Budapesti Hírlap, 1933. március (53. évfolyam, 49–73. szám)

1933-03-01 / 49. szám

Budapest, 1933 Lili. évfolyam 49. szám Szerda, március 1 Megjelenik mindennap, héttő kivételére!. Elő­­fizetési árak: egy hóra 4 pengő, negyedévre 10 pengő 80 fillér. — A külföldön ezeknek a­ tószegeknek a kétszer vane az előfizetési díjBudapesti Hírlap Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC szerkesztőség én Idádé­­hivatal, Budapest, Vili. kerület, József-kerút 6. Telefonszámi 444— Dé­tel 444-09-is. — Lö­véldra ! Budapest, 4. Postafiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. Heresztratosz Berlinben Nem hasonlított ugyan a német biroda­lom törvényhozási palotája Artemisz isten­­hő efezoszi csodaszép templomához, de aki fölgyújtotta, egy Herosztratosz nevű efe­zoszi, igenis hasonlított ahhoz a Van der Lübbe nevű amszterdami kommunistához, aki Berlinben a parlament palotáját tegnap fölgyujtotta. Mind a kettő nyers hatalmi ösztöntől túlfűtött nyomorék-lélek volt, — elég van ilyen, — akinek azonban annyi kis esze mégis csak maradt, hogy a világ­­történet maradandó érctábláján nincs még elég gonosztevőnek a neve fölvésve, — pe­dig ott is van elég, — hát odavésheti ő is a magáét a másiké mellé. Valószínű tehát, hogy a jövő századok iskolás gyermekeinek mégegyszer annyi tá­juk lesz a történeti, órákon az ilyen szép nevek bemagolásával, mint amennyi nekünk volt, mivel nekik, ezeknek a Van der Lübbé­knek a nevét is hozzá­­kell majd ta­­nulniok amazéhoz. De félő, hogy nem is egyedül, mivel ehhez a névhez addig más olyan történeti érdekű események is csatla­koznak majd, amiket szintén tanítani szok­tak az iskolában. A berlini birodalmi törvényhozási palota különben, mint ilyen, magában véve is szép épület volt. Kivált ha abba a korba képzel­jük vissza magunkat, amikor építették és amelyet a franciák a fin de siècle, vagyis a múlt század végéről nevezték el. Némete­sen komoly olasz renesszánsz­ épület volt, közepén hatalmas kupolával és azon a csá­szári koronával. (Most a kupola is elment a korona után.) A német dicsőség csúcs­pontja volt a nagynémet nemzeti egység jelképével. Azonfelül 22 millió német már­kába került, megközelítőleg annyiba, mint a mi dunaparti parlamenti palotánk. De ez mind mellékes most. Az ilyeneket sajnálni kell, de pótolni végre is lehet, azonban mérhetetlenül nagyobb kérdés az,­­ ami jobban érdekel minket­ is,­­ hogy­ mit akar jelenteni az a politikailag is mesz­­sze látszó éjjeli tűzfény egész Európa népei­nek? A mostani éjszakában talán éppen ez akar a hajnalhasadás első sugara lenni? Rosszabb, ha nem azt jelenti! Ha egy magángazda házát valami félbo­lond bosszú miatt fölgyújtja, még az sem egészen magánügy. Keresik, miért gyúj­totta föl? Beszámítható-e neki a bűntett? Volt-e fölbujtója, segítsége stb. Minden­esetre a bíró elé vele! Mert egyetlen oly bűncselekmény sincs fölvéve a büntető tör­vénykönyvbe, ami csakis magánügy lehetne és nem lenne a becsületes, munkás, békés együttélés védelme miatt tiltva. Máskülön­ben nem is volna érdemes gazdálkodni, de még a többi emberrel együttélni sem. És tudjuk, még ez sem elég a társadalom védelmére. A társadalmi együttélés még ezen felül is sok elővigyázatot, gondot és tapasztalatot kíván mindenkitől. És még ez sem elég, mivel a közérdeket támadó bűn­cselekményeket egészen leküzdeni még így is lehetetlen. Kivált az olyan időben, ami­kor a szükség és ínség is csatlakozik az em­beri gyarlósághoz és az ördögök is feljön­nek éjjelente, hogy a szentírás tiszta búza­vetésébe konkolyt hintsenek. Ebben kell keresni tehát ennek a berlini gyújtogatásnak az értelmét is. Bejelentése ez annak, hogy szerte a világon, — még a békés Hollandiában is, s egyre terjed az alsó néprétegek szenvedéseiben a kommu­nizmus gonosz mérge. De egyre szaporodik azoknak az országoknak a felelőssége is, amelyek nemcsak eltűrték őket, de közjogi védelmet is ajándékoztak nekik azzal, hogy Lenin véres gyermekei alkotmányos, fe­lelőtlen párt alakjában a többi, törvény­­tisztelő párttal együtt alkossák a törvényt, amelyet ők egyenként sem tisztelnek, töme­gekben meg annál is kevésbbé.­­ Hogy ilyen vegyülettel ki lehet-e szabadulni a ke­serves világválságból még nagyobb bajok nélkül, erre a kérdésre mától fogva bizo­nyosan „száz százalékkal''‘ több tisztességes ember fog vm-mel válaszolni, mint tegnap. Mink, magyarok, akik ebből a kommu­nista tudományból már 1919-ben egy egész j­yári véres gyakorlati tanfolyamot vettünk, de azóta is ismételgetjük akkori tanulsá­gainkat, — őszintén elmondhatjuk, de kö­telességünk is elmondani, hogy lehetetlen súlyos következmények nélkül sokáig orszá­gokat vezetni az olyan alkotmányossággal, amelyben benne ül olyan politikai párt is, amelynek egyetlen hitvallása az, hogy a törvényeket nem kell megtartani. A mi csodálatosan hű és igaz népünk, bármilyen becsületes kitartással tűri is a jelenkori válságok szenvedéseit Európa többi szenvedő népével együtt, csak fájda­lommal és részvéttel szemlélheti az ilyen fertőzött politikai rítusnak hol itt, hol amott kifakadó fekélyeit. Még csak azt a szerény észrevételt tesz­­szük hozzá, hogy annak a nyomorult görög Herosztratosznak világtörténeti hírű gyúj­togatása jelképes vak véletlenségből Kr. e. 356. év júl. 21-dikének éjjelére, vagyis ugyanarra az éjjelre esett, amikor Makedo­­niában egy később világhódítóvá és nép­­mészárlóvá fejlődött gyermek, név szerint Nagy Alexander elindult földi pályáján. A történetírásban ezt bizonyos misztikum gya­nánt szokták fölemlíteni, mintegy jelképéül annak, hogy a nagy világromlások derekán már megszületik azok ellensége is. Való, hogy később ez a világtipró hős fegyverrel és vérrel kényszerítette rendre és egymás megértésére azokat a népeket, akik egymást békésen nem bírták megérteni és megbe­csülni. Tudjuk, hogy ez csak misztikum. De olykor, mégis olyan, mintha kijózanító jö­vendölés bújt volna meg benne. Hindenburg és Hitler drákói intézkedésekkel törik le a vörös frontot Életbe lépett az ostromállapottal egyenlő intézkedéseket tar­talmazó szükségrendelet . A birodalmi gyűlés épületének felgyújtása jeladás lett volna a polgárháború megindítására , va Tömegesen fogdossák össze a kommunista lázadókat, betiltolják a kommunisták és a szocialisták sajtóorgánumait BERLIN, febr. 28. A hivatalos porosz sajtószolgálat a Wolff-ügynökség útján kedden délelőtt jelentést adott ki, amelyben miután is­merteti a birodalmi gyűlés épületének pusztulását, megállapítja, hogy a biro­dalmi gyűlés épületének felgyújtása min­den kétséget­ kizáróan a legsúlyosabb ter­mészetű gyújtogatás, amely valaha is elő­fordult Németországban. A rendőri nyo­mozás megállapította, hogy a birodalmi gyűlés épületében a földszinttől a kupoláig mindenütt tűzcsóvák voltak elhelyezve, amelyek kátránykészítményből és gyúj­­tótöltényekből állottak. Ezeket a tűz­­csóvákat a birodalmi gyűlés borszékei­ben, nyomtatványai között,­ ajtókon, ab­lakokon, függönyöknél, faburkolatokon és más könnyen gyúlékony helyeken he­lyezték el a gyújtogatók. Egy rendőrtiszt­viselő a sötét épületben több embert látott, akik égő fáklyákkal rohantak fel és alá. A rendőrtisztviselő azonnal fegyverét hasz­nálta. A birodalmi gyűlés épületének középső szárnya teljesen leégett. Az ülésterem el­pusztult. A kár sokmillió. Ezt a gyújtogatást méltán lehet nevezni a németországi bolsevista terror legarcátla­nabb és leg­szörnyűségesebb cselekedetének. A sokszáz mázsányi súlyosan terhelő le­­foglalt anyag között, amelyet a rendőri ház­kutatás alkalmából a Liebknecht-házban találtak, pontos utasítások voltak arra az esetre, hogy miként kell végrehajtani kom­munista forradalom esetén a terrorisztikus intézkedéseket orosz mód­szer szerint. Ez utasítások értelmében haladéktalanul fel kell gyújtani valamennyi kormányépületet, kastélyt, múzeumot és fontos üzemet. Az utasítások értelmében zavargások és össze­tűzések esetén a terrorcsapatok előtt gyer­mekeket és asszonyokat kell küldeni, még­pedig lehetőség szeriti rendőrök gyerme­keit és­ asszonyait. A kommunisták tervei­nek felfedezése természetszerűleg zavarólag hatott a bolsevista forradalmi tervek előre megbeszélt keresztülvitelére. Ennek elle­nére megbeszélt jel szerint felgyújtották a birodalmi gyűlés épületét, amelynek láng­­tengere a polgárháború megindításának fák­lyájául szolgált volna. A kommunisták már kedd reggel négy órára nagy fosztogatásokat terveztek Ber­linben. Megállapítást nyert, hogy a mai na­pon egész Németországban meg kellett volna kezdődni a terrorisztikus cselekede­teknek egyes személyek, továbbá a magán­tulajdon és a békés lakosság élete és va­gyona ellen, hogy meginduljon az általános polgárháború. Göring birodalmi miniszter, mint a po­rosz belügyminisztérium vezetésével meg-­­ bízott birodalmi biztos a fenyegető veszély­,­ivel szemben haladéktalanul a legszigo­rúbb rendszabályokat léptette életbe. A mi­niszter minden eszközzel és minden körül­mények között meg fogja védeni az állam autoritását. Már most megállapítható, hogy a gonosz szándékú erők első támadását egy-­­­előre sikerült visszaverni. A közbiztonság védelmére még hétfőn este intézkedés történt arra nézve, hogy minden középületet s minden fontos üzemet erős rendőri készültség őrizzen. A birodalmi gyűlés kommunista frakció­jának két vezető tagja ellen súlyos gyanú­­okok miatt letartóztató parancsot adtak ki. A kommunista párt birodalmi gyűlési frak­ciójának valamennyi többi tagját őrizetbe vették. Valamennyi kommunista napilapot, fo­lyóiratot, röpcédulát és plakátot egész Po­roszország területére négy heti időtartamra betiltottak. Úgyszintén betiltották, még­pe­dig 14 napi időtartamra a szociáldemokrata párt valamennyi napilapját, folyóiratát, röpcéduláját és plakátját, mert a birodalmi gyűlés gyújtogatója vallomásában nyíltan bevallotta a szociáldemokrata párttal fenn­álló kapcsolatait. Ez a vallomás nyilvánva­lóvá teszi azt a körülményt, hogy a szociál­demokraták is kommunisták egységfrontjá­val immár, mint ténnyel kell számolni. Ez a tény pedig megköveteli a porosz bizton­ság felelős őrétől, hogy megtegye mindazo­kat az átfogó intézkedéseket, amelyeket fe­lelősségérzete tudatában meg kell tennie, hogy a veszély pillanatában teljes mérték­ben fenntartsa az állam tekintélyét. A vörös front a mai nappal meg­szűnt Németországban BERLIN, febr. 28. (A „Budapesti Hírlap"* munkatársának telefonjelentése.) A kormány nevében Fank sajtófőnök ma este a külföldi sajtó képviselői előtt a következő kijelentéseket tette: — Az új szükségrendelet, amely a weim­ári alkotmány több lényeges pontját megvál­toztatja, illetve hatályon kívül helyezi, így a személyes szabadságot, a levéltitkot és a sajtószabadságot, szükséges volt, mert más úton az egyre fenyegető bolsevizmust letörni rém lehetett. Ebből az okból több bűncselekményre a halálbüntetést kellett elrendelni, mert a most közismertté vált kommunista tervekre, — például tömegmérgezéssel a polgár­ságot megtizedelni, — más feleletet találni nem is lehetett. A kormány, tudatában volt a kommunizmus nagy veszedelmének, de egyúttal saját nagy felelősségének, amikor ren­deleteit megfogalmazta és Stindersburg elé terjesztette. Az új rendelet tudatára hozza a külföldnek is, hogy Németországban nem holmi kormányváltozás, hanem teljes rendszer­változás történt, hogy a birodalomban most végeszakadt a demokrata parlamentáris rend­szernek és a mindenképpen egységes kormány útján egy erélyes kéz uralkodik.­­ A bolsevizmus, a vörös front, a marxizmus és a szocializmus a mai naptól kezdve, anélkül, hogy betiltották volna, hivatalosan megszűnt Németországban; sajtójuk többé nem fog megjelenni, izgatásra többé nem lesz alkalmuk és lehetőségük. A mai napon ki­adott szükségrendelet mindaddig érvényben marad, míg a kommunizmus teljesen megszű­nik. Mert nem szabad feledni, ha az új kormány nem váltja be, vagy nem tudja bevál­tani programmját, akkor utána csak a bolsevizmus következhetik, szinte leírhatatlan és nehezen elképzelhető pusztításaival.­­ A mai kormány minden körülmények között helyén fog maradni és programmját meg fogja valósítani. Mindez együttesen az utolsó harcot jelenti a bolsevizmussal és a kormánynak eltökélt szándéka a harcot végigküzdeni és a vörös frontot letörni. A kor­mánynak ez az akarata azonban nem tisztán német szükségesség. A Hitler-kormány egész Európa jóvoltáért harcol a vörös fronttal és amikor annak működését lehetetlenné teszi, Európa jövőjét szolgálja. Az európai világ nem sejti, milyen óriási veszedelem fenye­gette jólétét a német bolsevisták részéről és most tízszeresen kell vigyáznia, mert a Né­metországból kiszorított bolsevizmus más államokban keres új talajt véres munkájához. A sajtófőnök kijelentései mutatják, hogy a Hitler-kormány programmjához híven utolsó har­cát, és leszámolását a bolsevizmussal megkezdte. A vörös pártokat ugyan nem tiltották be, va­sárnap, aki akár szavazhat reájuk, de miután vezetőjüket elfogták és sajtójukat elnyomták, és még plakátjaikat is elkobozták, nem valószínű, hogy híveik kitartanak mellettük. Mindenesetre a kommunista szavazatok száma jelentékenyen meg fog fogyni. De ez nem is lényeges, mert a fleiehslagot csakhamar el fogják napolni és megmarad a szükségrendelet, amely a vörös pro­pagandát még a legszelídebb formájában is le­hetetlenné teszi. A német szocializmus, amely majd tizennégy évig uralkodott, vagy legalábbis uralkodni segített, most elvet­zi a büntetését, mert az utolsó időkben a kommunizmussal kacérkodott és kereste támogatását. Ami Moszkvával össze­köttetésben áll, — mondja a Hitler-kormány — német földön idegen és kipusztítandó. Ez a mai nap jelszava és ez a jelszó adja meg a most kezdődő kivételes korszaknak európai jelentő­ségét. VÉRTESI DEZSŐ Hindenburg drákói szükségrendelete BERLIN, febr. 28. Kedden este kihirdették és azonnali ha­tállyal életbe lépett a kormány legújabb szükségrendelete, amely drákói intézkedése­ket tartalmaz a kommunista terrorcselek­mények megakadályozására. A szükségren- ■ deletet az alkotmány 48. paragrafusa alap­­­­­án bocsátották ki és valamennyi német rádióleadó-állomás kedden este közvetítette annak tartalmát, úgy, hogy a szü­kségrende­­let már életbe is lépett. A szükségrendelet a következő hat szakaszból áll: 1. Az alkotmány 114., 115., 117., 118., 123., 124. és 153. szakaszát hatályon kívül Ára 16 fillér

Next