Budapesti Hírlap, 1934. augusztus (54. évfolyam, 172-196. szám)
1934-08-01 / 172. szám
1934 AUGUSZTUS 1. SZERDA B. H. Hindenburg állapota válságos A birodalmi elnök hétfőn éjfél hirtelen rosszul lett és ereje egyre gyengül — Négy orvos őrködik a nagybeteg ágya mellett — Sauerbruch tanár még nem adott fel minden reményt — Az utolsó orvosi jelentés szerint az elnök állapota változatlan Hitler sürgősen összehívta a minisztertanácsot BERLIN, júl. 31. Hindenburg tábornagy, birodalmi elnök egészségi állapotának rosszabbodásáról hétfőn este aggasztó hírek terjedtek el, ezeket azonban hivatalos helyen a legerélyesebben megcáfolták. De kedden reggel már a hivatalos Német Távirati Iroda adta közre a következő hírt: Neudecki jelentés szerint Hindenburg elnök állapotában az éjszaka folyamán rosszabbodás állott be. Az elnö már egy idő óta testi gyengeségben szenved. Hindenburg magas korára való tekintettel komolyan aggódnak környezetében. Az elnök kezelőorvosai állandóan Hindenburg mellett tartózkodnak. A szomorú és nagy aggodalmat keltő hír a késő délelőtti órákban futótűzként terjedt el a német fővárosban. Beavatott körökben már régóta tudták, hogy Hindenburg tábornagy betegeskedik, de nem számítottak arra, hogy a krízis ilyen váratlanul bekövetkezik. Kedden déli 12 órakor újabb hivatalos jelentést adtak ki, amely a következőképpen hangzik: — A birodalmi elnök úr, aki hónapok óta hólyagbántalmakban szenved, Neudeckben lényeges gyógyulást talált. Hivatali teendőit teljes szellemi frisseséggel és örvendetes testi kondícióban intézte s még tegnap is abban a helyzetben volt, hogy meghallgassa a napijelentéseket. Néhány nap óta azonban könnyebb testi gyengeség mutatkozott, amely az elmúlt éjszaka fokozódott. A birodalmi elnök magas kora mellett komoly aggodalomra van ok. A kezelőorvosok Neudeckben vannak hólyagbajának s bár ez a hólyagbaj néhány nappal ezelőtt kiújult, ezek a fájdalmak hamarosan elmúltak s amikor hétfőn este az elnök hirtelen rosszul lett, az orvosi vizsgálat mindjárt megállapította, hogy általános testi gyengeség állott be, amely elmaradhatatlan következménye a tábornagy magas korának. Hindenburg fájdalom nélkül, csendesen alszik s attól tartanak, hogy így fog elszenderedni. A lapok természetesen még bátorítják a közvéleményt és azt írják, hogy nem szabad feladni a reményt, mert a nagybeteg erős szervezete még megbirkózhat a bajjal, orvosi körökben azonban már nem nagyon hiszik, hogy az agg elnök le tudja győzni az általános testi gyengeség egyre jobban elhatalmasodó állapotát. A tábornagy súlyos betegségével kapcsolatos politikai helyzetről egyetlen lap sem ír s a hivatalos orvosi jelentéseken kívül a sajtó inkább csak Hindenburg elnök neudecki szabadságáról közöl epizódokat. Valamennyi lap megállapítja, hogy a tábornagy állapotában beállott válság egészen hirtelen jött, mert Hindenburg az utóbbi hetekben, amióta elhagyta Berlint és neudecki kastélyában üdült, igen frissnek és jókedvűnek mutatkozott. A falusi élet csendje nagyon jót tett neki s bámulatraméltó módon bírta a nagyobb testi fáradságokat is. Voltak napok, hogy két-három kilométert is gyalogolt és utána kijelentette, hogy régen nem érezte magátilyen jól. Hindenburg egyébként Neudeckben is állandó orvosi felügyelet alatt állott, háziorvosa ott lakott vele együtt a kastélyban. Kisebb-nagyobb időközökben meglátogatta őt Sauerbruch professzor, a híres orvostanár is és minden egyes alkalommal megvizsgálta. „ Nem állott be rosszabbodás" BERLIN, júl. 31. (Német Távirati Iroda.) Hindenburg birodalmi elnök állapotáról kedden délután 5 óra 15 perckor a következő orvosi jelentést adták ki: Hindenburg birodalmi elnök állapotában nem állott be rosszabbodás. Délben a beteg kevés táplálékot vett. Láz nincs, az érvelés kielégítő. A kezelőorvosok nevében: Sauerbruch tanár. Elkobozták és betiltották a Deutsche Zeitungot BERLIN, júl. 31. A Deutsche Zeitungot mai esti kiadásában a birodalmi elnök megbetegedésével kapcsolatosan közölt, minden tekintetben alaptalan megjegyzései miatt, nyolc napra betiltották. A kérdéses számot elkobozták, a felelős szerkesztőtől pedig további intézkedésig azonnal megvonták az újságíróigazolványt. Anglia aggódva várja a híreket LONDON, júl. 31. Hindenburg birodalmi elnök egészségi állapotának komolyrafordulása az egész nyilvánosság legmélyebb részvétét ébresztette fel; valamennyi lap az első oldalon fényképeket közöl az Angliában mindenütt nagyrabecsült vezértábornagyról és korára való tekintettel aggodalmának ad kifejezést. Az első orvosi jelentés valamivel biztatóbb BERLIN, júl. 31. Hindenburg elnök állapota a kora délutáni órákban változatlan. A neudecki kastélyban megtartott konzíliumon négy orvostanár vett részt, akik a konzílium után a következő bulletint adták ki: Hindenburg birodalmi elnök ma délelőtt felkelt az ágyból, villásreggelizett és közben élénk érdeklődést mutatott minden iránt, ami környezetében történt. Utána visszafeküdt az ágyba és nyugodtan elaludt. Az elnöknek nincs láza, érvelése erőteljes, percenként valamivel több a szokottnál. Ezt az orvosi jelentést a birodalmi elnök orvosi: Sauerbruch tanár, Kraus dr., Adam dr. és Kaufmann tanár írták alá. Még van remény NEUDECK, júl. 31. A Hindenburg birodalmi elnök állapotáról szóló hírek futótűzként terjedtek el az egész országban. A neudecki kastélyba állandóan érkeznek az érdeklődő táviratok. A szobákban a cselédség lábujjhegyen járkál és mindenki csak suttogva beszél. Az első emeleten felváltva négy orvos őrködik a nagybeteg elnök betegágyánál, aki csendes álomba merült. A szomszéd szobában Hindenburg Oszkár ezredes, a tábornagy fia, tanácskozott Sauerbruch orvostanárral a beteg állapotáról. Aprofesszor még nem adott fel minden reményt."A reggeli vizsgálat után tényleg aztjelentik, hogy Hindenburg állapota kicsit javult és sokan abban bíznak, hogy Hindenburg erős szervezete ismét diadalmaskodni fog a betegség felett. Általános testi gyengeség... BERLIN, júl. 31. Hindenburg elnök betegsége az orvosi konzílium megállapítása szerint általános aggkori gyengeség. Az állapotában beállott rosszabbodáshoz semmi köze sincs régi Ide-oda írta: SZITNYAI ZOLTÁN Az egyik élénkszőke volt, a másik barna, a harmadik ticiánvörös, a negyedik lenszínű s az ötödik koromfekete. Csillogó odaliszköltözetben zarándokolták le minden délelőtt a strandra s kényeskedő léptekkel ringatott testüket, háromszor váltott fürdőruhák keskeny és pajzán abroncsai között mutogatták. Abból a szűk gyűrűből, amit az öt férj vont védően köréjük. Unatkoztak és élmények után áhítoztak. Míg egy nap váratlanul vendég érkezett. Sem szebb, sem érdekesebb, sem mulatságosabb az öt férjnél, de szebbé, mulatságosabbá és főként érdekesebbé tette náluk az az egyetlen tulajdonsága, hogy nem volt férj. Öt kacagószemű asszony távozott vele a strandról, s öt kis kéz pihent meg bátorítóan a tenyerében. — Szóval este a Hableány-csárdában. S a vendég mind az öt kéz érintését hosszú kézcsókkal viszonozta. Párizs Aphroditének nyújtotta aranyalmáját, a vendég azonban úgy gondolkodott, hogy akinek öt asszony között kell választania, az leghelyesebben teszi, ha meghódítja mind az ötöt. Elsőnek a lenszéke érkezett a Hableányba. Nem ült le mindjárt. Mintha bosszús lenne, úgy állt meg a vendég asztala előtt, mert igazán kellemetlen, hogy a többiek még nincsenek ott, holott tudják, hogy az urának váratlanul el kellett utaznia. De az első bátorító szóra mégis helyet foglalt. A vendég elégedetten mosolygott, az asszony is visszamosolygott s néhány döccenő mondat után úgy elmerültek a társalgásba, hogy észre sem vették az első házaspár érkezését. — Mencikém, csak annyi szünetet kérünk, — mondta a fekete asszony, — míg elhelyezkedünk és rendelünk. Aztán csak folytassátok nyugodtan. De azért úgy helyezkedett el, hogy azok mégsem folytathatták. Legalább is nem nyugodtan. A vendég a zene hangpalástja alatt, most már kétfelé suttogott. Mindössze arra kellett ügyelnie, hogy amit balfelé mond, azt ne hallják meg jobbról és viszont. Meg kell adni, ezt elég ügyesen csinálta. A többiek egyszerre érkeztek. Három férj és három feleség. A vendég imádattal nézett az asszonyokra, döbbent hódolattal mind a háromra, külön-külön. A korábban érkezők felálltak s mivel a hely kevés volt, a többiekkel együtt kusza csoportban ácsorogtak, mig a pincérek megtoldották az asztalt. Aztán szinte rohammal körülülték. A vendég úgy ügyeskedett, látszólag szerény gyámoltalansággal, mint aki az ültetést illetően a többiekre bízza magát, míg két új szomszédnő mellé került. Az ötödikre majd később kerül sor. Ismét suttogni kezdett a zenével takaródzva s hol jobbra, hol meg balra ismételte az előbb már sikerrel bevált mondatokat. Míg a lenszőke váratlanul átkiáltott a vendég jobboldali szomszédnőjéhez: — Erika, kérlek, cserélj helyet a Ricussal, csak pár pillanatra, szivecském, valami fontosat szeretnék vele közölni. Erika olyan sietve állt fel, mintha semmit sem tenne szívesebben. De mindenki láthatta, hogy elsápadt és az ajkába harapott. A másik három asszony gúnyosan összemosolygott. Ők tudták, hogy Erika és Menci versenytársak s ha nincs más férfi a közelben, akkor a férjeik miatt féltékenykednek egymásra.Ezúttal mindenesetre Mencinek van igaza, úgy kell Erikának, miért túrta ki Mencit a helyéről. De mielőtt Rica elfoglalhatta volna Erika helyét, az egyik férj telepedett a vendég mellé. Pedig az már várta a pillanatot, amikor az ötödiknek is elismételheti: Magára vártam egész este. Ottmaradt asszonyszomszédjához sem szólhatott, mert a férfi, aki melléje ült, hosszadalmas fejtegetésével egészen lefoglalta. Szórakozottan felelgetett s egyre az ötödiket nézte, aki a távolból megérzett sóvár pillantásra, szelíd, biztató mosollyal fordította feléje az arcát. Ejh, mit, gondolta magában és hirtelen véget vetett a társalgásnak. Rica mellé lépett és táncra kérte. A nagy asszonynak megmerevedet az arca és valami olyasfélét mondtak magukban: — Hát persze, ezek már régen értik egymást. S a vendég ugyanakkor ötödször ismételte: — Magára vártam egész este. Mire, visszatértek az asztalhoz, ott nyilvánvalóan történt közbe valami. Külön csoportban ültek a férjek és külön az aszszonyok, halk és bizalmas sugdolódzás közben. Egy pillanatra elhallgattak, aztán hangosan összenevettek. — Lenkém, — szólt Ricához az egyik, — gyere csak ide, érdekes dolgokat fogsz hallani. A vendéget rossz sejtelem szállta meg, amint a férjek arcán is gúnyos mosolygást vett észre. No de nem, ilyet csak nem tettek, ilyesmiről az asszonyok hallgatni szoktak. S még idegesebben feszengett, amint az öt asszony szorosan összehajolt, s csak hajuk sűrűje látszott, mint óriás virágcsokor, lenszőke, barna, bronzvörös, világosszőke és koromfekete fejekkel. Aztán még pajzánabbul felcsendült az előbbi nevetés. Lenke nevetett a leghangosabban. A férjek maguk közt beszélgettek, mintha szándékosan különítették volna el a vendéget. Most már kétségtelen, hogy kifecsegtek valamit az asszonyok. De talán alég megmentheti a helyzetet. Fesztelenséget erőltetett magára. — Ez így nem megy, egy csomóban a hölgyek és külön a férfiak. — Fel akart állni. — Talán lennének szívesek ... Az egyik férj erélyes mozdulattal viszszakényszerítette a helyére: — Hagyd ezt már, pajtás. Elég volt az ide-oda ültetgetésből. Mi különben is fizettünk és megyünk már. Felálltak valamennyien és meg sem várták, míg a vendég is fizet. Az öt asszony keze hűvös ujjakkal épp csak odaért a vendég tenyeréhez s szinte menekülve röppent el onnan. Aztán mind az öten összekapaszkodtak s intézeti jóbarátnők karolásával, hosszú sorban elindultak a park felé vezető allén. Ellenségekként érkeztek és meghitt barátnőkként távoztak. A vendég pedig a kerthelyiség kapujában állt és nézte a tarka szoknyák egyenes sorát, amint fehérségük ki-kivillant a sötétségből. Úgy állt ott, mint a hadvezér, aki minden írom tón győzött, de a csatát mégis csak elveszítette. Hitler sürgősen összehívta a minisztertanácsot PÁRIZS, júl. 31. A Havas-iroda jelenti Berlinből: Hitler kancellár sürgősen összehívta Berlinbe a birodalom valamennyi miniszterét, tekintettel a Hindenburg birodalmi elnök egészségi állapotáról érkezettnyugtalanító hírekre. 3 Behívták az S. A. osztagosokat BERLIN, júl. 31. A nemzeti szocialista rohamosztagok egyhónapos kényszerszünet után szerdán, augusztus 1-én ismét megkezdik a szolgálatot. Az egyhónapos szabadságot, mint ismeretes, akkor rendelte el Hitler kancellár, amikor azelső hírek kezdtek keringeni Röhm kapitány szélsőséges terveiről és egyes rohamalakulatok megbízhatatlanságáról. Akkoriban az egyenruhaviselést is megtiltották , hogy az intézkedésnek valóban komoly okai voltak, mutatta a június 30-iki Röhm-puccs, amely alig néhány nappal a szabadságolási rendelet megjelenése után kezdődött. Lutze törzskari főnök kedden napiparancsot adott ki, amelyben közli, hogy augusztus elsejével véget ér az SA szabadságolása s anemzeti szocialista rohamosztagok a szerdai nappal újból megkezdik a szolgálatot. Megszűnnek a szabadságolások tartamára elrendelt korlátozások, többek között az egyenruhaviselési tilalom is, úgy hogy szerdától kezdve Berlin utcáin ismét megjelennek a barna egyenruhás rohamosztagosok. A napiparancs felszólítja az SA összes tagjait, térjenek vissza a régi irányhoz, mert az tette naggyá és erőssé a nemzeti szocialista mozgalmat. Az utca annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy azok is, akik eltértek ettől az iránytól, saját akaratuk ellenére kerültek mások befolyása alá és most már ők is belátják tévedésüket.