatatlan, de egyenesen megszégyenítő, ha azoknak súlyt, befolyást és és értéket tulajdonítanak. Mi magunk vagyunk hivatva , nem a külföld szemüvegén keresztül szabad az ország közállapotait megítélnünk. A legutolsó fogásnak tartom a politikában azt, ha a külföldieknek helytelen információ alapján, ő általuk tett nyilatkozatokra hivatkozva és nem reális argumentumok révén akar valaki a magyar politikában sikerhez jutni. Harcoljuk ki magunknak, a magunk céljait egymás között, de ne avassunk bele külföldieket belpolitikai harcainkba. Ezt követeli a magyar szverenitás elsősorban és az az önérzet, amelyet minden politikus kell, hogy nemzeti szempontból érezzen akkor, amikor közdolgokhoz hozzászól. — Nem kívánok ezekkel a nyilatkozatokkal polémiába bocsátkozni, amennyiben külföldiektől származnak, mert hogy ilyenek történnek, azt illetéktelen beavatkozásnak tartom a magyar belpolitikába és ennek folytán az ezekkel való polémiát is kerülnöm kell. Szívesen harcba szállok azonban mindazokkal az argumentumokkal, amelyeket belföldi tényezők a maguk céljai alátámasztására felhoznak és amelyekre vonatkozóan már több ízben nyilatkoztam is. A demokratikus fejlődés lényege és tempója . Ami már most a demokratikus fejlődés lényegét illeti, több ízben hangoztattam magam is, hogy fokozatosan és rendre a közszabadságok terén, sőt a választójog terén is ebben az irányban kell fejlődnünk. Köztem és azok között tehát, akik siettetnek, nem a lényegben van differencia, hanem a tempó kérdésében. Számtalanszor hangsúlyoztam, hogy a mai nehéz helyzetben, amikor nemzeti létünk helyreállítása a fő probléma, amikor súlyos gazdasági és szociális bajokkal kell megküzdenünk, a legrosszabban megválasztott időpont arra, hogy a különben is mindig megrázkódtatásokkal járó reformok egyik napról a másikra és meggondolatlanul vitessenek keresztül. ziesen lesütöte a szemét, mert tudta, hogy mi tudjuk. Tudniillik, hogy a fellebbvitelnél ő részesíti jogvédelemben a kis tisztátalant. És így tovább. Hol egyik, hol másik beszélt, néha ketten egyszerre. Írni nem írt egyik se, én se. Tapintatlanság lett volna tőlem, de meg nem is lehetett a nagy lármában. Mi nem úgy csináltuk, mint más szerkesztőségben szokás, ahol senki se szól egy szót se, mindenki csak ír. Csend van, csak a tollak sercegnek, zizeg a papiros, dől a kézirat, senki meg nem mukkan, legfeljebb átkozódik egyet, mikor éppen valami nagy dicséretet ír le. Itt fordítva történt: senki se írt, csak beszélt. A felelős szerkesztő szorgalmasan használta ugyan a ceruzáját, azonban ő se betűket írt az odakészített kézíratpapírra, hanem kiskutyát és babafejet rajzolt. Csupa egyforma kiskutyát és babafejet egymás mellé, egy este ötvenet is. Nyolc óra felé már bajuszt is rajzolt a babafejeknek, cilindert a kis kutyáknak. A végén aztán a szerkesztő (nem a felelős szerkesztő) nagy nekikészülődés, magyarázkodás után előhúzta belső zsebéből azt a bizonyos saját készítményű cikkét, amelyet két hét óta mindennap átdolgoz. De a felelős szerkesztő, akinek már tizennegyedszer adta oda elolvasásra, megint fennakadt egy mondaton. A mondat így hangzott: „A butaság többnyire együtt jár a nagyképűséggel.“ — Ezt magára fogja venni Subiczky, — mondta a felelős. __ Azt fogja hinni, hogy róla szól a cikk. — De hiszen Subiczkyre nem is gondoltam,— hüledezett a másik. — Ő mégis magára fogja venni, — érvelt a felelős. — Már pedig neki nagy befolyása van bizonyos körökre. Ez hatott. A szerző viszsasüllyesztette művét a belső zsebébe, azzal az ígérettel, hogy majd átdolgozza, így aztán megint nem kerül egy betű se terítékre. Azután még megvitattuk, mi módon lehetne a lap tekintélyét, súlyát növelni. Megígértük, hogy holnap délután pontosabbak leszünk, leoltottuk a villanyt, vége volt a szerkesztésnek. Otthon aztán nekiütem, írtam. Izgatott a bizarr gondolat, hátha mégis! Hátha még ebbe a lapba is életet lehetne fújni! Süvöltő vezércikkeket írtam, játékos apró cikkeket, gordonkabúgásos, bús sorokat az őszről. Elfelejtettem a szerkesztőséget, a szerkesztőket, Subiczkyt, a kisvárost, mindent. Elfelejtettem, hogy én egyedül vagyok, oly egyedül, mint a hittérítő a vademberek közt, vagy a vadember a hittérítők közt. Meg akartam becsülni az élőket, összebékíteni a haragosokat, elsiratni és újra meg újra megsiratni a halottakat. Lázítóan siratni a nagy, nagy halottat, Nagymagyarországot... Igen, de baj történt. Egy délután rosszkedvűen mentem be a szerkesztőségbe és szó nélkül betettem a spalétát. Betettem, mert a kisváros közismert alakja, a torzonborz kutyapecér leskelődött be az ablakon. Drótkarikás botja riasztóan csillogott a kiszűrődő lámpafényben, szurtos bajusza alól csak úgy dőlt az alkoholgőz. Deliriumos szemét nagyrameresztette, úgy gyönyörködött a mi szerkesztőségi tevékenységünkben. Nem bírtam, ideges voltam, betettem a spalétát. Attól fogva görbe szemmel néztek rám a társaim." Megbontottam a szerkesztőség egységét. Rövidesen ki is adták az utamat, ketten maradtak. Egy ideig még be-benéztem, mikor arra jártam, a kivilágított ablakon. Néztem őket, szeretettel, megértéssel. Örültem, hogy megint egységesek. A szerkesztő magyaráz, gesztikulál, a felelős szerkesztő kis kutyákat és babafejeket rajzol, a spaléta nyitva. Milyen kedvesek, ártatlanok, meghatóak. Csupa cukor mind a kettő. Édes kis cukormókusok. Válasz a jóhiszeműeknek és a rossziiszeműeknek • Hogy titkos választójog lesz-e, az nem kétséges. De ezt fokozatosan kell keresztül vinni és akkor, amikor ez nem járhat többet katasztrofális visszahatással parlamenti életünkre és ezen keresztül a nemzet életére. — Minden reformmunkában nemcsak az a lényeges, hogy helyes-e az, amit tervezünk, hanem az is, hogyha helyes, mikor és hogyan visszük keresztül. Én csodálkozom, hogy olyan emberek, mint Nagy Emil, aki Széchenyi István tanításait ismeri, aki az ő iskolájában nevelkedett, ezt az alaptételét a politikának nem akarja felismerni és nem látja azokat a bajokat, amelyek bekövetkezhetnek, hogyha Európában a Csonka-Magyarország nehéz helyzetében egyik napról a másikra akar olyan reformokat keresztül vinni, amelyek igen nagy megrázkódtatásokat idézhetnek elő. De ez az okfejtésem csak a jóhiszeműeknek szól. Vannakk rosszhiszeműek és ezek közé azokat sorolom, akik revízió címen követelnek demokráciát, de akiknek nem a revízió a fő cél, hanem az, hogy a demokrácia címén és jelszavával politikai felfordulást idézzenek elő és a zavarosban halászhassanak. — Nem kell őket megneveznem, ezeket ismerjük azokból az időkből, amikor a demokráciával akarták az illetők 1918-ban megmenteni az országot. Hogy ez hogy sikerült és hogy hova vezetett, még túl közel áll hozzánk, semhogy a józan közvélemény, — amely nincs politikai jelszavakba beleszeretve, hanem az ország nyugalmáért aggódik, ne tudná teljes helyességgel megítélni és értékelni. Az ellenségemnek sem kívánom . Hiába fogja Magyarország a tankönyvekben tanított legdemokratikusabb intézményeket behozni, ha ezeknek érvényesülése mellett nem bír majd rendet tartani a maga portáján. Ez nem az elvek, ez a gyakorlati politikai megítélésének kérdése. Az elvekben és célokban — ismétlem — egyetértünk, de vindikálom magamnak azt a jogot, sőt többet mondok, kötelességem, hogy a gyakorlati politika szemszögén keresztül látva, azt a tempót tartsam be az elvek érvényesítése terén, amelyek mellett az ország közállapotainak békéjét és nyugalmát fenntartani nem lehet. Nem kívánom és az országra nézve a legnagyobb veszély volna, hogyha új ból olyan parlament, vagy annál sokkal rosszabb parlament ülne össze, mint amilyen 1919-ben, az összeomlás és forradalmak után az általános titkos választójog alapján összeült. Az ellenségemnek sem kívánom, hogy az én helyemen legyen köteles akkor az országban rendet tartani. — A revízió egy lassú és nehéz munkát feltételező célkitűzés. Ehhez azonban elsősorban egységre van szükség idebent, rendre, politikai fegyelmezettségére a nemzetnek, türelemre és arra, hogy mindenki a pozitív alkotó munkából vegye ki a maga részét és ne higyye azt, hogy most már megérett az idő arra, hogy egymással hajba kapjunk belpolitikai kérdések felett és itt, ebben az országban újból feje tetejére állítsunk mindent. A feudális és oligarcha kormányzás A kisgazdák a kormányzásban Arra a vádra, hogy Magyarországon feudális és oligarcha kormányzás van, a miniszterelnök kijelentette, hogy ezt a vádat még senki nem próbálta megokolni. Ő kezdettől fogva a kisgazdákkal haladt együtt, a birtokreformot gyakran a nagygazdák ellen kellett keresztülvinni és ez a kormány fogja megcsinálni a hitbizományok reformját is. — Azok az urak — folytatta, — akik ilyen jelszavakat dobnak a magyar közéletbe, jobban tennék, hogy ahelyett, hogy a kiantant részéről ilyen irányban folytatott propagandát magukévá tennék, ahelyett, hogy ezeket a jelszavakat értelem nélkül, szajkó módjára ismételgetnék, megtennék a maguk kötelességét abban az irányban, hogy rámutassanak arra, hogy ezek tudatosan kitalált hazugságok. Az, hogy a magyar földbirtokosok földjét nem egyszerű rablás útján vettük el, az még nem jogosít fel arra, hogy valaki is azt mondja, hogy itt feudális felfogások uralkodnak. A jóvaléteti konferencia A Párizsban folyó keleti jóvátételi konferenciáról is nyilatkozott a miniszterelnök. — Életbevágó érdekeink dőlnek el itt — mondotta a miniszterelnök. — Nem csekélyebbről van szó, minthogy a reparációs kérdés — amennyiben minket illeti — végleg rendeztessék és hogy Magyarország pénzügyi szuverenitását ezen rendezés révén visszanyerhesse. Mert hiszen, amíg összes állami vagyonunk és jövedelmünk reparációs követelésre vannak elzálogosítva, addig komoly pénzügyi szuverenitásról és hitelképességről nem lehet szó. Érdekünk, hogy Ausztriában erőskezű kormány legyen Végül az osztrák politikai helyzettel kapcsolatban a miniszterelnök szimpátiáját fejezte ki az újságíró kérdésére ama törekvés iránt, mely Ausztriában erőskezű kormányt akar látni az ügyek élén. Reméli, hogy ezzel megszilárdul a jóviszony Magyarország és Ausztria között. Az az állapot, hogy Magyarország ellen gyakran éppen Bécsből fújták meg a harci trombitát azok a körök, amelyek gyakran a magyar emigráció által voltak befolyásolva, nemcsak hogy kellemes nem volt, de visszahatással is bírt bizonyos fokig a két állam viszonyára. Nekünk — fejezte be a miniszterelnök — nagy érdekünk az, hogy Ausztriában tartós és erős kormányzat legyen, mert bízunk, hogy ebben az esetben barátságára is fokozottabb mértékben számíthatunk. Bethlen István további nyilatkozata a gazdasági helyzetről és kivételes halálom megtesztenéséről Bethlen István gróf miniszterelnök ugyancsak nyilatkozott Az Est munkatársának. Ennek a nyilatkozatnak nagyobb része gazdasági jellegű kérdésekkel foglalkozik. Az ország helyzetén generálisan egy olyan, külföldi kölcsön segítene, amellyel a kormány beruházási programmját meg lehetne oldani. Az ilyen kölcsön fölvétele azonban csak akkor válik lehetővé, ha a reparációs problémák megszűnnek. A továbbiakban ezúttal is hangsúlyozza a miniszterelnök, hogy közte és azok között, akik a demokratikus átalakulást sürgetik, nem elvi differenciák állanak fenn, csak az időpont megválasztása tekintetében és a tempó kérdésében van eltérés. Ismétli a miniszterelnök, hogy a kivételes hatalom végleg megszűnik, a most kezdődő parlamenti ülésszak letárgyalja a sajtónovellát és az egyesülési és gyülekezési törvényjavaslatot. Az újságíró kérdésére a miniszterelnök többek közt a következőket mondta: A szocialistákról . A szociáldemokratákkal folytatott megbeszéléseink nyomában már a legközelebbi jövőben olyan tények mutatkoznak, amelyek, azt hiszem, alkalmasak lesznek arra, hogy a magyarországi szociáldemokrata, párt a maga külföldi összeköttetéseit Magyarország nagy érdekeiért szintén érvényesítse. Ezekről a tényekről természetüknél fogva most még nem tehetek konkrét nyilatkozatot, azonban rövidesen elkövetkezik az ideje annak, hogy ezek a tények köztudomásúak legyenek.