Budapesti Hírlap, 1931. október(51. évfolyam, 222–248. szám)
1931-10-01 / 222. szám
A csónakház nem felel a kabinokból eltűnt holmikért A szabadevezősök tízezreit érdddi közvetlenül a budapesti törvényszék Themleitner tanácsának ma hozott elvi jelentőségű ítélete. Számos per volt már eddig is az egyes csónakháztulajdonosok ellen, amiért az egyes week-end szobákból, vagy az öltözőszekrényekből a csónakosok értékei vagy ruhaneműi eltűntek. Legutóbb a budapesti központi járásbíróságon Zajzon bíró 40 pengőben marasztalta el az egyik csónakháztulajdonost, mert a csónakházból az egyik csónakos grammofonja eltűnt. A törvényszék mai ítéletében az eddigi bírói gyakorlattal homlokegyenest ellenkező álláspontra helyezkedett ebben a perben, amelyet Huniler Jenő és Zanterstein Jenő indított. A felperesek az Olimpia-telepen béreltek csónakiállást és június 5-én szobájukból több rend tuba, két felöltől két bőrönd tűnt el. A törvényszék az első bíróság marasztaló ítéletével szemben a felperes keresetét elutasította, azzal a megokolással, hogy a csónakgarázsnál és a week-end-szobáknál a garázstulajdonos és a bérlő között bérleti jogviszony áll fenn és így az általános magánjog szabályai az irányadók. 1 Haszony Károly visszavonja előbbi, indítványát, mert a törvény ilyen súlyos esetekre a kizárást írja elő. A közgyűlés nagy többsége Szemethy Károly tiszti főügyész indítványát fogdja el. Álljanak fel a sértegetők Riplan Ferenc főpolgármester a határozat enunciálása után bejelenti, hogy az ügyet automatikusan az igazolóválasztmányhoz teszik át, majd így folytatta: — Van a tumultusnak még egy része, amely helyett ugyancsak nem lehet szó nélkül elhaladni. Rá kell mutatni azokra a minősíthetetlen durva sértésekre, amelyek a tumultus alatt elhangzottak. Mélyen sajnálja, hogy a szenvedélyek ennyire úrrá lesznek a törvényhatósági bizottság tagjain és ennyire elengedik ragadtatni magukat. Miután a sértések olyan lármában és oly gyors egymásutánban hangzottak el, hogy azokat felsorolni nem akarja, felkéri a sértegetőket, álljanak föl, jelentkezzenek, hogy rendreutasíthassa őket. A főpolgármester felszólítására elsőnek Huszár Károly állott , fel, utána mint egy ember az összes szocialisták. Huszár Károly szót kért és kijelenti, hogy sem a közgyűlést, sem senkit meg nem sértett, de amikor már félórája tartott a szélsőbaloldal lármája és a szónokot nem engedték nyugodtan egy mondatnyi idő alatt sem beszélni, indulatosan követelte az elnöktől, hogy teremtsen rendet és mérgesen a padra ütött. E mozdulat alatt a közgyűlési pad asztalkája letörött, amiért sajnálkozását fejezi ki, de nem lát okot fennforogni arra, hogy akár a közgyűlést, akár valakit személyében megkövessen. Ripka Ferenc főpolgármester újból arra kéri a közgyűlés tagjait, hogy a jövőben türtőztessék magukat és őrizzék meg a terem méltóságát. Peyer széksértés alá vonását követelik Ezzel az elnök elrendeli a napirend tárgyalásának folytatását s újból Lázár Ferencnek adja meg a szót. A közgyűlés nyugalma még mindig nem tér vissza, a jobboldal hangosan követeli Peyerszéksértés alá vonását is. Az elnök szentbeszéddel intézte el a dolgot — kiáltja Csetényi Pál. , Lázár Ferenc azzal kezdi, hogy a baloldal sértegetései nem hozzák ki ugyan a sodrából, de nem hajlandó oly elnöklés mellett tovább beszélni, amely eltűri, hogy a szocialista párt brutalizálja a többséget. (Óriási zaj.) Ez az atmoszféra különben sem alkalmas a hideg érvelésre. Kijelenti azonban, hogy a főváros számít arra a 14 millió pengőre, amellyel a kincstár kórházi díj címén tartozik. E követelés per útján való szorgalmazását már évekkel ezelőtt sürgette. A javaslat révén hiszi, hogy a főváros közönségét meg lehet kímélni a közüzemi tarifa emelésétől. A közgyűlés egyhangúan kimondotta a sürgősséget és Ripka Ferenc a következő szónokot, Peyer Károlyt hívta fel. Ekkor Fábián Béla napirendi indítványt terjesztett elő, hogy a főváros közönségét egzisztenciálisan érintő fontos kérdéseket ilyen túlfűtött hangulatban ne tárgyaljon a közgyűlés, hanem halasszák máskorra. Miután a közgyűlés egyhangúan magáévá tette Fábián Béla indítványát, fél 10 órakor Ripka Ferenc berekesztette a közgyűlést és folytatását pénteken délután 5 órára halasztotta. B.H. 1931. OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK . Lávai elragadtatással beszél berlini tapasztalatairól PÁRIZS, szept. 30. Lávai miniszterelnök megérkezése után a belügyminisztériumban fogadta az üdvözlésére megjelent újságírókat és kijelentette nekik, hogy mélyen meghatotta és megrendítette az a határtalan szeretet és melegség, amellyel Berlinben fogadták és amellyel Berlintől Németországon, Belgiumon és Franciaországon keresztül egész Párizsig a lakosság őt és Briandt nemzeti különbség nélkül üdvözölte. Ebből a fogadtatásból azt kell következtetnie, — mondotta a miniszterelnök — hogy a három nagy ország lakossága helyesli és támogatja kettőjük fáradozását a béke érdekében és ezt a munkát lankadatlan erővel folytatni fogja. A kormány tagjai szerdán délután Dourier elnöklésével minisztertanácsot tartottak, amelynek központjában Laval miniszterelnök és Briand külügyminiszter jelentése állott a berlini út lefolyásáról és eredményeiről. Nyomatékkal hangsúlyozták, hogy a berlini fogadtatás minden várakozáson felül barátságos volt és hogy igen nagy hatást tett reájuk az a mód is, ahogyan Hindenburg elnök audiencián fogadta őket. Úgy Lávai, mint Briand kijelentette, hogy a német miniszterekkel folytatott tanácskozástól messzemenő erkölcsi és gyakorlati eredményeket várnak. A minisztertanács szerencsét kívánt Lávainak és Briandnak berlini útjukhoz és egyhangúan jóváhagyta a berlini határozatokat. Lévas miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány most már a lehető leggyorsabban kinevezi a vegyes német-francia gazdasági bizottság francia tagjait. A Liberté szerint a francia delegáció elnöke Gignoux helyettes miniszterelnökségi államtitkár, Francois Poncet utóda lesz. Az Agence Rádió értesülése szerint Laval október 20-án érkezik Washingtonba. i Pénzügyi Kibontakozás belső kölcsönnel Lázár Andor v. államtitkár előadása a Nemzeti Klubban A Nemzeti Klub szerdán este kezdte meg az őszi összejöveteleit s az első alkalommal nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében Lázár Andor, dr. volt honvédelmi államtitkár tartott előadást, Az államháztartás rendbehozatala címmel. Előadásának bevezetőjében Lázár Andor az államháztartás nehéz helyzetét, s az azt előidéző előzményeket ismertette, majd kifejtette, hogy a különböző kormányzati ágak esedékes tartozásainak összege (beleértve az elmúlt költségvetési év deficitjét) a 360 millió pengőt meghaladja. Ezenkívül az 1031—32. költségvetési évben is deficitre van kilátás, s , véleményem szerint a Teleszky-féle kimutatás adóemeléseiből várt bevételi többletekre csak részben lehet számítani. Külföldi valutában az államnak a népszövetségi hosszúlejáratú kölcsönön kívül rövidlejáratú, s ezért terhes tétel gyanánt van egy 3 millió fontos kölcsön, s a most felvett és részben még fel nem használt 5 millió fontos rövidlejáratú kölcsöne. Végül úgy etikai, mint államhiteli szempontból rendezésre váró kérdés a hadikölcsönök és egyéb háború előtti államadósságok valorizációjának az ügye a belföldi hitelezőkkel szemben. Az államnak eddig esedékessé vált kifizetetlen tartozásait a folyó jövedelmekből nem lehet fedezni, akkor, amikor hitelt akarunk igénybe venni, ne menjünk túlzásba a nem fizető adósok túlságos védelme terén és ne emlegessünk moratóriumot, mert hitelt keresni és moratóriumot követelni gyerekes dolog. A legfontosabb kérdés, megvan-e alehetősége, hogy az esedékes állami tartozások fizetésére, s a költségvetés várható hiányának a pótlására az állam a gazdasági életre romboló hatású közteheremelések helyett belső pengőkölcsönt vegyen fel saját polgáraitól. Azt hiszem, hogy ma a vagyonosabb és gondolkozó társadalmi rétegek tudják, hogy ha ebből a válságból nem tudunk kijutni, akkor a gazdasági élet folytonos romlása és az ebből eredő nyomorral és munkanélküliséggel kapcsolatos szociális bajoka vagyontárgyak, sőt minden érték megsemmisítését eredményezhetik. Így tehát, ha ezeket a szempontokat megfelelő propaganda útján kellően megvilágítjuk, valószínűnek tartom, hogy a ma még vagyonosabb osztály ereje teljes megfeszítésével részt fog venni a mentő munkában, amely üzletileg sem lehet káros számára. Azt hiszem, hogy a siker reményével fel lehetne hívni a lakosságot egy olyan összegű kölcsön jegyzésére, mely a múltból esedékes kormányzati tartozások (összesen kb. 360 millió pengő) kiegyenlítésére és a hadikölcsönök becserélésére elegendő. Nem, volna az sem baj, ha teljes sikertnem tudnánk elérni, mert a részleges siker is akár külföldi kölcsön igénybevételére, akár egy későbbi belföldi kölcsön felvételére lényegesen megkönynyíti a lehetőséget. A kölcsönjegyzés feltételeinek megszabásánál nem szabad elfelejteni, hogy ma bár a pénzintézetek betétállománya 2 milliárd pengő körül van, s így mobil tőke is elég nagy mértékben állhatna rendelkezésre, •a a lakosság (természetes és jogi személyek) túlnyomó nagyrésze immobilizálva van és készpénzzel nem rendelkezik. Így tehát, ha sikert akarunk elérni, lehetővé kell tenni a jegyzést bizonyos esetekben készpénz nélkül is. v így például elfogadhatónak tartanám a jegyzést a kincstár elleni követelés alapján (valaki, akinek a kincstár ellen követelése van, ennek átengedése ellenében, vagy ennek egy része ellenében kölcsön-címleteket kap), sőt ,ezen a téren bizonyos kényszerítő rendelkezéseket is lehetségesnek látok. Elfogadhatónak tartanám a jegyzést, melynek összegét a jegyző ingó záloggal (értékpapír, vagy gabonalombard) biztosítja. Ezek a speciális hitelek kedvező elbánásban részesítendők, és kedvező kamattétel mellett nyújtandók. Elfogadhatónak tartanám a jegyzést kellő fedezetet nyújtó jelzálog lekötése mellett is, amely jelzáloghitelt szintén kedvezményes módon kellene szabályozni. Elfogadhatónak tartanék bizonyos rövidebb időre (3—6 hónap) szóló részletfizetéses jegyzést is, vagy más a jegyzett összeg valóságos befizetését biztosító módon történő jegyzést. A kibocsátandó kölcsön címletei természetesen pupilláris biztosítékot nyújtó papírok lennének mindennemű lombardirozási lehetőséggel és tőzsdei forgalommal. A hadikölcsönök valorizációját illetően az előadó a következő megoldást tartaná lehetségesnek. Tudtommal a forgalomban lévő nosztrifikált hadikölcsönkötvények értéke 560 millió pengő. Ha tehát a hadikölcsönkötvényeket 10 százalék erejéig becseréljük, az újonnan kibocsátandó kölcsön kötvényeire, ami azt jelenti, hogy 10 százalékos valorizációt adunk, akkor bármily magas kamatozású legyen is az új kölcsönkötvény, annak évi kamatterhe nem fogja elérni a közgazdasági és jogi szempontból teljesen érthetetlen u. n. karitatív valorizáció évi költségvetési terhét (tudtommal 6 millió pengő). Ez a megoldás tehát az államkincstárra nézve megtakarítást jelentene. Tudjuk, hogy a szóbanforgó 360 millióval a kormányzat különféle vállalkozóknak, szállítóknak, iparosoknak, stb. tartozik. Ennek következtében ezeknek a vállalatoknak a vérkeringéséből a hitelezett összegek ki vannak vonva. Követeléseik megfizetése, — még ha az bizonyos részben kölcsöncímletekkel történne is — új vérkeringést hozna, a gazdasági életbe, növelné a vállalkozói szellemet, csökkentené a munkanélküliséget, emelné a forgalmat s ezáltal az állam bevételeit. Végül követeléseik megfizetése lehetővé tenné, hogy a pénzintézeteknél fennálló ezen követeléseik leszámítolásából származott tartozásaikat kiegyenlítsék, aminek a révén a vállalatok számára újabb hitelek lehetősége nyílna meg, a magyar pénzintézetek mobilitása és teljesítőképessége lényegesen emelkednék. Az adóhátralékokra, elsősorban a földadóra többévi részletfizetést kell engedélyezni és nincs akadálya annak, hogy épp úgy, mint ahogy a hátralékos illetékkövetelések alapján az állam jogosult kincstárjegyeket kibocsátani (1931. XXVI. t.-c. 6. §.), az ilyen fedezett adókövetelések alapján is megadassák a kincstárjegykibocsátási jog. Ha a magyar pénzintézeteik a belső kölcsön révén, a kincstári tartozások eszkomptja gyanánt a vállalatoknak nyújtott kölcsöneiket viszszakapják és ez által immobilizációjuktól szabadulnak, azt hiszem, képesek lesznek a fenti célra megkívánt összeget a folytatólagos szükségletnek megfelelő módon és részletekben a kincstár rendelkezésére bocsátani. Valószínű, hogy a bankok már a belső kölcsönnél bizonyos mértékig igénybe lesznek véve, de az értékesíthető, vagy lombardírozható kölcsöncímletek az immobilizáció veszélyétől megmentik őket, — a kincstárjegyeket pedig, ha saját tőkéjük erre nem elegendő, szintén le fogják számítolhatni. Így tehát komoly reményünk lehet arra, hogy a költségvetési hiányt ily módon lehet pótolni,, — komoly reményünk lehet arra, hogy így a gazdasági élet átlábol ezen a válságon s a termelő erők, melyeket ezen a módon nem paralizálunk teljesítőképességükön túlmenő terhekkel, képesek lesznek olyan jövedelmeket produkálni, amelyek az első kölcsön kamatszolgáltatását és a második (kincstárjegy) kölcsön törlesztését és karmatát fedezni tudják. Igen fontos, hogy ez a kamat és törlesztés pengőben (természetesen értékálló módon) történik s így fizetési mérlegünket ezek a kamatok nem rontják, mert nem okoznak devizabeszerzési nehézségeket. Meg vagyok róla győződve, — mondotta az előadó— hogy abban a percben, amikor a nemzetközi pénzpiac látni fogja, hogy Magyar. országban van annyi önbizalom és akarat, hogy tud és akar magán segíteni és államháztartásának további éveit lépcsőzetesen keresztülviendő egyszerűsítő intézkedésekkel a túlságos centralizáció, túlságos állami beavatkozás mellőzésével deficitmentessé tudja tenni, — a külföldi olcsó kamatozású tőke beáramlása is megindul. A nagy tapssal és tetszéssel fogadott előadást előkelő közönség hallgatta végig, amelynek soraiban ott volt Juhász Andor, a Kúria elnöke, Nagy Emil ny. igazságügyminiszter, Hómon Bálint, Némethy Károly v., b. t. t., Halász Lajos dr., Kálén György altábornagy, Verebély László professzor, Avedlik Félix, Lázár Ferenc felsőházi tag, továbbá Karafiáth Jenő, Kelemen Kornél, Niamessny Mihály, F. Szabó Géza, Lentz Ákos, Zsilinszky Endre országgyűlési képviselő, Hindy Zoltán, Magyary Zoltán, Balogh Elemér, Nagy Károly, Szörtsey József, Krúdy Ferenc, Ajtay József, Ritoók Zsigmond, Kelemen Móric és még számosam Az előadáshoz elsőnek Nagy Emil szólt hozzá, hangoztatva, hogy a mai helyzeten csak újabb vagyonváltsággal lehet segíteni, mégpedig, hogy akiknek adózniuk kell, a vagyonváltság révén, azok csak jótálljanak arra a bankómennyiségre, amit a Nemzeti Bank bocsátana ki. Juhász Andor, a Kúria és a 33-as bizottság elnöke az egészséges közszellem hiányát kifogásolta, mert elvesz az olyan társadalom, amelyik csak jajgat, panaszkodik és azt emlegeti, hogy jön a bolsevizmus, ahelyett, hogy bizalommal fogna hozzá sorsának megjavítása'* hoz. Meg kell javítani az adómorált és nem szabad azt hirdetni, hogy nem fognak befolyni az adók, el kell ítélni az olyan jelenségeket, hogy rekordtermésű vármegyék lakosai deputációban járjanak segítségért. Megbukott egy cseh bank PRÁGA, szept 30. A bankcsődhullám Csehországot is elérte. A Deutsche Volksbank für Böhmen, amelynek Leitmeritzben van a székhelye és amelynek Csehország németlakta vidékein majd minden városban van fiókja, beszüntette kifizetéseit. úgy a leitmeritzi főintézetnél, mint a vidéki fiókintézeteknél bezárták a pénztárakat s szerdán délelőtt már nem teljesítettek kifizetéseket. A bank igazgatósága moratóriumot kért a pénzügyminisztériumtól. A betétállomány 115 midii cseh korona. A bank már hosszabb idő óta fizetési zavarokkal küzdött, mert több ipari vállalkozás, amelyeket az intézet finanszírozott, rendkívül megsínylette a gazdasági válságot. A cseh községi választások eredménye PRÁGA, szept. 30. A felvidéki községi választásokon, mint a Prágai Magyar Hírlap írja, a magyar keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt általában megtartotta eddigi pozícióját. Pozsonyban a magyar keresztényszocialista párt helyzetét megnehezítette az a körülmény, hogy az elmúlt négy év alatt igen sok magyar, költözött el Pozsonyból, viszont a csehszlovák lakosság száma megnövekedett. Ennek ellenére a magyar keresztényszocialista párt megvédelmezte pozícióját és ezután is a legerősebb párt marad. A párt nyolc mandátumot, a magyar nemzeti párttal együtt kilenc mandátumot szerzett. Ungvárott a szövetkezett magyar ellenzéki pártok meg tudták őrizni vezető pozíciójukat és a legerősebb polgári párt maradtak kilenc mandátummal. A köztársaság községeinek csak 73 százalékában tartották meg a választásokat. A nagyobb városok egész sorában, így Brünnben, Olmützben, Ostruban, Troppauban, Pilsenben, Reichenbergben és Egerben nem volt választás, mert itt még nem jártak le a mandátumok. Az érdeklődés a fővárosi választásokra összpontosult. A prágai választást egyébként jellemzi Stribuny volt miniszter pártjának, a kötött választási listák elleni liga pártjának fellépése, amely mandátumainak számát kettőről tizenegyre tudta növelni. A faszisták egy mandátumot szereztek a múltkori kettővel szemben. A cseh-szlovák nacionalista párt 23 mandátumot biztosított magának. A többi nagy párt között a mandátumok a következőképpen oszlanak meg: Cseh-szlovák nemzeti demokrata párt: 15, legutóbb 17. Cseh-szlovák szociáldemokrata párt: 14, legutóbb 12. Kommunisták: 13, legutóbb 17. A kötött jelölt listák elleni ligái 11, legutóbb 2, 4—1