Budapesti Hírlap, 1935. március (55. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-09 / 57. szám

1935 MÁRCIUS 9. SZOMBAT B. H. Nagyobb és fehérebb kenyeret Kozma Miklós belügyminiszter érke­zik elsőnek. De még körültekinteni sincs ideje, az előcsarnok ajtaja máris nyílik és feleségét maga előtt engedve, belép Gömbös Gyula miniszterelnök. Semmi hang, semmi ováció, a büszke mosoly, amelyet viszonzásul kap ismert, tiszta, nyílt mosolyára, elevenebben, kifejezőb­ben és bensőségesebb meghittséggel be­szél minden szónál és az önfeledt öröm minden hirtelen kirobbanó mozdulatánál. Kerek tíz perc híja még a nyolc órá­nak, van idő röptében elintézni, ami sür­gős elintézésre vár. Hiába a fesztelenség, a levegő teli van feszültséggel. Az arcok mintha merevek volnának. De a némaságban nem a várakozás izgalma reszket, a pillanat ment minden nehéz ünnepélyességtől, — itt most, a falak között az a rejtélyes, mágikus erejű és szilárd fényű tűz ég, amely Gömbös Gyula mai rádiószózata mélyén izzik. Holott senki nem tudja még, mit mond, de a történelmi perc lehellete már ott neszel az éber csöndben. Gömbös miniszterelnök belép az elő­adóterembe, megáll a mikrofon mellett és körüljártatja a tekintetét. Vagy ro­hanja meg, hogy mielőtt szól és meg­kérdi a nemzetet, akar-e vele tartani a második ezredév felé, pillanatra elfor­duljon az utolsó napok és az eljövendők nagy eseményeitől, egyetlen, senkitől nem figyelt, boldog lélekzetet vegyen és magára maradjon, mint a hős, aki gyer­mekéveinek emlékét idézi lehúnyt szem­mel. Az újságíróknak mondja hát: — Öt percem van még. Amit ezalatt az idő alatt beszélek, amit addig beszél­gettünk, ne írja meg senki se. Számoljon be otthon mindenki a személyes élmé­nyeiről. Sok szó nem esik persze, Somogy­­váry Gyula hátul ott ül a láthatatlan hullámok gépezeténél és könyörtelenül méri az időt. A mutató ezúttal valóság­gal rohan az óralapon, megérkezik Bornemissza Géza kereskedelmi minisz­ter is. Antal István sajtófőnök mindent elrendezvén, leül az első sorba, csend, a két vörös lámpa kigyúl, nyomban rá felhangzik Gömbös Gyula miniszterelnök szava: — ... alig három hete ... Igen. Még nincs három hete, hogy el­hangzott a hatalmas rádiószózat és a miniszterelnök most ismét ott ül a mikro­fon előtt, hogy kijelentse: — Nem léphettünk más útra, a hely­zet nem volt őszinte. Elkerülhetetlennek tartottam a nemzet akaratára való apel­­lálást. Az öltözék, az arc, az ember, az állam­férfi ugyanaz, aki a múltkor, de a sza­vak csengését és tompa dörgését most fojtott, csaknem vulkanikus hév hatja át. A mondatok rövidek, világosak és súlyosak, akár a pörölycsapás, a hang­súly hullámzó és árnyalatain a kezdődő vihar verései rezdülnek át. Az írott szö­veg mintha nem is volna ott az asztalon, a miniszterelnök most beszél, mindunta­­lan föltekint, hogy a szemébe nézzen messzi millióknak, akik szavait vissza­fojtott lélekzettel hallgatják. És az anyag észrevétlenül lényegül át szel­lemmé: a kiejtett szó már gondolat, az elhangzó kijelentés eszme és a belső fel­indulás, amely a lobogó hű­­lönségét árasztja, magával ragad mindenkit. Néha elhalkul a hang, hogy ismét a magasba csapjon, de a távoli mennydörgés remegő ritmusa és forró moraja ott zúg a leg­halkabb szó alján is. A miniszterelnök arca pírban ég, hom­loka kitisztul, vonásain a szelíd és a fegyvertelen hősök csaknem emberfölötti méltósága ömlik el, amikor odakiáltja a testvér magyaroknak: — Én is ember vagyok, verejtékező és szenvedő ember, mint ti... De jobb megélhetést, lágyabb és fehérebb kenye­ret akarok minden magyarnak. A beszéd szónoki remekmű, vallomás, sorsvállalás és a küldetés szárnyaló szimfóniája. Az élet diadalmas és fel­hőkbe emelkedő éneke a második ezredév új napot hirdető nagy hajnalán. Elszáll az utolsó mélyzengésű szó is, pillanatnyi csönd, aztán elemi erővel zúg föl az átszellemült elragadtatás. Szó nem hangzik, a szavak már nem mondhatnak semmit, de az arcokon lát­hatatlan fény ragyog. 1935 március 8. Az ezeréves nagy álom megindult a történelem útján. BUSÓ LAJOS fl MUNKÁCSY CÉH sorsolással egybekötött kiállítása március hó második felében lesz a NEMZETI SZALON MŰVÉSZETI EGYESÜLETBEN. Kedvező alkalom a műszerető közönség ama nagy­részére is, akik a mai viszonyok között nem áldozhatnak jgentős összeget egy-egy műal- Ico *« megszerzésére! A kiállításra b'téne’egfyfit is szolgáló sorsjegy ára darabonként 1 penare és ka­pható dohány*­tőzsdékben ( kiadóhivatalban és a NEMZETI SZM­US MŰVÉSZETI EGYESÜLETBEt­ v., Erzsébet-tér) Nyeremény tárgyak a legkiválóbb magyar mesterek válogatott műalkotásai (festmé­nyek, szobrok, grafikák). ■■■■■■■WNimWWBlftl IPiTTIsH II . REPÜLŐGÉPPEL az istenek arany trónusa fölött Etherton ezredes repülő-expedíciója a Mount­ Everest égbenyúló ormai­­ ütött Pénteken délután tartotta Etherton ezre­des,, a Himalája legendás átrepülő­je repülő- expedíciójáról szóló előadását a Tiszti Ka­szinóban. Etherton ezredes előadása nem­csak a tudományos világnak, hanem a fő­város társadalmi életének is kimagasló eseménye volt. Már fél 6 óra előtt egymás­után siklottak a Tiszti Kaszinó bejárata elé a magánautók, amelyekből közéletünk számos előkelősége és a diplomáciai testü­let tagjai léptek ki. Pont fél hat órakor érkezett meg vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, akit Andrássy Géza gróf és Guilleaume Árpádné, a Nemzetközi Club Inöke és ügyvezető elnöke, vitéz Révay Kálmán altábornagy, a Tiszti Kaszinó el­nöke, Lukács György ny. miniszter és­ Algya Papp Sándor fogadtak. Az előkelő hallgatóság soraiban jelen volt József ki­rályi herceg és Auguszta királyi herceg­asszony, Magdolna királyi hercegnő, József Ferenc királyi herceg, Albrecht királyi herceg, Gabriella királyi hercegnő, Sir Patrick Ramsay angol követ és Lady Ramsay, az angol követ felesége és sokan mások. Etherton ezredest Pekár Gyula mutatta be az előkelő közönségnek. Az ezredes, mi­előtt hozzá kezdett volna előadása megtar­tásához, néhány meleg szóval rámutatott arra a barátságra, amely az angol és a magyar nép között fennáll. Lelkes ováció­val fogadott szavai után a Himalája le­gendás hőse megtartotta előadását, ame­lyet Magyar Sándor, a híres óceánrepütlő tolmácsolt magyar nyelven. Az előadás után került sor a repülőexpedícióról fel­vett hangosfilmre, amelynek számos rész­leténél a közönség hangos tetszésének adott kifejezést. Etherton ezredes rendkívül érdekes be­számolóját és az expedícióról készült fil­met fél 8 órakor egy másik előadás kere­tében is bemutatta, amelyet a közönség ugyanolyan rendkívüli érdeklődéssel és lel­kesedéssel kísért. A nagy érdeklődésre való tekintettel Etherton ezredes mindazok számára, akik pénteken már nem kaptak jegyet, vasár­nap délelőtt háromnegyed 12 órakor meg­ismétli az előadást és a filmbemutatót a Tiszti Kaszinóban. Etherton ezredes lebilincselően érdekes előadásáról a következőkben számolunk be: '■` Ahonnan az „istenanya“ , figyeli a világot A Bimalaya hatalmas, rejtelmes hegy­vidékének megismerése és a megközelít­hetetlen, égbenyúló csúcsainak fényképe­zése és térképezése régi vágya volt az embernek. Több eredménytelen és sok ál­dozattal járó expedíció után, Blacker britt ezredes vetette fel a gondolatot, hogy a Mount Everest elérhetetlen csúcsait repü­lőgéppel közelítsék meg. Tervének támo­­­­gatására sikerült megnyernie Etherton­­ ezredest, aki már 16 évet töltött ennek a vidéknek a tanulmányozására a Himalaya hegyvidéken, és értékes tapasztalatokkal rendelkezett. Terveik megvalósítására szükséges anyagiak megszerzése azonban nem bizo­nyult könnyű feladatnak. Mindenki lehe­tetlennek tartotta, hogy a repülőgép meg­tudjon küzdeni a terv kivitele elé tornyo­suló óriási nehézségekkel. Csak amikor Lady Houstont sikerül megnyerni az ex­pedíció költségeinek vállalására, indíthat­ták meg a komoly munkát. Az Everest hegyvidék ura, a Nepál-i maharadzsa meg is adta az engedélyt a terület átrepülésére, azzal a kikötéssel, hogy a csúcs felett magasan repüljenek és ugyanazon az úton térjenek vissza. Közbe­lépett azonban a szomszédos Tibet főpapja, a Dalai Láma, aki aggodalmasnak tartotta, hogy „madáróriások” háborgassák az Eve­rest csúcson trónoló „istenanyát”. Miután kellő megnyugtatást kapott, hogy oly ma­gasan fognak repülni, hogy az istenek se nem láthatják, se nem hallhatják a gépe­ket és így nem háborgatják őket, adta meg hozzájárulását a tervhez. A tibetiek szerint a Himalaya hegyóriások az istenek lakhelyei, a legmagasabb csúcs az Everest pedig a világ „istenanyjának” otthona. A hegység lábánál álló kolostor­ban barátok laknak, akiknek egyedüli fel­adatuk a hegyek isteneinek imádása, míg főpapjuk az „istenanyával” állandó kapcso­latokat tart fenn. A néphit szerint a hegy­csúcson egy aranytemplom áll, amelytől 17 km-re keletre van az Isten Széke, a Mekálu, ahonnan 10.000 méter magasság­ból figyelik az istenek a világot. A technikai előkészületek körül is sok nehézséget kellett leküzdeni. Ebben, az óriási magasságban uralkodó nagy hideg elviselésére olyan ruhákat kellett készí­teni, amelyeket elektromos úton, a gépben elhelyezett telepekből kapott árammal fű­teni lehetett. Tekintve, hogy az expedíció fő célja a fényképezés volt, gondoskodni kellett fűthető fényképező kamerákról is, mert a filmek és lemezek nem bírnak ki ilyen nagy hideget. A ritka levegő pótlá­sára az összes repülő személyzetet oxigén­belégző készülékkel szerelték fel és az így felöltöztetett pilóta és a fényképezést végző megfigyelő között az érintkezést külön telefon-felszereléssel kellett lehetővé tenni. Az előkészületek befejezése után Angliá­ban kísérleti repüléseket hajtottak végre 11.000 méter magasságig, majd az expedí­ció tagjait az angol királyi légügyi hivatal légkamráiban, 12.000 méteres magasságnak megfelelően ritkított levegőben vizsgálták meg, hogy agyműködésük és fizikumuk kibírja-e ezt a nagy magasságot. Érdekes, hogy ez a ritka levegő már nem vezeti a hangot. 10.000 méteren már nem hallani az ércpénz csengését és még magasabban már a kulcscsomó csilingelése is elnémul. Az istenek trónusa fölött 1933 április 3-án a meteorológus ked­vező légköri és szélviszonyokat jelentett és a 6000 m-re felküldött megfigyelő gép ebben a magasságban tiszta időt talált. Ugyanis eddig a magasságig az indiai sík­ság vöröses ködszerű párája telíti meg a levegőt és a fényképezést lehetetlenné teszi. A kedvező jelentések után a két nagy gép a fényképező felszereléssel elindult és 7000 m-re emelkedve szabad kilátást talált az Everest csúcsra és néhány felvételt is ké­szítettek. A csúcs felé haladva azonban a szélsebesség erősen növekedett és az órán­­kénti 200 km-es sebességet is elérte. A gépek rettenetes erejű lefelé irányuló ör­vényléssel és keresztlégáramlással találták magukat szemben és a vezetőgép néhány másodperc alatt 1­50 m-t süllyedt. A má­sik szokatlan tünet, amivel a repülőgépek­nek meg kellett küzdeni, a csúcs feletti jeges-köd réteg volt. Ez a jégfátyol már 400 km-es távolságból is látható. Ennek a rendkívüli jelenségnek a magyarázata az, hogy a csúcson állandóan uralkodó orkán­szerű szél felszívja a csúcsról a havat és azt jéggé fagyasztva ragadja magával. Ennek az erősségére jellemző, hogy az egyik gép ablakát beverte. A gépek ügyes manövrírozásával mégis sikerült a csúcs fölé kerülni, ahonnan cso­dás panoráma nyílt az örök hóval borított hegyekre, amelyeket emberi szem így még soha nem látott. Sikerült sok felvételt ké­szíteni a hegyláncról, amelyek a további földrajzi kutatások részére támpontokat szolgáltathatnak. magasabban fekvő tava. A tó nincs be­fagyva, tehát vagy hőforrásai , vannak, vagy olajtartalmú. E rendkívüli jelenség megfejtésén máris tudósok dolgoznak. Április 19-án ismételték meg a repülést, amikor kedvezőbb viszonyok mellett sike­rült még több és igen jó felvételeket ké­szíteni, amelyek nagyban elősegítik e rej­telmes világ térképezését. Az expedíció eredményei úgy földrajzi­tudományos, mint aviatikai szempontból igen értékesek. Az előkészületek és a repü­lés összes problémáit és az oxigénbelélegző készülékek alkalmazása igen értékes ta­pasztalatokat szereztek. Ugyancsak értéke­sek a magassági szélmérések kapcsán elért eredmények. A vállalkozás bizonyságot szolgáltatott arra, hogy a legmagasabb hegyek sem képezhetnek akadályt a légi­­forgalom számára és és ezért fogadta az egész világ oly nagy elismeréssel az expe­díció kiváló teljesítményét. Rejtélyes tó nyolcezer méter magasban Érdekes felfedezés volt a 7.600 méteres magasságban levő tó, amely a világ leg­ Súlyos akadályok Nagy magasságokban az elme munkája meglássul, ellustul és zavarokat okoz az értelemben. 9—10.000 méternél szinte szü­netel az agy munkája, az ember hajlamos arra, hogy minden tevékenységet beszün­tessen. Nagyfokú ingerlékenység áll be, csekélységek miatt is idegfeszültség kínozza az embert. Ez okozza az egyik legnagyobb nehzséget és ezzel számolni kell annak, aki az Everest csúcs megmá­szására, illetve átrepülésére vállalkozik. A repülőgépeket Angliából hajón vitték az indiai Calcuttába. Innen már repülő­gépeken tette meg az utat az expedíció az Everest csúcstól délre mintegy 210 km-re fekvő Purnea-ba, ahol megkezdődtek az átrepülés előkészületei. Először az expedí­ció meteorológusa kezdett munkához, hogy az átrepüléshez alkalmas időpontot meg­válassza. Az Everest csúcs felett rend­szerint 100 km óránkénti sebességűnél na­gyobb szelek uralkodnak és így érthető, hogy ezeknek a szeleknek az iránya nagy­ban befolyásolhatta a vállalkozás sikerét. A szelek mérése kis ballonokkal történt. A bennszülöttek rendkívüli érdeklődéssel kísérték az expedíció munkáját. Elsősor­ban érdekelte őket a repülőgép, amit még azelőtt nem láttak és még fokozta érdek­lődésüket, hogy a gépek a szentnek tar­tott hegycsúcsokat akarják megközelíteni, ahol a jó és rossz szellemek laknak, ame­lyeket vagy imádniuk, vagy engesztelniük kell. Ők az istenek kihívásának tartották a vállalkozást és bámulták a résztvevők merészségét. A bennszülöttek rajai állan­dóan kitartottak az expedíció mellett, hogy tanúi legyenek az indulásnak. 9 Felemelték az Egyesült sorscatonaságának létszámát WASHINGTON, márc. 8. A szenátus, amely hozzájárult az amerikai sorscatonaság létszámának 165.000 főre való fölemeléséhez, a felemelésnek megfelelően 60 millió dollárral bővítette ki a hadügyi költségvetést, amelynek végösszege 400 mil­lió dollár.

Next