Budapesti Hírlap, 1935. július (55. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

Mindennap képesmelléklet­i adás ---------------------------------------------------- 71­71 l­f Budapesti Hírlap Budapest, 1935. Kedd. Julius 2 POLITI­KAI NAPI­LAP IV. évfolyam 147. szám Magyar szív, magyar kard Az elmúlt napokban a gyönyörű fek­vésű Lausanne volt oly esemény szín­helye, amelyre a világ minden részé­ben, ahol a nemzetek sportbeli kiváló­ságát számon tartják, élénk érdeklődés­sel figyeltek. Két nap múlva Budapest jut hasonló szerephez. A magyar fővá­ros lesz színtere egy nemzetközi vetél­kedésnek, amelyen a mi fiainkon kívül az olaszok, németek, svédek legdere­kabb küzdői, kiválasztott sportemberei vesznek részt. Lausanneben több napon át a kard és tőr művészei, leghivatottabb forgatói mérkőztek azért a szép és büszke címért, hogy a vívás nemes, nemcsak az izmoktól, hanem az idegektől is acé­losságot kívánó sportjában, ebben a legintelligensebb sportban, ki a legkü­­lönb ma Európában, ki az Európa-baj­­nok. Erre a kérdésre, amelyet a lausan­­nei kard, tőr- és párba­jtőrversenyek ve­tettek fel, a válasz az, hogy ismét mi bizonyultunk a legjobbaknak. Négy Európa-bajnokságot hoztak haza svájci földről azok, akik a magyar színek, a magyar fajta képviseletében álltak ki a vívóporondra, s ott méltóan az elődök­höz, a korábbi diadalokhoz, izgalmas küzdelmek során meghajlásra késztet­ték kiváló ellenfeleiket. Megvédtük az egyédi e3 csapatbeli Európa-bajnoksá­got a kardban, a női tőrcsapatbajnok­­ságot s újonnan­­ megszereztük a női tőrvívás egyéni bajnokságát. Jogos büszkeséggel és igaz belső örömmel tekintünk azokra, akik külde­tésüket a nevezetes lausannei vetélke­désen valóban úgy fogták fel, azzal a szívvel, azzal a harcos eltökéltséggel, amely a magyart, a trianoni magyart minden nemzetközi próbatételen, rivali­záláson ma még jobban kötelezi, mint valaha. Fiaink méltóak voltak azokhoz, akik a kardvívásban hosszú évek, he­lyesebben évtizedek óta a világ legjobb­jainak címeit szerezték meg s ezzel a sportdiadalon kívül, közvetve a ma­gyarság erkölcsi tőkéjét is növelték. A világ régóta, már a háború előttről, úgy tartja számon a kardvívást, mint egye­nesen nemzeti sportunkat. Tradíció lett, hogy a magyarok, ennek az any­­nyira megfogyott, eredetében a mély­­titkú Ázsia felé mutató, rokonság dol­gában messzi földek határáig társtala­­nul álló fajtának képviselőit a kardfor­gatás művészetében nem lehet legyőzni. Több mint két és fél évtized alatt, ami­óta ebben az igazán száz százalékosan férfias szépségű sportban, amely szá­munkra a múltban minden európai nép­nél inkább volt a fennmaradás problé­májának megoldása, amióta a kardví­vásban olimpiai és európabajnoki ver­senyek rendeződnek, mindössze egyet­len alkalom kivételével mindig a ma­gyar név, a magyar tehetség győzedel­meskedett. Bizonyára magában a fajtában, a magyar lelkiségben rejlenek azok az adottságok, amelyek ennek a több év­tizedes sikersorozatnak magyarázatát adják. Amelyek lehetővé tették, hogy azt a pozíciót, amelyet mint a világ leg­elsői annak idején először szereztünk a kardvívásban: meg tudjuk tartani, ne engedjük át másnak, bármily hévvel, szívóssággal és becsvággyal törekszik is érte. A nagyvilágot tehát nem ér­ték váratlanul, nem lepték meg a lau­­sennei versenyek magyar kardvívó-dia­­dalai. A világ tudja, hogy ezen a külö­nös, oly áldott és oly tragikus földön a félelmetes kardvívó férfiak nem lesz­nek, hanem ilyenekké­l születnek. Hozzátehetjük, még­pedig nagy örven­dezéssel, hogy azok a sportbeli erények, amelyek a magyar férfit teszik a világ legelső kardforgatójává, újabban egyre nagyszerűbb módon jelentkeznek női oldalról is. Lausanneban a villám­gyors kezű, élesszemű tőrforgató ma­gyar lányok mindenben méltóknak bi­zonyultak a kard fiaihoz. Együttvéve pedig, mindannyian méltók nemzetük­höz. Most két nap múlva, ezúttal Budapes­ten kezdődnek ugyancsak nemzetközi jelentőségű napjai a sportnak. Az ókori eredetű, görög pentatlon modern for­mája, az öt­tusa-verseny gyűjti egybe és szólítja kiállásra ennek a rendkívül nehéz mérkőzésnek művelőit. olasz, né-LONDON, júl. 1. Az alsóh­áz mai ülésén Lansbury, a mun­káspárt vezére, megkérdezte Sir Samuel Hoare külügyminisztert, nyilatkozhatik-e Edén népszövetségi miniszter párizsi és római útjáról. Edén, akit a Ház minden oldalán éljen­zéssel fogadtak, a következőket mondotta: — Párizsi utam célja az volt, hogy 1. minél sürgősebben kimerítő és őszinte fel­világosítást adjunk a francia kormánynak az angol-német tengerészeti egyezményről; 2. hogy a francia kormánnyal a londoni nyilatkozat összes pontjainak minél sürgő­sebb megvalósításáról tárgyaljunk. — Ami az első pontot illeti, ismertet­tem Lavallal az egyezmény tartalmát, az azt megelőző tárgyalások körülményeit és az okokat, amelyek kormányunkat az egyezmény megkötésére bírták. Laval ha­sonló őszinteséggel közölte a francia kor­mány felfogását erről a megállapodásról, valamint azt is, hogy nézete szerint milyen hatást gyakorolhat a megállapodás azokra a különböző európai kérdésekre, amelyek megoldásán mindkét kormány fáradozik. Felismertük ezen megbeszélés során, hogy szoros együttműködésre van szükség az olyan kérdések elintézéséhez, mint aminő a nyugati légi egyezmény, a keleti és közép­európai egyezmény és a szárazföldi had­erőkre vonatkozó megállapodás. Ezek a kérdések nem egyedül Franciaországot, vagy Angliát érdeklik, ezért jelenleg a francia kormánnyal együtt oly együttmű­ködési formulát keresünk, amely lehetővé teszi, hogy az összes érintett kormányok minél gyorsabban és teljesebben megvaló­síthassák a február 3-i közlemény vala­mennyi pontját.­­ A Mussolinival folytatott ugyanilyen tárgyú megbeszélés során örömmel állapí­tottuk meg, hogy egyetértünk annak a le­hetőségnek a tekintetében, hogy továbbra is együtt dolgozhassunk Európa megbékélé­sén a londoni nyilatkozat és a stresai hatá­rozat alapelvei szerint. Megokolt az a re­mény, hogy rövidesen megtaláljuk a leg­alkalmasabb tárgyalási­ módot. A három kormány nem tulajdoníthat teljesen egyenlő fontosságot, vagy sürgősséget a nyilatkozat minden pontjának, de megálla­podhatunk oly módszerben, amelynek alap­ján más kormányokkal az egyenjogúságon alapuló szabad tárgyalások útján előmoz­díthatjuk e kérdések megoldását. — Abesszíniát illetően hangoztattam, hogy érdeklődésünket nem az önérdek, hanem az a tény sugallja, hogy a Népsze­met, svéd és magyar részről. Sajátságos jellegénél fogva (pisztolylövés, tereplo­vaglás, futás, úszás, párbajtőr) e mér­kőzésnek résztvevői túlnyomórészt a hadsereg köréből kerülnek ki. Elsősor­ban tisztek versenye ez a modern pen­tatlon, amelyen az olimpiai győző, a svéd Oxenstiema is részt vesz. Remek férfiak, nagyszerű erőfeszítését fogjuk látni, s annak ellenére, hogy e sport mögött nálunk még nincsen nagyobb múlt, minden okunk megvan a biza­lomra a magyar tisztek kiválóságának sikerében. A közelmúltban ezen a té­ren elért eredményeink is joggal adnak okot erre a bizalomra, de még inkább az a kemény küzdőképesség, az a hideg fej és lelkes szív, amely a magyar tisz­tet jellemzi, valahányszor oly ügyről volt és van szó, amely önmagának és fajtájának ügye, vétség tagjai vagyunk és külpolitikánk a Népszövetségen alapul és ezért nem szem­lélhetünk közömbösen olyan eseményeket, amelyek gyökerében érinthetik a Népszö­vetség jövőjét. Ezért a következő javasla­tot tettük kísérletképpen Mussolininak: Az olasz,abessziniai vita elintézése érde­kében Anglia hajlandó Abesszíniának terü­­letsávot átengedni Angol-Szomáli földjén, amely utat nyitna Abesszíniának a ten­gerhez, hogy ily módon megkönnyítsék az Abesszínia által Olaszországnak nyújtandó területi és gazdasági engedményeket. En­nek ellenében pusztán legeltetési jogot kértünk az angol uralom alatt lévő benn­­szülött törzsek számára az Olaszországnak átadandó területeken. Őszinte sajnála­tomra Mussolini nem találta ezt a javas­latot a viszály megoldásának alapjául el­fogadhatónak. — Visszatérőben tájékoztattam Lávait a Rómában történtekről. Vita a beszámoló felett Lansbury: Sem én, sem a Ház többi tagja, nem érthetjük át teljesen ezt a nyilatkozatot a szöveg áttanulmányozása nélkül. Mikor tárgyalhat a Ház a Lavallal folytatott megbeszélésről és mikor hall­hatunk valamit a kormánytól arról, milyen más lépéseket szándékozik tenni abból a célból, hogy az európai közvélemény nyo­mást gyakorolhasson az olasz kormányra az abessziniai vita ügyében. — Remélem, senki a Házban nem kí­vánja a hosszas tétovázás politikáját, amely például távolkeleten odavezetett, hogy Japán meghódíthatta Kína egy ré­szét Európa tiltakozása és a szerződéses határozmányok ellenére. Sir Samuel Hoare külügyminiszter: Elismerjük a kérdés rendkívüli sürgőssé­gét, de nem adhatunk ígéretet, hogy mi­kor közölhetünk további részleteket Egyelőre azért nem nyilatkozhatunk, mert nem akarjuk a jövőben szándékolt eljárási módok sikerét kockáztatni. Tinker képviselő: Közölte-e Mussolini saját feltételeit? Edén: Amennyire lehetséges volt, je­lentettem a Háznak a részleteket. Többet, mint amennyit ma mondottam, még nem mondhatok. Dickie képviselő: Vájjon nincsenek-e máris befejezett tények és biztosíthat-e bennünket a kormány, hogy mielőtt angol területeket enged át Abesszíniának, vagy bármely más hatalomnak, az ügy a Ház elé fog kerülni? Sir Samuel Hoare külügyminiszter: A Háznak minden tekintetben bíznia kell a végrehajtó hatalomban. Ha ez a bizalom nincs meg, akkor vége a kormányzás alapjainak. Cocks képviselő kérdi a külügyiminisz­tert, hogy miután a versaillesi szerződés ötödik fejezetét még nem hatálytalanítot­ták, ennélfogva ismertetheti-e az angol­német tengerészeti megállapodás jogi ter­mészetét és lajstromozható-e az okmány a N­épszövetségnél. Sir Samuel Hoare külügyminiszter: Az angol-német tengerészeti megállapodás­nak az a jogi természete, hogy az Egyesült Királyság és Németország között érvényes megállapodás, amely semmiképpen sem érintik egyéb hatalmak bárminő jogait, amelyek a versaillesi szerződés ötödik feje­zetén vagy más alapokon nymgszanak és nem érintik az Egyesült Királyságnak olyan jogait, amelyek a versaillesi szerző­dés ötödik fejezetének az egyezmény által közvetlenül nem szabályozott vonatkozá­saiból származnak. A megállapodást an­nak idején lajstromozni fogják a Népszö­vetségnél. Cocks képviselő: Miután az egyezmény a versaillesi szerződés megszegését jelenti, módot fog-e nyújtani a kormány a Ház­nak, hogy nézetét nyilváníthassa a meg­állapodásról és tudja-e a kormány, hogy­­ Németországon kívül rosszhiszeműségnek tekintik ezt a megállapodást? A külügyminiszter: A képviselő úr sok vitás kérdést sűrített össze ebben az inter­pellációban. Egyetlen feltevésével sem ér­tek egyet. Biztosíthatom, lesz még alkalom e kérdés mérlegelésére. Jones képviselő: Igaz-e, hogy a kormány felfogása szerint nem engedhető meg az egyoldalú eljárás ebben az ügyben? A külügyminiszter erre a kérdésre nem felelt. Laval nyilatkozata Edennel folytatott tárgyalásáról PÁRIZS, júl. 1. Laval miniszterelnök szombaton Cler­­mont-Ferrandban beszédet mondott, amelyben a francia népet egyesülésre hív­ta fel. A Petit Parisien szerint a mi­niszterelnök beszédében röviden rátért a külpolitikai helyzetre is és az angol-né­met tengerészeti egyezményről szólva ki­jelentette, hogy Angliával szemben a kellő hangot alkalmazta és annak a meg­győződésének adott kifejezést, hogy azok, akik túlságosan mértékletesnek tartják kijelentéseit, esetleg túlzónak tartanák, ha ismernék kijelentéseinek pontos szö­vegét. A franciáknak meg kell őrizni hi­degvérüket és rendszeretetüket. Eden beszámolója az alsó házban párizsi és római „Megálla odhatunk oly módszerben, melynek alapján más kor* /alanyokkal az egyenjogú~ágim phov­ é sza ad tárgyalás alapján e­lmozdíthatjuk a kérdesek megoldását** Német részről közvetlen francia-német tárgyalást sürgetnek PÁRIZS, júl. 1. A lapok berlini tudósítói szerint Né­metországban az angol-német tengerészeti egyezmény megkötése óta erős áramlat fejlődik ki, amely francia-német közvetlen tárgyalásokat sürget. A Frankfurter Zei­tungnak a francia-német kapcsolatokkal foglalkozó cikke Párizsban figyelmet kel­tett és ebben az új irányzat egyik meg­nyilvánulását látják. A francia-német közvetlen tárgyalások gondolata francia részről bizalmatlan és egyelőre inkább elutasító magatartásba ütközik. A lapok attól tartanak, hogy Franciaország ilyen megbeszélések megindításával véglegesen szentesítené a stresai arcvonal felbomlá­sát. Az Oeuvre úgy értesül, hogy angol rész­ről egy Lavall Ribbentrop találkozó meg­valósításán fáradoznak. Anglia úgy véli, hogy a diplomáciai helyzetet a két állam­férfiú személyes eszmecseréje tisztáz­hatná. Párizsban viszont úgy vélik, hogy a helyzet csak akkor javulhat meg, ha Németország tettekkel adja tanúbizonysá­gát, hogy az európai helyzet érdekében

Next