Budapesti Hírlap, 1934. december (54. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-01 / 271. szám

Mindennap képes melléklet Ma: JOOO pengős Sportpályázat 10 FILLÉR Budapesti Hírlap Budapest, 1934. Szombat, December 1 Főszerkesztő: OTTLIK GYÖRGY IV. évfolyam 271. szám térben méltán üdvözli a kisember fel­emelésére irányuló szándékot és tet­teket. deket kell védenie, szükségképpen ki­hívja maga ellen a többi termelői réte­geknek és még mellé a fogyasztóknak a kritikáját, sőt támadásait is, akkor most egyöntetűen áll mellette az egész­­ közvélemény és a megmentett négy fil­ Négy fillér A tej ára olcsóbb lett négy fillérrel és ennek a parányi összegnek a meg­mentése széles rétegek érdekeinek vé­delmét jelenti. Ebben a pillanatban nem fontos, hogy jutottunk el a 32 filléres tejtől a 28 filléreshez, miután előbb olyan nagy erőfeszítést kellett tennünk, hogy a 32 fillérest biztosíthassuk. A nemzetgazdasági küzdelem előző sza­kasza a gazdaérdekek jegyében folyt le, s miután az nem vezetett arra a tel­jes sikerre, amelyet várni lehetett tőle, most a fogyasztói érdekek nyomultak előtérbe, anélkül azonban, hogy a gazdaérdekeket a kormány csak egy pillanatra is feledte és feladta volna. A földmívelésügyi miniszter a Házban részletesen megokolta, min múlt a régi tejrendelet sikere. Az egyik oldalon a betörő tej, amelynek csatornáit nem le­hetett eldugni és az aszfalttehenészetek, amelyek ellen semmiféle rendszabály sem bizonyult elég erősnek; a másikon viszont az ipari tej és a vajnak meg­mozdíthatatlan olcsósága, mindez hova­tovább világossá tette, hogy az eredeti elgondolást nem lehet érvényesíteni. S ha ez így van, akkor a kormány­nak teljes erejével a fogyasztói érde­kekre kellett vetnie a hangsúlyt. A négy fillérnyi különbség, amely a két­féle tejár között van, azt a különbséget fejezi ki, amely a gazdaérdeket a fo­gyasztói érdektől elválasztja. S va­jon milyen távol van egymástól ez a kétféle érdek? Ez a távolság megmérhetetlen, mert voltaképpen nincs is. A gazdaérdek egyúttal fogyasztóérdek is, mert hiszen a gazda a legnagyobb fogyasztója en­nek az országnak. A fogyasztóérdek pe­dig a gazdáé is egyúttal, mert ugyan ki feledné el, hogy a gazda egyetlen re­ménye és mentsége a fogyasztás és hogy nem azért termel, hogy ne adjon el, nem azért, hogy amit termelt, azt a fogyasztó meg ne vehesse. A gazdasági életnek mindig csak egyetlenegy problé­mája van: magának a nemzetnek jó­léte, életszintje, és a kormány gazda­ságpolitikája soha ezt szem elől nem tévesztheti. A kormánynak hol erről, hol meg a másik oldalról kell megköze­lítenie ugyanazt az örök feladatot, és a fogyasztó érdek felől éppen olyan közel van a nemzethez, mint a termelők ol­daláról. Ha a termelők felé fordítja az állam hatalmas erőforrásait, akkor fo­gyasztóerőt teremtett, ha meg a fo­gyasztók számára teszi elérhetőbbé a javakat, a termelés kereteit növelte. Ebben a négy fillérben most ez az utóbbi módszer érvényesül és ennek a módszernek kétségtelenül megvan az az előnye, hogy a nemzetgazdaság ereje filléres tételekben millió meg millió fo­gyasztó között megoszolva, minden irányban jótékony megkönnyebbülést, a terheknek apasztását, fellélegzést idéz elő. A kisember érdekével való tö­rődés, a tömegek életszintjének meg­javítása ennek a négy fillérnek az igazi tartalma és ezt még az is aláhúzza, hogy ugyanakkor a termelői oldalon is a kistermelő érdekei kerültek előtérbe. A kormány, amelynek munkáját eddigi törvényalkotásai során is mélységes szociális érték vezette, ezzel új bizony­ságát szolgáltatta annak, hogy a töme­gek érdekét mindenek fölé helyezi. S ha akkor, amidőn valamilyen termelői ér­ B­elgrád vádaskodásai és az igazság tényei A világsajtó sorra cáfolja a jugoszláv „bizonyítékokat" — A magyar-horvát közösség nyolcszáz esztendeje nem ismerte a merényletet — A szerb-horvát egyesülés tizenöt éve alatt a terrorcselekmények egész sorát követték el PÁRIZS, nov. 30. A Temps genfi tudósítója jelenti: A saar­­vidéki kérdéssel foglalkozó hármasbizott­ság szerdán délelőtt juttatja el jelentését a Népszövetséghez. Szerdán délelőtt a Tanács Benes elnöklé­sével zárt ülést tart, amelyen megállapod­nak a végleges munkarendben. A Tanács Jeszics jugoszláv külügyminisz­ter és Eckhardt Tibor dr. magyar meg­bízott jelenlétében fogja átvizsgálni a jugo­szláv panaszt. Titulescu nem tagja ugyan a Tanácsnak, de szintén jelen lesz. A Ta­nács azután nyílt ülésen tüstént hozzálát a Saar-kérdés vitájához. Genfben remélik, hogy ez a vita csütörtökön este befejező­dik és pénteken megkezdhetik, a marseillei ügy tárgyaln,sát Vasconcellos elnöklésével. A Tanács először Jeszics jugoszláv külügy­minisztert, majd Benes cseh és Titulescu román külügyminisztert, végül Eckhardt magyar megbízottat fogja meghallgatni. Általános nézet szerint előadót fognak kiküldeni, aki jelentését a január 10-i tanácsülésen fogja előterjeszteni. MacDonald mérsékletet tanácsolt Jugoszláviának LONDON, nov. 30. Az angol kormány — beavatott körök értesülése szerint — mérsékletre intette Jugoszláviát a marseillei királygyilkosság ügyében. MacDonald miniszterelnök pénte­ken délelőtt felkereste a Buck­ingham-palo­­tában a jugoszláv régenstanács elnökét, Pál királyi herceget és több, mint egy óra hosz­­szat tanácskozott vele a Genfben átnyúj­tott jugoszláv panaszirat ügyében. Hivatalos jelentést erről a megbeszélés­ről természetesen nem adtak ki, beavatott körökben azonban kétségtelennek tartják, hogy MacDonald mérsékletet tanácsolt Pál hercegnek és felkérte őt, hasson oda a jugoszláv kormánynál, hogy ne élezze ki a nemzetközi helyzetet most, amikor az egész nemzetközi politikában örvendetes enyhü­lés jelei mutatkoznak. Pál jugoszláv kormányzóherceg, továbbá Miklós görög herceg és felesége pénteken elutaztak Londonból és este Párizsba érkez­tek, emelt vádjaival kapcsolatban levelet jut­tatott el hozzánk, amelyben a következő igen figyelemreméltó adatok vannak: A Budapesti Hírlap 1908. augusztus 28-i számának 3. oldalán a következő érdekes híradást olvashatjuk: „Az új szerb miniszterelnök helyre akarja állítani a régi jó viszonyt Szer­bia és Montenegró között. A kibékülésre azonban a cetinjei udvar, hír szerint, csak a következő feltételekkel hajlandó: 1. A szerb kormány ismerje el, hogy a montenegrói bombaösszeesküvést nem Montenegróban készítették elő, mint ezt Szerbiában ma is állítják, hanem hogy egy Belgrádban előkészített rend­szeres összeesküvésről volt szó. 2. A szerb kormány az összeesküvés­ben részes valamennyi montenegrói emigránst büntesse meg és Szerbiából utasítsa ki. 3. A szerb kormány kötelezze magát, hogy a montenegrói összeesküvőknek ezentúl nem fog Szerbiában menedéket nyújtani.” Milyen állást kap a Népszövetségnél Rosenberg szovjet ügyvivő? GENF, nov. 30. Népszövetségi körökben híre jár, hogy Rosenberg párizsi szovjet­ ügyvivőt főtitkár­­helyettesi minőségben a Nemzetek Szövet­sége főtitkársága politikai osztályának élére állítják. Ez a hír ebben a formájában nem felel meg a valóságnak, de valószínű, hogy Bosen­­berg fontos állást kap a főtitkárságnál. A népszövetségi szokások e tárgyban előírják, hogy az egyik kormány — jelen esetben a szovjet kormány — jegyzéket terjeszt elő a Népszövetség főtitkárához, aki azután a szó­­banforgó állásra a jelölést maga végzi el és azt jóváhagyásra a tanács elé terjeszti. A kér­dés azonban az, hogy jelen esetben Rosenberg megkapja-e a legfontosabb osztálynak, a poli­tikai osztálynak vezetését, amely az európai kormányokkal a legbizalmasabb együttműkö­dést tártja fenn. Kinevezésének másik akadálya az, vájjon Anglia beleegyezik-e abba, hogy a politikai osztály mostani vezetője, Walters, akinek át­helyezésére semmi ok sem forog fenn, el­hagyja állását. Hangoztatják népszövetségi körökben, hogy Szovjetoroszországnak joga van egy magasabb népszövetségi tisztséget a maga számára kérni. Arra is gondolnak, hogy Rosenberg esetleg betölthetné von Trendelen­­burg helyét, aki a közgazdasági osztály élén állott. Figyelemreméltónak tartják népszövetségi körökben, hogy Szovjetoroszország csak las­san tud tért hódítani és nem mindenütt ér el sikereket, így például a berni szövetségi ta­nács elutasította a szovjet kormánynak azt a kérelmét, hogy az antifasiszta diákság Svájc­ban nemzetközi értekezletet tarthasson. A Journal de Génévé jelentése szerint az oroszok most már végleg be akarnak rendez­kedni Genfben s állandó népszövetségi dele­gációt akarnak kiküldeni. Két ismert genf szocialista ügyvéd már meg is vásárolta az orosz delegáció számára az egyik a°nfi palo­tát. Az állandó orosz népszövetségi delegáció vezetőjének Rakovszkyt szemelték ki. A Eck­hardt Tibor: Nyolcszáz éven át éltünk közös­ségben a horvátokkal és ezalatt egyik részről sem történt merénylet „A kisantant célja: közvetett csapást mérni a revíziós politikára** BERTÁN, nov. 30. I A Berliner Tageblatt genfi levelezője beszélgetést folytatott Eckhardt Tibor magyar megbízottal, aki többek között ezeket mondotta: — Megállapították, hogy magyar földön semmiféle előkészület nem történt sem a merényletre, sem az egész összeesküvési ügyre. Az a három bűnrészes, aki egy­­ideig Magyarországon tartózkodott, nem Magyarországon lépett az összeeskü­vésbe, hanem külföldön és ott is készített elő mindent . Azzal a másik állítással szemben, hogy a bűntetteseknek magyar útlevelük volt és akadálytalanul utaztak el Magyar­­országról, Eckhardt határozottan kijelen­tette, hogy ezek az emberek bebizonyítha­­tóan sohasem kaptak útlevelet a magyar hatóságoktól.­­ A jugoszláv emlékirat a merényletet olyan terrorakció eredményének mondja, amelyet éveken keresztül magyar terüle­ten tápláltak és támogattak. Ezzel szem­ben a magyar kiküldött kijelentette, hogy a merénylet olyan összeesküvés eredmé­nye, amely jugoszláv területen támadt és ott ma is fennáll. A magyar megbízott ez­után a horvát kérdésről szólott és ezeket mondotta: — Nyolcszáz éven keresztül egy állam­ban éltünk a horvátokkal és sohasem kö­vettek el sem egyik, sem másik oldalon merényletet. Jugoszlávia 15 év óta él együtt a horvátokkal és a merényletek évről-évre szaporodnak. Horvátország európai műveltségű állam volt és sohasem alkalmazott balkáni módszereket. Egyéb­ként nem szabad elfelejteni, hogy nem­csak olyan terrorizmus van, amelyet az állampolgárok gyakorolnak a hatóságok­kal szemben, hanem egy sokkal veszélye­sebb terrorizmus is, amelyet a hatóságok folytatnak az állampolgárok ellen. A magyar kiküldött emlékeztetett arra, hogy Radicsot a jugoszláv parlamentben erőszakos módon agyonlőtték és ez a gyilkosság a horvát lakosságot nagymér­tékben felizgatta a mostani kormányrend­­szer ellen. Ezóta szóródtak szét az egész világon a horvát menekültek olyan arány­ban, amire még nem volt példa. Minden államnak, ahol horvát menekültek éltek, ugyanazokat a nehézségeket okozták, mert a horvát forradalmi menekültek minde­nütt a nyugtalanság elemei voltak. A fe­lelősséget tehát nem szabad Magyarorszá­gon keresni annyival kevésbé, mert a ma­gyar kormány végrehajtotta mindazokat az intézkedéseket, amelyeket Jugoszlávia követelt. A magyar delegátus ezután az ügy po­litikai kérdését ismertette és azt mon­dotta, hogy a kisantant célja: közvetett csapást mérni a békerevíziós politikára. Történelmi adat a szerb terrorizmus múltjából A Budapesti Hírlap egyik régi előfize­tője, Szentirmai Imre dr. reálgimnáziumi tanár Jugoszláviának Magyarország ellen

Next