Budapesti Hírlap, 1931. október(51. évfolyam, 222–248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

R*«fJ«leat* mlndtanap, kM* kivételére]. B14. (h­etéal­ántki err hón 4 pangj, negyedem 10 pengj 80 miéi. — A . V—ZUJW ■ ff* 8 *pBudapest, 1931 II. évfolyam 222. szám Csütörtök, október 1 kOKSMOa eteknek u jseiegeknek ■ ktlna. •M* u eljflsetjd 41)Budapesti Hírlap Szépirodalmi főmunkatárs: HERCZEG FERENC . Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC •Mrtesztepée­te ki«4*» hivatalt Vili. kerülte, Jóraei-körút 5. Telefon* •Jára­i Jóseef 444-04-től József 444-09-k­, — Levélcím : Budapest, 4. Posta­fiók bő, — Kiadja a Budapesti Hírlap IL-T. Valuta és kőszén Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy milyen értéket és hajtóerőt jelent a gazdasági tevékenység számára a szabadság. A háború alatt kényszerűségből életrehí­­vott kötött gazdálkodás tanulságai még élénken élnek emlékezetünkben. Tudjuk, hogy a gazdasági életbe beavatkozni, az üz­leti tevékenységet korlátozni, vagy a terme­lést mesterségesen befolyásolni csak alapos megfontolás alapján, nagy óvatossággal és csak olyan mértékben szabad, amilyent a magángazdasági érdekek felett álló közér­dek múlhatatlanul megkíván. Ezek a szem­pontok mind érvényesülni fognak abban a rendeletben, amelynek életbeléptetéséhez ma a 33-as bizottság hozzájárult és amely arra hivatott, hogy az ország széngazdálkodását és szénszükségletének ellátását, figyelemmel a kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozásához fűződő nagy érdekeinkre, valamint a pil­lanatnyi devizaellátási lehetőségekre, ren­dezze. A helyzet röviden az, hogy külföldi kö­telezettségeinknek csak úgy tudunk eleget tenni, — mindaddig, amíg megfelelő­ köl­csönhöz nem jutunk, — ha kereskedelmi mérlegünk egyenlege megfelelő aktivitást mutat. Egyelőre az idei mérleg deficites és a hiányt a forgalom augusztusi mérlegé­nek kiviteli felesleget mutató eredménye fe­dezni nem képes. A mérleg javítására két lehetőség kínálkozik. A felesleges import kiküszöbölése és a kivitel lendületes fejlesz­tése. Természetesen, a két eszköz alkalma­zása gondosan összehangolandó, nehogy a behozatal apasztása kiviteli törekvéseink­­nek vessen gátat és itt nagyobb legyen a károsodásunk, mint amennyi haszonnal a behozatal visszaszorítása jár. A szénrende­let nagyon józanul csupán engedélyhez köti a külföldi szén behozatalát, vagyis nem léptet életbe behozatali tilalmat. Az enge­délyezési eljárás egyfelől módot ad arra, hogy a szükségtelen szénimport megszűn­jön, de biztosítékul szolgál arra is, hogy amennyiben akár a termelésnek, akár pedig a belföldi fogyasztásnak bizonyos mennyi­ségű külföldi szénre szüksége van, az be­szerezhető legyen. De mindezeken felül az engedélyezési eljárás, amellyel a szénre vonatkozóan más országokban is találko­zunk, lehetővé teszi, hogy ezzel a kereskede­lempolitikai tárgyalások során kiviteli ér­dekeink alátámasztása céljából megfelelően operálhassunk. Nem szabad elfelejteni, hogy kereken öt­venmillió pengőre rúg az az összeg, amelyet évenként eddig a külföldnek szénért fizet­tünk. Több ez az összeg, mint az ország félévi külkereskedelmi mérlegének egész deficitje. Ezen a két számon meglehetős pontossággal lemérhető, hogy milyen kilá­tásokkal kecsegtet kereskedelmi mérlegünk jövőbeni alakulása, ha sikerül a szénimpor­­tot a szükséges mértékre visszaszorítani. De nem lehet lebecsülni az egész kérdés szo­ciálpolitikai jelentőségét sem. Köztudomású, hogy a hazai szénbányást hosszabb idő óta nemcsak apasztott munkáslétszámmal, ha­nem még csökkentett munkahéttel is kény­telenek dolgozni. Ha most sikerül belföldi széntermelésünket napi háromszáz vagon­nal növelni, akkor helyreállítható a hat­napos munkahét, ezenfelül annyira szapo­rítható a munkások létszáma is, hogy kö­rülbelül tizenhatezer embernek a megélhe­tését biztosítottuk a legközelebbi hóna­pokra. Könnyű felbecsülni ennek a szociális értékét, amikor tudjuk, hogy milyen nagy a munkanélküliek száma és milyen nehéz m­a munkahelyhez jutni. A széngazdálkodás szabályozása tehát egy intézkedéssel két ponton is nagy segítséget nyújt a gazdasági életnek. Persze ezért bi­zonyos áldozatot kénytelen a közönség is hozni. A háztartási szénellátás terén vég­­rehajtandók azok az intézkedések, amelyek megkönnyítik a belföldi szenek felhaszná­lását. A minőségi különbségekért nem sza­bad zúgolódni, végre is szegények vagyunk, abból kell élnünk, amink van. Egészen bi­­­zonyos is, hogy a közönség tisztában lévén a helyzettel, szívesen meghozza a kívánt áldozatot, mert tudja, hogy ezzel hozzájárul a gazdasági helyzet megerősítéséhez és az újjáépítő munkához. Tagadhatatlan azonban, hogy a széngaz­­dálkodás új rendje értékes konjunkturális lehetőséget biztosít a belföldi szénbányá­szat számára. Jelentékenyen nagyobb ter­melést, nagyobb belföldi piacot és a gyen­gébb minőségű szenek számára is jó elhe­lyezési lehetőségeket. Illő, hogy ebből a konjunkturális lehetőségből a közönség is megkapja a maga részét, hiszen áldozatkész­sége fogja lehetővé tenni, hogy a belföldi szénbányák élvezhessék a többtermelés és jobb értékesítés előnyeit. Ha a közönség ál­dozatot hoz azért, mert a közgazdaság ér­deke megkívánja és készséggel aláveti ma­gát a széngazdálkodás új rendjének, fel­tétlenül szükséges, hogy a bányák ugyan­csak hozzanak áldozatot, amely nem lehet más, mint a szénárak lefaragásai mért az árcsökkenés bőséges fedezetet talál, sőt e­zen­ felül még tisztes polgári hasznot is biztosít, a többtermelésben és a kedvezőbb belföldi értékesítési lehetőségben. Nem lesz kötött széngazdálkodás, hiszen a belföldi szénforgalom teljesen szabad ma­rad. A közönség számára rendelkezésére áll mindert beszerzési lehetőség. A meglevő készletek és a fokozott termelés révén min­den szükséglet könnyen kielégíthető. De ez nemcsak azt jelenti, hogy a szénárak emel­kedése kizárt, hanem azt is, hogy a piacbiz­tosítás fejében a belföldi szénárak gondos revíziója és méltányos csökkentése egyene­sen szükséges. A bányák bizonnyal tisztá­ban vannak ezzel és rövidesen módját fog­ják ejteni annak, hogy megmutassák: szí­vesen hoznak áldozatot annak a fogyasztó­közönségnek az érdekében, amely úgyszól­ván mindennap meghozza a maga áldozatát az ország érdekében, márcsak azért is, mert ha alaposabban megnézzük, ez az áldozat nem is áldozat, hiszen számukra minden­képpen haszonnal jár. A nagy fizetésekről, az összeférhetetlenségről és az uzsora-bankkamatokról szólnak a kormány első törvényjavaslatot Károlyi Gyula gróf miniszterelnök a keresztény párt értekez­letén a drágulás elhárításáról, az adómorál érdekében való szigorúbb eljárásról, a rémhírterjesztés ellen való fellépés­ről és a búzaexport lehetőségeiről mondott beszédet „Ha az adók norm­áfuisan folytak volna be, legalább is deficit nem lenne" A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt a legaktuálisabb problémákat tárgyalta szerdai értekezletén, amelyen a teljes számban megje­lent párttagokon kívül ott volt Károlyi Gyula gróf miniszterelnök és Ernszt Sándor miniszter is. A miniszterelnököt a párt tagjai rendkívül melegen fogadták, Zichy János gróf elnök pedig közvetlen szavakban biztosította Károlyi grófot a párt feltétlen bizalmáról és támogatásáról. Túri Béla ismertette a 33-as bizottság időköz­ben végzett munkáját és bejelentette, hogy a bi­zottság csütörtökön a földmívelésügyi miniszter exportterveit és mezőgazdasági programmját tárgyalja.­ Buday Dezső feleletet kért a kormánytól a zsír árának 25 százalékkal való emelkedésére és megemlítette, hogy ugyanakkor felére csökkent ausztriai sertéskivitelünk. A 720.000 vagon ha­zai széntermelés mellett kiküszöbölhetnénk a 80.000 vagon behozatalt. Felháborító, hogy be­vallottan 4—500 ezer pengő évi jövedelemmel rendelkező urak 4—500 pengővel járulnak hozzá az országos jótékonysági akcióhoz. A bal­oldali izgatás taktikájára jellemző, hogy ma már verekedésre került sor a főváros közgyűlésén és a baloldal állandóan Károlyi Imre könyvére hi­vatkozott. Ernszt Sándor szólott a pénzügyi helyzetről. A helyzet súlyosságának tudatában vagyok, — mondotta — a kormánynak feltétlen köteles­sége minden gazdasági és pénzügyi bajjal szem­ben a biztonság feltétlen fenntartása és minden tényezővel szemben, hogy a biztonságot veszé­lyeztetve látván, a legnagyobb energiával kell fellépnie. A szénbányák tulajdonosai a múlt év­ben a termelés csökkenése miatt panaszkodtak, most pedig azt állítják, hogy a termelés foko­zása nekik nem hoz semmit, mert nagyon sok a porszéntermelés. A külföldi betétek hazakény­szerítéséről és a gabonaexport kilátásairól tájé­koztatta a miniszter a pártot. A nyilvános számadásra köte­lezett vállalatok igazgatóinak jövedelme Hunyady Ferenc gróf két javaslatot terjeszt a párt elé. Az első arra irányul, hogy a nyilvá­nos számadásra kötelezett vállalatoknál állapít­sák meg az ügyvezetésben felelősséggel résztvevő igazgatóknak és abban részt nem vevő igazga­tóknak a jövedelmét. Az adatok alapján meg kell határozni, hogy ezek a társaságok az igaz­gatósági tant­emek hányszorosával, vagy há­nyadrészével kötelesek egyszeri külön megterhe­lésként a közterhekben résztvenni. Erre felállí­tandó szerv ellenőrzi a közérdek szempontjából a kereskedelmi társaságok tevékenységét. Másik javaslata arra irányul, hogy a társaságok fel­­bontha­sák a konjunkturális időkben kötött, élet­­fogytiglanra szóló főtisztviselői szerződéseket, mert ezek veszélyeztetik a vállalatok fennállását. Javasolja, hogy a cseh kereskedelmi tárgyalás során a behozandó fa ellenértékeképpen ne csak sertést, hanem bort és mustot is ajánljon fel a kormány. A párt Hunyady Ferenc gróf indítványának előkészítésére Czettler Jenő elnöklésével bizott­ságot küld ki, amelyben Hunyady Ferenc gróf, Somssich Antal gróf, Buday Dezső és Patrovácz Gyula vesz részt. Vargha Gábor a határszélen uralkodó nyo­­morrról és az újabban megindult­ cu­­coi csem­pészésről szólott. Ausztriában 1.04 siling, ná­lunk 1.40 pengő a cukor ára. Kray István báró a közpénzekből élvezett nagy jövedelmek meg­szüntetése és az agglegényadó bevezetése mellett szólalt fel. Gyömörey Sándor a rendkívül magas adókamat megváltoztatását, az árverések fel­függesztését, a húsz holdon felüli gazdáknak a vetőmag akcióban való bevonását kérte.­­ Tur­­chányi Egon terjesztette be ezután javaslatát a földtehermentesítő akció hiányainak pótlására. Indítványozta, hogy ne csak az átverés, hanem a végrehajtás alól is mentesüljenek a földek. Újabb három hónapos kiméleti időt kért. A gaz­dák további három évig mentesüljenek a törlesz­tés alól és csak a kamatot fizessék, amely ne le­gyen több, mint a bankráta plusz 2 százalék. Beíró Kálmán és Ötvös Lajos felszólalása után Rakovszky Tibor terjesztette be a következő ha­tározati javaslatot: Utasítsa a párt a 33-as bi­zottságba delegált tagjait, hogy követeljen a kormánytól olyan sürgős intézkedést, amely a vagyonváltsági és megváltott földek kiosztása során földhöz juttatottak részéről évente fize­tendő váltságárat a mai búzaárnak megfelelően állapítja meg. Az így megállapítandó váltságár, figyelemmel a hátralékokra, a múlt évre vissza­menően vétessék figyelembe. A vagyonváltsági földekhez juttatottak közül a vitézségi érmesek, hadirokkantak, özvegyek és árvák a megváltási árból 25 százalékos kedvezményben részesülnek. Hatmillió mázsa export-búza — Hallottam az aggodalmat, hogy a hatmil­lió méter mázsa búza csakugyan exportálható lesz-e. Megnyugtathatom a pártot, ez inkább ala­csonyan van számítva. Ebből már 1,4 millió mé­termázsa kiment. Természetesen a mai árakat tekintetbe véve ez a hatmilliós exportbúza nem jelenti azt, mint amennyit a jobb időkben je­lentett volna. Emiatt azonban a kormánynak nem lehet szemrehányást tenni. E téren orvos­lást várni a kormánytól naivitás volna. A vi­lágpiaci árak tőlünk teljesen független faktorok által befolyásoltasak. A kormány egyéb eszkö­zökön kívül csak a bólét­iával tud segíteni a gaz­dákon. Az 5—6 pengős világparitási ár helyett így vidéki és távolság szerint 11—14 pengőt kapnak a gazdák. — Szó esett ismételten — folytatta ál­talános figyelem közepette a miniszterelnök —­­az U. n. vahitanderekről. Bármilyen intézkedése­ket tesz a kormány, bármilyen szigorúakat, bár­milyen nagy áldozatokat kíván papiroson, ren­deletileg az ország lakosságától, annak eredmé­nye csak úgy lesz, ha az ország lakossága szin­tén tudatára ébred saját jól felfogott érdekében annak, hogy minden egyes embernek teljesítenie kell kötelességét. Három momentumra akarok rámutatni, mint ahol az állampolgári kötelesség teljesítésének kijátszása mutatkozhatik. Az egyik a tőkevagyonnak az országból való kimenekü­lése. Még nem tudhatja senki, mi lesz a foga­natja az erre vonatkozó rendeletnek. Igen nagy pénzügyi eredményt attól bajosan várhatunk. A másik pont a jövedelmi adóalap részbeni eltit­kolása. A harmadik kategória, amely a legna­gyobb, az adó nemfizetés.­i ­ * Kétszázhúszmillió pengő adó­hátralék Itt súlyos mulasztás terheli az ország lakos­ságának egy jó részét és mulasztás terheli a régebbi kormányokat is, amelyek túlságosan enyhe kezeléssel módot nyújtottak arra, hogy ezek az adóhátralékok ennyire felgyűljenek és mentői jobban összegyűlnek, annál kevésbb­ lehet fizikailag kilátás azoknak behajtására. Százötvenmillió körül van az államháztartás deficitje. Ennek az eltüntetésére voltunk kény­telenek hozni ezeket a valóban drákói szigorú rendeleteket és adófelemeléseket. Ezzel szem­b Ára IQ fillér Károlyi Gyula gróf miniszterelnök beszéde Ezután Károlyi Gyula gróf miniszterelnök kezdett beszélni. Kijelentette, hogy a közbiz­tonság fenntartása a kormánynak elsőrendű kö­telessége. Minden kétségen felül áll, hogy ezt fenn is tudja ,tartani aggodalomra tehát semmi ok nincsen. Szigorú preventív intézkedé­seket tett a kormány, mint például a statá­rium, amely nemcsak a közönség megnyugtatá­sára szolgál, hanem figyelmeztetés azok felé is, akik a rendet meg akarják zavarni, hogy ilyen kísérleteket ne tegyenek. A közbiztonság fenntartása azonban nemcsak karhatalommal történik, hanem mindent elkövet a kormány abban az irányban, hogy az ínséget és az ezzel járó elégedetlenséget a legmesszebbmenő módon levezesse. A kormány eddigi intézkedéseiről a párt tagjai informálva vannak. Tudja, hogy ezek az intézkedések nagy terheket rónak az ország lakosságára, de a kormány kényszer­­helyzetben volt. Az államháztartás rendbeho­zatala imperatív módon tette szükségessé, hogy az ország minden rétege áldozatokat hozzon. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása annyira imperatív szükség, hogy e cél érdeké­ben minden áldozatot meg kellett és meg kell hozni. , — Ismételten hallottam és a sajtóban is ol­vastam, — mondotta a továbbiakban a minisz­terelnök — mintha várnának és szinte követel­nének a kormánytól egy nagy, átfogó gazda­sági programmot. Ez a mai körülmények kö­zött szinte úgy hangzik, mintha valamiféle kávéházi Konrádok akarnának világcsatákat megnyerni. Az államkincstár mai helyzetében, ahol semmi fedezet nincsen nagyobb dolgok ke­resztülvitelére, ilyen programm kidolgozása teljesen teoretikus maradna, mert az keresz­tülvihető nem volna. A mai viszonyok között mást nem tehet a kormány gazdasági téren, mint igyekszik az exportot előmozdítani, az importot csökkenteni, mert a legnagyobb és legveszedelmesebb dolog a mai helyzetben a devizák hiánya. Az export­fejlesztést másképp nem lehet momentán megvalósítani, mint a megfelelő kereskedelmi szerződéseknek részben megkötésével, részben a már megkötött szerző­déseknek kihasználásával, mert­ a termelés fel hozása, vagy átirányítása már nem a mának szól, hanem a jövőnek. .Nekünk pedig elsősor­ban a mát kell megmenteni.

Next