Budapesti Hírlap, 1932. június(52. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-01 / 119. szám

Budapest, 1932 r_ Lfl. évfolyamaira, «z&tw Szerda, Jtmtas 1 Megjelenik mind—nap, hátid kivételére!, E16- fixetées árak­­ egy hóra 4 pangó, negyedórra 10 pangó 80 fillér. — A külföldön aseknek ma összegeknek a kétese­­raaa aa előfizetési eljBudapesti Hírlap Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Baarkeajtóaág­ya kiadó­­hivatal: Villa kerület, József-körút 5. Telefon­­számi József 444-04. tól József 444-09-ig. — Levélcím : Budapest, A Pontafiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. A sötét felhő . Huszonnégy órán belül a német Brü- Hing-kormány után Románia Jorga-kor­­mánya is lemondott. Régi időkben és más viszonyok között legfeljebb helyi koloritja és jelentősége volt az egy időbe eső közép­európai kormányválságoknak. Ebben a pillanatban azonban a német és román kormányválság jelentőség dolgában any­­nyira túlnő a két közvetlenül érdekelt ál­lam határain, hogy egyáltalán nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy a világ minden állama rezonál rá. Rezonál pedig, mert alig akad a világnak számottevő állama, amely fölött ne kísértene, úgy lehet az el­következő huszonnégy órában ugyanoly kormánykrízis lehetősége. A német és román kormányválságnak ugyanis végeredményben ugyanaz az ere­dője. A Brülling-kormány lemondásának ugyan látszólag politikai háttere és jellege van, a román Iorga-kormány bukását pe­dig hangsúlyozottan és szemmel láthatóan pénzügyi nehézségek okozták. Ám mindkét kormányválság előidézője alapjában a vi­lággazdasági krízis, mert ugyan tudtak volna-e a gazdasági és megélhetési viszo­nyok mértéktelen leromlása nélkül oly át­ütő eredményt elérni és a német nemzet oly nagy tömegeit zászlójuk alá seregel­­tetni a nemzeti szocialisták és várjon ju­tott volna-e a kétségbeesett lépést jelentő agrárkonverziós törvényjavaslat megkoc­­káztatásáig. Románia kormánya, ha nem kényszerítik erre, a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság mindent elsöpréssel fenyegető hullámai . A hét végső okában azonos kormányvál­ság annál nagyobb figyelmet érdemel, de észrevehetően ébreszt is, mert az akuttá vált krízis egyik helye a volt középponti hatalmak egyike, másik helye pedig a vi­lágháborúban ellenséges antant-front egyik fillére, amelyet a háború befejezése óta mondhatni a mai napig hatalmas barátai éppen nem szűkmarkúan támogattak. Kö­­zép-Európa s benne elsősorban Németor­szág gazdasági krízise épp egy esztendővel ezelőtt vált esedékessé. És csodálatos,­­ még mindig nem mondjuk, hogy elkeserítő. «—A­hogy a mai napig semmi sem történt abban a tekintetben, hogy az egyre mé­lyülő és minden irányban visszaható kri­­scist felidéző problémák nem rövidlejáratú moratóriumokkal, de radikálisan megol­dassanak. — És valóban lehangoló, hogy az európai sajtó a küszöbönálló lausannei kon­ferenciát még e pillanatban is úgy haran­gozza be, hogy a német kormányválság várható megoldási módja, a német politika jobbrafordulása miatt a lausannei konfe­renciától egyelőre megint csak nem lehet eredményt várni. Csodálatos, mert való­ban nem kell kivételes államférfi, böl­­cseség annak a felismeréséhez, hogy a né­met politikának a jobbrafordulását, ám nem kevésb­é a romániai kormányválságot, voltaképpen a gazdasági és pénzügyi kér­désekben irányadó hatalmak halogató tak­tikája, a kivárás politikája tette immár elkerülhetetlenné. Németország évek hosszú korán át passzív magatartást kényszerített magára, mert vezető államférfiai ettől re­mélték államuk helyzetének tárgyilagos megítélését és jobbrafordulását. Egyik sem következett be. Ennek volt természet­­szerű következménye, hogy a hosszas szen­vedést megelégelt német nép azok felé fordult, akikből több aktivitást, s egyálta­lán aktivista szándékot érez ki, akik az aktivitás politikai és gazdasági eszközeivel akar­ják megjavítani a gazdasági helyzetet s egyebek között leküzdeni a munkanélkü­liséget is.­­ Hogy ez a bizakodás, úgy lehet, nem hiú reménykedés, bizonyítja a német tőzsde vi­selkedése is, melyen a jobbfelé fordulás első neszére épp az ipari papírokban kö­vetkezett be hirtelen hossz. Jóvátétel, há­borús és háború utáni adósság mindent egyennyomó problémáinak gyökeres és előzetes megoldása nélkül semmi értelme, hogy az érdekeltek leüljenek a zöld asz­talhoz valuta- és egyéb konferenciákra. Románia agrárállam, Iorga kormánya tehát legalább az adósságokban fulladozó mezőgazdaságon akart ideig-óráig segíteni. Ez a konverziós törvény azonban nemcsak a belföldnek nem kell, hanem a Romániát eddig kölcsönökkel támogatott nyugati hi­telnek egyöntetű oly tiltakozását váltotta ki, mely elsöpörte a helyéről Jorgáékat. Itt nem azon van a hangsúly, amit a nyugateurópai sajtó hangoztat: várjon Westarp, Papen, vagy Hitler valamelyik exponense lesz-e az új német kormány el­nöke és várjon Titulescu, vagy Maniu lesz-e Iorga utóda. — A politika ma csak ekhős szekér, mely a gazdasági és pénz­ügyi kérdések egybefogott paripás istráng­ján nyikorog. A kormányválság veszedelme egyformán függ valamennyi szomszédunk feje fölött, ámde minden új kormány fö­lött ott terpeszkedik a teljes bizonytalan­ság sötét gondjának­­felhője és nem akad egyetlen elszánt tekintély, aki határozott gesztussal tisztítja meg a látóhatárt. Egyre azt halljuk, hogy ha nem történik semmi a nemzetközi areopág részéről, elkerülhe­tetlen a világgazdaság és vele mind az öt világrész társadalmi rendjének összeom­lása. Azt kell hinni, hogy ezt akarják. A centrumpárti Papent bízta meg Hindenburg a nemzeti kon­centrációs kormány megalakításával Ha nem sikerül a koncentráció, hivatalnok kormány követ­kezik — Kizárólagos uralmat követelnek a nemzeti szocialis­ták — Elkerülhetetlennek látszik az őszi új választás BERLIN, máj. 31. (Wolff.) A birodalmi elnök ma délelőtt foly­tatta a párt- és frakcióvezérek meghallgatását. A centrum részéről Kaas dr. prelátus és Per­­litius dr., a német nemzeti párt részéről Hugen­­berg titkos tanácsos és Winterfeld tanácsos je­lent meg. A birodalmi elnök fogadta ezután a német néppárt képviselőjét, Dingeldeyt, továbbá Drewitz és Mollath képviselőt, aki a gazdasági párt részéről jelent meg. Valószínű, hogy a délután folyamán befejeződik a pártvezérek sorozatos kihallgatása. Mindazok a pártok, amelyeknek képviselőit, a birodalmi elnök ma fogadta, kifejezésre jut­­tatták készségüket, hogy közreműködnek a bi­rodalmi kormányválság megoldásánál. A centrum vezetői azonban kijelentették, hogy a párt nincs abban a helyzetben, hogy valamilyen koalíció­ban résztvegyen. E nyilatkozat után a centrum pozitív részt­­vétele a kormányban nem jöhet szóba. Ez ter­mészetesen­ nem­ jelenti azt, hogy­ a birodalmi gyűlésen a centrum részéről nehézségekkel ta­lálkoznék az új kormány, de — és ezt mérték­adó helyen igen fájlalják — bizonyos, hogy nincs remény Brüning dr.-nak a külügyminisz­teri szék számára való megnyerésére, ahogy ezt a birodalmi elnök is kívánta volna. x­aph­ix i­­ovív­­u Parren képviselő a dezignált kancellár BERLIN, máj. 31. A birodalmi elnök ma­g­fogadta Papent és a megbízást­a adott neki nemzeti­­ koncentrációs kormány alakítására. Papen a megbízást elfogadta. Papen holnap lép érintkezésbe azokkal a személyekkel, akik az új kormány tagjaiként szóba jönnek. Valószínűleg holnap, legkésőbb azonban csütörtök délelőtt annyira elkészül a kormány megalakításával hogy a birodalmi el­nök elé terjesztheti a kinevezendő miniszterek listáját. . . A kormány való­mínű tagjai A Papea-kabinetnek valószínűleg a követke­zők lesznek a tagjai: Gayl báró vagy van der Ostem: belü­gy, Neurath nagykövet: Idilügy, Schleicher tábornok: hadü­g­y, Warmbold volt birodalmi gazdasági minisz­ter: gazdaságügy, Gördelar dr.: munkaügy, Lining báró: közélelmezés, Joel miniszter: igazságügy, Schaetsel miniszter, postaü­gy’. A közlekedési tárcára még nincs jelölt. Jól értesült körökben azt hiszik, hogy Pa­pere a pénzügyi tárca betöltésénél elsősorban Schmitz tid­vos tanácsoshoz, az I. G. Farbon már többízben emlegetett pénzügyi szakértőjéhez és Schiwerin-Krosick gróf minisztériumi igaz­gatóhoz fordul. Sehwerin-Krosick gróf a bi­rodalmi pénzügyminisztérium költségvetési osz­tályának vezetője és munkásságáról Brüning is igen elismerően nyialtkozott, amikor nemré­giben Baselban a nemzetközi pénzügyi szakér­tők előtt is nehéz német költségvetési viszonyo­kat ismertette. Parlamenti körökben Papén megbizatását csak formaságnak tartják és nem hiszik, hogy akár neki, akár más politikusnak sikerülne ösz­­szehoznia olyan koncentrációt, amelyben az összes polgári pártok résztvennének. A nem­zeti szocialisták és a középpártok között fenn­álló ellentétek­­kik­üszöbölése lehetetlennek lát­szik. Hindenburg nyilvánvalóan csak azért adott megbízatást koncentrációs kormány alakítá­sára, hogy ezt a lehetőséget is kimerítse, mielőtt hivatalnokkormányt nevez ki, az új választá­sok lebonyolítására. Hindenburg — mint ismeretes — már Brü­ning kancellár lemondásának tudomásulvétele után kijelentette, hogy a pátvezérek meghallga­tása után azonnal dezignálja az új kancellárt s ezt az ígéretét be is tartotta. Kedden este véget érte­k az elnöki audienciák, Hindenburg rögtön megbízta Papent az új kormány meg­alakításával. A dezignált kancellár eddig nem játszott vezető szerepet a német politikában, sőt a centrumpártban sem. A centrum jobbol­dali szárnya, amely Papen körül csoportosul, elenyésző kisebbsége a pártnak. Papén formailag kilép a centrumból BERLIN, máj. 31. Papén megbízásával kapcsolatosan különösen érdekes az a kérdés, milyen álláspontot foglal majd el a centrum a Papen-kormánnyal szem­ben. A Germánia reggeli kiadásában polemizál azokkal a híresztelésekkel, amelyek szerint az új korm­ány élére centrumpárti személyiség ke­rül. Csodálkozva­ lehet feltenni a kérdést, — mondja a lap, — hogy tulajdonképpen miért engedték a válságot kifejlődni, ha Brünninget egyszerűen a centrum valamely másik tagjával akarják helyettesíteni. Semmiesetre sem akad­hat olyan személy, aki, mint az új kormány ve­zetője vagy tagja, arra hivatkozhatna, hogy a centrumpárt bizalmi embere. A lap ehhez még azt a megállapítást fűzi hozzá, hogy felelős és tárgyalóképes kormány hiánya még néhány nap tartamára sem várható és éppen ezért a pénzügyi rend fenntartása ér­dekében haladék nélkül fontos döntésekre kell jutni. Érdekes, hogy a Germániának ez a kiadása egyúttal már tartalmazza azt a közlést, amely szerint a birodalmi elnök fogadta Papent a kormányalakításra vonatkozó megbékélés cél­jából. Politikai körökben már előzetesen sem volt titok, hogy a centrum egyáltalában nem fogadja helyesléssel Papén jelölését. Ily körülmények kö­zött feltehető, hogy Papén mind­enkelőtt formai­lag meg fog válni frakciójától ugyanúgy, ahogy annak idején Gördeler, amikor a birodalmi elnök árcsökkentési biztossá kinevezte, szintén köteles­ségének tartotta, hogy kilépjen a német nemzeti néppártból. A döntés természetes”­ magától a centrumtól függ, amelynek mérvadó fóruma hol­nap, szerdán foglalkozik az új helyzettel. Bizo­nyos, hogy a birodalmi elnök Papén megbízásá­val a legtávolabbról sem gondolt arra, hogy a centrumot az új kormánnyal szembeállítsa, ha­nem éppen ellenkezőleg az volt a célja, hogy ily módon hidat verjen, amely végül — ha nem is azonnal — a centrumnak lehetővé teszi a köze­ledést az új kormányhoz. Ára 16 fillér A birodalmi gyűlés centrumfrakciója szerdán délelőtt összeült, hogy megbeszélje a politikai helyzetet. A helyzet tisztázatlan volta miatt döntés nem várható. Papén pályafutása BERLIN, máj. 31. Papén Ferenc centrumpárti képviselőt, aki ma este megbízást kapott a kormányalakításra, 1921- ben az északwestfaliai választókerületben válasz­tották a porosz országgyűlésbe. Azóta tagja az országgyűlésnek és a centrum jobbszárnyához tartozik. Papén 1879 október 29-én a westfáliai Wéri­ben született s eredetien­­ tiszti pályára lépett. A háború alatt a­­washingtoni német nagykövet­ségen katonai attasé volt. Miután erről a hely­ről visszahívták, alezredes és a 4. török hadsereg vezérkari főnöke lett. Elnöke a Germania fel­ügyelőbizottságának és több mezőgazdasági szer­vezetnek s tagja a német-francia tanulmányi bizottságnak. A kabinet megalakítása után nyomá­ban egybehívják a birodalmi gyűlést BERLIN, máj. 31. A birodalmi gyűlési pártvezérek tanácsa ked­den este elutasította a kommunisták, a nemzeti szocialisták és a német nemzetiek indítványait, akik június 6-ára kívánták a birodalmi gyűlés egybehívását. Az elnököt felhatalmazták, hogy a birodalmi gyűlést, mihelyt az új kancellár hajlandó megtenni a kormánynyilatkozatot, ha­ladék nélkül hívja egybe. Az olaszok véleménye RÓMA, máj. 31. Brüning lemondása — írja a Tribuna — nem jött meglepetésszerűen. Ami ezzel kapcso­latban a lausannei konfernciát illeti, — írja a lap — a német válságnak a konferencia elő­estéjén nincs nagyobb jelentősége, annál ke­vésbé, mert mindenki tudja Németország el­tökélt szándékát, hogy nem hajlandó jóvátéte­leket fizetni. , , Tüntetések Berlinben BERLIN, máj. 31 A tengerészőrség mai felvonulásánál a város különböző pontján tüntetésekre került a sor, úgy hogy a rendőrségnek ismételten gummi­­botokkal kellett közbelépnie. A birodalmi elnök palotája előtt nemzeti szocialisták kísérelték meg a tüntetést. Kettőt közülök előállítottak. Tüntetésre került a sor a tengerészkaszárnyánál is, ahol a rendőrség szintén gummibotokat hasz­nált a tömeg ellen. A Moabit-hídon olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy a tengerészőrség csak a legnagyobb nehézségek árán tudta útját foly­tatni. Végül is a rendőrök megtisztították és lezárták a hidat. A belügyminisztérium épülete előtt 1500 em­ber tüntetett Hitler mellett. Ezt az alkalmat Goebels dr. nemzeti szocialista képviselő arra akarta felhasználni, hogy autójáról beszédet in­tézzen a tömeghez. Ezt a rendőrség megakadá­­lyozta. Itt négy nemzeti szocialistát és négy, állítólag pártonkívüli személyt vettek őrizetbe. A Bendler­ utcában mintegy ezer ember akart tüntetőmenetbe alakulni. Amikor a rendőrség közbelépett, kövekkel dobálták meg, úgy hogy lőfegyverét kellett használnia. A kövek három rendőrt, a leadott lövések pedig egy személyt súlyosabban megsebeztek. Goebels szerint a legsürgősebb a házfeloszlatás MÜNCHEN, máj. 31. A Völkischer Beobachter-ben Goebels dr. ,a következőket írja: Félmegoldásról nem lehet szó. Brüning mint külügyminiszter is lehetetlenné vált. A nemzeti ellenzék, amelyet Hitler Adolf reprezentál és vezet, szabja meg a dolgok mene­tét. A birodalmi elnök különleges bizalmával bíró kormánynak mindenekelőtt az volna a fel­adata, hogy feloszlassa a birodalmi gyűlést, új választásokat írjon ki. Ezenkívül helyre kell állí­tania a nemzeti szocialista mozgalom számára a gyülekezési, szervezkedési és sajtószabadságot s a nemzethez intézett felhívással összhangot kell teremtenie a nép akarata és a nép képviselői között. Rosenberg Alfréd hasonló szellemben ír a lap­ban és annak a reményének ad kifejezést, hogy Brüning Hitlernek adja át a helyét, akármilyen gyorsan is kell a változásnak megtörténnie.

Next