Budapesti Hírlap, 1932. április (52. évfolyam, 73-95. szám)

1932-04-01 / 73. szám

tta­ ok váltótárcája túlságosan megnőtt, ami rész­ben szintén a felmondott betétekkel van össze­függésben.­­ Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem­, hogy a Kreuger-kommenn összeomlása a bank főtanácsa ülésének idejére esett és még akkor nem lehetett megítélni, hogy milyen kö­vetkezményei lesznek ennek a bukásnak a kü­lönböző pénzpiacokon. Ne legyünk igazságtala­nok és lássuk be, hogy a Nem­zet Bank ebbánt ab esetben nehezebb helyzetben volt, mint nor­mális körülmények között. A Nemzeti Bank már bebizonyította, hogy neki is az a tendenciája, hogy a kamatlábat a lehetőség sűríti, gyors tem­póban leszállítsa, hiszen a tizenkét százalékról elég rövid idő alatt elérkeztünk hét százalékra. Mezőgazdaságunk 60 százaléka tehermentes . A közvéleményben egészen téves nézetek vannak elterjedve a lakosság eladósodottságá­ról. Elhangzott az az állítás is, hogy az ország­ban tíz százalék a hitelező és a szakosság ködéplc­­vat százaléka adós. Ez a kép hamis. A valóság a az, hogy még a mezőgazdaságból is csupán negy­ven százalék, az a réteg, területileg véve, amely egyáltalán el van adósodva. Hatvan százalék tehermentes, ez az ország erőtartaléka. A negy­ven százalék eladósodása természetesen külön­böző s csak­ kisebb rész az, amelyikre azt lehet mondani, hogy nyakig el van adósodva. Ismétli, nem áll az, hogy az ország 90 szá­zaléka el van adósodva s ha sikerül a kamatlá­bat leszállítani, ami mint említette, főleg a külföldi terhekkel áll összefüggésben, reméli, javulni fog a helyzet. Igen nagy munka előtt állunk, amit céltudatosan és szervezetten kell el­végezni. Azt mondják, nem várhatunk. Elis­meri, hogy igen nehéz idők következnek egészen az aratás utánig, ezen azonban nem lehet segí­teni, mert nem lehet pénzt szerezni. Hitelünk akkor lesz ismét, ha teljesen szabaddá lesz a hitelpiac, amit éppen az adósok, érdekében tett adósvédelmi intézkedések ma gátlóan befolyá­solnak és ha nem biz­tatják majd az embereket, hogy vonják vissza a betéteiket, hanem a meg­takarított tőke ismét bekerül majd a hitelszer­vezetbe és normálisan táplálja a hitelszükség­letet. A kamatlábleszállítás kérdése állandóan napi­renden van, folyton sürgeti s azon lesz, h­ogy a Nemzeti Bank kamatlábát is leszállítsák, ameny­­nyire az­t a bank vezetőségének lelkiismerete és felelősségérzete engedi. Végül hangsúlyozta, hogy jóllehet népszerűségre nem vágyik, min­dent elkövet, hogy működése elismeréssel talál­kozzék, mert az az ambíciója, hogy elmondhas­sák róla, hogy jól végezte kötelességét. A pártértekezlet tudomásul vette a pénzügy­­miniszter bejelentéseit. A kereskedelmi miniszter meggyőző statiszti­kája az iparcikkek árának csökkentéséről Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter szó­lalt fel ezután , hangsúlyozva, hogy a gazda­sági és politikai érdeklődésnek homlokterében az áralakulás kérdése áll, beszámolt arról, hogy az elmúlt négy hét alatt mi történt ebben a kérdésben.­ ■ • 1 Mindig azt az elgondolást vallotta, hogy azt az egyenlőtlenséget, amely egyes ipari cikkek és a mezőgazdasági termények ára között fenn­áll, enyhíteni kell, mert nem közömbös az, hogy változatra,­ vagy éppen csökkent jövedelem mellett a fogyasztási cikkek ára emlekedik vagy csökken. A viszonylagos, a jövedelemmel arány­ban nem álló áremelkedés az életstandard, a táplálkozás, az egészség s a kultúra igényeinek veszedelmes leszállítására vezet, de nemcsak szociális, hanem iparpolitikai szempontból is káros, mert a nyersanyag vagy félgyártmány megdrágulása megbénítja a továbbfeldolgozó ipar működését, ami nemcsak a fogyasztókra, de a nemzeti termelés szempontjából is vesz­teséggel jár.­­Az­­írek discipalitása érth­ető panaszt és ke­serűséget szül a kedvezőtlenebb helyzetben síny­lődő társadalmi osztályban. De ezt az elégedet­lenséget megszüntetni nem könnyű dolog, lé­szen gondolkodó elmék Szent Ágostontól kezdve csak úgy, mint a gyakorlati közgazdász, évszá­zadok óta kutatják a­ méltányos ár megállapít­á­­saink titkát, de a­nélkül, hogy teljes ered­ményre juthattak volna. Ez érthető i is, mert a mélányos ár megállapítása rendkívül sok, rész­ben kifürkészhetetlen tényezőtől függ. A mi­niszter részletesen felsorolja­ az árképző ténye­zőket,, majd rámutat arra, hogy az árprobléma újabb nehézsége, hogy még ha meg is tudjuk pontosan állapítani a termelési költségeket, nem egyszer arra jövünk rá, hogy az ár arányos a termelési költséggel, de mégis túl magas, akár azért, mert az eredetileg nagyobb fogyasztó­területre berendezkedett vállalat rezsije a meg­­csökent fogyasztó területhez mérten­ túl magas,, akár, mert egyéb okokból, például üzemszerve­zeti hibákból a vállalat irracionálisan termel. Ezeknek az indokolatlanul nagy termelési költ­ségeknek leszállítására irányul a­­racionalizálási mozgalom, amivel maga is komolyan foglal­kozik. Minderre azért hivatkozott, hogy rámutasson az árkérdés komplikált voltára s arra, hogy azt alapos vizsgálat nélkül, egyszerű hatalmi szóval, vagy bírói ítélettel megoldani nem lehet, a nélkül, hogy esetleg jogos érdekeket ne sértsünk, vagy a nemzeti vagyon állagát veszélyeztessük. Mind­ebből látni, h­og­­ a jó két hónappal ezelőtt létre­hívott árelemző bizottságnál­ nem volt könnyű feladata és mégis jelentős eredményeket ért el, még­pedig hatalmi beavatkozás nélkül, kölcsönös megértéssel, a feltűnést kerülő szerény és kitartó munkával. Ezért kötelességének is érzi, hogy e bizottság tagjainak, Varsányi professzornak, Kallós Bertalannak és Krúdy Ferencnek önzet­len munkájukért köszönetet mondjon és köszö­net illeti a párt kiküldött szakértőit, Biedermann, Holitscher, Igm­ándy, Marschall és Farkas Ele­­mér képviselőket, valamint az ipar képviselőit is, akik megértéssel, a közérdeknek a magánérdek fölé helyezésével lehetővé tették az eredmények elérését. Itáliai át írta Fáy Ilona ’Az őrszobában hangosak voltak. Magyar test­őrök vitatkoztak. Egy nézeten volt valamennyi, egyet akartak, egyen dolgoztak, egyért lelkesed­­­tek, egyért törekedtek és mégis hangoskodtak. A fiatalság ütközött ki belőlük, a Buig­ódon boltíve visszaverte szavukat. — Hol marad Györgyi Félek, még elviszik Itáliába. — kezdte Báróczy. — Mit félsz te attól? Legalább tapasztala­tot szerez, világot lát, mennék én is szívesen, —­­szólt Barcsay, csizmája hegyét nézve, melynek tükörsimaságán valami homályt vélt észrevenni. — Aztán még elveszítjük, elfordul az ügyünk­től, — folytatta Báróczy. ■—ő? A megújhodás vezére? Hol lennénk, ha 2­­ki nem tűzi céljául nyelvünk mívelését? Ha nem ír, nem buzdít, nem küzd, nem vezet, — kiáltotta Naláczy lelkesen. — Hát csak vezessen is, mert kimondom nyiltan, nélküle nem érünk semmit és nem­­visszük semmire, — szólt keserűen Báróczy. Az ajtó hirtelen kicsapódott, ott állt Besse­­nyey. Veres dolmánya feszült a mellén, szeme tűzben égett, ajka remegett, életöröm, fiatalság, erő sugárzott belőle. Mind felugroitok. — Min disputáitok, fiúk? — kacagott fel­ .— A te itáliai utadon, — felelt Báróczy. Ki gondol most Itáliára? — nevetett Bes­­secnyey. Ő nem is gondolt. Most legkevésbé. Az imént őrt állt a kancellár folyosóján feszesen, mozdu­latlanul, mikor ruhasuhogást hallott, pici lá­bak siettek feléje, olyan lépéssel, mintha simo­gatnának és megállt előtte a szépek szépe, Delfén, a táncosnő. Kaunitzhoz sietett, ki ma­gának tartotta fel, vele a szerződést megkötni. Teuffenbach kamarás kísérte, s az ment a kan­cellárhoz bejelenteni. Bessenyey két lépést tett feléje. Szembe nézett a táncosnővel, de nem merte megszólítani. — Etcebeau garzon, nincs mit mondania.— Delfén szeme foszforeszkált, ajka megvonag­lott. Csábító volt és észbontó. — A tánca látásába a gondolat eltéved és belehal, de a szeme nézése... Nyílt az ajtó, a kamarás betessékelte Del­­fént a nagyhatalmú kancellárhoz és Bessenyey szoborként állt ismét. Ha kijön, erre kell jön­nie, mellette él, oly közel, hogy ruhája majd­nem érinti. Csak ez az utálatos kamarás ne jön­ne vele. Ha még egy szót szólhatna hozzá, ha még... Ajtónyitás, ezüstcsengésű kacagás és Del­fén ott állt előtte, de a kamarás jött utána. Egy pillanatig összenéztek. — Oh! — kiáltotta Delfén — a retikülömet bent felejtettem, kérem menjen érte, — szólt Teuffenbachhoz. — Mi mondanivalója van még? —— kérdezte Besseny­ey szembenézve, amint az ajtó a kama­rás mögött bezárult. — Ez, — szólt Bessenyey, hirtelen átkarolta a leányt és szájon csókolta. A lány ajkáról el­tűnt a festék, de még pirosabb lett a csók után. — Ma este várom, jöjjön el, de meg ne tudja a Reuschheits-commissio, mert veszve vagyunk. — Ott leszek. Teuffenbach hangos bocsánatkéréssel jött kifelé. — Kedves báró, sajnálom, hogy fárasztottam, a rétiküs az övemre volt akasztva, a sötét folyo­són nem láttam. És abroncsos szoknyáját himbálva, még egy­szer jelentősen visszapillantva, finom, nemes fe­jét feltartva, ment el tőle a folyosón. És most, pár óra múlva nála... Lehetett-e másra gondolni most? Számolta az órákat, a per­ceket. Tizenegy óra után van vége az előadás­nak. Sötét köpönyeget vesz és a legénység ajta­ján ... a portást megfizeti, az hallgat. Persze a Reuschheits-commissio! — Azt ígérd meg, hogy soha sem szűnsz meg nyelvünkért küzdeni, mellette kitartani, fejlesz­tésére mindent megtenni... — kezdte Báróczy — ha el is megy Itáliába... — Ki gondol most Itáliára? — kacagott Bes­­senyey hátradőlve, azután a haját kezdte gon­dosan rendezni, majd a dolmányát nézte át, nem ragadt-e meg rajta valami porocska. — Hová készülsz, te, — kérdezte Barcsay. — Sehová ... — volt a vontatott felelet. Pedig készülnie kellett. A testőrkapitány üzent, hogy rá esett a választás, mint aki legjobban beszél idegen nyelveket, ő kiséri a pármai herceg­nőt másnap délelőtt Itáliába. — Itáliába? — a szó torkán akadt a testőr­nek. — Azt hittem a nyakamba ugrasz, — szólt a h­írt hozó, mi bajod neked? — Semmi... — Örülj már a szerencsédnek, hisz mind irigyelnek. György nem örült, de nem tehetett semmit. Maga kérte a kegyet, hogy elkísérhesse a herceg­nőt és most nem utasította vissza. Szótlanul, mogorván csomagolt. A testőrök kérdezgették, biztatták és nem értették,­­ azután kinevették. Végre elcsendesedtek. Halkan, lábujjhegyen ment végig a folyosón, le a szenny­udvarba, gyorsan el az őr előtt, azután már szabadon járhatott. Igaz, az éjjeli őrség megszólíthatja, de majd kikerült. Még jártak kocsik, a színház­ból most mentek haza. Delfén lakása­­ki volt világítva, kopogására nyitották a kaput, vár­ták őt. Hosszú sor szoba, selyem kárpitok, drága csecsebecsék, keleti szőnyegek, berakott búto­rok, az utolsó szobában, jegesmedve bőrrel le­terített kereveten, gombolyagként összekupo­­rodva, felhúzott lábakkal ült Delfén, sötét szeme mint két világító pont tündökölt a fél­homályban. A testőr egy lépéssel mellette volt és karját felé tárta. — Várj! — szólt a leány és ellökte az ölelő kart. — Igaz, hogy te kíséred Itáliába a Párnás hercegnőt? — Igaz.­­ — De nem fogsz elmenni, érted, én nem en­gedem, itt maradsz, — finom arcéle egyszerre a ragadozó madárévá vált. — Most itt maradok, — szólt Bessenyey át­ölelve. — És nem megy el, — súgta a leány hozzá­simulva. —• Azt nem tehetem, emelte fel fejét György. — De ha én nem akarom? •—­s a leány sze­me éles lett, mint az ölyvé. — Nékem engedelmeskednem kell, én nem rendelkezhetem magammal. — Akkor válassz köztem és a hercegnő közt. — Nincs itt szó hercegnőről, de a kötelesség­ről, melyre felesküdtem. — És ha én kötelességeddé teszem, hogy sze­ress? — és a leány ajkát nyújtotta felé. György fölé hajolt, a táncosnő elhárította csókját. — Maradsz? — Nem tehetem, de most itt vagyok, — súgta az ifjú szerelmesen. — Nem maradsz? Akkor menj, menj! Gyű­löllek* — s arcába akarta vágni körmeit. Bessenyey hirtelen megkapta a támadó kezeket és csókkal borította. Erős kezében elveszett a kis kéz, de szorítására felszisszent a leány. — Eressz el! — sikoltotta és letaszította a testőrt a kerevetről, szemébe könnyeket csalt a harag, keze apróra tépte csipkekendőjét. Bessenyey felegyenesedett és haragjában még kívánatosabbnak látta Delfént — Ma bellé, — kezdte engesztelően, egy hó­nap múlva itt vagyok ismét — nálad. —­ Egy hónap múlva? — kacagott fel kese­rűen a leány. — Egy hónap a szerelemben oly hosszú idő, hogy meg sem lehet mérni... el sem lehet érni..­. Menj, nem fested — 12&* Az árelemző bizottság munkájának eredményei Az árelemző bizottság működése során az el­múlt négy hét alatt a következő enyhítéseket érte el az egyes iparcikkek áránál. Zsáknál 12%, pamutnál 15, fontosabb mezőgazdasági eszközök­nél (ásó, lapát, kapa stb.) 10, növényvédelmi B.H 1932. ÁPRILIS 1. PÉNTEK szereknél 10, lenolajnál 1­8, gépolajnál 12—20, traktorolajnál 15—20, kocsikmőcsnél, gépkenőcs­nél 8, szérnél — egyelőre a mezőgazdaság részére a darabos szőrmél és brikettnél 10, a tiszta ben­zinnél 21,4, a motolkóml 23, az adózott petró­leumnál 24 és a gázolajnál 13.4 százalék. Ezek a számok nem jelentenek végállomást, tovább halad a megkezdett úton az építési anya­gok, az elektromos ár terén és figyelemmel kíséri az árucikkek árát a kisfogyasztóval szem­ben álló kereskedőnél is. Ezek lesznek a legkö­zelebbi jövő feladatai, de addig is kér minden­kit, ne kicsinyeljék le az ismertetett eredménye­ket és ne álljanak elő a nem mindig jóhisze­műen felizgatott hangulat nyomása alatt telje­síthetetlen kívánságokkal. Magyarország kedvező nemzet­közi index-statisztikája Nem olyan­­kedvezőtlen a helyzet Magyaror­szágon, min­t­­azt hangoztatni szeretik. E tekin­­­tetben elég, ha a következő néhány adatra utal- A nagykereskedelmi árak indexe az 1913-as helyzethez viszonyítva, ha az akkori állapotot száznak vesszük, ma Dániában 114, Németor­szágban 111, Ausztriában 109, Cseh-Szlovákiá­­ban 108, az Északamerikai Államokban 95­— 122, Angliában 89—101, Magyarországon 94.­­A élet fenntartása költségel­ indexe az 1932. évi januári állapot szerint, az 1913-as viszonyok­hoz hasonlítva Angliában 147, Németországban 124, Ausztriában 109, Cseh-Szlovákiában 102, Magyarországon 99. Ezek nem légből lopott adatok, hanem egy pártatlan nemzetközi intézetnek­, a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek legutolsó jelentéséből való.­­ Az értekezlet köszönettel vette tudomásul a miniszter felvilágosításait. Értesítem igen­t. vevőimet, hogy betegségem folyté­n a közel egynegyed évszázad óta f­ennálló vászon-és fehérnemű raktáramat kénytelen vagyok feloszlatni Az árusítás gyors keresztülvitele érdekében Meglepően olcsó árak! Ritkas alkalom márkás, finom asztalneműek, vászonáruk, törül­közők, fehérneműek, női- és férfi­­kelengyék előnyös bertiszi­­letsara IHLGSEH VILMOS Budapest, 11., Kecskeméti­ utca 9. szám A berendezés eladó 1 A magyar vasút ma a legolcsóbb Európában lítás elleni rendőkjő ,­br­a,vbgkqj cmfnyp­sze Marschall Ferenc tiltakozott azok ellen a be­állítások ellen, mintha az agráriusokat az ipari árellenőrzés kérdésében politikai szempontok vezették volna. További engedményeket tart szükségesnek a szénnél. Sajnálja, hogy a cement, tégla és a mész árénál még nem tudott a kor­mány engedményeket elérni. Bizalommal van a kereskedelemügyi miniszter iránt és beszámoló­ját örömmel veszi tudomásul. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter röviden válaszolva utalt arra, hogy a cement árleszállí­tására vonatkozóan a cementgyárak vezetőségé­től határozott ígéretet kapott. Vay Miklós báró szólalt fel ezután és katego­rikusan megcáfolta a kilépéséről szóló híreket. Zsóry Lajos a mezőkövesdi munkanélküli som­más­ munkások ügyét tette szóvá. Purgly Emil földművelésügyi miniszter megnyugtató kijelen­tései után Maday Gyula a vasúti- és postatarifa mérséklését és az úgynevezett populárés vonatok­­nak más vonalakon való bevezetését kérte. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter kije­lentette ezután, hogy a kövezetvám tekintete­, heti már megindultak az első lépések, hogy a fennálló egyenlőtlenséget kiküszöböljék. Utalt arra, hogy a vasúti tarifák a személyvonato­kon ma olcsóbbak, mint békében, és olcsóbbak, mint Európa bármely más államában. A gyors­vonatoknál csak Jugoszlávia és Románia ol­csóbb bizonyos vonatkozásban, különben minden más állam drágább tarifával dolgozik. Beje­lenti végül, hogy április 15-től kezdődően min­den ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági góc-, ponton 33 százalék­os mérséklést tartalmazó menettérti jegyeket fognak kiadni. A postá­és a telefondíjak tekintetében is vannak bizo­nyos elgondolásai. A kereskedelemügyi minisz­ter bejelentéseit a párt nagy helyesléssel vette tudomásul. Vargha Imre pénzügyi államtitkár jelentette ki ezután, hogy a földhöz juttatot­t­ak helyzetét rendező intézkedés nyers tervezete már készen van s a jövő hét elején azt már végleges for­mába öntik. Lukács Béla a dohánytermelők elő­legeinek a folyósításánál fennálló helyzetre hívta fel a pénzügyi államtitkár figyelmét. Vargha Imre pénzügyi államtitkár válaszában hangsúlyozta, hogy az előleget a kisembereknek és azoknak, akik csak kisebb mértékben vannak adóhátralékban, minden további nélkül kifizetik. Viszont nem akarják tűrni azt, hogy akik előle­geket vesznek fel az államtól, adófizetésüket hosszabb időn keresztül teljes mértékben elha­nyagolják. Ezzel az értekezlet véget ért. A lengyel emigránsokat francia gyarmatra telepítik VARSÓ, márc. 31. A Krakói Kurír párizsi jelentése szerint ott most szigorúan titkos tárgyalások folytak Len­gyelország és Franciaország között abból a cél­ból, hogy a lengyel emigránsok részére a fran­cia gyarmatokon koncessziót biztosítsanak. A len­gyel megbízottak a munkanélküliségtől fenyege­tett Franciaországban működő lengyel munkáso­kat Franciaország egyik afrikai gyarmatán akar­ták letelepíteni. A francia hatóságok azonban nem hajlandók az ilyen településnek nemzeti autonómiát nyújtani. A franciák rámutattak arra, hogy a lengyel követelések a francia állami fennhatóság korlátozását jelentenék.

Next