Budapesti Hírlap, 1929. december (49. évfolyam, 274–296. szám)
1929-12-28 / 295. szám
4 Tóth János temetése Nagy gyászpompából, a kormányzó és a közélet vezető tagjainak jelenlétében temették el karácsony délutánján az OFB elnökét. Tóth János v. b. t.1., volt belügyminiszter, az Országos Földbirtokrendező Bíróság elnökét az igazságügyminisztérium előcsarnokából temették el. A gyászdrapériás csarnokban a ravatalnál a gyászolók százai jelentek meg, s eljött a temetésre Horthy Miklós, Magyarország kormányzója is. A felsőház küldöttségét Juhász Andor, a Kúria elnöke vezette, a képviselőház tagjait Karafiáth Jenő. Résztvett a temetésen Zsitvay Tibor igazságügymaiszter, Almásy László, a képviselőház elnöke, Pap József, Larinovics Endre, Némethy Károly v. k. t. t., Kiss Ernő és Lázár Ferenc felsőházi tagok, Karafiáth Jenő és Kuna P. András országgyűlési képviselők, Ráth Zsigmond, a Kúria ny. másodelnöke, Degré Miklós, a budapesti királyi ítélőtábla elnöke, Bottlik István báró, Csécsi Nagy Miklós altábornagy, Ángyán Béla és Darányi Kálmán államtitkárok, a belügyminisztérium képviseletében Sass Elemér osztálytanácsos, Tigrán Gábor v. belügyminiszter, valamint az Országos Földbirtokrendező Bíróság összes bíró-tagsai és személyzete s az igazságügyminisztériumtisztviselői kara. A ravatal jobboldalán a kormányzó, mellette kétoldalt Zsitvay Tibor igazságügyminiszter és Juhász Andor kúriai elnök állott. Az Operaház énekkara gyászdalokat énekelt, majd Ravasz László mondott meghatott hangon gyászbeszédet. Kiemelte az elhunyt tősgyökeres magyarságát, közéleti tisztaságát és puritánságát, gerinces politikai mivoltát, így fejezte be beszédét: Magyar ember volt, igaz ember volt és jó ember volt, akinek elvesztésén a csonka magyarság mérhetetlen nagy gyászt érez. Börcsök Andor, az OFB másodéinak az OFB nevében mondott búcsúztatót, méltatta Tóth János politikai érdemeit és ismertette azt a nagy munkát, amelynek során az OFB elhunyt elnökének működése alatt abíróság közel egymillió hold földet használt föl a törvényhozás által közérdekűnek jelzett földbirtokpolitikai célok megvalósítására. Ezután Bottlik István báró országgyűlési képviselő a régi 48-as és függetlenségi képviselőtársak nevében vett búcsút Tóth Jánostól, aki a pártnak hosszú időn át elnöke volt. — Emlékeik ébrednek föl bennem e koporsónál, — mondotta Bottlik báró a többi között — harcok, győzelmek, és vereségekemlékei. De nincs egyetlen emlékem sem, melyben a Te alakodat nem látnám, hangodat ne hallanám, mert függetlenségi harcot nélküled elképzelni nem lehetett. Pártunk nincs többé, de él az eszme, melyben teremtődött és most a nemzetet még súlyosabb feladatok elé állítja, mint aminő pártunknak osztályrészül jutott. És ez az eszme, melynek utolsó pillanatodig rajongója voltál és melynek megtestesítője Magyarország kormányzója, koporsód felett áll: ez az eszme meghajtja, előtted lobogóját, mert Te ennek az eszmének nagy és önzetlen katonája voltál. A gyászbeszédeik elhangzása után Horthy Miklós kormányzó személyesen is kifejezte részvétét a családtagoknak s aztán eltávozott. A koporsót pedig nagy tömeg kísérte ki a kerepesi temetőbe, ahol Török Ferenc mezőtúri református esperes a nagykunok, Vadász Károly dr. főjegyző pedig Szolnok vármegye nevében mondott búcsúbeszédet. A részvét Az elhunyt vejéhez, Rácz János volt képviselőhöz a kormányzó, a kabinetiroda útján a következő részvéttáviratot küldte: Kormányzó Úr őfő méltósága a legnagyobb sajnálattal értesült Tóth János őexcellenciájának elhúnytáról és megemlékezve a megboldogultnak közéleti működésével szerzett kiváló érdemeiről, benső részvétét nyilvánítja a gyászoló családnak a fájdalmas veszteség felett. . Vértesy,Részvéttáviratot küldött: József kir. herceg és Auguszta kir. hercegasszony, Bethlen István gróf miniszterelnök, Apponyi Albert gróf, Wlassics Gyula báró, a felsőház elnöke, Almásy László, a képviselőház elnöke, Puhl Endre, a képviselőház alelnöke, Zsitvay Tibor igazságügyminiszter, Scitovszky Béla belügyminiszter, Wekerle Sándor pénzügyminiszter, Mayer János földművelésügyi miniszter, Karafiáth Jenő, a képviselőház háznagya, Darányi Kálmán államtitkár, Rakovszky Iván, Preszly Elemér főispán, Hegedűs Lóránt s ezenkívül a politikai és társadalmi élet, a bírói világ számos előkelő tagja fejezte ki részvétét a családtagoknak. kabinetirodai főnök. B . H. 1929. december 28. nonfat Miért sincs lírikusa a Balatonnak? Hogyan lehetséges az, hogy magyar költő nem vette lantjára a Balatont? Nem volt magyar poéta, aki áttekintve Fonyódról a zalai partokra, Fonyódról, ahonnan egyszerre lehet látni a Föld gyermekkorának tündéries játékát: a ravatalos Badacsonyt, a lomha Szentgyörgyöt, a csúcsos-kúpos gulácsi és tóti hegyeket, a szögletes Szigligetet és a reszelős Csobáncot — e pillanat fölséges érzelmét megénekelte volna? A Balaton színeinek játékát, amelyhez képest a barcelonai fontsime lumineuse kétvilágcsodálta káprázatos fordulatai, a Boulvard des Italiens misztikus vörös-kék színei s a Friedrichs-Strasse előkelő fehér transparensei — mily hiú erőlködés. Hát nem született magyar költő, aki megénekelte volna Badacsony csöndjét? Valóban nem. Mi ennek az oka? Eötvös Károly talán azt mondaná, hogy ez a dunántúli ember természetéből folyik. Ismerjük neki és Rákosi Jenőnek a „Dunántúli koponyák“ című elméletét. Eszerint a Dunántúl híján a forró magyar pusztának vagy az égbenyúló zord Tátrának és az erdélyi havasoknak, a végleteket sose ismerte. Petőfi Sándor és Kossuth Lajos — treintük — nem lehettek dunántúliak. Dunántúlon szertelenségek nincsenek. A Balatont se énekelhette volna meg tehát egy második Petőfi a magyar Alföld forró rajongásával Dunántúl termelte ki Deák Ferencet s Kerkápolyi Károlyt a politikának, a Kisfaludyakat és a Vörösmartyakat a költészetnek. Ne csodálkozzunk tehát — szinte halljuk az öreg vajdát — ha a Balatonak Petőfije nincs. Igaza van-e, nincs-e Eötvös Károlynak — bajos volna ezt eldönteni. Az éppen most ünnepelt Péterfy Jenő szerint olyan volna ez után kaparászni, mint a Szahara-sivatagban a számom után az oroszlánok nyomdokait kutatni És nem is egészen áll Itt van mindjárt Berzsenyi aki lírikus volt, még pedig a javából, sőt a legjavából és azt se lehet mondani, hogy a balatoni tájak szépségei ne inspirálták volna. Sőt, ha nem is maga a Balaton tükre, éppen Badacsony és barátai A hegyboltozalm néma homály borong. NektárVírusain nem mosolyg a gerezd. Itt nem rég az öröm víg dala harsogott Most minden szomorú s kihalt. Ez Badacsony! A késő őszi, borongós Badacsony. Azok a boltozatok ezek, amelyeken Berzsenyi hálátlan magyarjai később a fájó sebeket ütötték Mikor Kemenesaljáról, Rábasömjénből elköltözött Somogyba, visszapillant e gyönyörű tájra s így sóhajt fel: Messze sötétedik már a Ság teteje, Ezentúl elrejti a Bakony erdejét Szülőföldem képedet: Megállók mégegyszer s reá visszanézek. Ti kékeid halmok! Gyönyörű vidékek! Vegyétek bús könnyemet. Hol van azóta, a Ság teteje!? Leskalpolták. De maga a Balaton árva gyermeke Berzsenyinek is. Kisfaludy Sándor a Dunántúl tipikus lírikusa volt és hozzá oly hévvel s tűzzel énekelte meg a balatonvidéki Lizáját, hogy Petrarca óta szinte páratlan a szerelmes verseknek ama özöne, amellyel Himfy dalaiban imádottját elárasztotta. Énekei ő is a Nagy-Somló kalapjáról, Tátika homlokáról s persze a szirtes Badacsonyról, amelyiknek végzetes szüretjén Szegedy Róza megbabonázta. Badacsonynak szüretjéhemés rám nékem mulatnom, S ízes édes gerezdjében Kéjre válogathatnom; S a szép ■hegynek pompa járt el Eltelvén egy sas szárnyával, Mély ott lebeg tetején, Szeretek fell mgni én. Mérhetetlen száma azoknak a költői képeknek, amelyeket buja képzelete kitermel, ha látja a tenger végtelenét, amikor hallja a patak zuhogását, a csermely csobogását, az erdő szarvasának törtetését, a tölgyek zúgását... de a Balatonról, amelyiknek a partján negyven eztendőn keresztül élt boldogan, anekdotázott, kocsikázott, szüretelt, mókázott s néhanapján kicsordult a sáv,s mámoros lett az öreg költő szép feje, a Balatonról — hallgat és hallgat. Mintha nem is volna. Regéiben is, Szigligetben, a Csobáncban, a Tátikában, a Somlóban és a többi húsz vagy harminc balatoni regéjében. Ezek az ismert kedves sorok is, amelyek hallatára annyi melegség árad szivünkhöz: „Ülj mellém a kandallóhoz, fel van szítva melege, Csobánc várról édes-kedves, im! halljad egy agg rege.“ és tovább: „Múlt szüretkor Badacsonyon, ezt múzsámtól vettem én, egykor mikor magam bolygok, a hegy szirtes tetején“ — Csobánc várról írott, ma már bizony egy kissé unalmas és divatjármukt regéjéből való. Vörösmarty is dunátúli ember volt, Balatonfüredre gyakran járt, de balatoni költeménye nincs. Volt tehát és van a Dunántúlnak nagy lírikusa, csak éppen olyan nincs, aki a Balatont énekelte volna meg. A tihanyi visszhang — az már más. Írt róla Vörösmarty egy kis epigrammát, aminek utolsó sorát ma is sokan ismerik: „Mit tehetett a lány — hallgató és szerető.“ Ezt bizony ma is megteszi. Petőfi sose járt a Balatonon. A Dunántúlon egyáltalában keveset fordult meg, inkább gyermek- és diákkorában. Ha ő látta volna a Balaton háborgását vagy rajta a nap lementét... talán lett volna a Balatonnak költője. Talán. Ki tudja. Prózába írt költemény az, amikor Jókai leírja ,,Aranyemberé“-ben a téli Balatont. Egyáltalán, mintha a balatoni tájak és magának a Balatonnak a szépségei a verses formáktól a prózákba menekültek volna. Herczeg Ferenc Balatoni regéje is csupa poézis. Sió és sellői a Balaton tündérei kavarják össze a pajzán Mátyás badacsonyparti kalandját Benigna várasszonnyal s a törökverő Kinizsivel. Ez a bájos színdarab ősszel játszik, amikor magános jávorszarvas bőg a berekben, már hull a lomb és holnap éjjel zuzmarás lesz a levegő. Az ezüstfürtös október ez, amelyik „aranyfürtű májusról álmodik“. Ilyenkor szólal meg „a nótafa“ és muzsikálni kezd, de nem máskor, csak szüretkor... amikor a mustszagtól kitüzesedik a levegő. Östör József. A mentők kérése Budapest közönségéhez A Budapesti Önkéntes Mentőegyesület 1929-ben 50.000 esetben nyújtott segítséget, 4000-re több esetben, mint 1928-ban. Az 50.000 eset közül 1800 vett öngyilkosság, 27.000 baleset, a többi betegszállítás. Mennyi bajt, mennyi szomorúságot fejeznek ki ezek a számok! És mindezen bajoknál ott volt a Budapesti önkéntes Mentőegyesület, enyhülést, vigaszt hozva mindenhová. Éjjel-nappal készen álltak az autói és ha szólt a telefon csengője, nem kérdezték, ki a beteg, gazdag-e, vagy szegény? Elég az, hogy baj van és már rohant a segítő csapat, vitte a vigaszt és segítséget. Ennek a szép, nemes célú, külföldön is jóhírű egyesületnek évi kiadása meghaladja a 300.000 pengőt. Az összegnek csak elenyészően csekély része állami segély és városi támogatás, a többi a közönség szilveszteri adományaiból gyűl össze. A közönség szeretete, a közönség jósága tartja fenn tehát egyesületünket, amelynek aztán hűséges szolgálatában is áll. A szeretetadományok legnagyobb része a szilveszteri gyűjtés alkalmával érkezik be. Az év végén és az új év elején derék házfelügyelőink széthordják gyűjtőíveinket és ingyen, ellenszolgálat nélkül, beküldik nekünk az adományokat. A gyűjtés egész összege az egyesületnek jut, mert hisz költségeink a gyűjtés alkalmával nincsenek. Az így begyűlt összeget pedig lelkiismeretesen és becsületesen használjuk fel és vigyázunk arra, hogy a nagyközönség adományai szigorúan arra a célra használtassanak fel, melyre azokat szánta! A Budapesti Önkéntes Mentőegyesület nagyon kéri Budapest főváros közönségét, hogy támogassa az egyesület szilveszteri gyűjtését és segítse meg házfelügyelőink derék munkáját. Mi tudjuk, hogy a mai nehéz viszonyok között mindenkinek nagyon nehezére esik az adakozás, de mégis kérünk mindenkit, hogy ne feledkezzen meg rólunk. A gazdag adjon többet, a szegény csak valamit, de fogadja mindenki szeretetébe és jóságába azt az egyesületet, amely mindenkié — a gazdagé és szegényé — és mindenkinek szolgálatára siet, aki segítségre szorul. A BUDAPESTI ÖNKÉNTES MENTŐEGYESÜLET SCHURMAN VISSZAVONUL BERLIN, dec. 27. (Wolff.) A sajtóban megjelent közleményeik megerősítéséül az amerikai nagykövetség közli hogy Schurman dr. berlini amerikai nagykövet beadta a lemondását és Hoover elnök a lemondást elfogadta. A nagykövet már hosszabb idő óta foglalkozott a lemondás gondolatával. Családja már szeptember óta visszatért nyugati otthonába. A nagykövet január folyamán, Netwyorkba szándékozik visszaérni Goromba volt-e Litvinov? PÁRIZS, dec. 26. ] A román jegyzék az orosz-kínai konfliktus ügyében, mint ismeretes, diplomáciai nehézségeket okozott, miután Litvinov a jegyzéket állítólag sértő módon adta vissza Herbette moszkvai francia nagykövetnek, aki a román kormány megbízásából vállalkozott a jegyzék átadására. A párizsi lapok szerint Herbette e miatt megszakított manden személyes érintkezést Litvimovval s a közeljövőben jelentéstétel céljából Párizsba érkezik. Egyes lapok azt hiszik, hogy Herbette már nem is tér vissza Moszkvába. A Quai d’Orsay ezzel szemben cáfolja mindezeket a híreszteléseket és hivatalos kommünikéjében hangoztatja, hogy Herbette nagykövet csupán közvetítőszerepet játszott Románia és Oroszország között. Az incidens kizárólag a román-orosz viszonyt, nem pedig a franciaorosz viszonyt érinti Megkezdik a Tabán építését A fővárosi Közmunkák Tanácsa jövő évi programmjába fölvette a Tabán rendezését is, amelyet reális alapokra óhajt fektetni és fokozatosan fog megvalósítani Elsőnek a Döbrentei tértől a Szent János térig terjedő útvonal beépítését határozták el Az útvonal beépítésének semmi akadálya nincs, mert az ott fekvő telkek részint a Közmunkatanács, részint pedig a főváros tulajdonai. A kora tavasszal, amint az időjárás megengedi, megkezdik az építkezést. Úgy tervezik, hogy hatalmas bérpalotákat emelnek a főútvonal mentén. A Közmunkatanács véleménye szerint már az építkezés fellendítése szempontjából is szükséges, hogy a főforgalmi útvonalon lévő értékes területek beépíthetők legyenek. Ez az építkezés remélhetőleg fejlesztő hatással lesz a Tabán felső részeinek rendezésére és építkezésére is. A Tabán rendezésének és beépítésének második fázisaként azt tervezik, hogy a Döbrentei térről a Hegyalja utcáig vonuló szerpentinutat építenek ki, amely minden irányú közlekedési forgalom számára alkalmas lesz. Szerencsétlenségeit a tengeren A kettős karácsonyi ünnepen ismét nagyszámú hajószerencsétlenség történt. Bayonet közelében elsüllyedt az Asland norvég hajó. Huszonnégy főnyi személyzete a vízbe fúlt. A csütörtökre virradó éjjel a bolgár flotta legnagyobb hajója, az SS. Várna, összeütközött a Márvány-tengeren egy görög hajóval és pillanatok alatt elsüllyedt. Huszonötfőnyi legénységét azonban sikerült megmenteni. A Dollar Line President Van Buren nevű hajója Simgaporéban kigyulladt. Gummi rakománya megsemmisült. Utasait látajózták. Csütörtökön a Norddeutscher Lloyd hajója, az SS. Orinoco kigyulladt a hamburgi kikötőben és mire oltáshoz láttak, teljesen leégett. Gyilkolt a kis cserkész Egy kis amerikai cserkész gyilkossága az amerikai bíróság előtt NEWYORK, dec. 26. Egy tízéves cserkészfiúról sokat beszélnek és írnak az utóbbi napokban Newyorkban. Raymond Kugler cserkészgyerek édesanyja gyilkossággal vádoltan állott az esküdtszék előtt. A vádirat szerint az asszony meggyilkolta barátját, egy Studeman nevű matrózt. Az asszony beismerte, hogy ő követte el a gyilkosságot s így a halálos ítélet bizonyosnak látszott. A főtárgyaláson azonban egyszerre csak jelentkezett az asszony tízéves Raymond fia, aki előadta, hogy ő gyilkolta meg a matrózt és a magával hozott cserkészkésével mindjárt meg is mutatta, hogyan ölte meg két nyakszúrással áldozatát, aki udvarukban megfenyegette édesapját. Cserkészesküjére hivatkozva kérte a bíróságot, hogy őt ítéljék el és ne édesanyját. A bíróság tényleg meg is szüntette az eljárást az anya ellen, sőt a cserkészgyerek ellen is, mert bebizonyosodott, hogy önvédelemből használta kését. A cserkészgyerek nagy bátorsága és vakmerősége az amerikai közönség körében sok barátot szerzett a gyereknek.