Budapesti Hírlap, 1936. június(56. évfolyam, 126-147. szám)
1936-06-03 / 126. szám
LVI. évfolyam 126. szám 1936. Szerda, junius 3 POLITIKAI NAPILAP • Mindennap képes melléklet nan 10 FILLÉR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL • VIl. KER., JÓZSEF KÖRÚT 5. SZÁM. TELEFON : 44-4-04, 01, 06,07,08, 09 A A MÚLT KÖTELEZ Irta: BERTALAN ISTVÁN A román politikai pártoknak a hatalomért folytatott elkeseredett küzdelme homloktérbe állította a kisebbségi kérdést is. Az egyik csoport a „nemzeti védelem”, az „idők parancsa” és a „mindent a hazáért” jelszavakkal azért tör a hatalomra, hogy megejtse végleges leszámolását az ország kisebbségeivel. Ez az oldal nem elégszik meg a „numerus valachicus” bevezetésével, hanem a „numerus nullus”-t kívánja megvalósítani, ami egyet jelentene a kisebbségeknek úgyszólván minden munkahelyről való teljes kiszorításával. A másik csoport zászlaján a kisebbségekkel való méltányos kiegyezésért és a kisebbségi jogok megadásáért harcol. Itt a vezető szerepet a nemzeti parasztpárt játssza, amely úgy érvel, hogy Románia a békeszerződésekben kötelezettséget vállalt a kisebbségi jogok biztosításáért, amit teljesíteni tartozik. De ettől függetlenül, miután az országnak több mint négymillió főnyi kisebbsége van, államérdek ezeknek megbékítése és alkotóelemként az ország szervezetébe való beillesztése. A hatalomra törő két csoport között az uralmon levő liberális párt ügyesen taktikázik. Hivatalos megnyilatkozásai alkalmával hangsúlyozza a kisebbségek igényeinek megértését és az erre vonatkozó nemzetközi kötelezettségek betartását, a gyakorlatban azonban szemet huny minden kisebbségellenes mozgalom fölött, nem torolja meg az alárendelt közegek jogellenes cselekedeteit, a kisebbségi iskolák sorozatos bezárását, nyilvánossági jogának megvonását és a nyelvvizsgák címén a kisebbségi hivatalnokoknak állásaikból való tervszerű kiemelését. A kisebbségek így érthető aggodalommal néznek a jövő elé. Ebben a szinte mesterségesen elhomályosított helyzetben a kisebbségi lélek a szokottnál is fogékonyabb minden olyan jelenséggel és eseménnyel szemben, amelyből a mai feszültség enyhülését és belátóbb felfogás felülkerekedését reméli. Ezért keltett odaát olyan élénk visszhangot Jorga Miklósnak, a híres tanárnak és volt miniszterelnöknek a romániai kisebbségekről közzétett cikksorozata és az a népgyűlés sorozat, amelyet a nemzeti parasztpárt országszerte rendez a tömegek megnyerése céljából. Olyan tények ezek, amelyek nálunk is érdeklődésre tarthatnak számot. Jorga professzor a bukaresti „Le Moment” című francia napilapban tette közzé a kisebbségekről írott tanulmányát, amely éppen azon a ponton simul a mai rendszerrel szemben a kisebbségek felfogásához, ahol legkiélesedettebb a helyzet: az iskoláztatásnál. Azt mondja a volt miniszterelnök, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy úgy nevelje gyermekeit, amint neki tetszik. Ellene vagyok, hogy a kisebbségi elemi iskolában bizonyos órán át a román nyelvet tanítsák és a középiskolák tantervébe beillesszék a román nemzeti történelem előadását. A vétkek legroszszabbika a lelkek elnyomása és ez a kísérlet már előre bukásra ítélt. Nincs szükség az iskolabiztosok előre elkészített ítéleteire sem. Minden iskola legyen szabad, egyet sem lehet alávetni a román inspektorok gyakran nem kellemes látogatásainak és a kisebbségi iskolák bizonyítványai egyenlő értékűek kell legyenek az állami iskolák hasonló bizonyítványaival.” Ezt az okfejtést észrevétel nélkül elfogadja minden kisebbségi. Az állásfoglalás értékét emeli az a tény, hogy Jorga volt egyik alapítója a Liga Culturala-nak, amely háború előtt a régi királyság részéről az erdélyi románság érdekében a küzdelmet vezette. A tanulmány, amelyről itt szó esik, nem áll meg az iskolakérdés vizsgálatánál, hanem arra a megállapításra jut, hogy Romániának előnyt jelentenek kisebbséget. A magyarok pedig, — folytatja — akik energikusak, lojálisak és lovagiasak, e tulajdonságaikkal egyenesen mintául is szolgálhatnak a románságnak azonfelül, hogy értékes kapcsolatai lehetnének a szomszédokkal való jóviszony megerősítésének. Iorga annak a reményének ad kifejezést, hogy belátó kisebbségpolitikai felfogása rövidesen érvényesülni fog, mert az idő gyorsan bebizonyítja valamennyi ezzel ellentétes és ma érvényesülő módszer tarthatatlanságát. A nemzeti parasztpárt sorozatos gyűléseinek napirendjén állandóan ott szerepel a kisebbségi kérdés. A szónokok ennek a tárgyalásánál, élükön Michalachéval, Madgearuval, Bocu Szeverrel és másokkal, mindig a kisebbségi jogok maradéktalan elismerése és érvényesítése mellett törnek lándzsát. Az a kérdés azonban, mit remélhetnek a kisebbségek akkor, ha ez a csoport uralomra kerül? Az első, ami mindenkinek szembetűnik, hogy Maniu Gyula, a párt alapítója és vezére, távoltartja magát ezektől a gyűlésektől és nem nyilatkozik. Márpedig éppen az ő felfogására kíváncsi különösen az erdélyi magyarság. Amikor Maniu pártjával először uralomra került, valóban tiszta választást csinált, azonban egyéb téren kormányzása nem teljesítette a hozzá fűzött várakozásokat. A kisebbségek abban reménykedtek, hogy magatartásában múltja fogja kötelezni. Ebből a múltból pedig elég talán két olyan nyilatkozatára hivatkozni, amelyeket, mint képviselő, a magyar parlamentben tett: „Hangsúlyozom — mondta 1907 január 7-én Maniu Gyula a magyar képviselőházban, — hogy az elemi népoktatás csakis a nép nyelvén engedhető meg, mert a műveltség megszerzésének előfeltétele, hogy minden gyermek az anyanyelvén tanulhasson. Ne vegyék tehát rossz néven, ha meg akarjuk tartani a nyelvet és kultúrát, amelyet örököltünk.” — Más alkalommal így beszélt: „egy népet nem lehet egy nyelv megtanulásával kínozni és visszatartani egyéb ismeretek szerzésétől csak azért, hogy az uralmon levő népből néhányan magasabb polcra juthassanak”. Nem mulasztotta el Maniu Gyula idézni Eötvös József bárót sem, hogy egy szabadságra törő népet ideig-óráig lehet elnyomni, de megsemmisíteni soha, ám már a gyulafehérvári pontokba ez a felfogása csak nagyon legyengítve került bele s néhány évvel később a bukaresti román szociológiai intézetben tartott előadása arra engedett következtetni, hogy teljesen felszámolta múltját és megtagadja a kisebbségi kérdésben vallott felfogását, amikor megszűnt kisebbségi lenni s mint többségi vezérnek, módja volna ezeket az elveket megvalósítani, vagy legalább valóraváltásukat megközelíteni. A nemzeti parasztpártnak kisebbség-barát megnyilatkozásait a múlt tapasztalása szerint tehát erősen gyengíti Maniu Gyula feltűnő és makacs hallgatása. A legközelebbi jövő fogja csak megmutatni, váljon ezek a nyilatkozatok pusztán a hatalomért folytatott küzdelem során felhasznált taktikai eszközökre, amelyek eltűnnek, mihelyt a küzdelem eredményesen befejeződött, vagy pedig valóban a múlt felszámolását és egy humánusabb, emelkedettebb szellem felülkerekedését hozzák-e magukkal. A sok kedvezőtlen jelenség mellett szórványosan megfigyelhetünk olyan tényeket is, amelyek arra mutatnak, hogy itt-ott megértőbb felfogás is szóhoz jut. A kedvezőtlen események tömegéből éppen a nemzeti parasztpárt magatartásával összefüggésben kiemelendő Moldován Valér kisebbségellenes akciója. Ez az erdélyi pártvezér, aki jól ismeri a különleges erdélyi viszonyokat, ugyanakkor, amikor pártja a nagy nyilvánosság előtt és a népgyűlések tribünjein a kisebbségi jogok és az egyenlő elbánás mellett küzd, egy cikksorozatában kipécézi azokat az erdélyi vállalatokat, amelyek még mernek kisebbségi munkásokat és tisztviselőket foglalkoztatni s ezek ellen megtorló intézkedéseket sürget. De ugyanakkor akad román újságíró, — Anastaziu Teodor, — aki bátran szót emel a székelyföldi erőszakos romanizálás ellen. Mint eső után a gombák, — írja — úgy nőnek a hamis apostolok és más „elhivatottak”, akiknek napestig nem akad más dolguk, mint siratni az elmagyarosodott románok kétségbeejtő helyzetét. Nincs falu és nincs vásár, ahol ne találkoznál ezekkel, akik „meggyőződéssel” hirdetik az elszékelyesített románok megmentését. Ebből élnek, ettől várják karrierjük felívelését. Borzalmasan veszedelmes járvány ez, rosszabb a kiütéses tífusznál.” — így ír a román újságíró, aki székelyföldi lakos és közvetlen közelről szemlélheti a székelység ellen indított új rohamot, meglátva annak titkos rugóit is. A román főhatalom alatt élő kisebbségek helyzetének legközelebbi alakulását nem lehet tisztán látni. A különféle felfogások rendkívül mereven állanak szemben egymással. A kisebbségellenes gyűlölethullámok nagyok, de nem tudják teljesen elönteni és elnémítani a megértő megnyilatkozásokat, amelyek ugyan csak szórványosak s ha nem pusztán elméleti és tudományos célúak, nehéz megállapítani róluk, mennyiben komoly elgondolások, vagy mennyiben csak a politikai küzdelem napi eszközei, amelyeket nyomban lomtárba vágnak, mihelyt elérték velük a kitűzött politikai célt. A kívülálló krónikásnak az a kötelessége, hogy tárgyilagosan számon tartsa az eseményeket és megnyilatkozásokat, mert végül is ezeknek egymással szembeni erőviszonya fogja elbillenteni a mérleg nyelvét. Annyi bizonyos, hogy ha a Jorga Miklós által képviselt kisebbségi politika sem tud érvényesülni, akkor a romániai kisebbségekre még nehezebb napok virradnak. Argentína benyújtotta a népszövetségi közgyűlés összehívásáról szóló jegyzéket Megtörtént Abesszínia közigazgatási beosztása: öt kormányzóság, élén a főkormányzóval — Schuschnigg osztrák kancellár Viareggióban — Sztojadinovics : Jugoszlávia talpalatnyi földet sem enged át területéből és szembeszáll a revízióval, valamint a Habsburg restaurációval . Hodzsa szerint a „nagy középeurópai politika“ feladata összebékíteni a kisantantot a római csoporttal Az ünnepek alatt történt külpolitikai eseményeket a következőkben foglalhatjuk össze: A népszövetségi fronton nem történt jelentősebb esemény. Argentinia lépését a népszövetségi közgyűlés egybehívása érdekében úgy ítélik meg, hogy ez megakadályozza az olasz-etióp viszály és a locarnói szerződés ügyében a június 16-ra összehívott tanácsülésen halasztó hatályú döntés meghozását. Ezek a kérdések tehát érdemi megvitatás alá fognak kerülni. Eden tanácskozását Grandival úgy mérlegelik, hogy ez kiinduló pontja lesz az angol-olasz feszültség enyhítését célzó további megbeszéléseknek. Genfben különben most csak a mandátumügyi bizottság ülésezik, amely éppen a palesztinai angol mandátumbizottság jelentését tárgyalja. Rómában az ünnep alatt a minisztertanács folytatta szombaton megkezdett ülését, amely főként Abesszínia ügyeivel foglalkozott és döntött a meghódított birodalom közigazgatási megszervezéséről, Abesszíniát öt kormányzóságra osztva fel. A szervezés teljesen fasiszta elvek alapján történik. Pünkösd másodnapján Mussolini három angol konzervatív képviselőt fogadott. Lord Madsfield a három képviselő egyike nyilatkozott, amely szerint a megbeszélések során nem annyira a múltról, mind inkább az angol-olasz viszony jövőjéről volt szó. Úgy látta, mondja nyilatkozatában, hogy a Duce az angol kormány részéről valami kezdeményezést vár a barátság helyreállítása érdekében. Az ünnep eseményei közé tartozik Schuschnigg osztrák kancellár olaszországi útja. A kancellár hétfőn este utazott el. Mint jelentik, útjának célja üdülés, de más jelentések szerint lehetséges, hogy egyik kisebb fürdőhelyen találkozik Mussolinival és tárgyalni fog Savich államtitkárral is. A kisantantot sok gondja közepette ebben a pillanatban elsősorban a tervezett bukaresti királytalálkozó nyugtalanítja. Titulescu olyan értesüléseket kapott, hogy ennek sikere nincs biztosítva s nyomban személyesen utazott Belgrádba, hogy tájékozódjék. Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnök pünkösd másodnapján egy nyilatkozatában összefoglalta a jugoszláv külpolitika irányát. Hodzsa cseh miniszterelnök középeurópai terveiről adott egy francia újságnak nyilatkozatot.