Budapesti Hírlap, 1935. május (55. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

4 jó, gyors, olcsó és a népet megértő és oda­adással gondozó közigazgatás ideálja felé kell haladnunk, a központi ügyintézés aránytalanságainak lehető leépítésével és a hatáskörök arányos megosztásával. E szempontoknak megfelelően elő kell ké­szíteni a magyar közigazgatás általános reformját, amely a vármegyék ősi intéz­ményéből megőrizve és megtartva mindazt, ami helyes, jó és időálló, olyan közigazga­tási szervezetet ad az országnak, amely számol az egyes vidékek különleges igé­nyeivel, az adófizető polgárság tehervi­selő képességével és lehetővé teszi az ál­lami akarat gyors és hatályos érvényesü­lését. A vallás nem lehet elválasztó fal . Nehéz, történelmi időkben kezdi meg tanácskozásait az országgyűlés s hazánk sorsa attól függ, hogyan­ tud a nemzet e történelmi idők követelményeihez felemel­kedni. Fokozottabb mértékben lesz tehát szükség arra, hogy a magyar nép akaratá­nak és bizalmának letétemény­­e: az or­szággyűlés rendelkezzék azokkal az örök­becsű értékekkel, amelyek a nemzetet ezer éven át fenntartották, az önzetlen haza­szeretet, a lemondó áldozatkészség, a tűrni, kitartani és akarni tudás erényeivel. — Hazánkat ismét naggyá, nemzetün­ket megint boldoggá az ország fiainak csak olyan összefogása teheti, amely felül­emelkedve minden elválasztó irányzaton,­­ az egyetemes magyar gondolat jegyé­ben egyesít minden építőerőt. A vallás le­het legkevésbé elválasztó fal magyar és magyar között s bűnt követne el a nemzet ellen az, aki a hit szent eszméjével igye­keznék politikai vagy társadalmi viszályt kelteni. Ezt elhárítani kötelességünk. Ami­kor ezen irányelvek szerint munkáljuk a magyar jelent és jövőt, gondoljunk ki­sebbségi sorsban élő fajtestvéreinkre, akik iránt soha el nem múló szeretettel és ra­gaszkodással viseltetünk. „Mindent a hazáért ”. . Vegyünk példát, merítsünk erőt annak a nagy magyar szabadsághősnek az életéből és küzdelmeiből, akinek két­százéves elmúlásáról most emlékezik meg áhitatos kegyelettel a nemzet. A „vezérlő” fejedelem, II. Rákóczi Ferenc géniuszának vezércsillaga ragyogjon előttünk, mely vezércsillag egy örökké világító útmuta­tást ad a magyar közélet számára: „Min­dent a hazáért és semmit a privátumért”. •­ A közös magyar cél: a boldog ma­gyar jövendő érdekében kifejtendő mun­kásságukra e gondolatok jegyében ké­rem az Isten áldását és az 1935. évi áp­rilis hó 27-ére egybehívott országgyűlést megnyitottnak jelentem ki. A kormányzó lelkes ünneplése Horthy Miklós kormányzó beszédét sű­rűn szakította meg a tetszés spontán meg­nyilatkozása s amikor befejezte a beszédét, percekig tartó súgó éljenzéssel ünnepelték Magyarország kormányzóját. Dísztollas kucsmák emelkedtek a levegőbe, viharos lelkes taps harsant fel minden oldalon. A kormányzó lelépett az emelvényről s ebben a pillanatban felhangzott a Himnusz hangja. Horthy Miklós vigyázz-állásban hallgatta végig a magyar imádságot, majd a Himnusz akkordjai után ismét kialakult az előbbi menet és a kormányzó a megje­lentek újabb szűnni nem akaró ünneplése közben hagyta el a megnyitó ünnepség helyét. A főbejárat előtt kocsijába szállott és a királyi várpalotába hajtatott. A közönség is megindult a kijárat felé, a képviselők a képviselőházba vonultak át, a felsőházi tagok pedig a felsőházi ülés­terembe. Mindkét Ház folyosóin élénk tár­salgás indult meg, míg déli egy órakor meg nem szólaltak a terembe hívó csen­gők. B. H. 1935 MÁJUS 1, SZERDA­ 1 A képviselőház ülésén a képviselők benyúj­­tották megbízóleveleiket Virág- és zászlódíszben félmillió embert vár London a királyjubileumra A mai ülés, amely mintegy másfél óráig tartott, ünnepi hangulatban folyt le már csak azért is, mert a képviselők ez alka­lommal a kupolacsarnokból érkezve, dísz­magyarban és ünneplő feketében jelentek meg. A karzatokat díszes hölgyközönség töltötte meg. Mindez azonban nem befolyá­solta az ellenzéknek egy-két tagját, kik már most, a második ülésnapon, igyekez­tek egyik-másik megbízólevél beadásakor közbeszólásokkal a rendet megzavarni. A mai ülés lefolyása a következő volt: Sándor Pál korelnök néhány perccel egy óra után nyitotta meg az ülést. Elő­ször is bejelentette, hogy a miniszterelnök átiratban elküldte a képviselőháznak a kormányzó beszédének szövegét, amelyet a Ház kinyomat és a képviselők között szét­osztat. Ezután Makkai János körjegyző felol­vassa a képviselők névsorát a mandátu­mok bemutatása végett. Amikor Bor­nemisza Géza kereskedelemügyi miniszter átadta megbízólevelét, jobboldalon és a középen élénk éljenzés és taps hangzik fel. Darányi Kálmánt zajosan megéljenzik, ugyancsak vitéz galántay Glock Tivadart. Gömbös Gyula miniszterelnök nevének olvasásakor szűnni nem akaró éljenzés és tapsvihar tör ki a jobboldalon és középen. Ovációban részesítették Kornis Gyulát, vi­téz Kozma Miklós belügyminisztert, Lázár Andor igazságügyminisztert, Marschall Fe­rencet, vitéz Marton Bélát, vitéz Martse­­kényi Imrét, Mecsér Andrást, Mellczer Lil­lát, Pálffy Dani József grófot, Pintér Lászlót, Putnoky Móricot, Riess Ádámot, Roszner István bárót, vitéz Shvoy Kál­mánt, Sztranyavszky Sándort, Takách- Tolvay József grófot és Teleki János grófot. Matolcsy Mátyás körjegyző ezután fel­olvasta a távollévő képviselők névsorát. A névsor felolvasása után a korelnök szüne­tet rendelt el, a beadott megbízólevelek összeszámlálásának idejére. Rövid szünet után a korelnök ismét megnyitotta az ülést és bejelentette, hogy az ülés folyamán személyesen 197 képviselő 202 megbízólevelet adott be, levélben pe­dig Sif képviselő, 1­3 megbízólevelet kül­dött be. A korelnök ezután bejelenti, hogy össze­sen 231 képviselő 2115 megbízólevelet nyúj­tott be. Ezzel kapcsolatban bemutatta a Háznak Fabinyi Tihamér levelét, amelyben a budapesti északi választókerületben nyert megbízatásáról, Rassay Károly levelét, amelyben a budapesti I., II. és III. választó­­kerületében nyert képviselői megbízatásá­ról, Eckhardt Tibor a kecskeméti, Zsitvay Tibor a Budapest I., Hóman Bálint a Buda­pest HL, Wolff Károly a Budapest III. man­dátumáról lemond. A Ház a lemondásokat tudomásul vette és az 1925. évi választási törvénynek megfelelően a megüresedett képviselői helyekre a pót képviselők behí­vása iránt intézkedett. A korelnök ezután még bemutatta Kozma Miklós levelét, amelyben bejelenti, hogy le­mondott felsőházi tagságáról, Csik József és Kühne Lóránt levelét, amelyben bejelen­tik felsőházi tagságukkal való összeférhe­tetlenségüket. A Ház a bejelentést tudomá­sul vette. Végül az elnök még bejelenti, hogy a közigazgatási bíróságnál megpeti­­cionálták Temesváry Imre és Thuránszky Pál mandátumát. Majd bemutatott egy le­velet, amelyben két nádudvari lakos Megay- Meissner Károly megválasztása ellen kifo­gást emel. Minthogy a bejelentés a ház­szabályban előírt kellékeknek nem felelt meg, az elnök indítványozta annak a Ház irattárába való elhelyezését. Mózes Sándor független kisgazda szót kért s azt bizonyítgatta, hogy Megay-Meiss­­ner Károlynak még nincsen meg tíz év óta a magyar állampolgársága és így nem vállalhat képviselői megbízatást. Megay-Meissner Károly: úgy látszik, na­gyon sajnálják Hegymegi Kiss Pált. Eckhardt Tibor: Ezt a közigazgatási bí­róság állapítja meg. Korelnök: Kérem, ne méltóztassanak közbeszólni. A bejelentett kifogást a ház­szabályoknak megfelelően átteszem a köz­­igazgatási bírósághoz. Ezután sorshúzás útján négy csoportba osztották a képviselőket. A csoportoknak feladata a mandátumok kölcsönös felül­vizsgálása. Végül a korelnök indítványt tett, hogy a Ház legközelebbi ülését szer­dán délelőtt 10 órakor tartsa, amelynek napirendjén a Ház elnökének, két alelnö­kének, a háznagynak és hat jegyzőnek a megválasztása szerepel. A Ház az indítványt elfogadta és ezzel az ülés délután fél 3 órakor véget ért. Délután 5 órakor összeült a mandátumo­kat felülvizsgáló négy osztály és meg­kezdte munkáját, melyet az esti órákig be is fejezett. A vizsgálat eredményéről szer­dán délelőtt, a legközelebbi ülésen tesznek jelentést. A felsőház ülése Pontosan egy órakor nyitotta meg Fiáth Pál báró korelnök a felsőház ülését. Az ülés kezdetén bejelentette, hogy a minisz­terelnöktől átirat érkezett, amellyel meg­küldi a kormányzó megnyitóbeszédének hi­teles szövegét. A miniszterelnök levelét Latinovits János körjegyzőnek adja át fel­olvasás végett. Ezután a korelnök, külön­LONDON, április hó. (A Budapesti Hírlap tudósítójától.) Az angolok hagyományosan jóságos sorsa úgy intézte, hogy ezelőtt huszonöt eszten­dővel a király koronázása májusra, éppen az úgynevezett „season”-ra essen. Ennek a csodálatos véletlennek köszönhető, hogy az idén a londoniak egyszerre gyönyörködhet­nek a „season” szépségeiben és a király jubileumának látványosságaiban. A kettő így együtt sokkal pazarabbnak mutatkozik, mint hogyha külön-külön zajlana le. Az egész világ előtt köztudomású, hogy az idei jubileumi szezon a legtündöklőbb sze­zon lesz, amelyet Anglia a háború befeje­zése óta megért. Ennek bizonyságára elég, ha az idei sze­zont összehasonlítjuk az 1910. év májusá­val, amikor V. György király a trónra lé­pett. Akkoriban az ünnepség társadalmi esemény volt, amelyen csak a felső tízezer képviselői vettek részt. A nagy néptömeg azonban távoltartotta magát az ünnepség­től. György király uralkodásának negyed­­százada alatt a helyzet lényegesen meg­változott. Az exkluzív „society” eseményei ma még az ascoti lóversenyek, a ranciaghi pólójátékok és a cowesi regattaversenyek. A szezon többi eseménye, mint az olimpiai katonai játékok, az owali crickettmeccs már mind a nagyobb néptömegek szórako­zását szolgálják. Maga a királyi Garden Party, a Buckingham-palota parkjában, 12—15.000 vendégével se mondható már exkluzívnek. Az idei jubileum még jobban kimutatja ezt a demokratizálódó folyama­tot, amely évtizedek óta fejlődik Angliá­ban. Az idegen, aki ma Londonba jön, az első pillanatra észreveszi, hogy a város nagy események előestjén áll. Mindenütt készü­lődnek a jubileumra, még­pedig olyan szor­galommal, és olyan pazar keretek között, amelyre Angliában az utolsó tíz esztendő­ben nem volt példa. A jubileumi felvonu­lás útszakaszára, amely a Buckingham­­palota és a Szent Pál-székesegyház közé esik, százezer személy számára szolgáló tribünöket építettek. Egyidejűleg az útvo­nalon lévő magánházak, üzletek, hotelek, klubok nemcsak ablakaikat adták bérbe az érdeklődőknek, hanem a házaik előtt lévő teret, erkélyeket, lépcsőfeljárókat, sőt még a tetőkön is rögtönöztek kis tribünöket. A nézőhelyek árfolyama három fonttól ötven fontig terjed. A mi fogalmaink szerint kissé borsos árak, hogy ha elgondoljuk, hogy a menet elvonulása legfeljebb húsz percig tarthat. Az angolok szemében azon­ban ilyen alkalmakkor a pénz nem játszik szerepet. Erről egyébként az utcák pazar díszítése és zászlópompája is tanúskodik. De nemcsak azok a főútvonalak vannak re­mekül feldíszítve, amelyen a díszmenet el­vonul, hanem London mellékutcái is ko­­szorúerdőben, címer- és zászlódíszben pom­páznak. A koszorúk virágai azonban víz­álló anyagból készültek, úgy, hogy még a legáthatóbb angol esőnek is ellen tudnak állni. Sőt minél többet esik, annál üdébb­nek és frissebbnek látszanak ezek a gumi­­papírvirágok. A kirakatok tele vannak úgy­nevezett juibleumi emlékekkel. Poharak, tányérok, vázák, emléktárgyak az ural­kodópár arcképét viselik. A londoni szezon hónapjaiban az ide­genforgalom és az üzleti élet mindig meg­növekszik. Ebben az évben azt remélik, hogy a szokott forgalom kétszeresét hozza a király jubileum. Ez a reménység való­színűleg nem alaptalan, máskülönben az előrelátó angolok nem fektettek volna óriási összegeket a jubileum előkészíté­sére. Egyedül a számos tribün felállítása hozzávetőlegesen 85.000 font sterlingbe került. A zászlótartók, virággirlandok, cí­merek és egyéb utcadíszítések körülbelül 100.000 fontba kerültek. Erre a célra a londoni lordtanács 50.000 fontot,­­ a West­minsteri magistrátus 25.000 fontot, a ken­­singtoni magisztrátus pedig 10.000 fontot adott. Ideszámíthatjuk még azt a horribi­lis költséget, amelybe számos londoni templom, középület renoválása került. A király jubileum alkalmára háromszor annyi magánházat renováltak, mint egyébként. A jubileumra igen sok idegen látogatá­sára számítanak. Az Egyesült Államokból, Kanadából, Ausztráliából, Új-Zélandból, Dél-Afrikából érkező hajók valamennyi ka­binja hetekre le van már foglalva. Az an­gol gyarmatokról mintegy félmillió ember érkezik az anyaországba. A közelgő királyjubileum példátlan munkatöbbletet hárít a londoni rendőr­ségre, de máris gondoskodás történt, hogy ennek ne maradjon el a jutalma. A londoni rendőrség 121 tisztjét magasabb rangosz­tályba léptették s a jubileumi hónapok tartamára az egész rendőrség külön napi­díjat kap. böző hozzá érkezett beadványokat ismer­teti. Fiáth Pál báró korelnök: Bemutatom Perényi Zsigmond báró, Farkas István és Shvoy István felsőházi tagok megbízó le­velét. Bemutatom vitéz Kozma Miklós fel­sőházi tag levelét, amelyben bejelenti, hogy országgyűlési képviselővé választatván, a választást elfogadta; Gergely Ipoly felső­házi tag levelét, amelyben bejelenti, hogy a csornai premontrei kanonok rend pré­­postkanonoki méltóságáról lemondott, to­vábbá a csornai premontrei rend perjeljé­­nek beadványát, amelyben közli, hogy Ger­gely Ipoly, volt csornai prépost felsőházi tag prépost prelátusi méltóságáról lemon­dott. végül az elnök bemutatta még az Orszá­gos Mezőgazdasági Kamara elnökének be­adványát, amelyben értesíti a felsőházat, hogy a kamara eddigi elnöksége választás alá kerülvén, Hoyos Miksa gróf elnöki tisztsége megszűnt. A bejelentéseket kiad­ták a megválasztandó igazolóbizottságnak. Ezután a felsőház titkos szavazással megállapította a tizenöt főből álló igazolóválasztmány tagjainak névsorát. Khuen-Héderváry Károly gróf olvassa fel a királyi család tagjai, az egyházak kép­viselői, a főnemesi családok választottjai, az örökös tagok, hivataluknál főrendiházi tagok, majd a választott főrendiházi tagok­ névsorát. A díszmagyarba, teljes tábori­­oki díszbe és bíborpalástba öltözött fő­­rendiházi tagok egymásután vonulnak a felsőház asztalán álló aranyozott urnához és bedobják szavazólapjukat. A körjegyzők a Ház színe előtt számlál­ják össze a szavazatokat. A négy kör­­jegyző kimegy a Ház asztalához, felbontja az urnát és megszámlálja a szavazatokat. A szavazatok összeszámlálása után az el­nök kihirdeti az eredményt, amely szerint a felsőház igazolóbizottságának megválasz­tott tagjai a következők: Agarasztó Tivadar, Bezerédj István, Er­­ney Károly, Fiáth Miklós báró, Glücksthal Samu, Harrer Ferenc, Némethy Károly, Patay Tibor, Rakovszky Endre, Ravasz László, Sebes Ferenc, Sebess Dénes, Tom­­csányi Móric, Verebély Jenő, Wilczek Fri­gyes gróf. Az elnök ezután felkéri az igazgatóbizott­ság tagjait, hogy mielőbb üljenek össze és munkájukról a Ház legközelebbi ülésén te­gyenek jelentést. A korelnök a felsőház legközelebbi ülését szerdán délelőtt 11 órára tűzte ki, amelynek napirendjén az igazolóbizottság jelentésének átvétele, a felsőház elnökének, két alelnökének, vala­mint háznagyának és nyolc jegyzőjének megválasztása szerepel. A jubileumi díszmenet főpróbája Az angol királyi pár kedden elhagyta a windsori kastélyt, ahol a húsvéti ünnepe­ket töltötte és visszatért Londonba. György király személyesen akarja ellenőrizni a hét­főn kezdődő jubileumi ünnepségek utolsó előkészületeit s a hét hátralévő részét tel­jesen ezeknek az előkészületeknek szenteli. Kedden a kora reggeli órákban megtar­tották az ünnepi felvonulás első főpróbáját. A díszmenetben résztvevő valamennyi kocsi végighaladt a Buckingham-palotától a Szent Pál-székesegyházig vezető útvonalon s már ez az első próba azt mutatta, hogy a rendőrségnek nagyon alapos munkát kell végeznie, ha biztosítani akarja az ünnep­ségek tartamára a főváros normális közle­kedését. Noha a főpróbát a kora reggeli órákban tartották meg, a felvonulás telje­sen megbénította a belváros forgalmát s egyes útvonalakon órákhosszat nem lehe­tett közlekedni. A próbafelvonulást tíz­ezrekre menő tömegek nézték végig. Pilsudski külföldi útja BUKAREST, ápr. 30. Pilsudski tábornagy külföldi útja során Romániát is érinti. A tábornagy pár nap múlva érkezik meg Bukarestbe, ahol több román politikussal tárgyalást folytat, majd Konstantában hajóra száll és tovább folytatja, útját.

Next