Budapesti Hírlap, 1933. február (53. évfolyam, 26–48. szám)
1933-02-01 / 26. szám
Budapest, 1933 Lld. évfolyam 26. szám Szerda, február 1 hétfe kivételével. Előfizetési érák : egy hóra 4 pengő, negyedévre 10 pengő 80 O0ér. — A kGJ'öldön ezeknek aaöj»szegeknek a kétszerese az előfizetési díjBudapesti Hírlap Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerkesztőség és kisdte hivatal: Budapest,Villa kerület, József-körút Telefonszemi 444 —Déstól 444—09 - ig. — Levélcím Budapestté. Postafiók 55. — Kiadja : Budapesti Hírlap R.-T. Áldozatos utakon A pénzügyminiszter a képviselőházban ma délután ismertette azt a pénzügyi rekonstrukciós tervet, amelyhez már előzően megnyerte a Népszövetség pénzügyi bizottságának helyeslését és hozzájárulását. Nem szónoki sikerre pályázott, hanem meggyőzésre és bizonyításra. Ezt a célját elérte. Még a legszenvedélyesebb ellenzéki közbeszólók is csendben és figyelemmel hallgatták végig azt az okfejtését, hogy a költségvetési egyensúly helyreállítása legelső és halaszthatatlan feladat. A deficit kiküszöbölésére pedig csak három eszköz lehetséges, amelyet együttesen kell a mostani viszonyok között alkalmazni és pedig egyrészt a kiadások apasztása, másrészt a bevételek szaporítása és harmadszor a kölcsön. Azt el kell ismerni, hogy ritkán hallottuk pénzügyminisztertől olyan őszinte, minden hátsó gondolat nélküli feltárását az állam pénzügyi és gazdasági helyzetének, mint ma, Imrédy Bélától. E szerint a folyó évi költségvetési hiány időreláthatóan a 130 millió pengőt valamivel meghaladja és erre kell fedezetet találnia. E hiány áthidalására először is a hitelezők alapjában elfekvő transzferpénzeknek 30 millió erejéig kincstárjegyek ellenében leendő igénybevétele szolgál. Másodszor, a magyar termelési ágak közreműködésével és kizárólag ezek igénybevételével 45 milliós belső kölcsön áll a pénzügyminiszter rendelkezésére, amelyből 25 milliót a gyáripar, 20 milliót pedig a meg nem terhelt mezőgazdasági nagybirtokok és utóbbi gazdasági ágazat bocsát a kormány rendelkezésére. E két kölcsönösszegen felül az állami bevételek szaporításával 25 millió pengőt óhajt előteremteni, amely forrás együttvéve 120 millió pengőnyi hiányra szolgál fedezetül. A még fennmaradó 30 millió hiányt a kiadások restringálásával tünteti el a pénzügyminiszter terve és pedig millió pengő megtakarítást céloz a dologi és 12 millió pengőt a személyi kiadásokban. Ekként fedezetet nyer a folyó évi 150 milliós deficit. De körvonalazta Imrédy Béla nyomban a jövő évi költségvetés kereteit is. A folyó évi 806 millió pengő kiadásból 40 millió pengő lefaragással 766 millió pengőre csökken a szükséglet, ezen az összegen felül pedig kb. 50 millió pengő az, amit az államadóssági szolgálat ideiglenes felfüggesztésével törölni lehet a kiadási előirányzatból, úgy hogy már a jövő évi költségvetés 715 millió pengő keretben fog mozogni. Ez két esztendő leforgása alatt közel 200 millió pengő csökkenést jelent. Az eredmény eléréséhez azonban elmaradhatatlanul szükséges volt a kiadások 30 milliós csökkentése még a folyó költségvetési évben. Ilyen összeget egyedül a dologi kiadásoknál elérni nem lehetett. Ezért volt kénytelen a kormány a személyi kiadásokban is 12 millió megtakarítást keresztülvinni, amit másként nem lehetett, mint a tisztviselői fizetések újabb mérsékelt csökkentésével. Ezt az intézkedést mély sajnálattal és fájdalommal látjuk, mert hiszen nem kétséges, hogy ez az újabb fizetésredukció súlyos áldozatot jelent a tisztviselők kötelességtudó és érdemekben bővelkedő társadalmára. A kormány ezt az elhatározását, melyre bizonyára nem egykönnyen szánta rá magát, azzal indokolja, hogy két rossz között kellett választania: az egyik az volt, hogy a tisztviselők fizetésredukciójával lehetővé tegye a deficit maradványának kiküszöbölését, a másik pedig az, a sokkal nagyobb rossz, hogy e fizetetésleszállítás mellőzésével utat nyisson az inflációs pénzromlásnak, amely mindennél károsabb és veszedelmesebb lett volna magukra, a tisztviselőkre is. Fájdalmas dilemma, melynek ilvánodon való megoldását valóban csak ez a kényszerűség rragyalázhatja. A bevételek mellőzhetetlen szaporításainl az volt a kormány alapelve, hogy az általa hirdetett társadalmi és nemzeti szolidaritás nagy elvért követve, az új terhekkel a jövedelemeloszlást arányosabbá, igazságosabbá tegye. Valamennyi adóemelési intézkedésében ez a szociális törekvés vonul végig vörös fonalként. Viseljen többez-------------------------------------------------------------terhet az, akinek többje van és ez újabb terhekben is érvényesüljön a progresszió. Lehetőleg mentesüljön a válság pusztításait leginkább szenvedő vidéki népesség az újabb áldozatok alól. Ezeket az alapelveket váltja valóra minden egyes adóemelési rendelet, így a házadó újabb pótléka alól mentesül a falusi népesség kétszobás háza, amely túlnyomó részét alkotja az agrárnépesség házbirtokának. De a fogyasztási adók sorában is igazságosan érvényesül a tehetősebbek nagyobb igénybevétele, így a villamosvilágítási eszközök és a rádió megadóztatásában, amelyeknél igen erős progresszió valósul meg, tehát a gyengébb egzisztenciák lehető megkímélésére és a vagyonosabbak nagyobb megterhelésére törekszik. Ez a gondolat ölt testet az amúgy is erősen progresszív jövedelemadó, továbbá a vagyonadó pótlékolásában és különösen a társulati adópótlék megkettőzésében. Ennek a nemzeti szolidaritáson és szociális progresszión alapuló adópolitikának gazdaságpolitikai hatását pregnánsan domborította ki a pénzügyminiszter azzal, hogy a mai lecsökkent nemzetjövedelem hirtelen felfokozására, ha nincs is módunk a válság idején, annyit megtehetünk és meg kell tennie a kormánynak, hogy a csekély jövedelem legalább egészségesebben és arányosabban oszoljék meg, ami csakis igazságos adóztatás útján érhető el. De a pénzügyminiszter elgondolása és célkitűzése nem ér véget az államháztartás egyensúlyának helyreállításánál. Sürgős gazdaságpolitikai intézkedések egész sorát jelentette be, amelyeknek célja a termelés, a munka, a gazdasági forgalom élénkítése s általában a gazdasági vérkeringés lüktetőbbé tétele. E részben nagy eredményről számolt be genfi útjával kapcsolatba. Ugyanis a Népszövetség pénzügyi bizottsága hozzájárult ahhoz, hogy a kincstárjegyekkel pótlandó 50 millió pengőnyi transzferpénzen felül még külön 15 millió pengőt vehessen igénybe a pénzügyminiszter produktív beruházások céljaiig, amely összeget államvasútiberuházásokra, útépítésekre és egyéb, újabb munkaalkalmakat nyújtó létesítményekre fog felhasználni. Bejelentette továbbá, hogy a magyar kivitelre károsnak bizonyult klíring-egyezményeket egymásután fel fogjuk mondani és azokat egyéb, agrárkivitelünkre előnyösebb megállapodásokkal fogjuk pótolni. A kamatterhek enyhítését szolgálja az elmúlt napok folyamán Londonban létrejött hitelrögzítő megállapodás, amely szerint a külföldi rövidlejáratos hitelezők a kamatok egy százalékkal való leszállításához járultak hozzá. De az eladósodott gazdák javára a pénzügyminiszter a hosszúlejáratú kamatok már régebben bekövetkezett 2, illetve 21/2 százalékos leszállítása után most már a rövidlejáratú kölcsönök kamatának másfélszázalékos csökkentését is meg fogja valósítani a hitelszervekkel megkötendő megállapodással. E célra egy külön alap létesül, amelynek költségeihez ismét csak a tehetősebb rétegek fognak hozzájárulni. Konkrét alakot öltött végül az a terv is, hogy a gyáripar egy szövetkezetet létesít újabb munkaalkalmak megindítására 15 millió pengő kezdő tőkével. Bármily súlyosak legyenek is az újabb terhek, amelyeket a kormány a végső kényszer nyomásának engedve, a magángazdaság és a polgárok vállaira rakni kénytelen, enyhíti azoknak súlyát az új terhek arányos és igazságos elosztása és szociális progresszivitása. És ha az áldozatok súlyával szembeállítjuk a nagy célt, államháztartásunk rendbehozatalát, ami mellőzhetetlen előfeltétele és alapja a magángazdaság orvoslásának is, úgy a kormány pénzügyi rekonstrukciós terve a maga egyszerűségében és egyenességében az adott viszonyok közt a sok rossz között még mindig a legjobb rossznak látszik. Az áldozatok jelentékenyek és ezért velük szemben föltétlenül remélnünk, mi több, hinnünk és tudnunk kell, hogy ezzel végre államháztartásunk és gazdasági életünk is kijut a bizonytalanság ingoványából s szilárd és biztos alapokra kerül. Imrédy Béla pénzügyminiszter két órás expozéja a 150 milliós deficit megszüntetéséről 50 millió a transzferalapból, 45 milliós belső kölcsön, a bevételek fokozása 25, a kiadások apasztása 30 millió pengővel Adó- és vámemelés — A tisztviselők fizetését 5—7 százalékkal csökkentik — Újabb lényeges segítés a mezőgazdaságnak A közeli helekben megindulnak a közmunkák A képviselőházban ma volt a délutáni ülésezés új rendjének a premierje, hozzátehetjük, hogy teljes sikerrel, mert az ülés iránt, amely délután 5 órakor kezdődött és fél kilenckor ért véget, rég nem tapasztalt érdeklődés nyilvánult. Igaz, hogy ebben fő része volt az ülés rendkívül fontos eseményének, Imrédy Béla pénzügyminiszter expozéjának, melynek meghallgatására nemcsak a pártok vonultak fel teljes létszámmal, hanem úgyszólván az egész magyar közélet, elsősorban a gazdasági és pénzügyi világ, a maga tekintélyeivel és vezetőivel. Népes ülésterein, zsúfolt karzatok, szakadatlanul hullámzó folyosók, a hatalmas helységek, homályba vesző benyílóikkal és sarokbeszögeléseikkel a lámpák esti fényében sokkal komolyabb és ünnepibb képet mutattak, mint a délelőtti ülések. Az ülés megnyitása és néhány elnöki bejelentés után Imrédy Béla pénzügyminiszter nyomban hozzákezdett beszédének elmondásához, mely csaknem két óra hosszat tartott. Bár az ellenzék, már csak a zászló becsületéért is, itt-ott próbálta megzavarni, ezek a próbálkozások teljességgel sikertelenek maradtak és megtörtek a miniszter fejtegetéseinek folyamatosságán, a beszéd fölépítésének megbonthatatlan logikai rendjén és azon a mély komolyságon, a felelőségtudásnak azon a szilárdságán, amellyel a miniszter azt elmondta. Fájdalom, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy sok kellemes dolgot mondhatott volna, — bár voltak nevezetes bejelentései, amelyeknek jótékony hatása nem fog elmaradni; mégis, mindenkinek megvolt az az impressziója, hogy a pénzügyminiszter a bejelentett intézkedések részleteiben igyekezett mindenütt a legméltányosabb és legigazságosabb megoldásokat választani, amelyek egyáltalában rendelkezésre állanak. Beszédének azt a részét, amelyben jövő terveit vázolta és szilárd bizalmát fejezte ki a dolgok jobbrafordulás iránt, — a Ház igen nagy többsége elismeréssel és meleg rokonérzéssel fogadta. Beszédének elmondása után Imrédy mi*niszer mindjárt bement a 33-as bizottság ülésére, ahol a kiadandó rendeletét tervezetét is* mertette. Holnap, szerdán, interpellációs napja lesz a Háznak. Mivel az ülés ugyancsak öt órakor kezdődik és az interpellációkra csak kilenc óra tájban térhetnek át, valószínű, hogy az ülés csak késő éjszaka fog véget érni. Az első délutáni ülés Pont öt órakorment föl az elnöki emelvényre Almásy László házelnök és amikor megnyitotta az ülést, az ülésterem már egészen megtelt. Nagy számban jelentek meg mindkét oldalon a képviselők és a miniszterek közül Gömbös Gyula miniszterelnökön kívül Lázár Andor, Fabinyi Tihamér és Imrédy Béla, majd később Keresztes-Fischer Ferenc volt jelen. A karzatok roskadásig megteltek az érdeklődőkkel. Az ekük a fiatalon és tragikus körülményeit között elhunyt Gálffy Dánért parentálta él s javaslatára emlékét jegyzőkönyvben örökítették meg. Bemutatta ezután az elnök a tornai választókerületben megválasztott Hadik János gróf megbízólevelét. A baloldal élénk éljenzésbe tört ki. Ekkor lépett a terembe Bethlen István gróf, akit úgy a jobboldal, mint a közép viharos ovációval fogadott. További bejelentések során közölte az elnök, hogy Hadik Jácos felsőházi tagságáról le fog mondani, továbbá, hogy Pallavicini György őrgróf a földmívelésügyi és társadalompolitikai bizottságokban viselt tagságáról lemondott. Az újabb mentelmi megkeresésükről tett még jelentést, majd az összeférhetetlenségi ítélőbizottság újonnan kisorsolt tagjainak nevét olvasták föl és a jelenlévő Ötvös Lajos az esküt letette. Niamessay Mihály, majd utána Görgey István és Navratil Dezső, mint előadók nyújtottak be kisebb törvényjavaslatokat, melyek tárgyalására a Ház a sürgősséget kimondta . Általános figyelem közepette jelentette be az elnök, hogy a pénzügyminiszter kíván felszólalni. A magyar emberek parlamentjében ülünk A pénzügyminiszter beszéde Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! A magyar emberek parlamentjében ülünk és én ebben a beszédemben egészen őszinte leszek. Nyílt és kíméletlen őszinteséggel fogom feltárni a helyzetet azért, mert úgy érzem, hogy egy nemzet, amely sorsának intézését a maga, kezébe akarja venni, kell, hogy tudja, hogy sorsa milyen elemekből tevődik össze. De őszintén beszélek azért is, mert különben az egész terv, amelyet a t. Ház elé tárok, összefüggéseiben nem volna felismerhető és elbírálható. Azok a problémák, amelyek a magyar nemzetre nehezednek, erkölcsi és anyagi természetűek. Az anyagi probléma, amellyel ma foglalkozom, két tényezőből tevődik össze. Egy állam pénzügyi, és egy gazdasági probléma. Mint pénzügyminiszternek le kell szögeznem, hogy a gazdasági problémának adom a primáciát. Ezen a problémán van a hangsúly, ezen a problémán keresztül lehet keresni gazdasági bajaink meggyógyítását. Hogy azonban a helyzetet a maga valójában feltárhassam, és ennek elemeit a t. Ház előtt felsorakoztassam, a pénzügyi helyzettel kell először foglalkoznom, amely azonban csak egyik fele a költségvetési problémának, mert a tulajdonképeni kérdés az, hogy a jövőre nézve miképen tudjuk államháztartásunkat olyképen beigazítani, hogy egyensúly reményével nézhessünk a következő esztendők elé. Az általános gazdasági helyzet . Mielőtt azoknak az intézkedéseknek ismerteésére térnék rá, melyekkel a folyó év költségvetésének deficitjét akarjuk kiküszöbölni, néhány szóval legyen szabad a3 általános gazdasági helyzetre kitérnem. Ha egy nemzet jólétének, megélhetési lehetőségének, életszmdalójának elérhető fokát egyetlen statisztikailag megfogható adattal akarom kifejezni, akkor a nemzeti jövedelem nagyságát kell keresnem és kutatnom. Nemzeti jövedelmünk, amely a háborút követő legjobb években, 1928-ban, 1929- ben körülbelül 5 milliárd pengő körüli összegre volt felelő, a legújabb becslések szerint valószínűleg a három milliárd pengőt sem éri el. Hozzá kell tennem, hogy ezekből a számadatok, bél megélhetési lehetőségekre teljes bizonysággal következtetni nem lehet, különösen nem agrárszágban, ahol aránylag nagy a kisbirtokosok tehát az önellátó tagok száma. Tulajdonképen csak a piacra kerülő mennyiség az, amely determinálja a nemzeti jövedelem nagyságát, illetve annak a megélhetés lehetőségére gyakorolt fokát. De még ha ezt a korrekciót 150 millió deficit A pénzügyminiszter ezután ismertette a folyó évi költségvetés alakulását és megállapította, hogy végeredményben egy 150 millió pengős deficittel kell számolni. Ez a folyó költségvetési év problémája. Ára 16ilér