Budapesti Hírlap, 1931. szeptember (51. évfolyam, 197–221. szám)

1931-09-01 / 197. szám

Budapest, 1931 II. évfolyam 197. szám Kedd, szeptember 1 Megjelenik mindennap, hétfő kivételével. Elő­fizetési árak: egy hóra 4 pengő, negyedévre 10 f pengő 80 fillér. — A külföldön ezeknek az­észaegeknek a kétsze­­rese­ne előfizetési díjBudapesti Hírlap Szépirodalmi főmunkatárs: HERCZEG FERENC • Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerke­stőség és kiadó­­hhivatal , VIl­. kerület, József-körút 5. Telefon­­szám­­ József 444-04* tói József 444—09-ig. — Levélcím : Budapest, 4. Postafiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R--T. Magyar diadal Párizsban A fény, a szellem és életöröm városában Párizsban nyolc napon át folytak az úszó sport Európa-bajnokságai. Vasárnap értek véget ezek a vetélkedések, amelyekre majd­nem valamennyi európai nemzet elküldte fiait, hogy mérkőzzenek azért a büszke cím­ért, amit a maga nemzetközi rangjával az Európa-bajnokság jelent a sportban. Nagy nemzetek mellett képviselve voltak kis or­szágok: angolok és hollandok, franciák és magyarok, németek és finnek, olaszok és bel­gák, svédek, osztrákok, csehek, jugoszlávok. A küzdelmekből, amelyeknek különböző startjainál nemcsak szobrászi vésőre kí­vánkozó atlétatestek startoltak, hanem mellükön feszülő címeres trikóval jel­képes értelemben különböző nemzeti ener­giák is harcba szálltak: a magyar fiúk úgy ke­ltek ki, ami legvérmesebb vá­rakozásunkat is felülmúlta. A sovén szem­üveg minden esetleges elfogultsága nélkül elmondhatjuk, hogy az úszósport történeté­ben eddig szinte páratlan módon, a szak­szerű előzetes számításokat feldöntve, az egész világ számára meglepetést keltve, uni­­versális visszhangos diadalt arattak fiaink abban a városban, amely évszázadok óta méltán rendezkedett be arra, hogy a saját világraszóló diadalait lássa és ünnepelje. A véletlen műve, de a dolgoknak minden­esetre érdekes találkozása, hogy a magyar válogatott úszók és vizipólózók Párizs ren­geteg fogadója közül abban a fogadóban kaptak szállást, amelynek­ homlokzatán, transzparensén és menükártyáján ez olvas­ható: Hotel Trian­on. Itt pihentek, amikor nem versenyeztek,­innen mentek ki a via­dalok színhelyére, a tourellesi úszósta­dionba, de talán éppen ennek a fogadónak a­ neve is hozzájárult ahhoz, hogy hihetet­lenül felfokozza küzdőképességüket, erősítse harcos elszántságukat, állandóan tudatukba idézve, hogy amikor vízbe szállnak és győ­zelemre törnek, nemcsak a maguk egyéni sportkarrierjét, nevük hírét nevelik, hanem nemzeti ügyet is szolgálnak — a trianoni ügyet. . A párizsi telefonra vasárnap feszült ér­deklődéssel figyelt Budapest. Ez a telefon­csengés adta ugyanis hírül az utolsó nap ama eseményeit, amelyeken a pontverseny, az Európa-serleg sorsa, vagyis az fordult, hogy a számla kis magyarság fiai legyűrik, maguk mögé utasítják-e a nagy Germánia fiait. "Amikor aztán híre jött a nagyszerű torna záróeredményeinek, amikor kitudó­dott, hogy az egri Bárány István és a vizi­pólózók győzelmi­ szériáját az ősi huszár­­bravúr lendületével és vakmerő váratlansá­gával bekoronázta vitéz Halassy Olivér győ­zelme az 1500 méteres távúszásban, s ismere­tessé vált a győzelmi végső számarány: az izgalmas várakozás határtalan lelkesedésbe csapott. Mindenfelé erről beszéltek az em­berek, olyanok is, akik sohasem járnak sportversenyekre és ünnepi színt adva a hétköznapnak, ez az esemény foglalkoztatta ma is a közvéleményt, a csonka országét ugyanúgy, mint a határon túlit s a nagyvi­lág szétszórt magyarjait. Az ezer bajtól­­gondtól ostromolt, küzködő fővárost és a nem kevésbbé küzködő vidéket úgy érte fiainak helytállása a párizsi víziarénában, mint a friss szellő érintése a napmelegben gyalogló vándort. Jól esett hallani és tudni­ azt, amit megtudtunk vasárnap, mert ezek a párizsi győzelmek nemcsak sportérté­ket illusztrálnak, hanem a nemzet törhetet­len élniakarására is rávilágítanak, ahogyan a homályba burkolt arcot világítja meg a fellobbanó magnézium. Erősítik a reményt és a hitet, hogy minden mesterkedés elle­n­ére, amely ellenünk folyt vagy folyik, számunkra csak jobb jövő következhet és kell elkövetkeznie, mert ehhez a jövőhöz jussunk és történelmi hivatottságunk van. A párizsi diadalnak ezen a befelé szóló, városokból a tanyaházakig eljutó hatásán kívül van egy másik, már a nagyvilághoz,­­kifelé szóló jelentősége. Ez a propagandisz­­tikus éle a magyar sikereknek a francia I gloire városában. Nyolc napon át a győ­zelmi főárbocra ötször kúszott fel a piros­­fehér-zöld színű lobogó és ötször zendült fel a ceremonie során a magyar Himnusz. Na­ponként sokezer főnyi idegen, túlnyomó­­részt természetesen francia közönség állt mereven, néma tisztelgéssel a háromszínű lobogó előtt, s hallgatta a balsorstól tépett magyar nép himnuszát. Minden siker után minden francia újság leírta azt a szót, hogy: Irongrie, leírták ugyancsak a ma­guk nyelvén a tornán szerepelt nemzetek újságjai ugyanúgy, mint a viadalról távol­maradtak, az amerikai és tokiói napilapok. Azok a franciák és mások, akik ismernek bennünket, tudják, hogy ez a „Hongrie" mit jelent, merre fekszik, mit tett népe a múltban és mi történt vele a jelenben. Saj­nos, sokkal többen vannak olyanok a nagy­világban, akik nem ismernek, vagy félreis­mernek, s vannak olyanok is, akiknek érde­kük, hogy a félreismerés irányunkban meg­maradjon. Nos, a párizsi siker feltétlenül hozzájárult ahhoz, hogy a közömbösség, a tájékozatlanság, vagy a rosszakarat által ko­ránk vont falon a már eddig is vágott rés tovább táguljon. Alkalmas arra, hogy a jó­indulatú, objektivitásra törekvő, de ügyein­ket még nem ismerő idegen közvélemény keresse a „Hongrois“ szó annyi mindent jelentő értelmét. Alkalmas arra, hogy az ily kíváncsiság felénk fordulva arra a meg­ismerésre jusson: oly népről van szó, amely­nek nemcsak a testkultúra terén vannak nagyszerű fiai, hanem amelynek szellemi életszínvonala, kulturális erőkifejtései és eredményei sem maradnak el az európai dicső nemzetekétől. Aki nem sportbarát, an­nak is osztania kell, hogy az ily szereplés, aminő a párizsi volt, valósággal külügyi fegyvertény. Akik megvívták, akik részt vet­tek benne, megérdemlik, hogy valamennyi magyar szívben emeljenek számukra dia­dalkaput. Az új kormány képesnek bizonyul majd arra, hogy megőrizze Magyarország létérdekeit Rothermere lord nyilatkozata és üzenete LONDON, aug 31. Rothermere lord a következő nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iroda londoni levele­zőjének : — Bethlen István gróf visszavonulása ter­mészetszerű aggodalmat ébresztett Magyar­­ország külföldi barátaiban. Tíz esztendős mi­niszterelnöksége­­ alatt sorsüldözött hazáját annyi nehézségen és veszélyen vezette­ át, hogy erős keze a kormánykeréken a belső béke és egészséges külső politika biztosítékának látszott. — Meggyőződésem, hogy a kormány, mely Bethlen István gróftól átvállalta a súlyos fe­lelősséget, képesnek bizonyul majd arra, hogy megőrizze Magyarország létérdekeit a jelenleg világszerte uralkodó kétségbeejtő , időkben is, amelyek még a leghatalmasabb nemzetek erő­forrásait is súlyosan igénybe veszik. Az elkövet­kező tél kétségtelenül izen kemény megpróbál­tatásokat tartogat minden nép számára. Mégis erős a bizodalmam, hogy ez a nemzet, amely annyi keserves válságból vágta ki magát, most sem fogja elfeledni, hogy a belső rend megőr­zése elengedhetetlen feltétele a gazdasági hely­zet javulásának. A magyar nemzet, hála a munkabíró és edzett magyar népnek, a világra szakadó nehéz időket könnyebben fogja túlélni, mint sok más, eddig látszólag szerencsésebb nép. A magyar faj egészséges és romlatlan jel­leme alig felbecsülhető nemzeti érték. Az új kormánynak kedvező kilátása van arra, hogy kivárja e­z idők jobbra fordulását, ha a nemzet hősies áldozatkészségére támaszkodva, maga­­bizóan áll ellen a megpróbáltatásoknak. A ma­gyar faj több század óta most első ízben új­ból a maga egyéni életét éli és a megnyilatkozó kiváló tulajdonságai egyre több megbecsülést és értékesebb barátokat szereznek számára a világ népei között. Ennek a ténynek a felis­merése Magyarországnak és új kormányának az elkövetkező nehéz időkben lelki támaszul szolgálhat és megkönnyíti kivárni a jobb idő­ket, midőn a Magyarországnak kijáró igazság elkövetkezik és Magyarország kivívja helyét a nanon. volt Popovics Sándor, a Nemzeti Bank elnöke és Teleszky János is. A mostani fizetéscsökkentés csak átmene­t rendelkezés Kenéz Béla kereskedelmi miniszter a vasutasokhoz A vasutasok küldöttsége jelent meg ma dél­előtt Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter­nél Heeger Árpád főmérnök vezetésével. A küldöttség szónoka a miniszternek, mint a vasutastársadalom régi barátjának, jóakaratos támogatását kérte, hogy a vasutasság mostani nehéz helyzetében hasson oda, hogy a Pénzin­tézeti Központnál lévő MÁV-tisztviselői és al­kalmazotti kölcsönök visszafizetésére egyéves moratóriumot kapjanak. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter meg­értéssel fogadta a vasutasok kérését. Kifej­tette válaszában, hogy azt magáévá teszi és rajta lesz, hogy a kért halasztást a vasutasok megkapják. Ismeri a vasutastársadalom áldo­zatkészségét és kötelességtudását , most, hogy a haza újabb áldozatot követel minden polgá­rától, számít a vasutasok hazafiasságára és ügybuzgalmára, hogy szolgálatukat továbbra is az eddigi precizitással látják el. Mint Szol­noknak, a legnagyobb vasutaskerületnek kép­viselője, ismeri a vasutasok helyzetét. A mos­tani fizetéscsökkentést, amely a vasutasoknál is szükségképpen érezteti hatását, átmeneti ren­delkezésnek tartja és úgy ő, mint az egész kormány azon lesz, hogy ezek a korlátozások minél előbb megszűnjenek. Az az áldozat, ame­lyet a vasutasoknak is hozniuk kell, most tu­lajdonképpen arra szolgál, hogy a jövőben meg legyen a lehetősége annak, hogy ismét a százszázalékos fizetést kapják meg. A küldöttsé­g nagy megnyugvással vette tu­domásul a miniszter kijelentéseit A­dapestről Pécsre. Fischer Béla alispán köszön­tötte a belügyminisztert és kérte, hogy új mél­tóságában se feledkezzék meg róluk. Vitéz Ke­­resztes-Fischer Ferenc dr. megindultan vála­szolt. Az új belügyminiszter ezután a székeskáp­talan képviseletében megjelent Igaz Béla dr. prelátus, felsőházi tagot és Sípos István dr. kanonokot fogadta. Az egyetem küldöttségét Bozóky Géza dr. rektor, az ügyvédi kamaráét Kémes Vilmos dr. kormányfőtanácsos, kamarai elnök vezette tisztelgésre a miniszter elé. Köz­ben a városi és állami tisztviselők vezetői gyü­lekeztek a kisteremben. A közéjük lépő bel­ügyminisztertől a tisztviselők képviseletében Szapár József dr. királyi főügyész vett búcsút. A belügyminiszter válaszában többek közt a következőket mondotta: — Nehéz időket élünk, amelyek fokozottabb munkát és áldozatkészséget követelnek a tiszt­viselőktől. Tudom, hogy a tisztviselői kar hely­zete nem rózsás és nehéz újabb áldozatokat hoznia. Mégis meg vagyok győződve arról, hogy a tisztviselői kar meghozza az újabb ál­dozatokat annál is inkább,­­hogy a nehézségek mielőbbi leküzdésével az áldozatok viselése alól felmenthetők legyenek. Déli 12 órakor a vármegyeháza közgyűlési termében a városi tanács, a városi tisztviselői kar és az üzemek alkalmazottai élén Kendtvich Andor dr. polgármester tolmácsolta megindult­­hangú beszédében a város legbensőbb üdvözle­tét a belügyminiszternek, akinek további jóin­dulatát kérte. A belügyminiszter egyebek közt így vá­laszolt : — A Gondviselés kiszámíthatatlan akarata rendelte úgy, hogy el kell válnom azoktól, akik­hez tízéves munka fűz. Ismétlem, nehéz a vá­lás, de kötelességem erőimet olyan munka el­végzésére fordítani, amely az ország boldogu­lását segíti elő. Ehhez nem elég az én erőm. Minden jó magyar segítsen ebben. Értse még a nehéz idők szavát Pécs is és álljon oda az ország jövőjének építéséhez azzal a törhetet­len­­ bizalommal, amellyel már annyiszor bebi­zonyította izzó hazafiságát. A belügyminiszter az esti órákban vissza­utazott Budapestre. A Pénzügyi tanácskozás a mi­niszterelnöknél Károlyi Gyula gróf miniszterelnök hivatalá­ban ma délelőtt elsőnek Walkó Lajos külügy­minisztert fogadta, aki, mint jelentettük, hol­nap utazik Genfbe, a Népszövetség ülésére. A külügyminiszter után Gömbös Gyula hon­védelmi miniszter, majd Vargha Imre pénz­ügyi államtitkár jelent meg a miniszterelnök. •­nél, akivel, hír szerint, megtárgyalva azokat a rendelettervezeteket, amelyek holnap a minisz­tertanács, szerdán pedig a 33-as bizottság elé kerülnek. Ennél a mai tanácskozásnál jelen Segítség a munkanélkülieknek Ernszt Sándor népjóléti miniszter ma délben fogadta a szakszervezeti tanács kiküldötteit, akiknek előterjesztéseire válaszolva, kijelentette, hogy a kormány teljes mértékben átérzi a hely­zet nehézségét és mindent el fog követni, hogy azon enyhítsen. A kormánynak meg lesznek az eszközei ahhoz, hogy a munkanélkülieknek se­gítséget nyújtson. Ara 16 MIK­* A­ ­ belügyminiszter búcsúja Pécs városától és Baranya vármegyétől Pécsről jelentik. Vasárnap délelőtt, megható és bensőséges búcsúzásban részesítette Baranya vármegye és Pécs város törvényhatósági és ál­lami tisztviselői kara volt főispánját, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügyminisztert, aki szombaton az éjszakai vonattal érkezett B.­ A szombathelyi pótválasztás Szombathelyen vasárnap volt a pótválasztás Csekonics Iván gróf keresztény gazdasági párti és Tóth László dr. keresztényszocialista kö­zött. Az eredményt este 7 órakor hirdették ki és eszerint Csekonics Iván gróf 5888, Tóth László 4761 szavazatot kapott. Csekonics grófot 1127 szótöbbséggel megválasztották. A képviselőház költség­­vetésének leszállítása A képviselőház gazdasági bizottsága szep­tember 4-én, pénteken délelőtt 10 órakor a képviselőház elnöki fogadótermében ülést tart. A bizottság az országgyűlés kinevezett tiszt­viselői és alkalmazottai járandóságainak és az országgyűlés dologi kiadásainak csökkentésé­vel, valamint az emlöki autó beszüntetésének kérdésével fog foglalkozni. ­ Küldöttség a földmívelési minisz­ernél Ivády Béla földmívelésügyi miniszternél teg­nap járt az első küldöttség és pedig Szomárom- Esztergom vármegye országgyűlési képviselői, név szerint Péntek Pál, Felner Pál, Zsindely Ferenc dr., Kocsán Károly és Mátéffy Viktor. A küldöttséget Huszár Aladár főispán vezette. A küldöttség vezetője arra kérte a földmívelés­­ügyi minisztert, hogy a vármegye részére ki­utalt 43.000 pengő segély nem elég a vetőmag segélyezésének kielégítésére. A földmívelésügyi miniszter felhívta a küldöttség tagjainak a figyelmét a legszigorúbb takarékosságra, de egyben kijelentette, hogy mindent meg akar tenni és el akar követni, hogy a szántóföldek vetetlenül ne maradjanak.

Next