Budapesti Hírlap, 1936. augusztus (56. évfolyam, 175-198. szám)

1936-08-01 / 175. szám

2 tos Európa békéje szempontjából. Lord Cranborne beszéde után az alsóház ülését október 29-ig elnapolták. Egyben felhatalmazták az elnököt, hogy sürgős közérdekből ennél korábban is öszszehívhassa a házat. Erős Magyarországot követel az Európát fenyegető bolsevista veszedelem Sir Robert Gower és Sir J. Hassam nyílt levele LONDON, júl. 31. Sir Robert Gower képviselő, az Alsóház SS népeurópai csoportjának megalapítója és elnöke a Daily Telegraphban vezető helyen és feltűnő beállításban nyílt levelet közöl, amelyben az Európát fenyegető bolsevista veszedelemre figyelmezteti az angol közvéleményt. — Nagyon sajnálatos, — írja Gower, — hogy Franciaország és Csehország a Szovjettel szövetkezett. Megokolt az a gyanú, hogy Csehország és a Szovjet közti viszonyai— főként a légi haderő tekintetében ■— Sokkal szívélyesebb, mint ahogyan hivatalosan bevallják. Oroszország egyetlen fő célja a bolsevizmus terjesztése Európában. Ennek a szempontnak rendel alá minden más tekintetet és ennek előmozdítására nagyon erős, ravasz és rejtett propagandát folytat. Hogy ez milyen súlyos veszedelmet jelent, legjobban mutatja Franciaország és Spanyolország példája. Magyarország Oroszország és Nyugat-Európa közti természetes ütközőállam, amely azonban a háború után kötött szerződések következtében nem tudja teljesíteni ezt a feladatát. Ennélfogva minden más tekintetnél fontosabb érdek követeli, hogy Magyarország megint erős legyen és gátat vethessen annak az áradatnak, amely elbontással fenyegeti civilizációnkat. A Morning Post is hasonló tartalmú nyílt levelet közöl Sir Robert Gower tollából. A Morning Post közli még Sir J. Hassam képviselő nyilt levelét is. A képviselő utal Eden külügyminiszternek hétfőn az Alsóházban mondott beszédére, amely kívánatosnak minősítette a szerződések felülvizsgálását tárgyalások útján. Ennélfogva a nyílt levél azt a reményt fejezi ki, hogy Magyarország és a kisantantállamok képviselői rövidesen összeülnek, hogy a trianoni szerződés igazságos és békés felülvizsgálásában egyezzenek meg. Az Alsóház tagjai körében igen erős az a meggyőződés, hogy ennek az ügynek az elintézését haladéktalanul meg kell kezdeni. Közel kétszáz képviselő csatlakozott már az angolmagyar csoporthoz. Eden külügyminiszter kezdeményezését habozás nélkül követni kell. Kapros Nagy János írta: KESZTYŰSNÉ BALOGH MARGIT A nagy udvar vén eperfája alatt, ix-lábú asztalon párolog a leves. Merőkanállal osztogatja a gazdasszony a körültelepedett családnak. Előbb az öregszülök jönnek, aztán a gazda, utána a gyereksereg nagyság szerint. A fehér, karcsú,, magas toronyban éppen delet harangoznak. Az asztalon egy tányér üresen marad. Késik valaki az ebédtől. Kedves lehet, mert csak rá-rárebben a tekintet arra a mozdulatlan cinkkanálra, mintha fájna, hogy nincs kéz, amely felemelje. Egyszer csak a két kuvasz kirúgtat a lóca alól, örvendező csaholással szalad a kisajtóhoz, a léces kerítésen világos szalmakalap hetyke széle villan át, csikordul a rozsdás sarok, belép a várt hiányzó, őzbarna szemű, tiszta, magas homlokú, mezítlábas fiú, oldalát büszkén verdesi az iskolatáska. Rászól a kutyákra: — Csiba te Bodri, eriggy a nyakambul a lábaddal, Bundás! De bizony az asztalig ugrándoznak fel hozzá a hűséges állatok, ott aztán, farkcsóválva húzódnak az asztal alá. Köszön. — Aggyán Isten! Jó étvágyat kívánok — s már kinn a nyakából a táska, a közben telemért tányérnak mohón nekilát. Hagyják a nagyobbak enni nyugodtan, különben sem szokása a magyar embernek étel közben beszélgetni. Amint azonban a megrepetált leves is elfogy, mosolyogva kérdezi a mellette ülő édesanya: — Hogy ízlik az iskola, Miska? — Jó ám ott lenni, — kezdi rá a kis, elsőnapos elemista, — mer a tanító úr mingyár elsőnek ültetett, meg is dicsért,, amit a zsótárt eltuttam énekelni, az i betűt tanultam írni, ilyen ni, — azzal leszökött a földre, a porba belerajzolta a kanál nyelével a nagy csodát. Megnézték mindnyájan. Az öregapa két gyenge szemét meregette rá, nem igen ismerte a vonalakat, régen volt, hogy ő koptatta a padot, nyolcvanon túl járt. Remegőkezét felemelte és szeretettel simogatta meg a drótszálú, barna hajat: — Pap lesz belőled, Miska. A fiú szemét hirtelen elöntötte a könny, kitört belőle a sírás, a nagy sipogás közt alig lehetett megérteni a szavát. — Nem mik én többé oskolába. Pillanat alatt körülállották, az anya kékfestő kötényével szárogatta fel a pergő, fényes cseppeket arcán, vigasztalták, becézték. Amilyen hamar belekezdett a sírásba, olyan gyorsan abbahagyta, két könnyűzott szemét felemelte a vén emberre és messze csengő hangon, követelve kérdezte: — Öregapám! Mit hinak ,engemet Kapros Nagy Miskának? A gúnynévre megadott mindnyájokban a lélegzet, így, egyenesen, soha senki sem merte még megkérdezni a kétszáz holdas gazdacsaládtól eredetét, vagy talán jól tudta az egész falu? De a nagyszülő felordított: — Hun a lóhajtó ostor? Miska a mondat végét már az istálló jászolja alatt hallgatta, két ugrás volt az neki csupán, onnan dugta ki a fejét a lovak lába közt,, míg a négy tüzes pej türelmetlenül toporzékolt, folyton ügyelve, hogy a gyereket meg ne érintsék s az ijedt édesanyát nyugtatta: — Úgy se mér ide utánnam jönni öregapám.* Kidűlt, bedűlt, rozzant kis háza volt a faluvégen Nagy Jánosnak. Végtelen sóvárgás emésztette a gazdaság után. Megvont magától minden falatot már legény korában. Azt sem restelte, hogy a máséhoz hozzányúljon, ahol szerét tehette. Lopott ő zsákot,sütőtököt, kabátot, csizmát, ami keze ügyébe került s ügyesen csinálta, mert mindenki nagy szorgalmának tulajdonította, hogy olyan szépen gyarapszik. Becsülték a faluban, még a jómódú, tízholdas gazda. Fekete Imre sem sajnálta tőle a lányát. Az esküvő után nekihűlt a pitvarajtónak Nagy János és elnézte, hogy a két, kajlaszarvú tehenet feji a felesége. Olyan szép is volt az a habzó fehérség a kis sajtárban, majdnem csorgóra ,tele lett. ’ — Mit csinálsz ennyi tejjel, Zsuzsi? — kérdezte az asszonytól. — Eladom. Kell a garas ruhára, papucsra. — Van most élig neked. — Hát akkor odaadom kigyelmednek, osztán gyüccse a ládafiába. Tuggya, hogy én el nem pucolom. Azt akarom,, hogy mire hárman leszünk, a szalmatető helyett nádas legyen a házunk, meg ököriga a fődhe. Nagy János kérges tenyerébe fogta a Zsuzsi dolgos, kezét: — Ilyen asszony kell nekem. Gazdagodtak is szemlátomást. Munkába törték magukat, nappallá tették az éjjelt, de meg volt a látszatja. Mosolygós, fehér házuk két ablakával, tiszta falával, magas kerítésével, muskátlis, rezedás kis kertjével, a boldog emberek hajléka lett. Pöttyöm népség került az esztendőkkel ki az udvarra, a csirke ott kapargált körülöttük s mikor odáig nőtt az első, ostort kapott a kezébe, az éren legeltette a libát százával, tarlón a malacokat. Hasznot hajtott a sok gyermek is a házuknál. Ha tilosba tévedt a marha, csak akkor kaptak ki, ha más meglátta. Miért nem tudták időben elhajtani szem elől. Egyik nyáron aztán nagy szárazság hervasztotta el a füvet. Nem volt a jószágnak mit adni a napi munka után. Nagy János fuvart vállalt az uraságnál. Inaszakadtig hajszolta a lovakat keresztül az utakon, ki az új dűlőnek, ahol téglahalmazok hirdették, hogy majort akarnak építeni rá. A falu határán amint átléptek, az uraság ártéres földjein térdig ért a lucerna. Kapzsin engedte lovait bele enni, csak ottvágott rájuk az ostorral, hogy a kutyatejjel felburjánzott táblára értek: — Ez már ebkapor. Nem nektek való. Hanem a tégla tetejéről hosszan visszanézett a zöldelő lucernára. Egész tekintetével felitta a darab föld szélességét, hosszát, nagy bajusza alatt megvillant fehér, ragadozó foga, a lelkében gondolat született, leeresztette szemhéjait, hogy az út mellett elmaradó akácos ne láthassa meg a fényes tükörből. Nyugtalan volt egész nap. Nehezen várta az estét. Alkonyat után kivitte szűrét az udvarra: — Meleg bent a szoba, a pitvarban alszom. Nem szólott rá semmit az asszony. Joga van a saját portáján a gazdának apró furcsaságokra. Félneszelt jó későn szekérzörgésre, de a másik oldalára fordult álmodni tovább. Nagy János megvárta a tizenegy órát, akkor csendesen befogott a sötét, csillagtalan éjszakán, feltette a kaszát a kas hátuljára és kihajtott az udvarról. Nem sokat látott, mély volt az éj, de a lovak ösztöne s a röghöz kötött ember tájékozóképessége elsegítette az uraság lucerna táblájához. A hűvös levegőben fürgén ugrott le a kocsiról és a kaszáját belemerítette a fűtengerbe. Sercegett a friss szár az éles acélon, dűlt a rend rend után, hajlott derekát fel nem egyenesítette addig, míg egy szekérderékra valót nem kaszált. Halvány derengéssel világított a fellegek mögött a hold, csak éppen annyira, hogy a koromfeketeség enyhüljön a hozzászokott szemnek. Vízi madarak sikongattak a messzi nádas felöl, a nagy csendességben egészen közelinek hallatszott, a kutyák ugattak benn a faluban s valahol egy kakas hajnallal álmodott, mert hangos kukorékolása belevágott a némaságba. Ezer hangja volt az éjnek. Amilyen békességes máskor és megszokott ez a zavaros nesz, most dobogásba hozta a Nagy János szívét. Szeretett volna egy sóhajtást küldeni az Istenhez, kihez ragaszkodó hittel imádkozott vasárnaponként, de most nyelve odaragadt szárazon a szájpadlásához és valahogy nem jött ki rajta a kérés. Hevenyészve kapta villahegyre a rendeket, feldobálta a kasba, még eggyel, még eggyel, alig akart vége lenni, utoljára aztán belevágta a villát, meg a kaszát, súlyosan lépett a felhércre, nyakig sülyedt a friss szénába, alig tudott becsületes ülést csinálni magának s közé vágott a két lónak. Majd a lelkét rázta ki a szekér a hajszolt úton. Holl jobbra, hol balra düledezett a két kerék. Amilyen higgadtan hajtott jövet, úgy kergette valami megnevezhetetlen szorongás menet, akkor mert először nyugodtan fellélegzeni, hogy két óra után visszaért az udvarára. Betette a magas kaput, kiragasztotta a két lovat és fáradtan, a rossz lelkiismeret súlyos terhével bement a kis szobába s a pokróccal leteritett házidikóra dobta magát. Oly nyugodt szuszogással aludt körülötte a család, hogy az egyenletes zörejt hallgatva, lassan álom borult rá. A kidolgozott ember súlyos alvásával pihent, nem ébredt meg a pirkadásra. Jó hat óra volt, hogy szomszéd Varga József átlépett az udvarára. A szekér meg terhével együtt ott állt, ahol ■ az éjszaka maradt. Varga szomszéd megcsóválta a fejét, ahogy meglátta, közelebb ment, kézbe vett egy csomót belőle, majd a villával emelt le egy rakást, ijedten hagyta ott, bekopogott a szobába. Riadt Nagy János. — Ki az? Benyomult a szomszéd. — Mit hozott, komám, a szekéren? — Én? Lucernát. — Fenét. Ebkapor az. — Álmodik szomszéd — és már mentek is ki. A kocsi tele volt lekaszált kutyatejjel. Akkor mondotta ki először a végzetes szót Varga József: — Hájjá kend, Kapros Nagy János... B. H. ■¥ Schuschnigg gradoi tartózkodása MILÁNÓ, júl. 31. Schuschnigg dr. osztrák szövetségi kancellár több napon át rangrejtve Grado fürdőn tartózkodott. Csütörtökön délután gépkocsin elutazott Gradoból és felkereste a redipugliai temetőt, ahol a világháború harminc hősi halottja van eltemetve. A kancellár babérkoszorút helyezett el az ismeretlen hősök sírjára, majd a san-michelei emlékkápolnát kereste fel, ahol ugyancsak koszorút helyezett el. A kegyeletes látogatások után Schuschnigg kancellár folytatta útját Ausztriába. RÓMA, júl. 31. Részletes jelentések érkeztek ma arról a harcról, amely július 28-án Addisz-Abeba körül folyt le. A jelentések szerint abesszin felkelő csoportok elrejtőztek a fővárost környező erdőben és Kassza herceg fiának vezetése alatt rajtaütésszerű támadást kíséreltek meg a főváros ellen. A lázadók azt hitték, hogy Addisz-Abeba lakossága az első puskalövés hallatára szintén fellázadt az olaszok ellen, a főváros abesszin lakossága azonban Hajlu és Kebbede herceg vezetésével az olaszok mellett szállt harcba és rövid idő alatt teljesen megsemmisítették a lázadó csapatot. Az olasz csapatok igen sok foglyot ejtettek, köztük Petrosabunát, Abesszinia püspökét, aki az olaszok egyik legelkeseredettebb ellensége volt. A harcban az olasz és eritreai csapatok mellett a légi haderő is tevékeny részt vett. A fővárosban ismét teljes a nyugalom s az élet visszatért rendes medrébe. Legújabb addisz-abebai távirat szerint a lázadók veszteségét közel ezer halottra becsülik. Avera Kassza, aki a támadást irányította, súlyosan megsebesült. A lázadók azt tervezték, hogy velük egyidőben Imru herceg is támadást intéz Dakaki ellen, azonban az olasz bombavető repülőgépek közeledtére Imru herceg csapata futásban keresett menedéket. A Giermnale d’Italia szerint a lázadást külföldi propagandának tulajdonítják. A bennszülöttekkel elhitették ugyanis, hogy Addisz-Abebát rohammal könnyen bevehetik, mert az olaszoknak nincsenek repülőgépeik és elegendő élelmiszertartalékjuk sincs. 1938 AUGUSZTUS 1. SZOMBAA Abesszin orvtámadás Addisz-Abeba ellen A város lakossága az olaszok mellett harcolt . Megsemmisítették a lázadókat Titkos rádiókészülék VIII. Edward király yachbjan LONDON, júl. 31. VIII. Edward király tegnap este a St. James-palotában lévő magánlakosztályában hosszasan tanácskozott Doyle kapitánnyal, aVrtitin-yacht kapitányával, továbbá a yacht főszakácsával tervezett földközi-tengeri útja részleteiről és a kíséretében levő vendégei ellátásáról. A yacht szombaton fut ki Southampton kikötőjéből lepecsételt parancscsal. A további utasításokat a tengeren fogja megkapni. Ugyancsak később kapja meg azt a parancsot is, hogy melyik kikötőben fog lmjára szállni a király kíséretével együtt. Haditengerészeti szakértők olyan titkos szerkezetű rádiótávbeszélő-készüléket szereltek a hajóra, amelynek segítségével a király bármely pillanatban beszélhet Londonnal, de csak egyetlenegy parti rádióállomás tudja, felvenni a király hangját, amelyet Londonba továbbít. Ilyen módon ki van zárva, hogy a király beszélgetését avatatlanok kihallgassák. A Nahlin egyébként régi indián névén azt jelenti, hogy „gyorslábú”. A hajó orrát hatalmas faragott szobor ékesíti, amely vörös indián törzsfőnököt ábrázol teljes hadidíszben. A hajó helyiségeit az indián xnithologiából vett képek díszítik. LONDON, júl. 3- VIII. Edward király ma elhagyta Londont és a Nahlin luxusyachton Portsmouthba ment.