Budapesti Hírlap, 1931. február (51. évfolyam, 26–48. szám)

1931-02-01 / 26. szám

Í93Í, FEBRUÁR 1, VASÁRNAP 3.H. A német mezőgazdaság talpra állítá­sa írta Martin Schiele a küzélelmezés és a mezőgazdaság birodalmi minisztere Németország mezőgazdasága rendkívül súlyos válsággal küzd. Az országra az álta­lános ny­omorúság legnehezebb időszaka nehezedik. Millió és millió német polgár nyújtja ki kezét az állam felé a testi és szellemi ínség mélyéből. Ilyen példátlan társadalmi és nemzeti szükség idején foko­zott az agrárpolitika jelentősége, mert hi­szen ez van hivatva arra, hogy a nemzet­­gazdaság újra felépítéséhez alapkőül szol­gáljon. Az agrárpolitikát és a közélelmezési po­litikát ma kevésbbé lehet egymástól elvá­lasztani, mint bármikor. Ezt a tényt már Németország általános helyzetének futó képe is megvilágítja. Az elmúlt évben az árukereskedelemnek és az úgynevezett szolgáltatásoknak aktív egyenlege 1,9 mil­liárd birodalmi márkára rúgott. Azonban a jóvátételek és külfölddel szemben fenn­álló kereskedelmi kötelezettségek kamat­szolgálata kereken­­2,9 milliárdot vett igénybe,­­és ennélfogva a­ német, fizetési mérlegnek egy milliárdnyi hiányát csak külföldi hitelből lehetett fedezni. Ha egyszer ezek a k­ül­földi hitelek el­maradnak, — és­­ennek lehetőségét sem politikai, sem közgazdasági szempontból nem tekinthetjük képtelenségnek, — ak­kor a gazdasági szükségesség a birodalom kormányzását egész ridegen az elé a fel­adat elé állítja, hogy a fizetési mérlegnek bevételeit és a kiadásait teljesen a magunk erejéből fedezzük. S akkor az a túlterme­lés, amely a világgazdaságot a mezőgazda­ságnak csaknem minden ágazatában fenye­geti, Németország agrárkülpolitikájával szemben azt a kategórikus imperatívuszt támasztja, hogy a behozatalt szorítsa le a minimumra. A német vámpolitikának és kereskedelmi politikának eme alapvető céljai tekinteté­ben teljesen egyetértek azokkal­ a fejtege­tése­kkel átütelveket erre vonatkozóan Cur­­tius­­miniszter Génfben az európai tanács­kozásnak terjesztett elő. Curtius miniszter ott kijelentette, hogy Németország,­­ame­lyet féloldalú fizetési kötelezettségekkel terheltek meg, kénytelen kivitelét fokozni és behozatalát­­ apasztani. A behozatal apasztásának céljaira pedig egyáltalában nincs más mód, mint az, hogy hazai ter­melésünket növeljük, legelsősorban a me­zőgazdaság terén, a behozatalban pedig a nélkülözhető javakat a lehetőségig korlá­tozzuk. . Ha a német agrárpolitikai hazai felada­tainak súlyát helyesen ítéljük meg, akkor az agrárvámokat feltétlenül a rend biztosí­tékainak kell tekintenünk abban a mostani pillanatban, amelyben a német mezőgazda­ságnak új, tartós és a­ viharokkal is dacoló alapokon való újjáépítését meg kell kezde­nünk. Sohasem titkolta el, hogy nem­ tartom szerencsésnek azt­ a rendszert, amely ma a fennálló szerződések szerint az általános vámpolitikába az agrárvámok politikáját beleilleszti­ .Szükségesnek látom, hogy et­től a politikától eltérjünk, azonban viszont véleményem szerint éppen a­ mostani vál­ság általános voltából következik, hogy óvatosan nyúljunk hozzá fennálló kereske­delmi szerződéseinkhez. Felfogásom sze­rint Németországnak a közeli­ jövőben a tárgyalásoknak ugyanazt a menetét kell követnie, mint amelyet Finnország eseté­ben választott s amelyre már iparcikkei­nek- egész­ sora miatt is feltétlenül- szük­sége van. Németország gazdasági egyensúlyát az utolsó két évtized alatt politikai és gazda­sági fejlemények világszerte szétzúzták. Ennek helyreállítását­ a mai gazdasági és­­hatalompolitikai erőviszonyok között el sem képzelhetjük anélkül, hogy itthon, ha­zánkban termelőerőinket a végsőkig meg ne feszítenék. Azok az erőforrások, ame­lyek a német mezőgazdaságban termelési lehetőségekként ott lappanganak, hatalmas nemzetgazdasági tartalékot rejtenek má­giáiban. Keserű szükségszerűség, hogy végre a külföld is belássa: Németországban a munkanélküliség között és az agrárvál­ság között közvetlen okozati, kapcsolat áll fenn s hogy a munkanélküliség rendszeres leküzdéséhez elsősorban a német mezőgaz­daság elpusztított termelési és jövedelmi viszonyainak helyreállítására­­ van szük­ség.­ Ezzel pedig a falvakból való menekülés népességi és szociálpolitikai viszonyai a lehető legszorosabban összefüggenek. Az agrárválság tovább folytatódása a vidék további elnéptelenedését, s a munkanélküli tömegeknek és a tömegek nyomorának nö­vekedését jelenti a nagyvárosokban. Ez az oka annak, hogy szememben az agrárpoli­tika a német mezőgazdaság mai állapota mellett egyben elsőrendű társadalompoliti­kai és állampolitikai követelmény is. (Copyright la Cmtitiei Maier Presse, Wienst, Bill., Friedertm.) .Sokáig járt ide, oda, kimérte az irányt és a távolságot... Hirtelen lehajolt és a fatorzsák között megpillantotta a mada­rat. A halott pipiske meg volt dermedve már, körülötte szétfújta a tollakat a szél... Tenyerébe emelte a hideg testet. — Szegényke, szólt hangosan és izgalma csillapodni kezdett. Elővette kését, és le­térdepelt a földre. Mély gödröt kapart a parlagra, belefektette a madarat, majd ismét felemelkedett.... — Megöltem ... suttogott maga elé .... Ekkor már egészen kitisztult az égbolt. Nyoma sem volt a ködnek, csillagok szik­ráztak a végtelen magasban. Szétnézett és most már teljesen tájéko­zódott. Oldalt keskeny erdősáv mutatta a biztos irányt. A mellett kell bekanyarodni. Jobbkéz felől van a temető ... — Temető ... döbbent meg Dobóczki és valami ellenállhatatlan belső kényszernek engedve, sebes lépésekkel nekiindult. Odaérve, bekanyarodott a helység sö­vénnyel kerített kis temetőjébe. A sírkert üres volt már, csak a koszorús, csokrok, virágok özöne tarkált a hantokon. Tövig leégett gyertyacsonkok, szalagok, koszo­rúk, ahogy itthagyták az, élők a kegyelet virágait és lépéseik nyomát a szűk utak porában. Elbotorkált a keresztek között az elha­gyatott hanthoz, amelyre fehérmárvány obeliszket emeltetett akkor... A kőbe ez volt belevésve:... Dobóczki Pálnné... Élt 24 évet... — Pipisk ... Pipiske ... Lerogyott a sírra és mélységesen mély, igaz bűnbánattal sokáig zokogott, keser­vesen... Egy osztrák lap híre Vienne követ látogatásáról BÉCSI, jan. 31. A Deutsckest­ K­renskVeihe Tageszeitling sze­­rint a budapesti francia követ látogatása Bethlen gróf miniszterelnöknél Franciaország demarsénak tekinthető Bethlen gróf bécsi uta­zása miatt, amely demars Franciaországnak a revíziós blokk megalakulásától való félelme folytán történt. A lap ezután a következőket írja: Nem titok, hogy Franciaország Bethlen gróf bécsi útját úgy fogta fel, mint politikai sakk­­húzást saját maga és szövetségestársai, a kis­­antant-államok ellen. Noha Bethlen gróf is­mételten hangsúlyozta, hogy utazása semmi­féle idegen hatalom ellen nem irányul, a francia kormány mégis szükségesnek látta, hogy Budapesten lépéseket tegyen. Ez természetesem egészen hihetetlen eset, mert bár a legyőzött államokat sok joguktól megfosztották, politikai működésük amveré vdtma érintetlen maradt. Mindenesetre egé­szen közömbös, hogyan gondolkozik Francia­­ország Európa legújabb fejlődéséről és közöm­bös az is, vájjon Ausztria megérzi-e az új idők szelét és politikai hajójának vitorláit annak irányába fordítja-e. * A Magyar Távirati Iroda jelenti: Egyes lapok és hírügynökségek olyan híreszteléseket közöltek, mintha a­ budapesti francia követ l­övet diplomáciai lépéseket tett volna Bethlen István gróf miniszterelnök legutóbbi bécsi út­­jával kapcsolatban. Ezzel szemben illetékes he­lyen határososan megállapítják, hogy ezek a híresztelések minden alapot nélkülöznel­. Illetékes körök óvatosságra intik a magyar közvéleményt az ilyen nyilván tendenciá­s hírekkel szembat, amelyek rosszakaratú szén­­remek aj­kaszás­b­ó­l keletkeznek. . Me­sek» népszámlálás lengyelellenes atrocitásai PRÁGA jan. 31. A Bohémia közli Cseh-Szlovákia lengyel politikai köreinek a Cseh-Szilézia lengyel lakosságával szemben a népszámlálás alkal­mával gyakorolt mesterkedésekről szóló jelen­tését E szerint a belügyminisztérium által a sziléziai kerületi hatóságok számára kibocsá­tott rendelet azt az utasítást tartalmazta, hogy a népszámlálási biztosok fogadják el a nemzetiség meghatározására a slonzák (szilé­ziai) megjelölést. Számlálóbiztosokká termé­szetesen cseh nemzetiségűeket neveztek ki. Ezek a számlálóbiztosok a gyakorlatban úgy alkalmazták az utasítást, amely szerint meg­engedhető a nemzetiségnek afewaart-ként való megelölése, hogy mindenkit, aki Sziléziában született, kényszerülnek arra, hogy sziléziai nemzetiségűnek vallja magát. Aki ennek ellenére lengyel nemzetiségűnek vallotta magát, azt beidézték a­­ kerületi ható­ságra, ahol szabályos nyelvtani vizsgálatnak vetették alá.­ Minthogy a sziléziai lengyel nyelvjárás az irodalmi nyelvvel szemben bi­zonyos eltéréseket mutat, ezt a cseh-szlovák számlálóbiztosok annak a megállapításait használták fel, hogy az illető nem lengyel és legfeljebb sziléziai illetőségűnek jegyez­heti be. ­. Változások a népjóléti minisztériumban Ernszt­ó Sándor népjóléti­ miniszter a ro­­­­kan­telátási főosztály, továbbá a­ tisztviselői betegellátási alap vezetésére­ megbízott An­gyal Kálmán miniszteri tanácsost ezeknek az ügyosztályoknak a vezetésétől felmentette és a rokkant­ellátási osztály vezetésével Ahsbahs Sándor lovag miniszteri osztálytanácsost, a tisztviselői betegellátási alap vettesével pe­dig Henzeg Jenő miniszter­ osztálytanácsost bízta­­ meg. Peyer Károly ügye a mentelmi bizottság előtt . A k­épviselőház mentelmi bizottsága február 4-én délelőtt 11 órakor ülést tart, amelyen Kis­­k­os István mentelmi ügyével foglalkozik, majd Peyer Károly ügyét tárgyalja, akit a házszabá­lyok 193. paragrafusa értelmében utasított a Ház a mentelmi bizottság elé. A képviselőim pénzügyi és közigazgatási bi­zottsága február 4-én, szerdán délután hat­­­ órakor együttes ülést tart, amelyen a pénzügy­miniszternek az állam­i egyenes adókról szóló hivatalos összeállítását tárgyalja. A képviselőház földmiv­ésügyi, igazságügyi és pénzügyi, bizottsága február 4-én, szerdán , délután a pénzügyi és köigazgatási bizottság ülésének befejezése után együttes ülést tart, amelyen a­ mezőgazdasági hitel megszerzését könnyítő egyes rendelkezésekről szóló 1925. évi XV. t.tc. alapján benyújtott pénzügyminiszteri jelentést tárgyalja. A váci választás Tóéról jelentik: A február 5-iki képviselő­­választási biztosa Csonka Antal most hirdette­­ki döntését az­ ajánlások felett K­o­ris­­ Gyul­a államtitkárnak 4753 aláírását,­­Üzente­­József­nek 589 aláírását fogadta el, úgy hogy az utób­binak 411 aláírást még pótolnia kell, Báthory József dr.-nak 572 aláírását fogadta el, pó­tolnia kell 428-at. Ezt a pótlást a két utóbbi­­­­nak hétfőn,­ február 2-án reggel 6 óráig kell be­adnia. Példátlan siker jegyében folyik Szénás­ Sándor selyemmaraii alvására melynek oka ... a hihetetlen olcsó árak és a legjobb minőségek IV., Bécsi­ utca 5, a Beász Ferenc­ utca sarkán....

Next