Budapesti Hírlap, 1932. november (52. évfolyam, 246-269. szám)

1932-11-20 / 261. szám

1932. NOVEMBER 20. VASÁRNAP B. H. ­ ............................................ KÖZGAZDASÁG MAGY. KIR. ADÓZÓK R.­T.­ Kompenzációs alapra helyeződik a behozatal útján fedezendő nyersanyagellátás Egyik reggeli lapunk hasábjain He­gedűs Lorántnak állandó rovata van ez­zel a címmel, a pénzügyi politika kor­­mentálására. Ebbe a rovatba képzeltük bele az alábbi fejtegetéseket,­­ amelyek szintén egy magyar pénzügyminiszter el­gondolásait kísérik. A T. Közgyűlésnek van egy íratlan szabálya: az. t a i. r o, ne felszólalnia és csak neki szabad igazának lennie. Bár ezt a szabályt magunk is kötelezőnek ismerjük el, most mégis megszegjük. Okunk erre az, hogy egy régi mulasztást akarunk jóvátenni, amit Hegedűs Lóránt nem te­het meg. Tartatott ugyanis az ő vezetése alatt igen sok közgyűlés­ volt úgy is, hogy jónak látta egy időre az Adózók R.­T. közgyűlésének szüneteltetését, hogy aztán meg­lehetősen váratlanul szóljon újra az ügyvitelhez. De nem tarthat olyan hosszú szünetet, hogy utána annak a mulasztásnak pótlásával kezdje meg, amelyre mert rá akarunk térni. És nem szólalhat meg olyan váratlanul, hogy azt a meglepetést megszerezze nekünk, amit éppen ennek a közgyűlésnek általa való megtartása jelentene. E közgyűlések feladata az, hogy az állami pénzügyeket bírálják és a pénzügyminiszterek terveivel, cselekedeteivel szemben hangot adja­nak annak a felfogásnak, amiről előadója úgy gondolja, hogy az Adózók Részvénytársaságának egységes állásfoglalása. Igen helyes programra ez. Néma közvéleménnyel nem lehet igazgatni, néma adózó­ közösségre nem lehet egészséges adó­politikát alkalmazni. Minden adózó örülhet neki, ha az ő nevében is megszólalnak és minden pénz­ügyminiszter hálás érte, ha így szemtől szembe kerülhet „ügyfeleivel”. S éppen ezért azt gon­doljuk, igen helyes és szükséges is, ha az Adózók Rt. végre rátér arra a pénzügyi programmra is, amelyet egy Hegedűs Lóránt nevű magyar ki­rályi pénzügyminiszter terjesztett elő annak ide­jén. S ha amint már előre mondtuk, tudva meg­szegtük a T. Adózók Rt. közgyűlésének alá íratlan szabályát, azt ez a név okolja most. Tev vájjon ebben az esetben a két Hegedűs Lóránt személya:,■nosségáról van-e .­zó, vagy csak kö­zöttük való névrokonságról, nem tudhatjuk. A n­évrokonság kétségtelen. De sokkal jobban em­lékszünk a debreceni professzor esetére, aki 30 esztendeig hordta ugyanazt a bicskát, csak pengét teteted bele egynéhányat s a nyelét cse­réltette ki egypárszor, semhogy a név azonos­ságából a személy azonosságára is következtetni merjünk. Az idő telik, változnak a politikai helyzetek, változnak ennélfogva a belőlük levont következtetések is. És így a következetes út maga visz a kanyarodókba, a fordulókba,­­ velül a név marad, holott talán már minden meg­változott, ami a lényeget tette. De bármint Van is ennek az azonosságnak a problémája, bizonyos, hogy Hegedüs Lóránt nem fog szót kérni ennek az elmaradt közgyűlésnek a meg­tartására. Ezért kell nekünk szót kérni. Fel kell tennünk a kérdést a T. Közévetés­­h­ez: vájjon megadható-e a fölmentvény a He­gedűs Lóránt pénzügyi politikájának? S mivel az a szokás, hogy nemcsak a pénzügyi folyamatok befejezésénél, nemcsak a rezsimvál­­tozásoknál, hanem közben is bármikor megtart­ható ez a közgyűlés,­­ ebben az esetben is nyugodtan vehetjük elő magát a Hegedűs-féle expozét. Ne törődjünk azzal, hogy volt-e sikere, vagy nem. Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez naiyon sok más tényt is számba kellene ven­nünk, olyanokat, amelyek részben kívül esnek a Hegedűs Lóránt személyén. Vegyük úgy, hogy tegnap hangzott el, tegnap történt, hogy az új pénzügyminiszter, aki harminc eszten­deig készült rá, hogy pénzügyminiszterré le­gyen és aki — saját szavai ezek — hónapo­kon át ült dolgozószobájában, ceruzával a ke­zében, számolva és megoldásokat keresve, ama gigászi gesztussal feltárta az ablakot". Hántsun le a tervről azt a forró hangot, amely annak idején, expozé­ formájában jelle­mezte és amelynek olyan frenetikus hatása volt a Nemzetgyűlésen, amilyen Kossuth Lajos óta egy p­ n-BVvminszternek -mm jutott osztályrészül. Vegyük abban a hűvös és egy­szerű legal­­­ázásban,­ ahogy néhány hét múlva a gazdasági érdekképviseleteknek maga a­­pénz­ügyminiszter előterjesztette. De mindenekelőtt á­lm­ítják most, hogy a tett m­egelőzte a szót. Hegedűs Lóránt hétfőn neki a pén­z­yi pr­i­­mmal és az előte való vasárnap már megjelent az a rendelete, amely a takarékbetéteknek és a folyószámlabeté­­teknek 20 százalékát zárolta. Elsőnek minden m­agyar pénzügyminiszter között! Az első teendők A program is maga ez: Azonnal, vagyis feb­ruárban és márciusban végrehajtandó részei: A Korányi-féle törvényjavaslatok életbelépte­tése. Ezek: az italmérési jövedék, a dohánybün­­tet­si rbér­e és a szeszadó Menvyése. Ezenkívül: Appropriáció. Megállapodás FVm’ -pl ' "T " térve. Az államadósságok kamatainak leszállí­tása négy százalékra. A hadmentességi díj olyan átdolgozása, amely egyes e­gyéni esetekben egy­millió korona határig is fölemelkedhetett volna. Gyujtóadó. A bortermelési adó fölemelést ami elsősorban a kisgazdákat érintené. Pénzügyi tanács létesítése, amelynek 12 tagja lenne, ezek eogu. kettő kínai üi­o, Kato közigazgatási bíró, négy nemzetgyűlési tag, négy volt pénzügymi­niszter. A zárolt betétek igénybevétele. A rész­vénytársaságok vagyonadóváltsága. A külföldi részvények és az idegen valuták vagyonadóvált­sága. Tehát: adóemelés; az állam kötelezettségeinek féloldalú megváltoztatása; új adók; a betétek le­foglalása; a vagyonadóváltságnak azok az ágai, amelyek a ligkevékenyebb vagyont érik. És egy olyan szervnek a megteremtése, amelynek az a feladata, hogy a pénzügyi politikát a gyakorlati élettel összehangolja. Azt hisszük, hogy mindezek az elgondolások, — minden újszerű voltuk mellett is, — számol­nak a tényleges helyzettel. A hatalmat ugyan előbbre teszik a jognál, — de rendkívüli időket élünk, ilyenkor az állam üdve a legnagyobb tör­vény: a felmentvényt mindezekre a tervekre megadhatjuk az új pénzügyminiszternek. Ha eljön a nyár A tervek második csoportja, amelyet a nyáron il végrehajtani. Részletes és eszrensúlyozott, a legnagyobb ta­karékosság jegyében készült költségvetés. Min­den fölösleges kiadásnak irgalmatlan elnyo­mása, olyan példa alapján, melyet maga a kor­mányzó ad, mert önként szállítja le udvar­tartásának költségeit. Olyan költségvetés, amely például a külképviseletnél is a hatályosságot figyeli, — és ezért a semleges államoknál fenn­tartott képviseletek megszüntetését is szükséges­nek tartja. A vagyonadóváltságok közül az ingatlanoknak és a többi vagyonadótárgyaknak kell sorra ke­rülniük. A váltsáó alapja 2—5 évi jövedelem, azonban, — legalább elvileg, — a fundum in­­structua mentesítésével. Ezenkívül a háborús új vagyonok különpótléka. És valamennyi között talán a legerősebb, hatásaiban mindenesetre a legnagyobb méretű és a tervek között kétségte­lenül a legvéglegesebb: az általános forgalmi adó. Megadjuk-e ezekre is a felmentvényt? Állami pénzügyi egyensúly, a teherbíró réte­gek vagyonának igénybevétele, a háborús va­gyonok lényegét tevő reázssstalanság mesz-­zü­n­­tetése: mindez szükséges és helyes elgondolás. A felmentvény egyhangúan ... tgadatik. Általá­nos forgalmi adó? A szabad forgalomba, ame­lyet ez a liberális pénzügyminiszter annyira han­goztat, rettentő be­em­ulás. De annyi éven át­­ az állami bevételeknek legnagyobb, vagy egyik­­ legnagyobb forrása. Húsba vág,­­ de nélküle­­ alig lehet élni. A fölmentvényt a pillanat kény­szerítő hatása alatt erre is meg kell adnunk. Az ősz gyümölcsei Az Őszi programra. Az évről-évre visszatérő vagyon- és jövedelem­­adótörvények kodifikálás. A negyedik osztályú kereseti adó eltörlése. Az illetékek kódexe. Egyhangú felmentést! Az adótörvényeknek arányosaknak és igazságosaknak kell lenniük. Új idők új viszonyokat teremtenek és a régi adó­rendszer alapján nem lehet tovább vinni az ál­lami háztartást. A negyedik osztályú kereseti adó a magyar adórendszernek egyik szégyen­foltja. Az illetékek kódexe amellett, hogy régen­­iiyarető szűk­év, egyúttal mér a gyakorlati élet­nek is egyik fontos kiegészítése. Mindez kell, sőt mindez sürgős. S mi marad a programaiból télire. A valutaprogramm megvalósítása. Ámbár csak ígéret, hogy ez télire marad, hiszen a magyar korona jegyzése már az expozé elhangzása után rohamosan szökik felfelé, aminek kereskedők, iparosok, termelők rettentő jajgatása kél a nyo­mában. Nem a télnek, de az egész évnek ez lesz majd a főprogrammpontja: feltornászni a ma­gyar koronát az arany­álom felé, kerüljön bár­mibe. S azért szerepel a tél a programra végre­hajtásának időpontjaként, mert a pénzügymi­niszter addig már eléri azt a pontot, amelyre törekszik, a magyar korona addig újra arany lesz és a télire a törvényhozás --zárnám egyszerű technikai kérdés lesz, hogy tudomásul vegye és törvénybe foglalja ezt az új, meg nem ingat­ható, végleges állapotot. Ehhez tartozik még időközben a magyar bank­jegyek, — jobban mondva és a lényeg szerint akkor még államjegyek — kicserélése igazi bankjegyekre, legfeljebb öt százalékos levonás­sal, költségek céljaira, egyébként azonban min­den devalváció nélkül. Megadhatjuk-e erre az arany­álomra is a fel­mentvényt? Ehhez rr­ár vita kell. A higgadt mér­legelés amellett szól, hogy az aranykoronáért rettentő áldozatot kell hozni, mégpedig nemcsak fölöslegesen, de egyúttal károsan is, mert hiszen ez az egy elgondolás maga keresztezi valamennyi többi tervet, bizonytalanná teszi az új adók, az adóemelések, a vagyonadóváltságok jövőjét, ame­­lyek mind más értékben folynak majd be, mint ahogy kivettettek, miután közben a korona ér­téke nő ... S meg kell gondolni, hogy a mér­téknek csak egyetlenegy érdemének kell lennie: a változatlanságnak, a megbízhatóságnak,­­ annak, hogy holnap is ugyanannyi lesz az, mint Hogy annak sem­­avulnia, nem romlani* PSV- általában nem szabad, mert a pénz olyan, mint a zsib­upenge, a naivan eszköz, amíg egy hely­­ben áll, de azonnal vág, bármelyik irányba moz­dul is meg. De mégis: gondoljunk arra, hogy ez annak a romantikus magabízásnak a kifejezése, amely az egész expozét áthatja. Gondoljuk meg, hogy ha egy nemzet hoz áldozatot, bármilyen keser­ves is az, végül mégsem maradhat hatástalan És adjuk meg a felmentvényt, erre a részletre nézve inkább a szándéknak, mint a tettnek. Az alkotó félreáll S mi van még hátra? Nem sok. December 16-án véget ér a programot, a pénzügyminiszter búcsúzik és „annak, aki utána következik, nem lesznek nehézségei”. Tisztelt Adózók Rt. most, hogy ennek az ed­dig elmaradt közgyűlésnek is a végére értünk, álljonsuk meg. * téma a többi közgi’űlésekkel szemben nem módosult. A téma a pénzügyminisz­ter, aki­­ máig ugyanaz, niik­un, barna szemé­­’vrben gyakort* változik ;s. A ppn-’nisrvmini^­ter, bárhogy hívják is, mindig arra törekszik, hogy , az állami háztartást egyenrányba segítse; arra.­­ A legtöbb országban életbeléptetett kiviteli és behozatali korlátozások, valamint devizafor­galmi megkötések egészen átalakítják a nemzet­közi áruforgalom lebonyolításának régi rendjét. Úgy látszik, hogy különösen a kontin­gens diák rendszer előretörésével a külkereskedelmi forga­lom teljesen átterelődik a kompenzálás rendsze­rére. A pénzben való leszámolás háttérbe szorul és helyére lép az egyszerű árucsere. Nálunk a nyersanyagellátás fedezése körül jutott először alkalmazáshoz a kompenzációs rendszer, de úgy látszik, máshol is folyton jobban tért nyer a kompenzáció, amire bizonyság az ilyen alapon létrejött államközi megállapo­dások, például a magyar-osztrák és ma­­gyar-cseh kontingens-egyességek, valamint a­z tény, hogy számos ország gazdaságpolitikájá­nak vezetőit ebben a pillanatban a legintenzí­vebben foglalkoztatja az árukompenzáció rend­szerének a külkereskedelmi forgalomba való beillesztése és ennek a bekapcsolásnak szabá­lyozása. Nálunk a devizaforgalom megkötése után először az ipar nyersfémellátásának biztosítása érdekében alkalmazták a kompenzációs gondo­latot. A Guarantee Trust nevű vállalat kapott engedélyt, hogy bizonyos mezőgazdasági cikke­ket exportáljon és az ebből szerzett devizakész­letét felhasználhassa az ipar számára szükséges nyersfémek vásárlására. A jogosítvány ellené­ben a cég kötelezettséget vállalt, hogy állandóan bizonyos mennyiségű nyersfémet tart az or­szágban és hogy a fémek eladása tekintetében aláveti magát a kikötött feltételeknek, egész kompenzációs üzleti gessziója tekintetében pe­dig a Külkereskedelmi Intézet ellenőrzésének. Ugyanilyen jogosítványt kapott később a Fém­­kereskedelmi Rt. is, azonban amikor újabb cso­port jelentkezett, hogy hasonló feltételekkel haj­landó résztvenni a belföldi termelés nyersfém­­szükségletének ellátásában, az egyelőre nem kapta meg a kért jogosítványt. A bankok fokozott szerephez jutnak a kompenzációban A nyersfémellátás kompenzációs üzletének lebonyolításánál szerzett tapasztalatok felkeltet­ték a bankok érdeklődését is az ebben rejlő üz­leti fantázia iránt. A textilipar nyerspamut­­ellátása körül mutatkozó nehézségek, amelyek különösen akkor váltak szembeszökővé, amikor a külföldi piacokon a nyerspamut ára hirtelen megszilárdult és erősen emelkedni kezdett és amikor a devizaellát­ás lassú üteme útját állta a gyors és nagymennyiségű nyersanyagbeszerzés­nek, előtérbe­­került az a gondolat, hogy kom­penzációs úton kell gondoskodni a nyerspamut­­szükségletről is. Ennek a lebonyolítására a Hi­telbank kapott felhatalmazást. Legújabban arról van szó, hogy más vezető pénzintézetek is bekapcsolódnak a kompenzá­cióba és ezen a réren a belföldi termelés ama nyersanyagszükségletének beszerzését, amelynek tekintetében teljesen a külföldre vagyunk utalva, egészen átállítják a kompenzációs rend­szerre. Arról van szó, hogy így fogják besze­rezni a nyersfémek és a nyerspamut szükségle­ten kívül a nyersbőrt, műselym­fonalat, a nyers hogy a termelés szervezetét meg ne bénítsa­­ arra, hogy a nagyjövedelműeket a teher viselésé­­ben minél előkelőbb helyhez juttassa; hogy a pénzt, a hitelpolitikát szolgálja, hogy takarékos­kodjék. És a pénzügyminiszter — bármi is a neve, — ebbeli igyekezetében nem veszi olyan nagyon szigorúan a közvagyon és a magánérdek határát, semmint azt a magánérdek szeretné, ha kell, elmegy egészen a betétek zárolásáig és a vagyon meg­dézsmálásáig is. Úgy látszik, ez nem megy másként: Hegedűs Lóránt, a pénzügy­­miniszter a megmondhatója, mennyire nem. Az önbizalom pedig, amely a pénzügyminisztert el­tölti, a diktátor­ jog, amelyet magának kíván és kiköt, ez nem rontja, hanem javítja a pénzügy­­miniszter terveinek értékét, növeli személyében a bizalmat, a tettek emberét mutatja benne és erre van szükség: a tettek, a jövendő emberére. Ismételten feltesszük tehát a magunk indít­­ványát: adassák meg a felmentés Hegedűs Lóránt pénzügyminiszternek. S ezzel befejezvén felszólalásunkat, tiszte­lettel visszaadjuk a szót Hegedűs Lórántnak, a publicistának s a T. Közgyűlés mindenkori elnökének, akinél senki sem lehet hivatottabb arra, hogy az utána következő és nagyrészt az o nyom­ain járó nénzfistYminiszferek "'"vvitelét bírálja, a fölmentésre vonatkozó indítványokat megszövegezze és egyhangúan el is fogadja. MÓRICZ MIKLÓS Dr. jutát, a fésült gyapjút, a vegyészeti ipar szá­mára szükséges k­ólluszolaj-magot, gyantát és esetleg ricinusolajat is. Ha a múltévi külkeres­kedelmi forgalom mértékadóit nézzük, mind­­ezekből a cikkekből a lebnyolított import értéke kb. 55—56 millió pengőre tehető, ami az egész behozatal értékének egytizedét teszi. Amennyiben tehát valóban bekövetkezik a közel­jövőben a kompenzációs forgalomnak ez a kiszélesítése, akkor a külkereskedelmi forgalomnak tekintélyes része fog áthelyeződni erre az új rendszerre. Egyedi kompenzáció a keretkompen­­zációk fe­lett A kompenzációs üzlet lebonyolítását elősegí­tik az ilyen tartalmú államközi megállapodások. A legutóbb létesített magyar-cseh egyességi is ilyen keretkompenzációs megállapodás, amely felsorol meghatározott bizonyos mennyiségű cik­­keket, amelyek hozzánk importálhat­ók, és ame­lyek ennek ellenére a cseh-szlovák piacra ki­vihetők. Az egyesig kihasználásának eddigi mértéke azonban azt mutatja, hogy ez nem a legalkalmasabb kompenzációs forma, mert itt csak a kicserélhető árak vannak megadva, azon­ban nagyon nehéz összehozni a feleket a konkrét kompenzáció lebonyolítására. Tért nyert tehát az a felfogás, amely szerint az egyéni kompen­­zációk lebonyolítását kell elősegíteni. Ennek két feltétele volna a gazdasági körök megítélése sze­rint. Az egyik, hogy legyen valamilyen központi szerv, amelynél koncentrálódik az egész kompen­­zációs forgalom lebonyolítása és ellenőrzése. Itt lenne nyilvántartandó azoknak az áruknak jegyzéke, amelyek kompenzálásra alkalmasak, vagyis amelyekre nézve lehet kapni kompenzá­ciós engedélyt. De ugyanitt volnának nyilván­tarthatók azok a külföldi és belföldi üzletembe­rek, akik érdeklődnek ilyen kompenzációs üz­­letek iránt, hogy ezen a réren a felek összehozz­­hatók legyenek. Ma ugyanis gyakran előfordul, hogy keresik egymást ezek a felek és nagyon nehezen tudnak találkozni. De ezzel összefüg­gésben megállapítandók a kompenzáció általá­nos feltételei is, amelyek az érdekeltek által betekinthetők volnának és így mindenki egyenlő feltételek mellett bekapcsolódhassák a kompen­zációs üzletekbe. Ez­ a feltétele ugyanis annak, hogy a legelőnyösebb alapon kerüljenek lebo­nyolításra ezek az árukompenzációk . Végül ennek a központi nyilvántartónak és ellenőrző szervnek volna hivatása megszabni a kompen­zációs üzlet lebonyolításának valutakulcsát, aminek helyes megállapítása rendkívül fontos, valamint a kompenzálható árak összekapcsolá­sának sorrendjét, aminek viszont a devizaellátás és a termelés nyersanyagszükségletének kielé­gítése szempontjából, de a belföldi termelés irá­nyítása és élénkítése tekintetében is nagy jelen­tősége van. Az érdekelt gazdasági körök úgy vélekednek, hogy a H­itel és behozatal ügyeinek a racioná­lis átszervezése során rövidesen rendeződik a kompenzációk ügye is. ürávén­yeles vk^e! szolgál Banaabr k. Nár kén­yszer- és hadikön csőfltj valamint bármiken ér ékpmift ■ mafla.* áron vásárol és minden* ' nemű felvilágosi«á»val ké ny­sor­u. 26* tel­efon: 213-16,10449 19 a­d

Next