Budapesti Hírlap, 1935. július (55. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

* szobák. És az a figyelem ... Egy olasz tiszt a fejét csóválja. Mikor megérkezett, nyomtatott névjegye már szo­bájának ajtaján volt. Az első éjjel utáni reggelen csak úgy futólag megjegyezte, hogy nem tudtak jól aludni, mert túl erős világosság jön a szobákba. Délutánra már felszerelt faredőnyöket talált az ablakon. Hét óra. A festői uniformisok elhelyez­kednek egymás mellett az asztalnál. Alig tudjuk megállapítani, hogy ki, milyen fegyvernemhez tartozik. Laikus szemek önkéntelenül is összenéz­nek. Melyik a legszebb uniformis ? Lehetet­len megmondani. Az olaszok halvány- és sötétkék, a svédek sötétkék szárnyatlan frakkszerű tengerészegyenruhája, a ma­gyar atillák, vagy a német repülők arany­gombos uniformisa? Igen, a németek. Valamennyien repülők és fiatalok. Érdekes, hogy az öttusa verse­nyen, amelyen a lovaglás, párbajtőr, pisz­tolylövés, úszás és terepfutás sporttudo­mányát kell összemérni, a német atletizáló katonatisztek közül éppen a repülők áll­ták meg legjobban a sarat. A világbajnok Oxenstierna tippje : Orbán és Birk Bábeli hangzavarban folyik a vacsora. A versenyzők nagyon mértékletesek. Kon­díciót kel tartani. Nem isznak. Egy svéd tiszt nagyban magyarázza né­metül egy olasz tisztnek, hogy milyen rend­kívül megerőltető sok tréninget és munkát kívánó sport az övék. És szemben ül Oxenstierna gróf. Róla beszélnek. Dicsérik a nagy bajnok hallatlan tudását, energiá­ját, példátlan Szívósságát, pedig verseny­zőnek már nem fiatal. Harminchét éves. Nagyban folyik a vita, de valami nem „stimmel”. Végül az inkább jelbeszéd vi­tába beleszól a tolmács is és kitudódik, hogy a nézeteltérés ott keletkezett, a svéd Oxenstiernáról, állandóan mint futó­ról, az olasz pedig mint úszóról beszélt Oxenstierna gróf m­agas, szikár alak. A legérdekesebb pentatlonista versenyző, — már csak a sportmúltja miatt is. Egyébként a napóleoni idők legendás Oxenstierna tábornokának családjából származik. Sötétkék, szmokingszerű ten­­gerészuniform is feszül magas, délceg ter­metén. Élénken és azonnal válaszol jobbra és balra a kérdésekre, angolul, franciául és németül. Délelőtt már tréning volt a Császár­­uszodában, a svéd csapat is részt vett azon. Megkérdezzük Oxenstierna grófot: hogy van megelégedve a budapesti élőtréningek­kel? —­ Az utazás mindig megviseli kicsit a versenyzőt — mondja mosolyogva —, de azért a délelőtti tréningek egészen jól mentek már. Azt is kell számítani, hogy maguknál az idő jóval melegebb, mint ná­lunk és egyelőre nekünk is melegünk van. Úgy találom, hogy a Császár-uszoda vize is meleg egy kicsit,­­ a mi viszonyaink­hoz képest. A svéd csapat erejéről nem nyilatkozik. A verseny majd eldönti, ki lesz a legjobb. Az olasz csapatot egyáltalán nem ismeri. Sok bizalma van a magyar Orbánhoz és a német Birkhez. — Az esélyeket előre megmondani az öttusánál majdnem lehetetlen — mondja. — Olyan sokféle sportágból van össze­­téve, hogy a legkisebb kondícióváltozás is erősen befolyásolhatja az eredményt. Sze­rencsének viszont igen kevés szerepe le­het és az eredmény feltétlen igazat mond, mert mindig az győz, aki a legerősebb. Pasta: Kezdők vagyunk Az olasz csapat kapitánya, Gáspáré Pasta kapitány, régi tapasztalt olimpikon, —­ ahogyan ő mondja. — Az olasz versenyző csapatnak csupa fiatal tagja van — világosít fel. — Elő­ször veszünk részt nemzetközi versenyen. Nagy várakozással nézünk az első próbál­kozások elé, mert ez a sportág az olasz katonatisztek körében eddig teljesen isme­retlen volt. Mostani szereplésünkre hosz­­szasan és alaposan készültünk el. Ambro­­sio tábornok felügyelete alatt treníroztak azok a katonatisztek, akiknek köréből az öt versenyzőt kiválasztottuk. — A csapat fiatal tagjai a nemzetközi sportéletben még teljesen ismeretlenek. Ta­lán sorba bemutatom őket. Orgera főhad­nagy, 1933-ban Rómában katonai vívóbaj­nokságot nyert. Kitűnő vívó. Abba főhad­nagy különösen a futásban és a pisztoly­lövésben erős. Boriello főhadnagy és Plat­­tini hadnagy különösen az úszás és párbajtőrben kitűnőek. Csapatunk legfia­talabb tagja Obiei hadnagy, akitől — ha nem lesz lámpaláza — igen szép eredmé­nyeket várók. Érdekes, hogy Obiei kilenc hónappal ezelőtt még nem tudott sem lova­golni, sem úszni. Azóta tanult Csak meg és olyan gyors haladást mutatott, hogy mind­járt az elsők közé került. Az olaszok „sötét” csapata — érthetően — az érdeklődés középpontjában áll. Min­denki találgat és senki sem tud róluk semmi biztosat. Kíváncsian várják — Ők Az öttusaverseny rendező bizottsága nagy körültekintéssel és kiváló szervezés­sel állította össze a külföldi vendégek bu­dapesti tartózkodásának programját. A mai, hétfői napon este a Ludovika Akadémián ismerkedési vacsora volt, majd utána a csapatkapitányok értekezletet tar­tottak és kisorsolták a versenyszámokat. A holnapi, keddi napon délelőtt ünne­plésen üdvözlik a külföldi vendégeket a Ludovika dísztermében. Ezután különböző jelentkezések következnek, a honvédelmi miniszternél, a honvédség főparancsnoká­nál, az állomásparancsnoknál, majd ebéd után a verseny résztvevői autóbusszal a lovaglóterep megtekintésére indulnak, utána pedig autón körutazást tesznek a városban. Szerdán kezdődik meg a verseny a te­replovaglással, délelőtt tíz órakor. Este hat órakor a párbajtőröket hitelesítik. Csütörtökön lesz a párbajtőrvívás dél­előtt kilenc órai kezdettel, a Toldi Miklós honvédsport-tanár és vívómester-képző in­tézet nagy vívótermében. Ugyanitt lesz az ebéd is. Pénteken tíz órakor kezdődik a pisztoly­­lövés, a Ludovika akadémia lőterén. Este a vendégek sétahajózásra indulnak. Szombaton délután fél 6 órakor az úszást bonyolítják le a Császár-fürdőben. Vasárnap az utolsó versenyszámra kerül a sor, délután 5 órakor­ a terepfutásra. Este fél 9 órakor a Gellért-szállóban dísz­vacsora lesz, itt hirdetik ki az eredményt és kiosztják a díjaikat. Július a vendégek a Balatonra in­dulnak, ah fél 11 órakor Siófokon villás­reggelin vesznek részt, délután pedig Ba­­latonföldvárra és Balatonkenesére látogat­nak el. Itt említjük meg, hogy a lovaglás és fu­tás színhelyét a versenyszabályok szerint előzetesen közölni nem lehet, Évekre vo­natkozóan a rendezőség kellő időben érte­síti a közönséget, hogy hol bonyolítják le ezt a két versenyszámot és hogyan lehet a verseny helyére eljutnd. Egyébként a versenyek megtekintése díjtalan. Színes prospektivizuhatág — Sokáig viseltük az önmagunknak díj­mentesen adományozott kétesértékű meg­állapítást: élhet­ettérek vagyunk. Ebben a negatív értelmű kijelentésben volt némi rejtett büszkeség, mert az alatt, hogy élhe­tetlenek vagyunk, azt akartuk érteni és megértetni az emberekkel, hogy urak va­gyunk. —• És ha több-kevesebb joggal úrnak kiáltottuk ki magunkat azelőtt, — Trianon után magunkra kellett húzni a szegénység kámzsáját és ezzel együtt az élelmessé­gét is. — Vigasztalásképpen elmondhatjuk, hogy élelmességünk is — úri. — íme, nem elégszünk meg azzal, hogy idegenek látogatnak el hozzánk szórakozni, tudományos céllal, vagy versenyezni: azt akarjuk, aki egyszer bármely címen elláto­gat hozzánk, máskor is jöjjön el, értékel­jen is szeressen meg bennünket. Ma megérkeztek az öttusa verseny résztvevői, a megérkezésük pillanatában súlyra is tekintélyes, egy kiló súlyú nyom­tatványt kaptak kezükbe. Egész bizonyos, hogy szívesen forgat­ják , magukkal is vi­szik, mert ezekben a prospektusokban mél­tán gyönyörködhetnek. A székesfőváros és az ország szépségét szemléltető propa­ganda-füzetek súlyban egy kilót tesznek ki, viszont művészi értékük meghatározá­sára nincs mérték. Nagyon szépek. Két borítékban levelezőlapokat ajándé­kozunk a prospektusokkal egyetemben az idegeneknek. A levelezőlap-fényképeken művészi felvételben látjuk, viharra tor­nyosuló felhők alatt a Hortobágyot, a csikóst, a mezőkövesdi menyecskét, a csipkeverő lányt, kis matyó lurkókat, színes levelezőlapokon művészi nyomás­ban a főváros nevezetességeit. Ezeket a lapokat holnap bizonyára már szétviszi a posta, — a magyar tájak, magyar szép­ségek kikerülnek Európába,­­— hódítani és barátokat szerezni! Két fényes papírra nyomott könyvecs­kében, fényképekkel illusztrálva Buda­pest és az ország szépségeinek leírását találjuk francia nyelven. Másik prospek­tus olasz nyelven mutat be sorozatot művészi mélynyomásban természeti szép­ségeinkből. Van itt minden, ami az idegen érdeklődését felkeltheti. Benne találjuk a romantikus pusztát, a főváros műemlé­keit, a vitorlás Balatont, a lillafüredi Pa­lota-szállót, nagyszerű autóutainkat, a dunai evezősversenyt, az Árpád sínautó­­buszt, Debrecen híres ötösfogatát, ízes és pompás gyümölcseinket s a vadászok ma­gyar paradicsomából nagyszerű jeleneteket. Külön prospektusa van Mezőkövesdnek, népies művészettel színezve. Német nyelven a fürdőzőknek mutatjuk be a szükséges adatok és felvilágosítások kíséretében a fővárost, mint fürdővárost Kirándulóhelyeink külön prospektusban kaptak helyet, ötletes térképpel és az autóutak feltüntetésével. Külön kell megemlíteni a csak Budapes­tet és Mezőkövesdet illusztráló színes nyo­mássá prospektust, amelynél szebb kivi­telt alig lehet a nyomdatechnika mai állása mellett elképzelni. Térképek, adatok, terv­rajzok, minden prospektusban anélkül, hogy unalmassá tennék a tartalmat Utoljára említjük meg a prospektusok koronáját, a Magyarországról szóló, több mint kétszáz oldalas könyvet, amely gon­dos miniatűr rajzban mutatja be az egész országot, annak minden kultúrájával. Csak a teljesség kedvéért fűzzük még hozzá, hogy az öttusa-verseny résztvevői a főváros és környékének, valamint a Balaton és környékének színes térképén kí­vül megkapták a Ludovika, Akadémia te­reprajzát is az összes szükséges adatokkal. Nem jöhetnek zavarba, ha bármire is van szükségük. A külföldi vendégek programja és a versenyek sorrendje BA­H* 1988 8 TILTUS *, T­EDW maguk is, és milyen eredménnyel fog vég­ződni első nemzetközi bemutatkozásuk. A németek vezetője, Heigl százados egyenesen Lausanneból érkezett, ahol egy nemzetközi versenyen vett részt. Nincs sok nyilatkozni valója a verseny előtt. A csapat erősségei Birk és Handrick. Bennük bízik. A bemutatkozó vacsora után kisorsol­ták a versenyszámokat, majd a verseny­zők rövidesen visszavonultak szobájukba. A sorsolás eredményét természetesen most még nem közölték a nyilvánosság szá­mára. A kivilágított Dunapart és a város többi csillogó fénye ugyan nagyon csá­bítja a vendégeket, de a verseny előtt nem lehet engedni semmiféle kísértésnek. Ked­den reggel kezdődik a tréning és szerdán a vidám, sarkantyúpengető, ékelődő, fia­tal tisztek megkezdik a nemes és nehéz, az összes sportágak közül a legnhezebb ver vetélkedést. .. a. Ravasz László püspök a jövő emberének lelkiségéről MISKOLC, júl. 1. Hétfőn ért véget a Magyar Keresztyén Leány­egyesületek Nemzeti Szövetségének közgyűlése, amelynek során Szántó Róbert, Pataky Mária, Karácsony Sándor, Svinger Jenő, Sulkovszki Viktorné hercegné, Cza­­nik Eszter tartottak előadást. Vasárnap este a Hubay Jenő Zenepalo­tában ünnepség volt, amelyen Farkas Ist­ván püspök megnyitó beszéde után Ravasz László püspök mondott beszédet. — A szellem többezeréves, művelődésé­nek útján — mondotta többi között —■ új vízválasztóhoz érkezett: a „sok­kezűek” világába. A keleti, majd a középkori kul­túra egy-egy óriási egyéniségben csúcsoso­dott ki, akinek mindenki engedelmeskedett. Ma már nem az egyéniségek világában já­runk, a közösség uralkodik a planétákon, ma az egyéniség nulla, pártokra, tömegekre van szükség, minden ember társakat keres, az tud előremenni, akinek tömegek állanak a háta mögött. — Először parancsszóval próbálkoznak, parancsol Hitler, Mussolini és Sztálin, és milliók engedelmeskednek nekik. De nem sokáig, mert a tömegek egyre erősebbekké és nyersebbekké válnak, — a parancsszó elkopik. Új módot kell kitalálni, nem válik be a tömegvezetés, mert a rossz emberi tulajdonságokat hevítik túl és nem a töme­geket alakítják át céljaikhoz, hanem cél­jaikat alakítják át a tömeghez. Az egye­dül lehetséges eljárás az, amikor a lelket inspirációval belülről befolyásolják, a világ átalakításának egyetlen jövővel kecsegtető módja van és ez a lélek bizonyságtevése. Rábeszélni már nem lehet embereket, mert amikor érveket hallunk, azonnal száz más érvet hoznak fel ellene, — a parancsura­lom csak megfélemlíti az embereket, meg­félemlítéssel pedig még soha senki nem nyert csatát, csatát csak áttüzesedett, bá­­torszívű hadsereggel lehet nyerni. A lélek tiszta parazsát kell tehát felizzítania annak, aki csakugyan jóra igyekszik. Azt hiszik az emberek, hogy a világ a hitet­lenség felé halad, pedig aminek hijjával vagyunk, az elsősorban a hit, annyira élet­szükség számunkra, mint a lélekzetvétel, a Szívdobogás, a vérkeringés, — nemhogy távolodnék a hit világától az ember, ha­nem a világ átalakításának ez az egyedül lehetséges ereje úgy sugárzik arcunkba, mint a felkelő nap derengő fénye. A leg­nagyobb igazság és a legnagyobb jótett: jóvá lenni, ez az új életcél, ez az új egyé­niség ............................... — Emésztési gyengeség, vérszegénység, lesoványodás, sápadtság, mirigybetegsé­gek, ekcémák, furunkulusok eseteiben a természetes „Ferenc József” keserűvíz gyorsan szabályozza a belek annyira fon­tos működését és a vért biztosan felfrissíti. Az orvosi tudomány számos vezérférfia meggyőződött arról, hogy a valódi Ferenc József víz mint alapos és kellemes hashajtó mindig kitűnően beválik, miért is szoptató nőknél elválasztáskor kiterjedten alkalmazzák. Kitűnően sikerült a Budapest Hírlap első „Zuhanyhajójának” útja Nagy sürgés-forgásnak volt Színhelye Péter-Pál reggel a Petőfi­ téri DGT hajóál­lomás. Ekkor indult a Budapesti Hírlap újfajta szórakozó hajója a „Zuhanyhajó.” Reggel nyolc órakor volt az indulás, de még egynegyed 9-kor is szálltak be az el­késett, autókkal jövő utasok. Fél kilenckor a Pálffy­ téri utasok cso­dálkoztak a hajónkon folyó strand­életen, mert mintegy száz vendég már fürdőru­hákban zuhanyozott. A délelőtt kellemes mókákkal telt el, tréfás táncversenyünk nagy siekrt keltett. Két párt jutalmaztunk értékes díjjal. Felső-Gödön a községi főjegyző és az elöljáróság várta a B. H. olvasó közönségét és megkezdődött a vidám strandélet. A Kék Duna pensió remek parkját min­denütt megelégedett, vidám játékos stran­dolok töltötték el. Délután kezdődött a strand-kabaré a fe­dett terrasz alatt, hol nemcsak a hajónk kedves utasai, hanem mintegy kétszáz helybeli nyaraló élvezte a fényes műsort, melyet Vig Miklós rendezett. A műsor első számában Heltay A­ndor kedves cigányjelenetekkel Szórak­­itatta a vendégeket, majd Utry Anna, a rádió pompás hangú magyar nóta énekesnője magyar dalokat adott elő, szűnni nem akaró tapsok között. A műsor kiemelkedő részéhez tartozott Sebő Miklós kedves részeg száma és slá­ger­dalai, melyet hatalmas tapssal köszön­tött a jókedvű közönség. Szőke Kató kon­­feransza után a Kökörcsin című víg egy­­felvonásos bohózat zárta be a strand­ka­­bara jól sikerült műsorát. Nyolc órakor indult vissza a hajónk a parton állók üdvözlésétől kísérve. Pestig táncolt a jókedvű fiatalság és fájó szívvel búcsúztak a Petőfi­ téri hajó­állomáson azzal: De kár, hogy már vége vasi.

Next