Budapesti Hírlap, 1931. március (51. évfolyam, 49–73. szám)
1931-03-17 / 62. szám
TMÍT, MÁRCIUS 17. KEDD Szigorúan bizalmas Sejtettem már akkor, mikor kezet fogott a szakácsaiéval, mikor beült az iskolapadba, a gyerekek közé és mikor helyet foglalt a gyapjúzsákon. Fokozódott bennem a gyanú, mikor értesültem, hogy Londonban és Berlinben a tömeg nem megy le a nyakáról egy pillanatra sem, hogy valósággal ostrom alatt tartja a kíváncsiskodásával és hogy rajong, sőt őrjöng érte. Mikor pedig azt olvastam róla, hogy naponként tíz kiló levelet kap, amire nemcsak hogy nem válaszol, de amit el sem olvas, akkor már tudtam, hogy nekem viszont mindezt azért kell elolvasnom, hogy megtanuljam, mi a kötelességem, mint budapesti tömegnek arra az esetre, ha Chaplin ide jön, ha nem akarom, hogy elmaradjak a művelt nyugat mögött. Mert mindezt nem is azért írják, mert valóban érdekli a közönséget, hanem hogy elhitessék a közönséggel, hogy ez őt érdekli. Ügyes reklám és különösen ügyes benne az, hogy olyan jelentéktelen dolgokat jegyez föl, amiknek csak az ad súlyt, ha nagyon nagy, legalább is Göthe János Farkast megközelítő nagy emberekről jegyzik föl őket. De reklámnak éppen ez a jó, mert a közönségben azt a hitet kelti, hogy nagy ember lehet, akiről ilyesmiket följegyeznek, így adnak neki súlyt a jelentéktelen dolgok, amiknek aztán ő ad súlyt, a közönség előtt. Ez perpetuum mobile. Ki van találva ! Ez azonban nem baj. Hiszen, ha túlzott és ízléstelen is a reklám, ha túl is lő a célon, nem von le semmit a jól megérdemelt népszerűségéből ennek a kitűnő filmkomikusnak. A baj másutt van! Nem abban, hogy tegnap már elutazott Berlinből Bécsbe és hogy valószínűen hozzánk is el fog jönni. Ez se baj. Hadd jöjjön, ha kedve van. A ráérek itt is őrjöngeni fognak érte. A baj az, hogy ezzel az őrjöngéssel körülbelül vége is van az egész dolognak. Chaplin ezt az őrjöngést kapja — a múltak jutalmául. A tömeg lelkesedését, a népszerűség diadalmenetét, ami úgy fest, mintha a ma művészének szólna, pedig a tegnap emberét illeti. Mert bizony a közkedvelt, lelkifurdalással ezerszer kiröhögött és éppen azért szívünkbe zárt, kispálcás, lúdtalpé, balkezes és peches, de mégis mindig talpára eső. Chaplin-figurával az a baj, hogy a műfaj, amiből fakadt, a némafilm, a múlté — és bizony azé a Chaplin-figura is. Kiélte magát, akár egy népszerű sláger. Elkopott a folytonos ismétlésben és unalmassá vált. Új életet csak az adhatna neki, ha megszólalna. Ez a magyarázata annak, hogy az eleven Chaplin most van népszerűsége tetőfokán, mert hangot várnak tőle. És az a baj, hogy maga Chaplin ezt még nem tudja. Vagy tudja? És éppen azért toldja meg személyes megjelenésével és próbálja szenzációvá fokozni új némafilmjének megjelenését? Rossz politika! Rossz reklám! Jobb lenne a vásznon beszélni és egészségesebb népszerűség lenne, ha a tömegek nem a szállodát ostromolnák, ahol lakik, hanem a mozit, ahol a filmjét pergetik. Chaplin azonban a vásznon nem beszél. Nem beszél semmi pénzért, hanem pénzt és fáradságot nem kímélve, ragaszkodik hozzá, hogy föltámassza a némafilmet. De hogy keljen új életre egy figura régi népszerűségéből egy népszerűségét vesztett műfaj, csak azért, hogy népszerűsítse a figurát? Ez megint a perpetuum mobile. A vámpír, amelyik abból akar megélni, hogy a saját vérét szívja. Ebbe minden vámpír belehal. És ebbe a kísérletbe belehal a Chaplinfigura is. Mert ez a figura annyira mai, hogy nem élhet a tegnap, eszközeivel. A néma film, a tegnapé. Ezt már a Chaplin zsenije sem támaszthatja föl, mert a néma film nem művészet, csak technika. A Chaplin művészete állítja a maga szolgálatába az új technikát. Szólaljon meg! B. H. Vagy azért nem szólal meg, mert nem tud? Mert a némafilmmel szervesen össze van forrva az egész figura és e nélkül meg sem született volna soha? Akkor baj van magával a Chaplin művészetével is! Mert amíg csak a gép nem tud beszélni, addig a művész lehet tökéletes,• de ha a gép már tud beszélni, a művész ellenben nem, akkor . . . hát bizony akkor . . . Na, de ne feszegessük a dolgot ennnyire, mert hátha kiderül, hogy Chaplin tud beszélni és megszólal végre? Akkor nem szóltam semmit ! Schreiber Tamás hétfőn egy albertfalvai ismerősénél járt „Nem én vagyok a tettese” — mondta Schreiiber, aki a látogatás után megszökött A rendőrség és csendőrség szaítóvadászata Négy napja már, hogy a rendőrség eljutott az első nyomhoz, amely azt mutatta, hogy Jörgy Mária gyilkosa Schreiber Tamás József, a rovott múltú csaló, okirathamisító, szélhámos. Azóta lázas hajtóvadászat folyik utána. A detektívek tűvé tették érte a várost, a rádió pedig cser irányba vitte szét vidékre és külföldre a körözést, amelyben a budapesti rendőrség azt kérte, hogy a hatóságok nyomozzanak utána és tartóztassák le. A detektívek rajokban járják a várost, az ország különböző pontjairól egyre-másra érkeznek a bejelentések, hogy majd itt, majd ott láttak egy Schreiberhez hasonló külsejű férfit, eddig azonban hiábavaló volt a detektív járás, a Schreibernek vélt emberekről is kiderült, hogy nem azonosak vele és a gyilkossággal gyanúsított szélhámos eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A rendőrség összeállította Schreiber ismerőseinek a névsorát. Száznál is több azoknak a száma, akiket kihallgattak, de egyik se tudott olyan adatot szolgáltatni, amely előbbrevitte volna a nyomozást. A detektívek egymásután térnek vissza a főkapitányságra, hogy jelentést tegyenek munkájukról, de valamennyien csak azt tudják jelenteni, hogy nem találják Schreibert. A Budapesten folytatott hajsza természetesen változatlan eréllyel folyik tovább, de a rendőrségen az a feltevés kezd kialakulni, hogy Schreiber Tamás József már nincsen Budapesten. Aighanem vidéken bujkál, de még valószínűbb, hogy sikerült neki átjutni a határon. Nagy Máriának minden holmija eltűnt. Mint megírtuk, a holmijai között volt egy bunda és több ruha. Ezeket a ruhákat már nem találták meg a hernád utcai lakásban. Arra gondoltak, hogy Schreiber a gyilkosság után eladta a ruhákat. A holmikért kaphatott annyit, hogy a bőröndvásárlás és a hatvani utazás után még maradt pénze arra, hogy egy határig szóló jegyet váltson. A határon túl pedig valószínűen megint valami szélhámossággal szerzett pént. Annál valószínűbb ez, mert hétfőn megállapították, hogy idegen névre szóló, de a saját fényképével ellátott hamis útlevele van. Aátta, hogy Schreiber harmadéve elkérte tőle a születési bizonyítványát. Nyomban arra gondoltak, hogy az elkért születési bizonyítványt valami hamisításra használta föl. A főkapitányság bejelentőhivatalában utánanéztek a dolognak és ekkor kiderült, hogy az elmúlt esztendőkben több Budi Pál névre szóló bejelentőlap került a hivatalba. Budinak megmutatták a bejelentőlapot és akkor kijelentette, hogy ő sohasem lakott az ott szereplő lakásokban. Ezután megállapították, hogy a Budi Pál-féle bejelentőlapokat Schreiber Tamás állította ki. Most már utánanéztek az útlevélhivatalban is és megállapították, hogy1929 júniusában Budi Pál névre szóló okmányok alapján útlevelet állítottak ki. Az útlevélkérő laphoz — mint ismeretes — két fényképet kell csatolni. Egyiket az útlevélbe ragasztják, a másik ottmarad a főkapitányságon. Az útlevélkérő lapba ragasztott fényképen nem Bidi Pált, hanem Schreiber Tamást ábrázolta. Schreiber tehát Bidi Pál okmányaival jelentkezett a főkapitányságon és erre a névre kapott útlevelet, de az útlevélbe sikerült becsempésznie a saját fényképét. A rendőrség azt hiszi, hogy ezzel az útlevéllel szökött meg. Most már Budi Pál név alattis keresik a szökevényt. Az ál-Budi Pál A detektívek ugyanis a nyomozás során jutottak egy Budi Pál nevű fiatalemberhez, aki ismerte Schreiber Tamást. Biidi elmon Miért jfyilkolt Schreiber? Még szombaton összeállította a rendőrség, hogy milyen ruhái voltak Nagy Máriának. Az ószeresek és a zálogházak akkor már zárva voltak, vasárnap sem nyitottak ki és így tulajdonképpen csak hétfőn reggel kezdhették meg a kutatást a ruhák után. A detektívek most sorra járják az ószereseket, az ócskaruhakereskedőket és zálogházakat, hogy ráakadjanak a ruhákra. Eddig azonban még semmi eredménye a munkának. Schreiber József Tamást most már határozott formában gyanúsítják a gyilkossággal, amelynek az indítóoka rejtélyszámba megy. Nem tudják elképzelni, miért gyilkolhatta meg Schreiber Nagy Máriát. Az első feltevés az, hogy a lány sokat tudott Schreiber viselt dolgairól és esetleg megfenyegette, hogy elárulja őt. Ezt azonban megdönti az, hogy Schreiber ugyan körözés alatt állt, de csak apróbb bűncselekmények miatt, úgyhogy túlságosan súlyos büntetéstől nem kellett félnie, tehát, ha a lány elárulással fenyegette, aligha ijedt meg annyira, hogy azért gyilkolt volna. Kézenfekvőbb azonban az, hogy Schreiber álnéven új életet akart kezdeni és — mint egy ismerőse is vallotta — meg akart szabadulni Nagy Maritól, mert állítóan megismerkedett egy özvegy asszonnyal és azt feleségül akarta venni. Lehet, hogy Nagy Mária az útjában állt és ezért tette el láb alól. Minderre azonban csak maga Schreiber Tamás felelhet majd, ha elfogják. Schreiber látogatása Albertfalván Találkozása Hajnal Sándornéval Délben 1 órakor rendkívül érdekes fordulat következett be. Albertfalván, a Mahunka Imre utcában lakik Hajnal Sándor MFTR- főraktáros a feleségével. A község szélén, meglehetősen magányos helyem áll a házuk. Hétfőn délelőtt Hajnal munkában volt, a felesége pedig Budapesten járt. Délben, mikor hazaérkezett, a cselédlány azzal fogadta, hogy egy férfi járt a házban, aki Hajnalékat kereste, de nem mondotta meg, hogy ő kicsoda. Hajnalné nem tulajdonított fontosságot a dolognak, arra gondolt, hogy az ismeretlen látogató újra eljön majd. Miközben a cselédlánya a látogatásról beszélt, Hajnalné kinézett a konyha üvegablakán s ekkor látta, hogy egy férfi jön be az udvarba. A kalapját a szemére húzta, a télikabátjának a gallérja fel volt hajtva, úgy hogy az arca alig látszott. Hajnalné kinyitotta az ajtót, kiment az udvarra és megkérdezte, hogy kit keres. — Nem tetszik ismerni? — kérdezte a férfi. — Nem, — felelte Hajnalnié. A férfi ekkor lehajtotta kabátgallérját és láthatóvá vált az arca. Hajnal Sándorné a legnagyobb megdöbbenésre Schreiber Tamást ismerte föl benne, akit pár esztendővel ezelőtt egyszer bemutattak neki. Az ijedtségtől kővé meredten állt pár pillanatig, azután ijedten kiáltotta: — Gyilkos! Maga gyilkos, mit akar itt!? Hajnalné kiabálására a váratlan látogató csak ennyit felelt: — Tudom, hogy engem gyanúsítanak, de nem én vagyok a tettes. A halálra rémült Hajnalné azonban tovább kiabált, mire a férfi sarkon fordult és elsietett. Hajnalné annyira megijedt, hogy ijedtében nem tudta, mit csináljon, és csak egy-két perc múlva nyerte vissza a lelkibátorságát. Éppen akkor haladt arra kerékpáron egy w' *' 5 SZABADALMAZOTT íIAIDEKKER-HUNGARIA drótfonat kitűnő kerítés Haidekker Sándor rt. Budapest, Üllői út 481. Fiók ! VÜL, Faimei-tél 3. sz. pénzbeszedő, a írnak odakiáltotta, hogy siessen a férfi után, mert az nem más, mint Schreiber Tamás. A kerékpáros megnyomta a pedált és elsietett, de még estig sem jelentkezett a kapitányságon és ebből valószínűnek tartják, hogy nem érte utól Schreibert, vagy pedig esetleg nem vette komolyan Hajnalné figyelmeztetését. Hajnalné azután elsietett az albertfalvai községházán lévő rendőrőrszobára és ott jelentette, hogy Schreiber a Mahunka Imre-utcában járt. Innen a budafoki kapitányságra ment, ahol kihallgatták. Elmondotta, hogy négy évvel ezelőtt ismerte meg Schreibert, nem téved, a leghatározottabban tudja, hogy a gyilkossággal gyanúsított fiatalember járt az udvarában. Rendőrgyűrű Nagytéténytől Budapestig A bejelentés érthető konsternációt keltett, Petrik József rendőrfogalmazó, a kapitányság ügyeletes tisztje azonnal alamírozta az egész rendőrséget. Egy-két perccel Hajnalné bejelentése után már talpon állt a budafoki kapitányság minden embere. Ötven rendőr vágott neki Albertfalvának, a rendőrökön kívül detektívek siettek ki a községbe, de elindultál, a hajtóvadászatra magut, a reculőrfogadnatók, felügyelők és segédhivatali tisztviselők is. A rendőrök szinte ellepték Albertfalvát és Budafokot. Elsősorban természetesen a Mahonka Imre utca környékét kutatták át, de Schreiber addigra már eltűnt a környékről. Jó félórája folyt már a kutatás, mikor Hajnal Sándorok egyik lakója, Kankli Istvánná, aki Budapestről haza tartott, lelkendezve sietett haza a Mahunka Imre-utcába s elmondta, hogy Budafok határában a Fehértári-út irányában látta Schreiber Tamást, amint a város felé tartott. A rendőrség kutatása addigra már erre a vidékre is kiterjedt. Közijén fellármázták az egész könyéket és a budafoki rendőrséghez csatlakoztak a nagytétényi és rózsavölgyi csendőrök. Csendőr- és rendőrőrjáratok vágtak neki a környéknek és az egész vidéket tűvé tették Schreiber után. Értesítették azösszes kocsmárosokat, vendéglősöket, a dunaparti halászcsárdákat, a Dunán állomásozó hajók legénységét és a gyárak munkásait is figyelmeztették, hogy ha Schreiber Tamáshoz hasonló férfit látnának, fogják el és tartóztassák föl, amíg rendőr, vagy csendőr nem kerül arra felé. Autóval végig a hajtóvadászat vonalán Télénfonjelentés érkezett Schreiber albertfalvai látogatásáról a budapesti főkapitányságra is, ahonnan szintén detektívek indultak el. A kora délutáni órákban a budapesti Dunaparttól Albertfalván, Budafokon, Nagytétényen át húzódó irányban hatalmas félkörben valóságos gyűrűbe vették az egész területet a rendőr- és csendőrőrjáratok és lázasan kutatnak Schreiber után. A Budapesti Hírlap munkatársa délután autón végigjárta a hajtóvadászat útvonalát. Albertfalva és Budafok valósággal az ostromállapot képét mutatja. Minden villamosra, amelyik Budapest felől jön, vagy amelyik Budapest felé halad, detektívek szállnak föl és feltűnés nélkül végigsietnek a kocsin, hogy nem akarnak-e véletlenül Sellreiberre. A vámnál külön őrséget állítottak föl. Az utcákon, a dunaparti kövezett uton, de a községek legelhagyatottabb részeiben, a határokban csendőr- és rendőrőrjáratok cirkálnak. Az utcán posztoló őrszemek alaposan megnéznek mindenkit. Elmentünk a Mahunka Imre utcába is, Hajnalék lakásába. Hajnal Sándorné nem szívesen: beszél a dologról, izgatott, nagyon megijedt a váratlan látogatástól. — Kérem, én nem ismerem közelebbről Schreibert, — mondja — csak az újságban közölt fényképeit láttam, líra délben bejött ide az udvarra egy férfi, azt hittem, hogy ő az. Be is jelentettem a rendőrségnak, de nem vagyok biztos abban, hogy tényleg Schreiber volt. Késső este van, mire visszafelé jövünk a városba. Útközben mindenütt cirkáló őrszemek mellett robog el az autó. HA VENNI VAGY ELADNI AKAR HIRDESSEN A BUH. 1 APRÓHIRDETÉSÉBEN