Budapesti Hírlap, 1935. február (55. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-10 / 34. szám

1935 FEBRUÁR 10, VASÁRNAP B. H A MAGYAR KULTÚRA KISTÜKRE (Olay Ferenc dr.) kultúrtörténeti író, miniszteri osztálytanácsos, egyetem magán­tanárnak számos kitűnő irredenta dolgo­zata és az utódállamok tudósaival folyta­tott polémiája most jelent meg francia nyelven „Un nationalisme exaspéré dans le Sud-Est européen” (Elkeseredett naciona­lizmus Délkelet-Európában) című munkája, amelyben polémiát folytat Kiritescu Con­­stantin volt román közoktatásügyi állam­titkár, felsőoktatási tanácsos „Dezarmarea morala” című és 1933. év végén megjelent füzetével. Kiritescu ugyanis azt vitatja — egyebek közt — munkájában, hogy a ma­gyar tankönyvek nem szolgálják a békés szellemi együttműködést, hanem izgató ha­tásúak. Ennek igazolására két magyar tan­könyvre hivatkozik mindössze, de azokban sem tud a békét veszélyeztető, vagy más nemzeteket lebecsmérelő kitételekre hivat­kozni.­­ Ezzel szemben Olay Ferenc hivat­kozik arra az úttörő munkára, amelyet Magyarország a tankönyvek tanításainak barátságos és békés helyesbbítése terén­ évek óta folytat. 30-nál több román tan­könyvet idéz szó szerint, amelynek a ma­gyarokról a valóságnak meg nem felelő és gyalázkodó hangon írnak. Ezekből a tan­könyvekből pedig nemcsak a román tanu­lók, hanem a magyar tanulók is kénytele­nek tanulni. Elolvasva a munkát, remélhet­jük, hogy annak sikerülni fog az igazság­szerető és pártatlan külföld előtt megcá­folnia Kiritescu úr állításait. Külön is he­lyeselnünk kell, hogy az ily alaptalan táma­dások nem maradnak válasz nélkül, mert minden valótlanság ellen cáfolattal kell él­nünk. A könyv igen mérsékelt és tárgyila­gos hangjánál fogva is alkalmas szolgála­tot tesz a békés megértés nemzetközi mun­kájának.* (A barlanglakások szocciális problémájá­ról) elszomorító statisztikai adatokban bő­velkedő, de az adatok tragikus hatásában megrázó erejű tanulmányt ír Bielek Tibor dr., a mezőkövesdi járás tisztiorvosa az Egészségpolitikai Szemle legújabb számában. Bielek felfogása szerint az a tény, hogy többezer ember lakásnak nem nevezhető hegyoldalba vájt üregekben éli le életét, csak a tágabb szociális és gazdasági kere­tekben tárgyalva, nyer megfelelő magyará­zatot, e nélkül megmagyarázhatatlannak látszó anakronizmussal állanánk szemközt s nem érthetnénk meg­­azt, hogy­ miért élnek emberek ezrei a XX. században civilizált keretek között, civilizált ember számára nem méltó és ártalmas barlanglakásokban. Ezért Bielek tanulmánya tárgyává tette a nép­mozgalmi adatokat, a belső vándorlásmoz­galmat, munkapiacot, munkanélküliséget, erkölcsi, kulturális, egészségügyi szempon­tokat s ezek figyelembevételével próbálja megoldani a barlanglakások szociális prob­lémáját. Barlanglakások nagyobb számban Tibolddaróc, Szomolya, Ostoros, Kisfalva, Cserépváralja és Isoszvaj községekben van­nak, — összszámuk 718 s a barlanglakók száma 2910. Magyarázata e ténynek — a mezőkövesdi járás túlnépesedése, radikális gyógyszere — a telepítés. Közelebbi teendők — építkezések és fokozott egészségügyi nép­védelem.* (A Sajtó, — Sajtóügyi Tudományos Folyó­irat) legújabb száma gazdag és változatos tartalmú cikkei sorában foglalkozik újság­írók életével és munkafeltételeivel. Az új­ságírás fiatal mesterség. Csak két-három nemzedék óta vannak újságírók, míg sok más mesterség — mondhatnék — az ember­rel együtt született. Az újság, mint vállal­kozás, még az újságírásnál is fiatalabb és csak a legújabb kor találmányai révén lett naggyá. Az újságírás a mélyhatású sugarak valóságos kévéit bocsátja ki magából. Innen magyarázható, mily könnyen válik az igazi államfárfiú újságíróvá és megfordítva, az újságíró államférfiúvá. Kossuth és Mazzini Ujságíró volt. Mussolini az volt és az ma­radt. Az újságíró, bár szerzetesi névtelensé­gében meghal a világ számára, lelkében min­dig individualista volt és marad. A lapválla­lat vezetője nagy nemzeti értéket kezel a lapban magában és a lappal együtt, lelki­ismeretének gondjaira bízott újságírókban. A folyóiratnak e vezető tanulmánya után, melynek csupán néhány gondolatát ismertet­tük, Kemény Ferencnek A washingtoni Fe­hér Ház és a sajtó, Katona Jenőnek A gaz­­dátlan sajtótudomány, Balás P. Elemérnek Sajtóügyi bírói joggyakorlat, Névtelen szer­zőnek A százötvenéves Times, Kertész Ár­pádnak Az írás megszületésétől a fényszedő­­gépig című tanulmányai nyújtanak felvilá­gosítást és okulást időszerű sajtótudományi kérdésekről.* (Csűrös Ferenc dr.), Debrecen városának közművelődési tanácsnoka, akinek nagysza­bású jeles műve Debrecen nyomdászatáról egy negyedszázaddal ezelőtt jelent meg, most kis füzetben ad áttekintést a „Debrecen szab. kir. város és a tiszántúli református egyházkerület tulajdonát tevő 370 esztendős könyvnyomda fejlődésének rövid történeté­ről". — E kis füzet, amellett, hogy minden fontosabb adatot felölel, a debreceni nyom­dát beállítja a korviszonyokba, keresi a nyomdának a történelmi változásokkal való kapcsolatát, méltatja egyes korok nyomdá­szan termékeit és Debrecennek, a kálvinista Rómának viszontagságait, ismerteti, meg­magyarázza a nyomda tökéletesebb, vagy kevésbbé sikerült termékeinek körülményeit.­­ Amily kitűnő Csűrös nagy műve a szak­emberek számára, épp oly jó szolgálatot tesz e szépen megírt kis vázlat a műveit nagy­­közönség érdeklődő rétegének. # (A szemüvegekről) értekezik Nónay Tibor dr. a Gerlóczy Zsigmond és Melly József szerkesztésében megjelenő Egészség leg­újabb számában. — A szemüveg legfonto­sabb rendeltetése a szem fénytörési hibáinak javítása. Ahhoz, hogy valaki jól lásson, el­engedhetetlenül szükséges, hogy a szem ideghártyáján (retina) éles kép keletkezzék, ami csak úgy lehetséges, ha a megnézett tárgyról jövő sugarak pontosan az ideghár­tyán egyesülnek egy pontban. Az ideghártya a szem elülső pólusától — a szaruhártya csúcspontjától — normális alkotású szemen átlag 24 milliméter távolságra van s úgy fog­ható fel, mint a fényképező­gép fényérzé­keny képfelfogó lemeze. Tehát normális fénytörésű az a szem, amely a szembe jutó párhuzamos sugarakat a szem nyugalmi helyzetében, vagyis alkalmazkodás nélkül, pontosan az ideghártyán egyesíti. A hibás fénytörésnek két nagy csoportja van: a tá­­volbalátóság és a rövidlátóság. Komplikál­tabb zavara a fénytörésnek az astigmatis­­mus, amelynél sem a közelről, sem a távol­ról jövő sugarak sehol nem egyesülnek éles képpé. Nónay dr. a szem hibáival kapcsola­tosan tárgyalja a szemüvegek fontosságát, ismerteti az egyes látási zavaroknak meg­felelő szemüvegeket, a szemüvegek használa­tának, készítésének módozatait, a védőszem­üveget, amelyeknek rendeltetése a szem vé­delme külső, káros behatások ellen s átte­kinti a szemüveg történetét. Érdekes, hogy legelső megbízható adataink a szemüveg használatára csak a XIII. századból vannak. * v»..‘___ (A végtelenből), a világegyetem megmér­­hetetlenségéből kapunk némi ízelítőt Földes István rendkívül érdekes tanulmányában, amely ,,A világegyetem tágulása” címmel a Természettudományi Közlöny legújabb szá­mában jelent meg. Csillagászok megállapí­tották, hogy az úgynevezett Tejút-rendszeren kívüli ködök szerfölött nagy sebességgel távo­lodnak tőlünk. Ezek a ködök sok százezer­millió csillagból álló rendszerek, kívül esnek a Tejút-rendszer határain, amelyhez a Nap, a bolygók, az állócsillagok és általában csak­nem minden szabad szemmel látható égi jelen­ség tartozik, — a Tejút-rendszer legnagyobb átmérője kb. negyedmillió fényév, a többi ködöké jóval nagyobb, például 300 millió fényév. A ködöket alkotó csillagok legna­gyobb része nem látható külön-külön még a legerősebb messzelátó segítségével sem. Ezek a ködök távolodnak egymástól. A világegye­temben egy általános szétesési hajlam érvé­nyesül, amely egyöntetű, minden irányban egyenlő mértékben bekövetkező tágulásban nyilvánul meg. — Földes István érdekes és igen világosan megírt cikke a meglepő jelen­séget a fizika általános elvei alapján próbálja megmagyarázni. (Érdekes számok a magyar középisko­lákról.) Benisch Artúr dr. középiskolai igazgató az Országos Középiskolai Tanár­­egyesületi Közlöny legújabb számában is­merteti az Országos Központi Statisztikai Hivatal kiadásában, Asztalos József inter­pretálásában megjelent magyar középisko­lai statisztikát. Benisch összefoglalásából vesszük át a következő érdekes számokat: Magyarországon a múlt század elején volt 80 középiskola 600 tanárral, 21.000 tanuló­val, 1865—66-ban 165 középiskola, 1450 ta­nárral, 32.000 tanulóval, 1891—92-ben 183 középiskola 2453 tanárral, 44.000 tanulóval. Az utolsó békeévekben volt 229 középiskola 4093 tanárral, 78.000 tanulóval. A trianoni béke e 229 intézetből 109-et (47 százalé­kot) hagyott meg nekünk. Az összeomlás után, 1921-ben 50.928 nyilvános, 5999 ma­gántanuló, 1933-ban 61.954 nyilvános, 3373 magántanuló nyert osztályzatot a közép­iskolákban. A mai területen 50 százalékkal több a középiskolai tanuló, mint húsz évvel ezelőtt volt. Magyarországon ezer lélekre 7,-­­ százalék középiskolai tanuló jut. Ezzel szemben Franciaországban 5:3, Németor­szágban 3,5, Olaszországban 2,4 százalék középiskolai tanuló jut ezer lélekre. (A Duna téli madárvendégei Budapesten.) A téli időben a Dunaparton sétáló ember a Duna vizén, vagy az úszó jégtáblákon külö­nös, más időkben nem látható madarakat figyelhet meg, amelyek közül egyik-másik igen messziről, a sarkvidékekről utazott ide, talán nyaralni. A téli Dunának e nyaraló vendégeiről érdekes tanulmányt írt Dorning Henrik dr. nyugalmazott rendőrfőkapitány-he­lyettes, a kiváló ornitológus, a most megindult Búvár c. népszerű természettudományi folyó­irat első számában. Ilyen téli vendégeink a sarki búvár, a jégmadár, a dankasirály, a keskeny, piroscsőrű nagy bukó, a kis bukó, a kerce­réce (ökörfejű csilingelő), kontyosréce, hegyi­réce stb. — A tanulmány vonzóan vezet vé­gig bennünket érdekes külföldi madárvendé­geink között, külön-külön bemutatván ne­künk e kecses, elegáns madárurakat és úr­hölgyeket.­­ (A Technológiai Könyvtár Barátainak Egyesülete) kiadásában megjelenik időnkint egy-egy kis füzet, amely a m. kir. Technoló­giai Intézet nyilvános könyvtárának közle­ményeit tartalmazza. Káplány Géza könyv­tárnokot nagy szakértelemmel összeállított bibliográfiájáért, valamint a Technológiai Könyvtár Barátai Egyesületét áldozatkészsé­géért a könyvtárt látogató műszaki emberek és tanulók hálája és elismerése megilleti.­­ (Sárkány József) ceglédi reálgimnáziumi tanár, a jeles pedagógus és történetíró érde­kes kísérletre vállalkozik legújabb tanulmá­nyában, amely „A lélek ébresztő ábrái” (Lelki jelenségeink mértani ábrázolása) címen, az Új Magyar írások kilencedik füzeteként, a Hortobágy kiadóvállalat kiadásában jelent meg. A lélek titkainak feltárására irányuló vizsgálatok azt mutatják, hogy a „rejtőz­ködő, vagy elvont ismeretek" könnyebben válnak érthetővé, ha sikerül azokat szem­léltetnünk. — Sárkány József az ifjúság gon­dolkodásának kialakítása közben szerzett tapasztalatai nyomán próbálja bemutatni a lélek életére és javaira vonatkozó alapvető fogalmakat, — geometriai figurákban. Sár­kány József e műve csak vázlata egy na­gyobb elgondolásnak, amely itt a mértani ábrák szemléltetésével „még csak két di­menzióban mozog”, de a szerző érzi, hogy „a három dimenziós ábrázolás felé halad e tárgykör módszertani fejlődése". 19 Bemutató a Vígszínházban — Hunyad­y Sándor ír­ színdarabja A három sárkány Először szombaton, február 16-án A Vígszínházban február 16 án, szomba­ton, premier lesz. Először kerül színre Hu­­nyady Sándor új színdarabja, A HÁROM SÁRKÁNY. Az újdonság, amelyet szerzője zenés já­téknak nevez, két vidéki úrnak, apának és fiúnak érdekes és mulatságos esetét mondja el a körülrajongott, híres, pesti színésznővel. A három főszereplő Titkos Ilona, Rajnai és Jávor. A címbeli három, sárkányt Góthné Kertész Ella, Vagoné és Zala Karola játssza. Fontos szerepekhez jutottak Góth, Somlay, Mály, Makláry, Gárdonyi. Kívülük egész sereg szereplő egészíti ki az együttest: Buckó Róna, Ladomerszky Margit, Kürthy Sári, Oláh Böske, Pártos Erzsi, Péczely Mária, Litkey Irén, Szombathelyi Blanka, Tolnay Klári, Bárdi, Bernáth, Bondy,­ Dó­zsa, Füsth, Kédly, Kézdy, Pethes. Két cigányzenekar szerepel a darabban, Magyary Imre és Dundus Horváth Ferenc zenekara. A díszleteket Vörös Pál tervezte. Rendező Hegedűs Tibor. Az első előadások jegyeit már árusítják. MOZI HÍRADÓ Sztárok, akiket csak hallani lehet A magyar közönségnek már volt alkalma Greta Garbó, Norma Shearer, Annabella filmjeit látni, amelyekben ezek a világhírű művésznők és természetesen szereplőtársaik is, németül beszéltek. Greta Garbó ugyan valóban tud németül és az Anna Christine című filmjét valóságos német változatban is elkészítették Hollywoodban, azonban a többi amer­ikai filmek, amelyekben a szereplők né­metül beszélnek, mind utánszinkronnal ké­szülnek, vagyis úgy, hogy az angol beszéd helyett német nyelvű párbeszédeket írnak és ezeket a „beszélő“­színészek mondják el. A szöveget természetesen úgy írják, hogy a né­met szöveg magánhangzói megfelelnek az angol szöveg magánhangzóinak, a szavakat pedig az utánbeszélő színészeknek úgy kell kiejteniük, hogy időben és hanghordozásban a színész játékának megfeleljenek. így alakul ki egész színészgárda Holly­woodban és Berlinben, ahol ezeket az után­­szinkronizálásokat csinálják és ennek a gár­dának a tagjai azok a színészek, akiket a közönség csak beszélni hall, de sohasem láthat. Természetesen a cégek titokban tartják ezeknek a színészeknek a neveit, mert hiszen illúziórabló volna, ha tudná a közönség, hogy Greta Garbó helyett más beszél. A nagy svéd művésznőt szerepeinek német változatában rendszerint Sonik Rainer nevű német szín­padi színésznő helyettesíti Hollywoodban. A nagy gyárak Amerikában ma kivétel nélkül két sztár­társulattal dolgoznak. Egy sztár­társulat dolgozik ,és készíti az angol válto­zatot, a másik viszont csak beszél. Termé­szetesen ezeket a beszélő színészeket és szí­nésznőket is nagy gonddal kell kiválasztani, mert hangjuknak és hanghordozásuknak meg kell felelnie az imitált szereplő hangjának és jellemének. Igen nehéz volt megfelelő helyete­test találni például Charles Laugh­ton ré­szére, aki helyett a német változatok céljára néhány hét óta Alexander Bolling nevű né­met színész beszél a mikrofonba Hollywood­ban. Bolling különben egyik filmben már beszélt Wallace Beery helyett is. Emlékezetes a magyar közönség előtt például a Búcsú az írógéptől című film, amelyben Mary Glory játszotta a főszere­pet. Francia film volt, de Berlinben németül játszották. Mary Glory helyett Elie Degan, fiatal német színésznő beszélt Párizsban. Vannak azután Berlinben, Hollywoodban és Párizsban univerzális beszélő sztárok, pél­dául Erika Helmke, aki Berlinben nagy si­kerrel játszotta a Liliom Julikáját, azután Till Klockow és Anneliese Harm­ack, akik számos francia és angol színésznőt helyette­sítettek már a hangjukkal. Az utószinkroni­zálásnál azonban termé­szetesen a hang nem a legfontosabb tényező. A szöveg elkészítése igen nehéz feladatomért hiszen olyan szavakat kell találni az idegen nyelvben, amelyek megfelelnek az eredeti nyelven beszélő színész szájmozgásának. Na­gyon nehéz feladat azután a szinkronizálás technikai része is és így a hangos film, amely az eredetileg nemzetközi filmművésze­tet nemzeti korlátok közé szorította, az utó­szinkronizálás feltalálásával és a legkitűnőbb beszélő művészek felhasználásával- sem vált újra nemzetközivé. A magyar hatóságok most foglalkoznak azzal a kérdéssel, lehet-e előírni, hogy a külföldi filmek bizonyos részét magyarra szinkronizálják. Kétségtelen, hogy sokkal többen megértik majd a magyar nyelvű szin­kronizált filmeket, mint a külföldieket, de kérdés, hogy lehet-e a teljesen elütő hang­­súlyozású magyar nyelvre átírni az idegen, nyelvű, angol és német dialógusokat. Ha igen, mindenesetre sok olyan színésznek lesz újabb kereseti alkalma, akik ma nem jutnak az ország egyetlen műtermében munkához.­­ (Lumiére feltalálta a plasztikus fil­met.) Párizsból jelentik: Nyolcvanegyéves korában újabb világraszóló találmánnyal kápráztatja el a szakköröket Louis Lu­miére, a mozgófényképezés atyja. Francia és angol szakemberek előtt tegnap mutatta be legújabb találmányát: a tökéletes plasz­tikus filmet. A plasztikus film problémája tudvalévően régóta foglalkoztatja az egész világ filmszakembereit, de használható meg­oldást eddig még nem sikerült találni. Most az ősz Lumiére olyan tökéletes módszert talált, hogy próbab' ''■fásaival elragad­tatásba ejtette az összes jelenlévőket, akik egybehangzóan kijelentették, hogy ez a ta­lálmány az egész filmipart forradalmasítani fogja. Lumiére a találmány lényegét egyelőre titokban akarja tartani s csak annyit árult el, hogy a felvételt olyan gép­pel eszközli, amelyen egymás mellett két lencse van elhelyezve. A plasztikus fevevő­­gép szerkezete tehát valóban az emberi szemre emlékeztet. X (A Homeros-mozgó), a Vakokat Gyá­­molító Országos Egyesület mozgószínháza (VII., Hermina-út 7. Tel. 96—19 78) csü­törtöktől szerdáig a következő műsort mu­tatja be: Emmy (Ágai Irén, Jávor Pál, Kabos Gyula, Gombaszögi Ella), — Fehér asszony a pokolban (Carole Lombard, Charles Laugh­­ton), — Híradó. — Előadások hétköznap 4, háromnegyed 7, fél 10, vasárnap 2 órától folytatólag. Az első előadás mindennap mér­sékelt helyárakat.

Next