Budapesti Hírlap, 1933. április (53. évfolyam, 74–99. szám)

1933-04-01 / 74. szám

Budapest, 1933 IIH. évfolyam 74. szám Szombat, április 1 .-Megjelenik Mindennap hétfő kivételével. Elő­­fizetési árak: egy hóra 4 pengő, negyedévre 10 pengő 80 fillér. — A külföldön ezeknek az összegeknek a kétsze­rese az előfizetési díjBudapesti Hírlap Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerkesztőség és Idádé* hivatal: Budapest,Vili* kerület, József-körút 6. Telefonszám : 444 — 04- től 444—09-ig. — Le*­vél­em­­ Budapest, A Postafiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. Bürokrácia írta Halasy-Nagy József Új költségvetés készül és vele újra ak­tuális a bürók problémája. A mai államot ugyanis az egész világon a bürokrácia túl­­tengése jellemzi. Az állam a bürókban él, s hatalmát az élet agyonszabályozásában mutatja meg. Államhatalom és bürokrácia tehát a legszorosabban összetartoznak: a bürokrácia leépítése az állami hatalom megcsökkenésével lenne egyértelmű. Mivel pedig minden hatalmi organizmus, tehát az állam is, a maga hatalmának a folyto­nos növelésére törekszik, érthető, ha a mai államokban a bürokrácia túlteng. A hiva­talok elefantiázisa fenyegeti az államok életét. S ettől a bajtól egyik sem tud meg­szabadulni, sőt a megszabadulás vágya is új hivatalokat, racionalizáló bürókat, le­építő bizottságokat hoz létre, s így egy­előre legalább is nemhogy gyógyulást, ha­nem inkább a betegség fokozódását jelenti. Mr. Tyler jelentései és a költségvetések nekünk is mindig alkalmat adnak arra, hogy újra és újra megfontolás tárgyává tegyük, hogyan lehetne az állam hivatali apparátusát kisebbé és ezáltal olcsóbbá tenni. Elkezdjük a nagy revíziót, ami azonban rendszerint azzal végződik, hogy minden büró igazolja a maga nélkülözhe­tetlenségét. Kiderül, hogy az állami életben zavarok állanának be, ha ez vagy az az íróasztal üresen állna és gazdátlan ma­radna. Mert a mai állami organizáció való­ban úgy alakult ki, hogy minden hivatalá­nak van valami többé-kevésbbé fontos sze­repe az egész állami élet akcióinak a kere­tében, s csak akkor lehetne e funkció meg- Szüntethetőségéről beszélni, ha egyszer az egész állami hatalom valami új életstílust, a hatalom gyakorlásának valami az eddigi­től elütő formáját tudná felvenni. Ez azonban igen nehéz dolog, ami már a termé­szet törvényeinél fogva­­ sem sikerülhet máról-holnapra. Minden szervezet, s így az állam is, csak hosszabb időn át képes egy megváltozott új helyzethez alkalmazkodni, s nemzedékek feláldozása hozza meg a ké­sei generációk jobb jövendőjét. Hogy a bürokrácia ésszerűsítésének a vágya megvan bennünk, annak igazolásául szolgálhat a racionalizáló kormánybiztos megbízatása. Munkatársaival évekig inten­zíven vizsgálta a hivatali akciók útvesz­tőit, s az eredmény néhány millió karto­ték-cédula és egy vaskos kötet, amelyből kiki most már kedvére gyönyörködhetik a hivatalok összefüggésén és az akták szív­derítő vándorlásain. De hogy a hivatalok számát és az akták vándorlásának útját hogyan lehetne kevesebbé tenni, arról — legalább egyelőre — még a racionalizáló kormánybiztos se tud semmit se mondani. Nekünk pedig minden perc sürgős, mert a lélekzetünk fogyadozóban van és az idő drasztikus intézkedéseket sürget. Kérdés azonban, hogy egy elhamarkodott radiká­lis kúra nem fokozná-e a paroxysmusig a be­teg szervezet lázát és ezzel többet ártana, mint használna. Lehet-e az államnak egy­szerűen a kevesebb exisztencia eltartásá­nak az álláspontjára helyezkedni akkor, mikor mindenki tudja, hogy azt a falat kenyeret, amit ma kiveszünk valakinek a kezéből, másikkal sehol sem fogjuk tudni pótolni? Ebből a szomorú tényből fakad a fizetések folytonos farigcsálása, ami azon­ban végezetül oda fog vezetni, hogy senki se tud belőle emberhez méltó életet élni. Budapest, a kétszobás lakások városa, már­is azon az úton van, hogy az egyszobás lakások városává alakuljon át. Társadal­munk lassan kint egyformán szegénnyé lesz. Az emberek két csoportból fognak állani: az egyiket a munkájáért, a mási­kat meg a munkátlanságáért fogja a köz úgy, ahogy eltartani. A meglévő javak el­használása és az általános pauperizmus felé haladunk. Van-e ezen az utón megállás? Lehetsé­ges-e, hogy miközben mindig azon törjük a fejünket, hogyan lehetne a közt a ráne­hezedő terhek súlyától mentesíteni, e ter-­ hek az eltartandók szaporodása következ­tében egyre súlyosodnak és végül min­denki­, munkával, vagy munka nélkül, de a köz eltartottjává válik? Ezekre a kérdésekre csak úgy felelhe­tünk, ha észbe vesszük, honnan jött a mai állami bürokrácia, s mi a funkciója. A történelem tanúbizonysága szerint a mandarinátus, a bürokrácia mindig olyan időkben nőnek nagyra, amikor megcsök­kennek a társadalom természetes össze­tartó erői. Nincs bürokrácia ott, ahol a családnak, a vérségi köteléknek épségben van az ereje. Ezek a természetes társadalmi formációk önmaguk gondoskodnak akara­tuk érvényrejuttatásáról és a szükséges védelemről. Hivatalokra akkor bízza ma­gát a társadalom, mikor atomokra esik széjjel. Mikor a természetes kötelékeket mes­terséges kapcsokkal kell pótolni. A bürok­rácia tehát hanyatlási jelenség: a császári Rómának, az elöregedett Kínának és a mo­dern individuális társadalmaknak az élet­tünetei közé tartozik. Mozgó és organiku­san fejlődő közösségek a hivatalokat a leg­szükségesebb mértékben tűrik csak meg, mert minden hivatal a formákban való megmerevedést és az élet ütemének a­­meglassudását jelenti. Mikor az egyén ki­szakad az élet természetes kereteiből, akkor valami mesterséges kereteket kíván magá­nak. Rábízza tehát ennek a kiépítését a szakemberekre, a hivatalnokokra, akik az­tán egy mechanikus keretet, egy a szabá­lyok sinem­ sikló államhatalmat építenek ki a számára. A mai ember, aki az élet minden viszonylatában teljesen magára hagyottnak érzi magát, jól is érzi magát e mechanizmusban. Tud vele számolni, szá­mít a segítségére, a védelmére, s ezért a kényelemért napról-napra többet áldoz fel a függetlenségéből. Létét leteszi a bürok­rácia kezeibe, mert ez a biztonságnak, a megvédettségnek az értelmét váltja ki belőle. * A mai ember és a bürokrácia tehát ösz­­szetartoznak. Nekünk a „köz” a megtes­tesült hatalmat jelenti, s ez az az bálvány, amelytől mindig szeretnénk szabadulni, de amelynek mindig jobban a rabjai le­szünk. Érdekes, mennyire érzik a legszabadabb szellemek ennek a helyzetnek a fonáksá­gát. Shaw és Wells panaszkodnak a ször­nyűsége ellen. Léon Daudet leír egy olyan társadalmi életformát, amelynek urai az orvosok, s megmutatja nekünk, mily kí­nos az élet ott, ahol a szakemberek azt a legkisebb és a legintimebb mozzanataiban is szabályozzák (Les Morticoles.) Regény­írók, a jövő vizionáriusai, borzadva vetítik elénk a teljesen agyonszabályozott, tökéle­­tesen mechanizált életnek jövendő képét (A. Huxley). Mindhiába: a mai élet mintha megállíthatatlanul rohanna előre azon az útón, amelynek a végén minden egy új klérus, az abszolút bürokrácia szak­embereinek a kezében van: ők adják a ke­nyeret és ők szabják meg, mit kell hin­nünk a természetfölötti dolgok világáról. A tudomány így lett hatalommá. A bü­rokrácia diktatúrája a valóság, mint ez legjobban abban az Oroszországban szem­lélhető, amelyik a modern kultúra irány­vonalainak a túlzásaiból, egy magát exakt tudománynak kendőzött fanatizmusból született meg. A cári uralom atyáskodó bürokráciája még romlottságában se volt oly mindenható, mint a bolsevikiek szo­­ciálekémikusai, akik mind egy új világot akarnak teremteni. A mai embernek tehát hiába fáj a bü­rokrácia, nem szabadulhat meg tőle, mert ez a lényéhez tartozik. Változás csak akkor következhet be, ha majd maga az ember megváltozik. Ha visszatér azokhoz a kere­tekhez, amelyeket maga a természet jelölt ki az emberi élet számára: a családhoz, a hagyományok tiszteletéhez és a közös­ség erkölcseihez. Ha önmaga lesz képes magát újra kormányozni és nem szorul mesterséges védelemre. A modern élet bo­­nyolultsága közepette független egysége­ket kell teremtenünk: embereket, akik kö­zelebb érzik magukat a földhöz és önma­guk lesznek elégségesek önmaguknak. Minden ilyen exisztencia a mindenható és mindenről gondoskodó bürokrácia egy-egy láncszemét teszi fölöslegessé és ítéli kiha­lásra. A régi polgári szellem, a polgári autonómia újraéledése, s az egyszerűség visszatérése lehetne csak kezdete a bürok­rácia túltengésétől való szabadulásnak. Az intézmények megváltoztatása semmit sem ér az emberek megváltoztatása nélkül. A polgári aszket­izmus, fegyelemtartás és a léttel való hősies szembenézés, a kockáza­tok vállalása lehet az egyetlen orvossága a bürokrácia elefantiázisának, mert sem az nem segít, ha ötven emberrel végeztetjük ezután száznak a munkáját, se az, ha száznak adjuk azt a kenyeret, amiből csak ötven élhetne illendően. Itt egy olyan cir­­culus vitiosus áll fenn, amit az állam csak a mai morál megváltozásával és a szabad exisztenciák létének az alátámasztásával kezdhetne el sikeresen megoldani. Mussolini terve Európában és Európán kívül való együttműkö­désre, bék­erevízióra, a jogegyenlőség fokozatos megvalósítására kötelezi a négy nagyhatalmat A revíziót a kölcsönös megértés szellemében, a Népszövetség keretében és a kölcsönös érdekek szolidaritásában kívánja Franklín­ Bouillon a revízió ellen szállt síkra PÁRIZS, máj. 31. A képviselőház ma délelőtt tárgyalás alá vette az április havára szóló ideiglenes költ­ségvetést. Louis Marin kijelentette, hogy addig nem, szavazza meg a hiteleket a kormány szá­mára, amíg nem kap határozott választ a kül­politika tárgyában előterjesztett kérdéseire. Frankl­u Bouillon szerint Genf képtelen arra, hogy megvalósítsa a leszerelést, megakadá­lyozza az egyes államok újrafelfegyverkezését és elejét vegye a békeszerződések revíziójának, demit csak akkor akadályoznak meg, ha Francia­­ország erélyes magatartást mutat és a háború, elhárítása céljából megszervezi a békét akaró népek tömörülését. Franklin­ Boussem, a békepolitika örökös el­lenlábasa, olyan éles hangon nyilatkozott az an­gol miniszterelnökről, hogy Lamoreux költség­vetésügyi miniszter kénytelen volt mérsékletre felhívni, Jouvenel .Mussolinivel tárgyalt és Párizsba utazott PÁRIZS, mác. 31. Rómából jelentik a Havas irodának. Jouve­nel francai nagykövet, aki tegnap este meg­beszélést folytatott Mussolini miniszterelnökkel, ma reggel Párizsba utazott. Tituleszku kedvező benyomásokkal utazik Párizsból Londonba A Times szerint a kisantant és Lengyelország nem ellenzik forma szerint a római tervet s csak attól tartanak, hogy nélkülük csinálják meg a revíziót PÁRIZS, máj. 31. Titulescu román külügyminiszter tegnapi pá­rizsi megbeszéléseinek érdeméről a lapok sem­mit sem közölnek. Titulescu, aki tegnap este a tiszteletére adott vacsora után féltizenkét óráig tárgyalt Paul­ Boncourral, távozóban megtaga­dott minden nyilak­ozatot és csupán annyit mondott, hogy benyomásai kedvezőek. A Journal híradása szerint párizsi tanácskozá­sának végeztével Titulescu Londonba utazik, ahol MacDonalddal találkozik. A lapok nagy figyelmet szentelnek Titulescu párizsi látogatásának. Megbeszélései Paul­ Bon­courral és Daladier-vel bizonyára megnyugtat­ják Titulescut Franciaország magatartása tekin­­tetében, — írja a Malin, — mert Franciaország mindig hű akar maradni vállalt kötelezettségei­hez és a népszövetségi eszméhez. Az Excelsior nagy vonalakban összefoglalva a francia poli­tika irányelveit, azt írja, hogy Franciaország sohasem fogja elhagyni közép- és keleteurópai szövetségeseit, de jóindulattal veszi vizsgálat alá azokat a békejavaslatokat, amelyek összeegyez­tethetők a népszövetségi szerződés szellemével és beilleszthetők annak kereteibe. LONDON, márc. 31. A Times párizsi levelezője Titulescu párisi látogatásával kapcsolatiban megemlíti, hogy a kisantant és Lengyelország nem ellenzik forma szerint a római terv valamennyi pont­ját. Örömmel üdvözölnének bármely javasla­tot, mely biztosítaná a béke fenntartását, de előbb alaposan meg akarják azt vizsgálni. A békerevíziós propaganda természetesen nyugta­lanítja őket, mert nem lehet tisztán látni, hogy milyen lépésekről lesz szó. Egyes verziók azék. Ára 16 fillér ........... —ulilon Ha a leszerelés nem sikerült a jogegyenlőséget Magyarországban is külön egyezmény alapján fokozatosan akarja megvalósítani PÁRIZS, mác. 31. A „Hotin” mai száma közli annak a ter­vezetnek a szövegét, amelyet Mussolini a ró­mai találkozás alkalmával MacDonald elé terjesztett. A szöveg a közlés szerint így szólna: 1. cikk: A négy nyugati hatalom — Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország — kötelezi magát, hogy a béke fenntartása céljából és a Kellogg-szerződés, valamint az erőszak alkalmazását kizáró szerződés szelle­mében egymás között a tényleges együttmun­­kálkodás politikáját valósítja meg; kötelezi magát továbbá, hogy az európai viszonylatok terén odahat, hogy ezt a békepolitikát szük­ség esetén más államok is magukévá tegyék. 2. cikk: A négy hatalom megerősíti a nép­­szövetségi alapokmány rendelkezéseinek alap­ján a békeszerződések revíziójának alapelvét arra az esetre, ha beigazolódnék, hogy olyan állapotok állanak fenn, amelyek alkalmasak az egyes államok közötti viszály előidézésére. Ugyanakkor a négy hatalom kijelenti, hogy a revíziónak ez az alapelve csupán a Népszö­vetség keretében, a kölcsönös megértés szelle­mében és a kölcsönös érdekek szolidaritásá­ban alkalmazható. 3. cikk: Franciaország, Nagybritannia és Olaszország kijelentik, hogy arra az esetre, ha a leszerelési értekezlet csupán részleges eredményekre vezetne, a Németország javára elismert jogegyenlőségnek tényleges jelentő­séget kell adni, Németország viszont kötelezi magát, hogy ezt a jogegyenlőséget fokozato­san valósítja meg. A fokozatokat a négy ha­talom között rendes diplomáciai úton kötendő sorozatos egyezményekben állapítják meg. A négy hatalom kötelezi magát, hogy hasonló szellemben állapodik meg Ausztria, Magyar­­ország és Bulgária tekintetében is. 4. cikk: A négy ha­talom kötelezi magát, hogy valamennyi európai, európára kívüli, va­lamint gyarmatügyi kérdésben a lehetőségig közös magatartást követ. 5. cikk: Az egyetértés és együttmunkálko­­dás politikájára vonatkozó jelen szerződés, amelyet szükség esetén három hónapon belül a parlamentek elé terjesztenek jóváhagyás végett, tíz évre szól és ugyanilyen tartamú időszakra teljes joggal meghosszabbítódik, ha a szerződő felek egyike sem mondja fel egy évvel a lejárat előtt. 6. cikk: A jelen szerződést nyilvántartás céljából bejelentik a Népszövetség titkárságá­nál

Next