Budapesti Hírlap, 1935. május (55. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

Mindennap képes melléklet HÍRM10FILLÉR tm Budapesti Hírlap Budapest, 1935. Szerda, Május 1 POLITIKAI NAPILAP LV. évfolyam 98. szám fi kormányzói szózat „Mindent a hazáért és semmit a pri­­vátumért.” Horthy Miklós kormányzó, a vezérlő fejedelem figyelmeztetőjének felidézésével tett pontot történelmi je­lentőségű beszéde után, mellyel az összeült országgyűlést megnyitotta. Szabatosan megjelölve ez az államfői megnyilatkozás nem is beszéd volt, hanem szózat. Ragyogó szózat, mely az országgyűlés színe előtt hangzott el, de nemcsak tagjaihoz, hanem az egész nemzethez és a nagyvilághoz is szólott. Aki elolvasta, vagy végighallgatta, amikor a rádió hullámai az aethéz vil­lamos szárnyain hozzárepítették, an­nak ezt a szózatot nem kell méltatni, értékelni, vagy magyarázni. Szívekbe markolt minden szava, amikor a ma­gyar sorsot idézte és amikor arról be­szélt, milyen hogy szükségük van né­peknek és nemzeteknek a békére, arra, hogy egymást megbecsülve, kölcsönös megértésben, szeretetben éljenek egy­más mellett. Bizakodókká tesz, ami­kor felvázolja azt a hatalmas progra­mot, mely gazdasági és szociális téren megvalósításra vár s alkalmas arra, hogy a múltból átmentett értékeinkbe eresztve gyökerét, megteremtse a meg­élhetés, a méltányos boldogulás lehe­tőségét minden dolgozó magyar szá­mára. Felébreszti az önmagunkkal és a­ nemzettel szembeni felelősséget,­ ami­kor leplezetlenül megmondja, hogy főként a gazdasági, meg a pénzügyi munka terén kizárólag saját erőnkre vagyunk utalva. Tőlünk és teljesítmé­nyünktől függ tehát, mennyire tudjuk fokozni a nemzeti jövedelmet, amit a széles néprétegek kereseti viszonyai­nak megjavításával, valamint az ará­nyos közteherviseléssel kell helyesen és igazságosan megosztani. Lelkünket és töprengő lelkiismeretünket megelé­gedéssel tölti meg, amikor a megvaló­sítandó reformok kereteit, tartalmát és keresztülvitelük ütemét megjelölte, mondván, hogy ebben a felelősségtel­jes munkában a legnagyobb magyar­nak bölcseséggel párosult önmérsék­lete lesz az irányítónk, az alkotások pedig a magyar alkotmány nemes és időtálló hagyományaihoz igazodva, annak szellemét fogják visszatükrözni, továbbfejleszteni. Ez a beszéd lélekből jött és lelkek­­hez szállt. A magyar faj minden jó és szép tulajdonságát maradéktalanul egyesítő legremekebb mai megjelení­tőjének lelkéből sarjadt, akit az isteni gondviselés kegyelme a legnehezebb órákban állított nemzete élére. A be­széd minden szaván, előadásának hangsúlyozásán állandóan érzett a nemzetéért aggódó lélek melegsége, az igazi államfő bölcsesége, mélyen át­­érzett felelősége és a minden ízében magyar férfinak nemzete küldetésé­ben, történeti elhivatottságában való rendíthetetlen hite. A szózat lelkek felé szállott. Min­den magyar lelkéhez, ahol meghitt fogadtatásra, otthonra is talált. A ter­mékeny munka számára immár fel­szántott magyar lélek, mint nemes magát a barázda, zárja önmagába minden szavát. Hiszen hallotta, hogy elhárítja a háborúnak még csak a gon­dolatát is és hangsúlyozza a magyar nép őszinte, önzetlen résztvevő készsé­gét a világ által annyi ideje óhajtott békés és termékeny kibontakozás út­jának felkutatásában. Sőt,, nem habo­zik mindjárt megmondani, hogy ez az út csak az igazságtalanságokat kikü­szöbölő megegyezéses béke útja lehet. Hogyne ütötte volna szívén ez a be­széd a magyart, hiszen valamennyi tagja titkos vágyakozásának adott hangot, amikor figyelmeztetett, hogy a nemzetnek meg kell újhodnia kollek­tív élete minden megnyilatkozásában és ez a megújhodás csak a féltékenyen őrzött történelmi múltból táplálkozha­­tik. Ez a megújhodás céltudatos gaz­dasági és szociális politikát kíván, amely a magyar földre támaszkodik, de bekapcsolja céljaiba a magyar munka minden ágát, megőrzi nehezen megteremtett , pénzünk vásárlóerejét, elősegíti az egészséges tőkeképződést, munkaalkalmakat teremt, telepít és átgondolt birtokpolitikai reformot hoz. A másik síkon ez a megújhodási vágy az államigazgatás olcsóbbá, egy­szerűbbé és áttekinthetőbbé való téte­lét sürgeti. Megváltozott viszonyaink számbavételét, a hozzá való igazodást és átszervezést. E kétirányú munka célja az, hogy beletorkoljon a cél felé törő, az igazi cél elérésére felhalmo-1­ zandó energia­gyűjtőbe, amelynek hi­vatása a széles néprétegek megerősí­tése és gondozása, családvédelem, egyke elleni küzdelem, a népi művelt­ség színvonalának emelése, a testi kultúra okszerű fejlesztése. Az államélet harmadik területén is megújhodást ígér az államfői szó, mert az e téren megvalósítandó refor­mokról szólva kiemelte, hogy azok hi­vatása az igazi nemzeti közvélemény szabadon megnyilvánuló akaratán nyugvó erőteljes és felelősségtől átha­tott vezetés biztosítása. Ebbe bele­illeszkedik a gondolatszabadság való­ságos, tehát hozzá méltatlan terhei­től megtisztított értékének gondozása, valamint átmentése is. Nagy és jó időre szóló munkaprog­ramot tárt a nemzet elé a kormányzói szózat. Hosszú az út, amit­­meg kell tennünk, amíg célhoz érünk, és bizo­nyos, hogy ez az út kikövezetlen, sőt akadályokkal terhelt is lesz. Nem szá­míthatunk minden téren gyors és tel­jes eredményekre. De ez is csak arra kötelez, hogy pillanatnyi habozás és percnyi késedelem nélkül nyomban, egyesült erővel fogjunk hozzá a meg­valósítás munkájához. És amikor Isten áldását és a nemzet egyetemének a végsőkig felfokozott teljesítményét kérjük ehhez a tradíciókkal telített, mert a nagy elődök alkotásaihoz kap­csolódó új munkafejezethez, ismét csak a kormányzói szózatból meríthe­tünk. Ne felejtsük, hogy ennek a munkának eredményéhez önzetlen ha­zaszeretet és lemondó áldozatkészség szükséges. Sorsunk és országunk sorsa azon fordul, mennyiben tudunk a tör­ténelmi idők követelményeinek meg­felelni. Nem lehet más kötelességünk, mint összefogni a nemzet minden egyes tagját, összesűríteni minden energiát, kikapcsolni mindent, ami él-, választhat és szüntelenül kisebbségi sorban élő testvéreinkre gondolva dolgozni kéz a kézben, váll-váll mel­lett a közös célért, a boldog magyar jövőért. Szabadságküzdelem ez újra. Nem újság számunkra. Ezer év alatt gyak­ran ránk kényszerítette a sors. Előt­tünk a történelmi példák és figyelmez­tetők. Irányítást és erőt innen merít­hetünk. A vezérlő fejedelem szavát sohase feledjük: Mindent a hazáért,­ semmit a privátumért. Horthy Miklós kormányzó nagyszabású államfői beszéddel nyitotta meg az új országgyűlést Az európai békéért való együttműködésről, az alkotmány szel­lemében hozott reformokról, céltudatos gazdasági és szociális politikáról, takarékosságról és racionalizálásról, igazságügyi, sajtójogi és közjogi reformalkotásokról beszélt a kormányzó . „Bűnt követ el, aki a hit szent eszméjével igyekeznék politikai vagy társadalmi viszályt kelteni”. Az országház kupolacsarnokában felejthetetlen látvány volt az egyházi, közjogi méltóságok és társadalmi elő­kelőségek hagyományos felvonulása Történelmi napra virradt ma a ma­gyar nemzet: az államfő, vitéz nagy­bányai Horthy Miklós kormányzó nagy beszéddel nyitotta meg az új or­szággyűlést. Legfelsőbb iránymutatás volt e hatalmas beszéd mindazoknak, akik alkotmányunk szelleme szerint a nemzet irányításában, jövője munká­­lásában részt venni hivatottak. Irányt mutatott a törvényhozó testületnek, határozott irányt, amelyben hazánk boldogulásának útja fekszik és fel­ölelt minden olyan problémát, amely fajtánk, népünk megerősödését szol­gálja. Az országgyűlés tagjai és a dí­szes hallgatóság hódoló és megillető­­dött lélekkel fogadta Horthy Miklós­nak egy új nemzeti korszakot meg­nyitó beszédét, amely a két szent ma­gyar hagyomány jegyében hangzott el, az alkotmánytisztelet és a reform­készség jegyében. Igazi államfői meg­­nyiatkozás volt: termékenyítő, irányt szabó, konkrét munkatervet felvázoló, nagyszabású beszéd. Minden megálla­pítását az a mérhetetlen bizalom és megértés fogadta, melyet a nemzet minden fia az államfő kimagasló, ne­mes személye iránt érez. És mint min­dig olyankor, amikor a nemzet lélek­ben teljesen egybeforrt vezetőjével, az államfő ajkán a nemzet reménye. Az új országgyűlés ünnepies megnyitá­sának programját az összes felekezetek templomaiban tartott istentisztelet ve­zette be. A Budavári Koronázó Mátyás-templom­ban délelőtt tíz órakor volt az ünnepélyes Veni Sancte. Az ünnepi misét Glattfelder Gyula megyéspüspök pontifikálta fényes papi se­gédlettel. A kormányzó képviseletében Hóman Bá­lint vallás- és közoktatásügyi miniszter, a miniszterelnök képviseletében Kánya Kál­mán külügyminiszter vett részt a misén. A kormány tagjai közül megjelent Kozma Miklós belügyminiszter és Bornemisza Géz kereskedelemügyi miniszter. Az államtitká­rágya, akarata szólalt meg. E tökéletes egység jegyében indul az új országgyűlés, amelynek munkája elé — a világ mai súlyos helyzetében is — példátlan várakozással tekint a nemzet, mert programja: testvéri ösz­­szefogás és az összességért való, váll­vetett munka. Sok közül ott volt Preszly Elemér, V­inch-­­kier István, Marschall Ferenc, Antal Ist­ván és a bárcziházi Bárczy István. Ott vol­tak még a képviselőház és a felsőház tag­jai igen nagy számban. A főváros részéről Sipőcz Jenő főpolgár­mester és Szendy Károly polgármester je­lent meg. Ott volt Putnoky Móric, a kép­viselőház háznagya, Rakovszky Endre, a felsőház háznagya, Fiáth Pál báró, a felső­ház korelnöke, Széchenyi Bertalan gróf, a felsőház alelnöke, Barsy Aladár miniszter­­elnökségi miniszteri tanácsos, Krak­ker Kálmán főispán és még igen sokan a köz­életi előkelőségek közül. A zenés mise, amely teljes egy óra hosszat tartott, 11 órakor ért véget. Az­ énekkart Sugár Viktor kar­nagy vezényelte. Ünnepi istentiszteletek az országgyűlés megnyitása előtt

Next