Budapesti Hírlap, 1934. augusztus (54. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

1934 AUGUSZTUS 1. SZERDA B. H. Hindenburg állapota válságos A birodalmi elnök hétfőn éjfél hirtelen rosszul lett és ereje egyre gyengül — Négy orvos őrködik a nagybeteg ágya mellett — Sauerbruch tanár még nem adott fel minden reményt — Az utolsó orvosi jelentés szerint az elnök állapota változatlan Hitler sürgősen összehívta a miniszter­tanácsot BERLIN, júl. 31. Hindenburg tábornagy, birodalmi elnök egészségi állapotának rosszabbodásáról hét­főn este aggasztó hírek terjedtek el, ezeket azonban hivatalos helyen a legerélyesebben megcáfolták. De kedden reggel már a hivatalos Német Távirati Iroda adta közre a következő hírt: Neudecki jelentés szerint Hinden­­burg elnök állapotában az éjszaka fo­lyamán rosszabbodás állott be. Az el­­nö már egy idő óta testi gyengeség­ben szenved. Hindenburg magas ko­rára való tekintettel komolyan ag­gódnak környezetében. Az elnök ke­zelő­orvosai állandóan Hindenburg mellett tartózkodnak. A szomorú és nagy aggodalmat keltő hír a késő délelőtti órákban futótűzként terjedt el a német fővárosban. Beavatott körökben már régóta tudták, hogy Hin­­denburg tábornagy betegeskedik, de nem számítottak arra, hogy a krízis ilyen vá­ratlanul bekövetkezik. Kedden déli 12 órakor újabb hivatalos jelentést adtak ki, amely a következőképpen hangzik: — A birodalmi elnök úr, aki hó­napok óta hólyagbántalmakban szen­ved, Neudeckben lényeges gyógyulást talált. Hivatali teendőit teljes szel­lemi frisseséggel és örvendetes testi kondícióban intézte s még tegnap is abban a helyzetben volt, hogy meg­hallgassa a napijelentéseket. Néhány nap óta azonban könnyebb testi gyen­geség mutatkozott, amely az elmúlt éjszaka fokozódott. A birodalmi elnök magas kora mellett komoly aggoda­lomra van ok. A kezelőorvosok Neu­deckben vannak­ hólyagbajának s bár ez a hólyagbaj néhány nappal ezelőtt kiújult, ezek a fájdalmak ha­marosan elmúltak s amikor hétfőn este az elnök hirtelen rosszul lett, az orvosi vizsgá­lat mindjárt megállapította, hogy általános testi gyengeség állott be, amely elmaradha­tatlan következménye a tábornagy magas korának. Hindenburg fájdalom nélkül, csendesen alszik s attól tartanak, hogy így fog elszen­­deredni. A lapok természetesen még báto­rítják a közvéleményt és azt írják, hogy nem szabad feladni a reményt, mert a nagy­beteg erős szervezete még megbirkózhat a bajjal, orvosi körökben azonban már nem nagyon hiszik, hogy az agg elnök le tudja győzni az általános testi gyengeség egyre jobban elhatalmasodó állapotát. A tábornagy súlyos betegségével kapcso­latos politikai helyzetről egyetlen lap sem ír s a hivatalos orvosi jelentéseken kívül a sajtó inkább csak Hindenburg elnök neu­­decki szabadságáról közöl epizódokat. Vala­mennyi lap megállapítja, hogy a tábornagy állapotában beállott válság egészen hirtelen jött, mert Hindenburg az utóbbi hetekben, amióta elhagyta Berlint és neudecki kasté­lyában üdült, igen frissnek és jókedvűnek mutatkozott. A falusi élet csendje nagyon jót tett neki s bámulatraméltó módon bírta a nagyobb testi fáradságokat is. Voltak napok, hogy két-három kilométert is gyalogolt és utána kijelentette, hogy régen nem érezte magát­­ilyen jól. Hindenburg egyébként Neudeck­ben is állandó orvosi felügyelet alatt állott, háziorvosa ott lakott vele együtt a kastély­ban. Kisebb-nagyobb időközökben megláto­gatta őt Sauerbruch professzor, a híres orvostanár is és minden egyes alkalommal megvizsgálta. „ Nem állott be rosszabbodás" BERLIN, júl. 31. (Német Távirati Iroda.) Hindenburg bi­rodalmi elnök állapotáról kedden délután 5 óra 15 perckor a következő orvosi jelen­tést adták ki: Hindenburg birodalmi elnök állapo­tában nem állott be rosszabbodás. Délben a beteg kevés táplálékot vett. Láz nincs, az érvelés kielégítő. A kezelőorvosok nevében: Sauerbruch tanár. Elkobozták és betiltották a Deutsche Zeitungot BERLIN, júl. 31. A Deutsche Zeitungot mai esti kiadásá­ban a birodalmi elnök megbetegedésével kapcsolatosan közölt, minden tekintetben alaptalan megjegyzései miatt, nyolc napra betiltották. A kérdéses számot elkobozták, a felelős szerkesztőtől pedig további in­tézkedésig azonnal megvonták az újságíró­­igazolványt. Anglia aggódva várja a híreket LONDON, júl. 31. Hindenburg birodalmi elnök egészségi­­ állapotának komolyrafordulása az egész nyilvánosság legmélyebb részvétét ébresz­tette fel; valamennyi lap az első oldalon fényképeket közöl az Angliában mindenütt nagyrabecsült vezértábornagyról és ko­rára való tekintettel aggodalmának ad kifejezést. Az első orvosi jelentés valamivel biztatóbb BERLIN, júl. 31. Hindenburg elnök állapota a kora dél­utáni órákban változatlan. A neudecki kastélyban megtartott konzíliumon négy orvostanár vett részt, akik a konzílium után a következő bulletint adták ki: Hindenburg birodalmi elnök ma dél­előtt felkelt az ágyból, villásreggeli­zett és közben élénk érdeklődést mu­tatott minden iránt, ami környezeté­ben történt. Utána visszafeküdt az ágyba és nyugodtan elaludt. Az el­nöknek nincs láza, érvelése erőteljes, percenként valamivel több a szokott­nál. Ezt az orvosi jelentést a birodalmi el­nök orvosi: Sauerbruch tanár, Kraus dr., Adam dr. és Kaufmann tanár írták alá. Még van remény NEUDECK, júl. 31. A Hindenburg birodalmi elnök állapotáról szóló hírek futótűzként terjedtek el az egész országban. A neudecki kastélyba ál­landóan érkeznek az érdeklődő táviratok. A szobákban a cselédség lábujjhegyen jár­kál és mindenki csak suttogva beszél. Az első emeleten felváltva négy orvos őrködik a nagybeteg elnök betegágyánál, aki csen­des álomba merült. A szomszéd szobában Hindenburg Oszkár ezredes, a tábornagy fia, tanácskozott Sauer­bruch orvostanárral a beteg állapotáról. A­­professzor még nem adott fel­ minden re­­­ményt."A reggeli vizsgálat után tényleg azt­­jelentik, hogy Hindenburg állapota kicsit javult és sokan abban bíznak, hogy Hinden­­­burg erős szervezete ismét diadalmaskodni fog a betegség felett. Általános testi gyengeség... BERLIN, júl. 31. Hindenburg elnök betegsége az orvosi konzílium megállapítása szerint általános aggkori gyengeség. Az állapotában beállott rosszabbodáshoz semmi köze sincs régi Ide-oda írta: SZITNYAI ZOLTÁN Az egyik élénkszőke volt, a másik barna, a harmadik ticiánvörös, a negyedik len­színű s az ötödik koromfekete. Csillogó odaliszköltözetben zarándokolták le minden délelőtt a strandra s kényeskedő léptekkel ringatott testüket, háromszor váltott für­dőruhák keskeny és pajzán abroncsai kö­zött mutogatták. Abból a szűk gyűrűből, amit az öt férj vont védően köréjük. Unatkoztak és élmények után áhítoztak. Míg egy nap váratlanul vendég érkezett. Sem szebb, sem érdekesebb, sem mulat­ságosabb az öt férjnél, de szebbé, mulat­ságosabbá és főként érdekesebbé tette ná­luk az az egyetlen tulajdonsága, hogy nem volt férj. Öt kacagószemű asszony távo­zott vele a strandról, s öt kis kéz pihent meg bátorítóan a tenyerében. — Szóval este a Hableány-csárdában. S a vendég mind az öt kéz érintését hosszú kézcsókkal viszonozta. Párizs Aph­roditének nyújtotta aranyalmáját, a ven­dég azonban úgy gondolkodott, hogy aki­nek öt asszony között kell választania, az leghelyesebben teszi, ha meghódítja mind az ötöt. Elsőnek a lenszéke érkezett a Hab­leányba. Nem ült le mindjárt. Mintha bosszús lenne, úgy állt meg a vendég asz­tala előtt, mert igazán kellemetlen, hogy a többiek még nincsenek ott, holott tud­ják, hogy az urának váratlanul el kellett utaznia. De az első bátorító szóra mégis helyet foglalt. A vendég elégedetten mo­solygott, az asszony is visszamosolygott s néhány döccenő mondat után úgy elme­rültek a társalgásba, hogy észre sem vet­ték az első házaspár érkezését. — Mencikém, csak annyi szünetet ké­rünk, — mondta a fekete asszony, — míg elhelyezkedünk és rendelünk. Aztán csak folytassátok nyugodtan. De azért úgy helyezkedett el, hogy azok még­sem folytathatták. Legalább is nem nyugodtan. A vendég a zene hangpalástja alatt, most már kétfelé suttogott. Mind­össze arra kellett ügyelnie, hogy amit bal­felé mond, azt ne hallják meg jobbról és viszont. Meg kell adni, ezt elég ügyesen csi­nálta. A többiek egyszerre érkeztek. Három férj és három feleség. A vendég imádat­tal nézett az asszonyokra, döbbent hódo­lattal mind a háromra, külön-külön. A ko­rábban érkezők felálltak s mivel a hely kevés volt, a többiekkel együtt kusza cso­portban ácsorogtak, mig a pincérek meg­­toldották az asztalt. Aztán szinte roham­mal körülülték. A vendég úgy ügyeske­dett, látszólag szerény gyámoltalansággal, mint aki az ültetést illetően a többiekre bízza magát, míg két új szomszédnő mellé került. Az ötödikre majd később kerül sor. Ismét suttogni kezdett a zenével taka­­ródzva s hol jobbra, hol meg balra ismé­telte az előbb már sikerrel bevált monda­tokat. Míg a lenszőke váratlanul átkiál­tott a vendég jobboldali szomszédnőjéhez: — Erika, kérlek, cserélj helyet a Ricus­­sal, csak pár pillanatra, szivecském, va­lami fontosat szeretnék vele közölni. Erika olyan sietve állt fel, mintha sem­mit sem tenne szívesebben. De mindenki láthatta, hogy elsápadt és az ajkába hara­pott. A másik három asszony gúnyosan összemosolygott. Ők tudták, hogy Erika és Menci versenytársak s ha nincs más férfi a közelben, akkor a férjeik miatt féltékenykednek egymásra.­­Ezúttal min­denesetre Mencinek van igaza, úgy kell Erikának, miért túrta ki Mencit a helyé­ről. De mielőtt Rica elfoglalhatta volna Erika helyét, az egyik férj telepedett a vendég mellé. Pedig az már várta a pilla­natot, amikor az ötödiknek is elismétel­heti: Magára vártam egész este. Ottma­radt asszonyszomszédjához sem szólha­tott, mert a férfi, aki melléje ült, hossza­dalmas fejtegetésével egészen lefoglalta. Szórakozottan felelgetett s egyre az ötödi­ket nézte, aki a távolból megérzett sóvár pillantásra, szelíd, biztató mosollyal for­dította feléje az arcát. Ejh, mit, gondolta magában és hirtelen véget vetett a társal­gásnak. Rica mellé lépett és táncra kérte. A nagy asszonynak megmerevedet az arca és valami olyasfélét mondtak magukban: — Hát persze, ezek már régen értik egy­mást. S a vendég ugyanakkor ötödször ismé­telte: — Magára vártam egész este. Mire, visszatértek az asztalhoz, ott nyil­vánvalóan történt közbe valami. Külön csoportban ültek a férjek és külön az asz­­szonyok, halk és bizalmas sugdolódzás közben. Egy pillanatra elhallgattak, aztán hangosan összenevettek. — Lenkém, — szólt Ricához az egyik, — gyere csak ide, érdekes dolgokat fogsz hallani. A vendéget rossz sejtelem szállta meg, amint a férjek arcán is gúnyos mosoly­gást vett észre. No de nem, ilyet csak nem tettek, ilyesmiről az asszonyok hallgatni szoktak. S még idegesebben feszengett, amint az öt asszony szorosan összehajolt, s csak hajuk sűrűje látszott, mint óriás virágcsokor, lenszőke, barna, bronzvörös, világosszőke és koromfekete fejekkel. Az­tán még pajzánabbul felcsendült az előbbi nevetés. Lenke nevetett a leghangosabban. A férjek maguk közt beszélgettek, mintha szándékosan különítették volna el a ven­déget. Most már kétségtelen, hogy kife­csegtek valamit az asszonyok. De talán alég megmentheti a helyzetet. Fesztelen­séget erőltetett magára. — Ez így nem megy, egy csomóban a hölgyek és külön a férfiak. — Fel akart állni. — Talán lennének szívesek ... Az egyik férj erélyes mozdulattal visz­­szakényszerítette a helyére: — Hagyd ezt már, pajtás. Elég volt az ide-oda ültetgetésből. Mi különben is fizet­tünk és megyünk már. Felálltak valamennyien és meg sem vár­ták, míg a vendég is fizet. Az öt asszony keze hűvös ujjakkal épp csak odaért a ven­dég tenyeréhez s szinte menekülve röppent el onnan. Aztán mind az öten összekapasz­kodtak s intézeti jóbarátnők karolásával, hosszú sorban elindultak a park felé ve­zető allén. Ellenségekként érkeztek és meg­hitt barátnőkként távoztak. A vendég pe­­­dig a kerthelyiség kapujában állt és nézte a tarka szoknyák egyenes sorát, amint fehérségük ki-kivillant a sötétségből. Úgy állt ott, mint a hadvezér, aki minden írom tón győzött, de a csatát mégis csak elveszí­tette. Hitler sürgősen összehívta a minisztertanácsot PÁRIZS, júl. 31. A Havas-iroda jelenti Berlinből: Hitler kancellár sürgősen összehívta Berlinbe a birodalom valamennyi mi­niszterét, tekintettel a Hindenburg birodalmi elnök egészségi állapotáról érkezett­nyugtalanító hírekre. 3 Behívták az S. A. osztagosokat BERLIN, júl. 31. A nemzeti szocialista rohamosztagok egy­hónapos kényszerszünet után szerdán, augusz­tus 1-én ismét megkezdik a szolgálatot. Az egyhónapos szabadságot, m­int ismeretes, akkor rendelte el Hitler kancellár, amikor az­­első hírek kezdtek keringeni Röhm kapitány szélsőséges terveiről és egyes rohamalakula­­tok megbízhatatlanságáról. Akkoriban az egyenruhaviselést is megtiltották , hogy az intézkedésnek valóban komoly okai voltak, mutatta a június 30-iki Röhm-puccs, amely alig néhány nappal a szabadságolási rendelet megjelenése után kezdődött. Lutze törzskari főnök kedden napiparan­csot adott ki, amelyben közli, hogy augusztus elsejével véget ér az SA szabadságolása s a­­nemzeti szocialista rohamosztagok a szerdai nappal újból megkezdik a szolgálatot. Meg­szűnnek a szabadságolások tartamára elren­delt korlátozások, többek között az egyenru­haviselési tilalom is, úgy hogy szerdától kezdve Berlin utcáin ismét megjelennek a barna egyenruhás rohamosztagosok. A napiparancs felszólítja az SA összes tagjait, térjenek vissza a régi irányhoz, mert az tette naggyá és erőssé a nemzeti szocia­lista mozgalmat. Az utca annak a meggyő­ződésének ad kifejezést, hogy azok is, akik eltértek ettől az iránytól, saját akaratuk elle­nére kerültek mások befolyása alá és most már ők is belátják tévedésüket.

Next