Budapesti Hírlap, 1931. január (51. évfolyam, 1–25. szám)

1931-01-01 / 1. szám

ilyen természetű feszültségeknek örülni, sőt melegen óhajtjuk azok megszűnését, mert az én meggyőződésem szerint, ne­künk keresnünk kell a Franciaországgal való jó egyetértés megerősödésének utalt. Nincs is ennek egyetlen akadálya sem köz­tünk és Franciaország között. Egyedül azok a nehézségek, melyek a kisantant ál­lamaival szemben természetszerűleg fenn­forognak és amelyeket a kisantant államok magatartása szükséges mértéken felül még súlyosbít, okozhatnak nehézséget. Az Ausztriával folytatott tárgyalások áttörhetik a trianoni gyűrűt Külpolitikánk és az ország konszolidációja világpolitika mérte­ Ezután így folytatta Apponyi Albert: — Rendkívül nagy megelégedést vál­tott ki az a benyomás, amely szerint a mi­niszterelnök berlini látogatása megnyi­totta a gazdasági közeledésinek útját Né­metország felé, ami ha megvalósul, a kí­vánatos mértékben, kiegészítené azt a kö­zeledést, amely Ausztriával létesülőben van és amely áttöri, egyelőre gazdasági, de talán egyéb vonatkozásokban is azt a gyűrűt, amelybe a trianoni szerződés Ma­gyarországot bezárni akarta. — Külpolitikailag a magunk részéről is teljesen aláírhatjuk azt, amit a német Centrumpárt nagynevű vezére, Kaas pre­­látus e napokban mondott: hogy tudni­illik Németországnak vannak a háború többi legyőzött nemzeteivel párhuzamos érdekei, különösen a leszerelési és kisebb­ségi kérdésekben, de az általános revíziós törekvés tekintetében is, azonban mégis fenn kel tartania külpolitikai akciójának teljes önállóságát. Ránk nézve ez talán fo­kozottan áll, mert kis nemzeteknek külpo­litikája nehezebb és kényesebb probléma, mint a nagyoké, mely utóbbiak, bármilyen legyen pillanatnyi helyzetük, nagy anyagi súlyt dobhatnak gelre. Mohar József dr. Végül megkérdeztük Apponyi Albert grófot, hogy véleménye szerint milyen hatással volt külpolitikán­k kialakulására az ország helyze­tének megszilárdítása és általában az eddig elért eredményekre az a tény, hogy tíz esztendő óta az ország viszonyai konszolidáidtak és azo­kat belpolitikai krízisek nem veszélyeztették­. Apponyi Albert erre a kérdésre válaszolva, rámutatott arra, hogy az a tény, hogy Ma­gyarországon az állami rend fenntartása évek óta biztosított és hogy egy kormányzati irány folytonos krízisek elkerülésével fenn tudja magát tartani s ezzel bizonyos állandóságot létesít a közállapotokban, hogy továbbá sike­rült a pénzügyi egyensúlyt és pénzünk bonitá­­sát helyreállítani, tagadhatatlanul hozzájárult Magyarország súlyánál­ emeléséhez. Ezeknek az eredményeknek a fenntartása azonban sze­rinte attól függ, hogy sikerül-e a gazdasági romlást s ebből a pénzügyi egyensúlyra háruló veszélyt elhárítani, másfelől pedig attól, hogy a kormányzat állandósága organikus alapokon nyugodjék. — Mert a kormányzat állandósága — fejezte be nyilatkozatát Apponyi Albert — csak akkor jelent konszolidációt, ha ilyen alapokon nyugszik. Hogy azokat ki­építhesse: ez az én legmelegebb óhajtásom. Madrid és­ Zürich - Spanyolország pénzügyileg,és­­gazdaságilag tényleg sok tekintetben egészen meglepő és ne­hezen megmagyarázható képet nyújt. A többi semlegeshez hasonlóan, mint háborús szállító, a közvetítő kereskedelem egyik székhelye, a nagy világküzdelem alatt óriási lendületet vett. A pezeta a háború végén s egy ideig a háború után is az aranyparitás fölé emelkedett, épp­úgy, mint egy ideig a svájci franknak ázsiója volt az arannyal szemben. A Spanyol Jegy­bank ma is egyike­­az aranyban leggazdagabb jegykibocsátó intézeteknek, hiszen még a leg­utóbbi valutaesés előtt 2,­148 millió arany­pezeta értékű nemes sárga fémet mutatott ki. Ezzel szemben tudvalevő, hogy a pezeta évek óta állandóan esik és a nemzetközi spekuláció­nak még ma is legkedveltebb tárgya. A mély­ponton, amelyet a pezeta elért, aranyértékének felét tette ki. Legmagasabb értéke pedig, me­lyet az utóbbi hónapok alatt sikerült tartani, aranyértékének körülbelül 60 százalékának fe­lelt meg. Az elmúlt hetek forradalmi híreire Zürichben leesett a pezeta oly módon,hogy 100 pezetáért már csak 51,25 frankot adtak. Min­den iyen depresszió alkalmával természetesen fogy a­ jegybank aranykincse és így a spanyol valuta bizonyos mértékig martaléka a speku­lációnak, bár kétségtelenül­ vannak pénzügyi és gazdaságpolitikai oka is a pezeta elérték­telenedésének. Hiszen egészen meglepő, hogy mia a két és félmilliárdnyi aranyfedezetet te­kintetbe vesszük, akkor a pezeta mai, körül­belül 55 százalékos árfolyama mellett a 4361 millió papírpezetát kitevő bankjegyforgalom több, mint­­97 százalékig van tisztán arannyal fedezve. Ezért látszik ezeknek az adatoknak világánál a s­panyol valuta állandó süllyedése érthetetlennek és azt kellene gondolnunk, hogy a pezeta stabilizálása — legalább is valutáris szempontból — nem kerülne különös erő­feszítésbe. A pezeta esésének három oka volt: a háború után a kivitel rohamos csökkenése, amely a kereskedelmi s ennélfogva a pénzügyi mérleget borította fel; a diktatúra gazdasági politi­kája, amely a korlátoltságig túlzott naciona­­­lizmussal a külföldi tőke üldözésében élte ki magát és különböző monopól­imok (mint pél­dául a petroleum-monopólium­) felér'/ jával a világkoncernek ellenségeskedését vonta ma­gára; a diktatúra pénzügyi politikája, mely, hogy az országban tűnő népszerűségét fenn­tartsa, állandó és nem mindig hasznos invesz­tíciókkal terhelte meg a költségvetést, így ügyes, bár kissé átlátszó manőverje volt az, hogy a rendes költségvetést egyensúlyban tar­totta, a befektetéseket pedig az úgynevezett „rendkívüli"­ költségvetésbe tolta át és nagy­részt kölcsönökből fedezte. A marokkói had­járat, útépítések — talán egész Európa leg­jobb autóút­jai Spanyolországban­ vannak — és az 1929-ban rendezett két világkiállítás, Barcelonában és Sevillában, adták meg a ke­gyelemdöfést a spanyol államháztartásnak. A belső zavargásoktól eltekintve, amelyek a po­litikai nyugtalansággal, sőt a monarchia elleni elégedetlenséggel talán éppen annyira függe­nek össze, mint gazdasági okokkal, így a mun­kanélküliség növekedésével, a pezeta stabilitá­sának kérdése a legégetőbb problémák egyike, amellyel minden rezsimnek meg fog kelleni küzdenie. Nehéz arra a k­érdésre felelni, várjon a nagy aranykincsre való tekintettel, miért nem kísérelték meg m­ár hamarabb a stabi­lizálást azon az árfolyamon, amelyet sike­rült elég hosszú ideig tartani s amelyet fei­­sebb-nagyobb áldozattal mindig el tudnak érni: 60 svájci frank a 100 pezet a kurzu­son? Komoly pénzügyi szaklapok állítják, hogy egyik akadálya ennek a kihalgó­­büszkeség: a spanyolok nem tűrhetik, hogy valutájukat diszázsióval állandósítsák. Nincs kizárva, hogy ennek a pszichológiai körül­ménynek éppannyi hatása volt a spanyol kormányok és a Spanyol Jegybank pénz­ügyi politikájára, mint ahogy a valuta esé­sének­ egyik f­o o­ka lélektani körülményeik­ben, a megrendült bizalomban és ennek a spekulációra gyakorolt csábító hatásában keresendő. Valamivel valószínűbb indoka a stabilizációtól való vonakodásnak az, hogy a deprec­iált, aranyért­ékének meg nem felelő pénz természetszerűleg fejleszti az exportot. Hiszen az utóbbi éveikben a spanyol gyü­mölcs — narancs, citrom, banán — igen sok piacon elfoglalta az olasz származású gyümölcs helyét, amit össz is a vanitáris diszázsió, tehát olcsóbb termelés határnak köszönhetnek. Ha a belső politikai nehézsé­geket tényleg sikerül a kormánynak le­győznie, akkor akár még ennek a mai re­zsimnek, akár, a közel­jövőre beígért vá­lasztások után az új kormányzatnak egyik legelső teendője kell, hogy legyen, a pezeta stabilizálása, új értékének megállapítása és állandóságának biztosítása. Ehhez természetszerűleg elsősorban meg kel szüntetni a rendkívüli költségvetést , a büd­zsét egyensúlyba kell hozniuk Második lépés­ként a Nemzetközi Fizetési Bank (BIZ) segít­ségével konszolidált aranykölcsönt kellene fel­­venniök külföldön, vagy a jegybankokkal hitel­egyezményeket kötniük. Nem szabad el­feledkezni arról sem, hogy a külföldi pénz­piacot, a kereskedelmi ipari érdekeltségeket megnyugtassák, s az utóbbiakat ismét be kell engedniük a spanyol nemzetgazdaság sáncai­ba. Igen valószínű, hogy ezekkel az eszközök­kel a fent jelzett kurzuson relatíve könnyen fogják stabilizálhatni a spanyol valutát, bár ezek az átaaáóap fenyegető politikai moz­galmak nem befolyásolják kedvezőtlenül a gazdaságilag normálisnak tetsző fejlődést. A semleges államok tehát többé-kevésbbé megérezték a nagy depressziót. Viszonylag, mint láttuk, még Svédország maradt a leg­­intaktabb. Egészen különleges a helyzete azon­ban Svájcnak, amely az utóbbi évek folyamán mindinkább a menekülő tőkék gyűjtőhelyévé vált. Már közvetlenül a háború után is meg­történt, hogy aranyparitása a dollár fölé emel­kedett; az 1927 óta folyton emelkedő, a szom­széd államokból kiszivárgó külföldi tőkék is­mét túl nagy keresletet provokáltak svájci frankban. 1927-től 1929-ig — a Frankfurter Zeitung által közölt adatok szerint — a nycle nagy svájci bankháznál — Zürich, Basel és Genf székhellyel — a külföldi hitelező kon­tól közel egyharmaddal — 2871 millió frank­ról 3763 millióra, a pénztári jegyek és köte­lezvények pedi­g na nayobb arányban, 1044- ről 1564 millióra emelkedtek ! Tekintettel a­rra, hoy a svájci bankok rendkívül alacsony kamatot térítenek —­­/1—2 százalékot — még ha ezek a nagyrészt Németországból, Ausztriából, de, szégyenünkre legyen mondva, Magyarországból is odamenekülő tőkék fo­lyószámlán kív­ü­l értékpapírokban keresnek elhelyezést, igen könnyen bekövetkezhetik, hogy az ottani viszonyok megjavulásával igen nagy összegek fognak éppen olyan gyorsan, mint ahogyan jöttek — tömegjelenségként — ismét visszasietni hazájukba. Amennyire erősíti ma Svájc vanitáris és pénzügyi hely­zetét a tőkeimmigráció, olyan hirtelen ve­szedelmet hozhat Svájcra, önhibáján kívül, ezeknek az összegeknek felmondása, a svájci papírok piacravetése és az összegek pánik­szerű kivonulása. Svájci tőkéseknek már most fejtörést okoz a probléma; egyrészt külföldi elhelyezésekkel, másrészt pl. német papíroknak a vásárlásával igyekeznek már ma ellensúlyozni a kedvezőtlen hatásokat, amelyektől félnek. Mindnyájan emlékezünk a zürichi valuta­­kurzusra, amely hosszú éveken át nemcsak pénzünknek értékváltozásait, hanem az orosz magyar üzleti életet, sőt a többi középeurópai államok gazdasági és pénzügyi viszonylatait is befolyásolta. Ennek a zürichi árfolyamnak a jelentősége a kommunizmus utáni időkben kez­dett kifejlődni, amikor a tőzsdén a valuta­spekuláció, ha kis mértékben is, megindult és amikor még nem volt más piac, mint Zürich, ahol az osztrák-magyar koronát jegyezték. Ennek az árfolyamnak első közlése körülbelül 11—11.30 órakor érkezett a­ budapesti tőzs­dére s alakulása nem egyedül a napi valuta­­spekuláció ■ irányát határozta meg,­ hanem az értékpapírspeku­lációra is döntően­ hatott. ■... A zürichi árfolyam­ jelentősége, tudjuk, az in­flációs idők alatt szinte a tragikumig foko­zódott és a zürichi árfolyam változásait foly­tonos zökkenésekben megérezte az egész or­szág gazdasági és pénügyi élete. Egészen a Magyar Nemzeti Bank működésének megkez­déséig a naponta többször beérkező „Zürich** volt a helyzet fokmérője, így az inflációs idők maradványa az a sok tekintetben sajnálatos, sok tekintetben, tudatlanságra alapított tünet, hogy „Zürichiek** Budapesten még ma is kü­lönös fontosságot tulajdonítanak. Ennél a „fontosságnál" fogva érdemes kö­zelebbről megvizsgálnunk, mi is az a zürichi árfolyam. Hiszen Zürichben tőzsde egyáltalá­ban nincs és így az, amit „Zürichnek** neve­zünk, tulajdonképpen nem egyéb, mint a ban­kok egymásközti árfolyambecslései, amelyek­től gyakran egészen eltérő árfolyamokon ad­nak és vesznek devizákat. Már­pedig a Nem­zeti Bank megalapításával és valutáik stabili­­zációsával a spekuláció szükségképpen meg­szűnt, mert hiszen a Bank kötelessége, hogy jegyeinek értékállandóságát biztosítsa; az arany­pontok közötti csekély változások pedig már nem nyújtanak az elkényeztetett valuta- Ménákna­k elegendő ingert. A zürichi „jegyzés** tehát ma már semmiféle befolyást nem gyako­rolhat valutánk értékállandóságára. Azonban Zarieknek időközben más szerep jutott osztályrészül és ennek az új szerepnek nem kellő ismerete, egyáltalában a nemzetközi valutaviszonyokban való járatlanság, az aranypont fluktuációinak nem ismerése, okozza, hogy­"Zü­rich" még ma is fétis, s anélkül, hogy a­­Zürich mögött lévő összefüggésekről tudo­mást vennénk sokan, akiknek pedig a hivatal­lal járó észnél fogva tudniok kellene, mi a tény­leges helyzet, megrémülnek olyan fluktuációk láttán, amelyek okai nem a magyar pengő helyzetében keresendők, hanem a nemzetközi tőkemozgalmakban és egyéb valutáris okok­ban. Zürich az utóbbi években, mint ezt fen­tebb is jeleztem, a középeurópai országokból menekülő tőkék főgyűjtőhelyévé vált. A svájci frank ennek eredményeképp természetesen rendkívül szilárd lett, úgy hogy pl. a dollár, melynek aranyparitása (106 dollár egy kilo 518.26 svájci frank, 515.15-re, a márka a 123.45-ös paritással szemben 122.57-re ment vissza, így tehát igen természetes, hogy a pengő, illetve a budapesti kifizetés is megfe­lelően franzuál. Az emberek — politikusok, sőt üzletemberek is — azt már nem veszik észre, hogy a pengő visszaesése nem is olyan erős, mint a dolláré. Nálunk mégis mindenki a­nél­kül, hogy egy pillanatra is arra gondolna, hogy a svájci frank rendkívüli szilárdsága az összes valuták­val szemben majdnem egyformán érvényesül, csak mintegy elbűvölten, a zürichi pengélárfolyamot nézi, amiből azután a pesszi­mizmus tápot merít és ostoba következtetése­ket von. Azt hiszem, érdemes volt pár szóban rámutatnom erre a körülményre, amelyből üz­letembereink és gazdáink egyaránt tanulságot meríthetnek. Újévi üdvözlések Az újév alkalmából csütörtökön délben ti­zenkét órakor ünnepies fogadás lesz a Várban. Nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzó előtt megjelennek a budapesti követségek ve­zetői, a kormány részéről pedig Károlyi Gyula gróf külügyminiszter vesz részt a foga­dáson. Angelo Rotta pápai Irinerus fogja üd­vözölni a magyar államfőt, aki válaszol az üd­vözlésre. A kormány Budapesten időző tagjai is tisztelegnek újév napján a kormányzónál, valamint a főváros küldöttsége. A különböz hatóságok vezetői és közéleti előkelőségek pedig a kormányzóságon kitett ív aláírásával fejezik ki jókívánságaikat. A miniszterelnökségen az újév napján nem lesz hivatalos üdvözlés. A képviselőház és felsőház tagjai a miniszterelnöki fogadószobá­ban kitett ívet írják alá. Az egységes párt január 15-iki értekezletén fogják üdvözölni a miniszterelnököt és a kor­mány tagjait az újév alkalmából, míg a ke­resztény párt csütörtökön délután hat órakor tartandó értekezletén Czettler Jenő fogja Zichy János grófot, a párt elnökét üdvözölni. Az újévi üdvözlések a városházán január 1-én, csütörtökön délelőtt a következő sorrend­ben történnek: Ripka Ferenc dr. főpolgár­mestert délelőtt tíz órakor üdvözli az Egysé­ges Községi Polgári Párt küldöttsége, majd a tisztviselői és egyéb küldöttségeket fogadja a főpolgármester, 11 órakor pedig lakásán kö­szöntik az egyéb társadalmi egyesületek, a Budai Társaskör és több más intézmény. Sipőcs Jenő dr. polgármestert 11 órakor keresi fel a Keresztény Községi Párt küldött­sége, majd a tanítóság, a tisztviselői kar, a Dalos Szövetség és a különböző társadalmi egyesületek küldöttségei járulnak újévi kö­szöntésre. Hagyományos szokás szerint újév napján küldöttségben tiszteleg a székesfőváros az államfő előtt is, hogy kifejezze Budapest né­pének szeretetteljes szerencsekívánatait. A kor­mányzó egy órakor fogadja a főváros küldött­ségét, amelyet Ripka Ferenc dr. főpolgármes­ter és Sipőcs Jenő dr. polgármester vezetnek. A küldöttség tagjai Buláth János és Berczek­ Jenő' alpolgármesterek' és'az egyes pártok ré­széről Lázár Ferenc, Gaál Vilmos, Recsey Antal, Csilléry Béla és Hann Arnold lesznek. A Magyar Újságírók Egyesülete és­ az Otthon Írók és Hírlapírely Köre táviratot intéztek elnökükhöz, Márkus Miksa udvari tanácsoshoz, akivel szemben az újév­­alkal­méból meleg együttérzésüknek és bizalmuk­nak adnak kifejezést­. Bizakodással mine­v az újév elé, — mondják — „bármit köztes is a sors számunkra, mert bízunk Benned, bízunk baráti jobbodban, bízunk az annyi­szor tapasztalt megértő szívedben.** Márkus Miksa válaszában azt mondja, hogy Rákosi Jenő szobrának leleplezésével záródott le a magyar újságírókra az elmúlt esztendő s az ő szellemében tekintenek a bekövetkező év elé is. A magyar újságíró azt vallja, hogy sorsa összeforrott­ az országéval s a maga baján és gondján elsősorban úgy kíván­­segí­teni, hogy minden erejével Magyarország igazáért harcolt. .Végül köszönetet mond az újságírók bizalmáért. • Az újév alkalmából a budapesti két pro­testáns püspök, Raffay Sándor dr. és Ra­vasz László dr. előtt megjelennek híveik, hogy őket üdvözöljék. Raffay Sándor dr. evangélikus püspököt újév napján déli fél­­egy órakor a sütő utcai leánykorillam dísz­termében az egyházi és egyh­áztársadalmi in­tézmények nevében Pekár Gyula dr. r.v. mi­niszter, a Luthor-Társaság és a Petőfi-Tár­­saság elnöke köszönti, Ravasz László dr. re­formátus püspököt pedig pénteken déli 12 órakor a Budapesti Református Lelkészek Társasága keresi föl s az­ ünnepi szónok Szabó Imre budapest-fasori lelkész lesz. msm A világválság hullámai írta Orók­ai György i.e. 1931. JANUÁR 1, CSÜTÖRTÖK Az angolok nemzetközi bírós­ág elé viszik franciaországi követelé­­ket LONDON, dec. 31. A Daily Teleegraph párizsi értesülése szerint az angol kormány a haditeölefon valorizálás ügyében Franciaországhoz intézett jegyzékében azt az­ eltökélt szándékát hangoztatja, hogy igényeit szükség esetén nemzetközi döntőbíró­ság útján érvényesíti A lap diplomáciai leve­lezője 50 millió fontra becsüli a francia hadi­­kölcsönökbe befektetett angol tőkét, ennek az összegnek négyötöd része azonban a franknak alacsony árfolyamon történt stabilizálása kö­vetkeztében elveszett

Next