Budapesti Hírlap, 1936. július (56. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

LVI. évfolyam 148. szám 1938. Kedd, júliusi POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. VIII. KER., JÓZSEF-KÖRÚT 5. SZÁM. TELEFONSZÁM: 1—444—00 Kinevezések az OTI-nál, M­ABI-nál és a postán Új piacok Darányi Kálmán földmívelésügyi mi­niszter és miniszterelnökhelyettes Má­tészalkán a képviselői beszámolót fel­használta alkalmul arra, hogy ismer­tesse a gazdasági élet egyik legidősze­rűbb és mindenkor legnagyobb problé­máját. A mezőgazdasági terményérté­kesítésről beszélt, közvetlenül az el­adási kampány küszöbén. Elmondta a miniszter, hogy az idei nagy terméseredmény ellenére is fent kí­vánja tartani a kormány a tavalyi bel­földi búza-limitárakat éspedig változat­lanul úgy, hogy az ország keleti, tehát az exportpiacoktól távolabb eső részé­nek mezőgazdasági termelői magasabb árakat kapjanak, mint a nyugati or­szágrész gazdái. A távolabb fekvő te­rület gazdáit súlyosabban érintő tarifá­­lis különbözetek tehát, úgy, mint a múltban, az idén is méltányos kiegyen­lítést nyernek. Megnyugvással veszi tudomásul az egész ország gazdaközönsége a minisz­ter nyilatkozatából azt, hogy a kor­mány kellő időben gondoskodott a ter­ményértékesítésről, kellő időben álla­pítja meg és teszi közhírré minden köz­ségben a fizetendő minimális búzaára­kat. Ismételten bizonyossá vált tehát, hogy egyes ellenzéki politikusoknak a terményértékesítés kellő időben való megoldásáért történt hangulatkeltő és pártpolitikai ízű kiállása nem volt egyéb nyitott kapuk döngetésénél. A kormánynak nem volt szüksége sürge­tésre, biztatásra, vagy fenyegetésre. Feladata magaslatán állva épp úgy tel­jesíti a terményértékesítés terén reá háruló teendőket az idei évben, mint ahogy teljesítette az elmúlt esztendő­ben. Természetes azonban, hogy az ár­megállapítást a megbízható termés­­becslésnek és a külföldi piacok biztosí­tásának kellett megelőznie. Ezen a téren is örvendetes bejelen­tésekkel szolgált a földmívelésügyi mi­niszter. Elmondotta, hogy a magyar búzának nemcsak régi piacai vannak biztosítva, hanem a kormánynak sike­rült a legutóbbi napokban mezőgazda­­sági termények átvételére két olyan állammal is megegyezést létesítenie, amelyek eddig tőlünk gabonát nem vá­sároltak. Régi búzapiacainkat tehát megtartottuk és hozzájuk újakat is szereztünk. A római egyezménynek megfelelően Olaszország és Ausztria termésfeleslegünk megfelelő részét át­veszi, úgy, mint tavaly, ezenkívül pedig Svájc, amely már tavaly is vásárolt tő­lünk, ismét vállalta másfélmillió mé­ter mázsa búza átvételét. Ezen a három államon kívül nyílt meg búzánk szá­mára a miniszter által említett két másik államban is a piac. Elmondhatjuk mindezek után, hogy a magyar gazdának immár nem lesz­nek termésértékesítési gondjai, sőt a miniszter kijelentéséből azt is örömmel vehetjük tudomásul, hogy Ausztria, Csehország és Németország a kereske­delmi szerződésekben megállapított kontingensen felül is átvesznek tőlünk állatokat. Mindenesetre a legörvendetesebb tény az, hogy a kormány a régi búzapiaco­kon kívül, amelyeket megtartott, új piacokat is tudott szerezni, munka előzte ezt meg:­­ az a terv­szerű propaganda, amelyet a földmíve­lésügyi kormány a nemesített vetőmag Nehéz­­­ban immár kétmillió holdon folyik minőségi búzatermelés és búzaterüle­teinknek csak elenyésző csekély része az, amely még mindig nem produkál tőke­ népszerűsítése érdekében kifejtett és­­ letes exportképes búzát. Ennek köszön­­atinek köszönhetjük, hogy az ország-­i­hetjük az új piacokat. A kormánynak a saját vetőmag-propagandája eredmé­nyeként volt módjában a külföldi piac­nak olyan minőségű magyar búzát ajánlani, amely világviszonylatban is versenyképes, tehát mindenkor kere­sett cikke a világpiacnak. MEGKEZDŐDÖTT a Népszövetség közgyűlése Benes helyére elnökül Van Zeeland belga miniszterelnököt választot­ták — Argentína kiküldötte megindokolta a közgyűlés összehívása érdekében tett javaslatát — Olasz újságírók tüntetése a közgyűlésen felszólaló Hailé Szelasszié volt császár ellen — Angol-francia meg­egyezés a követendő eljárás felől — Indítvány az angol alsóházban az angol-francia-ném­et együttműködés megvalósítása érdekében Nyilvánosságra hozták az abesszin ügy­ben benyújtott olasz jegyzéket A népszövetségi Tanács ülésének lezá­rása után következő kettős ünnepet a Genfben tartózkodó diplomaták és állam­férfiak nem tudták pihenésre felhasználni. Állandóan folytak a tanácskozások, ame­lyek közül az látszik a legjelentősebbnek, amelyet Eden angol külügyminiszter és Blum francia miniszterelnök, valamint Del­­bos külügyminiszter folytattak. A két nap eseményei közé tartozik még az olasz jegy­zék és az angol hadügyminiszter párizsi beszéde körül megindult angol parlamenti vita. Angol-francia tárgyalások Összefoglalva a két ünnepnap esemé­nyeit, elsősorban az angol-francia tárgya­lást kell megemlíteni, amelyről a Matin genfi tudósítója azt jelenti, hogy a nép­­szövetségi alapokmány módosítása tekinte­tében teljes az egyetértés Anglia és Fran­ciaország között úgy az irányelvekben, mint a követendő módszerben. Komoly vizsgálat tárgya volt a két ország kép­viselői között a népszövetségi közgyűlés vitája alkalmával követendő eljárás is. Anglia minden befolyását felhasználja, hogy Hajlé Szelasszié császárt visszatartsa a nyilvános tiltakozás kísérletétől, ami csak feszélyezné Angliát a­nélkül, hogy változtatna a már elfoglalt álláspontokon. Az Echo de Paris­ diplomáciai munkatársa szerint Blum és Eden, valamint Delbos és Stanhope tegnapi megbeszélései a követ­­ke­ző tárgyak körül forogtak: 1. A meg­torlások megszüntetése körüli eljárás. 2. Az abessziniai olasz hódítás el nem ismerése, bár nem biztos, hogy a hódítás befejezett tényének el nem ismerése hatá­rozati javaslat alakjában a népszövetségi közgyűlés elé kerül-e. A dolog nagyrészben Argentínától függ, amely állam a közgyű­lés összehívását kérte. 3. Az Olaszország­gal való általános tárgyalás ez időszerinti mellőzése, mert Franciaország és Anglia képviselőinek az a véleménye, hogy ily tár­gyalás a jelen pillanatban visszatetszést keltene a küldöttségek körében. 4. A locar­­nói hatalmak értekezlete. Az értekezleten résztvevők csupán annak megállapítására szorítkoznának, hogy a rajnai kérdés meg­vizsgálása céljából be kell várni a német válaszjegyzéket. 5. Még nem érkezett el az ideje annak, hogy a Népszövetség reform­jának előkészítésére bizottságot küldje­nek ki. A most létesült angol-francia egyetértés egyelőre negatív formában áll fenn és arra irányul, hogy a hódítás elismerésének kér­dését lehetőleg a jövő közgyűlésre halasz­­szák és a négust megpróbálják rávenni a személyes szerepléstől való elállásra. A népszövetségi alapokmány reformját is a következő közgyűlésre akarják áttenni. A halogatás politikája a locarnói kérdésre is kiterjed. A megbeszélések legfőbb tárgya az olasz-abesszin kérdés rendezése volt. A fő­feladat abban áll, hogy megtalálják az olasz igények kielégítésének azt a legala­csonyabb mértékét, amely mellett Róma bekapcsolódása a nemzetközi diplomáciába biztosítható. A megtorlások megszüntetése kérdésében sikerült többé-kevésbé egysé­ges frontot létesíteni, ellenben a fegyveres hódítás eredményeinek el nem ismerését célzó argentin indítvány még nem szűnt meg olyan akadály lenni, amelyen a Nem­zetek Szövetsége át tudna siklani. Lehetsé­ges, hogy Argentina határozati indítvány helyett beéri nyilatkozattal is. Az olasz jegyzék A világsajtó értesülése szerint annak a jegyzéknek tartalma, amelyet Olaszország új genfi képviselője nyújtott be a Népszö­vetséghez, engedékeny hangú és körülbe­lül a következőket tartalmazza: Első ré­sze ismerteti azokat a körülményeket, amelyek megelőzték az olasz-abesszin há­borút. A továbbiakban a gyarmatosítási módszerről van szó. Kelet-Afrikában Olasz­ország ugyanolyan módszereket óhajt al­kalmazni, mint a gyarmati megbízással rendelkező államok. Természetesen Olasz­ország nem gátolja meg azt, hogy a kül­földi tőke részt vegyen Abesszinia termé­szeti kincseinek értékesítésében. Kérdés azonban, hogy a nemzetközi kereskedelem számára Róma nyitva hagyja-e a kaput? Ebben a pontban az olasz jegyzék szövege bizonytalan. A Matin genfi jelentése szerint a jegy­zék szövegét kedden este hozzák nyilvá­nosságra. Megállapítható, hogy az olasz kormány határozott jószándékról tesz tanúságot. Általában jólértesült körök sze­rint Olaszország nem ellenzi azt, hogy a meghódított területek közigazgatásáról időnként tájékoztassa a Népszövetséget. Anélkül, hogy a gyarmati megbízás elneve­zés szóba kerülne, a valóságban Olasz­ország csaknem hajlandó a gyarmati meg­bízás elvének elfogadására. A jegyzék han­goztatja, hogy Abesszíniában Olaszország a rend fenntartására szükséges csapato­kat leszámítva, nem fog bennszülött had­erőt toborozni. Ez az ígéret megelégedés­sel töltheti el Angliát. Vita az angol ha­dügy­­miniszter beszéde KPi-al Az angol alsóház váratlan külpolitikai vitáját az a körülmény váltotta ki, hogy amint ismeretes, Duff Cooper hadügymi­niszter a múlt­ héten Párizsban beszédet mondott, amelyben a Háborús veszedelem­ről nyilatkozott olyan kijelentéseket tett, amelyek ellentétesek a kormány többi tagjának ismert nézeteivel. Az alsó­ház hétfői ülésén több képviselő interpel­lált a hadügyminiszter párizsi beszéde miatt. A távollevő Baldwin miniszterelnök helyett Sir John Simon belügyminiszter válaszolt az interpellációkra és hangoz­tatta, hogy Duff Cooper hadügyminiszter párizsi beszédében csak az angol és fran­cia kormány közös elvi célkitűzéseit is­mertette. Kijelentette még, hogy ami a kormány politikáját illeti, úgy az alsóház az arra hivatott hely, ahol a kormány nyi­latkozatai elhangozhatnak. A külügymi­niszter és a miniszterelnök az angol poli­tika külpolitikai alapvonalait a legutóbbi viták során behatóan ismertették. Sir John Simon véleménye szerint a hadügyminisz­ter kijelentései nem állanak ellentétben ez­zel a politikával. Hendenson a nemzeti munkáspárt részéről kifejezte azt az óhaj­tását, hogy szoros barátságot tartsanak fenn a nagy francia nemzettel, mégis úgy véli, hogy a kormány megnyugtatja az an­gol közvéleményt és különösen Németor­szág közvéleményét annak kijelentésével, hogy semmiképpen sem akar sem Francia­­országgal, sem más valakivel a békét akaró Németország befogadását megakadályozó szerződést kötni. A felszólalásokra ismét Sir John Simon válaszolt, aki kijelentette, hogy Eden kül­ügyminiszternek kezei között volt Duff

Next