Budapesti Hírlap, 1932. július (52. évfolyam, 144-170. szám)

1932-07-01 / 144. szám

­ Nagyon jó úton halad a külföldi adósságok rendezése . A külföldi tartozásaink kérdésében állandó tanácskozásokat folytatunk, állandó érintkezés­ben vagyunk külföldi hitelezőinkkel. Határozott meggyőződésem, hogy külföldi hitelezőinknél mindinkább erősbödik a megértés és a belátás, mindjobban látják ők is, hogy mi tisztességes adósok vagyunk és csak momentán nem tudunk fizetni. Mindinkább erősbödik hitelezőinkben az a meggyőződés, hogy úgy a kamatok, mint a tő­kék terén, engedményeket kell tenniük, hogy ha az adósokat fizetőképes állapotban akarják meg­tartani. Ez a kérdés nagyon jó úton halad és rohamosan érik. Addig azonban, míg nem va­gyunk abban a helyzetben, hogy fizessünk, addig a transzfermoratóriumot és a Stiphalte-egyez­­­ményt fenn kell tartanunk.­­­ Mindezek nagy horderejű kérdések, ame­lyek elsősorban fogják a kormányt a nyár folya­mán foglalkoztatni. Hogy a szünet utáni parla­menti szezonban milyen törvényjavaslatokkal fog majd a kormány a Ház elé állni, arra most rész­letesen nem óhajtok kiterjeszkedni, hiszen két­­hetenkint tart majd értekezletet a párt, úgyhogy módjában lesz a pártot orientálni, ha ezek a törvényjavaslatok már formát öltöttek. Legsür­gősebb feladatnak tartom, ha nem is törvény­­javaslat alakjában, de mindenesetre kormány­­intézkedés formájában, — lehet ugyan, hogy törvényhozási intézkedésre is szükség lesz, — már most foglalkozni és tervszerűen előkészíteni a téli munkanélküliség és visegakció problémáját. Már most akarunk ezzel a kérdéssel igen behatóan foglalkozni és azt minden vonatkozásban kidol­gozni, nehogy azután kapkodni kelljen. Hang­súlyozni kívánom azonban, hogy munkanélküli­ségi segélyt adni képtelenek vagyunk. 2 A kormány hozzákezd kidolgoz — Kívánatosnak tartom, hogy a kormány­­egy birtokpolitikai terv kidolgozásának az elő­munkálataival foglalkozzék. Már ismételten hangsúlyoztam, hogy egy úgynevezett földre a formát elvetendőnek tartok, mert ez egy mes­terséges, erőszakos elváltoztatása és megboly­gassa a földbirtoknak, mely azonban sehol a világon jó eredményt nem hozott. Egy egész­séges, evolúciószerű földbirtok-politikára van szükség, mely mentői több embernek teszi lehe­tővé a­­ földszerzést, annak megmunkálását és megtartását. Ez kívánatos is, mert egy prospe­ráló földdel bíró gazdaság kell hogy képezze és képezte a múltban is mindig a legbiztosabb alapját az országnak. Erről a kérdésről most azonban csak általánosságban, szinte habozva merek csak nyilatkozni. A mai nehéz körülmé­nyek között nem lehet gyors megoldásokat ki­­látás­ba helyezni. földbirtok-­politikát inaugu­­rálni és megfelelő módon keresztülvinni pénz­ügyi megalapozás nélkül nem lehet. Ez alatt azonban nem értem azt, hogy bármilyen rózsá­san állj­o­a is az állam kasszája, mintha nekem az volna a nézetem, hogy az állam fizesse ki és ingyen osztogassa a földeket. Ezt a lehető legelhibázottabb politikának tartanám és erre józanul senki sem gondolhat. Átmenetileg azon­ban kell, hogy pénzügyi támaszt és biztosíté­kot találjon az állam, ha azt akarja, hogy ez egy birtokpolitikai terv másához a földbirtok-politikai változás egészségesen le­gyen végrehajtható. A kormány mögött az ország többsége áll . Ezekben voltam bátor nagyjában vázolni azokat a teendőket, amelyek a kormány előtt állnak. Hogy azonban a kormány feladatainak megfelelhessen, először is azt a keservesen és nagy áldozatok árán elért eredményt, az állam­­háztartás egyensúlyát s a másik megbecsülhe­tetlen eredményt, a pengő stabilitását kell to­vábbra is biztosítanunk. Hogy ezt megtehessék, a párt megbízható segítségére és támaszára van szükségünk. Szükség van e támogatásra a most felsorolt és az országra nézve vitális fontos­ságú, valamint a jövőre nézve is a legnagyobb ményben kiható külpolitikai te­enciők és tárgya­lások sikeres lefolytatására és lebonyolítására i­s. Feltétlenül szüksége van a kormánynak arra, hogy tudatában legyen és tudatában le­gyenek a külföldön is annak, hogy a kormány nem mint egyes műkedvelő magánszemély jár el, hiknem mögötte az ország többsége áll. E tudat nélkül a külföldön eredményes tárgyalást folytatni nem lehet, s ezért kérlek benneteket, ajándékozzátok meg továbbra is a kormányt bizalmatokkal, hogy nehéz tárgyalásainkba az­zal a tudattal mehessünk bele, hogy támogatni fogtok és velünk egyetértetek. Bethlen István gróf kölcsönös Hosszantartó lelkes éljenzés és taps fogadta a miniszterelnök szavait, aki után Bethlen Ist­ván gróf szólalt fel.. — A mai napon — kezdte el beszédét Bethlen István gróf, — igen nagyjelentőségű nyilatkozat jelent meg a legfelsőbb helyről, amely a lemon­dott kormányt megerősíti állásában, és kifejti az okát is annak az elhatározásnak, amely a nyilatkozatban foglaltatik. Azt hiszem, a párt nevében és a magam részéről is csak a legna­gyobb megelégedéssel, szeretettel és megnyug­vással vesszük tudomásul ezt a nyilatkozatot, s teljesen osztozunk abban a felfogásban, amely e nyilatkozatban van. — A legutóbbi időben két ízben volt alkal­munk nyilatkozatot hallani a miniszterelnök ré­széről, mégpedig az elmúlt és a mostani értekez­leten olyan kérdésekről, amelyek életbevágó problémái a nemzetnek. A legutóbbi értekezleten a miniszterelnök számos kormányzati kérdésről nyilatkozott, így a földteherrendezésről, a ter­mésrendeletről, a földhözjuttatottak terheinek a kormány és a párt bizalmáról könnyítéséről, a mai napon pedig számos fontos külpolitikai kérdésről hallottunk nyilatkozatot. Köszönettel akóarom aláhúzni azt a nyilatkozatot, amely a munkanélküliség kérdésében elhangzott. Nekünk, igenis, tisztában kell lennünk azzal, hogy bármennyire törekszik is a kormány és a többségi párt arra, hogy ebben az országban a gazdasági élet körülményeit javítsa, egy világ­­gazdasági krízis közepette mégis elkerülhet­etre szüksége lesz anak, hogy a jövő télen is a mun­­kanélküliek régióiról gondoskodjék olyan formá­ban és elvek alapján, amilyen elvek alapján azt a kormány e télen is tette, úgy, hogy azzal a tudattal mehetünk bele az elkövetkezendő télbe, hogy sikerül majd ezt a súlyos problémát meg­oldani.­­ A tárgyi nyilatkozatoknál­ egész sora hangzott el a miniszterelnök ajkáról, amelyek ezt a pártot megnyugtatják és teljesen egyeznek a párt felfogásával s amelyek, mint azt a mi­niszterelnök úr kilátásba helyezte, olyan érte­lemben fognak megoldást találni, ahogy azt a párt túlnyomó többsége akarja. B.ft 1932, JULIU81 1, BÉXTER Az egységes pártot a nemzet akarata küldte be a parlamentbe és az nem leltári tárgy­ ­— A miniszterelnök úr beszéde végén — folytatta Bethlen — nyilatkozott a bizalom kérdéséről is. Hangsúlyozni kívánom, hogy a mai helyzetben ez a nyilatkozat igen nagy je­lentőséggel bír. Én úgy fogom fel az ő szavait, hogy a miniszterelnök úr és a kormány erre a pártra kívánja bazirozni a maga politikáját. (Helyeslés és taps.) Erre a pártra kell, hogy bazirozza a politikáját, mert ez a magyar par­lamentnek többsége, melyet a nemzet akarata küldött be a parlamentbe és amely nem leltári tárgy, mint ahogy politikai ellenfeleink fel­tüntetni kívánják, hanem a nemzet lekiismere­­tének élő organizmusa, amely öntudatos életet élt a múltban és fog élni a jövőben is.­­ Lehet, hogy a közelmúltban bizonyos ár­nyak borultak arra a kölcsönös bizalomra, a­mely a párt és a kormány között minden körül­mények között fenn kell, hogy álljon, mert csak akkor tud a kormány nyugodtan kormányozni s csak akkor­ tudja a maga feladatát teljesíteni, ha biztos abban, hogy mögötte ollya­n többség áll, amely a döntő küzdelmek­­ pillanatában nem hagyja cserben. A másik oldalon pedig érzésne kell a pártnak minden körülmények között azt is, hogy a kormány és annak elnöke szeretettel és ragaszkodással viseltetik a többséghez, mert ez is előfeltétele a kölcsönös bizalomnak és annak a politikai erőnek, amelynek rendelkezésére kell állnia a kormánynak és a többségi pártoknak a parlamentben, ha az ország ügyeit üdvös irány­ban vezetni kívánják. Azt hiszem, azok a tárgyi nyilatkozatok, amelyeket a kormányelnök úr tett, megalapozták azt a bázist, amelyen a többségi pártnak bizalma a kormány iránt megnyilatko­zik. Én azt kérem a kormánytól és a miniszterel­nök úrtól, hogy amilyen bizalommal viseltetik és fog viseltetni a párt a kormány iránt, amely az ő elveinek a kifejezője, éppúgy szeretettel és ragaszkodással legyen a kormány a párt iránt. Ez a párt szívesen részesít a hatalomban mindenkit, aki ugyanazon elvi alapon áll . Ez a párt nem féltékeny a maga hatalmára, szívesen részesít abban mindenkit, ha ugyanazon az elvi alapon áll, mint a párt, de nem hajlandó részesíteni senkit benne, akiben más elvek kifeje­zőjét látja, s aki a maga részéről más szándékkal kíván a többségben részt venni. ." — "A magyar kormány nem leltári többséggel kormányoz. Az, hogy a párt időről-időre a maga­ akaratát és kívánságait kifejezésre jut­tatja, nem palotaforradalom, mert palotaforra­dalom csak ott van, ahol úr és szolga van. Tíz­éves kormányzatom alatt gyakran azt mondot­ták, hogy diktatúrát gyakorol a kormányelnök, a párt azonban mindig hangot adott, a maga kívánságainak s a leggyakrabban a kormány ja­vára szolgált, ha figyelembe vette ezeket addig a mértékig, amíg a pézügyi helyzet s egyéb körülmények lehetővé tették.­­ Arra kérem a miniszterelnök urat, hogy így fogja föl azt a bizalmat, amelyet a párt neki előlegez és viszonozza azt szeretettel, őszinte szívvel, ismertesse terveit ezután is úgy, mint eddig s meggyőződésem, hogy az összhang, amely pillanatnyilag talán hiányzott, teljessé fog válni s a párt sziklaként fog állni mögötte. Gyakornokokat vesznek fel a vármegyékhez Bethlen István gróf szavait viharos taps kö­vette, majd a párt tudomásul vette a minisz­terelnök beszámolóját és nyilatkozatát. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter szólalt föl ezután s bejelentette, hogy a kormány rendelettervezetet terjeszt a 33-as országos bi­zottság elé, amelynek értelmében megfelelő számban gyakornokok és megfelelő számú díj­talan gyakornokok is lesznek fölvehetők a vár­megyéhez. Hangsúlyozta, hogy a remények sze­rint ezt az első lépést továbbiak követhetik azon az úton, amelyen a kormány az értelmi­ségi osztály, főként a diplomás fiatalság elhe­lyezkedési lehetőségét igyekszik elősegíteni. Több tárgy nem volt s az értekezlet véget ért. Utána a párt tagjai a Gellért-szállóban va­csorára gyűltek össze. A képviselőház elvégezte szünet előtti munkaprogrammját A Ház megszavazta az összeférhetetlenségi törvényt — Zsitvay igazságügyminiszter lelkes ünneplése — Holnap harmadszori olvasás és mentelmi ügyek A képviselőház mai ülésén bevégezte azt a­­ feladatot, amit munkaprogrammjában a nyári szünet előtt maga elé tűzött: letárgyalták az összeférhetetlenségi törvényt, két kisebb tör­vényjavaslatot szavaztak meg és újjáalakították a 33-as bizottá­got. Az összeférhetetlenségi ja­vaslat letárgyalása után a képviselők lelkes ová­cióban részesítették Zsitvay Tibor igazságügy­minisztert, aki nemcsak kiváló törvényelőkészí­tést végzett az összeférhetetlenségi javaslat el­készítésével, hanem a bizottsági és képviselőházi viták során a legtotálisabban adott helyet a kép­viselők kívánságainak is, hogy az új törvény a gyakorlati élet követelményeihez is teljes mér­tékben simuljon. A képviselőház holnap még ülést tart, mely előreláthatóan rövid lesz, szombaton, vagy pedig jövő hét valamelyik napján formális ülésen át­­veszik a felsőház üzenetét, ami után megkezdő­dik a képviselőhöz nyári szünete. A mai ülésről az alábbi tudósítás számol be: A 33-as bizottság újjáalakítása Az ülés megnyitása után Almásy László elnök jelentést tett Széchenyi Emil gróf korona­őr hirtelen haláláról. A Ház a bejelentést állva hallgatta végig és az elhunyt emlékét jegyző­könyvben örökíti meg. Inkey Pál báró napirend előtt kifogásolta, hogy a vidéki szeszgyárak pénzhiányuk miatt kontingensüket átadták a fővárosi szeszgyárak­nak, ezek pedig az előírt 11 fillér helyett hat fil­lérért vásárolják össze a bort. Ezután­­a búza­uzsoráról és a baletta ellen beszélt, majd a gazdaadósságok radikális rendezését sürgette. A Ház ezután áttért a napirendre, amelynek első pontja a 33-as bizottság újjáalakítása és a képviselőház részéről kiküldendő 22 tag megvá­lasztása. Az új tagok névsorát lapunk más he­lyén közöljük. A választás után az államkincstárnak a MFTR-rel kötött szerződése módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása következett. Zsindely Ferenc előadó ismertette a javas­latot és rámutatott azokra a külső körülmé­­nyekre, amelyek az MFTR anyagi meggyengü­lését okozták. A törvényjavaslatot a Ház vita nélkül elfo­gadta. Ugyancsak vita nélkül, Fabinyi Tihamér előadó ismertetése alapján elfogadták a szaba­dalmak és védjegyek védelméről szóló törvény­­javaslatot is úgy általánosságban, mint részle­teiben. Véget ér az összeférhetetlenségi vita Napirend szerint ekkor folytatták az összefér­hetetlenségi törvényjavaslat részletes vitáját. Először elfogadták az 59—63. szakaszt, majd a bizottsághoz viszszakü­ldött szakaszok tárgyalá­sára tértek át. A 10. szakasznál Hunyady Ferenc gróf ki­emelte, hogy a módor­ít­ás előnyös haladást je­lent. Éppen ezért súlyt vet arra, hogy a javas­lat már most törvényerőre emelkedjék, s ezért a felsőházna­k is most kellene a törvényjavas­latot letárgyalni. Bródy Ernő ellenzi, Wolff Károly helyesli a módo Utást. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter rámuta­tott arra, hogy a módosítás nagy szigorítást jelent, mert ezután egy képviselő sem léphet be olyan vállalatba, amely már birtokában van annak a jognak, amelynek az eddigi törvények szerint csak a megszerzése jelentett volna össze­férhetetlenséget. A szakaszt a Ház elfogadta. Vita nélkül elfogadták a 12. szakaszt. A 14. szakasznál Ostör József előadó fel­szólalása után Bródy Ernő azt fejtegette, hogy az eredeti szöveg a megfelelőbb. Fenyő Miksa szerint az eredeti szakasz el­fogadása esetén egy egész termelési ágat kizár­nának a törvényhozás munkájából. Az iparfej­lesztési törvényben előírt kedvezmények nem jelentenek összeférhe­tetlenséget. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter meg van győződve, hogy amikor e szakasz alapján ös­szeférhetetlenségi bejelentés történik, a bíró­ság kellő szigorral fogja mérlegelni a törvény­ben lefektetett elveket, valamint a nemzeti szempontokat. Az ipartörvényben biztosított támogatást különben is egyenlő feltételek mel­lett bármelyik ipari vállalat megkaphatja, tehát ezekre nem is vonatkozik a rendelkezés. A t­zakaszt elfogadták. A 15. szakasznál Ostör József előadó sti­­láris módosítást nyújt be. Fenyő Miksa újra rámutat azokra a szempontokra, amelyeket az előző szakasznál kifejtett. Bródy Ernő az eredeti szöveget fogadja el, az új szöveg helyett. Váry Albert örömmel elfogadja a módo­sító szöveget, de kénytelen kiemelni, hogy ami­kor mindent az államtól várnak és mind na­gyobb téren következik be az állammal való kapcsolat, ez a túl szigorú javaslat nem veszi figyelembe a gyakorlati életet és minden kap­csolatot összeférhetetlennek minősít. Nagy Emil és Gaal Gaszton felszólalásai után Zsitvay Tibor igazságügyminiszter fenn­tartotta eredeti állás­pontját. A szavazásnál 39-en az előadói javaslato­­, fo­gadták el, 32-en pedig a törlés mellett ey­­ll­tak. Az egész ellenzék és a kormánypár egy része a miniszter ellen szavazott, aki így ki­sebbségben maradt. A szakasz többi rését 13 elfogadták s így részleteiben is letárgyalt­­a Ház az összeférhetetlenségi javaslatot. I A Mikor az elnök ezt enunciálta, a képviselők lelkes él­jenzésben részesítették Zsitvay igazságügymi­nisztert. 1 ^ . ■ • ■■ Kállay Tamás lemondása Az elnök ezután bejelentette, hogy Kállay Tamás lemondott a kisvárdai mandátumról. Ju­ij új választás kiírása iránt intézkedni fog. Ezután napirendi indítványt te­t az elnök és azt javasolja, hogy holnap, pénteken a ma le­tárgyalt törvényjavaslatok harmdszori olvasá­sát és mentelmi ügyeket tűzzenek napirendre. Hosszabb moratóriumot sürgetnek a független kisgazdák Gaal Gaszton azt fejtette ki, hogy a függet­len kisgazdapárt a hosszabb moratórium állás­pontján van és nem kívánja ez egyoldalú ked­­vezns. Fábián Béla az iparosok és kereskedők nyomoráról beszélt és a Ház tagjait meghívta a mai vigadóbeli nagygyűlésre. Malasics Géza szocialista azt kifogásolta, hogy a sütőipar éjszakai munkáját megszün­tették. A Ház az elnök napirendjét fogadta el, majd az ülés végén Zsilinszky Endre sürgős interpellációt mondott el a vásárjog rendezé­séről. Az ülés egynegyed 4 órakor ért véget. Pénzügym­iniszteri rendelet az idegen pénznemekben megállapított értékek­ pengőátszámításáról A pénzügyminiszter a hivatalos lap pénteki számában teszi közzé 97461. számú rendeletét, mely az idegen államok pénznemeiben megálla­pított értékeknek, továbbá a fényűzési és az ál­talános forgalmi autó megállapítása szempontjá­ból pengőértékre történő átszámítását szabá­lyozza. A rendeletben meghatározott pengőát­számítási kulcs a következő: Pénzek (valuták) árfolyama :1 angol font 20.98 P, 100 U. S. A. dollár 570.50 P, 100 francia frank 22.30 P, 100 svájci frank 110.70 P, 100 cseh korona 16.99 P, 100 dinár 9.97 P, 100 belga 79.64 P, 100 hollandi forint 230.95 P, 100 leu 3.46 P, 100 zloty 63.99 P, 100 német márka 135.70 P, 100 líra 29.12 pengő. Váltók (devizák) árfolyamai: Amszterdam 231.15 P, Kopenhága 113.99 P, Osló 103.47 P, Lon­don 20.87 P, Newyork 571.8 P, Párizs 22.33 P, Zürich 110.80 P, Prága 16.96 P, Belgrád 10.02 P, Brüsszel 79.73 P, Bukarest 3.43 P, Szófia 4.08 P, Stockholm 105.97 P, Berlin 135.80 P, Milánó 29.23 pergő.

Next