Budapesti Hírlap, 1932. április (52. évfolyam, 73-95. szám)
1932-04-01 / 73. szám
tta ok váltótárcája túlságosan megnőtt, ami részben szintén a felmondott betétekkel van összefüggésben. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Kreuger-kommenn összeomlása a bank főtanácsa ülésének idejére esett és még akkor nem lehetett megítélni, hogy milyen következményei lesznek ennek a bukásnak a különböző pénzpiacokon. Ne legyünk igazságtalanok és lássuk be, hogy a Nemzet Bank ebbánt ab esetben nehezebb helyzetben volt, mint normális körülmények között. A Nemzeti Bank már bebizonyította, hogy neki is az a tendenciája, hogy a kamatlábat a lehetőség sűríti, gyors tempóban leszállítsa, hiszen a tizenkét százalékról elég rövid idő alatt elérkeztünk hét százalékra. Mezőgazdaságunk 60 százaléka tehermentes . A közvéleményben egészen téves nézetek vannak elterjedve a lakosság eladósodottságáról. Elhangzott az az állítás is, hogy az országban tíz százalék a hitelező és a szakosság ködéplcvat százaléka adós. Ez a kép hamis. A valóság a az, hogy még a mezőgazdaságból is csupán negyven százalék, az a réteg, területileg véve, amely egyáltalán el van adósodva. Hatvan százalék tehermentes, ez az ország erőtartaléka. A negyven százalék eladósodása természetesen különböző s csak kisebb rész az, amelyikre azt lehet mondani, hogy nyakig el van adósodva. Ismétli, nem áll az, hogy az ország 90 százaléka el van adósodva s ha sikerül a kamatlábat leszállítani, ami mint említette, főleg a külföldi terhekkel áll összefüggésben, reméli, javulni fog a helyzet. Igen nagy munka előtt állunk, amit céltudatosan és szervezetten kell elvégezni. Azt mondják, nem várhatunk. Elismeri, hogy igen nehéz idők következnek egészen az aratás utánig, ezen azonban nem lehet segíteni, mert nem lehet pénzt szerezni. Hitelünk akkor lesz ismét, ha teljesen szabaddá lesz a hitelpiac, amit éppen az adósok, érdekében tett adósvédelmi intézkedések ma gátlóan befolyásolnak és ha nem biztatják majd az embereket, hogy vonják vissza a betéteiket, hanem a megtakarított tőke ismét bekerül majd a hitelszervezetbe és normálisan táplálja a hitelszükségletet. A kamatlábleszállítás kérdése állandóan napirenden van, folyton sürgeti s azon lesz, hogy a Nemzeti Bank kamatlábát is leszállítsák, amenynyire azt a bank vezetőségének lelkiismerete és felelősségérzete engedi. Végül hangsúlyozta, hogy jóllehet népszerűségre nem vágyik, mindent elkövet, hogy működése elismeréssel találkozzék, mert az az ambíciója, hogy elmondhassák róla, hogy jól végezte kötelességét. A pártértekezlet tudomásul vette a pénzügyminiszter bejelentéseit. A kereskedelmi miniszter meggyőző statisztikája az iparcikkek árának csökkentéséről Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter szólalt fel ezután , hangsúlyozva, hogy a gazdasági és politikai érdeklődésnek homlokterében az áralakulás kérdése áll, beszámolt arról, hogy az elmúlt négy hét alatt mi történt ebben a kérdésben. ■ • 1 Mindig azt az elgondolást vallotta, hogy azt az egyenlőtlenséget, amely egyes ipari cikkek és a mezőgazdasági termények ára között fennáll, enyhíteni kell, mert nem közömbös az, hogy változatra, vagy éppen csökkent jövedelem mellett a fogyasztási cikkek ára emlekedik vagy csökken. A viszonylagos, a jövedelemmel arányban nem álló áremelkedés az életstandard, a táplálkozás, az egészség s a kultúra igényeinek veszedelmes leszállítására vezet, de nemcsak szociális, hanem iparpolitikai szempontból is káros, mert a nyersanyag vagy félgyártmány megdrágulása megbénítja a továbbfeldolgozó ipar működését, ami nemcsak a fogyasztókra, de a nemzeti termelés szempontjából is veszteséggel jár.Azírek discipalitása érthető panaszt és keserűséget szül a kedvezőtlenebb helyzetben sínylődő társadalmi osztályban. De ezt az elégedetlenséget megszüntetni nem könnyű dolog, lészen gondolkodó elmék Szent Ágostontól kezdve csak úgy, mint a gyakorlati közgazdász, évszázadok óta kutatják a méltányos ár megállapításaink titkát, de anélkül, hogy teljes eredményre juthattak volna. Ez érthető i is, mert a mélányos ár megállapítása rendkívül sok, részben kifürkészhetetlen tényezőtől függ. A miniszter részletesen felsorolja az árképző tényezőket,, majd rámutat arra, hogy az árprobléma újabb nehézsége, hogy még ha meg is tudjuk pontosan állapítani a termelési költségeket, nem egyszer arra jövünk rá, hogy az ár arányos a termelési költséggel, de mégis túl magas, akár azért, mert az eredetileg nagyobb fogyasztóterületre berendezkedett vállalat rezsije a megcsökent fogyasztó területhez mérten túl magas,, akár, mert egyéb okokból, például üzemszervezeti hibákból a vállalat irracionálisan termel. Ezeknek az indokolatlanul nagy termelési költségeknek leszállítására irányul aracionalizálási mozgalom, amivel maga is komolyan foglalkozik. Minderre azért hivatkozott, hogy rámutasson az árkérdés komplikált voltára s arra, hogy azt alapos vizsgálat nélkül, egyszerű hatalmi szóval, vagy bírói ítélettel megoldani nem lehet, a nélkül, hogy esetleg jogos érdekeket ne sértsünk, vagy a nemzeti vagyon állagát veszélyeztessük. Mindebből látni, hog a jó két hónappal ezelőtt létrehívott árelemző bizottságnál nem volt könnyű feladata és mégis jelentős eredményeket ért el, mégpedig hatalmi beavatkozás nélkül, kölcsönös megértéssel, a feltűnést kerülő szerény és kitartó munkával. Ezért kötelességének is érzi, hogy e bizottság tagjainak, Varsányi professzornak, Kallós Bertalannak és Krúdy Ferencnek önzetlen munkájukért köszönetet mondjon és köszönet illeti a párt kiküldött szakértőit, Biedermann, Holitscher, Igmándy, Marschall és Farkas Elemér képviselőket, valamint az ipar képviselőit is, akik megértéssel, a közérdeknek a magánérdek fölé helyezésével lehetővé tették az eredmények elérését. Itáliai át írta Fáy Ilona ’Az őrszobában hangosak voltak. Magyar testőrök vitatkoztak. Egy nézeten volt valamennyi, egyet akartak, egyen dolgoztak, egyért lelkesedtek, egyért törekedtek és mégis hangoskodtak. A fiatalság ütközött ki belőlük, a Buigódon boltíve visszaverte szavukat. — Hol marad Györgyi Félek, még elviszik Itáliába. — kezdte Báróczy. — Mit félsz te attól? Legalább tapasztalatot szerez, világot lát, mennék én is szívesen, —szólt Barcsay, csizmája hegyét nézve, melynek tükörsimaságán valami homályt vélt észrevenni. — Aztán még elveszítjük, elfordul az ügyünktől, — folytatta Báróczy. ■—ő? A megújhodás vezére? Hol lennénk, ha 2ki nem tűzi céljául nyelvünk mívelését? Ha nem ír, nem buzdít, nem küzd, nem vezet, — kiáltotta Naláczy lelkesen. — Hát csak vezessen is, mert kimondom nyiltan, nélküle nem érünk semmit és nemvisszük semmire, — szólt keserűen Báróczy. Az ajtó hirtelen kicsapódott, ott állt Bessenyey. Veres dolmánya feszült a mellén, szeme tűzben égett, ajka remegett, életöröm, fiatalság, erő sugárzott belőle. Mind felugroitok. — Min disputáitok, fiúk? — kacagott fel .— A te itáliai utadon, — felelt Báróczy. Ki gondol most Itáliára? — nevetett Bessecnyey. Ő nem is gondolt. Most legkevésbé. Az imént őrt állt a kancellár folyosóján feszesen, mozdulatlanul, mikor ruhasuhogást hallott, pici lábak siettek feléje, olyan lépéssel, mintha simogatnának és megállt előtte a szépek szépe, Delfén, a táncosnő. Kaunitzhoz sietett, ki magának tartotta fel, vele a szerződést megkötni. Teuffenbach kamarás kísérte, s az ment a kancellárhoz bejelenteni. Bessenyey két lépést tett feléje. Szembe nézett a táncosnővel, de nem merte megszólítani. — Etcebeau garzon, nincs mit mondania.— Delfén szeme foszforeszkált, ajka megvonaglott. Csábító volt és észbontó. — A tánca látásába a gondolat eltéved és belehal, de a szeme nézése... Nyílt az ajtó, a kamarás betessékelte Delfént a nagyhatalmú kancellárhoz és Bessenyey szoborként állt ismét. Ha kijön, erre kell jönnie, mellette él, oly közel, hogy ruhája majdnem érinti. Csak ez az utálatos kamarás ne jönne vele. Ha még egy szót szólhatna hozzá, ha még... Ajtónyitás, ezüstcsengésű kacagás és Delfén ott állt előtte, de a kamarás jött utána. Egy pillanatig összenéztek. — Oh! — kiáltotta Delfén — a retikülömet bent felejtettem, kérem menjen érte, — szólt Teuffenbachhoz. — Mi mondanivalója van még? —— kérdezte Bessenyey szembenézve, amint az ajtó a kamarás mögött bezárult. — Ez, — szólt Bessenyey, hirtelen átkarolta a leányt és szájon csókolta. A lány ajkáról eltűnt a festék, de még pirosabb lett a csók után. — Ma este várom, jöjjön el, de meg ne tudja a Reuschheits-commissio, mert veszve vagyunk. — Ott leszek. Teuffenbach hangos bocsánatkéréssel jött kifelé. — Kedves báró, sajnálom, hogy fárasztottam, a rétiküs az övemre volt akasztva, a sötét folyosón nem láttam. És abroncsos szoknyáját himbálva, még egyszer jelentősen visszapillantva, finom, nemes fejét feltartva, ment el tőle a folyosón. És most, pár óra múlva nála... Lehetett-e másra gondolni most? Számolta az órákat, a perceket. Tizenegy óra után van vége az előadásnak. Sötét köpönyeget vesz és a legénység ajtaján ... a portást megfizeti, az hallgat. Persze a Reuschheits-commissio! — Azt ígérd meg, hogy soha sem szűnsz meg nyelvünkért küzdeni, mellette kitartani, fejlesztésére mindent megtenni... — kezdte Báróczy — ha el is megy Itáliába... — Ki gondol most Itáliára? — kacagott Bessenyey hátradőlve, azután a haját kezdte gondosan rendezni, majd a dolmányát nézte át, nem ragadt-e meg rajta valami porocska. — Hová készülsz, te, — kérdezte Barcsay. — Sehová ... — volt a vontatott felelet. Pedig készülnie kellett. A testőrkapitány üzent, hogy rá esett a választás, mint aki legjobban beszél idegen nyelveket, ő kiséri a pármai hercegnőt másnap délelőtt Itáliába. — Itáliába? — a szó torkán akadt a testőrnek. — Azt hittem a nyakamba ugrasz, — szólt a hírt hozó, mi bajod neked? — Semmi... — Örülj már a szerencsédnek, hisz mind irigyelnek. György nem örült, de nem tehetett semmit. Maga kérte a kegyet, hogy elkísérhesse a hercegnőt és most nem utasította vissza. Szótlanul, mogorván csomagolt. A testőrök kérdezgették, biztatták és nem értették, azután kinevették. Végre elcsendesedtek. Halkan, lábujjhegyen ment végig a folyosón, le a szennyudvarba, gyorsan el az őr előtt, azután már szabadon járhatott. Igaz, az éjjeli őrség megszólíthatja, de majd kikerült. Még jártak kocsik, a színházból most mentek haza. Delfén lakásaki volt világítva, kopogására nyitották a kaput, várták őt. Hosszú sor szoba, selyem kárpitok, drága csecsebecsék, keleti szőnyegek, berakott bútorok, az utolsó szobában, jegesmedve bőrrel leterített kereveten, gombolyagként összekuporodva, felhúzott lábakkal ült Delfén, sötét szeme mint két világító pont tündökölt a félhomályban. A testőr egy lépéssel mellette volt és karját felé tárta. — Várj! — szólt a leány és ellökte az ölelő kart. — Igaz, hogy te kíséred Itáliába a Párnás hercegnőt? — Igaz. — De nem fogsz elmenni, érted, én nem engedem, itt maradsz, — finom arcéle egyszerre a ragadozó madárévá vált. — Most itt maradok, — szólt Bessenyey átölelve. — És nem megy el, — súgta a leány hozzásimulva. —• Azt nem tehetem, emelte fel fejét György. — De ha én nem akarom? •—s a leány szeme éles lett, mint az ölyvé. — Nékem engedelmeskednem kell, én nem rendelkezhetem magammal. — Akkor válassz köztem és a hercegnő közt. — Nincs itt szó hercegnőről, de a kötelességről, melyre felesküdtem. — És ha én kötelességeddé teszem, hogy szeress? — és a leány ajkát nyújtotta felé. György fölé hajolt, a táncosnő elhárította csókját. — Maradsz? — Nem tehetem, de most itt vagyok, — súgta az ifjú szerelmesen. — Nem maradsz? Akkor menj, menj! Gyűlöllek* — s arcába akarta vágni körmeit. Bessenyey hirtelen megkapta a támadó kezeket és csókkal borította. Erős kezében elveszett a kis kéz, de szorítására felszisszent a leány. — Eressz el! — sikoltotta és letaszította a testőrt a kerevetről, szemébe könnyeket csalt a harag, keze apróra tépte csipkekendőjét. Bessenyey felegyenesedett és haragjában még kívánatosabbnak látta Delfént — Ma bellé, — kezdte engesztelően, egy hónap múlva itt vagyok ismét — nálad. — Egy hónap múlva? — kacagott fel keserűen a leány. — Egy hónap a szerelemben oly hosszú idő, hogy meg sem lehet mérni... el sem lehet érni... Menj, nem fested — 12&* Az árelemző bizottság munkájának eredményei Az árelemző bizottság működése során az elmúlt négy hét alatt a következő enyhítéseket érte el az egyes iparcikkek áránál. Zsáknál 12%, pamutnál 15, fontosabb mezőgazdasági eszközöknél (ásó, lapát, kapa stb.) 10, növényvédelmi B.H 1932. ÁPRILIS 1. PÉNTEK szereknél 10, lenolajnál 18, gépolajnál 12—20, traktorolajnál 15—20, kocsikmőcsnél, gépkenőcsnél 8, szérnél — egyelőre a mezőgazdaság részére a darabos szőrmél és brikettnél 10, a tiszta benzinnél 21,4, a motolkóml 23, az adózott petróleumnál 24 és a gázolajnál 13.4 százalék. Ezek a számok nem jelentenek végállomást, tovább halad a megkezdett úton az építési anyagok, az elektromos ár terén és figyelemmel kíséri az árucikkek árát a kisfogyasztóval szemben álló kereskedőnél is. Ezek lesznek a legközelebbi jövő feladatai, de addig is kér mindenkit, ne kicsinyeljék le az ismertetett eredményeket és ne álljanak elő a nem mindig jóhiszeműen felizgatott hangulat nyomása alatt teljesíthetetlen kívánságokkal. Magyarország kedvező nemzetközi index-statisztikája Nem olyankedvezőtlen a helyzet Magyarországon, mintazt hangoztatni szeretik. E tekintetben elég, ha a következő néhány adatra utal- A nagykereskedelmi árak indexe az 1913-as helyzethez viszonyítva, ha az akkori állapotot száznak vesszük, ma Dániában 114, Németországban 111, Ausztriában 109, Cseh-Szlovákiában 108, az Északamerikai Államokban 95— 122, Angliában 89—101, Magyarországon 94.A élet fenntartása költségel indexe az 1932. évi januári állapot szerint, az 1913-as viszonyokhoz hasonlítva Angliában 147, Németországban 124, Ausztriában 109, Cseh-Szlovákiában 102, Magyarországon 99. Ezek nem légből lopott adatok, hanem egy pártatlan nemzetközi intézetnek, a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek legutolsó jelentéséből való. Az értekezlet köszönettel vette tudomásul a miniszter felvilágosításait. Értesítem igent. vevőimet, hogy betegségem folytén a közel egynegyed évszázad óta fennálló vászon-és fehérnemű raktáramat kénytelen vagyok feloszlatni Az árusítás gyors keresztülvitele érdekében Meglepően olcsó árak! Ritkas alkalom márkás, finom asztalneműek, vászonáruk, törülközők, fehérneműek, női- és férfikelengyék előnyös bertisziletsara IHLGSEH VILMOS Budapest, 11., Kecskeméti utca 9. szám A berendezés eladó 1 A magyar vasút ma a legolcsóbb Európában lítás elleni rendőkjő ,bra,vbgkqj cmfnypsze Marschall Ferenc tiltakozott azok ellen a beállítások ellen, mintha az agráriusokat az ipari árellenőrzés kérdésében politikai szempontok vezették volna. További engedményeket tart szükségesnek a szénnél. Sajnálja, hogy a cement, tégla és a mész árénál még nem tudott a kormány engedményeket elérni. Bizalommal van a kereskedelemügyi miniszter iránt és beszámolóját örömmel veszi tudomásul. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter röviden válaszolva utalt arra, hogy a cement árleszállítására vonatkozóan a cementgyárak vezetőségétől határozott ígéretet kapott. Vay Miklós báró szólalt fel ezután és kategorikusan megcáfolta a kilépéséről szóló híreket. Zsóry Lajos a mezőkövesdi munkanélküli sommás munkások ügyét tette szóvá. Purgly Emil földművelésügyi miniszter megnyugtató kijelentései után Maday Gyula a vasúti- és postatarifa mérséklését és az úgynevezett populárés vonatoknak más vonalakon való bevezetését kérte. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter kijelentette ezután, hogy a kövezetvám tekintete, heti már megindultak az első lépések, hogy a fennálló egyenlőtlenséget kiküszöböljék. Utalt arra, hogy a vasúti tarifák a személyvonatokon ma olcsóbbak, mint békében, és olcsóbbak, mint Európa bármely más államában. A gyorsvonatoknál csak Jugoszlávia és Románia olcsóbb bizonyos vonatkozásban, különben minden más állam drágább tarifával dolgozik. Bejelenti végül, hogy április 15-től kezdődően minden ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági góc-, ponton 33 százalékos mérséklést tartalmazó menettérti jegyeket fognak kiadni. A postáés a telefondíjak tekintetében is vannak bizonyos elgondolásai. A kereskedelemügyi miniszter bejelentéseit a párt nagy helyesléssel vette tudomásul. Vargha Imre pénzügyi államtitkár jelentette ki ezután, hogy a földhöz juttatottak helyzetét rendező intézkedés nyers tervezete már készen van s a jövő hét elején azt már végleges formába öntik. Lukács Béla a dohánytermelők előlegeinek a folyósításánál fennálló helyzetre hívta fel a pénzügyi államtitkár figyelmét. Vargha Imre pénzügyi államtitkár válaszában hangsúlyozta, hogy az előleget a kisembereknek és azoknak, akik csak kisebb mértékben vannak adóhátralékban, minden további nélkül kifizetik. Viszont nem akarják tűrni azt, hogy akik előlegeket vesznek fel az államtól, adófizetésüket hosszabb időn keresztül teljes mértékben elhanyagolják. Ezzel az értekezlet véget ért. A lengyel emigránsokat francia gyarmatra telepítik VARSÓ, márc. 31. A Krakói Kurír párizsi jelentése szerint ott most szigorúan titkos tárgyalások folytak Lengyelország és Franciaország között abból a célból, hogy a lengyel emigránsok részére a francia gyarmatokon koncessziót biztosítsanak. A lengyel megbízottak a munkanélküliségtől fenyegetett Franciaországban működő lengyel munkásokat Franciaország egyik afrikai gyarmatán akarták letelepíteni. A francia hatóságok azonban nem hajlandók az ilyen településnek nemzeti autonómiát nyújtani. A franciák rámutattak arra, hogy a lengyel követelések a francia állami fennhatóság korlátozását jelentenék.