Budapesti Hírlap, 1932. június(52. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-01 / 119. szám

2 1932. JÚNIUS 1, SZERDA B.H. Kiszenvedett az utolsó német köztársasági kormány — írja a francia sajtó PÁRIZS, máj. 31. Annak ellenére, hogy Brüning bukása nem jött váratlanul, — írja a lemps, — a válság a német politikában mégis oly éles szakadást je­lent, hogy a múlt és jövő között nehéz lesz az áthidaló átmenetet megtalálni. Akár feloszlatják a birodalmi gyűlést, akár pedig diktatúra következik minden átmenet nél­kül, annyi mindenesetre bizonyos, hogy a jövő évben a kapu nyitva áll a scaland­ok politikája számára. A reggeli lapok érdeklődésének előterében a német kormányválság áll. A Petit Parisien véleménye szerint a német helyzet tisztázása csak megkönnyíti az új francia kormány feladatát. A lausannei értekezlet sike­rét azonban a válság semmiesetre sem mozdítja elő. Az Excelsior a válságtól a nemzetközi hely­zet tisztázását reméli. A Le Journal attól tart, hogy Németország Brüning bukása következté­ben közelebb sodródik azokhoz a veszélyes angol és amerikai törekvésekhez, amelyeknek célja a pénz általános elértéktelenítése. Az Echo de Paris ezt írja: Brüning bukásából is láthatjuk, hogy Németország hitvallása a f­izikai erőszak. Kérdés, várjon a francia radikálisok, kormányra jutva, megértik-e, hogy az úgynevezett új Németország csak álom volt. A JRepublique szerint a franciák­nak számot kell vetniök azzal, hogy a jövőben a keleti határon a tábornokok kormánya vezeti az ügyeket. Egy okkal több arra, hogy igyekezzenek helyreállítani a francia-olasz jóviszonyt. Az Ordre szerint Németország új vezetői Európa békéjére és Franciaország biztosságára veszélyt jelentenek. A francia kormánynak keményen és határozottan kell vezetnie az ország ügyeit és minden óvóintézkedést meg kell tennie. A szocia­lista Populaire megjegyzi, hogy Németországra komoly gondok várnak. Az utolsó köztársasági kormány kiszenvedett. Aggódik az angol sajtó LONDON, máj. 31. Az angol sajtó leplezetlen aggodalmát fejezi­­ki a felett, hogy közvetlenül a lausannei konfe­rencia előestéjén újabb bonyodalom merült fel a német politikai válság alakjában akkor, ami­kor még Franciaországnak sincs állandó kor­mánya. A lapok egyébként Brüning bukását ki­zárólag annak tulajdonítják, hogy a súlyos adó­terhek és egyéb áldozatok, amelyeket a kormány a néptől szakadatlanul követelt, elsodorták Brüning népszerűségének utolsó foszlányait is. A Times vezércikke kijelenti, hogy a vállalt k­ötelezettségeknek pusztán egyoldalú megtaga­dása nem tekinthető elintézésnek. A szélső­jobboldali Morning Post vezércikkének hangja ■világosan mutatja, hogy Hitler nem számíthat az angol jobboldali sajtó rokonszenvére. Az új német kormány nemcsak a jóvátételeknek, haa­nem a békeszerződéseknek is ellene van, s az új­­Németország meglepően hasonlít a régihez. A lausannei konferenciától alig lehet valamit­­várni. Európa többi országaiban is erősítő ha­tást gyakorol a nacionalizmusra. A lausannei konferenciát okvetlen megtartják A német kormányválság nem változtatta meg az angol politikát . Az Unió esetleg részt vesz az úgynevezett utókonferencián LONDON, máj. 31. A Daily Mail szerint a tegnapi rendkívüli minisztertanács a német politikai eseményekkel és a Franciaország által kifejtett nézetekkel foglalkozott, de mindezek a fejlemények nem változtatják meg az angol politikát. A lausan­­n­ei konferencia június 16-án minden körülmé­nyek között összeül és az angol kormány min­den lehetőt elkövet, hogy a konferencia az ál­landóan összezsugorodó világkereskedelem prob­lémájával is foglalkozzék. A Steuter-iroda mérvadó washingtoni helyen arról értesül, hogy az Egyesült Államok való­színűleg hajlandók tesztnek képviseltetni magu­­kat a lawschiinei konferenciát követő úgynevezett utóko­nferencián. Az Egyesült Államok való­színűleg elfogadnák erre az utókonferenciára a meghívást, ha maga a szőkebb­ értelemben vett konferencia megegyezésre vezetne a jóvá­tételek tekintetében és ezzel lehetővé tennék a konstruktív együttműködést egyrészt Német­ország és szövetségesei, másrészt Anglia, Fran­ciaország és Olaszország között. A washingtoni mérvadó hely ugyancsak han­goztatta, hogy több kisebb államnak sürgős szüksége van kölcsönökre valutájának stabili­zálása végett és hogy több tarifahatározat mó­dosít haval a kereskedelmet rendes mederbe le­hetne terelni. Szó van arról is, hogy amennyiben az euró­pai államok megegyeznek a jóvátétel kérdésé­ben, Washington hajlandó lesz a háborús adós­ságokra vonatkozó javaslatot megfontolás tár­gyává tenni. MHBB—BBIl­mm——BEBIBIUuilUU mgfAlMWEW Mikor a császárnak sem volt pénze írta Takáts Sándor Nem valószínű ugyan, hogy Ferenc császár pénz nélkül szűkölködött, de mivel maga állította, el kell neki hinnünk. Pozsony város két követe 1811-ben őfelségénél lévén kihallgatáson, saját jelentésök szerint az uralkodó így szólt hozzájuk: „mint vannak?11 — ,Rosszul felségé — felelék a követek. „Minek híjával vannak?“ — folytatá a császár. „Nincs pénzünk“ — felelék a köve­tek. ,„Nekem sincs“ — mond­ja császár. „De ha a kincstáram gondoskodik, nem feledkezem meg Pozsony váradról.“ Ez időben nemcsak Pozsony városa, de az egész ország elmondhatta magáról, hogy pénz nélkül szűkölködik. A gazdasági és a pénzügyi­­viszonyok 1811-ben sok tekintetben hasonlók­­voltak az utóbbi világháború után beállott vi­szonyokhoz. A Napóleon-korabeli szerencsétlen háborúk nagy pénz- és véráldozatba kerültek. A bankóprés tehát szakadatlanul működésben­­volt. S mikor a bankócédulák már senkinek sem kellettek, újabbfajta papírpénzt (Einlösungs- Schein) nyomattak. A legtöbb városunkban ezt hamis pénznek tartották. Aztán gúnyból azt hir­dették, hogy Wallis pénzügyminiszter papír­sárkányokat készít az Einlösungs-Scheinből, hogy minél magasabbra szálljon! Mivel a bankó­­céduláktól és az új papírpénztől mindenki ide­genkedett s mivel pengőpénzt (azaz ércpénzt) alig lehetett kapni, a termelők és az árusok a piacokra semmit sem hoztak, az árak tehát hi­hetetlenül felszöktek. Pesten, 1811. augusztus havában egy mázsa finom liszt ára 80 frt. volt. Egy mérő búza 50 forinton kelt. Egy font zsír ára 6 frt., egy pint boré 8 frt., egy kenyéré (laibbrod) 5 frt. 30 kr. volt. Ezek az árak ké­sőbb még jobban emelkedtek. A bornak,, főleg a tokaji bornak az ára például ezen 1811. évi bőséges szüret után száz percenttel emelkedett. Minden lakásnak és boltnak régi bére ötszörö­sére emelkedett. A legnagyobb háztartások — jelentik Pestről — rendkívüli módon korlátozzák kiadásaikat, mert a keresmény minden téren ki­sebbedett. Mindenütt és minden alkalommal ész­reveszi és hallja az ember: takarékoskodnunk kell, hogy a császárnak fizethessünk! (1811. jan. 19-iki titkos jelentés.) A leírhatatlan drágaságot legjobban érezték s így legjobban zúgolódtak a tisztviselők és a katonatisztek. Ezeknek fizetését (papírpénzben) a réginek ötszörösére emelték ugyan, de ebből sem tudtak megélni. Ne adja Isten — írja az egyik spion —, hogy valamelyik politikai párt ezeket megnyerje. A magyar katonaságra őfel­sége amúgy sem számíthat. (Rapport, Pest, 19. Jaenner 1811.) A titkos levelezők jelentései szerint a finanz­­pátens megjelenése óta a takarékosság még in­kább észrevehetőbbé lett. A gazdagok nagy és fényes lakásuk helyett kisebbekbe költöztek. A pesti nagykereskedők libériás szolgáikat elbo­csátották, díszes fogataikon túladtak. A jómódú pesti szabómester, aki lányai mellett zongora- és francia­ nyelvmestert tartott, most ezeket elbo­csátotta s leányaiknak varrniok és szabniok kel­lett. A tisztviselők és a katonatisztek az elvisel­hetetlen terhek miatt panaszkodtak. Nincs váltó­pénz! A piacok néptelenek. Tán a városok ad­hatnának ki ideiglenes pénzjegyeket, miket ké­sőbb aztán beváltanának? A papírpénz romlása, vagyis a devalváció rengeteg embert vitt romlásba. Azonban olyanok is akadtak, akik ügyesen kihasználva a pénz­ügyi viszonyokat, hirtelenül meggazdagodtak. Egyik pesti szabómesterről jelentik például a rendőrminisztériumnak, hogy a forgalomban volt mindenféle bankót drága rámába foglaltatta. Vendégeinek aztán így szólott: „Ezek a bankók az én jótevőim, örök hálám jeléül őrzöm őket, mert három év alatt gazdag emberré tettek." „Az ám — mondá egyik vendége —, de hány ezer embert tönkretettek e bankók!" „Azokkal — felelé a szabó — nem törődöm.­ Megnyílván az országgyűlés, Ferenc császár az amúgy is kimerült országtól azt követelte, hogy arany- és ezüstneműit szolgáltassa be a pénzverőbe. Az országgyűlésen erre azt mondot­ták, hogy a császár járjon elő jó példával, mert ő külföldre mentette vagyonát. Újhelyi pedig ezt kiáltotta a tárgyalás alatt: „a bolond többet követel, mint amennyit az okos megadhat!“ A kerületi ülésen pedig azt hangoztatták, hogy a király alattvalóinak bőrét akarja lenyúzni. Tudott dolog, hogy Ferenc császár haragjában megfenyegette az országgyűlést. Ez a fenyege­tés azonban olyan felzúdulást keltett az egész országban, hogy a dorgáló királyi iratot kény­telenek voltak visszavonni. A titkos levelezők ismervén az uralkodónak és kormányának hangulatát az ország iránt, az országgyűlés legkiválóbb tagjait forradalmárok­nak, jakobinusoknak stb. írták. Malaspina gróf például egyik jelentésében a jeles Dessewffy Jó­zsef grófról írta, hogy jakobinus és tehetséges író, tehát annál inkább veszedelmesebb ember. Máriássy követ, szerinte Martinovics társainak bizalmas embere volt. Felsőbüki Nagy Pál — írja a nevezett gróf — igen veszedelmes ember, tehát minden hivatalból ki kell őt zárni. A Sztáray grófok mind áhítozzák a forradalmat s alkotmányt akarnak király és sérelmek nélkül­ („sie ahtmeten nichts als Revolution, eine Constitution ohne Zvönig und Beschwerden"). A grófi ág kivételével minden Szirmay forradal­már. Ilyenek a Kazinczy-család tagjai is, akik közül egyik már 10—13 évig börtönben volt! Malaspina gróf e jelentését Broulik udvari ta­nácsos 1811. okt. 25-én terjesztette az ural­kodó elé. Amíg itthon a titkos referensek ilyen hangon írtak politikusainkról, addig a francia lapok magasztalva szólottak az országgyűlés kiváló tagjairól. A Gazette de France például okt. 21-i számában nagy dicsérettel szól az országgyűlés­nek érdemekben és tudásban kimagasló azon férfiairól, akik azon vannak, hogy áldozatokkal is kimutassák a hazáért és a közjóért való buz­­gólkodásukat. Megemlíti e lap, hogy Zichy Pál gróf egy fényes ebéd után remek arany- és ezüst-edényeit, evőeszközeit stb. mind a pénz­verőbe küldte. Széchenyi Ferenc gróf tizennégy mázsa ezüstöt küldött ugyanoda. Festetich gróf pedig egymillió forintnyi papírpénzt ajánlott fel a kincstár javára. Az ilyenek mellett természetesen elegen akad­nak, akik a beszolgáltatás helyett külföldre csempészték az aranyat és ezüstöt. Az 1811. szept. 9-én kelt jelentés például név szerint fel­sorolta azon pesti kereskedőket, akik árukkal keverve aranyat , ezüstöt csempésztek külföldre. Mivel akadt olyan faúr is, aki beszolgáltatás helyett harminc mázsa ezüstöt adott el titokban a kereskedőknek, több gazdag mágnásunkat fel­ügyelet alá helyezték. Eszterházy Miklós herceg is ezek közé tarto­zott. A róla szóló jelentések szerint ő 1810-ben ötmillió forintot költött Párisban, 1811-ben pe­dig még többet. Váltóit aztán Bécsben kellett kifizetnie. Főpénztárosa június hóban száznyolc­vanötezer forintot hozott Bécsbe, Offenhei­ner és Kohn bécsi bankárok pedig mázsaszámra küldték az ezüstpénzt a herceg lakására. A titkos jelentések szerint Erdődy József gróf kancellár Bécsbe érkezvén, Pálffy Ferdinánd gróffal ebédelt. Mindketten gúnyos és haragos hangon beszéltek a császárról és Wallis pénz­ügyminiszterről. A császár — mondák — úgy viseli magát, mint az apja aki vesszővel fenye­geti gyermekeit, ha nem engedelmeskednek neki. Csakhogy nem minden gyermek ijed ám meg! (Geheimer Nachforsehungsrapport, Wien, den 16. Nov. 1811.) Az efféle nyilatkozatok bizony sűrűn hang­zottak el. Nem is csoda, hiszen a főhercegndd­or maga mondta a követeknek, hogy már alig bírja alkotmányunkat megvédeni Wallis miniszter ellen! Érdemes megemlítenünk, hogy az egyik titkos jelentés szerint országszerte elterjedt nálunk a hír, hogy Ferenc császárt és királyt a magyarok viselete nagyon felbőszítette s megbetegedvén, kóliát kapott. (1811. nov. 16. , Őfelsége többet is akarván tudni a követel be­szélgetéséről, meghagyta Hager báró őkegyel­­mességének, hogy bővebb tudósításokat küldjön. Hager bárónak azonban 1811. szept. 4-én azt jelentették Pozsonyból, hogy emberei hiába fü­lelnek, a követek óvatosak és hallgatnak; mert azt hiszik, hogy a rendőrségi kémek egész csor­dája veszi őket körül, („dass eine Horde von Polizei-Ssipnea sie allenrhaibea noigebsa“­- Brüning búcsúlátogatásai BERLIN, máj. 31. Brüning dr. birodalmi kancellár ma búcsúlá­­toga­tásokat tett a diplomáciai testület tagjainál. Tardieu, Herriot és Painlevé programmja azonos PÁRIZS, máj. 31. (Havas.) Azota között az aggodalmai tüne­tek­­között, amelyek meghiúsulással fenyegethe­tik a lausannei konferenciát, szerepel újabban egy olyan is, amely valójában sohasem volt, bár az utóbbi időben sokat beszélnek róla, neve­zetesen a Franciaország hajthatatlanságáról terjesztett híresztelés. Tardieu miniszterelnök­nek sohasem voltak más irányú elvei, mint ame­lyeket már Herriot és Painlevé megállapított, nvezetesen az adósságok problémája tekinteté­ben a terhek egyenlő elosztása, Európa mai rendjének fenntartása, a lefegyverzés tekinteté­ben a biztosság megszervezése és együttműködés gazdasági téren. Ha az Amerikával szemben fennálló adósságok kérdésében sikerül valam­i­ igen rendezést elérni, akkor a megegyezés nem lesz nehéz. Izgalmas jelenetek után bizalmat szavazott az osztrák nemzet­­gyűlés a Dolfuss-kormánynak BÉCS, máj. 31. A nemzetgyűlés ma időnként izgalmas jele­n­etek színhelye volt. Az ülés elején, amidőn a szövetségi kancellár­­a szocialisták állításaival szemben megállapí­totta, hogy Jaconcig kereskedelemügyi minisz­ter osztrák állampolgársága kifogástalan, a szo­­­ciáldemokraták lármás jelmezeket rögtönöztek. Viharos jelenetekre került a sor Hueber (Heimatblokk) képviselőnek beszéde alatt. Hueber Bauer Ottó politikai eljárása ellen be­szélt és közben bolsevista zsidónak nevezte. A szociáldemokraták lármásan tiltakoztak ez ellen és percekig szidalmazták a szónokot és nem en­gedték szóhoz jutni. Az elnök Huebert rendre­­utasította. Utána Bauer Ottó beszélt. Beszéde közben a szociáldemokraták közbekiáltására a Heimatblock tagjai elhagyták helyüket, hogy a terem közepe felé nyomuljanak. Ugyanakkor a Ház másik oldaláról a szociáldemokraták közeledtek. A többségi párt képviselői, akik összetűzéstől tartottak, a két csoport közé nyo­multak, azt azonban nem tudták megakadá­lyozni, hogy egyesek között dulakodásra ne ke­­rüljön a sor. A súlyosabb rendzavarásokat vé­gül is meggátolták. E zajos jelenetek közben az elnök félbesza­kította az ülést. Az ülés újból való megnyitása után Bauer befejezte beszédét, majd a kormánynyilatkozat fölötti vita befejezése után elrendelték a sza­vazást. A szociáldemokratáknak­­, kormány el­len benyújtott bizalmatlansági indítványát a keresztényszocialisták, a Landbund és a Heimat­­block 82 szavazatával, a szociáldemokraták 60 szavazatával szemben, elvetették. Hoover megállapította a szenátus­ban, hogy az Unió aranykészlete rohamosan apad LONDON, máj. 31. Hoover elnök, szakítva az elnöki hagyomá­nyokkal, egészen rövid előzetes bejelentés után beszédet intézett a washingtoni szenátushoz.­­— A takarékosságról és az állami jövedelmek növeléséről szóló törvényjavaslatok megszava­zása körül történt késedelem súlyos aggodalmat keltett aziránt, vájjon tudja-e a kormány telje­síteni kötelességét. Ez az aggodalom éreztette hatását a külállamokban is, amelyek tapaszta­latból ismerik a kiegyensúlyozatlan költségve­tések hátrányait. Kiemelte az elnök, hogy Amerika aranytar­taléka az utóbbi hetekben rohamosan csökkent. A dollárt külf­öldön paritáson alul jegyzik. En­nek rövidesen véget kell vetni, különben az ame­rikai nép súlyos veszteségeket szenved. Az or­szág gazdasági süllyedése rohamosan gyorsul. Ez súlyos befolyást gyakorol a kormány pénzügyi programmjára is és a növekvő bizonytalanság érzése most már nem szorítkozik kizárólag a külföldre, hanem csökkenő gazdasági tevékeny­ségben és a munkanélküliség növekedésében jut kifejezésre. Hoover nagy tetszéssel fogadott beszédének befejezése után, a szenátus pénzügyi bizottsága rendkívüli ülést tartott az állami jövedelmek növelése tárgyában, de újból elutasította az el­adási adójavaslatot. Feltűnést keltett, hogy Hoover programmjót látható izgalomban, reszkető kézzel olvasta fel. Amikor Hoover befejezte szavait, a szenátus tagjai rövid tapssal adóztak neki. Hoover nyomá­ban visszatért a Fehér Házba. Beszéde nem aratott nagy sikert. Tisztelettel kérjük előfizetőinket és ol­­vasóinkat, hogy bevásárlásaik alkalmával szíveskedjenek mindenkor a BUDAPESTI HÍRLAPBAN megjelölt hirdetésekre hivat"

Next