Budapesti Hírlap, 1931. október(51. évfolyam, 222–248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

­ A csónakház nem felel a kabinokból eltűnt holmikért A szabadevezősök tízezreit érdddi közvetle­nül a budapesti törvényszék Th­emleitner taná­csának ma hozott elvi jelentőségű ítélete. Szá­mos per volt már eddig is az egyes csónakház­­tulajdonosok ellen, amiért az egyes week-end szobákból, vagy az öltözőszekrényekből a csó­nakosok értékei vagy ruhaneműi eltűntek. Leg­utóbb a budapesti központi járásbíróságon Zajzon bíró 40 pengőben marasztalta el az e­gyik csónakháztulajdonost, mert a csónakház­ból az egyik csónakos grammofonja eltűnt. A törvényszék mai ítéletében az eddigi bírói gyakorlattal homlokegyenest ellenkező állás­pontra helyezkedett ebben a perben, amelyet Huniler Jenő és Zanterstein Jenő indított. A felperesek az Olimpia-telepen béreltek csónak­­iállást és június 5-én szobájukból több rend tuba, két felöltő­l két bőrönd tűnt el. A törvényszék az első bíróság marasztaló ítéletével szemben a felperes keresetét elutasí­totta, azzal a megokolással, hogy a csónakga­rázsnál és a week-end-szobáknál a garázstulaj­donos és a bérlő között bérleti jogviszony áll fenn és így az általános magánjog szabályai az irányadók. 1 Haszony Károly visszavonja előbbi, indítványát,­ mert a törvény ilyen súlyos esetekre a kizárást írja elő.­­ A közgyűlés nagy többsége Szemethy Károly­ tiszti főügyész indítványát fogd­ja el. Álljanak fel a sértegetők Riplan Ferenc főpolgármester­ a határozat enunciálása után bejelenti, hogy az ügyet auto­matikusan az igazolóválasztmányhoz teszik át, majd így folytatta: — Van a tumultusnak még egy része, amely h­elyett ugyancsak nem lehet szó nélkül elha­ladni. Rá kell mutatni azokra a minősíthetet­len durva sértésekre, amelyek a tumultus alatt elhangzottak. Mélyen sajnálja, hogy a szen­vedélyek ennyire úrrá lesznek a törvényható­sági bizottság tagjain és ennyire el­engedik ragadtatni magukat. Miután a sértések olyan lármában és oly gyors egymásutánban hang­zottak el, hogy azokat felsorolni nem akarja, felkéri a sértegetőket, álljanak föl, jelentkez­zenek, hogy rendreutasíthassa őket. A főpolgármester felszólítására elsőnek Hu­szár Károly állott , fel, utána mint egy ember az összes szocialisták. Huszár Károly szót kért és kijelenti, hogy sem a közgyűlést, sem senkit meg nem sér­tett, de amikor már félórája tartott a szélső­baloldal lármája és a szónokot nem engedték nyugodtan egy mondatnyi idő alatt sem­ be­szélni, indulatosan követelte az elnöktől, hogy teremtsen rendet és mérgesen a padra ütött. E mozdulat alatt a közgyűlési pad asztalkája letörött, amiért sajnálkozását fejezi ki, de nem lát okot fennforogni arra, hogy akár a közgyűlést, akár valakit személyében megkö­vessen. Ripka Ferenc főpolgármester újból arra kéri a közgyűlés tagjait, hogy a jövőben tür­tőztessék magukat és őrizzék­ meg a terem méltóságát. Peyer széksértés alá vonását követelik Ezzel az elnök elrendeli a napirend tárgyalá­sának folytatását s újból Lázár Ferencnek adja meg a szót. A közgyűlés nyugalma még mindig nem tér vissza, a jobboldal hangosan követeli Peyer­­széksértés alá vonását is.­­ Az elnök szentbeszéddel intézte el a dolgot — kiáltja Csetényi Pál. , Lázár Ferenc azzal kezdi, hogy a baloldal sér­tegetései nem hozzák ki ugyan a sodrából, de nem hajlandó oly elnöklés mellett tovább be­szélni, amely eltűri, hogy a szocialista párt bru­­talizálja a többséget. (Óriási zaj.) Ez az at­moszféra különben sem alkalmas a hideg érve­lésre. Kijelenti azonban, hogy a főváros számít arra a 14 millió pengőre, amellyel a kincstár kórházi díj címén tartozik. E követelés per út­ján való szorgalmazását már évekkel ezelőtt sür­gette. A javaslat révén hiszi, hogy a főváros közönségét meg lehet kímélni a közüzemi tarifa emelésétől. A közgyűlés egyhangúan kimondotta a sür­gősséget és Ripka Ferenc a következő szónokot, Peyer Károlyt hívta fel. Ekkor Fábián Béla napirendi indítványt ter­jesztett elő, hogy a főváros közönségét egziszten­ciálisan érintő fontos kérdéseket ilyen túlfűtött hangulatban ne tárgyaljon a közgyűlés, hanem halasszák máskorra. Miután a közgyűlés egy­hangúan magáévá tette Fábián Béla indítvá­nyát, fél 10 órakor Ripka Ferenc berekesztette a közgyűlést és folytatását pénteken délután 5 órára halasztotta. B.H. 1931. OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK . Lávai elragadtatással beszél berlini tapasztalatairól PÁRIZS, szept. 30. Lávai miniszterelnök megérkezése után a belügyminisztériumban fogadta az üdvözlésére megjelent újságírókat és kijelentette nekik, hogy mélyen meghatotta és megrendítette az a határtalan szeretet és melegség, amellyel Berlinben fogadták és amellyel Berlintől Né­metországon, Belgiumon és Franciaországon keresztül egész Párizsig a lakosság őt és Briandt nemzeti különbség nélkül­ üdvözölte. Ebből a fogadtatásból azt kell következtetnie, — mondotta a miniszterelnök — hogy a há­rom nagy ország lakossága helyesli és támo­gatja kettőjük fáradozását a béke érdekében és ezt a munkát lankadatlan erővel folytatni fogja. A kormány tagjai szerdán délután Dourier elnöklésével minisztertanácsot tartottak, amely­nek központjában Laval miniszterelnök és Briand külügyminiszter jelentése állott a ber­lini út lefolyásáról és eredményeiről. Nyoma­tékkal hangsúlyozták, hogy a berlini fogadta­tás minden várakozáson felül barátságos volt és hogy igen nagy hatást tett reájuk az a mód is, ahogyan Hindenburg elnök audiencián fogadta őket. Úgy Lávai, mint Briand kijelen­tette, hogy a német miniszterekkel folytatott tanácskozástól messzemenő erkölcsi és gyakor­lati eredményeket­ várnak. A minisztertanács szerencsét kívánt Lávai­nak és Briandnak berlini útjukhoz és egyhan­gúan jóváhagyta a berlini határozatokat. Lé­vas miniszterelnök bejelentette, hogy a­ kor­mány most már a lehető leggyorsabban kine­vezi a vegyes német-francia gazdasági bizott­ság francia tagjait. A Liberté szerint a francia delegáció elnöke Gignoux helyettes miniszterelnökségi államtit­kár, Francois­ Poncet utóda lesz. Az Agence Rádió értesülése szerint Laval október 20-án érkezik Washingtonba. ­i Pénzügyi Kibontakozás belső kölcsönnel Lázár Andor v. államtitkár előadása a Nemzeti Klubban A Nemzeti Klub szerdán este kezdte meg az őszi összejöveteleit s az első alkalommal nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében Lázár Andor, dr. volt honvédelmi államtitkár tartott előadást, Az államháztartás rendbehoza­tala címmel. Előadásának bevezetőjében Lázár Andor az államháztartás nehéz helyzetét, s az azt előidéző előzményeket ismertette, majd kifejtette, hogy a különböző kormányzati ágak esedékes tarto­zásainak összege (beleértve az elmúlt költség­­vetési év deficitjét) a 360 millió pengőt meg­haladja. Ezenkívül az 1031—32. költségvetési évben is deficitre van kilátás, s , véleményem szerint a Teleszky-féle kimutatás adóemelései­ből várt bevételi többletekre csak részben lehet számítani. Külföldi valutában az államnak a népszövetségi hosszúlejáratú kölcsönön kívül rövidlejáratú, s ezért terhes tétel gyanánt van egy 3 millió fontos kölcsön­, s a most felvett és részben még fel nem használt 5 millió fon­tos rövidlejáratú kölcsöne. Végül úgy etikai, mint államhiteli szempontból rendezésre váró kérdés a h­adikölcsönök és egyéb háború előtti államadósságok valorizációjának az ügye a bel­földi hitelezőkkel szemben. Az államnak eddig esedékessé vált kifizetet­len tartozásait a folyó jövedelmekből nem lehet fedezni, akkor, amikor hitelt akarunk­ igénybe venni, ne menjünk túlzásba a nem fizető adó­sok túlságos védelme terén és ne emlegessünk moratóriumot, mert hitelt keresni és moratóriu­mot követelni gyerekes dolog. A legfontosabb kérdés, megvan-e a­­lehető­sége, hogy az esedékes állami tartozások fize­tésére, s a költségvetés várható hiányának a pótlására az állam a gazdasági életre romboló hatású közteheremelések helyett belső pengő­­kölcsönt vegyen fel saját polgáraitól. Azt hi­szem, hogy ma a vagyonosabb és gondolkozó tár­sadalmi rétegek tudják, hogy ha ebből a vál­ságból nem tudunk kijutni, akkor a gazdasági élet folytonos romlása és az ebből eredő nyo­morral és munkanélküliséggel kapcsolatos szo­ciális bajok­­a vagyontárgyak, sőt minden ér­ték megsemmisítését eredményezhetik. Így tehát, ha ezeket a szempontokat megfelelő pro­­paganda útján kellően megvilágítjuk, valószí­nűnek tartom, hogy a ma még­ vagyonosabb osztály ereje teljes megfeszítésével részt fog venni a mentő munkában, amely üzletileg sem lehet káros számára. Azt hiszem, hogy a siker reményével fel lehetne hívni a lakosságot egy olyan összegű kölcsön jegyzésére, mely a múlt­ból esedékes kormányzati tartozások (összesen kb. 360 millió pengő) kiegyenlítésére és a ha­­dikölcsönök becserélésére elegendő. Nem, volna az sem­ baj, ha teljes sikert­­nem tudnánk el­érni, mert a részleges siker is akár külföldi kölcsön igénybevételére, akár egy későbbi bel­földi kölcsön felvételére lényegesen megköny­­nyíti a lehetőséget. A kölcsönjegyzés feltételeinek megszabásánál nem szabad elfelejteni, hogy ma­­ bár a pénz­intézetek betétállománya 2 milliárd pengő kö­rül van, s így mobil tőke is elég nagy mérték­ben állhatna rendelkezésre, •a a lakosság (ter­mészetes és jogi személyek) túlnyomó nagy­része immobilizálva van és készpénzzel nem rendelkezik. Így tehát, ha sikert akarunk elérni, lehetővé kell tenni a jegyzést bizonyos esetekben kész­pénz nélkül is. v így például elfogadhatónak tartanám a jegy­zést a kincstár elleni követelés alapján (valaki, akinek a kincstár ellen követelése van, ennek átengedése ellenében, vagy ennek egy része el­lenében kölcsön-címleteket kap), sőt ,ezen a té­ren bizonyos kényszerítő rendelkezéseket is le­hetségesnek látok. Elfogadhatónak tartanám a jegyzést, melynek összegét a jegyző ingó­ zálog­gal (értékpapír, vagy gabonalombard) bizto­sítja. Ezek a speciális hitelek kedvező elbánás­ban részesítendők, és kedvező kamattétel mellett nyújtandók. Elfogadhatónak tartanám a jegy­zést kellő fedezetet nyújtó jelzálog lekötése mellett is, amely jelzáloghitelt szintén kedvez­ményes módon kellene szabályozni. Elfogadha­tónak tartanék bizonyos rövidebb időre (3—6 hónap) szóló részletfizetéses jegyzést is, vagy más a jegyzett összeg valóságos befizetését biz­tosító módon történő jegyzést. A kibocsátandó kölcsön címletei természetesen pupilláris biz­tosítékot nyújtó papírok lennének mindennemű lombardirozási lehetőséggel és tőzsdei forga­lommal. A hadikölcsönök valorizációját illetően az előadó a következő megoldást tartaná lehetsé­gesnek. Tudtommal a forgalomban lévő nosz­­trifikált hadikölcsönkötvények értéke 560 mil­lió pengő. Ha tehát a hadikölcsönkötvényeket 10 százalék erejéig becseréljük, az újonnan kibocsátandó kölcsön kötvényeire, ami azt je­lenti, hogy 10 százalékos valorizációt adunk, akkor bármily magas kamatozású legyen is az új kölcsönkötvény, annak évi kamatterhe nem fogja elérni a közgazdasági és jogi szempont­ból teljesen érthetetlen u. n. karitatív valorizá­ció évi költségvetési terhét (tudtommal 6 millió pengő). Ez a megoldás tehát az államkincs­tárra nézve megtakarítást jelentene. Tudjuk, hogy a szóbanforgó 360 millióval a kormányzat különféle vállalkozóknak, szállítók­nak, iparosoknak, stb. tartozik. Ennek követ­keztében ezeknek a vállalatoknak a vérkeringé­séből a hitelezett összegek ki vannak vonva. Követeléseik megfizetése, — még ha az bizo­nyos részben kölcsöncímletekkel történne is — új vérkeringést hozna, a gazdasági életbe, nö­velné a vállalkozói szellemet, csökkentené a munkanélküliséget, emelné a forgalmat s ez­ál­tal az állam bevételeit. Végül követeléseik meg­fizetése lehetővé tenné, hogy a­ pénzintézetek­nél fennálló ezen követeléseik leszámítolásából származott­­ tartozásaikat kiegyenlítsék, ami­nek a révén a vállalatok számára újabb hitelek lehetősége nyílna meg, a magyar pénzintézetek mobilitása és teljesítőképessége lényegesen emel­kednék. Az adóhátralékokra, elsősorban a földadóra többévi részletfizetést kell engedélyezni és nincs akadálya annak, hogy épp úgy, mint ahogy a hátralékos illetékkövetelések alapján az állam jogosult kincstárjegyeket kibocsátani (1931. XXVI. t.-c. 6. §.), az ilyen fedezett adóköve­telések alapján is megadassák a kincstárjegy­kibocsátási jog. Ha a magyar pénzintézeteik a belső kölcsön révén, a kincstári tartozások eszkomptja gya­nánt a vállalatoknak nyújtott­ kölcsöneiket visz­­szakapják és ez által immobilizációjuktól sza­badulnak,­­ azt hiszem, képesek lesznek a fenti célra megkívánt összeget a folytatólagos szükségletnek megfelelő módon és részletekben a kincstár rendelkezésére bocsátani. Valószínű, hogy a bankok már a belső köl­csönnél bizonyos mértékig igénybe lesznek véve, de az értékesíthető, vagy lombardírozható köl­­csöncímletek az immobilizáció veszélyétől meg­mentik őket, — a kincstárjegyeket pedig, ha saját tőkéjük­ erre nem elegendő, szintén le fogják számítolhatni. Így tehát komoly remé­nyünk lehet arra, hogy a költségvetési hiányt ily módon lehet pótolni,, — komoly reményünk lehet arra, hogy így a gazdasági élet átlábol ezen a válságon s a termelő erők, melyeket ezen a módon nem paralizálunk teljesítő­képes­ségükön túlmenő terhekkel, képesek lesznek olyan jövedelmeket produkálni, amelyek az első kölcsön kamatszolgáltatását é­s a máso­dik (kincstárjegy) kölcsön törlesztését és kar­matát fedezni tudják. Igen fontos, hogy ez a kamat és törlesztés pengőben (természetesen ér­tékálló módon) történik s így fizetési mérle­günket ezek a kamatok nem rontják, mert nem okoznak devizabeszerzési nehézségeket. Meg vagyok róla győződve, — mondotta az előadó­­— hogy abban a percben, amikor a nemzetközi pénzpiac látni fogja, hogy Magyar. országban van annyi önbizalom és akarat, hogy tud és akar magán segíteni és államháztartásá­nak további éveit lépcsőzetesen keresztülviendő egyszerűsítő intézkedésekkel a túlságos centra­­lizáció, túlságos állami beavatkozás mellőzésé­­vel deficitm­entessé tudja tenni, — a külföldi olcsó kamatozású tőke beáramlása is megindul. A nagy tapssal és tetszéssel fogadott előadást előkelő közönség hallgatta végig, amelynek sorai­ban ott volt Juhász Andor, a Kúria elnöke, Nagy Emil ny. igazságügyminiszter, Hómon Bálint, Né­­methy Károly v., b. t. t., Halász Lajos dr., Kál­én György altábornagy, Verebély László professzor, Avedlik Félix, Lázár Ferenc felsőházi tag, továbbá­ Karafiáth Jenő, Kelemen Kornél, Niamessny Mi­hály, F. Szabó Géza, Lentz Ákos, Zsilinszky Endre országgyűlési képviselő, Hindy Zoltán, Ma­­gyary Zoltán, Balogh Elemér, Nagy Károly,­ Szörtsey József, Krúdy Ferenc, Ajtay József, Ritoók Zsigmond, Kelemen Móric és még számosam Az előadáshoz­ elsőnek Nagy Emil szólt hozzá, hangoztatva, hogy a mai helyzeten csak újabb vagyonváltsággal lehet segíteni, még­pe­dig, hogy akiknek adózniuk kell, a vagyonvált­­ság révén, azok csak jótálljanak arra a bankó­mennyiségre, amit a Nemzeti Bank bocsátana ki. Juhász Andor, a Kúria és a 33-as bizottság elnöke az egészséges közszellem hiányát kifo­­gásolta, mert elvesz az olyan társadalom, ame­­lyik csak jajgat, panaszkodik és azt emlegeti, hogy jön a bolsevizmus, a­helyett, hogy biza­­lommal fogna hozzá sorsának megjavítása'* hoz. Meg kell javítani az adómorált és nem­ szabad azt hirdetni, hogy nem fognak­ befolyni az adók, el kell ítélni az olyan jelenségeket, hogy rekordtermésű vármegyék lakosai depu­­tációban járjanak segítségért. Megbukott egy cseh­ bank PRÁGA, szept 30. A bankcsődhullám Csehországot is elérte. A Deutsche Volksbank für Böhmen, amelynek Leitmeritzben van a székhelye és amelynek Csehország németlakta vidékein majd minden városban van fiókja, beszüntette kifizetéseit. úgy a leitmeritzi főintézetnél, mint a vidéki fiókintézeteknél bezárták a pénztárakat s szerdán délelőtt már nem teljesítettek kifizetéseket. A bank igazgatósága moratóriumot kért a pénz­­­ügyminisztériumtól. A betétállomány 115 midii cseh korona. A bank már hosszabb idő óta fize­tési zavarokkal küzdött, mert több ipari vállal­kozás, amelyeket az intézet finanszírozott, rend­kívül megsínylette a gazdasági válságot. A cseh községi választások eredménye PRÁGA, szept. 30. A felvidéki községi választásokon, mint a Prágai Magyar Hírlap írja, a magyar keresz­­tényszocialista párt és a magyar nemzeti párt általában megtartotta eddigi pozícióját. Pozsonyban a magyar keresztényszocialista­ párt helyzetét megnehezítette az a körülmény, hogy az elmúlt négy év alatt igen sok magyar, költözött el Pozsonyból, viszont a csehszlovák la­­kosság száma megnövekedett. Ennek ellenére a­ magyar keresztényszocialista párt megvédelmezte pozícióját és ezután is a legerősebb párt marad. A párt nyolc mandátumot, a magyar nemzeti párttal együtt kilenc mandátumot szerzett. Ung­­várott a szövetkezett magyar ellenzéki pártok meg tudták őrizni vezető pozíciójukat és a leg­erősebb polgári párt maradtak kilenc mandá­tummal. A köztársaság községeinek csak 73 százalé­kában tartották meg a választásokat. A na­gyobb városok egész sorában, így Brünnben, Olmützben, Ostruban, Troppauban, Pilsenben, Reichenbergben és Egerben nem volt választás, mert itt még nem jártak le a mandátumok. Az érdeklődés a fővárosi választásokra összponto­sult. A prágai választást egyébként jellemzi Stribuny volt miniszter pártjának, a kötött választási listák elleni liga pártjának fellépése, amely mandátumainak számát kettőről tizen­egyre tudta növelni. A faszisták egy mandátu­mot szereztek a múltkori kettővel szemben. A cseh-szlovák nacionalista párt 23 mandátumot biztosított magának. A többi nagy párt között a mandátumok a következőképpen oszlanak meg: Cseh-szlovák nemzeti demokrata párt: 15, legutóbb 17. Cseh-szlovák szociáldemokrata párt: 14, leg­utóbb 12. Kommunisták: 13, legutóbb 17. A kötött jelölt listák elleni ligái 11, leg­­utóbb 2, 4—1

Next