Budapesti Hírlap, 1935. május (55. évfolyam, 98-123. szám)
1935-05-01 / 98. szám
Mindennap képes melléklet HÍRM10FILLÉR tm Budapesti Hírlap Budapest, 1935. Szerda, Május 1 POLITIKAI NAPILAP LV. évfolyam 98. szám fi kormányzói szózat „Mindent a hazáért és semmit a privátumért.” Horthy Miklós kormányzó, a vezérlő fejedelem figyelmeztetőjének felidézésével tett pontot történelmi jelentőségű beszéde után, mellyel az összeült országgyűlést megnyitotta. Szabatosan megjelölve ez az államfői megnyilatkozás nem is beszéd volt, hanem szózat. Ragyogó szózat, mely az országgyűlés színe előtt hangzott el, de nemcsak tagjaihoz, hanem az egész nemzethez és a nagyvilághoz is szólott. Aki elolvasta, vagy végighallgatta, amikor a rádió hullámai az aethéz villamos szárnyain hozzárepítették, annak ezt a szózatot nem kell méltatni, értékelni, vagy magyarázni. Szívekbe markolt minden szava, amikor a magyar sorsot idézte és amikor arról beszélt, milyen hogy szükségük van népeknek és nemzeteknek a békére, arra, hogy egymást megbecsülve, kölcsönös megértésben, szeretetben éljenek egymás mellett. Bizakodókká tesz, amikor felvázolja azt a hatalmas programot, mely gazdasági és szociális téren megvalósításra vár s alkalmas arra, hogy a múltból átmentett értékeinkbe eresztve gyökerét, megteremtse a megélhetés, a méltányos boldogulás lehetőségét minden dolgozó magyar számára. Felébreszti az önmagunkkal és a nemzettel szembeni felelősséget, amikor leplezetlenül megmondja, hogy főként a gazdasági, meg a pénzügyi munka terén kizárólag saját erőnkre vagyunk utalva. Tőlünk és teljesítményünktől függ tehát, mennyire tudjuk fokozni a nemzeti jövedelmet, amit a széles néprétegek kereseti viszonyainak megjavításával, valamint az arányos közteherviseléssel kell helyesen és igazságosan megosztani. Lelkünket és töprengő lelkiismeretünket megelégedéssel tölti meg, amikor a megvalósítandó reformok kereteit, tartalmát és keresztülvitelük ütemét megjelölte, mondván, hogy ebben a felelősségteljes munkában a legnagyobb magyarnak bölcseséggel párosult önmérséklete lesz az irányítónk, az alkotások pedig a magyar alkotmány nemes és időtálló hagyományaihoz igazodva, annak szellemét fogják visszatükrözni, továbbfejleszteni. Ez a beszéd lélekből jött és lelkekhez szállt. A magyar faj minden jó és szép tulajdonságát maradéktalanul egyesítő legremekebb mai megjelenítőjének lelkéből sarjadt, akit az isteni gondviselés kegyelme a legnehezebb órákban állított nemzete élére. A beszéd minden szaván, előadásának hangsúlyozásán állandóan érzett a nemzetéért aggódó lélek melegsége, az igazi államfő bölcsesége, mélyen átérzett felelősége és a minden ízében magyar férfinak nemzete küldetésében, történeti elhivatottságában való rendíthetetlen hite. A szózat lelkek felé szállott. Minden magyar lelkéhez, ahol meghitt fogadtatásra, otthonra is talált. A termékeny munka számára immár felszántott magyar lélek, mint nemes magát a barázda, zárja önmagába minden szavát. Hiszen hallotta, hogy elhárítja a háborúnak még csak a gondolatát is és hangsúlyozza a magyar nép őszinte, önzetlen résztvevő készségét a világ által annyi ideje óhajtott békés és termékeny kibontakozás útjának felkutatásában. Sőt,, nem habozik mindjárt megmondani, hogy ez az út csak az igazságtalanságokat kiküszöbölő megegyezéses béke útja lehet. Hogyne ütötte volna szívén ez a beszéd a magyart, hiszen valamennyi tagja titkos vágyakozásának adott hangot, amikor figyelmeztetett, hogy a nemzetnek meg kell újhodnia kollektív élete minden megnyilatkozásában és ez a megújhodás csak a féltékenyen őrzött történelmi múltból táplálkozhatik. Ez a megújhodás céltudatos gazdasági és szociális politikát kíván, amely a magyar földre támaszkodik, de bekapcsolja céljaiba a magyar munka minden ágát, megőrzi nehezen megteremtett , pénzünk vásárlóerejét, elősegíti az egészséges tőkeképződést, munkaalkalmakat teremt, telepít és átgondolt birtokpolitikai reformot hoz. A másik síkon ez a megújhodási vágy az államigazgatás olcsóbbá, egyszerűbbé és áttekinthetőbbé való tételét sürgeti. Megváltozott viszonyaink számbavételét, a hozzá való igazodást és átszervezést. E kétirányú munka célja az, hogy beletorkoljon a cél felé törő, az igazi cél elérésére felhalmo-1 zandó energiagyűjtőbe, amelynek hivatása a széles néprétegek megerősítése és gondozása, családvédelem, egyke elleni küzdelem, a népi műveltség színvonalának emelése, a testi kultúra okszerű fejlesztése. Az államélet harmadik területén is megújhodást ígér az államfői szó, mert az e téren megvalósítandó reformokról szólva kiemelte, hogy azok hivatása az igazi nemzeti közvélemény szabadon megnyilvánuló akaratán nyugvó erőteljes és felelősségtől áthatott vezetés biztosítása. Ebbe beleilleszkedik a gondolatszabadság valóságos, tehát hozzá méltatlan terheitől megtisztított értékének gondozása, valamint átmentése is. Nagy és jó időre szóló munkaprogramot tárt a nemzet elé a kormányzói szózat. Hosszú az út, amitmeg kell tennünk, amíg célhoz érünk, és bizonyos, hogy ez az út kikövezetlen, sőt akadályokkal terhelt is lesz. Nem számíthatunk minden téren gyors és teljes eredményekre. De ez is csak arra kötelez, hogy pillanatnyi habozás és percnyi késedelem nélkül nyomban, egyesült erővel fogjunk hozzá a megvalósítás munkájához. És amikor Isten áldását és a nemzet egyetemének a végsőkig felfokozott teljesítményét kérjük ehhez a tradíciókkal telített, mert a nagy elődök alkotásaihoz kapcsolódó új munkafejezethez, ismét csak a kormányzói szózatból meríthetünk. Ne felejtsük, hogy ennek a munkának eredményéhez önzetlen hazaszeretet és lemondó áldozatkészség szükséges. Sorsunk és országunk sorsa azon fordul, mennyiben tudunk a történelmi idők követelményeinek megfelelni. Nem lehet más kötelességünk, mint összefogni a nemzet minden egyes tagját, összesűríteni minden energiát, kikapcsolni mindent, ami él-, választhat és szüntelenül kisebbségi sorban élő testvéreinkre gondolva dolgozni kéz a kézben, váll-váll mellett a közös célért, a boldog magyar jövőért. Szabadságküzdelem ez újra. Nem újság számunkra. Ezer év alatt gyakran ránk kényszerítette a sors. Előttünk a történelmi példák és figyelmeztetők. Irányítást és erőt innen meríthetünk. A vezérlő fejedelem szavát sohase feledjük: Mindent a hazáért, semmit a privátumért. Horthy Miklós kormányzó nagyszabású államfői beszéddel nyitotta meg az új országgyűlést Az európai békéért való együttműködésről, az alkotmány szellemében hozott reformokról, céltudatos gazdasági és szociális politikáról, takarékosságról és racionalizálásról, igazságügyi, sajtójogi és közjogi reformalkotásokról beszélt a kormányzó . „Bűnt követ el, aki a hit szent eszméjével igyekeznék politikai vagy társadalmi viszályt kelteni”. Az országház kupolacsarnokában felejthetetlen látvány volt az egyházi, közjogi méltóságok és társadalmi előkelőségek hagyományos felvonulása Történelmi napra virradt ma a magyar nemzet: az államfő, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó nagy beszéddel nyitotta meg az új országgyűlést. Legfelsőbb iránymutatás volt e hatalmas beszéd mindazoknak, akik alkotmányunk szelleme szerint a nemzet irányításában, jövője munkálásában részt venni hivatottak. Irányt mutatott a törvényhozó testületnek, határozott irányt, amelyben hazánk boldogulásának útja fekszik és felölelt minden olyan problémát, amely fajtánk, népünk megerősödését szolgálja. Az országgyűlés tagjai és a díszes hallgatóság hódoló és megilletődött lélekkel fogadta Horthy Miklósnak egy új nemzeti korszakot megnyitó beszédét, amely a két szent magyar hagyomány jegyében hangzott el, az alkotmánytisztelet és a reformkészség jegyében. Igazi államfői megnyiatkozás volt: termékenyítő, irányt szabó, konkrét munkatervet felvázoló, nagyszabású beszéd. Minden megállapítását az a mérhetetlen bizalom és megértés fogadta, melyet a nemzet minden fia az államfő kimagasló, nemes személye iránt érez. És mint mindig olyankor, amikor a nemzet lélekben teljesen egybeforrt vezetőjével, az államfő ajkán a nemzet reménye. Az új országgyűlés ünnepies megnyitásának programját az összes felekezetek templomaiban tartott istentisztelet vezette be. A Budavári Koronázó Mátyás-templomban délelőtt tíz órakor volt az ünnepélyes Veni Sancte. Az ünnepi misét Glattfelder Gyula megyéspüspök pontifikálta fényes papi segédlettel. A kormányzó képviseletében Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, a miniszterelnök képviseletében Kánya Kálmán külügyminiszter vett részt a misén. A kormány tagjai közül megjelent Kozma Miklós belügyminiszter és Bornemisza Géz kereskedelemügyi miniszter. Az államtitkárágya, akarata szólalt meg. E tökéletes egység jegyében indul az új országgyűlés, amelynek munkája elé — a világ mai súlyos helyzetében is — példátlan várakozással tekint a nemzet, mert programja: testvéri öszszefogás és az összességért való, vállvetett munka. Sok közül ott volt Preszly Elemér, Vinch-kier István, Marschall Ferenc, Antal István és a bárcziházi Bárczy István. Ott voltak még a képviselőház és a felsőház tagjai igen nagy számban. A főváros részéről Sipőcz Jenő főpolgármester és Szendy Károly polgármester jelent meg. Ott volt Putnoky Móric, a képviselőház háznagya, Rakovszky Endre, a felsőház háznagya, Fiáth Pál báró, a felsőház korelnöke, Széchenyi Bertalan gróf, a felsőház alelnöke, Barsy Aladár miniszterelnökségi miniszteri tanácsos, Krakker Kálmán főispán és még igen sokan a közéleti előkelőségek közül. A zenés mise, amely teljes egy óra hosszat tartott, 11 órakor ért véget. Az énekkart Sugár Viktor karnagy vezényelte. Ünnepi istentiszteletek az országgyűlés megnyitása előtt