Budapesti Hírlap, 1935. március (55. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-01 / 50. szám

4 — Ha az arcszíne fakó, szürkéssárga és tekintete bágyadt, ha szomorú, hangulata nyomott és nehéz álmok gyötrik, ha a bél túlságos rothadási folyamatai, gyomorfá­jás és epepangás kínozzák, olyankor taná­csos néhány napon át reggel éhgyomorra egy-egy pohár természetes „Ferenc József” keserűvizet innia. Az orvosok azért rende­lik már régóta a Ferenc József vizet oly gyakran, mert ez a rosszullét okát rend­szerint gyorsan megszünteti és az egész szervezetet felfrissíti. A marseillei jugoszláv tolmács megáramisította a gyanúsítottak vallomását A védőügyvéd feltűnést keltő leleplezése PÁRIZS, febr. 28. A francia lapok egy része részletesen be­számol azokról a felháborító visszaélések­ről, amelyeket a jugoszlávok részéről a marseillei ügyben folyó vizsgálat során kö­vettek el. Az Echo de Paris marseillei tudósítójá­nak jelentése szerint az a jugoszláv orvos­­tanhallgató, aki a jugoszláv konzulátus ajánlására tolmácsnak fogadtak fel, a keddi és a szerdai kihallgatásokon a vádlottak kijelentéseinek fontos részeit egyáltalában nem fordította le. Egyben pedig szerb nyel­ven közölte a letartóztatottakkal, hogy egy pár nap múlva ki fogják adni őket. Ez a kilátás a vádlottakat annyira megrémítette, hogy öngyilkosságot akartak elkövetni és csupán Desbons védőjük megnyugtatására állottak el ettől a tervtől. A Jour marseillei tudósítójának jelentése szerint a szerdai és keddi szembesítésen a letartóztatottak Simonovics belgrádi rend­őrfőnökben határozottan felismerték azt az egyént, aki többször megjelent cellájuk­ban egy francia rendőrtisztviselő kíséreté­ben és igyekezett őket arra rábírni, hogy kiadatásukat kérjék. Simonovics azt állí­totta előttük, hogy október 9-e óta Jugo­szláviában a rendszer megváltozott és ha kiadják­ őket, semmi bántódásuk sem lesz. A letartóztatottak nem adtak hitelt Simo­novics kijelentéseinek, de elhatározták, hogy a vizsgálóbíró előtt ismertetni fogják ezeket a dolgokat. Grava Miljutinovics jugoszláv egyetemi hallgató, aki mint tolmács szerepel a ki­hallgatásokon, mindezekből a kijelentések­ből semmit sem fordított le, sőt odasúgta Pospisilnek, hogy ügyük már eldőlt és négy napon belül kiadják őket. Pospisil közölte ezt a hírt társaival és mind a hárman elha­tározták, hogy öngyilkosságot követnek el. Desbons ügyvédnek sikerült megnyugtatni A túlsó part írta: BIBÓ LAJOS Fölfelé mentek a folyó partján. A lány himbálta magát, néha oldalt hajolt, leté­pett egy száraz fűszálat, a szájához vitte, kettéharapta, aztán eldobta. A fiú ott lép­kedett mellette, hangos, konok némaság­gal. El volt szánva, ha kell, hallgat akár az örökkévalóságig. Inkább vesszen minden, de ő nem szólal meg. A lányt szórakoztatta a játék. Élvezte a fiú vergő­dését. Végeredményben nem tör­tént közöttük semmi. A tavasz volt túlsá­gosan áradó, a napfény, a víz csillogása, a levegő reszketése, a hatalmasan hullámzó élet volt súlyos és szívet bénító, talán ez zavarta meg őket, hogy nem tudták pilla­natnyilag, mit kezdjenek hirtelen betelt boldogságukkal. A lány volt az erősebb, ő nem félt. ő mosolyodott el elsőnek. — Na? —­ mondta, letépve egy újabb fűszálat. A fiú szíve megdobbant, összeszorította a száját. Azért sem felel, ő van meg­bántva. Nem adja ilyen olcsón. Ment tovább a lány mellett. Merev arc­cal nézett előre. A lány tudta, mi megy végbe a lelkébe. Keveset várt, akkor feléje fordította a fejét. — Nem hallotta? A fiú nem állta meg, hogy ne válaszoljon. — Nem! — mondta komoran és vissza­­utasítóan. — Azt kérdeztem, mi a baja? — Semmi. — Hát akkor miért hallgatt? — Mert jólesik. — De én azt szeretném, ha beszélne. — Nincs mit mondanom. A lány megállóit. Szembefordult vele. Istenem, sóhajtotta magában, ahogy a fiú sértődött arcára nézett, istenem, milyen ostobák a férfiak. Igaz, hogy ő kezdte, az imént ő durcáskodott, dehát az elmúlt, már el is felejtette,­­ő most örülni, meg nevetni akar. No, majd mindjárt. Megcirogatta a kezében lévő fűszállal a fiú arcát. — Haragszik? A fiú tudta, itt a pillanat, szavába, vagy mozdulatába kerül csupán, fölülkereked­hetik, de továbbra is makacs maradt, hogy fenékig kiélvezhesse a diadalát — Nem haragszom, csak éppen elég volt — mondta fanyarul. A lány elpirult. — Mi volt elég? — vált élessé a hangja. A fiú megérezte, túllőtt a célon, de nem akart meghátrálni. — Az, hogy állandóan a szeszélyei után igazodjam. — Ki a szeszélyes? — Maga. — Hát aztán? Mikor tettem ígéretet arra, hogy alávetem magam mindenben az aka­ratának ? Nekem már nem is szabad léleg­­zenem? A fiú összeszorította a fogait. Hiába minden. Már­is mellékvágányon vannak. Így nem lehet vitatkozni, asszonyszemély­­lyel egyáltalában nem lehet vitatkozni, mert mindig megkerülik a lényeget és min­den esetben másról beszélnek. Igyekezett megőrizni a nyugalmát. — Nézze... — kezdte komolyan. A lány közbevágott. — Nem érdekel. Nem vagyok kíváncsi a sértegetéseire. A fiú nyelt egyet. — Nem akarom sértegetni... A lány elfordult, lefutott a vízhez. A fövényen kint könnyű csalnak feküdt. Tolni kezdte. A fiú ekkor ért oda. — Mit akar? — Átmegyek a túlsó partra. — Szóval menekül? Megint szembefordultak egymással. Most­­már égett mind akettőnek az arca. — Nem menekülök. Egyszerűen nincs kedvem tovább magával maradni. A fiúban kezdett kibomlani az indulat. — Azért se megy át. Tessék visszajönni a partra. Velem indult el hazulról, én va­gyok a felelős, velem kell maradnia. — Nem maradok. — Nem is akarom. Tessék, jöjjön, haza­kísérem. — Nem megyek. A fiú a száját, pírban égő hamvas arcát, csillogó szőke haját nézte. Elfacsarodott benne valami. Úristen, mekkora ökör, hogy hiúságból belemegy ezekbe a gyerekes, cél­talan veszekedésekbe. Egyszerre ellágyult. Belül egyszerre el­öntötte a meleg jóság. A lány beugrott a csoln­akba. A fiú föl­kiáltott. — Margit!? A lány kezébe kapta a balladzót és elta­szította a csolnakot a parttól. — Gyáva!... — sziszegte magában őszinte, keserű haraggal. A fiú mégegyszer utána kiáltott. — Margit! A lány vízbe merítette az evezőt. . — Megyek. A túlsó parton várnak. Miért mondta ezt, miért hazudott, maga sem tudta. De ki kellett fújnia a haragját. A fiú megmerevedett. Ott maradt a par­ton, tekintetét a lányra függesztve. A csalnak hol erre, hol arra dőlve szelte a hullámokat. Amikor a folyó közepére ért, magas, erős fiú jelent meg a túlsó parton. A lány megismerte. A másik volt. Kezé­ben pillanatra megállt az evező, vissza akart fordulni. — Azért sem! — rázta meg a fejét dacosan. És ment tovább, neki a túlsó partnak. Az örök túlsó partnak, amely mindig más, mint az innenvaló. B. H. 1935 MÁRCIUS 1. PÉNTEK a letartóztatottakat és ő maga szerdán este a vizsgálóbíró tudomására hozta ezt a dolgot. Egyben sürgősen kérte védenceinek szembesítését a tolmáccsal és Simonovics­­csal és azt, hogy a hatóságok új tolmácsot jelöljenek ki. Megalakult az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács Ugron Gábor beszéde a tanács programjáról Az Országos Irodalmi és Művészeti Ta­nács ma délután öt órakor tartotta alakuló ülését a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermében. Az alakuló ülésen meg­jelent Hóman Bálint vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter, Petri Pál és Szily Kálmán közoktatásügyi minisztériumi államtitkár és Wlassics Gyula báró helyettes államtit­kár is. Az ülés iránt a tagok részéről nagy ér­deklődés nyilvánult meg. Ugron Gábor el­nökön, Herczeg Ferenc, Hubay Jenő és Zala György társelnökökön, Balló Ede és Hor­váth János alelnökökön és Tihamér Lajos ügyvezető igazgatón kívül ott volt az ülé­sen a többi között a tiszteletbeli tagok kö­zül Berzeviczy Albert, Pekár Gyula, Pintér Jenő, azok közül, akik hivatalból tagjai a tanácsnak: Csánki Dénes, Gerevich Tibor, Radnai Miklós, Voinovich Géza és Zichy István gróf,, a kinevezett tagok közül Ar­­kay Bertalan, Csathó Kálmán, Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Gulácsy Irén, Horvay János, Iványi-Grünwald Béla, Kertész K. Róbert, Kozma Miklós, Lyka Károly, Márffy Ödön, Márkus László, Móricz Zsig­­mond, Ottlik György, Papp Viktor, Pásztor János, Sidló Ferenc, Székelyhidy Ferenc, Szentgyörgyi István, Szőnyi István, Teles Ede, Vaszary János, Zilahy Lajos és még sokan. Az alakuló ülésen a kultuszminisztérium részéről részt vett még Jalsoviczky Károly, Haász Aladár és Mak­ay Ödön miniszteri tanácsos, továbbá Terbócz Miklós, a minisz­ter személyi titkára. Jelen volt még Har­sányi Zsolt, az Irodalmi Szaktanács, Csánky Dénes, a Képzőművészeti Szak­tanács, Zsot Kálmán, a Zeneművészeti Szak­tanács és Say Géza, a vidéki kiállításokat rendező bizottság előadója. Tihamér Lajos miniszteri tanácsos, mint a tanács ügyvezető­ igazgatója bejelentette, hogy a kormányzó a tanács elnökévé Ugron Gábort, társelnökeivé Herczeg Fe­rencet, Hubay Jenőt és Zala Györgyöt, al­­elnökeivé pedig Balló Edét, Dohnányi Er­nőt és Horváth Jánost nevezte ki. Ezután Ugron Gábor megnyitotta az ülést, majd Tihamér Lajos ügyvezető­ igazgató az iro­dalmi és művészeti tanácsról szóló törvény felolvasása után részleteiben ismertette a szervezeti szabályzatot és jelentését a kö­vetkező szavakkal fejezte be: — A törvény szelleme, a Szervezeti Sza­bályzat konstrukciója és az a szelekció, amelynek alapján a tanácsba való meghívá­sok és kinevezések történtek, mind azt cé­lozzák, — legyen a tanács organikus ka­pocs az élő művészet és az állami admi­nisztráció között, amelynek hivatása az, hogy felülemelkedve a pártharcokon, tisz­­tultabb magaslatokról a nemzeti gondolat jegyében az irodalom és művészet örök és egyetemes kultúr­ért­ékeinek termelését se­gítse elő. Ugrón Gábor programja Ezután Ugrón Gábor elnök nagyszabású beszédben ismertette a tanács minden rész­letre kiterjedő, átfogó programját. A tanács célkitűzéseit ismertetve han­goztatta, hogy annak az állam tanácsadó és véleményező szervének kell lenni, de ja­vaslatokat is tesz az államnak, figyelem­mel kíséri az irodalom és művészet jelen­ségeinek időszerű kérdéseit, művészeti ki­állításokat rendez és a művészeti oktatás kérdéseiben véleményt mond. Legelső kö­telessége a tanácsnak a tehetségek meg­mentése és felkarolása. Az irodalomra áttérve a szerzői jogvé­delem és az írók szociális biztosításának fontosságát emelte ki. Rámutatott arra, hogy milyen fontos az elszakított részek, irodalmával való kapcsolat fenntartása. A tanács egyik feladata az, hogy harcot in­dítson a ponyvairodalom és a selejtes iro­dalmi művek ellen. A képzőművészeti ágnál az első feladat szintén a szerzői jogvédelem, valamint a kontárság és hamisítás elleni küzdelem.. Szervesen meg kell oldani a vidéki kép­kiállítások és képtárak kérdését. Minden vármegyei székhelyen kulturális bizottsá­got kell alakítani. A rádió az irodalom és művészetek körül nagy szolgálatokat tesz és tehet nemcsak a zene, hanem az iroda­lom terén is. A rádió a tervszerűen meg­rendezett szabadiskolákkal kapcsolatban egészen új korszakot teremthet a vidék életében, így a Budapesten koncentrált művészet is piacra találhat. Rámutatott arra, hogy tárgysorsjátékok rendezésével, a megbízások vétele alkalmával szak­értői tanács igénybevételével javítani le­hetne a művészek helyzetén. Hangoztatta az építészek nehéz helyzetét, amely az építkezések szünetelése miatt következett be. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az épületek művészi kiképzését mennyire el­hanyagolják. A képzőművészet­ népszerű­sítése terén nagy hivatása van a film­híradónak is. Az iparművészettel foglalkozva rámuta­tott a közönség nevelésének fontosságára, arra, hogy az iparművészettel az élet min­den jelensége kapcsolatban van. Végül a zeneművészettel foglalkozott. A zenészek jobban vannak megszervezve, — mondotta Ugron Gábor, — mint a többi művészek. Szerzői jogvédelmük jobb és a nemzetnek olyan produkciója van zené­szekből, amely a világon bárhol megállja helyét. Szükség volna azonban a vidéki városok zenei életének fejlesztésére. Fontos feladata a zeneművészetnek ezenkívül a népi zene kincseinek konzerválása. Ugron Gábor beszédét a következő sza­vakkal fejezte be: — A magyar írók, festők, szobrászok és zenészek a magyar kultúra úttörői. A ma­gyar kultúrának e téren csodálatos a gaz­dagsága. Ezt a gazdagságot biztosítani kell. Elő kell segíteni a meglévő megőrzése mel­lett az eljövendő fejlődését. Meg kell men­teni az aranyat, elválasztva a salaktól és szét kell szórnunk a világ négy tája felé, bizonyságául a magyar tudásnak, képesség­nek és tehetségnek, a magyar kultúrának és a magyar élniakarásnak. Ezzel Ugron Gábor elnök az ülést be­rekesztette. Az osztrák szövetségi gyűlés törvénybe iktatta az olasz­osztrák kulturegyezményt BÉCS, febr. 28. A szövetségi gyűlés csütörtöki teljes ülé­sén többek között egyhangúlag elfogadta az Olaszország és Ausztria között kötött kultur­­egyezmény becikkelyezéséről szóló törvény­­javaslatot. A vitában felszólalt Schuschnigg dr. szövetségi kancellár is, aki kiemelte, mi­lyen nagy a jelentősége az egyezménynek az osztrák-olasz viszony kialakulására. Véget ért a kisantant gazdasági értekezlete PRÁGA, febr. 28. A kisantant-államok gazdasági tanácsa feb­ruár 27-én befejezte tanácskozásait, amelye­ken a kisantant-államok közötti kereskedelmi kapcsolatok kimélyítéséről és az 1935. évi köl­csönös árucsere-forgalomról volt szó. Sike­rült bizonyos megállapodásokat kötni, ame­lyek alapján a kisantant-államok további gaz­dasági közeledése remélhető. A gazdasági tanács legközelebbi ülését jú­nius 17-én tartja Bukarestben.

Next