Budapesti Hírlap, 1933. február (53. évfolyam, 26–48. szám)

1933-02-01 / 26. szám

ap is értjük, akkor is nyilvánvaló, hogy nemér el jövedelmünk fejenként 300—350 pengő kalili összegre tehető, azaz oly alacsony fokot ért el, amelyet feltétlenül fokoznunk kell, ha történelmi hivatásának tudatában élő és kulturális tradíciókkal bíró nemzetnek hozzá méltó, megélhetést akarunk biztosítani. Ennek az emelésnek útja csak a termelés fejlesztése lehet, de itt is csak arról lehet szó, hogy igazi értékeket termeljünk, olyanokat, amelyeket valóban értékesíteni tudunk. Ezért hangsúlyoztuk kezdettől fogva a piacratermelés szempontjait, ezért igyekeztünk piacok megnyitásán fáradozni. Kereskedelmi szerződések megkötése, az exportintézet megszervezése, a minőségi termelés előtérbe állítása, a márkázás, mindennek a gondolatkörnél ez érdekében történt. Ha azonban a termelésünket ki akarjuk fejleszteni és ha értékesítési lehetőségeket akarunk teremteni, ezt hitel nélkül nem tehetjük. A hitel, mint bizalmi viszony, csak stabilitáson alapulhat és ennek a stabilitásnak legfontosabb eleme a pénzérték stabilitása. A pénzérték stabilitása pedig az államháztartás egyensúlya nélkül el nem képzelhető. Ez az a pont, ahol a gazdasági probléma visszakapcsolódik a pénzügyi problémába. A jól felfogott termelési érdek megköveteli az államháztartás egyensúlyát. Ezt biztosítanunk kell, mert különben a gazdasági célt, amelyet elénk tűztünk, el nem érhetjük. (Úgy tan! Úgy van!) Nemzeti jövedelem és közterhek ’— Nemzeti jövedelmünk visszaesése meg egy szempontból érdemel különösebb konsziderációt. ,ismeretesek azok a számítások, amelyek a nemzeti jövedelemmel állítják szembe a közterhek nagyságát és ebből igyekeznek kiszámítani, hogy vájjon egy országban mennyire elviselhető, vagy mennyire elviselhetetlen az adóztatási teher. Haabból indulunk ki, hogy az 1932—33. évi államiköltségvetésnek és az 1932. évre szóló autonómiaiháztartásoknak az együttes összege milyen összeget tesz ki, arra a számra jutunk, hogy körülblbelül 1,2 milliárd pengő, azaz 8004-409 milliópengő az az összeg, amelyet a három milliárdos nemzeti jövedelem viselni köteles. Kétségtelen tehát, olyan magas arányszámhoz jutunk, amely valóban meghaladja azt az arányt, amelyet általában véve a tudományos praxis, mint a megterhelés józan, normális határát állapítja meg. •Mégis vagyok bátor arra figyelmeztetni, hogy ezeket az arányszámokat mereven nézni nem lehet, mert nagyon sok függ az állami és társadalmi berendezkedés minőségétől, hogy milyen nagynak kell lenni annak a nemzeti jövedelemrésznek, amely a közpénztárakon folyik keresztül. Készakarva mondom, hogy féljük keresztül, mert hiszen azok a jövedelemrészek, melyeket a magángazdaságoktól elvonunk és a közpénztárakba terelünk, nem vesznek el, hanem ismét visszafolynak a gazdasági élet csatornáin keresztül, akár tz állami alkalmazottak kiadásain, akár pedig az úgynevezett dologi kiadásokon keresztül a termelő rétegekhez. Ezirányú fejtegetését a miniszter később a következőképp folytatja: — Kétségtelen, hogy a korrektívumok figyelembevétele ellenére is a nemzeti jövedelem aránya a közterhekhez képest nálunk helytelen irányban tolódott el, aminek oka azonban elsősorban a nemzeti jövedelmünkben, tehát termelési eredményünkben mutatkozó visszaesés. Ennek folytán azt a szükségszerű következtetést vonhatjuk le, hogy az állami és közüzeleti kiadásaink mérvét a lehetőséghez képest csökkenteni kell. Minthogy azonban élő, kialakult organizmussal állunk szemben, ennek csökkentése erőszakos módon nem lehetséges, mert ha hirtelen lefaragjuk a személyi kiadásokat, vagy akár a dologi kiadásokat, ezen a réven egész csomó termelő, iparos és kereskedő veszíti el a maga rendes vevőkörét. Bizonyos egyensúlyi zavarok állanak be a gazdasági életben, amiknek lehető elkerülése a mi letünk. A nemzeti jövedelem csekélységéből még egy harmadik következtetést kell levonnunk. Átmenetileg passzív gazdasági terület vagyunk, tehát az, amit termelünk, nem fedezi fogyasztási szükségleteinket. Ezen az átmeneti helyzetünkön azonban segítenünk, kell. A miniszter ezután foglalkozott behatóan a segítés elvi módjaival, majd így folytatta: A deficit fedezésének programmja ötvenmillió a transzfer alapból 1— Azok a rendszabályok, melyeket most ismertetni fogok, ezzel a felismerésel számolva arra törekednek, hogy a jövedelemeloszlást olyképpen befolyásolják, hogy ez a gazdasági válság által leginkább sújtott termelőrétegeket, tehát a mezőgazdaságot kíméljék és megfelelő védelmet biztosítsanak a gyengébb gazdasági exisztntenciáknak. Az államháztartás deficitjének fedezésére három mód van. Az egyik a bevételek fokozása, a másik a kiadások apasztása, a hamadik a löbeéért műveletek. Amikor aránylag nagyösszegű deficittel állunk szemben, amelyet néhány hét nap tartama alatt kell fedeznünk, nem akaszthatunk mindent egy szögre, hanem a deficit fedezésének minden módját fel kell használnunk, amellett helyes arányokat kell tartanunk az agyas műveletek között, mert azoknak gazdasági kihatása is különböző. Olyképpen kell eljárnunk, hogy ezek gazdasági hatásai, ha azok káros irányúak volnának, egymást lehetőleg paralizálják. A deficit fedezésének módjaival, eszközeivel foglalkozva mindenekelőtt arra kell rámutatnom, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottsága, amikor előadásom alapján foglalkozott azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a magyar államháztartás helyreállítására nézve eléje tártam, arra az álláspontra helyezkedett, — s ennek jelentésében is kifejezést adott — hogy a jelen körülmények között a bevételek fokozásával és a kiadások a posztásával egyedül az államháztartási hiány problémáját megoldani nem lehet, habova szükség van egyéb műveletekre is. Ezért a pénzügyi bizottság jelentésében annak a meggyőződének adott kifejezést, hogy az állam külföldi hitelezőinek érdekével nem ellenkeznék, ha azok az összegek, amelyek a külföldi államadósság szolgálata fejében a Magyar Nemzeti Banknál lévő transzferalapba, a külföldi hitelezők alapjába befizetendők, pénztárjegyek ellenében legfeljebb 50 millió pengő összegében igénybevétetnek. Ha ezt az operációt megejtjük, ebben az esetben 50 millióval csökken az ezidei év fedezendő deficitje és így tulajdonképpen 100 milliós deficittel állunk szemben. Ennek az 50 milliónak igénybevételére olyképpen jelentkezik, mint egy köcsönművelet, amelyet tulajdonképpen burkoltan a külfölddel szemben bonyolítunk le. A kiadások csökkentése 30 millióval és 45 milliós belső kölcsön — A 100 millió pengő deficitnek fedezésére a következő arányú programmot állítottam fel: (Halljuk! Halljuk!) — A költségvetési előirányzattal szemben a kiadásokban 30 millió pengő apasztást hajtunk végre. A bevételeknél, amelyeknél a fokozás útját nem lehet elkerülni, a lehetőséghez képest mérsékelten kívánok eljárni, amennyiben ezen a címen 25 millió pengő többletet vettem tervbe, ami az előirányzott közterheknek 3,a kereken 3,5 százalékát teszi csak ki. Minthogy ft. további összegek fedezésére egy kölcsön művelet elől nem zárkózhatunk el, ennek következtében egy 45 millió pengő összegű belső kölcsönművelet tervét dolgoztuk ki. (Felkiáltások is bal- és a szélsőbaloldalon: Kitől, miből? Nagy zaj a jobboldalon és a középen. Talljuk! Halljad!) Elgondolásom az, hogy ebből a belső kölcsönből az ipar 25 millió pengőt vállalna át, további 20 millió pengőt pedig a mezőgazdaság és az egyéb gazdasági ágak vállalnának át. (Élénk felkiáltások a baloldalon: És a kartelek?) Igen, képviselőtársam, de a mezőgazdaságnak azok a rétegei, amelyekkel érintkezésbe léptem, hívó szavamat megértették. (Taps a jobboldalon és a középen.) Tehát a mezőgazdaság, illetőleg a nagybirtok és egyéb gazdasági érdekeltségeik, különösen pedig a biztosító intézetek 20 millió pengőt vállalnának át. A kölcsön művelet kétéves lejáratú pénztárjegyek ellenében van tervbevéve, amely pénztárjegyek különleges biztosítékául szolgálna azt, hogy lejáratuk után a kölcsönt jegyzőik által adóik, vagy egyéb köztartozásaik fedezésére felhasználhatók lesznek. Ide vonatkozó tárgyalásaim az iparral a befejezéshez közelednek, a mezőgazdasággal és más gazdasági érdekeltségekkel pedig a siker reményében vannak folyamatban. A bevételek fokozása izzólámpa- és rádiócső-adó * .— T. Ház! Hegyen szabad most már rátérnem azokra a rendszabályoknak az ismertetésére, amelyekkel a bevételek fokozását kívánom elérni. — Itt felvethetné valaki, hogy nem volna-e jobb az ellenkező utat választani, amint azt már fel is vetették, nevezetesen, hogy az adótételek felemelése vagy új adók bevezetése helyett az adótételek, tarifák, stb. leszállításával emeljem a forgalmat s ezen a réren emeljem a bevételeket. Ezt a tetszetős érvet a magángazdaság területéről kölcsönözték a terv propagálói. A magángazdaságban tényleg van az árcsükse- Visník ilyen forgalomnövelő hatása, mert ott tényleg az a helyzet hogy sí tétetekben tétek ugyanazon cikkben vagy a hasonló szükségletet kielégítő, tehát közvetve kockurráló cikkben való versenyt kikapcsolják s így nagyobb üzleti eredményre nyújthatnak reményt. Ott azonban, ahol az állami adókról, az állami monopólium cikkekről és az állami szolgáltatásokról van szó, egészen más a helyzet. Nem ismerek a pénzügyi történelemben esetet, amikor a deficitet a bevételek kvrosának apasztásával tudták volna fedezni. A forgalom emelése irányában érvelő gondolatokat bizonyos fokig legalább negatíve honorálni igyekeztem és ezt a pénzügyi programmot olyképpen igyekeztem felállítani, hogy a forgat B. H. 1933. FEBRUÁR 1. SZERDA. mát lehetőleg kevéssé terheljük. Ezért elvetettem azt a gondolatot, amelyet külföldön praktikusok és teoretikusok egyaránt a leginkább ajánlanak ilyen időkben és amely utat Ausztria is követelt az elmúlt évben, t. i. a forgalmi adó felemelését. A forgalmi adót nem emeljük fel és a forgalmi adó fáziskulcsainak megállapításánál az eddigi bázis fog alapul vétetni. (Zaj a bal és a szélsőbaloldalon.) Azok a munkálatok, amelyek ez idő szerint folyamatban vannak abból a célból, hogy az egyfázisrendszert azokra a gazdasági ágakra is kiterjesszük, amelyekre eddig még kiterjesztve nem volt, az eddigi programol szerint az eddigi keretekben és az eddigi alapkulcs figyelembe vételével fognak felytattatni, tehát burkoltan sem kiváltom a forgalmi adó felemelését elérni. (Helyeslés jobb felöl.) — A fogyasztási adók terén új adónemeket hozunk be: az izzólámpák, illetőleg villamos fényforrások és a rádiócsövek adóját. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ami a rádiócsövek megadóztatását illeti, ez, nézetem szerint, a rádió megadóztatásának egyetlen szociális helyes útja, amennyiben a készülékek teljesítőképességéhez igazodik. Minél nagyobb teljesítőképességű, minél jobb lámpás készüléke van valakinek, minél több élvezetet, hasznot tud tehát a rádió használatával magának biztosítani, annál nagyobb lesz az adója. A kristálydetektoros készülékek ezáltal tehát egyáltalán mentesülnek ez alól az új adónérve alól. Szociális szempontok Imrédy Béla pénzügyminiszter. Ami a villamos fényforrások megadóztatását illeti, ennek bevezetését már a szociális igazság szempontjaiból is indokolhatónál látom, mert amikor a legús egyszerűbb falusi nép világítási anyaga, a petróleum és alapanyaga, a parafin révén a gyertya is meg van adóztatva, ugyanakkor nem látom indokát, hogy a magasabb fokú világítás ne legyen megadóztatva. Ez az adó ízzó-körtönszint 25 fillérnél kezdődik és 100 váltós lámpából csak 50 fillért tesz ki. (Zaj. Balsay Károly: Sehol a világon nincs így.) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Németen-** szagban, Olaszországban pedig villamos-áram fogyasztási adó van, és ha ennek a villamos-,áram fogyasztási adónak kulcsát, amely Olaszországban be van vezetve, összehasonlítom azzal a megterheléssel, amelyet ez a villamosáram fogyasztási árához képest nálunk jelent, akkor arra jövök rá, hogy nálunk átlagban véve a villamos áramfogyasztásnak két-hárommszázalékos megterhelését jelent; ez az adó, míg Olaszországban ezek a tételek 33 százalékosak, sőt ezt is meghaladják. A cigarettapapír adójának, külföldi fűszerek és gyarmatáruk vámjának fölemelése . A fogyasztási adók csoportjába tartozik továbbá az az elgondolás, hogy a szivarkapapír és szivarkahüvely adóját emeljük fel, ami elég észrevétlenül terhelné a fogyasztót és igen tekintélyes bevételt bázosítani az állami kincstárnak. A szeszadó lényegesebb változtatását nem tervezem, tisztán az 1 pengő 02 filléres tételt kerekítem ki 2 pengőre. A vámok közül a kávé, tea ás fahéj vámját 50% -kal, az egyéb külföldi fűszerek és gyarmatáruk, ananász és banán vámtételét 100% -kal emeljük fel. (Helyeslés a középen.) A teherautók adója — Ismeretes a t. Ház tagjai előtt az a körülmény, hogy a vasutak jövedelmezősége az egész világon visszaesett, aminek egyik jelentős oka abban rejlik, hogy az autóverseny nem egyenlő feltételek mellett Ikonkunál a vasúttal. A vasút maga köteles gondoskodni, alépítményéről, az alépítmény drága fenntartása saját költségvetését terheli ugyanakkor, amikor az autóverseny közpénzeken épített utakon fut vele versenyt. Ennek következtében ezen versenyfeltételek egyenlősítése érdekében kellett valamit tenni, már csak azért is hogy az állam az adóbevételeket a lehetőséghezképest fokozza és ezáltal csökkentse az államvasutak deficitjét. A teherautók közúti adótételét ezért megkétszereztem. (Nagy zaj a baloldalon.) ■— Ezenkívül tervbe van véve az autófuvarra nézve is a fuvarozási illetékek kiterjesztése, ez azonban az érdekeltségekkel fogjuk letárgyalni, mert lehet, hogy ugyanezt a gondolatot a benzin adójának felemelésén keresztül célszerűbbem lehet megvalósítani. (Állandó zaj a baloldalon.) Hirdetési illetékek — A közvetett adós. csoportjában tervezzük továbbá, a hirdetési illetékek bevezetését, amely szintén az érdekeltségekkel fog letárgyalás alá vezetni. (Sigray Antal gróf: Vége a reklám* nála. — Zaj.) A bevetéi ok fokozásához tartozik azután a dohány. Az elnök: A képviselő urakat figyelmeztetem, hogy ne zavarják a tárgyalást, különített kénytelen leszek a képviselő urakat a mentelmi bizottsághoz utasítani! Fokozzák a dohányeladást Imrédy Béla pénzügyminiszter. A bevételek fokozásának egyik módja a dohányjövedék értékesítési feltételeinek javítása. Ezen a téren különösen a külföldi értékesítés helyesebb megszervezésére gondolunk és máris tárgyalásokban állunk a belföldi és külföldi szakértőkkel megfelelő értékesítési szervek megalkotása érdekében, amelyek kommerciális módon tudják a dohányjövedék nyersanyagát és termékeit a külföldön elhelyezni. Mindezek a bevételi források és adótételek felemelései, amelyek a közvetett adóknál és a jövedékeknél vannak tervbevéve, a folyó költségvetési évre körülbelül 8 millió pengő bevételt jelentenének, ennek következtében a bevételek fokozásának túlnyomó részét az egyenes adóknál kell megtalálnunk. Az egyenes adók behajtása köztudomásszerűen adókezelési és technikai szempontokból nehezek, de mégis ezt az utat választottuk, mert azt az előbb említett gondolatot, hogy a forgalmat és a fogyasztást a lehetőséghez képest kíméljük, igyekeztünk megvalósítani. A házadó újabb pótlékolása és a háztulajdonosok szabad rendelkezésének helyreállítása . Nagyon jól tudjuk, hogy ezek az adók némely esetben olyan súlyosak lesznek, hogy a vagyon állagát sem fogják kímélni, de amint előbb kifejtettem, amikor passzív gazdasági terület vagyunk s amikor átmenetileg a tőkéinket is mozgósítanunk kell, azt hiszem, helyesebb, ha ezt szervezett úton tesszük, mintha fegyverünket a sutba dobjuk és megpróbálunk inflációval, vagy más úton-módon belső tőkéinkből élni, mert azzal tisztában kell lennünk, hogy minden más mód kerülő úton, de szintén a belső tőkék felélésére vezet. Azért a 33-as bizottság elé terjesztendő rendelet a következő szabályozásokat és változtatásokat is tartalmazza: " A házadónál az alapadónak 20 százalékos további pótlékolását léptetjük életbe azzal, hogy e pótlék fizetése alól a nagy- és kisközségekben lévő és egészen a tulajdonos, vagy hozzátartozói által lakott házak, a városokban pedig legfeljebb kétszobás és egészen a tulajdonos által lakott házat mentesíttenek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) — T. Ház! A háztulajdon nehéz helyzetével teljesen tisztában vagyok, de az a meggyőződésem, hogy a nemzeti vagyonnak ez a része: a városi házbirtok az, amely a legjobban mentette át vagyonállagát (Úgy van! Taps jobb felől,) a háború és az azután következő idők viszontagságain. (Zaj a szélső baloldalon) Amikor azonban a háztulajdontól ezt az áldozatot kívánjuk, akkor gondoskodni fogunk arról, hogy a háztulajdon eddigi kötöttségei megszűnjenek. A háztulajdonosok szabad rendelkezése tehát, némely csekély kivételtől eltekintve, amelyet szociális szempontok okolnak meg, helyre fog állíttatni. Az alkalmazottak különadója, a jövedelemadó, vagyonadó és társulati adó pótlékolása . Ami a szabadfoglalkozásúak hozadéki máját, a kereseti adót illeti, e tekintetben semminemű változtatást nem tervezünk. Ezek a rétegek az inségadó kivetése alkalmával úgyis áldozatot hoztak. Az alkalmazottak különadóját, amely a havi 120 pengőn aluli kereseteket nem érinti és egyébként is igen alacsony kulccsal indul és erősen progresszív jellegű, az ezidő szerinti mérvének 25 százalékával pótlékoljuk. A jövedelemadónál az előzőleg érvényben volt 100 százalékos pótlékkal szemben, mint ismeretes, a folyó költségvetési évre 30 százalékos pótlék állapíttatott meg. E 30 százalékos pótlékra való lecsökkentést teljes mértékben fenntartani nem tudjuk, hanem azt 60 százalékra emeljük fel.* A vagyonadónak eddig érvényben volt 100 százalékos pótlékolása az 1933. évre január 1től kezdődő hatállyal meghosszabbíttatik. — A társulati adók ez idő szerint 25 százalékos pótlékát 40 százalékra emeljük fel január 31-ike hatállyal. — A rokkantadó, amely arra a célra szolgál, hogy a rokkantak illetményeihez és ellátásához szükséges fedezetet nyújtsa, ez idő szerint a felét sem szolgáltatja annak az összegnek, amelybe a rokkantak illetményei még a jelenlegi mérvben is kerülnek, ennek következtében ennek a tulajdonképpeni pótadónak, amely eddig az egyenes adóknak maximálisan 5 százalékát éri el, a kulcsát 100 százalékkal emeljük. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezek az egyenesadók, nemkülönben az előbb említett közvetett adók emelése együttesen biztosítani alkalmasak azt a 25 millió pengő többletbevételt, amelyet a folyó költségvetési évben még elérni óhajtok. (Zaj: Fdkiállások a baloldalonFapirosonf)