Budapesti Hírlap, 1932. december (52. évfolyam, 270-294. szám)

1932-12-01 / 270. szám

A magyar kormány erélyes tiltakozása A Magyar Távirati Iroda jelenti: A magyar kormány utasította a buka­resti magyar követséget, hogy a Kolozsváron ma délután a magyar útlevélkiren­deltség épülete előtt lefolyt tüntetés és rombolások miatt jelentse be legerélye­sebb tiltakozását a román kormánynak, kérje a román kormány haladéktalan intéz­kedéseit abban az irányban, hogy a román helyi hatóságok további incidenseknek feltétlenül gátat vessenek, továbbá, hogy a román kormány a történtekért meg­felelő elégtételt nyújtson. Égő fáklyákat dobtak a kirendeltség épületébe !, BUKAREST, nov. 30.­­(Magyar Távirati Iroda.) Ma este három­negyed nyolc órakor (keleteurópai időszámítás) Kolozsváron egy fáklyás tüntetőcsoport a ma­gyar útlevél osztály kirendeltségének épülete elé­­vonult és kövekkel bezúzta annak összes utcai ablakait, majd az égő fáklyákat a bezúzott abla­kokon keresztül a szobákba dobta. Varga kiren­deltségi tisztviselő lakásában meggyulladt a Zongoraterítő és elégett. A kirendeltség ablakai­nak függönyei pillanatok alatt sár­gra lobbantak és a kirendeltség személyzete csak nagy nehezen tudta megakadályozni, hogy a tűz továbbterjed­jen és az egész épület a lángok martaléka legyen. A tömeg ezután kitűzte a román zászlót a ki­­rendeltség épületére, levette a magyar feliratot és a bezárt kapun keresztül annak feltörése út­ján igyekezett behatolni az épületbe. Erre azon­ban, nem kerülhetett sor, mert megérkeztek a ro­mán csendőrkinde­­tmény­ek és a tömeget vissza­szorították. Az egész épületet most a csendőrség és kato­naság kordonnal vette körül és nem engedi a tö­meget az épület közelébe. Letépték a magyar útlevélkirendelt­ség címerét KOLOZSVÁR, nov. 30. A görög katolikus és görög keleti püspökök palotái előtt lezajlott szimpátiatüntetések után a fáklyákkal, zenekísérettel felvonuló tüntető tömeg a magyar útlevélkirendeltséghez vonult. A kirendeltség biztosítására ugyan küldtek előzőleg néhány rendőrt, ez a karhatalom azon­ban kevésnek bizonyult és a tüntetők letépték az új tévés kirende­ltség ajtaja felett lévő magyar címert, miután a rendőröket elzavarták őrhe­lyükről. A rendőrigazgatóság nyomban intéz­kedett, hogy újabb karhatalom vonuljon ki a magyar útlevélkirendeltséghez, miután a tömeg garázda módon behatolt a hivatalos helyisé­gekbe is. (Buá. Tud.) A tüntetésekben volt miniszterek és egyetemi tanárok is részt vettek KOLOZSVÁR, nov. 30. A csütörtökön tervezett antirevizionista tün­­­tetés előkészületei már szerdán egész nap nagy izgalomban tartották Kolozsvár lakosságát. A magyar lakosság aggódva várta az eseményeket s estére be is következett, amitől tartani kellett. Román diákok és egyéb elemek nagy magyar­ellenes tüntetést rendeztek, amelynek folyamán majdnem felgyújtották a magyar konzulátus épületét, beverték a magyar üzletek és lakások ablakait, inzultálták a magyar járókelőket és még a nyilvános helyekre is behatoltak, hogy terrorizálják a magyarokat. A vad tüntetés azzal kezdődött, hogy a ro­mán diákság az esti órákba­n az antirevizionista gyűlés rendezőségének vezetésével fáklyás fel­vonulást rendezett Hosszú és Iván görögkeleti püspökök tiszteletére. Hosszú Vazul püspök a Monostori-úton bukik s amikor a tömeg a bel­városból jövet levonult a Monostori-útra, zene­karok kíséretében, elhaladt a magyar konzulátus előtt is. A román diákság a konzulátus elé érve, zajos tüntetésekbe kezdett. A menet megtorpant és a­ magyarok ellen tüntető tömeg egyre nőtt. Egyszerre csak kövek kezdtek röpködni a konzu­látus felé s több ablaküveg csörömpölve hullott ez utcára. A konzulátus földszinti ablakait egy­­től-egyig beverték. A földszinten a konzulátus tisztviselőinek lakása van. A betört ablakokon keresztül égő fáklyákat dobáltak az épületbe s hajszálon múlott, hogy nem támadt nagyobb tűzvész. Az egyik fáklya meggyújtotta az ab­­lakfüggönyt, amely pillanatok alatt erős lánggal égett. A konzulátusi tisztviselők, szerencsére még idejekorán leszakították az égő függönyt és eloltották a tüzet. A megvadult román diákok közben zajosan kiáltoztak, hogy ki kell tűzni a román lobogót a konzulátus épületére. Állítólag az egész tüntetés is azért kezdődött, mert a ma­gyar konzulátuson nem volt kinn a román lo­bogó, a­bból az alkalomból, hogy Románia egye­sülését ünnepelték a román nacionalisták. A diákok végül is leszakítottak egy szomszéd házról egy román zászlót és nagy diadalordítás köze­pette kitűzték a magyar konzulátus egyik kitört ablakának keresztfái közé. A rendőrség nem avatkozott bele a tüntetésbe és messziről nézte az eseményeket. A fáklyásmenet rendezősége végül is tovább­­menésre buzdította a résztvevőket s a tömeg elvonult a püspöki palota felé. Később a Fő­téren is megismétlődtek a magyarellenes tünte­tések. Itt tartotta az első antirevizionista nép­­gyűlést a rendezőbizottság. Több beszéd hang­zott el. Felszólalt többek között Hatziegan volt miniszter, Catumeanu egyetemi tanár, Grigo­­rescu volt miniszter és még mások, akik a ro­mán nemzeti ünnep és az antirevizionista moz­galom jelentőségét hangoztatták. A népgyűlés r­észtvevői később kisebb csoportokra szaka­dozva szétmentek a város utcáin és mindenütt tüntettek a magyarok ellen. Az egyik csoport tárhatott a Newyork-kávéházba és kikergette a­­magyar vendégeket. Gara Ernő dr. magyar lapszerkesztőt, az Ellenzék munkatársát véresre verték. A késő esti órákban még egyszer fellángol­tak a magyarellenes tüntetések, amikor a diák­ság kivonult a pályaudvarra, hogy üdvözölje Stelian­ Popescu volt igazságügyminisztert, az Universul igazgatóját. Popescu lapja szervezte meg, mint ismeretes, az egész aulirevizionista mozgalmat. A diákság Popescu elé is fáklyás­­menetben vonult ki és így kísérte végig a Bu­karestből érkező igazgatót a város utcáin. Ez is megint alkalom volt magyarellenes tünte­tésekre. A tömeg folyton azt kiabálta, pusztul­janak a magyarok s inzultálták a magyarul beszélő járókelőket. A hangulat a késő esti órákban Kolozsvárott a végsőkig kiéleződöt­t a csütörtöki antirevi­­zionista tüntetés alkalmából még a szerdainál is brutálisabb eseményeket várnak. OLCSÓBB lett az orvosok és a­z­enség legkedveltebb hashajója, az 12 dragée 54 fitt., 20 dragee 90 flil., 60 dragit P 2,50ARTIN B. H. 1932. DECEMBER, 1. CSÜTÖRTÖK Inzultálták az Ellenzék egyik munkatársát I­In . 3 KOLOZSVÁR, nov. 30. Este hat óra tájban mintegy hatezer főnyi tömeg vonult fel Kolozsvár utcáin. A tömeg a román fővárosból és a regetbeli városok fiatal­ságából került ki, akik túlnyomórészt diáksapkát viseltek és ingyen utazhattak a tüntetés színhe­lyére. A négyes porokba felállított tüntető menetet gyenge rendőrkordon fogta körül. A menet a város főútvonalán haladt végig. A tüntető me­net a Newyork-kávéházhoz érkezett, ahol a ma­gyar újságírók szoktak tartózkodni. Ez alkalom­mal is több magyar újságíró várta az események kifejlődését, közöttük Gara Ernő, az „Ellenzék" munkatársa. Hirtelen három csapzott külsejű fiatalember rontott be a csöndes kávéházba, akik egyenesen Gara Ernő felé tartottak. A kis csoportból ki­vált Cozocarov volt sziguranca komisszár, aki több ökölcsapással a gyenge és vézna termetű Gara szerkesztőt leütötte. A verekedésben részt­­vett Cozocarou két társa is. Cozocarou a közelben ülő magyar újságírók felé fordult és azoknak odakiáltotta: — Takarodjatok, mert láttuk, hogy ma dél­után lefényképeztettétek magatokat! Cozocarout személyes bosszú vezette Gara megtámadásában, mert a sziguranca volt embere még aktív szolgálata idejében belekeveredett az ismert „fekete szesz panamába" és szereplését éppen Gara Ernő leplezte le az Ellenzék hasáb­jain. Cozocarou ezeket a mozgalmas időket akarta felhasználni arra, hogy személyesen álljon bosz­­szút leleplezéséért. A kolozsvári magyar újság­írókat pedig meg akarta félemlíteni azzal a ki­jelentéssel, hogy: „lefényképeztelek magukat", mert ezzel irredenta vádat akart ellenük emelni. Hattigeanu kolozsvári rendőrfőnök, amint érte­sült Cozocarou támadásáról, nyomban intézke­dett a rendbontók elővezetéséről. (Bud. Tud.).­­ Az erdélyi magyar lapok cenzúrája BUKAREST, nov. 30. A szerdai kolozsvári magyarellenes tünte­tésekről Bukarestben mindössze néhányszavas rövid kommünikét adtak ki. A kommüniké, amelyet a kolozsvári rendőrfőnökség szö­vege­zett meg, a következőképpen szól: „Egy román nacionalista csapat ma utcai tüntetést szerve­ A megfejtésre ragasztandó X/4. számú tett a városban. Egy tüntető követ dobott a magyar konzulátus épületére. A kő beverte az egyik ablakot." A félhivatalos román távirati ügynökség kolozsvári fiókja valamivel bővebb jelentést adott ki, amelyben a következőket mondja: „Abból az alkalomból, hogy csütörtö­kön ünnepli Románia az egyesülés évforduló­ját, ma este fáklyás menet Vonult végig Ko­lozsvár főbb útvonalain. A tüntetés minden különösebb rendzavarás nélkül folyt le és csak elvétve öltött magyarellenes jelleget. Több ma­gyar üzlet és lakás ablakait beverték, így töb­bek között a magyar konzulátus egyik ablakát is." Az összes román forrásból származó jelen­tések úgy próbálják beállítani a­­­olgokat, hogy a történteknek nincs semmi külön­­tőségük. Magánforrásból származó érté­se szerint az erdélyi magyar lapoknak a hatóságok a ■­­­­szigorúbban megtiltották, hogy a hivatalos in­formáción kívül más jelentéseket, is hozzanak. Ezzel magyarázható, hogy az erdélyi magyar lapok szerkesztőségei az éjszaka folyamán Ma­gyarországból jövő telefonhívásokra vagy egy­általán nem feleltek, vagy pedig ha feleltek is, a cenzúra utasításának megfelelően csak any­­nyit közöltek, hogy nem tudnak semmit a ko­­lozsvári eseményekről. (Inf.) számsor­szelvény A pályázó neve: Pontos lakcíme:­A számjátékos villa: elrejtett hat szám Az angol kormány is aláírta a békeszer­ződést, amelynek határozatait a szerbek állandóan megsértik — mondotta az alsóházban Davies képviselő LONDON, nov. 30. Az alsóházban Mander liberális képviselő kér­dést intézett sir John Simon külügyminiszter­­hez, hogy hajlandó-e a jugoszláviai helyzetről nyilatkozni. A külügyminiszter tagadókig vála­szolt, mire Mander azt kérdezte, hogy kapott-e a Népszövetség petíciókat a horvát kisebbségtől. Simon kitérő válasza után R. J. Davies kérdezte a külügyminisztert, tudja-e, h­ogy az angol kor­mány is aláírta a békeszerződést, amelynek ha­­tározmányait a szerbek állandóan megsértik és van-e lehetősége annak, hogy Anglia lépéseket fog tenni a békeszerződések határozmán­yainak, tisztele­tben tartása érdekében. Sir John Simon külügyminiszter: Egy ideges államban uralkodó általános állapotokat aligha lehet parlamenti válasz keretében ismertetni. A l­ehet­ő legteljesebb mértékben tudatában vagyok e kérdés fontosságának és súlyosságának és a lehető legalaposabban tanulmányozom azokat, de talán megengedi a Ház, hgy utaljak arra, hogy most számos egyéb súlyos problémával kell fog­lalkoznom. A kisantant államok f­egyvercsörtetése a leszerelési tárgyalások idején RÓMA, nov. 30. (Stefani.) A­­Giornale d'Italia a kisantant vezérkarának belgrádi összejövetelével kapcso­latban azt írja, hogy éppen e haditanács ide­jében a jugoszláv sajtó híreket közölt, ame­lyekkel azt akarja bizonyítani, hogy ezek a bel­­grádi katonai megbeszélések jogosultak és szükségesek voltak. Természetesen ezek a hírek Olaszországra vonatkoztak. Egyidejűen Belgrád­­ban mint szomorú dátumot kommentálták a ra­­pallói szerződés évfordulóját. A lap a belgrádi hírekhez fűzött rövid kom­­mentárjában hangoztatja, hogy a tábornokok­nak és a hírszolgálati osztályok főnökeinek ez a nagyszabású gyülekezete éles ellentétben áll a Genfben elmondott békébe svédekkel. Különö­sen érthetetlen ez a fegyvercsörtetés a leszere­lési tárgyalások idején. A három jól fegyvere­zett kisantant-állam vezérkara, úgy látszik, a béke veszélyeztetését látja Olaszországnak Ausz­triával és Magyarországgal kötött békés keres­kedelmi egyezményeiben,, — fejezi be kommen­tárját a Giornale d'Italia. Közel másfélmilliós deficittel végződött a Vásárpénztár üzleti éve Az igazgatósági tagok már felvett tanttemjeit a főváros kénytelen vállalni on/vcs­oe.io ur. polgármester a törvényhato­­sági tanács december 1-én tartandó ülésére pót­lólag felvette a székesfővárosi Vásárpénztár fel­­számolási ügyét. A polgármester terjedelmes elő­terjesztéssel világítja meg a Vásárpénztár ügyeit é s bemutatja a tanács tagjainak a vásárpénztári igazgatóság 1931. évi jelentését is. Az ered­ménykimutatás 1,312.132 pengő 15 fillér veszte­séggel záródik. Ebből 56.520 pengő az 1930. év­ről keletkezett, 1929 július elseje előtt folyósí­tott kölcsönökből 379.000 pengőt, az azóta fo­­yósított kölcsönökből 75.000 pengőt, az ingat­agok és berendezések értékéből 35.000 pengőt, az abonyi bérgazdasággal szembeni követelés­ül pedig 765.000 pengőt kellett leírni. A pol­­gármester megállapítja, hogy mindaddig, amíg az 1932 december 12-ére összehívott felszámoló ülés e tárgyban nem dönt, nem lehet határozni ifelett, várjon a Vásárpénztár rt. igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjai részére megadható-e­­ felmentvény. A felmentvényt a főrészvényes, a Budapest Fővárosi Községi Takarékpénztár csak akkor adhatja majd meg, ha a felszámolók megvizsgál­ták az igazgatósági tagok működését és ha ez a működés az előbb említett veszteségek szem-­pontjából kifogástalannak bizonyult. Ugyanígy később foglalnak állást abban a kérdésben is, vaj­­on az igazgatóság és a felü­gyelőbizottság agjai igényt tarthatnak-e az 1031. üzletévre dí­­jazásra. A polgármester felfogása szerint ilyen díjn­­ál aligha állapítható meg, mert annak összege­­ veszteséges üzletmenet folytán az alaptőke és ■észben a kisebbségi részvényesek vagyonának erhére esnék és valószínűen a cégbíróság sem ugyna jóvá. Mindenesetre az a helyzet, hogy az igazgatóság tagjai az 1931. üzletévben 77.220 pengőt, az 1932. üzletév első 11 hónapjában pe­­dig 47.600 pengőt már felvettek. Ennek az öss­­zesen 124.890 néniről kitevő összegnek elszámo­­lása a polgármester véleménye szerint csak ti községi háztartás terhére történhetik. Kitér a polgármesteri előterjesztés arra 98 afférra is, amely Nagy Ferenc tanácstag, ille­tőleg a Vásárpénztár két vezető tisztviselője, Ereky Károly és Kardi Kristóf között egy törvényhatósági tanácsi felszólalással kapcso­latban támadt. A polgármester azo® a vélemé­nyen van, hogy a két vásárpénztári vezető ál­tal a lapokban közzétett nyilatkozat következ­ménye csak a két vezető jogviszonyának meg­szüntetése lehet. Ereky is, Karch is már huza­mos idő óta szolgálati jogviszonyon kívül és ellenérték nélkül látják el teendőiket, ha ez az ideiglenes szolgálati jogviszony is megszűnik. 1932. december 1-én, a felszámolókat megvá­lasztó közgyűlés időpontjában, tehát további intézkedésre e kérdésben szükség nincsen. A polgármester javasolja, hogy a törvényhatósági tanács vegye tudomásul a Vásárpénztár 1938 évi mérlegét, továbbá mondja ki, hogy az igaz­gatósági és felügyelőbizottsági tagok részére a fölmentvényt csak akkor adhatják meg, ha a felszámolók ezt a tevékenységet megvizsgálták és a veszteségek szempontjából kifogástalannak találták. Javasolja azt is a polgármester, hogy az igazgatósági tagok által 1931. január 1-től 1932. november 9-ig fölvett 12.890 pengős ösz­­szeget a községi háztartás terhére vállalják el. A Vásárpénztár jelentése szerint a veszteség javarésze úgy keletkezett­, hogy az 1931. évben az állatárak soha nem sejtett alacsony fokra süllyedtek és az alacsony árak után szedett ez­relékek végösszege katasztrófálisan lecsökkent. Az állatfelhajtás csökkenése az előző évhez ké­pest csak 5,3 százalékot tesz ki, az árak lemor­zsolódása miatt azonban az ezrelékes díjbevéte­­lek csökkenése 41 százalékra rúgott. Az 1930. év jövedelméhez képest 407.269 pengő jövede­lemcsökkenés sújtotta a Vásárpénztért. To­vábbi súlyos károsodást jelentett a követelések összegének jelentékeny csökkenése. ...........2.1­,*­

Next