Budapesti Hírlap, 1931. január (51. évfolyam, 1–25. szám)
1931-01-01 / 1. szám
ilyen természetű feszültségeknek örülni, sőt melegen óhajtjuk azok megszűnését, mert az én meggyőződésem szerint, nekünk keresnünk kell a Franciaországgal való jó egyetértés megerősödésének utalt. Nincs is ennek egyetlen akadálya sem köztünk és Franciaország között. Egyedül azok a nehézségek, melyek a kisantant államaival szemben természetszerűleg fennforognak és amelyeket a kisantant államok magatartása szükséges mértéken felül még súlyosbít, okozhatnak nehézséget. Az Ausztriával folytatott tárgyalások áttörhetik a trianoni gyűrűt Külpolitikánk és az ország konszolidációja világpolitika mérte Ezután így folytatta Apponyi Albert: — Rendkívül nagy megelégedést váltott ki az a benyomás, amely szerint a miniszterelnök berlini látogatása megnyitotta a gazdasági közeledésinek útját Németország felé, ami ha megvalósul, a kívánatos mértékben, kiegészítené azt a közeledést, amely Ausztriával létesülőben van és amely áttöri, egyelőre gazdasági, de talán egyéb vonatkozásokban is azt a gyűrűt, amelybe a trianoni szerződés Magyarországot bezárni akarta. — Külpolitikailag a magunk részéről is teljesen aláírhatjuk azt, amit a német Centrumpárt nagynevű vezére, Kaas prelátus e napokban mondott: hogy tudniillik Németországnak vannak a háború többi legyőzött nemzeteivel párhuzamos érdekei, különösen a leszerelési és kisebbségi kérdésekben, de az általános revíziós törekvés tekintetében is, azonban mégis fenn kel tartania külpolitikai akciójának teljes önállóságát. Ránk nézve ez talán fokozottan áll, mert kis nemzeteknek külpolitikája nehezebb és kényesebb probléma, mint a nagyoké, mely utóbbiak, bármilyen legyen pillanatnyi helyzetük, nagy anyagi súlyt dobhatnak gelre. Mohar József dr. Végül megkérdeztük Apponyi Albert grófot, hogy véleménye szerint milyen hatással volt külpolitikánk kialakulására az ország helyzetének megszilárdítása és általában az eddig elért eredményekre az a tény, hogy tíz esztendő óta az ország viszonyai konszolidáidtak és azokat belpolitikai krízisek nem veszélyeztették. Apponyi Albert erre a kérdésre válaszolva, rámutatott arra, hogy az a tény, hogy Magyarországon az állami rend fenntartása évek óta biztosított és hogy egy kormányzati irány folytonos krízisek elkerülésével fenn tudja magát tartani s ezzel bizonyos állandóságot létesít a közállapotokban, hogy továbbá sikerült a pénzügyi egyensúlyt és pénzünk bonitását helyreállítani, tagadhatatlanul hozzájárult Magyarország súlyánál emeléséhez. Ezeknek az eredményeknek a fenntartása azonban szerinte attól függ, hogy sikerül-e a gazdasági romlást s ebből a pénzügyi egyensúlyra háruló veszélyt elhárítani, másfelől pedig attól, hogy a kormányzat állandósága organikus alapokon nyugodjék. — Mert a kormányzat állandósága — fejezte be nyilatkozatát Apponyi Albert — csak akkor jelent konszolidációt, ha ilyen alapokon nyugszik. Hogy azokat kiépíthesse: ez az én legmelegebb óhajtásom. Madrid és Zürich - Spanyolország pénzügyileg,ésgazdaságilag tényleg sok tekintetben egészen meglepő és nehezen megmagyarázható képet nyújt. A többi semlegeshez hasonlóan, mint háborús szállító, a közvetítő kereskedelem egyik székhelye, a nagy világküzdelem alatt óriási lendületet vett. A pezeta a háború végén s egy ideig a háború után is az aranyparitás fölé emelkedett, éppúgy, mint egy ideig a svájci franknak ázsiója volt az arannyal szemben. A Spanyol Jegybank ma is egyikeaz aranyban leggazdagabb jegykibocsátó intézeteknek, hiszen még a legutóbbi valutaesés előtt 2,148 millió aranypezeta értékű nemes sárga fémet mutatott ki. Ezzel szemben tudvalevő, hogy a pezeta évek óta állandóan esik és a nemzetközi spekulációnak még ma is legkedveltebb tárgya. A mélyponton, amelyet a pezeta elért, aranyértékének felét tette ki. Legmagasabb értéke pedig, melyet az utóbbi hónapok alatt sikerült tartani, aranyértékének körülbelül 60 százalékának felelt meg. Az elmúlt hetek forradalmi híreire Zürichben leesett a pezeta oly módon,hogy 100 pezetáért már csak 51,25 frankot adtak. Minden iyen depresszió alkalmával természetesen fogy a jegybank aranykincse és így a spanyol valuta bizonyos mértékig martaléka a spekulációnak, bár kétségtelenül vannak pénzügyi és gazdaságpolitikai oka is a pezeta elértéktelenedésének. Hiszen egészen meglepő, hogy mia a két és félmilliárdnyi aranyfedezetet tekintetbe vesszük, akkor a pezeta mai, körülbelül 55 százalékos árfolyama mellett a 4361 millió papírpezetát kitevő bankjegyforgalom több, mint97 százalékig van tisztán arannyal fedezve. Ezért látszik ezeknek az adatoknak világánál a spanyol valuta állandó süllyedése érthetetlennek és azt kellene gondolnunk, hogy a pezeta stabilizálása — legalább is valutáris szempontból — nem kerülne különös erőfeszítésbe. A pezeta esésének három oka volt: a háború után a kivitel rohamos csökkenése, amely a kereskedelmi s ennélfogva a pénzügyi mérleget borította fel; a diktatúra gazdasági politikája, amely a korlátoltságig túlzott nacionalizmussal a külföldi tőke üldözésében élte ki magát és különböző monopólimok (mint például a petroleum-monopólium) felér'/ jával a világkoncernek ellenségeskedését vonta magára; a diktatúra pénzügyi politikája, mely, hogy az országban tűnő népszerűségét fenntartsa, állandó és nem mindig hasznos invesztíciókkal terhelte meg a költségvetést, így ügyes, bár kissé átlátszó manőverje volt az, hogy a rendes költségvetést egyensúlyban tartotta, a befektetéseket pedig az úgynevezett „rendkívüli" költségvetésbe tolta át és nagyrészt kölcsönökből fedezte. A marokkói hadjárat, útépítések — talán egész Európa legjobb autóútjai Spanyolországban vannak — és az 1929-ban rendezett két világkiállítás, Barcelonában és Sevillában, adták meg a kegyelemdöfést a spanyol államháztartásnak. A belső zavargásoktól eltekintve, amelyek a politikai nyugtalansággal, sőt a monarchia elleni elégedetlenséggel talán éppen annyira függenek össze, mint gazdasági okokkal, így a munkanélküliség növekedésével, a pezeta stabilitásának kérdése a legégetőbb problémák egyike, amellyel minden rezsimnek meg fog kelleni küzdenie. Nehéz arra a kérdésre felelni, várjon a nagy aranykincsre való tekintettel, miért nem kísérelték meg már hamarabb a stabilizálást azon az árfolyamon, amelyet sikerült elég hosszú ideig tartani s amelyet feisebb-nagyobb áldozattal mindig el tudnak érni: 60 svájci frank a 100 pezet a kurzuson? Komoly pénzügyi szaklapok állítják, hogy egyik akadálya ennek a kihalgóbüszkeség: a spanyolok nem tűrhetik, hogy valutájukat diszázsióval állandósítsák. Nincs kizárva, hogy ennek a pszichológiai körülménynek éppannyi hatása volt a spanyol kormányok és a Spanyol Jegybank pénzügyi politikájára, mint ahogy a valuta esésének egyik fo oka lélektani körülményeikben, a megrendült bizalomban és ennek a spekulációra gyakorolt csábító hatásában keresendő. Valamivel valószínűbb indoka a stabilizációtól való vonakodásnak az, hogy a depreciált, aranyértékének meg nem felelő pénz természetszerűleg fejleszti az exportot. Hiszen az utóbbi éveikben a spanyol gyümölcs — narancs, citrom, banán — igen sok piacon elfoglalta az olasz származású gyümölcs helyét, amit össz is a vanitáris diszázsió, tehát olcsóbb termelés határnak köszönhetnek. Ha a belső politikai nehézségeket tényleg sikerül a kormánynak legyőznie, akkor akár még ennek a mai rezsimnek, akár, a közeljövőre beígért választások után az új kormányzatnak egyik legelső teendője kell, hogy legyen, a pezeta stabilizálása, új értékének megállapítása és állandóságának biztosítása. Ehhez természetszerűleg elsősorban meg kel szüntetni a rendkívüli költségvetést , a büdzsét egyensúlyba kell hozniuk Második lépésként a Nemzetközi Fizetési Bank (BIZ) segítségével konszolidált aranykölcsönt kellene felvenniök külföldön, vagy a jegybankokkal hitelegyezményeket kötniük. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a külföldi pénzpiacot, a kereskedelmi ipari érdekeltségeket megnyugtassák, s az utóbbiakat ismét be kell engedniük a spanyol nemzetgazdaság sáncaiba. Igen valószínű, hogy ezekkel az eszközökkel a fent jelzett kurzuson relatíve könnyen fogják stabilizálhatni a spanyol valutát, bár ezek az átaaáóap fenyegető politikai mozgalmak nem befolyásolják kedvezőtlenül a gazdaságilag normálisnak tetsző fejlődést. A semleges államok tehát többé-kevésbbé megérezték a nagy depressziót. Viszonylag, mint láttuk, még Svédország maradt a legintaktabb. Egészen különleges a helyzete azonban Svájcnak, amely az utóbbi évek folyamán mindinkább a menekülő tőkék gyűjtőhelyévé vált. Már közvetlenül a háború után is megtörtént, hogy aranyparitása a dollár fölé emelkedett; az 1927 óta folyton emelkedő, a szomszéd államokból kiszivárgó külföldi tőkék ismét túl nagy keresletet provokáltak svájci frankban. 1927-től 1929-ig — a Frankfurter Zeitung által közölt adatok szerint — a nycle nagy svájci bankháznál — Zürich, Basel és Genf székhellyel — a külföldi hitelező kontól közel egyharmaddal — 2871 millió frankról 3763 millióra, a pénztári jegyek és kötelezvények pedig na nayobb arányban, 1044- ről 1564 millióra emelkedtek ! Tekintettel arra, hoy a svájci bankok rendkívül alacsony kamatot térítenek —/1—2 százalékot — még ha ezek a nagyrészt Németországból, Ausztriából, de, szégyenünkre legyen mondva, Magyarországból is odamenekülő tőkék folyószámlán kívül értékpapírokban keresnek elhelyezést, igen könnyen bekövetkezhetik, hogy az ottani viszonyok megjavulásával igen nagy összegek fognak éppen olyan gyorsan, mint ahogyan jöttek — tömegjelenségként — ismét visszasietni hazájukba. Amennyire erősíti ma Svájc vanitáris és pénzügyi helyzetét a tőkeimmigráció, olyan hirtelen veszedelmet hozhat Svájcra, önhibáján kívül, ezeknek az összegeknek felmondása, a svájci papírok piacravetése és az összegek pánikszerű kivonulása. Svájci tőkéseknek már most fejtörést okoz a probléma; egyrészt külföldi elhelyezésekkel, másrészt pl. német papíroknak a vásárlásával igyekeznek már ma ellensúlyozni a kedvezőtlen hatásokat, amelyektől félnek. Mindnyájan emlékezünk a zürichi valutakurzusra, amely hosszú éveken át nemcsak pénzünknek értékváltozásait, hanem az orosz magyar üzleti életet, sőt a többi középeurópai államok gazdasági és pénzügyi viszonylatait is befolyásolta. Ennek a zürichi árfolyamnak a jelentősége a kommunizmus utáni időkben kezdett kifejlődni, amikor a tőzsdén a valutaspekuláció, ha kis mértékben is, megindult és amikor még nem volt más piac, mint Zürich, ahol az osztrák-magyar koronát jegyezték. Ennek az árfolyamnak első közlése körülbelül 11—11.30 órakor érkezett a budapesti tőzsdére s alakulása nem egyedül a napi valutaspekuláció ■ irányát határozta meg, hanem az értékpapírspekulációra is döntően hatott. ■... A zürichi árfolyam jelentősége, tudjuk, az inflációs idők alatt szinte a tragikumig fokozódott és a zürichi árfolyam változásait folytonos zökkenésekben megérezte az egész ország gazdasági és pénügyi élete. Egészen a Magyar Nemzeti Bank működésének megkezdéséig a naponta többször beérkező „Zürich** volt a helyzet fokmérője, így az inflációs idők maradványa az a sok tekintetben sajnálatos, sok tekintetben, tudatlanságra alapított tünet, hogy „Zürichiek** Budapesten még ma is különös fontosságot tulajdonítanak. Ennél a „fontosságnál" fogva érdemes közelebbről megvizsgálnunk, mi is az a zürichi árfolyam. Hiszen Zürichben tőzsde egyáltalában nincs és így az, amit „Zürichnek** nevezünk, tulajdonképpen nem egyéb, mint a bankok egymásközti árfolyambecslései, amelyektől gyakran egészen eltérő árfolyamokon adnak és vesznek devizákat. Márpedig a Nemzeti Bank megalapításával és valutáik stabilizációsával a spekuláció szükségképpen megszűnt, mert hiszen a Bank kötelessége, hogy jegyeinek értékállandóságát biztosítsa; az aranypontok közötti csekély változások pedig már nem nyújtanak az elkényeztetett valuta- Ménáknak elegendő ingert. A zürichi „jegyzés** tehát ma már semmiféle befolyást nem gyakorolhat valutánk értékállandóságára. Azonban Zarieknek időközben más szerep jutott osztályrészül és ennek az új szerepnek nem kellő ismerete, egyáltalában a nemzetközi valutaviszonyokban való járatlanság, az aranypont fluktuációinak nem ismerése, okozza, hogy"Zürich" még ma is fétis, s anélkül, hogy aZürich mögött lévő összefüggésekről tudomást vennénk sokan, akiknek pedig a hivatallal járó észnél fogva tudniok kellene, mi a tényleges helyzet, megrémülnek olyan fluktuációk láttán, amelyek okai nem a magyar pengő helyzetében keresendők, hanem a nemzetközi tőkemozgalmakban és egyéb valutáris okokban. Zürich az utóbbi években, mint ezt fentebb is jeleztem, a középeurópai országokból menekülő tőkék főgyűjtőhelyévé vált. A svájci frank ennek eredményeképp természetesen rendkívül szilárd lett, úgy hogy pl. a dollár, melynek aranyparitása (106 dollár egy kilo 518.26 svájci frank, 515.15-re, a márka a 123.45-ös paritással szemben 122.57-re ment vissza, így tehát igen természetes, hogy a pengő, illetve a budapesti kifizetés is megfelelően franzuál. Az emberek — politikusok, sőt üzletemberek is — azt már nem veszik észre, hogy a pengő visszaesése nem is olyan erős, mint a dolláré. Nálunk mégis mindenki anélkül, hogy egy pillanatra is arra gondolna, hogy a svájci frank rendkívüli szilárdsága az összes valutákval szemben majdnem egyformán érvényesül, csak mintegy elbűvölten, a zürichi pengélárfolyamot nézi, amiből azután a pesszimizmus tápot merít és ostoba következtetéseket von. Azt hiszem, érdemes volt pár szóban rámutatnom erre a körülményre, amelyből üzletembereink és gazdáink egyaránt tanulságot meríthetnek. Újévi üdvözlések Az újév alkalmából csütörtökön délben tizenkét órakor ünnepies fogadás lesz a Várban. Nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzó előtt megjelennek a budapesti követségek vezetői, a kormány részéről pedig Károlyi Gyula gróf külügyminiszter vesz részt a fogadáson. Angelo Rotta pápai Irinerus fogja üdvözölni a magyar államfőt, aki válaszol az üdvözlésre. A kormány Budapesten időző tagjai is tisztelegnek újév napján a kormányzónál, valamint a főváros küldöttsége. A különböz hatóságok vezetői és közéleti előkelőségek pedig a kormányzóságon kitett ív aláírásával fejezik ki jókívánságaikat. A miniszterelnökségen az újév napján nem lesz hivatalos üdvözlés. A képviselőház és felsőház tagjai a miniszterelnöki fogadószobában kitett ívet írják alá. Az egységes párt január 15-iki értekezletén fogják üdvözölni a miniszterelnököt és a kormány tagjait az újév alkalmából, míg a keresztény párt csütörtökön délután hat órakor tartandó értekezletén Czettler Jenő fogja Zichy János grófot, a párt elnökét üdvözölni. Az újévi üdvözlések a városházán január 1-én, csütörtökön délelőtt a következő sorrendben történnek: Ripka Ferenc dr. főpolgármestert délelőtt tíz órakor üdvözli az Egységes Községi Polgári Párt küldöttsége, majd a tisztviselői és egyéb küldöttségeket fogadja a főpolgármester, 11 órakor pedig lakásán köszöntik az egyéb társadalmi egyesületek, a Budai Társaskör és több más intézmény. Sipőcs Jenő dr. polgármestert 11 órakor keresi fel a Keresztény Községi Párt küldöttsége, majd a tanítóság, a tisztviselői kar, a Dalos Szövetség és a különböző társadalmi egyesületek küldöttségei járulnak újévi köszöntésre. Hagyományos szokás szerint újév napján küldöttségben tiszteleg a székesfőváros az államfő előtt is, hogy kifejezze Budapest népének szeretetteljes szerencsekívánatait. A kormányzó egy órakor fogadja a főváros küldöttségét, amelyet Ripka Ferenc dr. főpolgármester és Sipőcs Jenő dr. polgármester vezetnek. A küldöttség tagjai Buláth János és Berczek Jenő' alpolgármesterek' és'az egyes pártok részéről Lázár Ferenc, Gaál Vilmos, Recsey Antal, Csilléry Béla és Hann Arnold lesznek. A Magyar Újságírók Egyesülete és az Otthon Írók és Hírlapírely Köre táviratot intéztek elnökükhöz, Márkus Miksa udvari tanácsoshoz, akivel szemben az újévalkalméból meleg együttérzésüknek és bizalmuknak adnak kifejezést. Bizakodással minev az újév elé, — mondják — „bármit köztes is a sors számunkra, mert bízunk Benned, bízunk baráti jobbodban, bízunk az annyiszor tapasztalt megértő szívedben.** Márkus Miksa válaszában azt mondja, hogy Rákosi Jenő szobrának leleplezésével záródott le a magyar újságírókra az elmúlt esztendő s az ő szellemében tekintenek a bekövetkező év elé is. A magyar újságíró azt vallja, hogy sorsa összeforrott az országéval s a maga baján és gondján elsősorban úgy kívánsegíteni, hogy minden erejével Magyarország igazáért harcolt. .Végül köszönetet mond az újságírók bizalmáért. • Az újév alkalmából a budapesti két protestáns püspök, Raffay Sándor dr. és Ravasz László dr. előtt megjelennek híveik, hogy őket üdvözöljék. Raffay Sándor dr. evangélikus püspököt újév napján déli félegy órakor a sütő utcai leánykorillam dísztermében az egyházi és egyháztársadalmi intézmények nevében Pekár Gyula dr. r.v. miniszter, a Luthor-Társaság és a Petőfi-Társaság elnöke köszönti, Ravasz László dr. református püspököt pedig pénteken déli 12 órakor a Budapesti Református Lelkészek Társasága keresi föl s az ünnepi szónok Szabó Imre budapest-fasori lelkész lesz. msm A világválság hullámai írta Orókai György i.e. 1931. JANUÁR 1, CSÜTÖRTÖK Az angolok nemzetközi bíróság elé viszik franciaországi követeléket LONDON, dec. 31. A Daily Teleegraph párizsi értesülése szerint az angol kormány a haditeölefon valorizálás ügyében Franciaországhoz intézett jegyzékében azt az eltökélt szándékát hangoztatja, hogy igényeit szükség esetén nemzetközi döntőbíróság útján érvényesíti A lap diplomáciai levelezője 50 millió fontra becsüli a francia hadikölcsönökbe befektetett angol tőkét, ennek az összegnek négyötöd része azonban a franknak alacsony árfolyamon történt stabilizálása következtében elveszett