Budapesti Hírlap, 1933. október(53. évfolyam, 223–248. szám)

1933-10-01 / 223. szám

4 jogegyenlőség van, addig nincs jogegyenlőség nemzetközi téren az állampolgári jogokra vonat­kozóan. A helyzet az, hogy mindössze tizenöt kisebb állam vállalt szerződésileg kötelezettséget a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítására, azonban ezek a biztosítékok is igen gyengék. Határozati javaslatot terjesztett elő, amely szerint minden állam biztosítsa az egyéni sza­badságjogokat,­tekintet nélkül a nemzetiségi, faji, vagy vallási különbségre. Az ülés többi része meglehetősen érdektele­nül folyt le s kizárólag kisebb államok szónokai beszéltek. Az ülés fél egy óra után véget ért s az általános vitát hétfőn délután folytatják. B.­H 1933. OKTÓBER 1. VASÁRNAP s­mét Nem iszSsik silány minőségieket, s hogy szenzációs olcsóságot fü­rcselhessek s épp ezért „igazán olcsók*1 aa én linómn kabéSjatm liwácswUs PUimké-IV. m­irátuke-utca 3. Ill.:897-03, 897-61, 897-68. Kánya külügyminisztter: A magyar kormány célja nem a fegyverkezés, hanem az igazságos egyensúlyozó helyzet elérése GÉNT, szept. 30. A Magyar Távirati Iroda genfi tudósítójá­nak alkalma volt beszélgetést folytatni Kánya Kálmán külügyminiszterrel, aki elutazása előtt genfi benyomásairól a következőképp nyilat­kozott : — Súlyt helyeztem arra, — mondotta a külügyminiszter — hogy személyesen képvi­seljem Magyarországot a Népszövetség köz­gyűlésén és felhasználjam ezt az alkalmat arra is, hogy a Genfben összegyűlt állam­férfiak körében tájékozódjam a bennünket is érintő nemzetközi kérdések felől.­­ A Népszövetség idei ülésszakának súly­pontját nem annyira a közgyűlés hivatalos napirendjén szereplő inkább technikai jellegű kérdések alkották, az érdeklődés még az előző éveknél is nagyobb mértékben azokra a ku­lissza mögötti megbeszélésekre terelődött, ame­lyeket az egyes hatalmak képviselői egymás között folytattak. — E megbeszélések homlokterében a le­szerelési kérdés áll. Ismertek azok a nehézsé­gek, amelyek a Népszövetség ebbeli munká­ját évek óta hátráltatják és amelyek arra indították a főbb európai kormányokat, hogy a négyhatalmi paktum szellemében igyekez­zenek előbb egymás között közös megállapo­dásra jutni és így kiküszöbölni azokat a vé­leményeltéréseket, amelyek e kérdésben fenn­­állanak. Nyilvánvaló, hogy Magyarország, mi­vel a békeszerződés minden követelményének régóta eleget tett, a legnagyobb érdeklődéssel tekint a népszövetségi alapokmányban lefek­tetett leszerelési kötelezettség általános érvé­nyesítése elé. Magyarországra nézve e kérdés rendezése annál nagyobb fontossággal bír, minthogy egy valóságos katonai államszövet­ség fenyegető gyűrűjétől körülvéve, egészen védtelenül áll Európa közepén. A magyar kormány célja nem a fegyverkezés, hanem oly igazságos egyensúlyi helyzet elérése, amely a tartós békének szerves előfeltétele. Ilyen állapot teremtése nemcsak nekünk ma­gyaroknak, hanem az európai biztonságnak is érdeke.­­ Sajnos, a leszerelésnek önmagában vilá­gos kérdését az elmúlt évtizedek fejlődése folyamán különböző más problémákkal kap­csolták össze, mint amilyen az ellenőrzés, biz­tonság, szankciók, amelyeknek kielégítő meg­oldása a jelen megbeszélések magva. A kü­lönböző érdekek összeegyeztetése természete­sen roppantul bonyolult és hosszas tárgyalá­sokat igénylő feladat. E tárgyalások kimene­tele ez idő szerint még bizonytalan. Végle­ges formulák eddig még nem­ bontakoztak ki. Mindazonáltal amint Sir John Simon angol külügyminiszter a közgyűlésen tartott nagy beszédében kifejtette, a leszerelés mielőbbi dűlőre juttatása az egész emberiség szempont­jából oly nagy fontossággal bír, hogy nem szabad feladni a reményt, hogy végre sike­rüln fog oly megoldást találni, amely át­hidalja a még fennálló nagy ellentéteket és bennünket is kielégít.­­ A genfi összejövetelek legnagyobb gya­korlati jelentőségét éppen abban látom, hogy a vezető európai államférfiak személyes és fesztelen eszmecseréjét lehetővé teszik és ilyen módon alkalmat ad, hogy az egyes nem­zetközi kérdések a bürokratikus formaságok­ból kiemelve, az érdekelt államférfiak közvet­len megbesszélésének tárgyai lehetnek.­­ A magam részéről teljes mértékben él­tem ezekkel a lehetőségekkel és eszmecseréket folytattam úgy a népszövetségi vezetőkörök­­kel, mint a Genfben időző egyes külföldi ál­lamférfiakkal azokról a kérdésekről, amelyek Magyarországot közvetlenül érdeklik.­­ Meggyőződésem, hogy ha azok az esz­mék, amelyek a Népszövetség alapját alkot­ják, valamennyi résztvevőnél őszintén elfoga­dásra találnak, a Népszövetség az igazságra és jogegyenlőségre irányuló európi fejlődés­nek hasznos tényezője lehet. A külügyminiszter hazautazott Génfből Kánya Kálmán külügyminiszter délelőtt láto­gatást tett Beck lengyel külügyminiszternél. Később Musanov bolgár miniszterelnököt láto­gatta meg. Délután sir John Simon angol kül­ügyminiszter kereste fel őt szállójában. A külügyminiszter este 6 óra 2 perckor Má­­riássy Zoltán és Balásy Antal követségi tanácso­sok kíséretében elhagyta Genfet. A pályaudvarra­­kikísérték Petényi János rendkívüli követ, a de­legáció tisztikara és a genfi magyar küldöttek. Mengele Ferenc külügyi sajtófőnököt szaktár­gyalásai még egy-két napig Genfben tartják. Magyar indítvány a főbizottságban A Nemzetek Szövetsége közgyűlése második főbizottságának szombati ülésén, amely a szel­lemi együttműködés ügyével foglalkozott. Gon­­zague de Reynold svájci tanár, a szellemi együttműködéssel foglalkozó bizottság elnöke, magas színvonalú expozéjában kiemelte és is­mertette Magyary Zoltán budapesti egyetemi ta­nárnak annak idején benyújtott indítványát, amely arra irányult, hogy a közoktatásügyi mi­nisztériumok egyetemi oktatási ügyosztályai­nak vezetőit a szellemi együttműködés párizsi intézete értekezletre hívja össze. Tánczos Gábor lovassági tábornok, magyar kiküldött megköszönte Reynold figyelmét, hogy egy magyar kezdeményezést rokonszenvére mél­tatott. Merénylet a kolozsvári német konzulátus ellen BUKAREST, szept. 30. Kolozsvárott a német konzulátus ellen teg­nap néhány fiatalember tüntetést rendezett. Hatalmas kődarabokkal bezúzták a konzulátus ablakait és összetörték a konzulátus címerét.A rendőrőrszem telefonon segítséget kért a köz­ponti ügyelettől, de mire a karhatalom a hely­színre érkezett a tüntetők már elillantak. EURÓRÁSA AZ AM­ A kisgazdáit, forronganak Roosevelt ellen Válságos fordulóponton az újjáépítési politika LONDON, szept. 30. A Newyork Times sötét színekkel ecseteli az amerikai gazdasági helyzetet. — Az újjáépítési hadjárat — írja a lap — válságos fordulóponthoz érkezett. A mezőgazda­­sági és közmunkapolitika a hanyatlás jeleit mutatja. A kisgazdák forronganak, az ipar és kereskedelem visszafejlődik, a munkabérek emel­kedésének áldásait lerontotta az élet megdrá­gulása és a munkaidő megrövidítése. A tőke­beruházási mozgalom megállt. Angliába, Svájcba és Hollandiába több mint ezermilló dollár ame­rikai tőke menekült. A lap megbízható washingtoni forrásból úgy értesül, hogy Roosevelt rövidesen nagyfontos­ságú nyilatkozatban ismerteti új pénzügyi po­litikáját. A nyilatkozat érinti majd a dollár át­értékelését és rögízését, és megígéri az arany­alapra való mielőbbi visszatérést. Hír szerint Roosevelt különleges tanácskozó bizottságot állít fel, amelynek feladata a newyorki tőzsde ellenőrzését és megrendszabályozását célzó tör­vényjavaslatok készítése lesz. A bizottság fő célja a túl nagy árfolyamhullámzások és spe­kulációs túlkapások megakadályozása. A búzával bevetett területek csökkentését célzó mozgalom eredménye eddig 50 százalékkal kevesebb annál a csökkentésnél, amit eredetileg tervbe vettek. A kisgazdák vonakodnak kötele­zettséget vállalni a termelés csökkentésére, mert kételkednek a kormány földmívelésügyi politikájának sikerében. Az agrárolló pusztítá­saira némi világot vet a következő indexszám: szeptember 15-én a mezőgazdasági termények árra a háború előtti áraknak csak hetven száza­léka volt, ellenben a kisgazdák által vásárolt szükségleti cikkek ára 16 százalékkal haladta meg a háború előtti árszínvonalat. Ford bezárja gyárait, ha nem szűnik meg a sztrájk NEW YORK, szept. 30. A legújabb amerikai sztrájkhullám, amely végigsöpört az Egyesült­ Államok ipari vidé­kein, komoly veszéllyel fenyegeti Roosevelt nemzeti újjáépítési programmját. A washingtoni kormány hír szerint a sztrájk leküzdésére tizenkét munkakerületre akarja osztani az országot és mindegyik kerület élére munkatanácsot készül állítani, amely diktátori hatalmat nyerne valamennyi munka- és bérvita elintézé­sére. Az Egyesült­ Államok területén a sztráj­kolók száma meghaladja a ne­gyedmilliót. A Ford-vállalat a pénteken sztrájkba lépett 511 munkását azonnali hatállyal elbocsátotta és helyükbe új munkásokat vett fel. Ford kijelentette, hogy felveszi a harcot a sztráj­kolókkal s ha a sztrájkmozgalom tovább terjed, valamennyi gyá­rát bezárja. A nemzeti újjáépítőtanács egyik megbízottja sürgősen Detroitba utazott, hogy megkísérelje a békés közvetítést Ford és a sztrájkolók között. Frontharcosok ötödik találkozója Zenés takarodó a Hősök-terén Virágesővel, kendőintéssel búcsúztatták őket. S amikor hazajöttek, idegen kezek letépték a csillagjaikat. De ez tizenöt esztendővel ezelőtt volt. S e nehéz és hosszú tizenöt esztendő alatt a letépett, sárba taposott csillagok kifényesed­tek, mint a legritkább drágakövek. Ezeknek a csillagoknak felgyúlt fénye ma szimbólum már: a leghősibb erőfeszítés, a mindent vállaló koc­kázat s a hakilig-kitartás magyar jelképe. Ötödször gyűlnek össze a magyar frontharco­sok vasárnap a róluk kérészett téren, a Hősök­­terén. Hétszázezer megdicsőült bajtárs emléke előtt tisztelegnek: az élvemaradottak néma fejet­­h­ajtása ez a tisztelgés a halottak előtt, é­s fogadalom, hogy kötelesség teljesítésében mél­tók akarnak lenni hozzájuk. Mert az élőknek ma súlyos kötelességeik vannak Magyarországon, olyan súlyosak, mint tizenhét-tizennyolc évvel azelőtt kint a futóárkokban, akkor a háborút kellett megnyerni,­­ most a békét, az életet. A magyar frontharcosok ötödik találkozója legnagyobb, legfontosabb, legmaibb célkitűzé­sünknek, a hatalmas nemzeti összefogásnak egyik, mozaikja. A vasárnapi ünnepségen Takách-Tolnay Jó­zsef gróf ny. altábornagy, országos elnök s Huszár Al­­adár dr. főpolgármester megnyitója után vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnök beszél az összegyűlt frontharcosok s a közönség előtt. Szombaton este fél nyolckor a milleniumi osz­lopsor s a Hősi Emlékmű előtt, az ötödik Front­harcos Találkozó előestéjén térzene és ünnepé­lyes takarodó volt. A körutakon villanó, haragos fények, a jár­dákon összezsúfolt, ide-oda hullámzó tömeg. Végig az Andrássy-úton látni már a kivilágí­tott Hősök­ terét, fényárban úszva, mint egy színpadot. S valóban előadás folyik itt: ünnepé­lyes színjáték. A Hősök köve rohamsisakos frontkatonák kettős négyszögében. Vezénysza­vak hangzanak. Zene szól,­­ a Rendőrzenekar s a Frontharcosok zenekara felváltva játszik. A múzeumkörúti Trefort-kertből hét órakor indul­tak el Liteczky Imre ny. százados, századpa­rancsnok vezetésével a vállzsinóros, formaruhás dísz­szakaszok. A tisztelgő bajtársak között ott állnak az egykori szövetséges bajtársak: az osztrák­, tö­rök, bolgár frontharcosok kiküldöttei, a kék tábori ruhájú németek népes csoportja, é­s a­z egykori nemes ellenfelek, az olaszok. A tisztelgők merev sorfa1® négyes sorokba rende­ződik, dobbanó léptekkel a dísz­szakaszok el­vonulnak Takách-Tolvay gróf országos elnöki és vezérkara előtt s megkerülik a milleneumi oszlopot. A tér közepén ott áll a négytö­lcsérű, nagy hangszóró, alatta vonulnak el a fronthar­cos sorok, é­s az elvonulók dobbanó­­léptei tíz és százszorosra felerősítve hullámzanak szét a téren, be a környező utcákba s hosszan végig harsog és dübörög a díszmenet zaja az Andrássy-úton. Szól a zene. Szól, szól s az el­lenállhatatlan ritmus egyetlen mozgásba han­golja az ezreket. A tér lassan kiürül. A rádió mérnökei lassan szerelik már le a főbb pontokra állított mikro­fonokat. De a tér még sokáig ott áll kivilágítva és fényárban, mint egy ünnepélyes és komor emlékezetes.­­ (A Nemzeti Egység Pártjának ferencvá­rosi szervezete) négyszázterítékes társasvacso­rát rendezett, amelyen Szentessy József a párt­tagok lelkes támogatásáról és ragaszkodásáról biztosította Gömbös Gyula miniszterelnököt. Beszéde során melegen üdvözölte Tisetty Bélát, a kerület országgyűlési képviselőjét.­­ (A fogaskerekű vasút vasárnapi kedvez­ménye.) A BSzKRT közli, hogy a Svábhegyi Villamos Fogaskerkű Vasúton a nyári hónapok vasár- és ünnepnapjaira kísérletképpen rendszeresí­tett ötven százalékos kedvezményes tarifa érvényét az október 1. és október 8-i vasárnapokra is ki­terjeszti. A kedvezmény október 15-én szűnik meg. •­ (Emléktábla Sajó Sándor lakóházán.) Az „Otthon" családiház és öröklakás tulajdonosok egyesülete és a Csörsz­ utca I. számú ház lakói emléktáblával jelölik meg a Csörsz­ utca 1. számú házat, amelyben Sajó Sándor lakott, s amelyből tragikus utolsó útjára indult a nemrég elhúnyt ki­tűnő költő. Az emléktáblát ünnepélyes külsőségek között, irodalmi és tudományos társaságaink köz­reműködésével, október 7-én, szombaton délután 4 órakor leplezik le. (Közlekedés a 4-es számú autóbusszal, vagy a 61-es számú villamossal.)­­ (A gyümölcspropaganda plakátpályázat eredménye.) A Gyümölcstermelők Országos Egyesülete által kiírt és a magyar gyümölcs pro­pagandáját célzó plakátpályázatra kilencvenegy plakát érkezett be. A bíráló bizottság, amelynek elnöke Helbig Ferenc, az Iparművészeti Főiskola igazgatója, úgy döntött, hogy az I. és II. díjat megosztja Basilides Barnáné és Hollós Endre pá­lyamunkái között, a III. díjat Lengyel Lajos és Weisz György közös pályaműve nyerte el. Az egyesület felhívja az érdeklődőket, hogy a kiállí­táson díjat nem nyert és a m. kir. Külkereske­delmi Hivatal által meg nem vásárolt plakátok esetleges megvétele tárgyában forduljanak a ki­állítás rendezőségéhez. (Városligeti Iparcsarnok.)] — (A HONSz országos választmányi ülését) vasárnap délelőtt fél kilenc órai kezdettel tartja az Ügyvédi Kamara nagy tanácstermében, amelyen a HONSz négyszáz helyi szervének kiküldöttjei vesz­nek részt. A választmányi ülésen a honvédelmi mi­niszter, a belügyminiszter, valamint Budapest szé­kesfőváros polgármestere is képviselteti magát.

Next