Budapesti Hírlap, 1935. július (55. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-02 / 147. szám
Mindennap képesmellékleti adás ---------------------------------------------------- 7171 lf Budapesti Hírlap Budapest, 1935. Kedd. Julius 2 POLITIKAI NAPILAP IV. évfolyam 147. szám Magyar szív, magyar kard Az elmúlt napokban a gyönyörű fekvésű Lausanne volt oly esemény színhelye, amelyre a világ minden részében, ahol a nemzetek sportbeli kiválóságát számon tartják, élénk érdeklődéssel figyeltek. Két nap múlva Budapest jut hasonló szerephez. A magyar főváros lesz színtere egy nemzetközi vetélkedésnek, amelyen a mi fiainkon kívül az olaszok, németek, svédek legderekabb küzdői, kiválasztott sportemberei vesznek részt. Lausanneben több napon át a kard és tőr művészei, leghivatottabb forgatói mérkőztek azért a szép és büszke címért, hogy a vívás nemes, nemcsak az izmoktól, hanem az idegektől is acélosságot kívánó sportjában, ebben a legintelligensebb sportban, ki a legkülönb ma Európában, ki az Európa-bajnok. Erre a kérdésre, amelyet a lausannei kard, tőr- és párbajtőrversenyek vetettek fel, a válasz az, hogy ismét mi bizonyultunk a legjobbaknak. Négy Európa-bajnokságot hoztak haza svájci földről azok, akik a magyar színek, a magyar fajta képviseletében álltak ki a vívóporondra, s ott méltóan az elődökhöz, a korábbi diadalokhoz, izgalmas küzdelmek során meghajlásra késztették kiváló ellenfeleiket. Megvédtük az egyédi e3 csapatbeli Európa-bajnokságot a kardban, a női tőrcsapatbajnokságot s újonnan megszereztük a női tőrvívás egyéni bajnokságát. Jogos büszkeséggel és igaz belső örömmel tekintünk azokra, akik küldetésüket a nevezetes lausannei vetélkedésen valóban úgy fogták fel, azzal a szívvel, azzal a harcos eltökéltséggel, amely a magyart, a trianoni magyart minden nemzetközi próbatételen, rivalizáláson ma még jobban kötelezi, mint valaha. Fiaink méltóak voltak azokhoz, akik a kardvívásban hosszú évek, helyesebben évtizedek óta a világ legjobbjainak címeit szerezték meg s ezzel a sportdiadalon kívül, közvetve a magyarság erkölcsi tőkéjét is növelték. A világ régóta, már a háború előttről, úgy tartja számon a kardvívást, mint egyenesen nemzeti sportunkat. Tradíció lett, hogy a magyarok, ennek az anynyira megfogyott, eredetében a mélytitkú Ázsia felé mutató, rokonság dolgában messzi földek határáig társtalanul álló fajtának képviselőit a kardforgatás művészetében nem lehet legyőzni. Több mint két és fél évtized alatt, amióta ebben az igazán száz százalékosan férfias szépségű sportban, amely számunkra a múltban minden európai népnél inkább volt a fennmaradás problémájának megoldása, amióta a kardvívásban olimpiai és európabajnoki versenyek rendeződnek, mindössze egyetlen alkalom kivételével mindig a magyar név, a magyar tehetség győzedelmeskedett. Bizonyára magában a fajtában, a magyar lelkiségben rejlenek azok az adottságok, amelyek ennek a több évtizedes sikersorozatnak magyarázatát adják. Amelyek lehetővé tették, hogy azt a pozíciót, amelyet mint a világ legelsői annak idején először szereztünk a kardvívásban: meg tudjuk tartani, ne engedjük át másnak, bármily hévvel, szívóssággal és becsvággyal törekszik is érte. A nagyvilágot tehát nem érték váratlanul, nem lepték meg a lausennei versenyek magyar kardvívó-diadalai. A világ tudja, hogy ezen a különös, oly áldott és oly tragikus földön a félelmetes kardvívó férfiak nem lesznek, hanem ilyenekkél születnek. Hozzátehetjük, mégpedig nagy örvendezéssel, hogy azok a sportbeli erények, amelyek a magyar férfit teszik a világ legelső kardforgatójává, újabban egyre nagyszerűbb módon jelentkeznek női oldalról is. Lausanneban a villámgyors kezű, élesszemű tőrforgató magyar lányok mindenben méltóknak bizonyultak a kard fiaihoz. Együttvéve pedig, mindannyian méltók nemzetükhöz. Most két nap múlva, ezúttal Budapesten kezdődnek ugyancsak nemzetközi jelentőségű napjai a sportnak. Az ókori eredetű, görög pentatlon modern formája, az öttusa-verseny gyűjti egybe és szólítja kiállásra ennek a rendkívül nehéz mérkőzésnek művelőit. olasz, né-LONDON, júl. 1. Az alsóház mai ülésén Lansbury, a munkáspárt vezére, megkérdezte Sir Samuel Hoare külügyminisztert, nyilatkozhatik-e Edén népszövetségi miniszter párizsi és római útjáról. Edén, akit a Ház minden oldalán éljenzéssel fogadtak, a következőket mondotta: — Párizsi utam célja az volt, hogy 1. minél sürgősebben kimerítő és őszinte felvilágosítást adjunk a francia kormánynak az angol-német tengerészeti egyezményről; 2. hogy a francia kormánnyal a londoni nyilatkozat összes pontjainak minél sürgősebb megvalósításáról tárgyaljunk. — Ami az első pontot illeti, ismertettem Lavallal az egyezmény tartalmát, az azt megelőző tárgyalások körülményeit és az okokat, amelyek kormányunkat az egyezmény megkötésére bírták. Laval hasonló őszinteséggel közölte a francia kormány felfogását erről a megállapodásról, valamint azt is, hogy nézete szerint milyen hatást gyakorolhat a megállapodás azokra a különböző európai kérdésekre, amelyek megoldásán mindkét kormány fáradozik. Felismertük ezen megbeszélés során, hogy szoros együttműködésre van szükség az olyan kérdések elintézéséhez, mint aminő a nyugati légi egyezmény, a keleti és középeurópai egyezmény és a szárazföldi haderőkre vonatkozó megállapodás. Ezek a kérdések nem egyedül Franciaországot, vagy Angliát érdeklik, ezért jelenleg a francia kormánnyal együtt oly együttműködési formulát keresünk, amely lehetővé teszi, hogy az összes érintett kormányok minél gyorsabban és teljesebben megvalósíthassák a február 3-i közlemény valamennyi pontját. A Mussolinival folytatott ugyanilyen tárgyú megbeszélés során örömmel állapítottuk meg, hogy egyetértünk annak a lehetőségnek a tekintetében, hogy továbbra is együtt dolgozhassunk Európa megbékélésén a londoni nyilatkozat és a stresai határozat alapelvei szerint. Megokolt az a remény, hogy rövidesen megtaláljuk a legalkalmasabb tárgyalási módot. A három kormány nem tulajdoníthat teljesen egyenlő fontosságot, vagy sürgősséget a nyilatkozat minden pontjának, de megállapodhatunk oly módszerben, amelynek alapján más kormányokkal az egyenjogúságon alapuló szabad tárgyalások útján előmozdíthatjuk e kérdések megoldását. — Abesszíniát illetően hangoztattam, hogy érdeklődésünket nem az önérdek, hanem az a tény sugallja, hogy a Népszemet, svéd és magyar részről. Sajátságos jellegénél fogva (pisztolylövés, tereplovaglás, futás, úszás, párbajtőr) e mérkőzésnek résztvevői túlnyomórészt a hadsereg köréből kerülnek ki. Elsősorban tisztek versenye ez a modern pentatlon, amelyen az olimpiai győző, a svéd Oxenstiema is részt vesz. Remek férfiak, nagyszerű erőfeszítését fogjuk látni, s annak ellenére, hogy e sport mögött nálunk még nincsen nagyobb múlt, minden okunk megvan a bizalomra a magyar tisztek kiválóságának sikerében. A közelmúltban ezen a téren elért eredményeink is joggal adnak okot erre a bizalomra, de még inkább az a kemény küzdőképesség, az a hideg fej és lelkes szív, amely a magyar tisztet jellemzi, valahányszor oly ügyről volt és van szó, amely önmagának és fajtájának ügye, vétség tagjai vagyunk és külpolitikánk a Népszövetségen alapul és ezért nem szemlélhetünk közömbösen olyan eseményeket, amelyek gyökerében érinthetik a Népszövetség jövőjét. Ezért a következő javaslatot tettük kísérletképpen Mussolininak: Az olasz,abessziniai vita elintézése érdekében Anglia hajlandó Abesszíniának területsávot átengedni Angol-Szomáli földjén, amely utat nyitna Abesszíniának a tengerhez, hogy ily módon megkönnyítsék az Abesszínia által Olaszországnak nyújtandó területi és gazdasági engedményeket. Ennek ellenében pusztán legeltetési jogot kértünk az angol uralom alatt lévő bennszülött törzsek számára az Olaszországnak átadandó területeken. Őszinte sajnálatomra Mussolini nem találta ezt a javaslatot a viszály megoldásának alapjául elfogadhatónak. — Visszatérőben tájékoztattam Lávait a Rómában történtekről. Vita a beszámoló felett Lansbury: Sem én, sem a Ház többi tagja, nem érthetjük át teljesen ezt a nyilatkozatot a szöveg áttanulmányozása nélkül. Mikor tárgyalhat a Ház a Lavallal folytatott megbeszélésről és mikor hallhatunk valamit a kormánytól arról, milyen más lépéseket szándékozik tenni abból a célból, hogy az európai közvélemény nyomást gyakorolhasson az olasz kormányra az abessziniai vita ügyében. — Remélem, senki a Házban nem kívánja a hosszas tétovázás politikáját, amely például távolkeleten odavezetett, hogy Japán meghódíthatta Kína egy részét Európa tiltakozása és a szerződéses határozmányok ellenére. Sir Samuel Hoare külügyminiszter: Elismerjük a kérdés rendkívüli sürgősségét, de nem adhatunk ígéretet, hogy mikor közölhetünk további részleteket Egyelőre azért nem nyilatkozhatunk, mert nem akarjuk a jövőben szándékolt eljárási módok sikerét kockáztatni. Tinker képviselő: Közölte-e Mussolini saját feltételeit? Edén: Amennyire lehetséges volt, jelentettem a Háznak a részleteket. Többet, mint amennyit ma mondottam, még nem mondhatok. Dickie képviselő: Vájjon nincsenek-e máris befejezett tények és biztosíthat-e bennünket a kormány, hogy mielőtt angol területeket enged át Abesszíniának, vagy bármely más hatalomnak, az ügy a Ház elé fog kerülni? Sir Samuel Hoare külügyminiszter: A Háznak minden tekintetben bíznia kell a végrehajtó hatalomban. Ha ez a bizalom nincs meg, akkor vége a kormányzás alapjainak. Cocks képviselő kérdi a külügyiminisztert, hogy miután a versaillesi szerződés ötödik fejezetét még nem hatálytalanították, ennélfogva ismertetheti-e az angolnémet tengerészeti megállapodás jogi természetét és lajstromozható-e az okmány a Népszövetségnél. Sir Samuel Hoare külügyminiszter: Az angol-német tengerészeti megállapodásnak az a jogi természete, hogy az Egyesült Királyság és Németország között érvényes megállapodás, amely semmiképpen sem érintik egyéb hatalmak bárminő jogait, amelyek a versaillesi szerződés ötödik fejezetén vagy más alapokon nymgszanak és nem érintik az Egyesült Királyságnak olyan jogait, amelyek a versaillesi szerződés ötödik fejezetének az egyezmény által közvetlenül nem szabályozott vonatkozásaiból származnak. A megállapodást annak idején lajstromozni fogják a Népszövetségnél. Cocks képviselő: Miután az egyezmény a versaillesi szerződés megszegését jelenti, módot fog-e nyújtani a kormány a Háznak, hogy nézetét nyilváníthassa a megállapodásról és tudja-e a kormány, hogy Németországon kívül rosszhiszeműségnek tekintik ezt a megállapodást? A külügyminiszter: A képviselő úr sok vitás kérdést sűrített össze ebben az interpellációban. Egyetlen feltevésével sem értek egyet. Biztosíthatom, lesz még alkalom e kérdés mérlegelésére. Jones képviselő: Igaz-e, hogy a kormány felfogása szerint nem engedhető meg az egyoldalú eljárás ebben az ügyben? A külügyminiszter erre a kérdésre nem felelt. Laval nyilatkozata Edennel folytatott tárgyalásáról PÁRIZS, júl. 1. Laval miniszterelnök szombaton Clermont-Ferrandban beszédet mondott, amelyben a francia népet egyesülésre hívta fel. A Petit Parisien szerint a miniszterelnök beszédében röviden rátért a külpolitikai helyzetre is és az angol-német tengerészeti egyezményről szólva kijelentette, hogy Angliával szemben a kellő hangot alkalmazta és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy azok, akik túlságosan mértékletesnek tartják kijelentéseit, esetleg túlzónak tartanák, ha ismernék kijelentéseinek pontos szövegét. A franciáknak meg kell őrizni hidegvérüket és rendszeretetüket. Eden beszámolója az alsó házban párizsi és római „Megálla odhatunk oly módszerben, melynek alapján más kor* /alanyokkal az egyenjogú~ágim phov é sza ad tárgyalás alapján elmozdíthatjuk a kérdesek megoldását** Német részről közvetlen francia-német tárgyalást sürgetnek PÁRIZS, júl. 1. A lapok berlini tudósítói szerint Németországban az angol-német tengerészeti egyezmény megkötése óta erős áramlat fejlődik ki, amely francia-német közvetlen tárgyalásokat sürget. A Frankfurter Zeitungnak a francia-német kapcsolatokkal foglalkozó cikke Párizsban figyelmet keltett és ebben az új irányzat egyik megnyilvánulását látják. A francia-német közvetlen tárgyalások gondolata francia részről bizalmatlan és egyelőre inkább elutasító magatartásba ütközik. A lapok attól tartanak, hogy Franciaország ilyen megbeszélések megindításával véglegesen szentesítené a stresai arcvonal felbomlását. Az Oeuvre úgy értesül, hogy angol részről egy Lavall Ribbentrop találkozó megvalósításán fáradoznak. Anglia úgy véli, hogy a diplomáciai helyzetet a két államférfiú személyes eszmecseréje tisztázhatná. Párizsban viszont úgy vélik, hogy a helyzet csak akkor javulhat meg, ha Németország tettekkel adja tanúbizonyságát, hogy az európai helyzet érdekében