Budapesti Hírlap, 1935. március (55. évfolyam, 50-74. szám)
1935-03-01 / 50. szám
4 — Ha az arcszíne fakó, szürkéssárga és tekintete bágyadt, ha szomorú, hangulata nyomott és nehéz álmok gyötrik, ha a bél túlságos rothadási folyamatai, gyomorfájás és epepangás kínozzák, olyankor tanácsos néhány napon át reggel éhgyomorra egy-egy pohár természetes „Ferenc József” keserűvizet innia. Az orvosok azért rendelik már régóta a Ferenc József vizet oly gyakran, mert ez a rosszullét okát rendszerint gyorsan megszünteti és az egész szervezetet felfrissíti. A marseillei jugoszláv tolmács megáramisította a gyanúsítottak vallomását A védőügyvéd feltűnést keltő leleplezése PÁRIZS, febr. 28. A francia lapok egy része részletesen beszámol azokról a felháborító visszaélésekről, amelyeket a jugoszlávok részéről a marseillei ügyben folyó vizsgálat során követtek el. Az Echo de Paris marseillei tudósítójának jelentése szerint az a jugoszláv orvostanhallgató, aki a jugoszláv konzulátus ajánlására tolmácsnak fogadtak fel, a keddi és a szerdai kihallgatásokon a vádlottak kijelentéseinek fontos részeit egyáltalában nem fordította le. Egyben pedig szerb nyelven közölte a letartóztatottakkal, hogy egy pár nap múlva ki fogják adni őket. Ez a kilátás a vádlottakat annyira megrémítette, hogy öngyilkosságot akartak elkövetni és csupán Desbons védőjük megnyugtatására állottak el ettől a tervtől. A Jour marseillei tudósítójának jelentése szerint a szerdai és keddi szembesítésen a letartóztatottak Simonovics belgrádi rendőrfőnökben határozottan felismerték azt az egyént, aki többször megjelent cellájukban egy francia rendőrtisztviselő kíséretében és igyekezett őket arra rábírni, hogy kiadatásukat kérjék. Simonovics azt állította előttük, hogy október 9-e óta Jugoszláviában a rendszer megváltozott és ha kiadják őket, semmi bántódásuk sem lesz. A letartóztatottak nem adtak hitelt Simonovics kijelentéseinek, de elhatározták, hogy a vizsgálóbíró előtt ismertetni fogják ezeket a dolgokat. Grava Miljutinovics jugoszláv egyetemi hallgató, aki mint tolmács szerepel a kihallgatásokon, mindezekből a kijelentésekből semmit sem fordított le, sőt odasúgta Pospisilnek, hogy ügyük már eldőlt és négy napon belül kiadják őket. Pospisil közölte ezt a hírt társaival és mind a hárman elhatározták, hogy öngyilkosságot követnek el. Desbons ügyvédnek sikerült megnyugtatni A túlsó part írta: BIBÓ LAJOS Fölfelé mentek a folyó partján. A lány himbálta magát, néha oldalt hajolt, letépett egy száraz fűszálat, a szájához vitte, kettéharapta, aztán eldobta. A fiú ott lépkedett mellette, hangos, konok némasággal. El volt szánva, ha kell, hallgat akár az örökkévalóságig. Inkább vesszen minden, de ő nem szólal meg. A lányt szórakoztatta a játék. Élvezte a fiú vergődését. Végeredményben nem történt közöttük semmi. A tavasz volt túlságosan áradó, a napfény, a víz csillogása, a levegő reszketése, a hatalmasan hullámzó élet volt súlyos és szívet bénító, talán ez zavarta meg őket, hogy nem tudták pillanatnyilag, mit kezdjenek hirtelen betelt boldogságukkal. A lány volt az erősebb, ő nem félt. ő mosolyodott el elsőnek. — Na? — mondta, letépve egy újabb fűszálat. A fiú szíve megdobbant, összeszorította a száját. Azért sem felel, ő van megbántva. Nem adja ilyen olcsón. Ment tovább a lány mellett. Merev arccal nézett előre. A lány tudta, mi megy végbe a lelkébe. Keveset várt, akkor feléje fordította a fejét. — Nem hallotta? A fiú nem állta meg, hogy ne válaszoljon. — Nem! — mondta komoran és visszautasítóan. — Azt kérdeztem, mi a baja? — Semmi. — Hát akkor miért hallgatt? — Mert jólesik. — De én azt szeretném, ha beszélne. — Nincs mit mondanom. A lány megállóit. Szembefordult vele. Istenem, sóhajtotta magában, ahogy a fiú sértődött arcára nézett, istenem, milyen ostobák a férfiak. Igaz, hogy ő kezdte, az imént ő durcáskodott, dehát az elmúlt, már el is felejtette,ő most örülni, meg nevetni akar. No, majd mindjárt. Megcirogatta a kezében lévő fűszállal a fiú arcát. — Haragszik? A fiú tudta, itt a pillanat, szavába, vagy mozdulatába kerül csupán, fölülkerekedhetik, de továbbra is makacs maradt, hogy fenékig kiélvezhesse a diadalát — Nem haragszom, csak éppen elég volt — mondta fanyarul. A lány elpirult. — Mi volt elég? — vált élessé a hangja. A fiú megérezte, túllőtt a célon, de nem akart meghátrálni. — Az, hogy állandóan a szeszélyei után igazodjam. — Ki a szeszélyes? — Maga. — Hát aztán? Mikor tettem ígéretet arra, hogy alávetem magam mindenben az akaratának ? Nekem már nem is szabad lélegzenem? A fiú összeszorította a fogait. Hiába minden. Máris mellékvágányon vannak. Így nem lehet vitatkozni, asszonyszemélylyel egyáltalában nem lehet vitatkozni, mert mindig megkerülik a lényeget és minden esetben másról beszélnek. Igyekezett megőrizni a nyugalmát. — Nézze... — kezdte komolyan. A lány közbevágott. — Nem érdekel. Nem vagyok kíváncsi a sértegetéseire. A fiú nyelt egyet. — Nem akarom sértegetni... A lány elfordult, lefutott a vízhez. A fövényen kint könnyű csalnak feküdt. Tolni kezdte. A fiú ekkor ért oda. — Mit akar? — Átmegyek a túlsó partra. — Szóval menekül? Megint szembefordultak egymással. Mostmár égett mind akettőnek az arca. — Nem menekülök. Egyszerűen nincs kedvem tovább magával maradni. A fiúban kezdett kibomlani az indulat. — Azért se megy át. Tessék visszajönni a partra. Velem indult el hazulról, én vagyok a felelős, velem kell maradnia. — Nem maradok. — Nem is akarom. Tessék, jöjjön, hazakísérem. — Nem megyek. A fiú a száját, pírban égő hamvas arcát, csillogó szőke haját nézte. Elfacsarodott benne valami. Úristen, mekkora ökör, hogy hiúságból belemegy ezekbe a gyerekes, céltalan veszekedésekbe. Egyszerre ellágyult. Belül egyszerre elöntötte a meleg jóság. A lány beugrott a csolnakba. A fiú fölkiáltott. — Margit!? A lány kezébe kapta a balladzót és eltaszította a csolnakot a parttól. — Gyáva!... — sziszegte magában őszinte, keserű haraggal. A fiú mégegyszer utána kiáltott. — Margit! A lány vízbe merítette az evezőt. . — Megyek. A túlsó parton várnak. Miért mondta ezt, miért hazudott, maga sem tudta. De ki kellett fújnia a haragját. A fiú megmerevedett. Ott maradt a parton, tekintetét a lányra függesztve. A csalnak hol erre, hol arra dőlve szelte a hullámokat. Amikor a folyó közepére ért, magas, erős fiú jelent meg a túlsó parton. A lány megismerte. A másik volt. Kezében pillanatra megállt az evező, vissza akart fordulni. — Azért sem! — rázta meg a fejét dacosan. És ment tovább, neki a túlsó partnak. Az örök túlsó partnak, amely mindig más, mint az innenvaló. B. H. 1935 MÁRCIUS 1. PÉNTEK a letartóztatottakat és ő maga szerdán este a vizsgálóbíró tudomására hozta ezt a dolgot. Egyben sürgősen kérte védenceinek szembesítését a tolmáccsal és Simonovicscsal és azt, hogy a hatóságok új tolmácsot jelöljenek ki. Megalakult az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács Ugron Gábor beszéde a tanács programjáról Az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács ma délután öt órakor tartotta alakuló ülését a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermében. Az alakuló ülésen megjelent Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, Petri Pál és Szily Kálmán közoktatásügyi minisztériumi államtitkár és Wlassics Gyula báró helyettes államtitkár is. Az ülés iránt a tagok részéről nagy érdeklődés nyilvánult meg. Ugron Gábor elnökön, Herczeg Ferenc, Hubay Jenő és Zala György társelnökökön, Balló Ede és Horváth János alelnökökön és Tihamér Lajos ügyvezető igazgatón kívül ott volt az ülésen a többi között a tiszteletbeli tagok közül Berzeviczy Albert, Pekár Gyula, Pintér Jenő, azok közül, akik hivatalból tagjai a tanácsnak: Csánki Dénes, Gerevich Tibor, Radnai Miklós, Voinovich Géza és Zichy István gróf,, a kinevezett tagok közül Arkay Bertalan, Csathó Kálmán, Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Gulácsy Irén, Horvay János, Iványi-Grünwald Béla, Kertész K. Róbert, Kozma Miklós, Lyka Károly, Márffy Ödön, Márkus László, Móricz Zsigmond, Ottlik György, Papp Viktor, Pásztor János, Sidló Ferenc, Székelyhidy Ferenc, Szentgyörgyi István, Szőnyi István, Teles Ede, Vaszary János, Zilahy Lajos és még sokan. Az alakuló ülésen a kultuszminisztérium részéről részt vett még Jalsoviczky Károly, Haász Aladár és Makay Ödön miniszteri tanácsos, továbbá Terbócz Miklós, a miniszter személyi titkára. Jelen volt még Harsányi Zsolt, az Irodalmi Szaktanács, Csánky Dénes, a Képzőművészeti Szaktanács, Zsot Kálmán, a Zeneművészeti Szaktanács és Say Géza, a vidéki kiállításokat rendező bizottság előadója. Tihamér Lajos miniszteri tanácsos, mint a tanács ügyvezető igazgatója bejelentette, hogy a kormányzó a tanács elnökévé Ugron Gábort, társelnökeivé Herczeg Ferencet, Hubay Jenőt és Zala Györgyöt, alelnökeivé pedig Balló Edét, Dohnányi Ernőt és Horváth Jánost nevezte ki. Ezután Ugron Gábor megnyitotta az ülést, majd Tihamér Lajos ügyvezető igazgató az irodalmi és művészeti tanácsról szóló törvény felolvasása után részleteiben ismertette a szervezeti szabályzatot és jelentését a következő szavakkal fejezte be: — A törvény szelleme, a Szervezeti Szabályzat konstrukciója és az a szelekció, amelynek alapján a tanácsba való meghívások és kinevezések történtek, mind azt célozzák, — legyen a tanács organikus kapocs az élő művészet és az állami adminisztráció között, amelynek hivatása az, hogy felülemelkedve a pártharcokon, tisztultabb magaslatokról a nemzeti gondolat jegyében az irodalom és művészet örök és egyetemes kultúrértékeinek termelését segítse elő. Ugrón Gábor programja Ezután Ugrón Gábor elnök nagyszabású beszédben ismertette a tanács minden részletre kiterjedő, átfogó programját. A tanács célkitűzéseit ismertetve hangoztatta, hogy annak az állam tanácsadó és véleményező szervének kell lenni, de javaslatokat is tesz az államnak, figyelemmel kíséri az irodalom és művészet jelenségeinek időszerű kérdéseit, művészeti kiállításokat rendez és a művészeti oktatás kérdéseiben véleményt mond. Legelső kötelessége a tanácsnak a tehetségek megmentése és felkarolása. Az irodalomra áttérve a szerzői jogvédelem és az írók szociális biztosításának fontosságát emelte ki. Rámutatott arra, hogy milyen fontos az elszakított részek, irodalmával való kapcsolat fenntartása. A tanács egyik feladata az, hogy harcot indítson a ponyvairodalom és a selejtes irodalmi művek ellen. A képzőművészeti ágnál az első feladat szintén a szerzői jogvédelem, valamint a kontárság és hamisítás elleni küzdelem.. Szervesen meg kell oldani a vidéki képkiállítások és képtárak kérdését. Minden vármegyei székhelyen kulturális bizottságot kell alakítani. A rádió az irodalom és művészetek körül nagy szolgálatokat tesz és tehet nemcsak a zene, hanem az irodalom terén is. A rádió a tervszerűen megrendezett szabadiskolákkal kapcsolatban egészen új korszakot teremthet a vidék életében, így a Budapesten koncentrált művészet is piacra találhat. Rámutatott arra, hogy tárgysorsjátékok rendezésével, a megbízások vétele alkalmával szakértői tanács igénybevételével javítani lehetne a művészek helyzetén. Hangoztatta az építészek nehéz helyzetét, amely az építkezések szünetelése miatt következett be. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az épületek művészi kiképzését mennyire elhanyagolják. A képzőművészet népszerűsítése terén nagy hivatása van a filmhíradónak is. Az iparművészettel foglalkozva rámutatott a közönség nevelésének fontosságára, arra, hogy az iparművészettel az élet minden jelensége kapcsolatban van. Végül a zeneművészettel foglalkozott. A zenészek jobban vannak megszervezve, — mondotta Ugron Gábor, — mint a többi művészek. Szerzői jogvédelmük jobb és a nemzetnek olyan produkciója van zenészekből, amely a világon bárhol megállja helyét. Szükség volna azonban a vidéki városok zenei életének fejlesztésére. Fontos feladata a zeneművészetnek ezenkívül a népi zene kincseinek konzerválása. Ugron Gábor beszédét a következő szavakkal fejezte be: — A magyar írók, festők, szobrászok és zenészek a magyar kultúra úttörői. A magyar kultúrának e téren csodálatos a gazdagsága. Ezt a gazdagságot biztosítani kell. Elő kell segíteni a meglévő megőrzése mellett az eljövendő fejlődését. Meg kell menteni az aranyat, elválasztva a salaktól és szét kell szórnunk a világ négy tája felé, bizonyságául a magyar tudásnak, képességnek és tehetségnek, a magyar kultúrának és a magyar élniakarásnak. Ezzel Ugron Gábor elnök az ülést berekesztette. Az osztrák szövetségi gyűlés törvénybe iktatta az olaszosztrák kulturegyezményt BÉCS, febr. 28. A szövetségi gyűlés csütörtöki teljes ülésén többek között egyhangúlag elfogadta az Olaszország és Ausztria között kötött kulturegyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. A vitában felszólalt Schuschnigg dr. szövetségi kancellár is, aki kiemelte, milyen nagy a jelentősége az egyezménynek az osztrák-olasz viszony kialakulására. Véget ért a kisantant gazdasági értekezlete PRÁGA, febr. 28. A kisantant-államok gazdasági tanácsa február 27-én befejezte tanácskozásait, amelyeken a kisantant-államok közötti kereskedelmi kapcsolatok kimélyítéséről és az 1935. évi kölcsönös árucsere-forgalomról volt szó. Sikerült bizonyos megállapodásokat kötni, amelyek alapján a kisantant-államok további gazdasági közeledése remélhető. A gazdasági tanács legközelebbi ülését június 17-én tartja Bukarestben.